Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-09 / 159. szám
Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Vietnami lecke Pham Van Dongnak, a VDK miniszterelnökének amerikai képviselőkhöz intézett levele, amelyet hétfőn hoztak nyilvánosságra Hanoiban, bizonyos nyugati sajtókörökben máris kisebb szenzációt keltett. Egyes kommentátorok ,,meglepetéssel” fedezték fel „Hanoi tárgyalási szándékát”, készségét arra, hogy az Egyesült Államokkal megvitassa a két ország között függőben levő kérdéseket. A „csodálkozás” vagy tettetett, vagy végtelenül hiányos információk következménye. A VDK álláspontjában — amelyet ez alkalommal a kormányfő fejtett ki — semmi olyan nincs, ami addig már el ne hangzott volna. Már a Dél-Vietnam felszabadulását követő napokban kifejezték a vietnami vezetők hajlandóságukat a normalizálásra. A washingtoni Fehér Ház azonban a merev elutasítás álláspontjára helyezkedett, s kijelentette: nincs tárgyalni valója, mert „Hanoi megszegte a párizsi egyezményeket”. Közismert, hogy a Párizsban aláirt jegyzőkönyveket nem Hanoi, hanem Washington és Saigon szegte meg. Az viszont nemzetközi jogilag alátámasztott tény, hogy a szerződő felek nem mondták fel az egyezményeket, s így azok ma is érvényben vannak. Következésképpen Washingtonnak is lenne tárgyalni- valója Hanoival: a Vietnam újjáépítésében vállalt kötelezettségéről, valamint olyan humanitárius kérdésekről, amelyeket a háború idején az amerikai propaganda olyannyira a „szívén viselt”. Pham Van Dong levele aláhúzza: a vietnami fél — a kapcsolatok normalizálása esetén — kész a humanitárius kérdésekben folytatni az együttműködést az USA-val. De az évtizedekre hadszíntérré változtatott, lerombolt Vietnamnak szintén joga van — erkölcsi értelemben és a nemzetközi normák szerint is — ahhoz, hogy kérje: az USA legalább részben enyhítsen az általa okozott szenvedéseken. A vietnami—amerikai kapcsolatok normalizálásának elsőrendű feltétele, hogy Washington tudomásul vegye a jelenlegi status quót, elismerje a párizsi szerződésekből adódó kötelezettségeit. Egyes nyugati orgánumok „meglepetését” látva, azt lehetne hinni, hogy valami frontáttörésről van szó. Nem arról Van szó, a VDK-ban természetszerűleg nem fognak diadalkaput állítani az esetleges odalátogató amerikaiaknak. Hanoi azonban kész az államok közt szokásos normális kapcsolatok létesítésére. Egy amerikai újságíró, Victor Zorza csodálkozva említette cikkében, hogy a hanoi rádió angol nyelvleckéket sugároz. A washingtoni politikusok soha nem értették meg: a vietnami nép nejm“*az^amerikai nép ellen, hanem az amerikai agresszorok ellen harcolt. Senki nem várja, hogy Washingtonban vietnamiul kezdjenek tanulni, de az a legkevesebb, hogy megértsék a vietnami leckét... Ford jelölteti magát 1976-ra Ford amerikai elnök kedden délben rövid nyilatkozatban hivatalosan is bejelentette, hogy az 1976-os elnökválasztásokon megpályázza a republikánus párt elnökjelöltségét és ennek elnyerése esetén ,nyílt és minden tekintetben a törvényes keretek között tartott” választási hadjáratot fog folytatni az elnöki tisztség megszerzéséért, hogy — mint mondotta — „befejezhessem a feladatot, amelyet elkezdtem”. Ford hangoztatta, hogy választási hadjárata közepette sem feledkezik majd meg arról az elsőrendű kötelességéről, hogy pártkülönbségre való tekintet nélkül „valamennyi amerikai elnöke” legyen. Egyedülálló s X it'-', " ötfúróhelyes, a világ legnagyobb, 70 ezer lóerő teljesítményű szivattyúja által működtetett úszó olajfúró torony haladt óránként egycsomós sebességgel az Északi- tengeren: a norvégiai Stavangzrból a skóciai Beryll kontinentális talapzat irányába. A 350 ezer tonnás beton és acél szerkezetű monstrumot 5 hajó vontatta, és július 7-én, a késő délutáni órákban ért rendeltetési helyére. (Telefotó—AP—MTI) A Szovjetunió természeti kincseinek kiaknázása a szövetségi tanács lés a nemzetiségi tanács napirendjén Szojuz—Apolló-program — Csillagvárosból Csupán az első (Folytatás az 1. oldalról) A Bajkál—Amur vasútvonal — mondotta Tyihonov a legjelentékenyebb új építkezések egyikéről — utat nyit Kelet-Szibéria, a Távol- Kelet, Dél-Jakutföld eddig nehezen hozzáférhető kincseihez. A miniszterelnök-helyettes a továbbiakban rámutatott, hogy a szovjet kormány korábban is nagy figyelmet szentelt a föld méhének ésszerű feltárására és az 1920-ban ezzel kapcsolatban első ízben kiadott lenini dekrétumtól kezdve számos intézkedéssel szabályozta a nyersanyagok és ásványkincsek kiaknázását. A természeti kincsek kiaknázásáról a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elé terjesztett új össz-szövetségi és köztársasági kerettörvények . mindenekelőtt az ásványkincsek kizárólagos állami tulajdonának védelmét húzzák alá — mondotta Tyihonov, Szabályozzák a felhasználók jogait és kötelezettségeit, a feltárás és kiaknázás módját, intézkedéseket tartalmaznak a bányaipari dolgozók munkavédelmére, a környezetvédelmi érdekek 6zem előtt tartására és biztosítják az állami ásványkincs- és nyersanyagtartalékok egységes nyilvántartását. Tyihonov megállapította, hogy a szovjet bányákban a készletek kihasználása jelenleg még nem teljes és az új törvények egyik fontos rendeltetése, hogy a vállalatokat a legkorszerűbb, leggazdaságosabb technika alkalmazására ösztönözze. Előnyben részesítik például az ásványkincsek nyíltszíni kiaknázását. Jelenleg a bányászati ipar mintegy felerészben ezzel a módszerrel dolgozik. Távlatilag a cél az, hogy a szénlelőhelyek hozamának 50—55 százalékát, a színesfémek 75—80 százalékát, a vasérc 80 százalékát nyíltszini fejtéssel nyerjék. Az új törvénytervezetek intézkednek a szennyvizek és más ártalmas bányászati melléktermékek megfelelő tisztításáról, a már kiaknázott bányák „rekultivációs” munkálatainak elvégzéséről, ami azt jelenti, hogy az egykori bányákat az ásványkincsek kimerülése után ismét mezőgazdaságilag értékes területté, üdülési övezetté stb. alakítják. Az új törvénykezés egyik fontos célja a bányászati iparban végzett munka biztonságának növelése. Végezetül Tyihonov miniszterelnök-helyettes kifejezte azt a meggyőződését, hogy a föld kincseinek észszerűbb, hatékonyabb és gazdaságosabb kihasználásával kapcsolatos törvénytervezetek elfogadása jelentékeny hozzájárulást jelent .majd a szovjet népgazdaság fejlődéséhez, a kommunizmus anyagi-műszaki alapjainak lerakásához. Kedden délután háromkor a legfelsőbb tanács nemzetiségi tanácsának ülésén megkezdődött a természeti kincsek kiaknázásával foglalkozó parlamenti vita. (MTI) lépés — Amikor ön utoljára repült a Föld körül 1971-ben, gondolta-e, hogy kialakul egy olyan nemzetközi űrkutatási együttműködés, mint amilyen most a Szojuz— Apolló-program ? — Nehéz erre a kérdésre egyértelműen felelni — mondta Vlagyimir Satalov vezérőrnagy. — Amikor Gagarin repült a Vosztokon, vagy Komarov az első Szojuzon, még nem gondoltuk, hogy ilyen közel vagyunk a nemzetközi orbitális komplexum létrehozásához, ugyanakkor nem állíthatom, hogy közülünk senki sem gondolt a két űrkutató nagyhatalom előbb-utóbb bekövetkező együttműködésére. A Szojuz—Apolló-progra- mot azonban semmiképpen sem tekinthetjük az űrkutatás forradalmi eseményének. Ez a fejlődés természetes következménye. — Vannak mélyebb gyökerei is az együttműködési irányzatnak? — Az űrkutatás elméleti megalapozója, Konsztarítyin Ciolkovszkij nemegyszer hangsúlyozta, hogy a világűrben elkerülhetetlen a nemzetközi együttműködés. Bármilyen fantasztikusan hangzott is ez a maga idején, egy-két emberöltő alatt realizálódtak tervei. — Mikor kezdődtek meg a Szojuz—Apolló-program gyakorlati előkészületei? Mintegy három éve. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája és á NASA tárQJiémsM W1S. jiilius 9« werda gyalásokat folytatott, amely- lyel a kormányközi megállapodás aláírását készítették elő. A parafálás napján startolt a Szojuz—Apollóprogram. A terv szovjet igazgatójával, Busujev professzorral és Jeliszejev űrhajóssal jártam Houstonban, ahol kialakítottuk a munkaprogramot és összeállítottuk a munkacsoportokat. A három évvel ezelőtt meghatározott időpont — 1975. július 15-e — igen messzinek tűnt, s máris a közös repülés küszöbén állunk. — Mivel töltötték ezt az érzésük szerint oly gyorsan elrepülő időt? — A mérnöki és tervezői kérdéseket ez alkalommal nem érinteném. Szólnom kell azonban a Szojuz és az Apolló belső légkörének különbözőségéről. Az űrhajók összekapcsolására különleges zsiliprendszert alakítottunk ki. Uj felkészítési módszereket, eszközöket dolgoztunk ki. Nehéz volt alaposan megismerni és elsajátítani az Apolló berendezéseinek kezelését, mint ahogy az Apolló legénysége is megdolgozott a Szojuz megismeréséért. — Szovjet részről kétszer négy, amerikai részről kétszer három főnyi személyzet, segíti a program megvalósítását. Mi a magyarázata ennek a megoldásnak? — Először is: a közös programnak megfelelően, Bajkonurban két Szojuz-űr- hajó készül a felszállásra. A műit év végén, a terveknek, megfelelően, kipróbáltuk a. módosított Szojuz—lö-ot. Azt Filipcsenko és Rukavisnyi- kov vezette. Elhatároztuk, hogy a két-két, tehát négy tapasztalt, ■ űrhajós mellett két-két, tehát újabb négy kiképzett fiatal űrrepülő álljon készenlétben. Az amerikaiak ugyanígy szervezik az utazást. — On jónéhányszor járt Houstonban. Mi a közös és mi az eltérés a szovjet és az amerikai űrhajósok felkészítésében? — A felkészítés célja és feladata egyforma. De az eredményt némileg eltérő utakon érjük el. Például: mi nagy figyelmet szentelünk a módszertani kérdéseknek. Aprólékosan felkészülünk a feladatra, részletesen kidolgozzuk az egyes szakaszokat, elemezzük a földi űrhajósedzések minden mozzanatát. Az amerikaiak előnyben részesítik a személyzet kezdeményezőkészségét. A közös űrrepülésre készüléskor az amerikai űrhajózás végül is a mienkhez hasonló módszert alkalmazott, mi pedig az amerikai tapasztalatok alapján nagyobb önállóságot és felelősséget biztosítunk űrhajósainknak. — Mondana miamit a távolabbi tervekről? — Szerintem — mondta befejezésül Satalov vezérőrnagy —, együttműködésünk nem fejeződik be a Szojuz— Apolló-programmal, amelyet csak az első lépésnek tartunk. Nehéz lenne most még beszélni a következő együttműködés részleteiről, de hiszem, hogy további lépések következnek. Alekszej Gorohov Szojuz—Apolló-program — Houstonból Az emberiség javára A houstoni Johnson-köz- pontban beszélgető társaim: dr. A. Aldridge, a program amerikai műszaki igazgató- helyettese és dr. L. Nicholson, az igazgató műszaki segítőtársa. Mind a ketten fiatalok, akárcsak a kozmo- nautikában dolgozó tudósok zöme. Előre kell bocsátanom, hogy altkor jártam a központban, amikor már valamennyi . műszaki problémát megoldották. Beköszöntött az utolsó szakasz: a közös űrrepülés és űrhajó-összekapcsolás megszervezésének kidolgozása. Minden pontosan az ütemterv szerint haladt. A houstoni szakemberek igen jó véleménnyel voltak a szovjet és amerikai kutatók, mérnökök, űrhajósok közös munkájáról-: —■ Szerintünk az első kísérlethez készített kapcsoló- rendszer teljesen érett konstrukció, amely ' felhasználható a következő űrrepüléseknél is — mondta Nicholson. — Ily módon mai erőfeszítéseink'megalapozták á’kö- •JSibeOO íwtottathfioikha« -tadó együttműködést — egészítette ki kollégája szavait Aldridge. Megkérdeztem, mi a véleményük az oly bonyolult és hosszadalmas munka részvevőinek emberi kapcsolatairól. — Szívesen mondunk véleményt, jóllehet mérnökök vagyunk, nem pedig pszichológusok. Az Apolló—Szo- juz-program minden részvevőjének munkájában, hangsúlyozzuk, nagyszerű kölcsönös megértést értünk el. Kétségtelen: nemcsak olyan műszaki szakemberekké váltunk, akiknek gondolatai a közös célért működnek együtt, hanem barátok is lettünk. Úgy véljük, hogy ez az űrrepülés bebizonyítja: minden nehézség ellenére közösen munkálkodhatnak majd a technika má6 szféráiban tevékenykedő szakemberek is országaink, az egész emberiség javára. A beszélgetés után elindultunk, hogy megtekintsük az Apolló—Szojuz-program- mal kapcsolatos technikát. Odakint utolért bennünket egy fiatalember, hosszú teiexsaajABfiai * keatatoea. — Nicholson doktor! önnek küldi Busujev proíesz- szor Moszkvából! A telexszalag a kérdések özönét tartalmazta, amelyekre a Busujev-csoport választ vár a legközelebbi Houston —Moszkva közötti telefonbeszélgetéskor. A következő rendszer alakult ki: kéthetenként egyszer telefonon beszélnek egymással, közben megérkezik a kérdéslista. Éppen ezért a telefonbeszélgetés megfontolt, pontos és tömör. Egy érdekes apróság: a telefonbeszélgetést annak az országnak a nyelvén folytatják, amely adott esetben a hívó fél. Ha már az információ került szóba, megjegyzem: K. Busujev igen jó véleménynyel volt a dokumentációkészítés amerikai rendszeréről, amelynél a témákat és altémákat számsorok jelzik. Azt is helyesnek tartotta, hogy a feljegyzések készítésekor az amerikai kollégák nem fordítanak túl sok időt a fogalmazás csiszolására Nem a stílus, hanem a gondolat a fontos G, OsztaotuM Még nincs időpont az európai biztonsági konferencián A Helsinkiben tartandó zárószakasz időpontjának kitűzése az előfeltétele annak, hogy Genfből az európai biztonsági értekezlet második szakaszáról üzenetet küldjenek a finn kormánynak, a harmadik szakasz lebonyolítójának. Ezzel ellentétben az történt, hogy a finn kormány üzenete érkezett Genfbe. Az elmúlt napokban lezajlott viták eredményei alapján egyre jobban megértek július 28-i kezdés feltételei. Néhány ország makacs magatartása miatt azonban még mindig megoldatlan több kisebb részprobléma. A finn kormány ezért a konferenciának küldött üzenetében kizárta a záróértekezlet a július 28-i megnyitásának lehetőségét, minthogy már nincs elegendő ideje a technikai szervező munkára. Ezzel lényegében új helyzet állt elő. Bár a munka lényegesen előrehaladt Genf- ben és már kimondható lett volna a harmadik szakasz kezdésének napja, Málta, Törökország és Hollandia nyílt ellenzése mindeddig meghiúsította a megyezést az időpontvitában. A konferencia székhelyén úgy látják, hogy a finn kormány üzenete felébresztheti ezeknek az országoknak felelősségérzetét Megfigyelők szerint az elkövetkezendő néhány nap még további kemény vitákat ígér a záróértekezlet időpontjának kitűzése kérdésében. Nagy érdeklődés előzte meg a koordinációs bizottr ság kedd estére meghirdetett újabb ülését. (MTI) Kibontakozás Buenos Airesben? Hírügynökségi jelentések szerint Argentínában rhindí inkább kirajzolódnak az országot sújtó belpolitikai válság rendezésének körvonalai. Az Argentin Általános Munkásszövetség, az ország legnagyobb szakszervezeti központja az éjszakai órákban három órán át tárgyalt Cecilio Conditti munkaügyi miniszterrel és Raul Lastiri- vel, a parlament elnökével. Később a szakszervezet vezetősége bejelentette: a kormány „Isabel Perón elnök- asszony kifejezett kívánságára” illy an javaslatokat terjesztett elő, amelyek „beleillenek az Általános Munkásszövetség vezetősége áltai hozott döntések kereteibe”. Az ország életét hétfőtől 48 órás általános sztrájk, bénítja meg. A gyárakban nem indult meg a termelés, a közlekedés leállt, a közalkalmazottak nagy része távol maradt munkahelyéről, a dolgozók a kormány gazdasági politikája eljen tiltakoznak. Követelik a kollektív munkaszerződések tiszteletben tartását és a bérek olyan mértékű emelését, amely ossz!íangban van a rend kwftT jgpjns ja
