Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-08 / 133. szám

fa új törekvések egyik élharcosa llarminrOt évvel ezelőtt, 1940. június 10-én halt meg Kernslok Károly festőmű­vész. az új művészeti törek­vések egyik élharcosa. Jobbra: Agitátor a gyár karúin jában című festmé­nye. Kent: A Hajóvontatók á- |n<< ;»rnert fentménve. ■L-rnA»-ff .n n.n r r rr,--------------------------­D EAL&NY OTTÓ: Ugye megérted BASS KBV1N Tengerkék mert képtelenség lenne így élni, hogy a rajongás ünnepei* elfelejted a szomorúságot a nyitott ajtók láthatatlan páncél üvegét a bodzaillatú nyári estéket a döglött halakat a Sajó partján ahol tündérlányok sétálnak reggelente amikor a piros nap kettéosztódik a mert képtelenség lenne ágy élni hogy ami volt mind megtagadod mintha a Marsról érkezni Jobb lenne ment és nem vonszolni idegeinkbe* azt a múltat melyet akkora plakátokra festettünk hogy eltakarta a mert képtelenség lenne úgy élni hogy össze ne szövetkeznénk hajnali karénekre tengerkék örömökrúl hátha igaz mégis Ml még magéztank mama hogy is lehetett volna másképp harminc évesen már ősz voltál szép arcodon körülményesen szőtték hálóikat a ráncok ideges voltál könnyen síró és néha ütöttél h elgyötört kezeiddel de nékünk a sorsod fájt jobban hát ne haragudj ha most tegezve őlbeveszlck s vigasztallak elkésett szavaimmal és bocsánatod kérem hisz soha nem megyek ki hozzád a Farkasretre mert nem tudok mert értelmetlen amikor bennem élsz amikor te én vagyok ■ ha kereslek csak magamban talállak ébren álomban hétköznapi, nehéz mozdulatokban amiket tőled örököltem de nem adhatok tovább senkinek ugye érted mama ugye megérted Csak egy kislány... —.... - ___■ — ■___1X1* IM «-■-» ■ --------•- Mli.fcti.il G ÉN 1 Régi újságok mikrofilmeken fa újságpapír faköezörület­bői készül, hamar tönkre- tnegy; psir évtized alatt még akkor Is szenesedül kezd, tö- ríkennyé válik, ha nem la­pozgatják, kézbe sem veszik, Az Országos Széchényi Könyvtárban, a régi hírlapok fő gyűjtőhelyén 1967-ben meg­vizsgálták az 1950 előtt meg­jelent újságok állapotát: az eredmény lesújtó volt. A 38 000 kötetnek csak 18 szá­zalékát lehetett jónak minő­síteni, 45 százalékát legfel­jebb közepesnek, 37 százalé­ka viszont — 14 000 kötet már pusztulásnak indult, at­tól kellett félni, hogy egy vagy két évtized, aőt esetleg néhány év leforgása alatt teljesen tönkremegy. Olvasá­sukat ezért csak nagyon in­dokolt esetben, tudományos célra eengedélyezték, vidékre pedig egyáltalán nem adták kölcsön. Ez a szükségintézkedés • fővárostól távol élő olvasók számára, elsősorban a hely- történettel foglalkozóknak, nagy hátrányt jelentett. Vi­déki közművelődési könyvtá­raink túlnyomó részét a fel- szabadulás után alapították, s így csak bevés és gyakran hiányos évfolyamokat tudtak beszerezni a megyéjükben, városukban kiadott régi új­ságokból. Márpedig hogy ír­jon valaki szülőföldje múlt­járól akkor, ha a minden­napi eseményeket megörökítő egykori újságszámokhoz nem tud hozzájutni! Ezen a vigasztalan állapo­ton a Művelődésügyi Minisz­térium 1970-ben ' nagyvonalú intézkedéssel segített. Pesten, * Belvárosban a Széchenyi Könyvtár újonnan alapított hírlapánamány-védelmi osz­tálya részére megvásárolt több, összesen közel 3000 m2 alapterületű munkahelyet, s ebben korszerű konzerváló és mikrofilmező műhelyt rende­zett be. A régi hírlapévfolyamok egymás után ide kerülnek. Először konzerválják a pa­pírjukat, megvédik a további pusztulástól, a szakadásokat beragasztják, azután lefény­képezik 35 mm széles film- a»1 a gokra. A munkát nagy- 9*«ú módszerekkel, a leg­modernebb felvevő, másoló gépekkel végzi a 1* könyvtárosból és fotószakem­berből álló munkacsoport. A fényképezésnél teljesség­re törekednek. Ha valame­lyik hírlapból a Széchényi Könyvtárban nem teljes az állomány, a hiányzó évfolya­mokat vagy számokat meg­próbálják kölcsön kérni más könyvtáraktól vagy múzeu­moktól, a budapesti Egyete­mi, Akadémiai Könyvtártól, Debrecenből, Győrből, Nyír­egyházáról, Veszprémből. A munka nagyságát talán egyetlen adat is kellőképp jellemzi: az évi teljesítmény több mint két és fél millió hírlapoldal, 1971 óta összesen 15 millió oldalról készült felvétel. Ez azt jelenti, hogy a veszélyeztetett állomány nagyobb részét már konzer­válták és lefilmezték. A negatív filmeket légkon­dicionált raktárban őrzik, mielőtt azonban ide kerülné­nek, az olvasószolgálat részé­re pozitív másolatokat készí­tenek róluk. Fiaeket a minden nagyobb könyvtárban megle­vő leolvasó készülékeken ere­deti nagyságra lehet felna­gyítani, s így kitűnően ol­vashatók. Ez a módszer nemcsak a régi hírlapok életét hcsz- szabbítja meg, hanem a vi­déken dolgozó helytörténé­szek munkáját is elősegíti. Ugyanis a Széchényi Könyv­tár laboratóriuma a megyei, városi, járási könyvtárak ré­szére a lefilmezett anyagról felvételenként — egy felvéte­len többnyire két hírlapoldal van — 64 fillérért másolato­kat készít. A vidéki könyvtárak jelen­tős része felhasználja ezt a lehetőséget. Elsőnek a szom­bathelyi megyei könyvtár rendelt másolatokat régi Vas megyei lapokból. Példáját követte Pécs, Győr, Kapos­vár és a többi megyei könyv­tár. 1974-ben, egyetlen esz­tendő alatt 620 000 másolatot készítettek számukra, de az igénylés azóta ugrásszerűen nőtt. Erre nézve jellemző, hogy ez év első két hónapjá­ban 700 000 filmkockára ér­kezett megrendelés.­_________ &-W -• S záz esztendővel ezelőtt, 1878 késő tavaszán történt, hogy megjelent egy népies mfidal. Címoldalán ez volt ol­vasható: Elemér dala. Szerzője: Saaentirmay Elemér. Mint korábbi és későbbi dalaihoz, ehhez is maga irta a verseket, igen ám, de ha egy kicsit közelebbről megvizsgáljuk az Elemér dala első sorát, — hogy finoman fejezzük ki ma­gunkat — „kölcsönzést" tapasztalunk. Szentirmay Elemér egyik kedves barátja, Vajda János költő egy verséből „merí­tette" s eredetileg így hangzott: „Csak egy szép lány van • világon". De k> is volt tulajdonképpen e* az oújr művészi esen hang­zó nevű nótaszerző, Szentirmay Elemér. Hát, kedves olvasó, nem volt sem Szentirmay, sem Elemér. Németh Jánosnak hívták a Horpácsan, 1836. szeptember 9-én született zene­szerzőt Miután Székesfehérvárott és Pesten befejezte tanul­mányait, 1861-ben mint Fehér megyei jegyzővel találkozhat­tunk. Négy évvel később pedig az Első Magyar Általános Biztosító Társaság főtisztviselője. Nyilvános, zeneszerzői megjelenése összefüggött a nemzet csalogányával, Blaha Luj­zával, aki utolérhetetlen varázsával tolmácsolta a népszín­művekbe betétként megszólaló műdalokat. Németh János áhítattal hallgatta Blaha Lojzút ■ egyeflca vágya veit, hogy egyszer olyan dala szülessen meg, melyet a nemzet csalogánya ajkáról ismer meg a dalkedvelők tábora. Még a nevét is megváltoztatta. így lett Németh Jánosból Szentirmay Elemér, s így született meg száz esztendővel eze­lőtt a „Csak egy kislány van a világon..." Szentirmay Elemér — ma már kevesen tudják szá­mos népszínműhöz írt könnyed, megkapóan mélyérzésű da­lokat, amelyek a pesti Népszínház színpadjáról szálltak szer­te az egész országba. így került sor a Nótás Kata, Az öreg béres, Vadgalamb, Veressapkások és az Alkotmány és szere­lem című népszínművekben felcsendülő Szentirmay-dalokra. A „Csak egy kislány...” világsikert jelentett Szentir­may Elemérnek, mert a külhonban vemdégszereplő cigány­zenekarok mindenütt muzsikálták. Sőt, a világhírű spanyol hegedűművész, Pablo de Sarasate is feldolgozta egyik hege­dű re-zongorára komponált Cigánydallamokban, s ő maga le­írhatatlan diadallal játszotta koncertjein. A Sarasate-feldcA- gozás ma is nagy sikerű műsorszámuk a hegedűművészek­nek. Népi változatút Bartók Bfla találta meg. Bartók kifej­tette, hogy eredetileg műdal volt, melyet átvett a nép, és az ízlésének megfelelően átalakítva, diatonikusan énekelte és énekli ma is. f Révész Tibor ............................................................................................................................................................. * fiatal leánynak, aki a fővárostól öt­száz kilométerre la­kott, egy Guayaquil nevű városkában. A fényképhez forró ér­zelmekről tanúskodó szerelmes levelet csa­tolt, amelyben meg­kérte a lány kezét Hiába várta azonban * választ A levét ugyanis fél évszázaddal ké­sőbb, a napokban ér­kezett meg a cím­zetthez, aki nagy­számú unokája köré­ben olvashatta el az ötven évet késett sze­relmes vallomást. Szemfüles ecuadori riporterek megkeres­ték a feladót, aki a haragtól felindultan jelentette ki: — Súlyos hanyag­ságáért beperelem az ecuadori postát; egy kibontakozóban levő szerelmet tett tönk­re azzal, hogy ötven­éves késéssel kézbe­sített egy levelet! Révész Tibor J Hasznos ruhada­rabnak vélem a zsebkendőt, melynek történetért, egyszer magam is krónikát szándékozom írni. Np de nem is ezért em­lítem. Az okot a londoni Guardian- ben leltem meg és ezennel ünnepélyesen átnyújtom a mélyen tisztelt olvasónak. Nem zsebkendőt, ha­nem a történetet: A „ London Dun­geon Society” (hírfor­rásom sajnos, nem közölte, hogy ez a társaság tulajdon­képpen mivel foglal­kozik), a napokban 367,50 font sterlingért megvásárolt egy ÁRVERÉSEN EGY ZSEBKENDŐT Nem akármiféle zsebkendőről van ez­úttal szó, de nem ám! Állítólag t első Karoly angol király használ­ta 1649-ben, amikor a vérpadra lépett. A kegytárgyat” Cromwell valamelyik titkárának családja őrizte meg, s a zseb­kendő egy okmány kíséretében szállt apáról fiúra. Az ok­mányban — Írja a londoni lap —, egye­bek között az alábbi utasítás áll: „Nem kimosandó, hogy ne tűnjön el ró­la őfelsége vére!” Mini említettem volt, a zsebkendőhöz hozzátartozik az orr. S hogy néhanapján szaglászott testré­szünkkel is baj tör­ténhet, sietek ideimi: különös körülmények között ORR NEL Kül, MARADT Giuseppe lannalo egy Reggio Calabria környéki faluban. A derék Giuseppe ugyanis esküvője napján kijelentette, hogy nem hajlandó elvenni menyasszo­nyát, mert egysze­rűen nincs kedve megnősülni. Nos, ez a nem várt kijelen­tése nemcsak hogy megrökönyödést kel­tett a vendégek kö­rében, hanem any- nyira feldühítette a két család lakoda­lomra egybesereglett tagjait, hogy — he­ves vérű olaszok lé­vén — menten egy­másnak estek. Az általános csalá­di háborúságban a menyasszony bátyja megragadta a vőle­gényt és — leharapta az orrát. A menyasszonynak — mint arról a mi­lánói Epoca tájékoz­tatott — semmi baja sem esett, de a nagy­apja bizony haláláig emlegetni fogja ezt az elmaradt esküvőt, ne­ki ugyanis a — fü­lét harapta la vala­ki. Nem állhatom meg, hogy egy másik, ugyancsak elmaradt esküvővel ne folytas­sam krónikámat, so­kak okulására, irigy­kedésére és példázat­képpen. Történt pedig öt­ven esztendővel ez­előtt Ecuador fővá­rosában, Quitóban, hogy egy halálosan szerelmes fiatalem­ber szíve választott­jával együtt töltötte, köszöntötte az 1925- ös új esztendőt. Két héttel később a közös szilveszterről készült FÉNYKÉPÉT POSTÁN ELKÜLDTE A görög eredetű címbeli szót igen gyakran olvashat­juk és hallhatjuk napjaink­ban. Szinte már társalgási divatszóvá vált. Szorosabb értelemben vett szakszóként az öröklődő tulajdonságokat hordozó kromoszóma-ré­szecskék, illetőleg a nukle- in-s&v megnevezésére szol­gál. Ugyancsak műszóként jutnak elsősorban nyelvi szerephez a gén szócsaládjá­ba tartozó alábbi szóalakok is: genetikus, (öröklési, öröklötten meghatározott), genetika (örökléstan), gén­mutáció (a génekbe váratla­nul és hirtelen bekövetkező változás). Inkább az utópián alapuló merész elképzelés szülte a génbank összetételt Hogyan jutott a gén szak­szó napjainkban szinte köz­nyelvi szóvá? Ezt a fejlő­dést elősegítette a magyar televíziónak a génekről sző­lő előadássorozata is. A megnevezés újabban még versbeii szóvá is vált. Költőink nemcsak szakmai jelentéstartalmával s hasz­nálati értékével kapcsolatos összefügésekben élnek vele, hanem sajátos kifejező, han­gulatteremtő erővel is fel­ruházzák. i Várnai Zseni a génekről írt költeményében még in­kább terminológiai értéké­ben használja fel szavun­kat: „Az ősök génje ben­nem éli életét rejtve, foly­tatódnak szülötteimben a a gének, a gének" (Várnai: Gének). Illyés Gyula költe­ményébe is szervesen illesz­kedik bele, s merész kép­zettársításra ingerli az olva­sót: „Küld sót, meszet, re­ményt, gént, rajta is túli léthez” (Illyés: Űt előtti. Különleges stílusértéke var« a szónak ebben a versrész­letben: „Nem adhatom át a világnak az üzenetet, mit apám-anyám génjeivel írt, s általam küldött” (Vidor: Üzenet). Hogy ez az eleinte közömbös szakszó mennyire meleg és bizalmas érzelmi viszonyt is képes megfes­teni, Csanády János Születé­sek és Semmiségek című köl­teményeinek e sorai is bi­zonyítják: „Beformsk a se­bek, de alattuk lüktet a gé­nek titokzatos emlékezete. — „Ficánkolnak a gének, mint mestere szavára reng groteszkül a fából kifara­gott királyfi!” Nemcsak kü­lönleges hangulatteremtő erejű, hanem emberileg is hiteles érzelmi töltésű sze­rephez jut szavunk Ágh Ist­ván versmondatainak jelzős szerkezeteiben: „Gyűlölöm génjeid ördögét” (Apám órája) — ..Permetezik gén­jeink gondja” (És én). Dr. Bakos József S cVUuifví Aforizmák Aki érőmén «n a Mbte. »st inkább támogatják, mint as elesót M. Getto, amerikai szociológus ★ Aa ember tegfffbb erénye as. ha ismeri minden fogya­tékosságát Régi aflanösrf közmondás ★ Sserénypefc lean! — sm. a képesség, bogy valaki sse- rénységévei váUk ki mások közüL Ókori mezopotámiai illemtankönyv

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom