Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-31 / 204. szám
A NYILAS Híja Volen: Az igazság keresése l|j ^éíMm Az Irodalomban az érzések és gondolatok megöregednek, csak a tények maradnak örökké fiatalok. ★ Az fró eltávolodhat a valóságtól, de soha sem szakadhat el tőle. ★ A föld különböző pontján minden pillanatban történik valami, amiről nem tudok — ez a felismerés mérhetetlenül szegénnyé tesz. ★ Az életanyagnak annyira kell hasonlítani a műre, mint a magnak a virágra. ★ A rövid alkotásnak jónak kell lenni — a hosszúnak... érdekesnek.-¥■ Azt az irodalmi művet, amelyet az ,ol- vasó másodszor képtelen elolvasni, jobb, ha meg sem írják. ★ A zseniális művek halhatatlanok — a hosszú agonizálásuk a népszerűségük. ★ Vannak alkotások, amelyeket mindenki dicsér, de senki sem olvas eL ★ Az irodalmi műben fontosabb az atmoszfératermeié«, mint egy érdekes történet leírása. ★ A tehetséges író alkotásán valamilyen családiasság érződik. ★ Kz igazság csatát veszthet, háborút nem. Az író szereti a negatív hősöket, nélkülük a jót nem tudná ábrázolni. ★ Milyen sokat tudok az édesanyámról! Hiszen általa ismertem meg a világot. * Az író szeretné, ha azért is becsülnék, ">mit ezután fog megírni. ★ A közepes képességű sablonokat követ, a tehetséges a megérzéseit, a zseni önmagát. ★ A szenvedés mértéke az érzékenység. ★ Ne rohanj és ne késs — akkor cselekedj, amikor üt az óra. ★ Az embert szeretned kell ahhoz, hogy megértsd. (Szűcs József fordítása) Ilija Volen 1905-ben született. A harmincas években A desztko Zname (Gyermek László) szerkesztője. Később az Írószövetség alelnöke, majd a Balgarszki Piszatel (Bolgár Írók) könyvkiadó szerkesztője. Jelenleg a Szeptemvri (Szeptember) című folyóirat helyettes főszerkesztője. Első kötete 1928-ban jelent meg Cserni ugari (Fekete ugar) címmel. Az egyik legnagyobb sikerét a Mersdu dva szvjata (Két világ között) című kötetével érte el. Legutóbb egy elbeszélése szerepelt ..A bolgár irodalom kistükre" című antológiában. A közetonáttixm eOtmtgt KtsfahuS Strato. Zráfftncmd Kosmth-díjaa szobrászművész egyik világszerte ismert alkotása Budapesten a Városligetben látható ^Nyilas" című szobor. (MTI fotó — V&őbs Ernő fte#«C — KS) A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata gondozásában jelent meg a Mai magyar iparművészet című sorozat második kötete, amelyben a kerámiai kötet után most a legsikeresebb textil-iparművészekkel és alkotásaikkal ismerteti meg az érdeklődőket Koczogh Ákos. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó új Delfin-könyve „A kígyói6ten nem válaszéi", Gleb Golubjov regénye. Sokadik kiadásban látott napvilágot Jókai Mór népszerű történelmi regénye, „A kőszívű ember fiai”. A Csíkos könyvek legújabb kötete a lengyel Irena JurgieÚJ KÖNYVEK lewiczowa ifjúsági regénye, a Minden másképpen van. Lip- ták Gábor regéit, mondáit, történeteit foglalja kötetbe az „Amiről a vizek beszélnek”, Szántó Piroska illusztrációival. Ismét/ megjelent a „Kisgyermekek nagy mesekönyve”, Róna Emy illusztrációival Donászy Magda ifjúsági regénye, a „Csálé Kati”, Reich Károly illusztrációival. A szlovákiai ifjúsági kiadóval közös gondozásban jelent meg a Münchhausen vidám kalandjai, Gottfried Bürger ifjúsági regénye. NViViAAA Az Európa Könyvkiadó új. donságai között találjuk a „Népek meséi” sorozatban megjelent pompás kis kötetet, irtisi osztják mesékkel, mondákkal. A „Hadmenet, nászmenet” gazdag anyagát Vértes Edit válogatta, fordította, s ő látta eL a kötetet utószóval, valamint jegyzetekkel is. A Századunk mesterei sorozatban látott napvilágot Karel Capek regénye, a „Harc a szalamandrákkal”, és ismét a könyvesboltokba került Henryk Sienkiewicz regénye, „A kis lovag”, a szerző történelmi regénytrilógiájának harmadik kötete (előzménye a „Tűzzel-vassal”, illetve az „Özönvíz”). . AAAAAA/» DE MENY Ü’üo; Pinceszer Az ég felé emelt kéz benne a csillogó pohár látom én mint sáfárkodik^ tőkéjével a gazda aki görnyedve megteremti^ az ünnep tiszta italát, élvén makacs egyszerűséggel a ravaszságot megveti s tudja — nem kell a borba más csak sustorgó must csak őszutói pincemeleg csak pontos figyelem. törődés a hordó bársony hamva kő < hűvössége korom penész amit a föld és ég megad és az ő boldog fáradtsága hogy emelvén a poharat ne seprő s émelyítő anslag< édessége a nyelv alatt de napfény illat íz erő SZÉKELY DEZSŐ: A hírlapárzcc panasza — Borzasztó: senkit meg nem öltek, nines államcsíny, blokád, nem m^rkecoltak ledér hölgyek, nem rúgtak szét bokát, nem dőlt össze egy épület sem, nem gázolt a vonat, nem tévedt meg a főpénztáros, jégeső sem szakadt... Látja, uram, a szenzáció naponta fogyni kezd, és egyre több a biztató hírí — de ki olvassa ezt?! < p z a budai cnkrászda-magyab- *" lakaival a parkra néz, a park előtt a két vonalban sorakozó autókra, melyek olyanok innen, mint a színes játékautók, s mögöttük a szélben hajladozó fákra. Már harmadik napja szünet nélkül esik az eső, de a tíillfüggönyön át olyan 6zépek az esőcsíkok is, olyan fátyolossá varázsolják balra azt a modem, erkélyes házat, az erkélyeken téli növényekkel, és sétányokon úszó esernyős férfiakat és nőket, mert csak az esernyő, a kalap, s a kabát látszik, az is csak térdig, ott vágja el őket az ablakkeret. Ebbe a békés, finom, választékos világba, a halk beszédű cukrászdái vendégek közé várom egy régi ismerősömet, Teri nénit, az öreg mosónőt. Fekete kabátjában, fekete ruhájában, fekete magasszárú cipőjében és időtől csiszált fekete ridiküljével akár a legelőkelőbb helyre is betérhet ma már, és aki nem figyel fel ízes táj szólására és keresetlen, egyszerű beszédére, akár idős milliomosnőnek is nézhetné. Mert sohasem lehet tudni... s az emberek sokat vélnek tudni... Igen, Teri nénit várom, ezt a nyolcvannégyéves mosónőt, még szüleim régi ismerősét, aféle kültagját a családnak. Nyugdíja sincs, csak öregségi járulékot élvez, de ez a szó illik ide, mert Teri néni valóban élvezi ezt a kicsi havi díjat, beosztja magának, telik belőle ennivalóra, tüzelőre, s még a galamboknak is kenyérmorzsára a parkban. Persze el-elrpossa még az edényt egy-egy ismerős háznál és keres valamit külön is. Fekete öltözete ragyog mindig a tisztaságtól és nem a Tisztító jóvoltából, hanem fürge, vörös tenyerei nyomán. Amikor felbukkan fekete micisapkájában és megpillantjuk egymást, felragyog az arcunk. Ugyan Örvös Lajost Andris nem felejt tó találhatná ki, mit srttag egymással ez a fiatal férfi és ez az idős hölgy. Az emberek néha rejtett, kíváncsi pillantást vetnek ránk. Mondom, talán aféle öreg milliomosnőnek nézik Teri nénit, akivel szerencsés rokonságban állok, vagy csak élvezem egyszerűen a bizalmát, titkárkodok mellette. S ez az utóbbi feltevés nem is annyira téves. Ekkor elővesz rongypuhára nyűtt, kifényesedett ridiküljéből egy összehajtott papírlapot s egy kék koper- tát, a legolcsóbbat, ami létezik. Egy ismerősöm lép be a cukrászdába, titokzatos mosollyal rárnkö- szöti és odaszól halkan: „Nem zavarlak.” De ő is olyan rejtélyes kapcsolatot sejt közöttünk, hogy meg sem lepődne, ha egy nap, mondjuk egy új, szürke Mércédes- ből látna kiszállni minket itt a cukrászda és a széltől cibált sárga lombok ölelésében, a, parkolóban. Szóval Teri néném előhúzza a papírlapot és a kopertát, elém teszi és halkan kér rá: — Írjuk meg, Lajoskám, a kérvényt. Kicsit fontos arccal előhúzzom golyóstollamat és elkezdem írni az évről évre jól ismert szöveget. „Magyar Nemzeti Banknak, Budapest. Kérem önöket, hogy engedélyezzék a Párizs közelében hét éve ideg- és elmekórházban kezelt unokaöcsémnek 2 kg súlyú élelmiszer- csomag küldését karácsonyra, Nyolcvannégyéves mosónő vagyok. Köszönettel.” Az emberek mintha kitalálnák, hogy Amerikába vagy Angliába írunk, egynémelyik kis irigységgel mosolyog s finoman a park fái felé fordítja tekintetét, amerre az esernyős nők és férfiak úsznak el. Átnyújtom a golyóstollat Teri né- némnek s eléje tolom a papírlapot, hogy írja alát. Tehát a titkár megírta az idős, dúsgazdag hölgy levelét, aki most nagyvonalúan aláírja. Valóban nagyvonalúan, mert Teri néni csak nagy vonalakat húz a papírra, aféle olvashatatlan kézjegyet, mert igen rosszul tud írni, hiszen nem járt soha iskolába s ezeket a kúsza betűket is úgy sajátította el egy-egy háznál, a gyerekek jóvoltából, akinek tetszett a tanítói szerep. És a kimerítő művelet után, mely nehezebb a ruhamosásnál is, rám emeli mosolygós szemét, mert amúgy mindig vidám, bizakodó asz- szony és arra kér: — Most meséljen, Lalikám, Andrisról! És úgy lesi számról a szavakat, mintha most érkeztem volna Párizsból, oda meg az ideggyógyintézetből, az Austerlitzi pályaudvarra, ahová egyórás úttal jut az ember a kórház kapujától. Cigarettára gyújtok, hogy jobban összpontosítsam gondolataimat. Hiszen évek óta nem jártam Párizsban és nem láttam azóta Andrist sem. Ugyan mit meséljek? Mindig rendes, becsületes fiú volt. De a háború valami sokkot idézett elő benne a vérontás, a kegyetlenkedések. Két üldözött család életét mentette meg, felszabadultunk, de ő nem tudta elfelejteni, amit látott, amit átélt. Egy nap, bár az első időtől kezdve szép állása volt, s vitte haza a pénzt mosónő anyjának, mert az is mosónő volt (de ki mosatott akkoriban?), szóval egy nap fogta magát és átsétált a határon. Száz darab Levente cigarettával. Én 1947-ben tatáik outiam vele Öszsze Párizsban, és összeölelkeztünk az utca sarkán, a Diáknegyedben, ahová a budapesti egyetem ösztöndíjával jutottam ki. — Andriskám! — kiáltottam fel önkéntelenül. — Hát mért jöttél ki? Szép állásod is volt odahaza. Es úgy sír érted szegény édesanyád. Egy csomag olcsó cigarettát vett elő a zsebéből és fölényes mosoly- lyal megkínált. Mohón rágyújtottam. ő csak olyan lassan, titokzatosan szívta a Caporalt. — Hogy megírjam a világ legszebb szerelmes regényét — felelte méltÓ6ágtel j esen. — Ezért jöttél ki? Hogy megírd a világ legszebb szerelmes regényét? Hát otthon nem írhattad meg? — nyitottam tágra a szemem. — Ehhez látni kell a világot — felelte — mert úgy tudom csak megírni egy fiú meg egy lány történetét, akik körül öldöklik, üldözik egymást az emberek, de ők legyűrnek minden akadályt, legyűrik a pénztelenséget, a rosszindulatot, hiszen szerelmesek. Es győzedelmeskednek. Érted? Néztem, néztem Andrist fekete gumi esőköpenyében, sima arcával és nagy, csillogó, barna szemével. És össze kellett szorítanom a fogamat, valami elérzékenyedés vett rajtam erőt. (3 mosolyogva nézett rám. — Le mersz ülni velem egy feketére? Mert én elszöktem hazulról. Te meg ösztöndíjjal jöttél otthonról tanulni az egyetemre. És csodálatosan mosolygott bátor, nyugodt, rendkívül nyugodt szemével, kicsit olyan huncutul, mert tudta, hogy mindig félénk természet voltam. S akkor újra szorongatni kezdte valami a torkomat s mint az olyanokat, akik korántsem hősök, nem kemény legények, rettentő bátorság szállt meg. —BáA perszel — feleltem hangosan. — Szabad emberek vagyunk. És belekaroltam. Ügy mentünk a legközelebbi kávézóba. Aztán jó néhány évvel később, amikor újra kint jártam, akkor már arra kért meg Teri néném, hogy látogassam meg az ideggyógyintézetben Andrist. És erről kellett most mesélnem. — Hát Andris igazán jól néz ki — kezdtem bele. — Szép, sima az arca, nyugodt a tekintete, ő hivott meg a kórház büféjébe, rendes utcai ruhájába öltözve, mert ott ruhában is járhat a betegek egy része, és ittunk egy kis üveg sört meg két feketét. Persze alkohol- mentes sört és koffeinmentes kávét. — Az, az jó! — lelkendezett Teri néni. — És mit csinál egész nap szegény fiú? Nyeltem egyet. — Hát ír. Írja a regényét. Az asszony összecsapta két vörös tenyerét. — Még mindig azt írja? ! De hát meddig írja? Aféle zavart, szomorkás mosoly húzódott a szám körül. Hogyan magyarázzam meg neki, hogy ne fáj- dítsam meg a szívét? — Azt nem lehet pontosan tudni. Amíg nem. készül el vele. De talán vem is akarja befejezni. Érti, Teri néném? ö ebben a regényben a szerelem, a békesség világáért harcol, és úgy érzi, hogy körülötte még dúl a háború... — De a háború már régen elmúlt. Lajoskám! — nézett ram csodálkozva. — Igen, de ö úgy érzi, hogy mégse teljesen. És így küzd ellene. — Szóval ő is küzd! — kiáltotta az öregasszony, mert a küzdelem valamiképp1 az élettel olvadt össze az ő tudatában. Nem tudom, mit értett az egészből, de valamit mégis megértett a lelke mélyén. Barna szemében öröm csillant és láttam rajta, hogy megnyugodott. Hogy Andris ott sem hagyja el magát. ' | / • V
