Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-07 / 132. szám

A Gyöngyösi Városi Kamara- együttes hangversenye f Június 11-én este hét órai i kezdettel hangversenyt ad a ! Városi Művelődési Ház i nagytermében a Gyöngyösi , Városi Kamaraegyüttes. > Vendégként fellép Farkas . Zoltán (zongora). < A műsorban olyan saerző- , Vet találunk, mint Händel, ! Bach, Brahms, Cimarosa, Schubert, Chopin és Weber. Akik a műveket megszólal- / tartják: Vettermann Péter (zongora), Bolyky József (fu­vola), Holló Katalin (klari­nét) és Kováig Krisztiim ' (fuvola), a kamaraegyüttes tagjai. Ilyen less as Avar Szálló ^-JMM 1 no -- - •»—te- / ,v* . - — W m kasza Afig hihető, de iga*: har­minc évnek kellett eltelnie a felszabadulás óta ahhoz, hogy megépüljön a Mátra el­ső szállodája. Az külön ér­dekesség, hogy erre nem a jól ismert vállalatok, a Hungária és a Pan­nónia szánták rá magu­kat, hanem a „kis vidéki” fo­gyasztási szövetkezet, a GYÖNGYSZÖV. A szövetke­zeti mozgalom arra is büsz­ke; hogy ez a mátrafüredi szálloda az ország egész te­rületén is párját ritkítja. As épületről az első ráné­zésre is megállapítható: a tervezői jő* meggondolták, milyen forma illik bele a mátrai környezetbe. Érdekes és vonzó a külső, de nem hi­valkodó vagy feltűniősködő. Két fő része mindjárt szem­betűnik: a nagyobb és ma­gasabb a vendéglátó egység, a kisebb, de az egész tömeghez hangulatosan illeszkedő a dasági rész: konyhákkal és raktárakkal, minden más és Madárijesztő Amerikai film Maetertmek annak idején Európában a boldogság kék madaráról irt és hitt is ab­ban, hogy ebben a kék ma­dárban, ebben a kéken le­begő madárban hinni lehet. Max, ez a nagytestű, nagyét­vágyú, nagyerejű, már nem is mai fiú, ez „a madárijesz­tő” arról beszél, hogy meg­van a pénz, betette a bankba, majd kiveszi, ha elérnek Pittsburgh® és kocsimosó üzemet nyit, mert „piszok mindenütt van.” Az álmodo­zás, az emberi jövő képlete, az élet céljának és megszer­vezésének álma itt is erőtel­jesen, néha szinte a mánia erejével jelenik meg Max- ban is. Üti társában, a szeren­csétlen Lionban is. Az út, a néptelen országút, a várakozás a főfog­lalkozása ennek a hat évet töltött rabnak — kívül. Éa belül? Ragaszkodik elképze­léseihez, ragaszkodik az em­berekhez, de nekik is megy a mámor és az erő hatására, ha úgy érzi, hogy őt, az ön­magának valót, a törvényt nehezen viselőt valaki nem tudja, vagy nem akarja elvi­selni. Mire a film kockái lepe­regnek feltesszük magunk­ban is a kérdést: nem lett volna neki is, társának is, Coley-nak is, Prenchy-nék is és a többieknek is. Annie-nak is jobb és ésszerűbb, ha ott maradnak a lányoknál és ve­lük együtt, szövetségben él­nek, dolgoznak, mert „piszok mindenütt van”, ha valaki mosni akar, moshat. De Max nem tud maradni. Max, mintha a görög fátum embe­re lenne, megy a sors elébe, megy Pittsburgig, s addig za­bái, büfög, verekszik, barát­kozik, szeret, gyűlöl, megsze­ret embereket, megdorgál embereket. De megbüntetik őt is, mert az általános em­beri mércét, a tűrést nem­igen ismeri. Az, aki Liont egy szál sercenő gyufáért be­veszi az üzletbe, abba, ami Nnmiirnn *#15. juniuc i. «gombát _ majd lesz valahol és valami­kor, ez a Max egyet nagyon tud: a kitűzött célt tisztelni kell és azt valahol meg kell közelíteni. Steinbeck Lennie- je jut eszünkbe erről a kitar­tó álmodozásról, s talán még az, hogy az emberi sorsok egymáshoz csapód ásának mekkora véletlenje és végze­tessége formálódik egy-egy hirtelen elindult mozdulat­ban, Jerry Schatzberg, a rende­ző nagyon pontosan és na­gyon bőbeszédűen járja körül ezt a főhőst képeiben. A hőst figyeli-motozza véges-végig, azt a hőst, aki talán száz szónál nem több szókinccsel végigjárja ezt a nem könnyű utat és mégis mindenütt em­ber tud maradni. Lion testi­leg is. lelkileg is szinte a markában elfér ennek a be- hemót pasasnak és mégis minden idegszálával erre a kicsiny, esett verébre gondol, ezt akarja megmenteni ak­kor is, amikor az végleg ösz- szeroppan. Az álmodozásnak ezt az erősen amerikai változatát realitásai ellenére is lírának tartjuk, a férfi érzelmi vilá­gát őszintén feltáró lírának, a gyermeki lelket a mackó testben leleplező lírának. A lírához őszinteség és nyílt­ság kell. Ezt adja a kitűnő színész, Gene Hackman. En­nek az alakításnak párja és ellentéte is egyben a Liont játszó Al Pacinoé is. A gyer- metegséget és a gyengeséget ebben az emberben a két te­lefonálás érzékelteti: aho­gyan a vándorlás kezdetén játszik telefonoséit, és aho­gyan a valódi tragédia előtt szorongatja a kagylót. ( Garry Michael Withe for­gatókönyvének meseszövése olyan irodalmi ízeket rejt, amelyek a képekben is mély hatást keltenek. Vilmos Zsigmond operatőri munkája és Fred Myrow ze­néje a mese és a líra hang- súlyozására is jó és arra, hogy a nem reklámozott amerikaiak életébe bepillan­tást nyerhessünk, részvétet erezhessünk, emberi rokon- szenvet. Farkas András ■ 1- * ft ■ cd együtt Szerkezetileg az épület kit: veti a terep változásait ezért a jobb szárnya fentebb tá­maszkodik a talajra, mint a bal. így kialakul egy alagsori és egy félszinti része is. As előbbiben egy éttermet és egy eszpresszót találunk, da lesz itt egy bisztró is as át­menő vendégforgalom gyors kiszolgálására. A felszínien a wntThrtw előcsarnoka várja a vendége- két, innen a belső étterembe lehet eljutni, amelyhez egy különterem is csatlakozik. Ebben tanácskozásokat lehet tartani, de nagy forgalom esetén ezzel az étterem is bővíthető. A presszót pedig úgy képezték ki, bogy az éj­szakai órákban bárnak Mies­sen használni. Aligha kell hangytatrűj hogy a különböző étkezési és szórakoztatást szolgáló helyi­ségekhez külső terasz is csat­lakozik, amelyek a mele­gebb napokon adnak kényel­mes helyet a vendégeknek. Az épület fő részében he­lyezkednek el az előtérre* és fürdővel ellátott vendégszo­bák. Négy emeleten szinten­ként 24 kétágyas szoba. A te­tőtérijén turistaszállás műkö­dik majd, háromágyas szo­bákkal. Ugyanitt lakik majd a személyzet ia Érdekessége s műszak) megoldásnak, hogy a lakó­emeletek és a földszint kö­zött egy műszaki részt hagy­tak, amelyben a különböző vezetékek kapnak helyet. Az emeletek között két lépcaő­sor és két felvonó biztosít összeköttetést Minden szoba loggiás. Az épületen belül lesz egy szau­na is, a kertben pedig egy fürdőmedence. A beruházás tervezett költ­sége több mint hatvanmillió volt aminek jó részét a Bel­kereskedelmi Minisztérium biztosította, de jelentéé osz- ezeggei járult hozzá a SZÖ- VOSZ, a megyei tanács, a MÉSZÖV ia Eredetileg az építkezéssel mér készen kel­lene lenni, már a berendezé­sét kellene végezni, hogy az ősszel megnyíljék. Ez az idő­pont eltolódik, mert nézetel­térés alakult ki a tervező és a kivitelező között: bizonyos tervezett anyagokat nem le­hetett megkapni, a szüksé­gessé vált módosítások nem születtek meg időben, bér a kooperációs tanácskozások rendszeresek, mégsem elég hatékonyak a jelek szerint. Módosítani kellett a befe­jezési határidőt, és most a tanácsi építőipari vállalat dolgoz« arra törekszenek, hogy ennek az évnek a vé­gével eleget tegyenek meg­bízatásuknak. Tegyük hozzá: ez egyáltalán nem lesz küny- nyű, mert nehézségek még mindig előfordulnak az anya­gik beszerzésében. Hogy mik ezek és miért ezek. most nem feladatunk részletezni. A mátrai üdülő­táj egyik jelentős, már épülő és befejezés előtt álló házát akartuk bemutatni, hogy lás­sák olvasóink, milyen lesz, amikor megnyitja kapuit. kényei Kés tóién szép erdei rét. A térdig érő fűben vadvirágok illatat hordozza a bujkáló szellő. Egyszer csak kaszával egy ember érkezik. Megáll, körülhordozza tekintetét a szeles völgyön, megemeli, majd megigazítja sok nyarat látott ka­lapját. * — Jó munkát! — Megvan! — adja vissza a szót, és földbe löki a ka­szanyelet, majd a parasztember ősmozdulatával fenni kez­di a kaszát. Más, hozzá nem értő, százszor elvágta volna már a kezét de az ő ujjai biztosak. — Nagyra nőtt a fű — mondom csak inkább magam­nak. — Le kell kaszálni — válaszol, majd akkurátusán te­nyerébe köp, és nekihajlik a kaszálásnak. Ha festő volnék, mindenképpen megfesteném ezt m embert úgy, ahogyan kaszál, ahogyan vágja a széles rendel itt, a virágokkal díszített erdei réten. — Sokat kaszált életében? — Arattam minden nyáron, amíg nem jötte» a gépek. Kirándulók jönnek, viccelnek az öreggel. — Adja ide a kaszát! Megpróbáljuk mi is. — Csak kőbe ne vágják, mert a kasa portéka. Nevetségnek jó a próbálkozás, mert Ind a kíváncsiskodók közül — Van-e fia? — Harminceaztendűs. Traktoron — Tud-e kaszálni? — Csak bitorolja. Nem ti ügy *B nekf. rfwgyzn keOe- ime, mrgaztáa fenni mt tudja a kaszát, Nagy baj lenne egy­szer, ha.„ — Mikor lenne nagy baj? — Ha, mondjuk egyszer kézzel kellene kemhi a határt Mű t se kasza, se kaszás! Közben az öreg újból rendet flog és wtáwnriwtaOan moss «Mátokká! kondi. A kirándulók rtalikóanak. viccelődnek Valaki elmesél egy történetet: Tavaly, amikor a kiskatonák bevonultak a laktanyába as őrmester három nap szabadságot ígért annak, aki szak szerűen lekaszálja a laktanyaudvart. Az ígéretre először fel «■illantak a szemek, de szakszerű kaszálásra senki sem vál lalbwntt Szikrát vet a kawiiaflflpy oar öreg Mrl inéi ujjúval ve «ajtékeaő homlokát — Mennyi kasza van. a faluban? — Megszámolhatnám a tóz ujjamonl — És hány ember, aki így tud kaszálni mént maga? Megfontoltan válaszol, mintha élete sorsa függne ettől — Tudni, tudunk többen is az öregebbjei közül, de ma nem bírunk. A fiainknak meg már nincs szükségük a kasza ra. Úgyhogy kihaló mesterség ez kérem. A lassan száradó fű illata betölti a völgyet, és nem i olyan messze az erdő sűrűjében ünnepélyesen megszólal kakukk. Szalay István 22. Azon sosem töprengett, miért van ez így, és lehet­ne-e másképpen. De ho­gyan is lehetne másképpen? A háborúban lőnek, és min­dig is lőni fognak. És ha már egyszer lőnek, akkor el is találnak néha valakit. Sokat beszélnek mostaná­ban arról, hogy béke lesz. Ami azt jelenti, hogy olyan­kor nem lesz háború. Eltűnődött ezen, és meg­próbálta elképzelni, milyen lesz az, ha már sehol sem lőnek többet, és mind civilt húznak, és hazamennek ar­ra az időre a falujukba a katonák. És olyankor, ami­kor béke van, azt sem lehet tudni az emberekről, melyik katona, melyik nem, És azt sem, kinek hány csillagja van. mert mindenki civil. És lehet, hogy a szakaszve­zető eláll cselédnek, a gazda­fiú pedig, akinek egy csil­lagja sincs, parancsol neki. Amíg a béke tart. A baka esetleg az őrmesternek i6 parancsol. És ha beke lesz, a tömér­dek katonaruhát, a fegyve­reket, az ágyúkat, a tanko­kat a repülőket, a bombá­kat mind berakják valami irdatlan nagy raktárba. És ott őrzik, amíg a béke tart. Mert háborúnak akkor is lenni kell, ha valameddig csakugyan béke lesz. Mert mi lenne a rengeteg tank­kal is, bombával, fegyver­rel, ha soha többé nem len­ne háború? Olvasni a tö;té- nelemkonyvben, hogy ezek előtt is mindig háború volt. És ha békét kötöttek néha, csak azért kötötték, hogy kifújják magukat és hozzá­készüljenek. És adódó alka­lommal egymásnak estek me­gint. Az örökös háborúzást köny- nyen el tudta képzelni. Az örökös békét már sehogyan sem. Voltaképpen még azt sem, hogy sokáig tarthat a béke. Vagyis a szünet két háború közt (Berozsdásod- nának a fegyverek is.) Jól van, győz majd vala­melyik. Grisáék azt mondják:meg sem állnak Berlinig — ott lakik Hitler —, és akkor „Gityler kaputt”. Ezek azt mondják: most vetik be a csodafegyvert, és egy hét alatt elfoglalják Moszkvát és „Sztálin kaputt”. De ha győzne is valame­lyik, hány ország van még a világon, talán száz is. Mi­kor győzi azt le mindet, le­het. hogy soha. Nem úgy megy az, folyton csak győz­ni. Hol egyik győz, hol meg a másik. Régebben — beszé­lik, de emlékezhet is rá — inkább a németek győztek, mostanában inkább az oro­szok. De azért szaladnak Grisáék ér néha; abból a hegyközi faluból is milyen egy-kettőre kizavarták őket— így töprenkedett néha. Azok nélkül a köznapi dol­gok nélkül, amelyeket any- nyira megszokott már, a jö­vőt sem tudta elképzelni. Katonák nélkül, lövöldözé­sek, bombázások, füstölgő romok nélkül: menekülők, bpjkálók, sápadt, nyöszörgő, rosszkedvűi sebesültek, az út szélére fekteted, hamuszürke arc" hullák nélkül. „Ez a világ rendje” — sondoHa a nagyanyja szavai­val. ái ember nem férhet,­egymástól, folyton csak ót egymást. Félt az első időben. Mii kolcon még különösen fél de megszokta lassacskái hogy ő elég nagy bizton Ságban van a felnőttek k< zött. Mert a felnőttekne mindnek több a félnivalc ja. Egymást üldözik a fel nőttek, egymást ölik, s « annyira lefoglalja őket, hói vele nemigen érnek rá t< rődni. Tele a »ebük igazolv; nyokkal, pecsétes írásokká keresztlevelekkel. Nála egye len sor hivatalos írás nine mégis nagyobb biztonságba érezheti magát mint barmi lyik felnőtt akárhány nye vű igazolványaival együtt Ha rákiabáltak, ha fény« getőztek is, előbb-utóbb ú nak bocsátották. legUjel kigom bolkozott A golyó persze mm)» válogat ki a felnőtt, ki <m gyerek még. A bamba rer különösen nem válogat M tudhatja azt a pilóta, Mae a fejéré esik. De 1-wwk/i azt is megszokta, hogy a gr Tyó sohasem őt találja «LÜ a bomba is, az akna is eset ott veszedelmes, abc* éppet robban. Tulajdonképpen anay%­megszokta a közeli from mennydörgéseit-kattogásait. a géppisztolyok feleselő ke replését hogy most a béke éjszaka közepében, a széna boglyában hallgatózva, fé lelmesnek, fenyegetőnek tűn föl a csend. Mint a hegy közi faluban este, az akasz tások után. Bármilyen ágyűtfizben frontzajban el tudott aludni mihelyt a feiét letette. D< most nem jött a szeméri álom. Az volt benne a rossz nem tudta, mitől fél. 22.30: Családi élet \ Marfűt to I vetgäH csatád csődjét matat)* ta. A család fcáwumMto fcts­' rassz Mfgtrtű. JtlAnM, csü>- : Jelt a szülők artrnrrtan MSnfee- 1 nie. A lány mindenképpen ki­lóén* Igyekadfc a nyomandó I környezetből. Még agy DM is hajlandó lenne ebnend, de a szülők vtacstartják. Vég« egy intézetben talál vbnonylagos nyugatomén. Az btegomnwitóri- m«imi egy lidrn willHBBe- tes orrom több haeocdó tárnává* együtt csoportos betemetések­kel, zenével, művészi éknénveto- kri -gyógy«)"".

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom