Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-29 / 176. szám
I Meg i egy zéseim I KM Hill A Fórum. A világ szeme Helsinkire szegődik ezen a héten, a magyar televízió nézőjének tekintete a képernyőre szegeződött — az elmúlt héten. Azoknak a nézőknek a tekintete persze, akiket mélyebb összefüggéseiben is érdekel a külpolitika, akiket foglalkoztat a világ dolga, a jelene, de rr^ég inkább a holnapja. Az újságírók, akik a kérdésekre válaszolandón elmondhatták, hogy személyes tapasztalatok is instruálták őket a válaszokat illetően, az adásidőt túllépőén is csak a kérdések töredékére voltak képesek válaszolni. A kérdezők nagy száma — s ez a telefon-távkapcsolások bővítésével előre láthatóan még csak növekedik majd — igazolja a műsor népszerűségét és az okos szerkesztői koncepciót: kellő nemzetközi „időpontokban”. a nemzetközi élet dramaturgjai csomópontjainál érdemes és hasznos a Fórumokat megrendezni. Így objektiven 6em válhatnak ezek az adások középszerré, a résztvevő újságírók középszerűvé, az adások pedig holmi rutinműsorokká, amelyeket lehet nézni is, meg nem is. A Fórumot ugyan lehet nem nézni is, de aki ezt teszi, az másnap egyszerűen számkivetett lesz az e témák iránt érdeklődő kisebb-na- gyobb környezete, közössége számára. Önmagát zárta ki a képernyőn túli vita, a megbeszélés lehetőségeiből. Kell-e ennél nagyobb elismerése egy műsornak? Ezért is kívánkozik ide a megjegyzés: más a vita, az alkotó egyet nem értés a kamerák előtt egy-egy külpolitikai kérdés megítélésében, más az egymás kisegítése, sőt „rásegítése” és más a gán- csoskodásnak tűnő fontoskodás. A képernyő előtt ülve 21.20: Családi kör Halló, szünidő! alcímmel indítja nyári mellékletét az úgy tűnt nekem, hogy külpo- litikus újságíró kollégáim egyike, másika néhányszor a nézők pontos és sokoldalú tájékoztatása elé helyezte... hmm. .. önmaga jobb tájékozottságát — a másik újságíróénál. Balzac nagy szerelme. Kicsit gyanakodva hallgattam, amint a televízió műsorközlője megismételte azt, amit a televízió-újság már megírt, hogy tudniillik: bárhol is mutatták be eddig a Balzac nagy szerelme című lengyel—francia filmsorozatot, az mindenütt nagy sikert aratott. Egy hétrészes filmsorozat „nálunk nem éppen megszokott — de már előfordult, s éppen ezértjjya- nakvásra késztető — ily fajta beajánlása kiben felkelti az érdeklődés izgalmát, kiben a kétkedés ötdögét. Ügy érzem: az ördögnek volt igaza. Balzac szerelmei annak időtájt lehettek pletyka-témák a kávéházakban és a szalonokban, de ma tájt tudjuk, hogy az író egész élete nemcsak irodalmi, de irodalomtörténeti korszakot is jelentett és nemcsak Francia- ország számára. Balzac nem egy a jó írók közül, hanem Balzac egyike azoknak, akik az irodalom óriásaként és emiatt egyben a történetírás óriásai is lettek. Balzac és szerelmesei egy oly kor gyermekei, amelynek méhében fogantak meg az imperializmus csírái és amelyekben kialakult ugyanekkor a forradalmak szelleme is. Hallatlanul izgalmas, forgatagosan színes, végleges és végzetes, ellentmondásokkal teli korszak volt az: az ember komé. eddig komoly pedagógiai problémákkal foglalkozó műsor. Most sem térnek el a témától, csak nyári könnyedséggel, színesebben, szórakoz- tatóbban tálalják. Zene, vers, riportfilm, beszélgetés adja a műsor gerincét. Szó lesz kerékpározó és gyalogtúrázó gyerekekről, partizánok emlékét kutató úttörőkről, gyerekeknek írt zenemüvekről. Megszólaltatják József Attila, Karinthy Frigyes, A. A. Milne, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor verseit S ez alkalommal készítik elő a szeptemberben induló Családi ábécé című rejtvénysorozatot is — amelyben a szülőknek, gyermekeikkel kapcsolatos magadió ja. S ezt a Swnédtát írta meg, a társadalom rétegét bemutatva, cselekvéseikben, álmaikban, szerelmeikben és bukásaikban, intrikáikban és pletykáikban, politikájukban és szenvedéseikben Honoré de Balzac. Beleértve és beleépítve műveibe saját életét — a szerelmeit is. A Remények és megaláztatások címet viselő első rész egy szoknyák után futkosó, puhányt mutatott be, Inkább pletykálkodó úrfiakat és nem úrnőket. Balzacból, az emberből, akinek lehetnek és voltak szerelmei, mert ember volt, mit sem villantott fel ez a beajánlott filmsorozat, legalábbis az első részében. Mélységesen bízom benne, hogy további részei rácáfolnak gyanakvásomra: nem, a még intimnek sem nevezhető irodalmi pletykálkodásának köszönheti ez a sorozat a már említett sikereit. Delta. A víz: erről volt szó. Amely lehet a borban és a tejben sok, de az emberiség számára, az élet számára mind kevesebb. S ezt a keveset is, a használható édesvizet is pazaroljuk, szennyezzük, Mit kell tennie a világnak és mit tett már, mit kell tennünk nekünk és mit tettünk már hazánkban? — erről szólt a Delta legutóbbi adása. Ám mégsem ezért ejtünk itt és most szót róla. hanem azért, mert a Delta utóbbi műsorai örvendetesen megújultak, tematikussá vál. ták. Egy-egy fontos tudományos, vagy gazdasági problémát mutatnak be sokoldalúan, az idő és a hely függvényében ugyanide az ettől telhető érdekes részletességgel, összefüggéseikben. Mintegy választ ad a Delta minden újabb adása a laikus számára: hogyan válik a tudomány a mindennapok, az ember közvetlen hasznára. A tudományos híradó hidat vert — és minden adásával ezt a hidat erősíti — a tudomány látszólagos elvontsága és a mindennapok meghirdetett gyakorlata között, mintegy XSt A8oq ‘EAijXuoziq sí aq egyik sem igaz. A tudomány mélységesen emberi és ezért praktikus, ha nem is minden esetben azon- nalian, s az ember, a laikus ember sem irtózik semmiféle elméleti megfogalmazás ellen, ha megértetik vele annak célját és értelmét. Gyurkó Géza L Nagyon kérem az igen tisztelt és igen kedves olvasót: jól figyeljen az írásjelekre. Ahol hőseim gondolatait közvetítem, ott macskakörmöket használok. Ahol fennhangon nyilatkoznak meg, ott új bekezdés-gondolatjel következik. Tehát, ismétlem: ha gondolatjelet alkalmazok, nem mindig a gondolatot jelzem. Ámbár a kettő azonossága is előfordul, főként Szabó Kristóf esetében. • Természetesen Szabó Kristóf érkezett elsőnek, elvégre őt érdekelte az ügy. Nyíltan és alaposan körülnézett. Drága koloniálbútor, perzsaszőnyegek, márkás képek — nem épp a legjellemzőbbek a tanárok anyagi helyzetére. Asz- talon-íróasztalon vegyes ösz- szetételű holmi-tömeg, a vendégvárás ellenére: teli hamutartók, legalább két napi csikk-terméssel — sajnálatosan jellemző az elvált és egyedül élő férfiakra. A házigazda magát Szabó Kristófot nézegette, kevésbé nyíltan és kevésbé alaposan. Szálas, csontos, élénk szemű, eléggé jó arcú, meg kell hagyni, de még a képén is rajta van, hogy fárasztó lény. Nem is a tanév legelején, csak két hete költözött Sza- lócára és máris előáll egy ilyen ostoba kéréssel, hogy tartsanak bizalmas maszekgyűlést Addig is társalogni kell vele, de nemigen sikerül, akadozik a kapcsolás, a vonal minduntalan bont. Já- ray Albert unja vendégét, bosszús. Csengetnek szeren* csésa, BelejezisM az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák Gyorsmérleg az eredményekről Országszerte befejeződtek az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák valamennyi — nappali, esti és levelező — tagozaton. Az első, ■ nem végleges adatok szerint összesen mintegy 71 000-en írták meg írásbeli dolgozataikat, illetve feleltek a szóbeliztető felvételi bizottságok előtt, mindössze néhány százan nem jelentek meg a jelentkezők közül az írásbeli felvételi vizsgákon. A legtöbben — szám szerint csaknem negyvenezren — a nappali tagozaton felvételiztek, az esti tagozatokra további nyolcezren, a levelezőre pedig 23 000-en pályáztak. Az oktatáspolitikai szakemberek aláhúzták: a túljelentkezés mellett ebben az esztendőben is jellemző volt az egyes karok, szakok közötti aránytalan és egyenetlen pályázati megoszlás. Most is előfordult például, hogy azokon a karokon és szakokon, ahová túl sokan pályáztak, viszonylag magas pontszámmal is el kellett utasítani jelentkezőket, míg más karokon és szakokon kisebb pontszám is elegendő volt a felvételhez. összevetve a tapasztalatokat és a számadatokat az elmúlt esztendő mérlegével, az idén észlelhető volt, hogy a nappali tagozatokra történő jelentkezés némileg csökkent. Ezen belül azonban ellenkező tendenciák is mutatkoztak: igen kedvezőnek ítélhető például, hogy a tanárképző főiskolák iránt jelenfősen — mintegy 6—7 százalékkal — megnövekedett az érdeklődés. Hasonlóképpen fontos és oktatáspolitikai értelemben is feltétlenül támogatandó jelenség, hogy gyarapodott a munka mellett felső fokon továbbtanulni kívánók aránya. Jellemző például, hogy a tudományegyetemek esti tagozatára a tavalyihoz képest mintegy 14 százalékkal növekedett a jelentkezők száma. Egyéb értelemben azonban változatlanul léteztek, úgynevezett divatos szakmák. Ez elsősorban a tudományegyetemek néhány fakultására érvényes, például Budapesten a pszichológia szak és a könyvtárral kapcsolatos szakok, Debrecenben a népműveléssel párosított szakok kerültek valóságos „ostrom” alá. Egy-két szakmában azonban még a tervezett keretszámot sem érte el a jelentkezők aránya; a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kohómérnöki karára sem adták be any- nyian a pályázatukat, amennyi kívánatos lett volna. Az elmúlt napokban a pályázók megkapták a felvételről, vagy- az elutasításról szóló értesítést. A felvételi bizottságok az elutasított jelentkezőkkel közölték a döntés okát, az elért pontszámot, az osztálytatokat, és meghatározott esetekben a fellebbezési lehetőséget. A fellebbezést az elutasítás kézhezvételét követő nyolc napon belül a felsőoktatási intézmény rektorához (főigazgatójához kell beküldeni. A fellebbezések ügyében a felügyeletet gyakorló minisztérium és felsőoktatási intézmény érdekelt vezető beosztású dolgozóiból alakult bizottság dönt majd. A felsőoktatási intézmények felvételi bizottságai a rendelkezésre álló helyeknek általában csak 94 százalékát töltötték be, illetve annyit, amennyit a felügyeleti hatóság előre meghatározott. A minisztériumok és az illetékes felsőoktatási intézmények vezetőiből alakult bizottság tölti be a fennmaradt mintegy hat százaléknyi helyet, amelyek sorsáról előreláthatóan augusztus végén döntenek. Ezeknek a bizottságoknak a határozata ellen további fellebbezési lehetőség nincs. Azok a jelöltek, akik a felvételi vizsgán megfeleltek, de felvételt nem nyertek, értesítést kapnák, hogy amennyiben a következő tanévre ugyanazon intézménybe, karra, szakra kérik felvételüket, pályázatukat — az ismételt jelentkezés alkalmával jelzett külön kérésükre — újabb felvételi vizsga nélkül a jelenlegi vizsga- eredményeik alapján veszik figyelembe. Az idei felvételi munkában lépéseket tettek az egye* területeken mutatkozó szakemberhiány enyhítésére Megvizsgálták: milyen hathatós intézkedéseket lehet bevezetni a vidék — elsősorban a kisebb települések — jobb szakemberellátására. Ennek eredményeként egyes szakmák esetében (pedagógusok, jogászok vonatkozásában) és egyes vidéki területeket érintően a szakemberhiány kielégítése érdekében már az 1975—76. tanévre — az érvényes jogszabályi keretek között — új eljárást vezettek be. A felső- oktatási felvételinél a pedagógusképző intézményekbe (óvónőképzőbe, tanítóképzőbe, tanárképző főiskolákra, egyetemi tanár-szakokra), valamint az állam- és jogtudományi karokra felvételre jelentkezők közül, azok, akik társadalmi ösztöndíj- szerződéssel rendelkeztek és a felvételhez szükséges, úgynevezett relatív ponthatárt elérték: a felvételnél előnyt élveztek. A társadalmi ösztöndíjszerződéshez — amit a szóbeli felvétett vizsga ideién a jelentkezőknek be kellett mutatniuk — csatolni kellett az illetékes hatóság, a pedagógusjelöltek esetében a megyei művelődési osztály, jogi karra pályázók esetében az Igazságügyi Minisztérium, valamint a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát arról, hogy a jelentkező — amennyiben felvették a felsőoktatási intézménybe — diplomája megszerzése után a szakemberhiánnyal küzdő vidéki munkahelyen vállal állást. A szerződés alapján a hallgatók 400—7Of forint összegű havi társadalmi ösztöndíjban részesülnek az adományozótól. Ezen ki vüi természetesen a tanul mányi eredményük, a szociális helyzetük alapján tovább: juttatásokat, ösztöndíjat is kaphatnak. A felvételi vizsga előtt megkötött társadalmi ösztöndíj-szerződés csat a felsőoktatási intézménybe történt felvétellel válhat ér vényessé. (MTI) zászló Anna: A HALÁLRAÍTÉLT nárnő. magányos, természetesen hamar érkezett, minden kiruccanásnak, elverhető estének örül. — Már itt van. Irénke, ez egy halálraítélt ember. Több titkos közlésre nincs mód. Járay előszobája csak egy parányi benyíló, súgás- búgásra alkalmatlan. A nők kitűnően tudnak semmiről beszélni, észrevétlenül elszalad az idő a következő csengetésig. Bojkovics Endre tornatanár. Persze kicsípte magát. nem érhetett ide korábban, egy divathölgy kevesebbet törődik az öltözködésével. — Te Bandi, ez egy halálraítélt ember. Azután befut Rőder Ká- rolyné matematika tanárnő is. Természetesen utolsónak, három gyerekét látja el otthon, örökké rohan. Most is zihál még. — Míg kifújja magát, csak annyit, hogy ez egy halálraítélt ember. Együtt vannak. Járay vermutot hóz. Nem kérdezi, tölthet-e, mind szereti. Szabó Kristóf köszöni, nem kér. Novák Irén. „Ha gyógyíthatatlan, akkor biztosan rákja van, valószínűleg gyomor-, vagy májrákja, a szerencsétlennek, azért nem ihat.” Bojkovics Endre. „Kedély- telen. Savanyú Jóska. Sőt! Sértő nem együtt inni a többiekkel.” Rőder Károlyné. „Akinek ilyen sötét a háttere, annak nagyon vigyáznia kell. Nem iszik, nehogy lazuljon és elárulja magát.” Szabó Kristóf belefog, kissé szónokiasan, noha közvetlen hangsúllyal: — Kedves jövendő barátaim! Járay. „Ez egy barom, történelem tanári oklevéllel. Előlegezi a megtisztelő bizalmat. És ha például én nem kívánok a barátja lenni?!” Novák Irén. „Különös az ember képessége az öncsalásra és a végsőkig tartó védekezésre. Jövendő! Mert neki már nincs jövendője, szegénynek.” Bojkovics Endre. „Honnan szalajtották ezt, a dzsungelból?! Nem képes viselkedni. Egy öttagú társaságban, magánlakásban, az ember beszélget és nem pódiumot ránt a feneke alá.” Rőder Károlyné. „Jövendő barát nem létezik, előbb kölcsönösen meg kell győzöd- niök a feleknek, van-e kedvük és képességük a barát- kozásra. Így olyan, mint a viccben: a hajdani harcos bejelentette, hogy most kezdődött el a Harmincéves háború..”
