Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-13 / 163. szám
SZAPÜDI AND RAS: EMLÉK-SZEKÉR Vizenyős parti füzesekben tocsog az alkony rézveresen Gabonás szekér indul sápadt kévéivel egy beteg nyárnak tetején fakó öregember pöröl a ráfonódó csenddel Haj, ekkor kemény harang kondul szekere fölborul a holdon por száll — maroknyi haj — fehéren bajusza csavarog a szélben csontjai tűzben piros ágak szemei kavicsokká váltak PARDI ANNA: SZABAD IDŐ Szív és szív között ez összetört, sérült hangok, a nagy termelési beruházások, a beszámolók, a kampányok után az a néhány óra, míg önmagadba mélyedsz, és aztán az őröm, amint egyre magasabbra nőnek a fák, és hívnak az országutak, s egyre megrögzöttebben tévedsz el, korszakaidban, ösztöneidben, értelmedben, a családi körülményekben s a szabadság pszichózisában, és fönt csattog a nappali fény, a halhatatlan madár: a jövő nap, a jövő év, a jövő reménység. Már régóta »méreten, hogy Texan dSnyugati. részén, az időszámításunk előtti V. századtól kezdve gyűjtögetek én vadászok rendszeresen összegyűltek me^atározott helyeken. Itt pihentek, szegényen táplálékuk elfogyasztása céljából: kaktusznövényekből nektárt szürcsölgettek, agavéle- veleket, fakérget rágcsáltak és néha feljavították szűkös kosztjukat szöcskékkel, mezei pocokkal vagy gyíkkal. Az ősi korokban élt emberek táplálkozásába azóta nyertek ilyen intim betekintést a régészek, amióta megtanulták megmagyarázni az olyan maradványokat, amelyeket tudományos néven koprolithoknak (szó szerint „ürüléki köweknek“j neveznek. Ezek megmaradása a kedvező környezetnek tulajdonítható. A sarkvidék fagyott talajában, valamint lápokon és sivatagi területek száraz, forró klímájában is gyakran védettek voltak a bomlasztó baktériumoktól az ősi korszakokból megmaradt exkxe- mentumok. Hosszasan tárgyalták a legutóbbi időkben egyes texasi tudósok a koprolithok vizsgálatából nyerhető ismereteket. Különösen a Scientific American című ismert havi folyóirat méltatta, hogy az új technika mennyire teszi lehetővé a fekáliában gazdag őskori leletrétegek kutatását. Hogy mennyére érdemes az ilyen kutatás, ezt világossá tették azok a régészek, akik egyiptomi múmiákat tanulmányoztak. A megszárított és megkövült ürüléket sikerült olyan módon előkészítesd a vizsgálatokhoz, hogy abban azonosíthatóvá váltak a növény-rostok, a falevelek, az állat- kagylószüánkok, hal pikkelyek és egyebek. Az ilyen tanulmányok elsősorban I860, körül váltak különösképpen érdekessé és a kanadai Eric C. Callan nevéhez fűződnek. Callan módszere szerint a koprolitho- kat 2—3 napig trínatrium- phosphat-oldatban puhítják. A folyadék oldja és tisztítja a maradványokat. Ilyen módon a régészek fölfedték többek között azt is, miként táplálkozott az ősindián. Nomádok generációinak kellett megelégednie csigákkal, rovarokkal és csupán alkalomadtán jutottak madarakhoz, halakhoz és emlősállatokhoz. A kanadai kutató azoknak az embereknek az ürülékeit is tanulmányozta, akik a jelenlegi Franciaország területén tanyáztak. Az ő módszerével derült ki többek között az is, hogy ezelőtt 300 ezer évvel pikniket tartottak a vidék lakói a jelenlegi Nizza (francia Riviéra) mellett és ezeken tengeri gyümölcsöket fogyasztottak. A rend árulkodik A tftfcfleteaségtOl ugyan nagyon messz« Alit, de valami előnye azért neki is volt: szenvedélyesen szerette a rendet és ’ a tisztaságot. Amikor betört valahová, soha sem hagyott maga után felfordulást, mindent helyre rakott és Soszesö- pört. Ez az erény, vagy ha úgy tetszik, mánia okozta a B éves mestrrri Sandro Cansin vesztét. Legutóbbi vállalkozása után vil- lámsebesen a börtönben találta magát. Amikor a rendőrség helyszíni szemlére szállt kl Bianca Fiammengo élelmiszerüzletébe, azonnal tudta, ki a tettes. Az üzletben ugyanis tökéletes rend uralkodott, a tolvaj gondosan összesöpörgette a néhány lehullt vakolatdarabot, A rendőrség egyenesen Causin lakására lndnlt, ahol meg Is találta a mintegy kétmillió Ura értékű felvágottat, kávét, sajtot — kínos rendbe rakva. ^őmnors zűlqálat Fivérek egymás között: — Azért büntettelek meg — mondja az idősebb —, mert megvertél egy gyereket, aki gyengébb nálad. — És én még azt hittem, hogy azért büntetsz, mert én gyengébb vagyok nálad... ár Tudományos magyarázat. — Papa, lakik valaki azon a csillagon? — Természetesen. Nem látod, hogy ki van világítva! ★ — Drága barátom, a* idén Dubrovnlkban nyaraltam, — Es mi a legszebb emléked? — Egy tömött pénztárca, amit induláskor a zsebembe tettem. ★ — Ugye, milyen unalmas itt? — Nagyon. — Szökjünk megl — Sajnos, nem tehetem. Én vagyok a házigazda. ★ —■ Képzeld, Milan megkérte a kezem. — Gratulálok. — De még alig ismer engem? — Akkor siess, drágám, menj hozzá, mielőtt megismerni ★ — Mondd, temered Perót? f — Aki szemüveget hord, arany foga van és kopasz? — Éppen őt. — Ot nem ismerem. ★ — Miért veszett össze Milka a vőlegényével? — Mert megkérte, hogy a fiú találja ki, hány éves. — Na és? — Kitalálta. + Kővér ember az autóbuszon. — Uram, ön még itt is hízik1. — Nem, asszonyom! Csak lélegzem. ★ — Hogy lehet az, hogy te mindig nyersz a kártyán, de vesztesz a lóversenyen. — Nagyon egyszerű a magyarázat. A lovakat nem lehet megkeverni. ♦ — Hogyan végezte az évet a fiad? — Képzeld, a történelem miatt meg kell ismételnie az osztályt — Nem is csoda. Régi igazság, hogy a történelem mindig megismétli önmagát Ne zavarjatok: Mesét olvasok nekik... ..............................- (Fotói Yie Nuov©» A z a ravasz Anonymus Még mindig nem fejtették meg az Anonymus-rejtélyt — olvastam a minap egy interjú keretében. A mondatból néhány dolog azonnal is kiviláglik az Anonymus-rej- tély megfejtése körül folyó évszázados vitában otthonosan ugyan nem mozgó, de a mindenféle rejtély iránt olyannyira fogékony hazai olvasó- közönség számára is. Először is, hogy volt egy Anonymus nevezetű valaki, akinek volt és maradt egy rejtélye. Már az rejtély, hogyan maradhat valakinek rejtélye manapság nálutfk! Aztán az is nyilvánvalóvá vált a mondat olvastán, hogy ezt a rejtélyt nem fejtették meg. S nem utolsósorban az is kiderült, hogy „még mindig” nem fejtették meg. Más szóval, hogy ugyan már többször is akarták, de mindeddig senkinek sem sikerült. Ősz hajú tudósok határozták el magukat egy éjszaka a lelkiismeret-fur- dalástól felriadva álmukból, hogy hátralévő életüket az Ano- nymus-rejtély megoldásának szentelik. Életerős fiatal férfiak döntöttek úgy, miközben szakítottak kedvesükkel, hogy nem nekik, hanem Anonymus rejtélyének áldozzák életüket. És szerelme is beláthatja, hogy egy Anonymus, egy Névtelen — mert magyarul ezt jelenti a latin név — még rejtély nélkül sem alkalmas arra, hogy megossza véle és neje között a hitvesi ágyat akárki is. Ez az Anonymus különben krónikaíró volt. ö írta meg a magyarok bejövetelét, meg az azt megelőző időket is. De abban az időben — véletlen — az írók szerénysége, valamint a könyvkiadás viszonylag kis mértéke miatt csak annyit tartott fontosnak írni az író neve helyett, hogy „P". így P. És ezzel, ez a Pének • mondott mester, ezzel az egyetlen nagy betűvel évszázadokra megkavarta a tudományos világot. Már senkit sem érdekelt ugyanis az, hogy mit is írt ez a Névtelen, azazhogy Anonymus, már mindenkit csak az izgatott, hogy kit takarhat ez a betű, hogy: P. Sokan összeverekedtek érte, többen beleörültek miatta, viták és megeskü- vések kísérték e P útját, tanulmányok, regények, drámák és versek jelentek meg Anonymusról, szobrot is készítettek róla, mindezt csak azért, mert nem nevezte meg magát. Ha Anonymus megírja a nevét, mondjuk így: Pető Péter, vagy Pálfálvi Jeromos, avagy Petur Palkó, a krónikájára senki oda nem figyel, vita dehogy is alakul ki körülötte, miatta és ürügyén, műve és személye eltűnt volna az ismeretlenség és a múlt süllyesztőjében. Kit érdekel egy olyan író, akiről mindent, még a pletykát is tudjuk, s aki ráadásul olyan mende-mondá- kat ír meg, mint azt, hogy hogyan lőttek meg egy úgynevezett csodaszarvast, meg, mit álmodott Emese, vagy mit mondott Álmos, avagy hol és hogyan jövé be Árpád, meg mitől és miért futott az a Zalán. Komoly tudósok \ hogyan is vetemedtek < volna effajta népi í csacskaságok, gyér-! mekeknek való me-1 sék, vagy öreges J pletykák okán külö-1 nősebb szót és figyel-' met is fordítani erre < az Anonymusra, — < mondom —, ha meg- ‘ írja a teljes nevét. Volt esze: nem írta ' meg. Annyit írt csak, < hogy „P-nek nevezett mester”, és lám 1 lassan immár nyolc-! száz esztendeje más- 1 ról sem beszélnek í csak őróla és az ö\ művéről. Becsületem-! re mondom, hogy < okos egy fickó volt ez ; az Anonymus. És de-; hogy is volt szerény.; Nagyon is hiú ember< lehetett, de viszont ki- • tűnőén ismerte az j akkori, s a hajdani, a ; mai magyart is. Amit , elhallgatnak előle, azért megörül, azért mindenre képes, még! kutatni is. Igaza lett!! Az Anonymus-rej- < télyt ma sem fejtették I meg és Anonymus neve a későbbi századok számára is fenn- \ marad. Míg az én ne- vem elenyészik, mert! szerényen aláírom a nevemet, hogy: (egri) „Vargabetűk nélkül..."(?1) A címben idézett nyelvi formát a Népújság hasábjain megjelent egyik közlemény e mondatából emeltük ki: „A mi munkánk célja az, hogy pályairányítással, a képességek feltárásával sok kudarcot, vargabetűt előz- ■ zünk meg.” Egy olvasónk ezt a kérdést fogalmazta meg a szólásformán használt összetett szóval kapcsolatban: „Mi a vargabetű szóalak jelentéstartalma és használati értéke?” Először arról szólunk, hogy ez az összetétel elsősorban az alábbi szólásokban, *zó- lásszerű nyelvi alakulatokban jut szerephez: vargabetűt csinál, vargabetűt tesz, kanyarít, veti a vargabetűt stb. A szólásokkal azt akarjuk nagyon szemléletesen kifejezni, elmondani, hogy valaki kerülő utat tesz, a legrövidebb út helyett a hosz- szabbat választja, kitérőkkel éri el célját stb. A részegen dülöngélő, tántorgó emberre is gyakran mondják: veti a vargabetűt. A szólás eredetére vonatkozólag a szakirodalomnak csak két magyarázatára hívjuk fel most a figyelmet. Mindkét vélemény azt állítja, hogy a szólásnak köze van a varga mesterséghez, akár úgy, hogy a vargabetű azt a szerszámot neverte volna meg, amelyre a kiszabott bőrt ráfeszítik. Ennék a ványoló, hergelő deszkának olyan volt az alakja, mint a nyomtatott nagy t, betű. Aki tehát vargabetűt csinál, az ennek a betűnek formája szerint járja útját, és nem egyenesen. Tárgyi alapja van a másik magyarázatnak is: a varga ugyanis késével a bőrön kanyarít, vagy ahogyan mondják, vargabetűt formáL Üjabban versbeli szóvá is vált, csak két példát idézünk ennek bizonyítására. Arató Károly Könnyelmű kirándulók című költeményében a szó eredeti fogalmi tartalmában és használati értékében jut versbeli szerephez: „Különös izgalomtól hajtva, vargabetűt írtunk, bóklászva, erre-arra.” Gunyoros színezettel, de nagyon hatásos nevelő szándékkal bíz nyelvi szerepet szavunkra Rózsa Endre Opportunista szonett című versében: „Legegyene- sebb út: a görbe. Legszéb- bik betű: a vargabetű.” Hogy a sajtó nyelvében is elóg gyakran szerepet kap, bizonyítják a vargabetűt tesz, vargabetűt kanyarít, vargabetűt ír le nyelvi formák mellett a vargabetűs fiatalok, a vargabetűs pályakezdők jelzős szerkezetek is. Hogy a felsorakoztatott kifejezések mit jelentenek, kiviláglik rövid közleményünk mondanivalójából. Dr. Bakos József ............................................................................... P iknik 300000 évvel Megpuhitott kövek?
