Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-22 / 145. szám

I % ás emberekhez is értsenek Mit hoz a félév? Részlet egy pan a szzu trag­i' bél: „... mindenkivel ezt csinálta, még velem, a ba­i 1 tjával is, mióta főnök lett belőle. Bejutni hozzá szinte lehetetlenség volt, ha bármi­lyen sürgős és fontos dolgot szerettem volna közölni vele, azt a titkárnőjétől írásban kellett kérnem. Aztán rend_ szerint soha nem ért rá fogad, ni. Próbálkoztam két nap múlva, egy hét elteltével — hiába. Amikor harmadszorra semi tudtam bejutni hozzá, azt mondtam, elég volt, me­gyek másik céghez, ha keve­sebbet fizetnek is. Puszta vé­letlen, hogy pénzesebb hely­re találtam, de ennél is fon. tosobb nekem, hogy itt jól érzem magam... ” Elgondolkodtató. Hát csak­ugyan ilyen makacs ez a probléma? Megvallom, újab­ban kissé bosszant a költő ba­nális gúnyolódása, miszerint „a fejed — hogy sose fájjon — mindig bólintásra álljon!” — még ma is időszerű lenne? Gyárban, intézményben, szövetkezetben gyűjtögettem választ arra a kérdésre, hogy mi bántja, idegesíti ma leg­inkább a tisztességes embert A kérdezettek különféle mó­don fogalmazva, de lényegé­ben ugyanazt kimondták: az, hogy egyes vezetők visszaél­nek a hatalmukkal. Bizonyo­san vannak olyanok is — mondották —. akiknek fát le­het vágni a hátán, csak pár száz forintnál többet lássa­nak, de a megállapodott, ko­moly emberek nem pusztán a vastag borítékot, hanem a rendes bánásmódot, a becsü­letes munka és magatartás elismerését is nélkülözhetet- i lennek tartják. T A tisztességes bánásmódot élvárókna az a jellemző, hogy nemcsak a jogaikkal, hanem kötelességeikkel is tisztában vannak. Éppen azért fogal­maznak néha élesebben, mert tudják, hogy munkájuk, tár­sadalmi kötelességük elvégzé­sével ehhez erkölcsi alapjuk is van. ök azok, akik már na­gyon nehezen tűrik a legki­sebb megaláztatás is, ezért amikor betelik a pohár, — esetleg kevesebb fizetségért — más munkahely után néz­nek. Mit mutat ez a tapaszta­lat? Azt. hogy bár legtöbb helyen valóban a munkás- osztály hatalmát képviselik önzetlenül a vezetők, de szép számmal előfordul még ön­kényeskedés. az emberi mél­tóságot sértő magatartás. Ez utóbbi sokakat nyugtalanít, s ilyen helyeken hiába a magas kereseti lehetőség, az embe­rek mennek, vagy menni akarnak máshová, ahol re­mélhetően jobban érzik majd magukat. Példa rá egy tisztviselő, aki az ország másik felében akart munkát vállalni, mert vélet­lenül alkalma volt hallani fő­nökének úgynevezett vezetési koncepcióját. „Szorongasd meg őket... akkor majd fél­nek tőled, és lesz tekinté­lyed” — oktatta nagy meg­győződéssel kollégáját Ezt az embert többször figyelmez­tették, vigyázzon, mert kö­zépkori módszerei nem vezet­nek jóra, a párt nem tűri vég­telenségig önkényeskedését Hiába! Aki nem helyeselt ne­ki, annak rögtön oda vágta: elhagyta a zászlót. Egy huszonhárom éves fia­talember azért hagyta ott 2800 forintos állását, egy má­sik 2500 forintosért, mert meggyőződött róla, hogy köz­vetlen vezetője minimális bi­zalommal sincs iránta. Ami­kor bebizonyította neki, hogy igenis jól végezte el a rábí­zott feladatot, akkor más ol­dalon próbálták kikezdeni. I Egyetlen megoldás maradt számára: a felmondás. Ilyen esetek hallatán rög­tön előtolakszik a kérdés: hát a kommunisták közössége? Igen, az alapszervezet általá­ban éberen vigyázza a szocia­lista demokratizmust és ser­kenti a dolgozókat, hogy se­gítsenek azt érvényesíteni. De ahol gyenge a párt vezetőség? Ahöl az igazgató — mint mondani szokás — zsebre vágja a párttitkárt? Az ilyen munkahelyen bizony szapo­rodnak a bajok, s nem csoda, ha megfélemlítik az embere­ket. Az egyik asszony — párt­tag — sírva mutatta azt a cédulát, amelyen a pártveze­tőség fegyelmivel fenyegette valami semmiség miatt. Cso­dálkozásomra elmagyarázta: „Nem a pártszervezet akarja a fegyelmit, hanem az igaz­gató, mert egy idő óta harag­szik rám. Ezt másokkal is megcsinálja, ezért sok jó szakember kikérte már a munkakönyvét.” Tárgyilagós vizsgálódások alapján hitelesen megállapíts ható, hogy a párt törekvései a szocialista demokratizmus kifejlesztésében is megvaló­sulnak, vagyis: mind nyilván valóbbá válik, hogy az anya­giakon túlmenően értelem­mel és szépséggel telítődik életünk. Mind szigorúbbá vá­lik az a követelmény, hogy a vezetők ne csak a szűkebb ér­telemben vett szakmához, ha­nem az emberekhez is értse­nek. Ennék tudatában nem lehetne-e jó értelemben hat­ni azokra, akik még mindig rosszul vezetnek, és ezzel nemcsak a becsületes embe­rek önérzetét sértik meg, ha­nem aláássák az alkotó mun­kakedvet is? F. Nagy István Pártoktatás Apcon Az elmélet és a gyakorlat egysége A közelmúltban a megyei pártbizottság Agitációs és Propaganda Munkabizottsá­ga tárgyalta meg az apci Qualitál Vállalatnál folyó tö­megpropaganda mun£a ta­pasztalatait, Pataki Ferenc­nek, a vállalati pártbizott­ság titkárának előterjesztése alapján. Mind az előterjesztésben, mind a vita során megfo­galmazódott, hogy az alap- szervezetek évek óta kellő gondot fordítanak a pártta­gok képzésére, továbbképzé­sére. Az általuk szervezett tanfolyamokon évente átla­gosan 100—120 fő tanul. Az oktatásnak azonban ez csu­pán része, mert a szakszer­vezet és a KISZ által szer­vezett tanfolyamokon továb­bi 400—450 dolgozó képezi magát. A szakszervezeti tan­folyamok zömét — pártmeg­bízatásként — párttagok ve­zették és vezetik. A pártbizottság és az •lapszervezetek tömegpropa- ganda-munkája tehát szinte az egész vállalatot átfogja és hozzájárul ahhoz, hogy mind • kommunisták, mind a pártonkívüllék tájékozot- tabbá váljanak a politikai, a gazdasági, az ideológiai kér-' désekben. Az elmúlt évek­ben a különböző tanfolya­mok keretében a szocializ­mus építésének időszerű kér­déseivel, a pártélet. a mun­kásmozgalom kérdéseivel foglalkoztak. De terítékre kerültek az időszerű gazda­ságpolitikai tennivalók, va­lamint a vállalati élet, a vállalati gazdálkodás ered­ményei és természetesen problémái is. A párttagokat és a pár- tonkívülieket egyaránt leg­inkább a gazdasági kérdések foglalkoztatták mind nép- gazdasági, mind vállalati szinten. Általános tapaszta­lj hogy a dolgozók világo­san látják azt a fejlődést, amit a X. és a XX. párt- kongresszus közötti időben értünk el és reálisan ítélik meg eredményeinket, gond­jainkat. A gazdasági témák iránt nem csupán az érdek­lődés növekedett, hanem nőtt a vitakészség is. Emel­lett Igen erősen foglalkoztat­ták a dolgozókat az olyan kérdések, mint például a munkásosztály, a párt veze­tő szerepe, az érdekeltségi viszonyok, vagy mint a kis­polgári szemlélet ellen való harc gyakorlati tennivalói. A munkabizottsági ülésen — az eredmények számba­vétele mellett — Igen sok szó esett arról is, hogy a tömegoktatásnak, a propa­gandamunkának milyen volt és milyen most a hatékony­sága. Vajon le lehet-e mér­ni valamilyen formában, hogy az oktatásban részt vett dolgozóknak más a „hozzáállása” a munkához, vagy éppenséggel a munká­sok közötti spontán vitákhoz, véleménynyilvánításhoz? A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy igen. Azok, akik valamilyen pértoktatási formában részt vettek, job­ban és határozottabban ki­állnak a párt politikája mel­lett, segítenek az esetleges, megalapozatlan vélemények elleni határozott fellépésben. Emellett jobban segítenek a vállalati problémák megol­dásában is. Az apci Qualitál az el­múlt évek során igen sok gonddal, bajjal küzdött. Ah­hoz, hogy a gondok jelentős része megoldódott, lényege­sen csökkent a munkások fluktuációja, egyre inkább kialakul és megerősödik a munkáskollektíva — na­gyon jelentősen hozzájárult és hofrzájárul a párt tömeg­propaganda munkája. Az el­mélet, az alaposabb politikai tudás tehát a gyakorlatban is kamatozik. Ez természete­sen nem zárja ki azt, hogy a politikai oktatás színvona­lát és hatékonyságát még tovább növeljék, hiszen ez a további eredmények for­rása. (kapóst) Közeledik a hatodik hónap vége, ami gazdasági életünk­ben is jelentős mérföldkőnek számít. Ennélfogva — jólle­het, hogy június utoljáig még jó néhány nap hátra van, a hivatalos „mérlegek” pedig csak heteik múltán készülnek el — időszerűnek találtuk is­mét a hagyományos érdeklő­dést: — Vajon mit végeztek, ho­gyan zárják az idei első fél­évet a vállalatok, üzemek He­ves megyében? Tájékozódásunk során ter­mészetesen most sem kíván­tuk, hogy informátoraink va­lamiféle különösebb jóslatok, ba bocsátkozzanak. Sokkal inkább a már elért eredmé­nyekre voltunk kíváncsiak, s beszélgetéseink' alkalmával, a tények ismeretében próbál­tunk reálisan következtem a várható teljesítményekre. BÉLAPÁTFALVÁN, a Cement- és Mészművek he­lyi gyárában — mint Kudlák István főkönyvelőtől hallot­tuk — a tavalyinál általában jobb időszaknak mutatkozik az első félév. Az alapanyag­ból, a klinkerböl, mintegy 1000, az egyik főtermékből, a cementből pedig 1200 tonnás többletre számítanak. _ Mész- ből, sajnos számottevőbb le­maradás lesz, a már elkészült intézkedési terv alapján azon­ban szeptember végéig pótol­ják a jelenlegi adósságot Az árbevétel és a nyereség egyéb­ként jobb az elmúlt évinél, amit az energiával való taka­rékosság is segített. A cement­őrléshez felhasználható villa­mos energia lényeges csök­kentésével 254, a mészégető aknakemencék fajlagos hő- fogyasztásának javításával pedig 126 ezer forintos meg­takarítás várható — ami a további hónapokat tekintve is bíztató. Az EGRI DOHÁNYGYÁR a bázisidőszakhoz képest, előre­láthatólag 42 millió forinttal növeli árbevételét s így eléri a 358 milliót. A nyereség ugyanekkor szinte azonos marad a korábbival, miután a különböző importalapanyagok árváltozásai érzékenyen érin­tették a vállalatot, s a fajta­váltás miatt jobb minőségű dohány is többe kerül a gyár­nak, mint azelőtt. Az üzem­ben egyébként — bár még az első félévben „járnak” — már a következő hónapokra készülnek. Munkájukkal — ahogyan Jászi Gusztáv fő­könyvelőtől hallottuk még — a tavalyinál is nagyobb segít­séget kívánnak adni a lét­számgondokkal küzdő mező- gazdaságnak: az elmúlt évi 1100 helyett kereken három­ezer mázsa dohány válogatá­sára vállalkoznak. Amire an­nál is inkább szükség van, mivel a földeikről jó termést jeleztek. A HEVES MEGYEI TA­NÁCSI ÉPÍTŐIPARI VÁL­LALAT — mint korábbi lapszámunkban jeleztük már — félévi finisével a IV. öt­éves terv teljes lakásprog­ramját teljesítette. Utóbb pe­dig Varga Lajos igazgatótól arról értesültünk, hogy még e hónapban további 38 lakás átadását szeretnék az egri Lajosvárosban, illetve a megyeszékhely Alkotmány utcájában. S így június vé­géig — az idén — összesen csaknem 200 új otthonnal, a tavdlytnak kétszeresével sike­rül megörvendeztetni a tu. lajdonosokat. Ugyanekkor, az egyes részhatáridők előbbre hozásával gyorsítani tudták az egri sörpalackozó mun­káit, az épülő új nyomdánál lehetővé tették az üzemi be­rendezések szerelésének meg­kezdését s a hónap utoljáig tető alá kerül a mátrafüredi szálloda is, hogy csak néhá­nyat említsünk. A fejlődés, a tavalyihoz képest 15—17 szá­zalékos, s így elérik a hozzá­vetőlegesen 200 millió forintos termelési értéket. Ami persze még nagyobb is lehetne, ha a kivitelezést nem nehezíti legalább száz dolgozó hiánya, s nem okoz gondot az anyag- ellátás. A HEVES MEGYEI IPAR­CIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT 20 millió forint­tal növeli idei féléves for­galmát, s így eléri a 425 mil­liót —értesültünk Báry Jó­zsef igazgatótól. — A jersey méteráru és konfekciós ter­mékek, illetve a helyiipar ál­tal fokozottabban gyártott, nagyobb mennyiségben szállí­tott férfi- és íiúpantallók, ballonkabátok, csecsemőhol­mik jelentősen elősegítették, hogy különösen a ruházati cikkek iránti érdeklődés nőtt. S még nagyobb lehetett volna a forgalom, ha jobb az ellátás például a külföldi női fehér-' neműből, a kész ágyneműk­ből, vagy az Iparcikknél a hű­tőgépekből, centrifúgákból, import magnókból, gránit tá­nyérokból, rozsdamentes ét­készletekből. A MÁTRÁI ERDŐ- ÉS FAFELDOLGOZÓ GAZDA­SÁG, amelynek munkáját nagymértékben befolyásolja az időjárás, az évszakok ked­vezőbb lehetőségeit kihasz­nálva iparkodott teljesíteni a feladatait. Nehezítette a tö­rekvéseit, hogy megrekedt az exportértékesítés: amíg ta­valy idáig 42 millió forint ér­tékű árut sikerült értékesíte­ni, az idén meg kellett elé­gedni a 20 millióval is. így, mintegy 150 millió forintos lesz az árbevétel, amitől ter­mészetesen nagyobbra számí­tottak az év elején. A további hónapokban azonban remény van a jelenlegi gondok elosz­latására, miután a termékek zömét lekötötték a megrende­Egy falu, egy gyár? ÍJ éhány éve, amikor még 11 a népgazdaság egyik központi feladata volt a vi­déki ipartelepítés, olykor egymásnak adtak a kulcsot a minisztériumokban a depu- tációk. Lelkes kisvárosi, községi patrióták, képvise­lők, tanácselnökök, párttit­károk kilincseltek azzal a tiszteletre méltó szándékkal, hogy ipari üzemet, gyárat, de legalább egy telephelyet szerezzenek. „Apait, anyait” felajánlottak: helyiséget, közműveket, főleg pedig amiből a legtöbb volt, sza­bad munkáskezet. A falu, a kisváros további fejlődésé­nek fundamentumát, a fog­lalkoztatás bővítését, a kul­turáltabb, városiasabb élet alapjait látták ebben. Ki vi­tatná e szándék nemességét, mi több: alapvető igazsá­gát? Mégis, az idő előrehalad­tával, annak arányéban, ahogyan szükségszerűen a népgazdaság intenzív fejlő­dése került előtérbe, mind több Ilyen küldöttség tért haza bánatos arccal. Mert efféle válaszokat kaptak: „Gyárat nem tudunk önök­höz teleníteni. de próbálják meg, milyen fejlesztési lehe­tőségek vannak a, hiezőgaz- daságban, milyen rekonst­rukciókra van lehetőség, ho­gyan lehetne a mezőgazda­sági termékek feldolgozását helyben megoldani” — és ehhez hasonlókat. Minded­nek a magyarázata kézen­fekvő: nem lehet az ország termelőerőit a végtelenségig szétaprózni. Az elmúlt évtizedekben, a szocialista tervgazdálkodás­nak köszönhetően, jelentő­sen kiegyenlítődött az or­szág egyes vidékei közötti különbség. Ilyen értelemben és céllal változatlanul része maradt gazdaságpolitikánk­nak a vidék iparosítása. Eá azonban nem lehet egyenlő — és nem is lesz — az „egy falu, egy gyár” moz­galommal. Az ilyen szétap­rózás ellen sok minden szól. Főként az az egyszerű igaz­ság, hogy valahol a mezőn, egy falu határában, építhe­tünk bármilyen nagy üze­met az még nem jelenti a környék iparosítását. Nem biztos, hogy helyes az ilyen döntés, ha a szűkebben vett gazdaságosság oldaláról néz­zük. Mert a munkaerőn kí­vül — szakképzetlen, beta­nításra váró emberek — minden mást helybe kell vinni: a nyersanyagot, a kooperáló üzemek félkész termékét, az energiát, a vi­zet, majd a kész terméket újból el kefl számtani. Ez összességében sok olyan té­nyezőt takarhat, amely meg­kérdőjelezi a gyártott ter­mék gazdaságosságát. Ezzel szemben, hu kijelölünk egy- egy jó fekvésű, utakkal, vasúttal, vízzel, energiafor­rással jól ellátott, vagy el­látható várost, nagyközséget, s annak az iparát tervszerű­en fejlesztjük, a gazdaságos­ság és hatékonyság is sokkal jobb lesz. A tervszerűség alatt azt értjük, hogy a te­lepülő üzemek legyenek egymással kooperáló, egymást jól kiegészítő és kiszolgáló társak. Az ilyen kisebb ipari centrumokban megoldható minden olyan járulékos, de elengedhetetlen feladat is, mint mondjuk a szakmun­kásképzés és -továbbképzés stb. Mindez csak néhány érv, ■ * amely az „egy falu, egy gyár” elképzelés ellen szól. Bőségesebb, tudomá­nyos vizsgálatokon és fel­méréseken alapuló — józan megfontolásra intő — érve­ket tartalmaznak azok az ismeretek és elfogadott terü­leti-gazdaságfejlesztési el- kéozelések, amelyek a kö­zép és hosszú távú tervezés alapját kéoezik, s amelyek gondosan körülhatárolják a vidéki iparosítás felté+eleit. y. i­lők, s ennélfogva minden bi­zonnyal fokozódnak majd * szállítások — hallottuk Patla- gi Bélától, a gazdasági ígaz- gatóhelvettestől. A MATRAVIDÉKI fémmű­vek gazdasági igazgatója, Marsai Ferdinánd tájékozta­tása szerint — anyagellátási zavarok miatt — megyénk nagyvállalata sajnos nem tel­jesítheti időarányos tervét. Ugyanekkor bizonyos értéke­sítési problémák is jelentkez­tek — csökkent például a ke­rékpárláncok iránti világpiaci érdeklődés — így az export­ban csak a rubelprogramot sikerül valóra váltani. Kedve­ző viszont, hogy tovább ja­vult a termelékenység, s nőtt az árbevétel-arányos nyere­ség. Ez utóbbi oka, hogy a termelést sikerült a gazdasá­gosabb gyártmányok felé for­dítani: több gazdaságtalan gyártmány készítését meg­szüntették, illetve átadták más cégeknek... A gondokat átmenetinek tartják, s bíznak abban, hogy a következő hó­napokban pozitív változás történik. Az export fokozásá­ban főleg az NSZK-beli part­nerekhez fűznek reményeket. A MATRAALJI SZÉNBÁ­NYÁK gazdasági igazgató- helyettese. dr. Urbán Gábor tájékoztatása szerint június első felében befejeződött a szenelő gépláncok nagyjaví­tása, így a félév végéig 2 300 000 tonnás lignittermelés várható. Az egyéb tevékeny­ség a program szerint alakul, a vállalati árbevétel és ered­mény csaknem megfelel az elképzeléseknek. A MÁV HATVANI CSOMÓ­PONTJÁNAK dolgozói is folytatják a kongresszusi munkaversenyt, s igyekeze­tüknek további lendületet adott az újabb brigádok ala­kulása. Amire szükség is volt .— mondta Kovács Kál­mán állomásfőnök —, mert a feladatok ismét nőttek. Bi­zonyság erre, hogy a félévben a tavalyinál tízezerrel több vasúti kocsit kell „feldolgoz­ni” — rendezni, szerelvénnyé összeállítani — ami nem ke­vés megterhelést jelent. Álta­lában iparkodtak kielégíteni a helyi kocslígényeket, s hogy például a Kavicsbánya Válla­lat üzemének mégsem sike­rült minden alkalommal biz­tosítani a kért mennyiséget, annak inkább néhány notó­riusan késedelmes rakodó vállalat is oka. Nos, ilyenek a válaszok... A kép — természetesen nem lehet teljes, hiszen a közre­adottak csupán kiragadott példák. A tapasztalatok alap­ján azonban talán általános­ságban is elmondható, hogy vállalataink, üzemeink dolgo­zói éppenséggel az Idei első félévben sem végzik rosszul a feladataikat. A világpiacon végbement változások tör­vényszerűen éreztetik hatásu­kat Heves megye gazdasági életében is, az átmeneti ne­hézségek azonban áthidalha­tók. Még körültekintőbb, még átgondoltabb, még felelősség­teljesebb munkával. Tökéle­tesebb szervezéssel, a keres­letekhez való jobb Igazodás­sal, megfelelőbb termékszer­kezet kialakításával. Nem utolsósorban pedig az éssze­rűbb takarékossággal. Gyóni Gyula Energetikusok országos versenye Az energiagazdálkodás ha- tekonyságának a növelésére — országos versenyt hirdet­tek az energetikusok számá­ra. Az érdekesnek — főként pedig rendkívül hasznosnak — ígérkező versenyről az Állami Energetikai és Ener­giabiztonsági Felügyelet mis­kolci, körzeti vezetősége ad részletesebb információt az érdeklődőknek. (3501 Mis­kolc. Pf.: 127.). 1975. június 22 „ vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom