Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-12 / 162. szám

fPOOMANY ES TECHNIKA::.’ TUDOMAN* «S TECHNIKA J I J M.V. - •«.. * T *.’Y re Tir ’"’’T* \ TUDOMÁNY re TECHNIKA.., TUDOMÁNY fis TECHNIKA,;.’ TUDOMÁNY fT TrrrrVTKV

T

UDOMÁNY 'ÉS TECHNTBrA: 11

YtmOMANT 'MtC'frVfflEÁ :" «CSmHnn» *»• T0DOHUIV ^ÍECHNTKA 1: J YCtMTMAÍTY IS ‘KSCíTNtlKA *.!! TUÖOMi»

Az évszázad randevúja

Közeledik ;i nai», amikor sor kerül a Szojuz és az .Apolló űrhajó közös útjára. A Szojuznak a szovjet koz- inodi omiol, Bajkonurból kell indulnia 1975. július 15-én magyar idő szerint 13 óra 20 perckor. Aznap startol az Apolló is — 22 óra 50 perckor. A két űrhajó a Szojuz .alifása után 51 űrt; és 50 perc múlva találkozik. Ezulán !7 órán é1- it) percen át keringenek együtt. Miután szét- kapcsolődtak. a Szojuz további 43 órát tölt a világűrben és Kazahsztán területén száll le. Az Apolló körülbelül Károm és fél nap múltán a Csendes-óceánon, a Hawai- szigetek közelében ereszkedik a víztükörre.

Befejeződlek azoknak a szovjet és amerikai űrhajósoknak előkészületei is, akik részt vesznek a közös űrrepülésen.

A mintegy három évig tartott munka számos bonyolult mérnöki-műszaki és egyéb feladat megoldását tette lehetővé.

Az egyik ío feladat az űrhajók megbízható összekapcsoló rendszerének kidolgozása volt. A Föld mesterséges bolygójaként két napon át nemzetközi űrállomásként működnek majd az űrhajók.

A közös űrrepülés célja Program: július 15-től 21-ig

A tervek szerint 1975. július 15-én kezdődik a közös szovjet—amerikai űrrepülés. Mintegy háromévi előkészület és egyeztetett felkészülés előzte meg a két nagyhatalom' első közös”'űWáTíaTkózá- sát, amelynek valószínűleg még nagyon komoly folytatása lesz.

A közös űrrepülés legfontosabb feladata, hogy- baleset esetén lehetővé tegye a bajba jutott űrhajósok megír,entését. Az űrrepülés során .vioróbálják a két űrhajó egyesítését szolgáló kapcsoló- .lerendezéseket, amelyeknek

az az érdekessége, hogy két különböző rendszerű űrhajó összekapcsolására alkalmasak. De megvizsgálják a kétféle nyelv - használatának a kérdéseit, a rádió- és tele- metrikusvrendszert és. a repülés közben felmerülő .sok kisebb-nagyobb probléma megoldási lehetőségeit. A két űrhajórendszer.' között az alapvető technikai kapcsolat egy. zsilipkamra, amely lehetővé teszi á légnyomáskülönbség és a más-más levegőösz- szetétel áthidalását.

Az űrrepülésben mindkét fél az eddig jól bevált űrhajó típusait használja csekély átalakításokkal. A Szojuzban két fő, az Apollóban három asztronauta utazik. Szovjet részről a sorozatban alkalmazott Szojuz hordozórakétát használják, amelynek legalább egy tartalék példánya indülásra készen áll májd az indítóhelyen. Az Apollót Satuim hordozórakéta állítja pályára; ilyen indította a holdrepülésekre az űrhajókat, legutóbb pedig a Skylab űrállomás legénységét. Egy tartalék példány áll a Cape- Canaveral-i űrközpontban repülésre készen.

Kozmikus étrend

A repülés programjának az ismertetésénél az időpontokat a magyar idő szerint adjuk meg.

1975. július 15,

— 13 óra 20 perc. Startol a Szojuz.

— A4, fordulat során az első '.pályamódosítás.- - — A Szojuz startja után 7 óra 30 perc múlva indul az Apolló. 30 perc múlva leválik a II. fokozatról és a Hold-repüléseknél alkalmazott módszerrel megfordul, majd a dokkoló egységet az orrára veszi. 22 óra 13 perckor az Apolló eltávolodik hordozórakétájától. A 2. fordulat során pályamódosítás.

1975. júliuls 16.

—■ 02 óra 32 perc. Az Apolló a 3. fordulatban a főmotor begyújtásával kezdi meg a megközelítési manővert.

— 03 óra 1? perc. Az Apolló eléri a tervezett átmeneti röppályát. Ezen a pályán fokozatosan közelebb kerül a várakozó pályán levő Szojuzhoz.

— 15 óra 20 perc. Az Apolló űrhajósai ellenőrzik a dokkoló egységet es a benne levő valamennyi felszerelés működését.

— A Szojuz repülésének 17. fordulatában elvégzik a 2. pályamódosítást és beállítják az űrrandevúhoz szűk séges 225 km magassági körpályát.

1975. július 17.

— 13 óra 54 perc. A: Apolló főmotorjával elvég zik a második pályamódosít« manővert, ezzel eléri a 22! km-es magasságú körpályái Felveszik az űrrandevú meg valósításához szükséges kéz deti helyzetet. A megközeli tési manővert, mint akti1 egység, az Apolló kezdi.

— 16 óra 14 perc. A vég

só megközelítés és dokkolú: fázisára a Szojuz 36. és a: Apolló 29. fordulatában ke rül sor. Az összekapcsolás Donald Slayton irányít j;

kézi vezérléssel. A sebesség különbség 3 km/óra.

— 17 óra 10 perc. Élőké sxítik az első átszállást, ellenőrzik a tv-, a rádió és ; telefonkapcsol a tokát.

—- 18 óra 02 perc Av

Apollóból két űrhajóst át- zsilipelnek a Szojuzba.

— 23 óra 26 perc. Az első átszállási manőver véget ér; az űrhajósok visszatérnek az Apollóba.

1975. július 18.

— 09 óra 59 perc. A második-átszállási manőver kezdete mindkét irányban.

— 16 óra 08 perc. A második átszállási manőver vége. a legénység visszatér űrhajójába.

— 20 óra 0« perc. Befejeződik a harmadik személyzetcsere is, előkészítik a negyediket.

— 23 óra 10 perc. Befejeződik a negyedik átszállás.

1975. július 19.

— 13 óra 02 perc. A két űrhajó szétválik és eltávolodik egymástól.

— 13 óra 10 perc. Kezdődik a második összekapcsolási manőver, most a Szojuz az aktív egység.

— 13 óra 28 perc. A két űrhajó fény- és rádióösszeköttetést létesít.

— 13 óra 40 perc. A második dokkolás.

— 15 óra 59 perc. A két űrhajó végleg szétválik és eltávolodik egymástól. Megkezdik a 'Nap-eltakarásos kísérleteket.

1975. július 20.

— A fedélzeti műszerekkel kísérleteket végeznek. Az Apollóba ehhez 17 féle műszeregységet, a Szojuzba 9-et építettek be.

1975. július 21.

— A szétválás után 43 órával 142 órás űrrepülés után a Szojuz leszáll Kazahsztánban.

_ — Az Apolló tovább repül, további programja a megmaradt hajtóanyag

mennyiségétől függ. Lehetséges, iiogy 1975. július 24- én kísérleti jelleggel leszáll az Egyesült Államok szárazföldi területére.

— 1975. július 27. Az eredeti változat szerint az Apolló leszáll a Csendes-óceán vizére, a Hawaii-szigetek közelében.

A program során naponta legalább 8 óra alvás kötelező az űrhajósoknak. ~ az egyes feladatok teljesítése után.

Az űrfaiálkozó új szerkezetei

*

G

D

O

'£

>

'A

Hl

e

3

o

?!

>

z

s?

1-1

1

3

/

5

>

ti

o

3

í»i

z

NVOPWlMt

r><.

Apó*.- ifr'&ZOÜCSO var*

«an« 7,5 ©fóidat awct

uotuz '.©sü.a Oőa ssrazro

m

A közös űrrepülés szakaszai.

CTCgNBEAAH r*»OMA>?Y W- T££áfiöKA>az űrrepülésben részt vevők biztonságát.

Az eddig alkalmazott ősz- szekapcsoló szerkezetek az aktív és a passzív félből álltak. Az aktív részt a manőverező űrhajóra, a pasz- szív részt az űrállomásra, vagy a holdkompra szerelték fel. (Így szálltak át az űrhajósok pl. a Szojuz űrhajóból a Szálját űrállomásba, az Apollóból a holdkompba, vagy a Skylabba.)

Az összekapcsoláskor az aktív rész kúpos. hegyes, vagy félgömb végű csapjával a manőverező űrhajónak bele kellett találni a passzív rész hengeres szakaszába. Az illeszkedő peremek érintkezésekor működésbe léptek az összekapcsoló horgok és egymáshoz feszítették a két, illeszkedő peremet. A légmentes kapcsolat ellenőrzése után az összekapcsoló szerkezet közepén levő ajtókat megnyitották és végrehajtották az ín. belső átszállást.

A mentési feladatok vég- 'ehajtásánál azonban az isszelcatpcsoló szerkezetek kivitelének meg kell egyezni, .nemének” pedig különbözni teli.

A közös űrrepülésnél tétét nem lehetett felhasznál- u az eddigi rendszert, két •gyforma félből álló összekapcsoló szerkezetet kellett tészíteni. Létrehozták tehát s „periferikus androgin” összekapcsoló szerkezetet. A Periferikus elnevezés jelenti, ■ogy az összkapcsolas a kéül ef. mentén elhelyezett ve- ető elemekkel történik. Az ndrogén jelentése pedig az, ogy a szerkezet két egymással megegyező félrészből ll, amelyek egyaránt látszhatják az aktív, nagy % passzív szerepet.

1970. április 14-én az Apolló 13. már útban volt a lóid felé, amikor csaknem ragikussá váló műszaki hi- 3a történt. Felrobbant két izemanyag-cellarendszer és íz oxigénkészlet jelentős reize megszökött. Az űrhajótok életét végül csak úgy sikerült megmenteni, hogy át- izálltak a holdkompba, hajtóműveinek segítségevei

negfordülták a Hold mö- jött és április 17-én „sike- •esen” leszálltak a Csendes- rceánon.

A szovjet és az amerikai szakemberek mar 1969-ben 'elvetették azt a gondolatot, logy az űrhajóliat és az űr- illomásokat egységesített összekapcsoló szerkezettel ássák el. Ez mindenekelőtt vumánus célt szolgál, növeli

Felkészülés

A közös Szojuz—Apolló űrutazás előtt számos esetben találkoztak a szovjet és íz dmerikai űrhajósok, hogy pontosan begyakoroljanak minden mozdulatot, amely a bonyolult feladat végrehajtásához szükséges. A találkozókat a szovjet, illetve amerikai előkészítő központokban hajtották végre. A technikai jellegű gyakorlatokon kívül alkalmuk volt az űrhajósoknak egymás nyelvének a gyakorlására is.

Stafford és Leonov a közös gyakorlatok közben.

(Fotó: APN—KS)

Minden egyes űrhajósnak kozmikus körülmények között, a súlytalanság állapotában is szüksége van napi 2500—3000 kalóriára, amit tökéletesen víztelenített és teljes mértékben felszívódó szénhidrátokból és zsírokból összeállítva is legalább 550— 600 grammnyi élelmiszer nyújthat (figyelembe véve, hogy 1 gramm fehérje és szénhidrát 4,1, 1 gramm zsír pedig 9,3 kalóriát tartalmaz). Az űrtechnikában minden 10 grammnyi súly pályára juttatásához 50—60 gramm — vagy még annál is több — üzemanyagot használnak fel,

A világ első űrhajósa, Ju- rij Gagarin akkoriban tubusból kinyomott ételeket, s darabkákra vagdalt élelmet fogyasztott, ..elvileg" ugyanúgy, mintha a Földön ebédelt, vagy vacsorázott volna. Az élelmiszer súlya itt még nem játszott szerepet, hiszen rövid ideig tartó, egyszeri kísérletről volt szó.

A következő asztronauták már friss szendvicseket és ún. liofilizált élelmiszereket is kaptak, olyan konzervált ételeket, amelyekből mélyhűtéssel és szublimációval eltávolították a vizet. E - „kozmikus falatok” súlya. csekély ugyan, s hosszú ideig nem romlanak meg, de a nedvességtartalmától megfosztott ételt nehezen lehet megrágni, lenyelni. Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy a liofilizált élelmiszereket elfogyasztás előtt vízzel normális nedvtartal- múvá, halmazállapotúvá ke«] visszaalakítani. Ennek csak akkor van értelme, ha az űrhajón, vagy űrállomáson meg van oldva a teljes vízforgalom regenerálása.

Az űrhajósok étrendjét mindenesetre úgy állítiák

ö'ssze, hogy az élelmiszerek kalóriaértékén túl figyelembe veszik azok fehérje-, zsír-, szénhidrát-, ásványisó- és vitamintartalmát is.

Az űrhajós étrendet akként „tervezik meg”, az élelmiszereket úgy készítik élő, hogy azoknak kb. 90 százaléka felszívódjék (ez ugyanis nem terheli, de mégis „foglalkoztatja” az emésztő szerveket, a bélrendszert).

A Szőjuz-ürhajók asztronautáinak ételválasztéka • a tejtermékekből, levesekből, vagdalthúsokból, szárított halból, kolbász- és húskrémekből, konzervált sajtból, aszalt gyümölcsökből, fekete és fehér kenyérből áll. Ezenkívül sokféle pástétom, gyümölcsíz, befőtt és édesség között is válogathatnak az asztronauták. szórajukat gyümölcsle- vekke) olthatják,

l £>(&•*<