Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

Pünkösdölö a tanteremben A témával nehezen barát- ísoztam meg. Milyen szerepet tölt be így iskola, egy tantestület a falu életében, közművelődé­sének irányításában, szerve­resében. Ez bizony a ráérős szocio­lógusok csemegéje lehetne. A napi sajtó viszont tényék­ké1 fémjelzett, gyorsan rög­zíthető, felvillantható, hite- teles adalékokra vár. Egyébként is: az emberek té- vekedvelők — hozzájuk tarto­zom én is —, s a pedagógu­sok elsődleges feladata az ok­tatás, nevelés. S most őket kérdezzem a népművelés e lehetőségeiről, módszereiről. Lesz, ami lesz, mégis elin­dultam. Parádot ajánlották, hát kikötöttem ott. Ott, ahol három évtizede várnak kultúrotthonra... Az elképzelést Somfái Tibor igazgatóhelyettesnek tálaltam, beszélve az igényfelkeltés nagyszerű lehetőségéről, s tu­dat- és ízlésformálás szere­péről. És így tovább. Ő mindjárt »a rideg való­sággal érvelt. — Az új iskolában négy, a régiben hat tantermünk van. ' Itt kell megoldanunk tizen­két osztály oktatását. Termé­szetesen délelőtt, délután ta­nítunk. öt óra után kezdődik a harmadik műszak: ilyenkor a felnőtt diákok ülnek az is­kolapadokba. Nesze neked, népművelés — töprengtem magamban, s ar­ra gondoltam, jobb lenne sür­gősen egy házzal tovább lép­ni, hiszen ez egész embert kí­vánó elfoglaltság, S ráadásul a pedagógusokra vár a falu­si közélet, a Hazafias Nép­front, a nőtanács, a Vöröske-, reszt. Patronálják a KISZ- szervezetet, nem hiányoznak a tanácstagok sorából. Egyi­kük községi párttitkár, hár­man a pártvezetőség tagjai. Hogy jutna idő a közműve­lődésre. Különösképp akkor, ha a kultúrház sincs. __Dőreség lenné majdhogy le­hetetlent kívánni, hiszen az ember önmagának, a család­jának is él, s otthon megújul­va kezdi friss erővel a más­napokat. E gyelőre mégis hallgattam, s kikötöttünk a felnőttoktatás­nál, s amit hallottam, mind­járt ottmarasztalt. Annál is inkább, mert közben megér­keztek a tantestület tagjai, s most már sokszemközt foly­tatódott az először nehezen induló diskruzus. Egy kifejező sztorit mind­járt lejegyeztem. Tavaly is sikeresen vizsgáz­tak a dolgozók iskolájának Szünidei munáDienetesének Haláluknak A napokban jelenik meg a Heves megyei Pályaválasz­tási Tanácsadó Intézet új kiadványa, amely az állandó munkalehetőségek mellett .részletesen Ismerteti a diá­kok szünidei munkavállalási lehetőségeit a megyében. Termelőszövetkezetek, ipa­ri üzemek, építőipari és szolgáltató szövetkezetek nagy számban várják a fia­talokat, számítanak nyári munkájukra. Sok munkáskéz kell a gyümölcsszedés, a szüret időszakában a szőlő- és gyümölcstermesztő szövet­kezetekben s a növényter­mesztő gazdaságokban, de várják a diákokat a külön­böző kereskedelmi egységek­be is nyári foglalkoztatásra. A pályaválasztási tanácsadó a vállalatok» szövetkezetek tájékoztatása alapján állítot­ta össze kiadványát, s rész­letes tájékoztatást ad a gaz­dálkodó egységekben folyó munkáról, a munkakörülmé­nyekről és a fizetési lehető­ségekről is nyolcadikosai. így hát termé­szetes, hogy jó hangulatú banketten ünnepeltek, s kö­szöntötték tanáraikat. Az egyik munkás az igazgató mellé telepedett, s kirukkolt javaslatával. — Elvégeznénk mi a gim­náziumot is, ha itt, helyben tanulhatnánk. Fárasztó Eger­be járni, s az asszonyok se szeretik az ilyen kimaradá­sokat. Tenni kéne valamit. A vizsgaelnök, aki történe­tesen a járási művelődésügyi osztály vezetője volt, továbbí­totta a kérést, s szeptembertől megkezdődött az a tanfolyam, amelynek keretében három év alatt szerezhetnek érettségi bizonyítványt a jelentkezők. A Népművelési Intézet ál­tal meghirdetett kísérlet egy­kor Egerben, a Megyei Műve­lődési Központban indult. Eh­hez csatlakoztak, ezt az utat járták Párádon is. S most nézzük egy év mér­legét. Pócs Sándor igazgató mél­tán elégedett: — Jöttek az üveggyárból, a recski ércműből, a termelő- szövetkezettől, az ÁFÉSZ-től. Elsősorban kétkezi munkások, akiket nem az előbbre lépés, hanem a tudásszomj vezérel, s érettségi után is maradnak a munkapadnál. Jöttek és ma­radtak. Nem hiányoztak egyetlen foglalkozásról sem, s majdnem annyian írásbeliz­tek, mint ahányan elkezdték. Azt hiszem, azért sikerült így, mert hatvan százalékuk ná­lunk végzett a dolgozók is­kolájában. Ez bizony igényfelkeltés, szemléletformálás a javá­ból. .. Már korántsem reménytele­nül közelíteik a népművelés­hez. Somfai Tiborné kalauzol a folyosókon és az osztályter­mekben. Ez az iskola valósá­gos helytörténeti múzeum. Vitrinekben, illetve annak ki­nevezett szekrényekben, s azok tetején sorakoznak a népművészeti motívumokkal díszített tálak, az egykori használati eszközök, a motol­lától a százéves ülőkéig. Elő­kerül a két helytörténeti szakkör — az egyik Bodony- ban működik — gyűjtőnapló­ja. Olvashatunk hajdani me­séket. a mai gyerekek déd­apái által énekelt dalokat. Megelevenedik a bodonyi pünkösdölő, amikor a lányok látogatták meg húsvéti locso- lóikat, s köszönötték őket dallal, tánccal. S mindezt nemcsak feljegy­zések őrzik, hiszen a tánc- csoport ma is pódiumra viszi őket. Egyre ügyesebben, s egyre nagyobb sikerrel. Erről tanúskodnak az egyes feszti­válokon szerzett rangos díjak és oklevelek. A felnőttek rend­szeresen eljárnak a vegyeskar próbáira is. A jó példát ma­guk a pedagógusok mutatják. S ezzel korántsem zárult a kör. A harmadikos apróságok részére Pável József né szerve­zett bábkört. Másfél éve kezdték, s máris jól vizsgáz­tak az egri járási seregszem­lén. Méghozzá egy általuk fel­dolgozott mesével, s természe­tesen, saját maguk készítette bábokkal. A lelkesedést nehéz mon­datokba tömöríteni. Ellenpontként viszont érde­mes a mostoha adottságokat említeni, Szmigura József út­törőcsapat-vezető tolmácso­lásában: — Az iskolában tartjuk az énekkar, a tánccsoport pró­báit is. A padokat a falak mellé állítjuk, s máris gyako­rolhatják a pünkösdölő lépé­seit. Persze, csak késő dél­után. Ide jöttek az ifjúsági klub tagjai is, amíg végre a közelmúltban otthont kaptak az új pártházban. A tante­rem nem éppen ideális kör­nyezet a népműveléshez. De mit csináljunk? Ez van. Egyre kevésbé viszolygok az íróasztal mellett született témától, s szívesen evezek a módszerek felé is. Ha minden ilyen jól alakult, akkor talán itt is adódik kellemes meg­lepetés. így is lett, amikor elidőz­tünk az újonnan alakult TIT- csoportnál.. Azzal kezdem, hogy tetszik, nem tetszik, a tévé bizony nagyhatalom, s jórészt szín­vonalas, színes, változatos műsoraival ura a szabad idő­nek. Dehogyis öltözik fel a ma embere azért, hogy el­ballagjon meghallgatni egy ismeretterjesztő előadást, amikor ugyanerről a témától országosan ismert szakembe­rek nyilatkoznak, milliós nyil­vánosság előtt. A várt ellenérvek elmarad­tak. — így is van — mondja az igazgató, majd így folytatja: — Dőreség lenne rivalizál' ni. Mi arra törekszünk, hogy hiánypótlót adjunk, s lehe­tőleg az igényekhez mérten, újszerűén. Az énekkar, a tánccsoport részére — próbák előtt — tartunk húsz-huszon­öt perces zene- és tánctörté­neti előadásokat. Ezt várják, ezt szívesen hallgatják. A szülőket a pályaválasztásról, a nevelésről tájékoztatjuk; egy szóval olyan kérdésekről, amelyek valóban foglalkoztat­ják őket, s a választ elsősor­ban a tantestület tagjaitól kívánják. Alig emlékszem már a kez­deti húzódozásra, hiszen oly­annyira belemelegedtünk a témába, hogy észre sem vesz- szük az idő múlását, pedig egymás után peregnek az órák. Jegyzem a terveket. íme, egy szimpatikus kérés. — Jó lenne, ha az egri mú­zeumtól kijönnének, s értékel­nék, rendszereznék az álta­luk gyűjtött helytörténeti anyagot, s útmutatást adná­nak a további munkához. Kellene egy új iskola, előre­láthatólag el is készül az ötö­dik ötéves tervben. S végül egy nagyon jogos óhaj, egy három évtizedes kí­vánság, megtoldva a riport hiteles bizonyságával. Hiányzik a kultúrház, a közművelődés otthona. Párádon nem hiába építe­nék!.... Pécsi István A megyegyűlés urainak tiszteletre méltó kiállása nyomán a miniszterelnök kormánybiztost állított He­ves vármegye élére, felfüg­gesztve ezzel a megyei au­tonómiát. Nem tett mást a megyegyűlés tagjainak több­sége, mint nyíltan1, bátor,- kiállással kimondta azt, amit az ország zöme szíve-lelke mélyén érzett és tudott: Fe­renc József megfosztotta ha­zánkat nemzeti függetlensé­gétől és az osztrák biroda­lomba olvasztotta. „Magyar- ország az összbirodalom gyarmatává süllyedt!" — je­lentették ki. Milyen politikai atmoszféra közepette, ilyen légkörben került sor azután 1869 már­ciusában az országgyűlési képviselők, vagy inkább, amiként akkoriban emle­gették: a vármegyei köve­tek megválasztására. Mi1 sem jellemzi jobban és kifejezőbben nagyapáink világának rideg valóságát, mint hogy csak annak volt szavazati joga — többek között —, aki törvényben előírt meghatározott pénz­ügyi alappal rendelkezett. Nem csoda hát, hogy a pa­rasztok, munkások és ten­gernyi kisember kívül re­kedt a választójog nagy ra­finériával. körmönfontan megalkotott korlátáin. Ab­ban az időben a vármegye székvárosának, Egernek 19 ezer főnyi lakosából nem több és nem kevesebb, mint pusztán 2015 ember rendel­kezett szavazati joggal!! A képviselőjelöltek két tá­borra oszolva küzdöttek a voksokért: az 1867-es ki­egyezés elvi alapján álló Deák-párt és a 48-as eszmék egy baloldali csoportja, Csi- ky Sándornak. ,,az egri tjg- ris”-nek a vezérlete alatt. A választás központi irá­nyítása gróf Szapáry Gyula, Heves vármegye kormány- biztosa kezében futott ösz- sze, aki pedig politikai hit­vallásához és a kox-mány utasításához híven, minden emberileg elképzelhetőt meg­tett a Deák-párt győzelmé­ért. Természetesen nem ri­adt vissza az embertelen megfélemlítés fegyverétől sem, és már 1869 januárjá­ban közölte a megyei tiszt­viselőkkel, hogy amennyi­ben bármelyikőjük is a 48- as párt oldalán tevékenysé­get fejtene ki, azt habozás nélkül haladéktalanul fel­függeszti hivatalából. Eger városában Csiky Sándorral szemben a kor­mánypárt listáján Szalag József indult a választási küzdelembe, aki maradék­talanul élvezte a befolyá­sos klérus támogatását. A mindenre elszánt és felké szült Szalay már 1868 de­cemberében korteshada ré­vén megkezdte a szavazatok megvásárlását. így — amint később kiderült —. egy Pallagi nevű egri lakosnak 300 kemény forintot bocsá­tott a rendelkezésére kor­teskedésének hathatósabbá tételére. Viszont Tóth Já­nosnak azért dugtak a zse­bébe 100 forintot, „hogy hall­gasson’’. Kétségtelenül nem OSMMt ISIS- június L» vasácna» Mnüék Egerből .(Szabó Sándor jelvétele) csekély titoknak volt Tóth János bátyánk a boldog bir­tokában, ha megérte Szalay- éknak, hogy ily nagy sum­ma pénzzel tömjék be a száját. Abban- a korban nagy szerepet játszott a vad kor­teskedésben egy-e,gy kocs­ma. ahol jókedvű poharaz- gatások közepette iparkod­tak a képviselőjelöltek kor­tesei megnyerni a '“választó- polgárok voksát. Mint ké­sőbb napvilágra került:Sza­lay egy kocsmárosnak „500 forintot kínált, ha pártjára áll”. Az ilyen aljas eszkö­zökkel megvásárolt kocsmá- ros azután üzleti tevékeny­sége közepette derekasan ki- vehette a maga részét az agitációból. Nem hiányzott Szalayék fegyvertárából a rágalmazás sem. A keménykötésű Csiky le is leplezte a 48-as párt lapjában, hogy Tóth Atha- náz egri minorita szerzetes „a legotrombább koholmá­nyokkal és veszélyes láziiá- sokkal... a népet lazította”, A követjelöltek kortesei bőven osztogatták a kocs­mákban a beígért voksokért a potyabort. mely azután nemegyszer vad verekedés­be torkollott. így esett meg, hogy R, J-. káli választópol­gár „úgy találta főbekólin- tani” F. M. nevű sógorát, hogy a jámbor . „másnap ki­adta lelkét, bánkódó özve­gyet és két árvát hagyva maga után...” Kivált a kápolnai válasz­tókerületben öltötte vad csa­tározás képét a korteske- dés. A választás napján a botokkal és vaslőcsökkel fel­fegyverkezett volcsalók sza­bályszerű közelharcot vív­tak egymás ellen. A „csa­ta” oly méreteket öltött, hogy a választást fel is kel­lett függeszteni. A később lefolytatott hivatalos jelen­tésből tudjuk, hogy „a ká­polnai választási csata’’ kör­zetében nem kevesebb, mint 11 lakóházat teljesen lerom­boltak a feltüzelt voksolók. 'Leszedték a házak tetőze­tét, ablakai*, ajtajait pedig kifeszítették. A házakba szorult ellenpárti választókat és családjukat csak a kato­naság közbelépése mentette meg talán a legrosszabb- tól. ./. Amikor késő este fegyverek és szuronyok vé­delme alatt kimerészkedtek rommá tett házaikból a jám­borok. látták csak igazán, minő nagy bajban is voltak. Szapáry Gyula kormány- biztos természetesen kellően felkészült katonailag is a választásra. Indokolatlanul és az ellenzéki 48-asok meg­félemlítésére megváltoztatta a katonaság elhelyezkedését a megye területén. Sőt a gróf úr, hogy megteremthesse a megfélemlítés részére ered­ményesnek vélt légkörét, Gyöngyös városából több mint 20, Gyöngy öspa tárói pedig 46 választójoggal ren­delkező ellenzéki, balcída- li polgárt teljesen ártatla­nul . Heves vármegye törvény­széke elé citált. A gyön­gyösiek híres balpárti vezé­rét, Himfy József prókátort és egyben városi főügyészt, mint a kormánnyal szentben álló vármegyei tisztviselőt, felfüggesztette hivatala gya­korlása- alól. Füzesabonyban pedig úgy iparkodott a Deák-párt győ­zelmet aratni, hogy a bal­oldaliak hat hangadóját és a falu befolyásos polgárát „utcai, kihágás vádja” ko­holt jogcíme alatt karhatal- miiag elfogatta és csak 2 heti ártatlan meghurcoltatá­suk után, természetesen * választások lezajlását köve­tően bocsátotta szabadon. A derék füzesabonyiak ipar­kodtak közbenjárni az el- fogottak szabadon bocsátá­sa érdekében, de Szapáry gróf ridegen kijelentette előttük, hogy „ha még egy­szer alkalmatlankodni meré­szelnek”, akkor a közben­járók sem kerülik el a már léfogottak keserű sorsát. De ugyanekkor a fügedi válasz­tási kerületben a főszolga­bíró által lecsukatott jobb- , oldali verekedőket a kor­mánybiztos úr azonnali ha­tállyal szabadon bocsátotta. De a már említett Himfy mellett még több . közhiva­tali tisztviselőt, sőt szolga­bírót és csendbiztost is „korteskedés miatt emelt váddal” hivataluktól felfüg­gesztett. Elképzelhető, hogy minő katonai terror alatt zajlott le azután a kápolnai kerü­letben később megtartott pótvólasztás. Jóval a vá­lasztás előtt a közismerten baloldali községeket: Kait, Erdőtelket, Füzesabonyt, Me- zőtárkányt erős katonai ala­kulatok szállották, meg. Fennmaradt iratok vallanak arról, hogy példának okáért Tóth. Lajos füzesabonyi la­kos portáját szuronyos ka­tonák szállották meg. hogy ezzel is megfélemlítsék az ellenzéki választókat. A választás során a me­gyeszékhely polgárai meg­buktatták a Deák-párt je­löniét. Szalay Józsefet, és Csiky Sándort küldöttek kö­vetnek a parlamentbe. Bez­zeg nem tetszett ez sok kor­mánypártinak és egy névte­len levélben Csikynek „megdöglését” kívánták. Sugár István Nyári tábor - tanulással A felsőtárkányi KlSZ-tá- bor festői környezetében az elmúlt napokban már meg­kezdődött a nyári munka. Hetenként egymást váltva érkeznek a fiatalok csoport­jai, hogy a táboréletlfez kap­csolódó sok játék, szórakozás mellett — komolyan tanulja­nak. — Van mit tennünk, — mondta Blahó Sándor, a megyei KISZ-bizottság ifjú­munkás-felelőse, tanfolyam­vezető —, hiszen az ifjúsági mozgalom megújulása új szemléletmódot is kíván, s az ismeretek feldolgozása mellett ezt a szemléletet akarjuk' tovább vinni az alapszervezetekbe. 120—150- es csoportokban KlSZ-titká- rokat hívtunk meg ezekre a tanfolyamokra, a vezgtőség- választások után. A válasz­tások egyébként változásokat is hoztak: az alapszervi ve­zetőknek csaknem a tele ki­cserélődött, újak kerültek a régiek helyére Az. ő képzé­sük különösen fontos feladat, emellett a legidőszerűbb ten­nivaló mindannyiunk számá­ra a XI. kongresszus hatá­rozatainak feldolgozása, egy­séges értelmezése, s az ab­ból következő feladataink megjelölése. Több előadás hangzik el a politikai kép­zésről, a KXSZ-es kádermun­káról. Minden téma kötetlen mia aisgrendezéséyel fejező- c dik be. Újnak számít prog­ramjaink között az úttörők­kel való kapcsolat fejleszté­sét elemző ankét; a KISZ-kb intéző bizottságának határo­zata alapján közösen beszél­jük meg feladatainkat. Persze munka mellett. a néhány órás pihenőidőkben a KISZ-titkárok közösén sportolnak, játékos rendez­vényeken is részt vesznek. Az „összkomfortos tábor” jó lehetőség arra, hogy egymást megismerjék tapasztalataikat kicseréljék, ötleteket szerez­zenek otthoni munkájúkhoz. Az öntevékeny műsorszerve- zés. a vetélkedők előkészíté­sétől a plakátrajzolásig, sok területen gazdagítja a moz­galmi tapasztalataikat A héten ipart üzemek, vál­lalatok és intézmények KISZ-vezetői a tárkányi tá­bor vendégei. Közöttük a legnagyobb csoport a Mátra- alji Szénbányák fiataljainak együttese. Az új KlSZ-titká- rok némelyike először vesz részt ilyen szintű tovább­képzésen, ahol az ifjúsági mozgalom megyei vezetőin kivül pártvezetők is részt 1 vesznek a programokban. A tanfolyamsorozat természe­tesen egész nyáron át tart: az iskolai szünetben majd a diákok nótáitól lesz hangos az erdő, | legyei kövei választás 1869-ben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom