Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-01 / 127. szám
* DOBOG BELA versei: I Hisszük Éles a borotva felvágja létünk csak gondoljuk hitünket s hisszük hogy élünk Még a fák Gyökerüket földbe dugják szégyenükben meg a fák mert nem az vagyok s a világ sem az minek hiszi önmagát ERLA ISTVÁN: Szívdobogva A /ubífeumi karikatúra-kiállításról. mx ZOLTÁN: Egy emlékkönyvből kitépett lap hátára h wiriwm. ■ évtUbetetton bűnöm vezekelve, mintha hű eellatársat láttán megütni tömlöcöm falán as árnyad. fia eel*—a behdc, kicsapott pojáca, ki cnámpáa táncai egymagában járva, bnkfeaeet vetve áa tótágast állva jajt röhögött egy porhanyóé sir dóm bon. Aztán ezer hasraesés után föltápászkodva és a zúzmarát arcomról letörölve, a sírkeresztek tapsát megköszönve, hajlongtam minden temetők előtt, fejem fölött tudván isten kegyelmét, a csillagokkal kirakott ponyvasalortetőt. fis most? Hatvanhat ronggyá foszlott év, ha öltözöm is, már csak vetkezem, de jő a nap, mikor majd fölveszem: elnyűhetetlen jelmezem: fűszálakból szőtt rétjeim, fenyvesekből font hegyeim, szemfödő tengerem. 'AÖAAAAAAam 'j Önarckép. (Schwott Lajoa) Kelet-Európa lankáin élek. összemossatok sziudobogvaJ Utolsó szeretőm a téli bodza, ájulok-ájulok, püffedt madár! Kelet-Európa, sz&z-Enrópa, < Ázsia, Afrika, sápadó planétaI Zúzmarái fészket dugdos a< bodza, véres madárkát, üszkösülőt 1 Énekem körmiekkel össze-1 maszatol, lejtőin éáek, szívdobogva — Egy idegösMComláat kaptam tőle a nOl« (Vasvári Anna) MIKSZÁTH KALMAN: Legenda fiföekn kérdés volna analizálni, miképp keletkeznek n legendák? Leheteégn t az például, hogy jön egy óra, amikor látni fognak a vakok, éc a látók szeme elhomályosodik. Valóboa rajta Ül e szavakon a miszteriozus bibliai köd. S mégis vannak szituációk, az élet apróbb eseményeiből kirügyeznek az efféle csodák. E napokban meglátogatta a 48-i szabadságharc kiállítását két excellen- cüa tk'. Az egyik Tóth Lőrinc. Eljött és megállóit azon oakrény előtt, ahol a 49-i debreceni nyilatkozat, az Ausztriától való elszakadást proklamóló okmány eredeti példánya van kiállítva az üveg alatt. A kalauz magyará- aólag megjegyzi: — Nagyméltóságod Is aláírta. — Igen? — mondja Tóth Lőrinc vontatva. — Ott áll a nova. Csak nincsen talán hamisítva? — Hm... régen volt; ki emlékeznék már arra? Meg- hbet, hogy aláírtam, de bizonyosan nem tudom. — Méltóztassék megtekinteni az aláírást. — Hja, ha nem volnának rosszak a szemeim... Öreg- Mánk, homályosodnak a szemek... nem bírom kivenni. figTPár nap múlva ugyanazon szekrény és okmány előtt egy másik excellencies úr állott, Horváth Boldizsár, a vak. A kalauz most la megjegyzi: — Nagyméltóeágod neve is ott van í-j — Igen, ott. — De tón nem a saját keze írása? ■— Hát hegy ne volna az, hiszen látom S régi fény csillant meg élénk, lázas tűzben a bágyadt, hályogoaodó szemekben. SS éve, táttj. május 2$-án kait meg Mikszáth Kálmán. Kiadatlan József Attila-versek, újabb Kossuth-levél Egy-egy újabb dokumentum, fénykép irodalmunk nagyjairól — becses emlék. Sok emlék együtt — köztük József Attila kiadatlan versei — nagy-nagy érték az irodalomtörténet számára. Hogy pontosan milyen nagy, azt még az irodalmárok sem tudják. Éppen csak számba vették azt az érdekes gyűjteményt, amelyet dr. Árvái József né Espersit Mária apja hagyatékából ajánlott fel nemrég a Petőfi Irodalmi Múzeumnak. Dr. Espersit János, az irodalmat kedvelő hajdani ügyvéd, a hódmezővásárhelyi művésztelep patrónusa gyakran fogadta házában és anyagilag is támogatta korának jeles költőit, íróit, művészeit. Különösen József Attilával és Juhász Gyulával volt szoros barátságban, de kapcsolatban állt Móra Ferenccel, Kosztolányi Dezsővel és másokkal is. Gazdag hagyatékát érthető érdeklődéssel fogadták tehát a múzeum tudományos munkatársai. A sokféle irat közt Espersit János naplóját például, az 58 oldalnyi kéziratot, amely önmagában is érdekes dokumentum; bizonyos tekintetben korabeli társadalmi, irodalmi élet krónikája is. A fényképek zöme, a többi közt József Attila nagy méretű portréja, Etús és Attila, úgyszintén Attila, Mama és Etus fényképe 1923-ból, az évek során megjelent lapokban, folyóiratokban. Viszont, Etus fényképe, az Attilának Makóra küldött levéllel, vagy az Espersit Jánosnak dedikált József Attila-kép, az Ide újra a szeretet jön című vers eddig ismeretlen volt számunkra. A hagyaték legértékesebb darabjai József Attila nem publikált versei.- Többek közt az 1923. január 21-én keltezett és aláírt A sírás nekem nem kenyerem, Itt a garasok fénye maradandóbb, Ha nem veszik észbe, no és az Espersit Cacának 1924. január 28- án írt levél, benne a Nyár volt és a Kedvesem című versek. Mindegyik izgalmas élmény az olvasónak és az irodalmárnak, a költő életéről vall fél évszázad távlatából. De a Szépség koldusa, a Nem én kiáltok, a Kozmosz éneke és a többi jól ismert vers, kötet is, a szerző javításaival, aláírásával újdonságként hat. És Juhász Gyula, Móra Ferenc sorai Espersit Jánoshoz, Babits Mihály és a kőltőtár- sak sorai Juhász Gyulához, Kosztolányi, Oláh Gábor, Szabolcsba Mihály, Balázs Béla üdvözlőlapjai, levelei, a Juhász Gyuláról, műveiről írt cikkek, a hozzá intézett levelek, a neki dedikált könyvek — mintegy 100 kötet — mind- mind egy-egy friss üzenet. A lírai írások közt prózai dokumentumok is akadnak. Például Juhász Gyula szállodaszámlája. amelyet Espersit Gyula fizetett ki és hogy, hogy nem, egy Kossuth-levél. Banacconé-ban íródott, 1874. augusztus elsején. Kossuth Lajos Csanády Sándor képviselőnek válaszolva fejti ki véleményét a függetlenségi párt programjáról. A megsárgult lapokat átolvasni, tüzetesen tanulmányozni nem . kis feladat, viszont új adatok, vonatkozások, összefüggések felfedezését ígéri a kutatóknak. <M. KJ Fráter Fircus története Fráter Fircus kopogtatott be a minap hozzám sziszegve, mivel éppen a körmére égett a gyertya, s ' aggódó arccal kérdezte meg, sajgó kezét rázva, mintha kereplőt tartana kezében, hogy: — .. .Amice, hallotta? Valami Gutenberg nevezetű sátán- fajzat, a Belzebub és egy boszorkány gyermeke feltalálta a könyvnyomtatást.. ■ Ezentúl matricákkal és más mintákkal készítik majd a könyveket, nem lesz szükség az én kalligráfiáimra, csodásán szép iniciáléimra... Így igaz-e, amice? — kérdezte újfent aggódó arccal Fráter Fircus, hogy hangja nyomán hallani is véltem, mint szárad be fokról fokra kalamárisa. — Hallottam — bólintottam, mert tényleg hallottam. — O, istenek, egek és minden szentek... Hát mégis igaz? Azt hittem, hogy ez csak a Fráter Lupusz, az örökiró, ijesztgetés tréfája volt, bosszúból, hogy rosszul másoltam hexametereit. .. Tehát igaz, amice? — Igaz béWHM» fráter. Csak azt nem értem, hogy miért éppen moot esett Gutenberg, meg a könyvnyomtatás miatt kétségbe? — Hát mikor essék kétségbe az isten szolgája, egy kódexmásoló barát, hanem olyankor, amikor ilyen rémségéé hírről kiderül, hogy e sátáni ötlet igaz. •. Hát mikor, amice? — ötszáz évvel ezelőtt kellett volna, fráter, ötszáz évvel ezelőtt. Ez a Gutenberg félezer éve találta fel a könyvnyomtatást, Fráter Fircus, és maga csak most esik kétségbe? — Mit mondasz, fiam? Jót hallanak az én füleim és jól látnak téged az én szemeim? Hogy már félezer éve fel van találva a könyvnyomtatás? Uramisten az egekben, én meg csak müsolgatok, má- solgatok, közben a leket — mondtam, és gondosan elmagyaráztam, hogy nálunk hány szervhez, hányszor és. hányféleképpen lehet levelet írni, hogy azt mind kivizsgálják, újravizsgálják és még a vizsgálat után is lehet újabb leveleket írni, azokat mind le lehet másolni újból, magáncélra is, megbízásból is, aztán ösz- szefüzni, kötet formába kötni, iktatni. ■. — Héhé, állj meg, állj meg már szavaid árjával, amice. . Visszahoztad telkembe a békét.,, Hát isten erősebb-é, mint amaz a sátán? Erősebb, ugye?.. Hiába Gutenberg, az írott levél ereje tán nagyobb is még, mint ama nyomott szóé! «— Bízvást! mondtam középkori egyházi nyelven és tűnődve szemléltem, mint lohol el Fráter Fircus, hogy azonnal hozzálásson egy terjedelmes levélhez, amelyben feljelenti e sorok íróját, mert fumigatíven szólt a könyvről. Olvasó, ne keresd e szót, hogy „fumigativ” a lexikonban. Sehol se keresd, mert ez a feljelentésben lesz benne, hogy lám ő: azaz én, ilyen szavakkal vezetem félre a tudni vágyó olvasót Ámenkönyveket meg nyomják, minta után, betűk szerint... Lehet, hogy kissé figyelmetlen voltam e világ való dolgai iránt, fiam? — ingatta a fejét elkeseredett en Fráter Pírén*, aztán könyörgő tekintetet vetett rám — úgy kérdezett: — Mondd, amice, és most mihez fogjak én? Mihez értek én máshoz, mint írni, szép, kalligrafikus betűket, Szent Pál leveleit írni, másolni. .. Ahhoz igen, de mi máshoz értek? Hát mit tegyek én már e világban? — Írjál, fráter, bejelentő leveleket... — Hogy miket, fiam? — Bejelentő leve(rgri) Nyikhaj Egy olvasónk levelében arra kért, hogy „segítsük elő” a címbeli „nagyon durva szó kiirtását” nyelvhasználatunkból. Abban igaza van levélírónknak, hogy a nyikhaj szót nem sorolhatjuk szókincsünk és nyelvhasználatunk valóban értékes elemei közé. Nem is oly régen a jassz-nyelv, a tolvajnyelv, az argó szava volt, és séma köznyelvben, sem az irodalmi nyelvben nem igen jutott nyelvi szerephez. Ma azonban már mindezt nem mondhatjuk el róla. Hogy érdemleges választ adhassunk levélírónknak, érdemes röviden megrajzolni a szó életútját is. A nyik- haj szó a cigány nyelvből került az argóba, a tolvajnyelvbe. A nikhaj, nyikhaj, nyighaj alakváltozatok a sehol, seholsem jelentéstartalommal és használati értékkel a cigány nyelvi nikaj összetettszó származékai. Az összetétel előtagja a ni (nyi) : nem, sem; utótagja pedig a kaj (khaj): hol, honnan, hová. Nyeivünbe kerülve" jövevényszóként a következő jelentésváltozatok megnevezésére is szolgált: sehonnai, senkiházi, csavargó, senki- ember stb. A különböző magyar tolvajnyelvi szótárak értelmezései között ezek a szóalakok is szerepelnek: semmirekellő fiatalember, felelőtlen, megbízhatatlan férfi, jött-ment, csavargó stb. Az kétségtelen, hogy ma már ez a jassznyelvi szó is elindult azon az úton, hogy köznyelvi szóvá váljék, sőt ezen is áthaladva, bekerüljön az irodalmi nyelvbe is. Erre is tudunk néhány példát idézni. Az eredetileg főnévi értékű nyikhaj szó melléknévként kifejező szerepet vállal pl. Horváth Lajos Két felirat című versének ebben a mondatában: „Nyikhaj testéből nemzet épült.” Merész képzettársításra ösztönző összetételi tag lett szavunk Rózsa András Az áldozatra méltatlanok című versében: „Elhiszem, hogy Prométheusz vagyok, . ha nyikhaj-sasok nekem esnek.” A nyikhaj szó használatával kapcsolatban azonban arra is rá kell mutatnunk, hogy újabban feleslegesen jut nyelvi szerephez, s miatta nem élünk ezekkel a na' gyón kifejező magyar nvÉ- nevezésekkel: megbízhatatlan, jellemtelen, becstelen, tisztességtelen, alávaló, sem- mirevaló, mihasz«a. semmirekellő, felelőtlen, jelentéktelen. Bizonyos beszédhelyzetek- bep és aKkor. amikor az elítélő indulat szinte forr az emberben, az elítélés hevét és szigorát jpl fejezik ki a ■nyikhaj alak, nyikhaj kölyök, nyikhaj fráter jelzős szerkezetói. Nem tudnék helyettük jobb nyelvi formát ajánlani. Dr. Bakos József m '4,'í
