Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-13 / 163. szám

Hangverseny Csuvasiában í,-u- . Főid! — kiáltotta va­laki megkönnyebbülten, mint « Santa Maria ügyeletes matróza az árbockosárban, é- visszatette a helyére a papírzacskót, i A TU—134-es gurulni kezdett Moszkva leg­nagyobb repülőterének, a Se- remetyevói légi kikötőnek a betonján, aztán kikötött. Tgy éi-kezett meg a Szov­jetunióba az Egri Szimfoni­kus Zenekar, hogy eleget te­gyen a Csuvas ASZSZK és Heves megye között szüle­tett kulturális egyezmények­nek. 1975. június 22-ét írtak ekkor. A kirakodás aránylag könnyen ment, mert csak vagy száz bőröndöt, táskát, hangszert, közöttük több, te­kintélyes méretű csellótokot •fellett ide-oda cipelni... Az ut,azás egyik agilis szerve­zője, Zay Zoltán, az egri IBUSZ munkatársa, nagy rutinnal és még nagyobb tü­relemmel . irányította a hi­vatalos műveleteket, úgyhogy hamarosan-már az Inturiszrt ránk várakozó buszaiban iz­zadtunk. — Vizét... — mondta ' az egyik zenész, de a népszerű Körautomatákat sehol sem találtuk, így irány: Moszk­va. Ebeddel várták a csoportot nem messze a Vörös tértói, s így egy rövid „városnézés” ís befért a programba. Ter­mészetesen szerencsénk volt: láthattuk az annyit megírt, megcsodált parádés őrség­váltást a Mauzóleum előtt, k lehetett akklimatizálódni a szokatlan tömegben, a még szokatlanabb méretekben. De hát — nem ez az úticél, ha­nem egyelőre még Kalinyin városa, amely valamikor Tver névre hallgatott. Itt le­szünk két napig, pihenünk, eztán — irány: Csebokszári. • Borisz Leonyidovics, a csu­vas szakszervezeti tanács munkatársa már a repülőté­ren csatlakozott hozzánk, és egész kinntartózkodásunk alatt türelmes dajkának, há­zigazdának bizonyult. Pedig ötvenkilenc embert terelget­ni nem a legkönnyebb.. .! A kalinyini két napról csak annyit — hiszen nem ez a lé-: nyeg —, hogy szép, fejlődő várost ismertünk meg a Vol­ga partján, s hogy itt láttuk először ezt a sokat megéne- kélt, valóban gyönyörű fo­lyót. Volt sétahajózás és vá­rosnézés, megtudtuk, hogy Kalinyin városát mennyire szerették a nagynevű orosz művészek és irodalmárok, közöttük Dosztojevszkij és Puskin, s hogy itt született Tupoljev, a TU-repülőgépek atyja. Számomra a legna­gyobb élményt a Volga part­ján felállított hatalmas em­lékmű jelentette. Negyven- méteres obeliszk emlékeztet a világháborúban itt elesett hősök tízezreire, s az örök láng, melynek égőteréből szívdobogás hallatszik ki. Ar­ra gondoltam, hogy emlékez ­ni is tudni kell..,! Alig tizenhat órás vonato­zás után érkeztünk meg Csebokszáriba. A reggeli napsütésben tizenkét népi viseletbe öltözött, virág­csokrokat szorongató leány nézte kíváncsian lekászáió- dásunkat. Felsorakoztunk a fogadóbizottság előtt, mely­nek tagjai között ott volt D. I. Abasev, a csebokszári vá­rosi pártbizottság titkára, G. N. Szerjakova, a csuvas szakszervezeti tanács titká­ra, M. N. Nyikityina oktatási miniszterhelyettes, A. L. Be­tűszóvá kulturális miniszter- helyettes és G. M. Aleksze- jev, a megyei pártbizottság főelőadója is. Csoportunk ve­zetője, Kameniczky Antal, a Heves megyei Tanács mű­velődésügyi osztályának he­lyettes vezetője köszönte meg a megye vezetői és a zene-, kar tagjainak a nevében a meghívást és a kedves fo­gadtatást, majd a virágcsok­rok erdejében a buszokhoz indultunk. Szálláshelyünk a Hotel Csuvasiában volt, ahol már kiadós reggelivel fogadtak a társaságot. Azt hittük elein­te, hogy valami tévedés van a dologbkn, és ebédet ka­punk reggeli helyett, de a házigazdák megnyugtattak: az ebéd ennél sokkal több.., Hiába, mindent meg kell szokni. Például az is furcsa volt, hogy este tíz óra táj­ban készülődött nyugovóra a nap, miközben a .másik ol­dalon” a hold már teljes mellbedobással üzemelt. Természetesen Csebokszá- riban is sétahajózással kez­dődött a program. Föl és alá úsztattunk a Volgán, amely itt is olyan „nedves”, mint Kalinyinban, csak ha lehet, még sokkal szebb. Láttuk az épülő erőművet, beszélget­tünk Suvalov hajóskapitány­nyal, a Gasztella nevű hajó parancsnokával A névadó-- ról, Nyikolaj Gasztelláról mesélt, a Szovjetunió Hősé­ről, aki 1943-ban repülőgé­pével a szó szoros értelmé­ben nekirontott a Moszkva felé tartó egyik német harc- kocsiosalopnak, e hősi ha­lált halt. Ezt a példát a Honvédő Háborúban, ha már más választás nem volt, töb­ben is követték. Nem maradt ki természe­tesen a városnézés sem a Csapajev-múzeumtól a Le­Kisplasztikák a kőfeitőben nin-műzeumig, ahol külön szobában őrzik Csuvasia és Heves megye barátságának dokumentumait. Megkoszo­rúztuk a Lenin-szobrot, az­tán a program már egyre „szakmaibb1” lett Próbára éhesen érkezett meg a zenekar a Dom Szo­juzba, Csebokszári kultúrhá- zába, hogy Farka# István karnagy vezetésével még egyszer végigszaladjon a repertoáron. Bőven hoztak anyagot, hogy minél sokol­dalúbban mutathassa be az együttes a magyar zenekul­túrát, a magyar zene szép­ségét. Másnap, június 26-an há­rom helyen is volt hangver­seny Csebokszáriban. Az Eg­ri Szimfonikus Zenekar már korábban megalakította so­rai közül a kisebb együttese­ket: vonósnégyest, fúvós szextettet és a tizeiíkét tagú kamaraegyüttest. A fúvósok a traktorgyárba látogattak el, ahol V. A, Gyukov vezér- igazgató fogadta először őket rövid baráti beszélgető sen, majd bemutatta az épü­lő, egy részlegében pedig már üzemelő traktorgyárat. A „rögtönzött” hangversenyt az egyik, meglepően jó akusztikájú szerelőcsarnok­ban tartották, kirobbanó si­kerrel. Itt éreztük először, hogy mi mindent jelent zene az emberi kapcsolatok számára. S ugyanezt tapasz talták a vonósnégyes tagjai a gépgyárban, a kamara együttes tagjai pedig a ká­belgyárban. Ott a siker még forróbb volt, valamivel hi­szen Farkas István csuvas népdalfeldolgozása Pór Má­ria szép előadásával —/ ere­deti csuvas nyelven! — a- baráti ajándék kellemes meglepetésével is hatott Az ünneplést lehetetlen le­írni. Így is születhet barát­ság: a zene hullámhosszán! Kátai Gábor (Folytatjuk) A soproni ünnepi hetek a Ucalmából, a Fertőrákosi Barlangszínház előterében megnyílt Mészáros Mihály szobrászművész kisplaszti­káinak kiállítása. (MTI Foto, Matusz Károly) ©JÍÉEÖ ■*«-«. ts.f vsain»* Már reggel érdemes kinyit­ni a televíziót, hiszen 9.50-kor sugározzak a Jókai Mór: „Aranyember" című regényé­ből készült színes, magyar fil­met. Ezzel a művel Jókai-so­rozatot indít a tévé, amelyben hat héten át, vasárnap dél­előttönként a nagy mesemon dó regényei nyomán készült filmeket mutat be. 15.35-kor Albenáról, a va­rázslatosan szép bolgár ten­gerparti városról láthatnak rövídfilrnet „Marij El" a címe annak a zenés-táncos műsornak, . amely a hazánkban járt Mari Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság Állami Ének- és Táncegyüttesének műsorából ad ízelítőt, 16.45-ös kezdettel. 17.30-kor Névadónk: Ilku Pál címmel láthatnak riport- ■Sfewefc Hórukk, srácoki A gyöngyösi „téglás” fiúk Derecskén A aötetvöros vagonok előtt, a tűz» napom négy fürdőnadrágra vetkőzött fia­talember buzgólkodJk. Nagy igyekezettel próbálnak meg­fordítani egy jókora vasle­mezekkel megrakott kis tar­goncát, amely valahogy ki­billent a sínről. — Hórukk, na, most! Hó­rukk! — Nem lesz ügy jó, gyere kék! — kiabál ált a szom­szédból egy piros fejkendős, idősebb asszony. — Egy tá­maszkodjon rá az egyik vé­génél, kettő meg a másikon emelje! Kis ügyeskedés, és tény­leg sikerül. Indulhat a ko­csi, kezdődhet a téglarako­dás. ★ —- Lassan már negyedik esztendeje foglalkoztatunk építőtáborozókat — mondja Panyik Sándor, a Mátrade- recskei Téglagyár igazgató­ja.— A gyöngyösi 214-es szakmunkásképző tanulói járnak hozzánk júniustól szeptemberig, huszonötén egy-egy turnusban. Munká­juk nagyon sokat jelent gyárunknak, hiszen nyaran­ta az egész országban megnő az építkezési kedv, ezért jó­val több téglát kell éget­nünk, mint a teli időszak­ban. A fiúk egyébként jól beilleszkednek az itteni kol­lektívába, tisztességgel el- elvégzik feladatukat. Néha a csőgyártásnál, vagy a szállításnál segédkeznek, legtöbbjüket azonban e ra­kodókhoz irányítjuk. •ér A diákdk az udvarom már befejezték az előkészí­tést és nekiláttak a tégla felpakolásáhoK. Gyors, fürge mozdulatokkal dolgoznak, pillanatok alatt megtelik a targonca, s fordulnak vele a vagonokhoz. — Nehéz a munka? — Nem különösebbe« — rázza a fejét Borsos Béla —, inlkább csak az, hogy meg kell tanulni egy-két forté­lyát. — Mert különben — esóhajt, s mutatja is a tenye­rét, ami bizony alaposan fel van törve. — Későn szóltak F ónad néniék, hogy ne ma­rokkal ragadják ‘meg az egyes darabokat, hanem két ujjal „csippentsük”. ■— Segítenek az itteniek? — Hát hogyne — bólogat­nak mind a négyen — meg­mutatják hogyan lehet a leggyorsabban felrakodtií, hány tégla kell körülbelül egy sorba, meg hogy úgy csináljuk, ne dőljön le az egész. Tegnap még Jóska. bácsinak, a művezetőnek is szóltunk, ne sürgessen már bennünket annyira, majd rá­hajtunk, ha már régi „tégla sok” leszünk... ★ — Jól összejöttek m, de­recskéi törzsgárdisták, és a mi fiataljaink. Az idősebbek okítják, tanítják a gyereke­ket, nem nézik ki őket ma­guk közül — bólogat Pádár Antal, a táborvezető tanár. — A gyár is megbecsül ben­nünket. Két évvel ezelőtt például, amikor először itt jártam, még sátorban tábo­roztunk. A diákok ugyan csuda romantikusnak talál­ták, de esős időben bizony meglehetősen hideg volt. Az­óta felépítették ezt a kis há­zat négy, nyolcágyas szobá­val, mosdóval, zuhanyozóval. Most már nagyon kellemes itt lakni. A gyár KlSZ-eseíve! is sűrűn találkozunk. Ez néha elég kényes helyzetet te­remt — mosolyod ik el a tá­borvezető. — Nemrégiben beállított hozzám egy síró kislány, hogy eegulázzam meg a Pétert, mert egyik nap őt kísérte haza, a másik nap meg m barátnőjét... Szóval, azt hiszem, jól érzik itt magukat a gyéreitek, sze­retnek Derecskére jönni. ★ — Mivel töltik a szabad időt? — érdeklődöm Szalai Pistától, aki nemrég tért ha­za a délelőttös műszakból. — Először is megyünk » strandra — ingyen belépőt kaptunk a gyártól —, acztá» öt óra felé beülünk a műv- házba. Ott még nem tudom, mit csinálok. Lehet, hogy asztalifocizom, vagy ping pongozom, lehet olvasni xs, meg tévézni, rádiózni. De honlap edzés lesz. az biz­tos. — Kihívtuk egy meccsre » KISZ-eseket — magyarázza barátja, a csuromvizes Laci, aki már fürdött egyet. — & mondtad, hogy szombaton meg egy beat együttes játszik itt? — és utána meg bál lesz, baráti találkozó mindenféle komoly és tréfás vetélkedővel. Vá: sámap pedig kirándulunk Párádra, és csurdítunk is —• sorolja a programot lelke­sen. — Meg is írtam édes- anyáméknak, biztos, bőgj' jövőre is eljövök! ★ A gyár udvarán már meg­hosszabbodtak az árnyékok. Eltűnt közben egy téglára kás, és megtelt egy vagon. , Jólesik egy kis üldögétós mókázás, — pór percig pi­hennek a fiiük. — Tavaly volt zsíroske- nyérevő verseny is, meg cuclival ittuk a kólát — meséli Balogh Gábor, alá már légi táborozó. — Én az idén nem is két hétre jöttem, hanem négyre Jó itt a hangulat, meg hát egy kis pénzt is keresek. — Mire gyűjt? — A Balcsira szeretnék menni egy hétre, meg ha marad pénz, vennék egy igazi farmert Rogersre gon­doltam. — Hát forintra számít? — Vagy 1800-ra, annyi biztos meglesz egy hónap alatt Persze, csak ha rá­hajtunk egy kicsit. Na, nyo­más, srácok! — mondja, és már mozidul is, Újra neki­látnak. — Rendesék ezek — méri őket a mellettük dolgozó Fonod néni. — Még egy-két nap, aztán valóban olyanok lesznék, mint a „régi”, tég­lások. HSémeti. 'Zsuzsa MEG A KATONÁK 53. Erre is csak egymásra néz­tek. Titkoltak ezek valamit. — Egyszóval __— húzrta a s zót a lingár — egyszóval mi se tudjuk a Márti címét... El­vesztettük valahogy egy­mást. .. Sajnos__ Azért is j öttünk, hátha már kaptái, ér­tesítést valakitől a kiírásra. Mi se tudjuk, sajnos, a címét. De ha megtudjxxk, feltétlenül szólunk. Azonnal értesítünk, hogyne, ez természetes... No, hiszen, ezekkel sokra megy. Ide jönnek, és nem tudnak semmit. — Mi az otthoni címetek? — kérdezte a zömökebb. Ez olyan elgondolkozó, ko­moly fiúnak látszott. Hiába a másik beszélt többet, erre kel­lett inkább figyelni. — A falubeli címeteket mondd. Az édesapádét. Felírta az otthoni címüket, ö várta, hátha mondanak mégis valamit. De rögtön el­köszöntek a fiúk, amikor az tortthoní címet felírták. Olyas' hirtelenséggel, hogy az is csak utána jutott eszébe: Ja­ni bátyjáról meg sem kérdez­te ókét. Pedig ahogy Mártit ismer­ték, épp úgy ismerhették a férjét íjs. „Nesze semmi, fogd meg jól — gondolta bosszúsan. Ezek tőlem akarják megtudni, hol van Márti. Hiszen, ez az, hogy én is éppen őt kere­sem. .. ” De maradt: benne valami szorongás. Azóta sem szívesen gondol vissza erre a beszélgetésre Jobb volt a szénában. A szárkévék nem fogták úgy a szelet Már az előbb, a patakpar­ton feltámadt a szél. Nem túl erős, csak dermesztőén hideg. Ha ide hordana egy másik szárcsomót, és körülrakná a kazlat, akkor nem volna ilyen huzatos. De semmi kedvesem volt már hurcolkodni, éjnek évadján. Még jobban a tejére húzta a takaróé. , .. .... Most aztán merre? Sem sötétben, sem világo­son, semmikor sem mehet to­vább. Mindenütt katonák meg katonák. Visszafelé, igaz, mehetne. De — hová? És — meddig? Odahaza sohasem érezte ezt a szorongást Bármelyik oldalára keveredett a front­nak, mindenütt otthon volt Ha itt megállapodna a front örökre, és nem bírnának so­ha többé egymással, és akár­hol is próbálkozna, mindenün­nen visszazavarnák a kato­nák — akkor is csak ki kelle­ne találnia valamit És addig kellene kitalálnia, amíg gye­rek még. Mert ha addig, míg gyerek, nem jutna át, azután még sokkal nehezebb lenne átjutni a fronton. Persze addig — egyszer leg­alább —, békének is kell len­ni, míg ő gyereknek számít Mindenki mondja, hogy béke lesz most már. S akármilyen kis időre lenne béke, ama a kis időre is csak hazamennek a katonák. És szabad az út Csak enni ne kéne. Akkor megvolna az ember akármed­dig a várakozásban. Hiába, nagy úr a has; igaza van a rossz szemű öregasszonynak. A teherautó mellől elvihet- ték a rakományt azóta. De sok szét van még ott szóród, va, amit biztosan, nem vittek eL És milyen jő, hogy eldugta a boglyában azt a két dobozt, Lám, szükség lehet még rá. Kitart valameddig. „Egy hétig, esetleg" — gon­dolta csüggedten. Mi az az egy hét, ha itt megáll a front És már teher­autók se igen járnak erre. Nem számíthat rá, hogy még. egy rakomány felfordul. ' A kutyának jó. Az talál en- . nivalót a puszta határban is. Kidugta a fejét a takaró alól, és füttyentett neki. Nem jött, persze. Az előbb is próbálta hívni, még lefek­vés előtt, de nem jött Visszabújt a takaró alá, és asáeess &rsa -goadobc -jssajs auk el az útból holnapra c katonák! Vagy, ha nem holnapra, holnaputánra. Vagy azutánra. Amíg szűkösen kitart az en­nivaló. Grisa könyökig vájkál * motorban, csupa maszat az olajtól, s közben feléje hu­nyorít, és azt mondja: — Az igen, az a halomges*. Aamak egy oldal szalonnát la elvinnék... Daváj csak az olajos rongyot, készen vagyak én, szicsász. Mit kell itt ezzel gatyázni. Szegény kislány éhes azóta, ne várakoztassa meg az ember... Csak most figyelt fel rá, hogy Grisa magyarul beszél. Idáig nem tudott, csak alig egypár szót A lányok tanítot­ták meg ilyen jó magyarok — Persze hogy — bólogat Grisa, kifelé a motorból, pe­dig meg sem kérdezte, han­gosan, — Persze, hogy a lé. nyok. Ügy csillog-ragyog a motor, mintha tiszta új volna, öröm ránézni, csupa réz, csupa nik­kel, de az is lehet, hogy csu­pa arany meg ezüst Nincs még egy ilyen motor a mű­helyben; a többi egyik sem csillog-villog így. — Tű durak — csóválja * fejét Grisa (azért nem min- dent#ud még magyarul) —, hát nem hallottad, hogy vége a háborúnak? Ezeket még megcsinálom... mégse hagy­hatom itt szerteszét „. Aztán, pasli haza, damoj!... Min­denki hazamegy, hát nem fe­dőd? — Csak az a kár — mondja ő Grisának —, nem figyeltem oda, hogy kell szétszedni a motort. Meg összerakni. Majd írják, ha megint háború lesz Mert azt az egyet még sze­retném megtanulni... Parázsó nagyapa is ott van a műhelyben — hát nem halt meg? akkor valaki más hal­hatott meg —, ő is a szép mo­tort nézi. De ez már nem az a motor, kerék is van rajta (FólytatjuUt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom