Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-13 / 163. szám
„ „. hogy voltaképpen még büszkék is lehetnénk; sikerült úgy meggyőzni valamiről a közvéleményt, hogy az most nem is akarja elhinni: amiről meggy 6- zetett, az nem úgy igaz egészen. Akik voltaképpen büszkék lehetnének, azok az újságírók; akiket meggyőzték, azok az olvasókból verbuválódott közvélemény, s amiről meggyőzték ezt a közvéleményt, bele-; értve elsősorban és először önmagunkat is — ez: bennünket nem, vagy csak szellőcske módon érinthet a nyugati olaj- és energiaválság. Könnyű lenne azt írni és mondani, hogy közgazdászaink egy része is ezt vallotta, s ezt hirdette, — ez a közgazdászok dolga. Jelen esetben saját házunk táján, a saját portám előtt kell söpörni. Tény és való, hogy az utóbbi másfél évtizedben, annak is utolsó öt esztendejében —• minden gond. ellenére is — az elért gazdasági sikereink fényében lekezeltük a meglévő bajokat, nem vettük komolyan a tapasztalható gazdasági és gazdaságpolitikai ellentmondásokat. Azt írtuk, azt hittük, azt mondtuk, hogy Nyugaton lehetnek eriergiagondok, de egy szocialista állam mindent kibír. Hogy ezt jómagam is hittem és így vallottam —J ez lehetne még az én magánügyem is, ha nem írtam volna ezt le is, többször is, és így bizony már közüggyé vált az én magánügyem. Elkápráztam én is fényektől, s velem együtt kápráző szemekkel dehogy is vettük észre miUiomodmagunkkal, hogy az árnyak nem tűntek el. Aligha lehet kétséges és nem lesz ezután sem, hogy a társadalom, s azon belül az egyén szempontjából egy szocialista állam teherbíró képessége felülmúl bármilyen kapitalista közösséget? Aligha kétséges, hogy a KGST-n belüli összefogás, ha lehet, csak hatványozza ezt az erőt. Mind ennek is köszönhető, hpgy mit sem érzett a magyar fogyasztó például a cukor világpiaci, árának hallatlan megemelkedéséből, hogy az olajkrízis idején sem áíltak és nem állnak ma sem a személygépkocsik, sem a kevés számú közületi, sem a százezres nagyságrendű magángépkocsik, hogy gyakorlatilag az utóbbi időkben is inkább bölcs korlátozások jelzik az ösztönzést az értelmes, de következetes takarékosságra, mintsem radikális intézkedések. Es az árak, amelyek oly ' gyakran jelentenek témát, okkal és joggal is persze-, az árak emelkedése is belül van számos árucikket illetően a tervezettnél. A reálbérek emelkedése, a fo- . gyasztás üteme ugyanakkor jóval meg is haladja a tervezettet! Egyszóval, jól élünk. Bírja az állam kasz- szája, fizeti a különbözetet. Nem is akarjuk elhinni, hogy ez a jólét akár veszélyben is foroghat. Elhittük, hogy határaink az infláció számára áthatolhatatlan gátat jelentenek, hogy egy olyan országban ahol az export-import egyenlege érzékenyebb, mint a szeizmográf, ahol a szükséges és hasznos külkereskedelem nyugati kvótája jelentős részt vesz a nemzeti jövedelem alakulásában, nos, szóval, hogy egy ilyen országban még gondot sem okozhat mindaz, amitől megőszül, a nyugati világ dolgozó kisembere, ..és spekuláló tőkése. Az okos és jogos büszkeség, a reális, és indokolt optimizmus a holnapokat illetően nem párosult és nem párosul még kellően ma sem a reális józansággal. Gondjaink eredendően megvoltak, csali most, hogy a nyugati válság áttételei éppen e gondok repedésem keresztül bekúsztak hozzánk is, most látjuk és érezzük — még most sem mindenki —, hogy a délibábos, derűs munkálkodás helyett, a kemény és következetes munkára van szükség. Azt megértetni és megérteni, hogy a fő baj nem az — persze az is —, hogy a nyersanyagok ára, a papíré, a gépeké, a műtrágyáé két-háromszorosára, vagy még többszörösére emelkedett a világpiacon, hanem az, hogy dolgozni jobbára, még most is úgy dolgozunk —- minden sikerünk ellenére —, mintha víkenden lennénk egy söíkoszorűs baráti társasházbrigád építkezésén. S azt sem fogadom el én már jómagam, hogy mindig az elért sikereinkre hivatkozzunk! Hivatkozzunk arra is, hogy mennyivel több és jobb eredményt érhettünk volna el ebben az országban, ha csak eny- nyi és ilyen munkával is odáig jutottunk, ahová eljutottunk. Az állam a mindennapok számára nem teória, fikció, fogalom, vagy valamiféle jelszó. Az állam mi vagyunk. Az állam teherbíró képességét, a kasszákban a pénzt mi biztosítjuk: a munkánkkal. Az elfekvő készletek milliárd forintjai, a befejezetlen beruházások, az építkezésen szöszmötölő kőművesek, a gépnél vagy lustaságból, vagy szervezetlenségből ácsorgó munkások elfecsérelt munkaórái, a pazarlás, a közösség pénzéből szocialista-dzsentriskedés a legfőbb gondunk. Ezek ellen kell föllépni mindenkor és mindenhol. Hogy a világpiaci árak megemelkedtek, hogy a nem- . zetközi kereskedelemben bizony töprengésre ké«-’'+o' ■ gondjaink vannak, hogy devizatartalékaink éppen emiatt megkövetelik a leggondosabb, a legkörültekintőbb gazdálkodást, nos, mindezek csak kiélezettebben mutatták meg gazdasági életünk, munkánk meglevő és nem tartható ellentmondásait. Egy ország ereje . nem a jelszavakban rejlik. Abban is persze Az is adhat erőt, erkölcsi tartást a — munkához De ha nincs jó munka, ha nincs hasznos termelés, akkor nincs az a lelkesítő jelszó sem,' ami miatt egyetlen dollár-centtel is többet venne be a magyar gazdaság,. mondjuk, a tőkés piacon. Vagy akár egyetlen szemmel több búza teremne a hazai földeken. Győzzük meg magunkat és mindvalamennyiünket arról, hogy társadalmi rendünk ereje olyan, mint jól megépített gátjaink. Fel tudjuk fogni az erős hullámokat. De ha a gátak valahol eresztenek, mert megépítettük u^van, de nem mindenütt és nem mindig jól, akkor ott feltörik a buzgár, s nyomában a belvíz. Ha rosszul dolgozunk, ha pazarlóan bánunk anyaggal, idővel, az emberi ésszel és az erővel, akkor nyilvánvalóan nagyobb lesz a gazdaság nehézsége is. Legyünk arra büszkék, hogy meggyőztük magunkat: még jobb munkával érdemes megerősíteni és megvédeni mindazt, amit eleddig magunknak építettünk. Erről van szó. Egyértelmű a válasz: igen, kell önálló színház Egernek, még inkább kell a megyének. Nem először írunk erről a témáról. Igaz, olykor érzelmes húrok is kicsendültek a sorok közül, s elhangzott a megjegyzés: érzelmi alapon nem lehet színházat csinálni. De érzelmek nélkül sem! Mi kell a színházhoz? Pontosabban: mi kell ttz önálló egri színházhoz? Pénz kell, lakás kell, szükség van színészekre, jó színészekre és nem utolsósorban közönségre. Heikes, színházat szerető közönségre. Vizsgálódásunknak most ez az alapja, a módszere pedig: a tények felsorakoztatásával bizonyítani, mégpedig érzelmi húrok pengetése nélküL Kell-e ■ ■ r II 9 onaílo színház Egernek? lődésrői foglalkozó ülésén megfogalmazta az igényt: törekedni kell arra, hogy ismét önálló színháza legyen Egernek, :4. Mi kell egy színházhoz? A színházhoz közönségre van szükség. „Nem a színház teremti meg közönségét, mindig a közönség hívja létre a színházat. A közönség nem azonos a nézőkkel. A közönség — mint a neve is mutatja — a közösséggel azonos, A nézők qlkalmi színházbaruccanók.., A közönség az más. A közönség sokféle ember gyülekezete. Látszólag úgy néz ki a közönség is, mintha nézők volnának. S voltaképpen így is van, mert a közönség is nézőkből tevődik össze. Mégis, minőségileg merőben másfajta gyülekezetei jelent a közönség. Egygondolkodásű, egy érzésű embereket.— írja Molnár Gál Péter. Van-e hát Egerben ilyen közönség? 1955. szeptember 22-én lelkesen ünnepeltük az önálló egri színházat, amely Gárdonyi GézaAnnuska című művével nyitotta meg kapuit az ósdi épületben. íme néhány évad adatai: {tvad Bériéi Bemutat« Előadások Nézőszám Áttagnézí műsorból észrevehettek, hogy Egernek nincs színháza. 2. A Művelődési Minisztérium színházi főosztálya 1971. novemberében a miniszterhelyettes aláírásával irányelveket adott ki a vidéki színházak új szervezetére és működésére. Ebből idézek: . megvalósult Miskolc és Eger színházainak összevonása, majd tárgyalások indultak a pécsi és kaposvári színházak egyesítésére.” A pécsi, illetve a kaposvári. tárgyalások azonban nem vezettek eredménye. Pontosabban mindkét város vezetői ragaszkodtak színházukhoz, s így a tárgyalások eredménye: mindkét helyen megmaradt az önálló színház. A miskolci és az egri színhazat összevonták! A tapasztalatokról így számol be a minisztérium már említett dokumentuma : Több vonatkozásban kedvezőtlenek az összevonás tapasztalatai. — Az összevonás a művészi erők koncentrálásán és a támogatás globális csökkenésén kívül negatív tapasztalatokkal járt: csökkent a színházi előadások és a látogatók száma, ezért emelkedett az egy nézőre eső állami támogatás. — Eger lakossága, közvéleménye és a helyi sajtó mindmáig ellenzi az összevonást és önálló színháza megszüru tetését.” Az új színházi konstrukcióról, áz úgynevezett körzetesítésről többek között így fogalmaz a minisztérium: „— A vidéki színházak mamájának önállóak és biztosítsák a saját megyéjüknél nagyobb tájegység (körzet) színházi ellátását.,. ” Az egri és a miskolci színházat összevonták, pontosabban — mert így igaz — ez egri társulatot beolvasztották a miskolci Nemzeti Színházba- S hiába vonták le már 1971- ben a reális következtetést, fennmaradt a színházi házasság, amely azóta tovább romlott, s egyre nehezebben viselhető el mindkét fél számára, / & A Borsod megyei párt-vég- rehaj tóbizottság a közelmúltban a közművelődéssel foglalkozva a következő megállapítást tette: „A miskolci Nemzett Szín ház az egri színházzal történt összevonás következtében nem tudja kielégíteni a megye színházi igényeit. Ez különösen a munkásvárosokban (ózd, Kazincbarcika, Lenin- város) igényel sürgős megoldást. .. ” Az összevonás eredménye tehát nem felel meg Miskolc- nak sem, mert nem jöhet létre a kamaraszínház, még kevésbé a nagy kiterjedésű Borsod megyének, mert a munkásvárosok alig kapnak néhány előadást. De nem felel meg Egernek sem! Az Egri Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága, közműve60—61 1800 17 275 82 000 298 61—62 1800 15 ' 190 44 ÓtíO '230 65—66 2116 11 22373 000. 326 70—71 2800 12 169 59 000 346 74—75 4410 12 158 • 72 000 456 A számok önmagukért beszélnek. Hozzátenni csupán, annyit szükséges, hogy a 61— 62-es évadban már a „Rossztemplomban” játszott a társulat, s a 23 millió forintért felújított, átalakított új egri színházat 1964. december 11- én adták át ünnepélyes keretek között, majd 1966 őszén megszűnt az egri színház önállósága. És azóta 223-ról 158-ra csökkent az előadások száma, míg az egy előadásra jutó nézőszám 326- ról 456-ra emelkedett. Ez is bizonyítja az egri közönség érdeklődését! Érdemes megjegyezni azt is, hogy az 1974—75-ös színházi évadban 2867 ifjúsági bérletet és 1543 felnőtt bérletet adtak el. Az legkevésbé közömbös, hogy 216 szocialista brigád váltott bérleteket a színház előadásaira. Az egyre emelkedő átiagnézőszam tartalmának illusztrálására pétiig megjegyzem, hogy szép sikert arattak Egerben a prózai művek is. A Kakuk Marci 506, a Yerma 469, a Sirály pedig 436-os átlag nézőszámot, ért el. A Madarász című nagyoperett alig valamivel többel, előadásonként 526 nézővel ment. Egerben, tehát van közönség! Színházat sz er e tő, s színházat értő közönség, Számok a Művelődésügyi Minisztérium 1973-as Statisztikai Évkönyvéből: A veszprémi színház 147 előadást tartott a megyeszékhelyen, a szolnoki 200_at, a békéscsabai 174-et Az ezer lakosra jutó színházi nézők száma Békéscsabán 878, Szolnokon 1490, Veszprémben. 1680 és Egerben, ahol nincs önálló társulat, 1436. A Statisztikai Évköny és a tapasztalat is igazolja, hogy elsősorban a megyéből hiányzik a színház jelenléte, Veszprém megyében. Például 439 néző jut ezer lakosra, Somogybán 401, Borsodban 306, míg Heves megyében mindössze 268. Az Állami Déryné Színház 1973-ban 270 tájelőadást tartott az országban, s ebből mindössze 13 előadás jutott Heves megyenek. Csupán a községek 19 százalékában volt színháza előadás! Összehasonlításul említem,, hogy 1960-ban 70 községben 250 tájelőadást tartott az egri Gárdonyi Géza Színház 50 ezer néző előtt, 1964-ben már kevesebb helyen 138 előadást tartottak, 37 ezer néző előtt, majd évről évre csökkentek, azután megszűntek a tájelőadások Heves megyében. A vidéki színházak adatai ugyanakkor jó! jelzik, a tájelőadások iránti igényt: a veszprémi színház 153, a kecskeméti 181, a szolnoki 107, a békéscsabai pedig 227 tájelőadást tartott 1973-ban. 6, A színház Mcartecuccolíja szenste a színházhoz géng kell, pénz és ismét csak pénz! A pénz dolgában bizony nem áll valami rózsásan az állam- háztartás. De hát a rossz • — színházi — házasság is pénzbe kerül. Sok pénzbe! A miskolci es az egri színház összevonásának tapasztalatait summázó minisztériumi jelentés is megállapította, „... emelkedett az egy nézőre eső állami támogatás.” Ismét a Statisztikai Évkönyv adatai: Békés megyeben 14 ezer forint állami támogatás jut egy előadásra, Veszprémben húsz ezer forint, Szolnokon ugyanennyi, Miskolcon és Egerben pedig 21 ezer forint. A veszprémi színház előadásaihoz 38 forint állami támogatást kap a jegyéhez egy •néző, Békés megyében 40 forintot, Szolnokban 42 forin tot, Miskolcon és Egerben ugyancsak 42 forintot pótol az állam minden megváltott jegy árához. A színház tehát iffy « sokba kerül! Igaz, pénz kell az összevont színház szétválasztásához, egy új társulat létrehozásához is. De meg fontosabb a szándék, az elhatározás, amely esetleg egy nem távo- lián későbbi időpontban megteremti a pénzügyi feltétele két is. Miskolcon, Egerben és a minisztériumban is keresik már a megoldást. De mi legyen az? A veszprémihez hasonló önálló színházat kellene szervezni Egerben. Olyan kis társulatot, amely évente 200 előadást tartana a megyeszékhelyen, százat pedig Gyöngyösön, Hatvanban, valamint a megye .mintegy húsz nagy községében és talán még eljuthatnak a szomszédos Salgótarjánba is. Háromszáz előadásra már lehet színházat alapozni. Olyan, főleg prózai társulatra gondolok, amely bemutathatna esetenként zenés vígjátékot is. A. nagyoperettet, musicalt pedig megfelelő kapcsolatok alapján továbbra is Miskolcról importálhatná az egri színház Sok minden kell egy színházhoz: pénz, lakás, színé szek, s legfőképpen közönség. A számok bizonyítják: közönség van Egerben. Lelkes és hálás közönség. Kitartott ez akkor is a színház mellett, amikor összevonták a két város társulatát és megszüntették az önáUó egri színházat. A megyeszékhely és a me-- gye el tud tartani egy színházat. Nem anyagilag — másutt is az. állam és a tanács tartja, el — hanem erkölcsileg és szellemileg! Ez legalább olyan fontos, mint a sokat emlegetett pénz. Sőt: fontosabb / Színház akkor lesz, ha sokan akarják. A tények igazolják, hogy Egerben sokan akarják. Ezért lenne hasznos az önálló színház Egernek, Heves megyének. Márkass L-ásage. * » i 4 I. A címet kölcsön vettem. Molnár Gál Péter 1973-ban cikket írt a Palócföld harmadik számában, Kell-e szín- ház Salgótarjánnak? címmel. A színházi élet és politika kiváló ismerője szerint a színházhoz színészek kelletlek. „Lehetőleg olyanok, akikas előadás után nem pattannak gépkocsijaikra, nem mennek el autóbuszon, hanem ott maradnak továbbra is a város- ; ban, színesítik közéletét, részt ; vesznek mindennapjaikban, ; együtt élnek és együtt gondol- ; koznak a többi emberrel’“. — ; írja. ; Az egri színházban játszó ; miskolci színészek előadás ; után bizony azon nyomban [ autóbuszra patW.nnak és ro- ; hunnak haza'. Évekkel ezelőtt ; még legalább a premierek ; ünnepi hangulatát toldották ; meg néhány órás előadás utá- ; ni beszélgetéssel, de lassan ez ; is elmaradt, ahogyan élma- ; radtak a rendszerbe foglalt • tervszerű előadások is. ! Színház — szünetjelekkel ! című írásunkban már január- ! ban foglalkoztunk azzal az ! alárendelt szereppel, amelyet 1 Egernek osztották ki ebben a ! színházi házasságban. A Gár- ! donyi Géza Színház müsorpo- ! Etikáját, az előadások rend- ! jét nem az egri, hanem a mis- ! kolci igények határozzák meg. i Ezért rendszertelenek az elő- ! adások, volt olyan hónap, ! hogy mindössze 12 napot ját- ; szott Egerben a színház, hét ; végek teltek el előadások ; nélkül. Ez a módszer gyengí- ; ti a színház és a közönség ; kapcsolatát —- ü'tuk. I Aggódó sorainkra sajnos l nem kaptunk választ a szín> ház vezetőitől, pedig a mis> kolci társulat ma még egri ! is! ; Persze csak papíron! A ; ítapcsolatok ugyanis minimá- J lisak. » A megye vezetőinek, a köz- i művelődés, a művészeti élet > irányítóinak jóformán, sem- J mi beleszólása sincs abba, í hogy mit játsszék Egerben a > színház. Azt játssza, amit i Miskolcon, még pontosabban, V ami onnét az előző évadról > kimaradt. Pedig a két város > különbözik egymástól, mások > a lehetőségek, s mások, az ige> nyék is. < S akiknek még maradtak < illúzióik erről az évek óta vi< tatott színházi házasságról, í azok figyeljék még az egri < színház ez évi . márciusi és áp< rilisi műsorát. J Az egész ország lelkesen S készült felszabadulásunk 30 > évfordulójára. A színházak > olyan magyar vagy szovjeí > műveket tűztek műsorukra í amelyek az új élet születésé< ről, a társadalom formálásá. < ról közvetítettek mai gondo- } latokat. És mit láttunk már< ciusban és áprilisban az egri $ színházban? A Haramiák mt i sigáLváltozatát, a Képzelt ri> portot, ugyancsak musical- ^ ben, és a neves amerikai i szerző Egerek és emberek cí< mű művét — zenés tálalás- í ban. > Azok, akik eddig még nem s, tudták» ebből az Jinnevi’:
