Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-24 / 198. szám

aAAAAAAAAA­y T öbb mint egy évtizede „fedezte föl” népművelé­sünk a fogalmai: komplex. Ez a ezó rövid idő alatt átütő sikert aratott, olyannyira, hogy nemsokára magát a korszerű népművelést volt szokás komplex népművelésnek nevezni. Bár a kifejezés csöppet sem volt magyaros, most már idejétmúlta elítélni. Időköz­ben a népművelésből is a sokkal helyénvalóbb köz­művelődés lett, a komplex szó pedig mintha lassan háttérbe szorulna. Komplex közművelődésről csak a fölöttébb tudálékosok beszélnek: a közművelődés fo­galma ugyanis mindazt magába foglalja, amire a komplex — magyarán: összetett, együttes — szó utaL Eszem ágában sincs nyelvészeti fejtegetésbe bo­csátkozni. Mindössze arra akarom fölhívni a figyel­met, hogy az idézett szó múlandó divatja is a közmű­velődési gondolkozásmód gyors átalakulását jelzi. A múlandóság azért örvendetes, mert arra utal, hogy a fölismerés rövid idő alatt magától értetődővé vált: a művelődés valamennyi rendelkezésre álló eszközét együttesen kell fölhasználni, nem pedig külön-külön, egymástól elszigetelten. Ez eleinte az úgynevezett komplex műsorok formájában öltött testet. Elszaporod­tak az olyan előadások, amelyek műsorában nem csu­pán egy-egy művészeti ág — például irodalom, zene, film stb. — alkotásai szerepeltek, hanem valamely egységes gondolat köré csoportosították a legkülönfé­lébb műveket A következő lépcsőfok a hosszabb Időszakra szőlő; közös tervezés kialakítása volt Azaz valamely köz- művelődési intézményhez — művelődési házhoz, ifjú­sági klubhoz — tartozó, javarészt öntevékeny művé­szeti együttesek foglalkozásait, nyilvános szerepléseit megpróbálták úgy összehangolni, hogy mind egymás munkáját, mind a közös közművelődési célkitűzéseket minél hathatósabban szolgálják. A „komplexitás” gondolatának térhódítása ezae# korántsem fejeződött be. Manapság a fogalom már messze túlhaladt az öntevékeny műkedvelés körén. Egy Bács- Kiskun megyei község, Kecel példája kitű­nően érzékelteti: az összetettség lassan közművelődé­it szemléletűnk egész rendszerét áthatja. A 10 ezer la­kosú helységben fokozatosan olyan oktatásí-művelő- ciesi -szórakoztatási és sportközpontot akarnak kiépíte­ni, amely minden eddiginél sokrétűbb lehetőségeket összpontosít az ember szellemisegének kifejlesztése számára. A 60-as években épített, szabványszerű álta­lánsa iskola körül kap majd helyet a művelődési klub, a napközi, a barkácsolásra és szakoktatásra egy­aránt alkalmas műhelyépület, a könyvtár, az óvoda, 5 középiskola, illetve a szakiskola, valamint a kony­haépület, a hozzátartozó étteremmel, Lesz itt torna lerem is, a szabadban pedig többféle sportpálya. Mindez lehetővé teszi, hogy a központ óvodájába kerülő hároméves csöppség eleinte 14, később 18 éves koráig lényegében azonos környezetben, harmonikus körülmények között tegye meg a felnőttséghez vezető utat. S ami alighanem a legfontosabb: eközben élet- reszóló szálak szövődjenek a kulturális-művelődési- szórakozási igényeit megalapozó és kielégítő központ és közötte. Itt ugyanis §z ifjúsági klubtól kezdve mo­ziig, színházig, szakkörökig, tanfolyamokig szinte min­den megtalálható lesz. Szükségtelen magyarázni: ezek • körülményeit csak akkor kamatoznak igazán, ha a közművelődés munkásai újszerű módszereket honosítanak meg. Pon­tosabban: a szocialista emberformálás új eszközeit kísérletezik ki. Másképpen — széleskörübben — értel­mezik a kultúra fogalmát, mint korunkban, és árnyal­tabban, sokrétűbben igyekeznek az embereket, a kultu­rális értékek birtokába juttatni. Azaz azokra az egyé­ni készségekre, rejtett fogékonyságokra és más, egye­lőre nemigen hasznosított alkati-lélektani tulajdonsá­gokra is tekintettel lesznek, amelyekkel a jelenlegi közművelődési körülmények között nemigen tudnának mit kezdeni. Kétségtelen, hogy összehasonlíthatatlanul könnyebb lesz a dolguk. Itt ugyanis szinte „belenő, nek” a fiatalok a kulturális értékeket magától értető­dő természetességgel hasznosító életviszonyokba. Nem annyira megnyerni kell majd őket a művelődés ügyé­nek, hiszen ez a szó teljes értelmében életszükségle­tükké válik. Inkább igényességük továbbfejlesztésével, érdeklődési körük szüntelen tágításával, az őket érő művészi hatások kiteljesítésével kell majd törődni. Az­az javarészt olyasmivel, amire ma nemigen futja a közművelődés munkásainak erejéből. A hiba persze, korántsem csak a körülményekben rejlik. Sokkal inkább a meglehetősen merev, mecha­nikus gondolkozasmódban: napjainkban még mindig fölöttébb egysíkúan közelítünk a művelődés különbö­ző eszközeivel az emberekhez. Könyv, film, zene, is­meretterjesztő előadás, színház, műkedvelés, szakköri' foglalkozás — nagyjából ezt kínáljuk nekik. S elége­detten nyugtázzuk, ha a fölkínáltak közül legalább az egyikkel sikerül megbaráxkoztatni őket. Ez csakugyan elismerésre méltó. De az ember rendkívül összetett: szellemének harmonikus fejlesztése nem egyoldalú, hanem minél sokoldalúbb ösztönzést követel. S erre csak akkor van mód, ha a közművelődés nem csupán néhány művészeti ág iránti érdeklődést olt belé, ha­nem életmódját, életfelfogását alakítja korszerűvé. A kultúra tudniillik eszköz. Az emberi élet maga­sabb szintre emelésének eszköze. Arra való, hogy segítségével kl-ki kora társadalmának megfelelő, értelmes életet küzdjön ki maga számára — az egész közösség hasznára. VESZPRÉMI MIKLÓS Valaki rekedtes hangon eL kiabálja magát: meszeetl... Kimegyek az erkélyre. Ponyvatetős szekerek halad­nak lassan, komótosan végig az utcán. Van, amikor há­rom, négy, de az is előfordul, hogy hat, nyolc halad egymás után. így megy ez már napok óta, bükkzsérci, felsőtárkányi, felnémeti maszek fuvarosok viszik a „valódi”, a fával ége­tett meszet az alföldi váro­sokba, falvakba. Egy-egy sze­kéren általában tíz mázsát Aztán, amikor elfogy az áru, fordulnak vissza és kezdődik az egész elólrőL Aliink a boksa előtt, Szarvaskőtől néhány kilomé­terre Az idősebb és a közép­korú férfi odamegy a farakás­hoz, kiszednek néhány hasá­bot „etetik” az izzó kemen­cét. — Korábban a balatoni tsz-é volt ez a telep, néhány hónapja pedig a bélapátfalvi Egyesült Bükkaljáé. Én már ötödik éve dolgozom itt de jövőre abbahagyom. Aztán so6e lássak többé boksát «— mondja Énekes Bertalan. — Azelőtt hol dolgozott? — A Bervában. De úgy gondoltam, nyugdíj előtt, elered az orra vére. Aztán eb­ben a hőségben izzad az em­ber, a mészpor belemegy a bőrébe és rögtön kimarja. — Mennyit keresnek? — Tizenöt forint mázsán­ként Havonta úgy 5—7 ezer körül jön ki. — És a gazdának? — Ügy neki is. o o o o n A megyében mészégetéssel főként az egri járásban fog­lalkoznak. Két-három évvel ezelőtt tíz termelőszövetkezet és nagyjából ugyanennyi ma­gánkisiparos égetett meszet MESZECETOK Mert a fával égetett mász­nék híre-neve van. Különö­sen a falusi asszonyok köré­ben. Azt tartják, hogy ettől a mésztől fehérebb a fal, szin­te szikrázik a napfényben. Nem úgy, mint attól, ame­lyiket szénnel, vagy gazzal égettek. © © © ® '-'"inr-r „A legrégibb erdei mester ség kétségkívül a favágás volt, de az ősi mesterségek között találjuk a mész- és fa- szénégetést is... A Bükkben a mészégetés legrégibb ha- gyományai Bélapátfalván Uu láthatók. Talán az idegenek, a IV. Béla által 1232-ben bete- lepitett francia eredetű cisz­tercirend tagjai hozták be magukkal a mészégetés tudo­mányát, mivel nekik voltak elsőként középületeik. Bár­hogy is volt, ez már mester­ségnek számított és valóságos munkaszervezeti formák ala­kultak ki a századok folyam mán” — írja dr. Kovács Jenő, a „Szalajka-völgyi erdei mii. seeum” című munkájában. A mai mészégetők között egy kevésbé tudományos fel­fogás is dívik. Azt állítják, hogy a mesterség „felfedező., je” egy remete volt, aki egy­szer ebédfőzés, vagy sütés közben mészkövekkel rakta körül az általa gyújtott tü­zet, hogy el ne fújja a szél. A tűz aztán a köré rakott köve­ket kiégette és „megszületett” a mész. Az első erdei szakmák egyi­ke évszázadokon át tartó vi­rágzásnak indult A hegy ad­ta a követ az erdő a tüzelni- valót, az ember pedig' a mun­kát és a tudást A hosszas vi­rágzás azonban majdnem megszakadt. A hatalmas la­kásépítkezési folyamat, az ipari, mezőgazdasági építke­zések következtében meg­született a nagyipari mészter- melés, s úgy tűnt hogy a kor­szerű gyárak feleslegessé te­szik az izzó, füstölgő boksá­kat. Mégsem így történt. Hogy miért? Erre talán fele­letet ad dr. Kovács Jenő már említett munkájának egyik fejezete. „A fával égetett meszet nagy mennyiségben használ­ja az építőipar, a bőripar, a mezőgazdaság és a vegyiipar számtalan területe. Napjaink­ban azonban iparilag is ter­melnek, illetve égetnek me­szet. főleg széntüzeléssel. Az igy égetett mész használható­ságát azonban károsan befo­lyásolja a kőszénben levő kén — így sohasem érheti el a fával égetett mész jó mi­nőségét.” A hagyományos boksáit te­hát maradtak, sőt slz átmene­ti megingás után a szakma másodvirágzásnak indult. Ma mészégetőnek lenni, pláne „gazdának”, nem is akármi­lyen dolog © © © O A nyugatnémet turisták be­fejezik a fényképezést Azzal a boldog tudattal ülnék be a citromsárga Mercédesbe, hogy valami eredeti magyar élet­képet sikerült lencsevégre nv-n-i „ tTorn’ ?£=■• Bem árt egy kicsit a több pénz, ezért vállaltam az ége­tést — Mennyit keres? — Az a teljesítménytől függ Egy mázsa mész után 17 forintot kapunk és mosta­nában nyolcszáz mázsát adunk ki ketten havonként Meglenne az ezer mázsa is, de kevés a fa, nem tudunk többet égetni Az ezer mázsa után ketten 11 ezer forintot kapnának — egy hónapra. — Ne sajnálja — szólal sneg a másik égető. Marós Barnabás. Mutatja a kezét, Me vsa égési sebekkel. — Látja, ez is hceszátarto- adk. Meg az is, hogy három nap alatt 260 mázsa fát kell cipelnünk, beledobálnunk a kemencébe. — Meg a hőség —veszi áft ■ szót ismét az idősebb. És persze a munkaidő sem napi nyolc óra. Amíg tüzelünk, éj­jel-nappal virrasztanunk kelL Arra terelődik a szó, hogy a maszeknál, vagy a tsz-nél jobb-e dolgozni. — Dolgoztam én már ma­szeknál is — mondja Énekes Bertalan. — Ott sem volt rossz, de itt fizetett szabad­ság, munkaruha is jár. A maszek meg be sem jelenti az embert az SZTK-ba és mun­karuhát se nagyon ad. Az út másik oldalán, alig néhány méterrel odébb, szin­tén izzik a boksa. A szomszéd­vár magántulajdon, Bajzáth Gyula felsőtárkányi lakosé. A gazda nincs a telepen, apjával beszélgetünk. — Családi vállalkozás ez. a két fiam, a vöm, meg én dol­gozom itt. Illetve én. csak in­kább besegítek, mert hetven éves korában már nehezen bírja az ember ezt a munkát Nem könnyű dolog a boksát .megépíteni, a fát, a követ hurcolni hozzá. De a legrosz- szabb az, amikor szét kell szedni a boksát amikor már a mész kiégett A 60—70 fo­kos meleget csak az bírja, aki megszokta. Különben rögtön 'Á mészégető szövetkezete® száma — főként az egyesülé­sek miatt — csökkent a ma- gánkisiparosok létszáma ma­radt Kovács Ferenccel, az Egri Városi-járási Népi Ellenőrzési Bizottság elnökével egy ko­rábbi vizsgálat jegyzőköny­vét lapozzuk. És kérdőjelek merülnek fel az emberben, ott is, ahol pont van a mondatok végén. 1971-ben Sz. Gy. magán- kisiparos — bevallása szerint — 60 ezer forintos ráfizetés­sel zárta az évet Ennek elle­nére az adóhatóság 35 eza» forint adó befizetésére V' fi­lézte. Elvileg tehát mintegy százezer forint „hiánnyal* zárult az éve. Ennek ellenére csodálatos módon 1972-ben tovább folytatta tevékenysé­gét de már eredményeseb­ben, mert ebben az évben, már saját bevallása szerint is 123 ezer forintra emelkedett az adóköteles jövedelme. T. J. magánkisiparos 1971. ben 64 ezer forintot vallott be adóköteles jövedelemként de a kivetés alapján ez az összeg — érdekes módon — 55 ezer forintra csökkent Egy évvel, később már 144 ezer forintot vallott be, de a kivetés alap-, ját már 226 ezer forint ké­pezte. Érdemes egy kicsit elidőzni, az 1972-es évnél. Ebben az évben a mészégetéssel foglal­kozó termelőszövetkezetek ér­tékesítési nehézségekkel küszködtek. A kisiparosok vi­szont 8200 mázsával növelték termelésüket — s mindén mázsa meszet el is adtak méghozzá lényegesen maga­sabb áron, mint a szövetkeze­tek. A vizsgálat szerint: „As érintett termelőszövetkezetek vezetőinek az a véleménye, hogy ezt úgy érhették el a magán-mészégetők, mert szinte az egész országban ér­tékesítik a meszet, és a mész árának rugalmas változtatá­sával nagyobb lehetőségük van az üzletkötésre Nem kívánunk vitatkozni a szövetkezeti vezetők yélemé» í , nyével, csak az az érdekes, hogy a kisiparosok „rugalmas árváltozása” mindig felfelé mozgott. A biztonságos érté­kesítésnek tehát más „hátte­re” is lehetett. A termelőszövetkezetek ér­tékesítési nehézségei még az elmúlt évben is fennálltak, viszont a magánkisiparosok továbbra is biztonságosan ad­ták el árujukat. Valószínűleg nem is kát haszonnal. Részlet egy magánkisipa­rosnál tartott vizsgálat jegy­zőkönyvéből: „A vizsgálatot végző népi ellenőrök megállapítása, hogy e magánkisiparos saját maga, egyedül dolgozik, alkalmazot­tat nem tart, forgótőkéje ki­csi, mégis nagyobb pénzössze­geket lehet szerezni, kisebbe nagyobb befektetéssel.” Egy másik jegyzőkönyv részlet: „A vizsgálat javasolja, hogy a magán-mészégetésf az ille­tékes hatóság tüzetesen ellen­őrizze, mivel e foglalkozással) tetemes vagyont, pénzösszeg get lehet szerezni (!) nem sok munkával és nem sok hozzá­értéssel, az ilyen ellenőrzők mellett.” Ez természetesen. ® •tóllakozóra vonatkozik. Az igazsághoz tartozik, hogy az ellenőrzés m, utóbbi időben javult 9 0 © © T! ' 7 ismerősöm mondjfeft ' „Hidd d, divatszakma, ferne, rek egy mészégetőt egymaga, három lakást vett egy társas­házban. Több mint egymillió forintot fizetett ki érte.” „Divatszakma”? Mint egy. kor a Váci utcai cipészet vagy a műanyagkisipar és a kozmetikus? Érdekes megfogalmazás, Annyi tény, hogy a valamiko­ri egyszerű és nem könnyű erdei mesterség jövedelmező üzletággá nőtte ki magát 0 © © © Valaki rekedtes hangon eL kiabálta magát: meszeet! Ki­megyek az erkélyre. A pony­vatetős szekerek lassan, ko­mótosan haladnak végig a Kertész utcán. Van, amikor három, négy, de az is előfor­dul, hogy hat-nyolc halad egymás után. így megy ez már hónapok óta. Bükkzsérci, felsőtárkányi, felnémeti ma­szek fuvarosok viszik a fával égetett meszet az alföldi vá­rosokba, falvakba. Egy-egy szekéren általában tíz mázsát. Azt fnondják, két nap alatt eladják az árut, kilónként há­rom forintért A tíz mázsát 1200 forintért veszik, s eL adják háromezerért A kü­lönbözet 1800 forint — két nap alatt Érdemes gyakran fordulni. Ügy látszik, nemcsak az ége­tés, az eladás se ráfizetés. tű Bilit L lEjysosi Levente A kultúra: eszköz

Next

/
Oldalképek
Tartalom