Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-12 / 136. szám

Déryné iíjasszony Egerben ITT IS JÁTSZOTT. Epetz József patikárius há­zának nagytermében, a haj­dani O-Kaszinó első emeletén levő nagyteremben. Itt lépett föl Egerben elő­ször 1815 júniusában, kerek százhatvan évvel ezelőtt s az utána volt esztendőkben még néhányszor az a gyermeklány termetű, vörös hajú énekes színésznő, akinek a torkából az alt mély hangjai éppoly telten zengtek elő, mint a legmagasabb szoprán hang­jai (az alsó c-től a felső f- ig.) Es aki a vándorszínész bizonytalan kenyerét válasz- 1/óta, amikor a magyar színé­szet egyetlen pesti játékte­rét, a régi városfal körbás­tyáját lebontották —, hogy szerte az országban hirdesse a magyar művészet nagysze­rűségét és a magyar szó szépségét az osztrák elnyo­más idején. Déryné iíjasszony, Széppa­taki Róza, családnéven Schenbach Rozália, az első magyar operaprimadonna. Persze akkor mindent kellett játszani, vígjátékot, operett­szerepet. Hetvenöt, mások szerint hetvennyolc esztendős volt, amikor Miskolcon, öregségé­nek szegénységében elkezdte írni „Napló”-ját, emlékezé­seit. Tors Kálmán, aki a Kisfaludy Társaság megbízá­siból először foglalta össze a tizenegy kötet tartalmát, ezt írja: — Tisztán olvasható, kerek, ódon írás, szilárd be­tűkkel, melyeken nem is­merszik föl a kéz reszketeg­sége s igen kevés törléssel. Egerről is írt Erről a vá­rosról sok szépet, nemeset, le , esi tőt írtak, de soha olyan szomorút, fájdalmasat, mint ő. De kezdjük az elején. A PESTI RONDELLA lebontásakor Egerbe jöttek Hatvanon keresztül. Huszon­két éves volt akkor. — Egerben egy-két elő­adásra állapodtunk meg, de itt olyan szíves fogadtatás­ban részesült a társaság, hogy sokkal több ideig ma­radtunk, mint előbb szándé­kunkban volt. A sok meghí­vásoknak ebédekre, ozsonmá- ra, vacsorákra, pincékbe, nem volt szünete. Ez előttünk új dolog volt. — Mi eleintén szégyeltünk Murányinéval a pincelakmá- rozásokra elmenni, de itt ez a divat — mondták — meg kell lenni, hát csak gye­rünk. Akkor láttuk, hogy az nem olyan közönséges pince, ahol leülnek s mindig csak isznak. Föl volt terítve az asztal, s megrakva minden jóval: rántott csirke, hideg libasült, ropogósra sült ma­la ez, bélesek, no csak szóval minden ami az ember étvá­gyát fölcsiklandozhatta s vé­gül a jó asszuszőlő borok, melyeket a gazda gyomor- erősítőnek kínálgatofl s me­lyeket némely férfiak annyi­ra igénybevettek, hogy vég­re a gyomorerősítő — ,fej- gyengítővé vált. Némeívek nagyon megszokták a bor- italt, a mit Pesten egyiken sem lehetett észrevenni, Ki- vátt az én színpadi szerel­mem, Kőszegi. — Ez nekem nagyon sok bajt okozott, mert sokszor a játék napján is megesett raj­ta a baj, s olyankor nem akart játszani, garázdálko­dott. — Akkor már ott volt a feketeleves, nem győztük be­lé tölteni a feketekávét, míg egy kissé fölvilágosodott ná­la. Kár volt érte. örökre megmaradt ebben a hibájá­ban, s végre idősebb korá­ban iszákosságának lett ál­dozata. — En nem nagyon szeret­tem Egerben. Mert midőn kö­zel értünk a városhoz, ott pillantottam meg — még most is borsózik a hátam bele — a borzasztó végzetes négy oszlopot, melyen már két hét óta függött négy, a törvény által elítélt gonosztevő. (A mai szőlészeti iskolával szem­közti dombon.) E látvány én bennem olyan borzadást oko. zott, hogy rosszul lettem. De szerencsétlenségemre leszállt az egész társaság a szekerek­ről, Közelebb menvén meg­nézni az undok látványt s engem is csaknem erőszako­san cibáltak le, hogy néz­zem meg jól, mert Különben mindig előttem lesznek ál­momban. Odavezettek hát, de nekem se kellett több — úgy megundorodtam, hogy arcomra csaptam jó illatos keszkenőmet, de nem érez­tem én a jó illatot, csak azt a borzasztó szagot. Most már abban a képzelődésben él­tem, hogy az a Tevegő rám szárnyalt és én most halálos beteg leszek —, hogy azt a levegőt befújja a szél a vá­rasba és az engem megérint. — Egyszerre csak előttünk termett a város az ő szűk, sötét kapujával, mely körül még akkor nehéz láncok függtek a falba erősítve. — Jaj, — mondám — itt mi be leszünk zárva! — Beeresz­kedtünk a sötét kapu alá, nagy zörgést okozván a ne­héz paraszt-szekér, hogy ren­gett belé a kapu tetején le­vő sötét épület, mely fekete volt, mintha valami égés füst. je maradozott volna rajta a rég elmúlt időkből. Vastag rostélyú két üregéből homá­lyosan és búsan pislogott alá néhány töredezett üvegdarab. — „Jaj nekem — mondám — én ebben a fekete városban nem élek meg, innen temet­nek el negem” — — Es csakugyan egy egész hétig beteg voltam. (A régi városkapu az SZTK saroképülete előtt, a Lenin út és a Kossuth utca kanyarodójánál ívelte át az utat.) EGYIK KÉSŐBBI útjáról; így ír Déryné: — Itt vagyok hát ismét Egerben, a halottszagú vá­rosban. Nem is tudom, há­Megjelent a Szovjet Irodalom harmadik száma A Szovjet Irodalom ma­gyar nyelvű, harmadik — júniusi száma ezúttal is gaz­dag tartalommal jelent meg. Érdekes olvasmánynak ígérkezik — a magyar olva­só számára még kevésbé is­mert — Andrej Bitov elbe­szélései. A Szovjet Irodalom első két számában közölt Farkascsorda című kisregény harmadik része is e számban olvasható. A Líra rovatban a többi között Eduardas Miezelaitis litván költő Ciurlionis fehér szigete című poémája talál­ható, Tandori Dezső fordí­tásában. „Miezelaitis új lé­legzési ritmust, Vagy mond­hatnám: új attitűdöt alakí­tott ki magának a modern költészetben... Nagyon ösz- szetett és sokrétű költészet az övé... Legfeltűnőbb jel­lemzője mégis az, hogy erő­sen gondolati.” — írja a szerzőről Simon István. Az Ember és kora rovat­ban Jurij Scseglov interjút készített Jurij Trifonowal, ** »»mert szovjet íróval. Az áj müveiről faggat­ta az írót, és a nemrég meg­jelent Türelmetlenség című történelmi regénye kapcsán az iránt érdeklődött, hogy munkásságában milyen sze­repet játszik a történelmi téma. Az interjú A. Fodor Ágnes fordítása. A híres szovjet filmrende­ző, Grigorij Mihajlovics Ko- zincev legváltozatosabb kér­déseket érintő jegyzetei is e számban olvashatók. Sztanyiszlavszkij művésze­tének méltó folytatója Geor- gij Tovsztonogov könyve, a Gondolataim köre — amely egyébként nemsokára ma­gyarul is megjelenik — a színházművészet legizgalma­sabb. legaktuálisabb kérdé­seiről szól: „A színház nem emlékművek gránitja. In­kább sebes sodrású folyó. A filozófus szavaival szólva, ugyanabba a folyóba nem le­het kétszer belelépni — ez ; igaz, de örökké meríthetünk belőle.” — írja a színház­rendező. A folyóirat harma­dik számában e könyv re­cenziója található Fóti Edit fordításában. nyadszor vagyok itt, de az a szag mindig megújul előttem. Ah, ez tán jel akart lenni, hogy kerüljem a várost. Nem temettek még olyan boldog­ságot a világon, mint én Egerben. — Itt szövődött a sors ke­ze által életemnek forduló csomója, itt dűltek porba ál­modott aranyváraim, itt osz­lottak köddé a szívemben táplált jövő szivárványas re­ményei. Ó mily kevés kell ahhoz, hogy egy kebel virá­gai, amelyek ma kedvesen nyíltak s boldogságot illatoz­tak, holnao már pusztává vált rideg földben hervadja­nak el. (A „Napló” e költői bekez­désének háttere az, hogy volt Dérynének egy nagy sze­relme, név szerint Prepe- liczay Sámuel, aki abban az időben Pesten lakott. S egy ál nők gyógyszerész, bizonyos Bacsó nevezetű, kit Déryné nem hallgatott meg, bosszú­ból azzal dicsekedett előtte, hogy Róza öt -megcsókolta. És á csodálatos nevű Sámuel ezt elhitte. Ide jött meg a levele, mely vége* vetett en­nek a szép, hosszú szerelem­nek.) Az épület, mely hangját hallotta, illatát őrizte a nagy színésznőnek, ma deszkapa­lánk veszi körül. Életveszé­lyes, de annyit már tudunk hogy helyre lehet állítani, s a munkálatok rövidesen megkezdődnek. A nagyte­remnek az a vége, ahol a színpad állt, már régebben a bontó csákány áldozata lett, P vele együtt az a kis szoba, amelyben Déryné lakott. Re­mélni kell, hogy ezt a részt is helyreállítják, s aki majd beköltözik, megjelöli egy kis márványtáblával, hogy itt játszott. Először 1815 június havában. Megérdemli. Egy®» voít azoknak a német nevű művé­szeknek, akik a mohácsi vész után kipusztult magyarság helyébe idetelepedett német, olasz, vallon, görög, szerb lakosságot megtanították egy nemzetté leírni, magyar nyel­ven magyar hazát szeretni. (A másik Reindl Lujza volt, Btaháné, „a nemzet csalo­gánya”.) AMIKOR GRIMM FEDOR, a pesti német színház igaz­gatója nagy szerződéssel kí­nálta, azt válaszolta: A ka­kukknak van eszében, hogy én a magyar színpadot el­hagyjam. A német színház minden jövedelméért sem. Hazám nevelt föl, ő temes­sen is. Nagyon betegen és nagyon szegényen halt meg Miskol­con, 1873. szeptember 29-én. KAPOR ELEMÉR Besenyőtelekről Huszonhárom ügyes és szorgalmas, a szépet szerető besenyőtelki asszony össze­fogásával alakult meg évek­kel ezelőtt és működik a he­lyi művelődési ház díszí­tőművészeti szakköre. A szak­kör tagjai — most is mint mindig — szeptembertől má­jusig minden hét első nap­jának délutánján összejöttek és tanulva, szórakozva ké­szítették a szebbnél szebb hímzéseket, ruhákat, díszíté­seket. A szakkör tagjainak leg­szebb munkáiból kiállítás nyílt a művelődési házban, a több éves hagyományoknak megfelelően. Kevés híján 100 értékes népművészeti jelle­gű munkadarab került be­mutatásra, amely egytől egyig megnyerte a látogatók tetszését. Igen szép és változatos a matyó és a kalocsai hímzés- *sel készült térítők bemuta­tója, a hímzett és azsú rozás- sal díszített női és lányka­ruhák választéka. Mindeze­ken kívül díszpárnák, fali­szőnyegek, könyvjelzők, ken­dők, csipketerítők sokasága reprezentálja a szakkör tag­jainak jó ízlését, szorgalmát és igyekezetéi Rendkívül tetszetősek Nagy Lajosné, Vass Dániélné hím­zett térítői, s a szakkörveze­tő Forgács Antalné által ké­szített női és gyermekru­hák. Sok elismerést arattak még Szalmás Lajosné, Czakó Istvánná és Vadnai László­nál bemutatott mintadarab­jai is. A szakkör egyik tag­jának, Veres Márknénak munkái Szerencsen, a III. észak-magyarországi népmű­vészeti napok keretében ren­dezett kiállításon szerepel­nek. A tíz napon át nyitva tartó kiállításnak a szomszé­dos községekből is sok láto­gatója akad. Szaporodnak az elismerést jelentő bejegyzé­sek a kiállítás vendégköny­vében. A szakkör tagságá­nak terve, hogy ezt a kiál­lítást a közeljövőben a járá­si székhelyen. Füzesabony­ban is bemutatják majd az érdek! ödöknek. Császár István Kálból M. Zsvanyeckif: Hallották már a zenekarunkat? Még nem hallották játsza­ni a zenekarunkat? Pedig van egy nagyon klassz éne­kes srácunk. Mindig ad köl­csön, nem iszik, nem do­hányzik. A legyet sem bánt­ja, még a fűre sem lépne rá! Igaz, amikor énekel, mintha üveggel csiklandoz­nának. De azért klassz srác... Megtartjuk... Az orgonis­tánk tele van társadalmi munkával: tagdíj, kirándulá­sok, vagyis minden rendez­vényt a nyakába varrtunk. Természetesen, érthető mó­don arra törekszünk, hogy egyre kevesebbet orgonál- jon. No persze, ha megszáll­ja az ihlet, akkor... De hát azért kidobjuk? A szqxofo- nosunk szóba sem jöhet... Éppen most akar józan útra térni. Egyébként, amikor nem iszik, akkor is tehetséges kö­lyök. Pont most zárnánk ki, amikor elvonókúrán van? ... Aztán itt van a nagybőgő­sünk — két gyermek szerető édesanyja. Persze csapnivaló a ritmusqrzéke, de kérdem én, rávinne valakit a lelkiis­merete, hogy kizárjuk? Nem küldhetjük el pont most, amikor két édes kisfia sírva keresi az apuciját... Hoqy nem tetszik a dobosunk láb- munkája? Drága barátaim! üietUúi meg vagyok győződ­tük a két nép barátságának továbbfejlesztésén, mind szé­lesebb körökben való elmé­lyítésén. A Magyar—Szovjet Bará­ti Társaság megválasztott el­nöksége — közösen a ter­melőszövetkezet párt- és gazdaságvezetésével — gon­doskodik arról, hogy a tár­saság megfelelő szervezeti életet éljen. Az elmúlt idő­szakban több helyi rendez­vényen emlékeztek meg a két nép barátságát jelző ese­ményekről. A társaság megalakulásá­nak 30. évfordulója alkalmá­ból az elnökség ünnepséget rendezett, amelyen Nagy Jó­zsef alapszervi párttitkár kö­szöntötte a helyi tagcsoport tagjait, majd ezt követően Varga Gyula, az elnökség tagja emlékezett meg az év­fordulóról és az elmúlt har­minc esztendő közös ered­ményeiről Méltatta a har­minc éve megalakult baráti társaság jelentőségét, s ki­emelten hangsúlyozta azt a segítséget, amely nélkül ha­zánk képtelen lett volna a mindannyiunk által ismert eredményeket elérni. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság célkitűzéseit han-, goztatva kiemelten szólt ar­ról a nagy jelentőségű két­oldalú kapcsolatról is, amely a két nép között a kultúra és művelődés vonalán létrejött a lenini gondolat jegyében: az emberiség kultúrája va­lóban közkinccsé válhatott és válhat nap nap után. A Magyar—Szovjet Bará­ti Társaságon belüli mun­kavégzés további szélesítése, a két nép barátságának el­mélyítése, az elért kulturá­lis, tudományos és gazdasá­gi eredmények kölcsönös megismerése mind-mind hoz­zájárul ahhoz, hogy a két nép kapcsolatai gyümölcsöző­en erősödjenek a jövőben is. Az évforduló jelentőségét méltató ünnepi beszéd után a Káli Általános Iskola úttörői köszöntötték a résztvevőket versekkel és dalokkal. V. Gy. Hatvanból A káli és a kápolnai ter­melőszövetkezetek egyesülé­se előtt a kápolnai terme­lőszövetkezetben már műkö­dött a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság tagcsoportja. Az egyesülést követően az egyesült termelőszövetkezet tagsága csatlakozott a bará­ti társasághoz, és vállalta, hogy tevékenyen munkálko­Hatvantól tíz kilométer­nyire, erdős, ligetes környe­zetben várja leendő lakóit a hegymegpusztai vezetőképző tábor, amelyet idén hívott létre a KISZ Hatvan városi bizottsága. Itt három-négy naponként váltják majd egy­mást a fiatalok, akiknek so­raiban természetesen megta­láljuk a városkörnyéki köz­ségek — Boldog, Heréd, Nagykökényes — ifjúkom­munistáit is. Mint Verebes János városi titkár tájékoztatójából meg­tudtuk, ez évben a fiatalok legfontosabb feladata a tá­bor továbbépítése, a környék csinosítása lesz. A sportpá­lyák, terek, pihenőparkok szintén az ifjak keze munká­ja nyomán alakulnak ki. Nem elég azonban csak a társa­dalmi munka. Különböző anyagokkal segítenek az üze­mek, vállalatok, az Állami Ifjúsági Bizottság pedig már eddig 400 ezer forinttal tá­mogatta az ügyet Az építés, fejlesztés mel­lett azért elkezdődik az el­méleti képzés is, amelyben a mozgalom megyei, városi munkatársai vesznek részt. Tábomyitás június végén, az ifjúmunkás napok záróün­nepségének délutánján. Zsimond Dezső MAI műsorok: HADID üOSbUTH 8.22 8.43 8.50 9.25 10.05 10.25 10.30 10.55 11.14 12.20 12.35 13.35 13.55 14.05 „A múlandóság cáfolatául” Polkák Titkon innen, titkon túl Népdalok Érdeke* bűgetek Rikiki Születésnapi ajándék Osvath Júlia enekeJ Gondolat Ki nyer ma? Melódiakoktél A Válaszolunk hallgatóinknak különkiadása Az élő népdal Britten: Szereuád tenorhangia, kürtre és vonószenekarra 14.30 Szórakoztató zene 15.10 A kőművesek utcája 16.04 Az Inti-Illimanl együttes műsorából 16.15 Régi híres énekesek műsorából 16.40 Vas István költészete 17.05 Ifj. Magyari Imre népi zenekara játszik 18.35 A magunk érdekében, a magunk védelmében 18.00 Beethoven-müvek 18.45 Miért igen, miért nem? 20.30 örökzöld dallamok 21.28 Liszt zongoraműve! 22.20 Népszavazás után özönvíz 22.30 Sárosi Katalin énekel 23.15 Kamarazene PETŐFI 8.05 Szimfonikus zene 9.50 Gondolatok a könyvtárról 10.00 Zenés műsor üdülőknek 12.03 Cigánydalok, csárdások 12.30 Dvorzsák: Esz-dúr vonósnégyes 13.03 Szolnoki stúdiónk jelentkezik 13.20 Richard Strauss: Salome — Saloma áriája 13.35 Az európai széppróza klasszikusai 14.00 Ifjúsági randevú — Kettőtől ötig ... 17.00 Belépés nemcsak tornacipőben! 18.10 Csak fiataloknak! 19.20 Kapcsoljuk a Veszprém megyei művelődési központot Kb. 20.40 Üj könyvek Kb. i 20.43 A Szappanos család krónikája Kb. 20.58 Svejk Kb. 21.56 TJlmann Ottó táncdalaiból 22.10 Zeneszerzők leveleikben 23.15 Verbunkosok, nóták SZOLNOKI RADIO 1S.00—19.00 Alföldi krónika tói MAGYAR 10.01 10.25 11.00 14.25 16.40 17.10 18.00 18.25 19.30 20.00 20.25 21.20 21.30 22.30 22.40 Tv-ovi Vendégségben Paprikánál (Ism.) utánam, srácok! (Ism.) Kb. Választás előtt. . . Helyszíni közvetítés a dunaújvárosi nagygyü. lésről Tv-ovi (Ism.) Hétköznapok — zenével Telesport Ipari kaleidoszkóp Tv-híradó Választás előtt... összefoglaló a dunaújvárosi nagygyű­lésről Kozmikus hétköznapok Pele (II. rész) Teleszubjektív Tv-híradó 3. Férfi kosárlabda EB 2. műsor 20.01 Nyári színházi esték 21.00 Tv-híradó 2. POZSONYI 8.30 9.25 10.40 16.35 17.15 18.00 19.00 20.10 21.15 Iskolásoknak Ketten az úton (Ism.) Híradó Hírek Fecske (Ifj. magazin) A Jazerka stúdió nutSora Híradó, publicisztika A Hamr család legfiatalabbja (Tévéj áték-sorozat) Híradó ve, hogy ö már régóta a be­gyünkben van..., de már csak két éve van a nyugdí- jig. Hadd kalapálja le még ■ azt a kis időt. A humaniz­musunkra, s ne a lábmun- • kájára legyünk tekintettel!.*. • Még nem hallották a ze­nekarunkat? Kérem hallgas­sak meg! Most önöknek ját­szik. Oroszból fordította: £ gg Attila £ EGER VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Du. fél 4, fél 3 és 8 órakor Piedone, a zsaru Színes, szinkronizált, otesz, bűnügyi fiira EGRI BRODY: (Telefon: 14-07) Du. fél 4, fél 6 és fél 8 órakor Holnap lesz fácán Színes, magyar film EGRT KERT: Este 8 órakor Nem «őrig a haraszt.« GYÖNGYÖSI PUSKIN: Du. fél 4 és háromnegyed 6 órakor Tűzgömbök Este 8 órakor Periszkóp a fjordok között GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Du. fél 4 és fél 6 órakor Gondolatok Kovpakról Este 8 órakor Tűzgombok HATVANI VÖRÖS CSILLAG: A híd FÜZESABONY: Szembesítés LŐRINCI: \ gamma-sugarak hat*«* a százszorszépekre f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom