Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-20 / 143. szám

\ Bátyán: A harmincéves város Ma reggel 9 órakor a Kossuth téren felszökik az árbocra Hatvan oroszláncímeres lobogója, s Fehér István tanácsel­nök köszöntőjével megkezdődnek a várossá nyilvánítás har­mincadik évfordulójához fűződő ünnepi események. Déle­lőtt baráti találkozón vesznek részt a városból elszármazott jeles személyek, délután 3 órakor Csorba Géza, a kulturális minisztérium osztályvezetője nyitja meg a Hatvani Galéria új tárlatát Nagy Balogh János műveiből, egy órával később a Vörösmarty Művelődési Központban a pártbizottság tit­kára, Juhász Ferenc méltatja a város üzemeinek, gazdasá­gainak termékeiből rendezett bemutató jelentőségét, délután fél 5 órakor pedig Szokodi Ferenc, a városi pártbizottság első titkára köszönti a kibővített pártbizottsági és tanács­ülés résztvevőit, s itt kapják meg az emlékérmet mindazok, akik a harminc esztendő során az élet különböző területén sokat munkálkodtak a település fejlődése érdekében. Szom­baton és vasárnap sport- és kulturális eseményekkel foly­tatódik az ünnepség, ' kitűnő együtteseket lát vendégül a varos, amely a felszabadulást követően elsőként jutott e címhez. FŐLIÁNSOK ÉS A JELEN Amikor harmincéves vá­rosként emlegetjük Hatvant, a az évfordulós ünnepségekre készülünk, rögtön meg kell jegyeznünk: e ranghoz im­már másodszor jutott a tele­pülés, hiszen XV. századi ok­iratok, fóliánsok már mező­városként tartják számon. Ha viszont a fejlődésre fi- gyelmezünk, nyugodt szívvel állíthatjuk, Hatvan városia­sodása csupán a felszabadu­lást követő évtizedekben, 660 szovjet katona élete árán ér­te el azt a szintet, aminek alapján bátran viselheti a vá­ros nevet, s büszkélkedhet rangjával, címével. Hogy mitől város ma Hat­van? Sok ennek az összetevő­je. Ilyen szempontból termé­szetesen döntő jelentőségű az a 110.792/1945. számú belügy­miniszteri határozat, amit a várossá nyilvánítással kapcso­latban 1945. június 20-án ír­tak alá. A hivatalos közle­mény azonban csak a kaput nyitotta meg. A felgyülemlett szellemi és fizikai energiának kellett megoldania mindenfé­le kommunális, ágazati fel­adatot, ami csak a kulturál­tabb, igazan városias élethez szükséges. Ilyen tekintetben milyen összehasonlító adatokat sora­koztathatunk fel? Elsőként említsük az éltető vizet, ami 58 kilométernyi csőhálóza­ton mintegy 3500 lakásba ju­tott el. Megépítettek továbbá 44 kilométernyi szilárd búr-, kolatu utat, 120 ezer négyzet- méternyi járdát, s 16 kilomé­ternyi csatornát, ami a csapa­dékvizet vezeti el. Nem lebe­csülendő a 150 ezer négyzet- méter parkosított terület sem, ami az itt élők szépérzékére hat, s fenntartására évente közel kétmillió forintot köl­tenek a városi tanács kasszá­jából. S ugyancsak e téma­körhöz tartozik Hatvan köz- világításának teljes felújítá­sa, s az a nyolc kilométernyi új vezeték, ami Cserkúti Ist­ván csoportvezető szerint el­eddig nélkülöző utcákba, vá­rosrészekbe viszi az elektro­mos áramot. Fontos városképi szempont­ból a különböző lakótelepek kialakítása, továbbá a lakás- állomány fejlesztése. Utóbbi illusztrálására említjük meg, hogy amíg 1945-ben csupán 3733 lakást tartottak nyilván Hatvanban, mára ez a szám elérte a 7458-at, NYOLCSZÁZMILLIÓ FORINT Ez az összeg a város évti­zedek során kifejlődött keres­kedelmi életének legfrissebb jellemzője. Hatvanban ugyan­is 148 kereskedelmi és ven­déglátó üzletet tart fenn 16 különböző vállalat, s az egy­ségek összforgalma 1975-re el­érte a 800 millió forintot. A felszabadulást követően egyébként minden régi üzle­tet korszerűsítettek, s 11 új kereskedelmi, valamint 6 vendéglátó egységet nyitottak. Kereskedelmi szempontból különösen nagy területet szolgál ki a Dózsa téri élel­miszeráruház, valamint az ÁFÉSZ Kossuth téri általános áruháza, s az Új-Hatvanban nyitott ÁBC-áruház. Szóra­kozóhelyek, vendéglátó egy­ségek frontján kétségtelenül az Aranyfácán Étterem a legkülturáltabb, de kedvelt táncos helye a fiatalságnak a Rózsa Cukrászda, Valamint a Búzavirág étterem, amely el­sősorban új-hatvani igénye­ket elégít ki. Sokáig megoldatlan volt Hatvanban a piacozás, mivel sem megfelelő standok, sem értékesítő hálózat nem álltak rendelkezésre. Az 1950_es évek végére nagyjából ez a probléma is megoldódott. A Hunyadi téren 810 négyzet­méternyi új piactér, a Sza­badság utcában 200 négyzet- méter alapterületű baromfi­árusító hely épült, a lakosság folyamatos áruellátását pedig a SZÖVTERMÉK, valamint az ÁFÉSZ pavilonjai bizto­sítják. Kovács János kereske­delmi csoportvezető azt is megjegyezte e témával kap­csolatban, hogy ha már a ha­sunknál tartunk, ne feled­jük ki a számvetésből az 1973- ban üzemelésre átadott , ke­nyérgyárat, aminek beruházá­si összege 12 millió forint kö­rül volt, s naponta 16 tonna kenyeret terít a városi és vá­roskörnyéki üzletekben. Egyébként lakáskultúra szempontjából nem hanyagol­ható el az 1966-ban épített TÜZÉP-telep, amely 1974-ben már 55 millió forintos for­galmat bonyolított le. S emlí­tést kell tennünk a fűtőolajat szolgáltató két új töltőállo­másról, három mobil-kútról. Míg a családi konyhák gáz­tűzhelyeit a Szocialista bri­gádok terén létesített propán­bután gázcseretelep látja el hónapról hónapra. ŰJ ÜZEMEK ÉS GYÁRTMÁNYOK Ha nem állami, nem taná­csi beruházásokat tekintünk, hanem Hatvan gyáraira, üze­meire fordítjuk figyelmünket, szintén szembeötlőek három évtized változásai. Hatvant — csomópont funkciója miatt! — vasutasvárosként szokták emlegetni. Ügy véljük, ez a jelző még ma is jogos, sőt még sokáig jogos marad, hi­szen jelenleg mintegy ötezer embert tartanak számon a városban a MÁV különböző szakszolgálatai, s ez a szám előreláthatólag nem csökken. Sokat lépett előre a cukor­gyár is, amelynek 1944-es éyi kapacitása mindössze 10 ezer vagon répa volt, az idén pe­dig jóval 30 ezer vagon felet­ti cukorrépa mennyiséget kí­vánnak feldolgozni, s terme­lési értékük meghaladhatja az 500 millió forintot. Egyéb­ként ezen a telepen épült fel a nagy kapacitású urebetin- Hzem* ami a mezó^azdasas takarmányellátása szempont­jából bír nagy jelentőséggel. Tudjuk, dolgoztak fel pa­radicsomot Hatvanban már a két világháború között is. A döntő változást e tekintetben mégis 1954 hozta meg, amikor felépítették a korszerű főze­léküzemet, amelyben tavaly például 4107 vagon különböző készárut állítottak elő, ter­melési értékük elérte az 552 millió forintot, s árucikkeik eljutnak több külföldi piacra. A Hatvani Konzervgyár nagymérvű fejlődését igazol­ja ugyanekkor a modern gép­sorokkal dolgozó litografáló és dobozüzem, továbbá az idén először alkalmazott ste­rilizáló, a Hunister, ami 39 hagyományos autokláv mű­ködteásét teszi szükségte­lenné, s lényegesen könnyeb­bé formálja a főzeléküzem dolgozóinak az életét, mon­dotta ottjártunkkor Papp József igazgató. Űj üzem belépését jelenti a Duna Cipőgyár hatvani tele­pe is. amely ma talán a leg­dinamikusabban fejlődő gyá­ra á városnak. Beruházásaira 14 millió forintot költöttek, s ha minden a terv szerint ha­lad, két-három év múlva 800 dolgozónak nyújt biztos meg­élhetést. Itt kell említést ten­nünk; az 1973-ban átadott AFIT-telepről, amelynek évi kapacitása 115 ezer munka­óra. Itt érdemel szót a Mű- anyagipari Vállalat, a MŰ­FÉM helyi telepe, s nem fe­ledkezhetünk meg a Háziipa­ri Szövetkezetről, a Cipész Szövetkezetről és az Építő Ktsz-ről sem, amelyek első­sorban szolgáltatás jellegű tevékenységükkel teszik kul­turáltabbá a lakosság életét. ÁTALAKULT MEZŐGAZDASÁG Hatvan mezőgazdasága már a korábbi időkben híres volt fejlett szőlő, gyümölcs, cu­korrépa és zöldség termelésé­ről. E kultúra fejlesztése te­rén vitathatatlanul érdemük van a Grassalkovich és Hat­vány családoknak, amelyek a nagygombosi uradalomban országosan jegyzett minta­gazdaságot létesítettek. A felszabadulás után az első nagy változás az uradalom államosítása volt. S ez az ak­ció mára oda vezetett, hogy a gödöllői agráregyetemhez tartozó gazdaság, Száraz Jó­zsef értő szakmai irányításá­val, egyik döntő nyersanyag- bázisa a Hatvani Konzerv­gyárnak. Fontos lépést jelentett a nagygazdák földjének szét­osztása is, amit az erre ala­kult bizottság Mezei András elnökletével hajtott végre, mintegy 1400' hektárnyi föl­det juttatva az agrárproletá­roknak. E kisgazdaságok bi­zonyos ideig jól töltötték be szerepüket, az idő azonban mihamar túllépett rajtuk, s .«•••megindult Hatvanban a ter­melőszövetkezetek szervezése. A Béke, Petőfi, Dózsa, Kos­suth és Rákóczi termelőszö­vetkezeti csoportok váltako­zó sikerrel működtek is jó néhány esztendeig, mígnem egyesülésük útján létrejött a mai Lenin Termelőszövetke­zet, amely az elmúlt évben például 2384 hektáron ter­mesztett őszi búzát, tavaszi árpát, kukoricát, cukorrépát, . borsót, nem akármilyen átla­gokkal. Búzájuk 40 mázsa fe­lett fizetett, árpából hektá- ranként közel 47 mázsát ta­karítottak be, cukorrépater­mésük pedig 300 mázsa kö­rül mozgott. Az 539 tagot számláló kö­zös gazdaságban utóbb erő­sen feljövőben van az állatte­nyésztés, s mint Rabecz La­jos elnök kifejtette, az elkö­vetkező öt esztendőben a szakosírott sertéstelep mellett a tehénállomány növ eresere, a tejhozam emelésére törek­szenek a kormányprogram irányelveinek megfelelően. De hívei ugyanekkor a növény­termesztés gépesítésének, a különböző technológiák fej­lesztésének, így parkjuk ma már nagyobb földiterület megművelésére képes, ami­nek eredményeként a vezető­ség ébren tartja a szomszé­dos gazdaságokkal való egye­sülés gondolatát. VIDÉKEN A MÁSODIK Van egy kimutatás még az 1935-ös esztendőből. Eszerint az akkor még község Hat­vanban 15 orvos működött, s kórháza nem volt a település­nek. Ha most utazik valaki keresztül a városon, már a vonatablakból szemébe tűnik az új, kilenc emeletes egész­ségügyi intézmény, a vidék második uj kórháza a felsza­badulást követően. Mint beszélgetésünk során dr. Va- lentinyi Pál igazgató elmon­dotta, a kórház igen nagy te­rületi igényt elégít ki, ágyki­használása magas, továbbfej­lesztése érdekében hatéko­nyan segít mind a városi, mind a megyei egészségügyi osztály, s ennek tulajdonít­ható például a magas fokú műszerezettséget követelő in­tenzív osztály idei megnyitá­sa. A felszabadulást követő években természetesen egyéb fontos egészségügyi intézmé­nyek is létesültek, mint pél­dául a tüdőbeteggondozó in­tézet, a nemrég fungáló ideg- gyógyászati rendelő. Mentő- állomása, töbtf új gyógyszer- tára van a városnak, a Gras- salkovich,-kastélyban pedig — ha nem is eszményi körülmé­nyek között — erőteljesen ki­fejlődött dr. Kovács Andor irányításával a központi ren­delőintézet, amely a hét rész­re tagolt település körzeti or­vosi hálózata felett is felügye­letet gyakorol. Itt kíván em­lítést a városi egészségügyi osztály több irányú szociálpo­litikai elgondolása, ami töb­bi között két öregek napközi otthonával ajándékozta meg Hatvant, s az osztályvezető dr. Novak Pálné ügyszerete­tének köszönhető a szociális foglalkoztató, ahol kétszáznál több csökkent munkaképessé­gű egyén jut megélhetéshez. Vagyis a város fokozatosan a környék egészségügyi köz­pontja lett, s ez a szerepe csak fokozódhat az elkövet­kezendő években. JAVULÓ KULTURÁ US LEHETŐSÉGEK Az oktatás helyzetével fog­lalkozva hadd jegyezzük le legelőször Bényei Tamás osz­tályvezető néhány érdekes összehasonlító statisztikai adatát. Eszerint napjainkban már 250 pedagógus dolgozik a városban, ami éppen ötszö­röse a harminc év előttinek. Középiskolai kollégiumokban közel háromszáz férőhely vár­ja ősztől a diákokat, s a ne­gyedik ötéves terv feladatai­nak megvalósításával 578-ra emelkedett az óvodai férőhe­lyek száma. A felszabadulás előtt egyéb­ként csak egy középiskolája volt Hatvannak. A Balassi ut­cai Bajza Gimnázium ma már nem áll magában. Üj- Hatvan közgazdasági szakkö­zépiskolát kapott, tavaly pe­dig átadták rendeltetésének a Zagyva-parti gyönyörű szak­munkásképző intézetet, amely a különböző iparágak után­pótlásának biztosításában bír fontossággal. A közelmúltban teljesült Békés György könyvtárigaz­gató egyik nagy álma is, ami­kor átadták rendeltetésének a Mészáros Lázár utcai fiók­könyvtárat, Űj-Hatvan friss kulturális központját. S , az igazgató nem kis büszkeség­gel emlegeti a Szövetkezet utcai központi intézmény gazdagodását, olvasótáborá­nak nagymérvű növekedését. Fontos szerepet tölt be két esztendeje a város szellemi életében a Hatvány Lajos Múzeum, amelynek élére ak­kor került függetlenített igaz­gató az ambiciózus Kovács Ákos személyében. Mint be­szélgetésünk során elmondot­ta, egyik igen fontos feladatá­nak tekinti a Doktai Gyula és Németi Gábor által koráb­ban. begyűjtött anyag rend­szerezését, szeretné kiegészí­teni a néprajzi gyűjteményt, törődni kíván a helytörténeti és munkásmozgalmi emlékek felkutatásával, hogy majdan A Duna, Cipoyyar uy üeemaarnokaban. («Foto; Szabó Senator/ múzeumi szoba álljon össze belőlük, s anyagi lehetősé­geihez mérten fiatal kortárs grafikusok munkáiból vásá­rol. Az űj-hatvani Liszt Ferenc Művelődési Ház nem végez ugyan sokrétű tevékenységet, de tisztelendő munkásságá­ban a nagy múltú zenekar fenntartása, szerepeltetése. Egyre többet hallat magáról — mióta Kovács Imréné sze­mélyében függetlenített igaz­gatója van — a cukor- és kon­zervgyárak művelődési ott­hona. A városi Vörösmarty Művelődési Központ pedig országos figyelmet keltő ügyet szolgál a Hatvani Galéria fenntartásával, elsődlegesen figyelmezve természetesen arra a feladatra, hogy tárla­taival, amilyen például a ma nyíló Nagy Balogh-emlékki- állítás, a város és környéke lakóinak ízlését, látsákultú- ráját formálja egészségesen. ÚJ FELADATOKRA KÉSZEN Hatvan várossá nyilvánítá­sa 30. évfordulója kapcsán az iméntiekben jobbára eredmé­nyeket, kiugró sikereket re­gisztráltunk. Pedig nyilván­valóan itt is vannak megol­dásra váró gondok, feladatok. Ezekről az MSZMP városi bi­zottsága első titkárával, Szo­kodi Ferenccel beszélgettünk, elsőként az ipar és mezőgaz­daság előtt álló követelmé­nyeket véve számba. — Hangsúlyozni kívánom, hogy amit harminc esztendő során produkált Hatvan, egy­értelműen igazolja, hogy pol­gárai szívügyüknek tekintet­ték a szocialista társadalom építését, s rengeteget maguk­ra vállaltak a közös felada­tokból. Hasonló megértést ta­núsított sorsdöntő problé­máik megoldása tekintetében megyei párt- és tanácsi veze­tésünk is, amelyeknek nincs könnyű dolguk az igények megítélésénél, a jogosság el­döntésénél — mondotta Szo­kodi Ferenc. — Ami az elkö­vetkező, időszakban igen fontos szempont, szükséges, hogy további rejtett tartalé­kok után kutassunk, s a fel­szabaduló anyagi, szellemi erőt megfelelően kamatoztas­suk, összhangban természe­tesen a megyei koncepciók­kal. Ami a kérdés első ré­szét illeti: nem mondhatjuk, hogy az elmúlt 30 évet varo­sunk viharos ipari fejlődése jetlememé. noha a rekoru. strukciOKkal, tovaDbá néhány üzem letelepülésével Hatvan gazdasági szerkezete lényege­sen megváltozott. Iparfejlesz­tés területén legfőbb gon­dunknak én azt tartom, hogy tovább lépjünk az egysíkú foglalkoztatási szerkezet meg­változtatásában. Mezőgazda- sági vonatkozásban a szako­sított telepek termelésének további növelését vélem el­sőrendűen szükségesnek, s kü­lönösen sürgető kérdés a szarvasmarha-program meg­valósítása. — Mit tart helyénvalónak a kulturális élet, illetve az egészségügy továbbfejlesztése dolgában, különös tekinUttel a tárgyi feltételek hiányossá­gára? — Kétségtelen, hogy pél­dául óriási értékű muzeé. is anyagot tárolunk korszerűt­len körülmények között, s a városi művelődési központ is több anyagi támogatást érde­melne sokrétű munkájának elvégzése érdekében. Ennek ellenére országos szinten sincs szégyenkezni valónk. Tény viszont, hogy a rendezvénye­ket formájukban és tartal­mukban még közelebb lehet vinni a reális igényszinthez. Közoktatásunkban talán egyetlen fő feladatot kell mi­előbb megvalósítanunk, ez pedig az általános iskolai tan­termek zsúfoltságának fel­számolása, valamint a gyer­mekintézmény-hálózat bőví­tése. Egészségügyünk helyze­te jóval konszolidáltabb, s ha óhajt akarnék megfogal­mazni, az kórházunk érsebé­szeti munkájával függ össze. E téren kiváló eredmények­kel dicsekedhetünk, éppen ezért országos érdek a törek­vés megfelelő anyagi, erkölcsi segítése, mely által dri Szabó László és orvostársai a meg­növekedett területi ellátás­nak is megfelelnek majd. — Foglalkoztatja a város­belieket a lakásellátottsag, emlegetik a pályaudvar szűk keresztmetszetét! • — Feltétlenül összpontosí­tani kell erőinket a lakáshely­zet javítására, s ezzel össze­függésben a közműfejlesz­tésre. A vasúti csomópont re­konstrukciója nem került le a napirendről, a közeljövő e tekintetben jóval kecsegtet. De megközelítően ennyire fontosnak vélem kereskedel­mi hálózatunk fejlesztését, ipari 'vonatkozásban a mun­kahely-választék bővítését, a jövedelemszint emelést, s az üzemi étkeztetés kiterjeszté­sét. S ha keressük a megol­dást, véleményem szerint mód nyílik a strandfürdő meden­céinek növelésére is. Nem választhatók el azonban mindezektől a társadalompo­litikai, ideológiai kérdések — folytatta a beszélgetést a pártbizottság első titkára. — Tapasztalatom az, hogy el­ért eredményeink a párt he­lyes szövetségi politikájában gyökereznek, s a dolgozók körében mindinkább tért hó- dít a szocialista gondolko­dásmód1. Ugyanígy megelége­déssel nyugtázhatom, hogy városszerte a különböző mun­kahelyeken az emberek egy­re határozottabban lépnek fel a kispolgári szemlélet meg­nyilvánulásaival szemben, ami komoly támasz az ideoló­giai nevelőmunkában. Végül mindezeket összegezve hadd fejezzem be azzal, hogy váro­sunk sem jár más cipőben, mint a hasonló nagyságrendű települések. S bár történel­mileg rövid idő alatt óriási fejlődést értünk el, a javuló körülmények újabb igényt támasztanak, amit figyelnünk kell. Megnyugtató ugyanek­kor, hogy a gondok rendezés se, a város fejlesztése érdeké­ben a lakosság egyre többet vállal magára, amiért csak tiszteletteljes köszönet jár ezen a szép évfordulón! Moldvay Győző JávmütüiLCX 197% junius 20« gcntcfc ►

Next

/
Oldalképek
Tartalom