Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-19 / 142. szám
időben és jói dönteni ettős s egymástól el nem választható követelményként fogalmazódott I meg a címben a sikeres vezetés, irányítás egyik lényeges ismérve. A döntés- hozatal folyamatának te- i kintélyes irodalma van már, s bár a vezetéstudomány Ilyen irányú segítsége értékes, a döntést hozóknak — akár személyek legyenek, akár testületek — szükséges a gyakorlat iskolájában is tanulniuk. A gyakorlati tapasztalatok viszont arra figyelmeztetnek, hogy még sok az elsajátításra váró ismeret. Azt mondják, s van benne igazság, hogy a sokasodó feladatok miatt a vezető „futószalagon gyártja” a döntéseket. Mert nemcsak a folyó ügyekben kell határoznia, hanem egyre gyakrabban abban is állást foglal, ami jövőbeni ügyek sorsát befolyásolja. A mennyiség azonban nem silányíthatja a minőséget: a jó döntést mindig időben, alapos előkészítés után hozzák. Most már arra illik megadni a feleletet, mit értsünk az időben, s az alapos előkészítés fogalmán ? A séma egyszerű: akkor születik időben a döntés, ha a hozzá szükséges összes feltételek — adatok, tények, elemzések — rendelkezésre állnak. Az alapos előkészítés pedig megkívánja a különböző nézetek demokratikus összevetését, a minde'n tényezőre kiterjedő mérlegelő figyelmet. Az életben persze 'mindez jóval bonyolultabb. Ám korántsem annyira, hogy lutrivá változtassa a döntéshozatal folyamatát. Az új beruházásról, az elavultat felváltó gyártmányról, a termelőberendezések cseréjéről sokféle ismeret megszerezhető, mielőtt kimondják az igent vagy a nemet. Az ismeretek gazdagsága csakis úgy érhető el, ha minél több forrásból származnak, ha tehát az összegyűjtésük széles körű, demokratikus. Nem szükséges okvetlen mindenkit meghallgatni, de mindenki szavára oda kell figyelni, aikinek mondandója van! Akadnak, akik sajnálják erre az időt. Azt tartják, majd a döntés után „kialakulnak a dolgok”. Veszélyes szemlélet! Sokféle gondunknak, bajunknak, — így a beruházások késedelmes kivitelezésének, a számítottnál nagyobb költségének, a gyármánycserélődés lassúságának, az állóeszközök alacsony kihasználtsági fokának — itt, az elhamarkodottan vagy éppen késve, de mindenképpen megalapozatlanul hozott döntésekben rejlik a forrása. Erre csak egyetlen példát. Nemzetközileg kétszer annyi időt használnak fel átlagosan a beruházások előkészítésére, mint hazánkban. Ugyanakkor a kivitelezés ideje felével, kétharmadával rövidebb! Örvendetesen gyarapszik az időben hozott, helyes döntésekről tanúskodó esetek száma. Határidőre elkészült nagy beruházások, mint a Testvériség földgázvezeték első szakasza, az olefinmű, azt bizonyítják, hogy hatalmas értékű, vállalatok seregét megmozgató létesítményeknél sem boszorkányosság a döntések, döntéssorozatok alapos előkészítése. Igazolják ezt más, kisebb horderejű tények is. Így a hűtőgépek, hűtőberendezések fejlesztése — a hazai erők és a licencvásár- > lás egyesítése —, a számítás- technikai iparág létrehozása, a bútoripar rekonstrukciója stb. Igaz, ellenkező előjelű példákat is sorolhatnánk, mert hiszen késve születtek meg a döntések a cementipar bővítésére — hosszú éveken át nagyarányú importra kényszerültünk —, nem nevezhető sikeresnek egy új hazai dömpertípus kialakítása s így tovább. Mind a jó, mind a rossz döntésekből oktaloi kell. Elsősorban arra választ keresni, a döntéshoztal előkészítésébert mi történt, hogy .jónak, illetve rossznak bizonyultak a gyakorlat vizsgáján az elhatározások. Ahogy iparági, iparcsoporti. ágazati értelemben szükséges ez az önvizsgálat —< ' A KGST-országok közül Magyarországon „állítják elő” a legkorszerűbb, komplett fodrászszalonokat. A közelmúltban az OKISZ vezetői Mongóliában szerződést kötöttek, amelynek alapján magyar fodrászszalonokat rendeznek be a baráti országban. A megállapodásnak amire megkülönböztetett figyelemmel mutatott rá a párt XI. kongresszusának határozata —, úgy elengedhetetlen a vállalatoknál is. Nemcsak azért, mert a döntések többségét ott hozzák — a saját tervkészítésből, a vállalati önállóságból következik ez —, hanem azért is, mert ma még a termelőegységeknél a leggyengébb a döntéshozatal folyamatának határozott útja, módszere. S amire végképp alig jut figyelem, az a döntés végrehajtásának megszervezése, ellenőrzése!# Nemegyszer lehetünk tanúi annak, hogy az időben hozott jó döntések sem hozzák meg a remélt kamatokat, az eredmény elmarad a várttól. A miértre egyértelmű a felelet: mert nem szervezték meg kellő körültekintéssel a végrehajtást. Döntöttek, s úgy hitték, most más „sínen van az ügy”, minden további teendő megy magától, nem igényel semmiféle terelést, beavatkozást. S csak a ’ félsiker, vagy éppen a kudarc bekövetkeztekor hökkentek meg: hiszen jól döntöttünk?! önteni, szervezni, ellen- őrizni: olyan hármasszabály ez, amelyet nem lehet mással helyettesíteni. E szabály nem korlátja, hanem iránytűje a vezetésnek, á döntést hozó személyeknek, testületeknek. Nagy a felelősségük, mert hiszen dönteni, igent vagy nemet mondani a következmények vállalását is jelenti. E teher súlya akkor csökken, ha alapos volt az előkészítés, Szervezett a végrehajtás. Az ellenőrzés ilyenkor már csak kellemes számvetés: az eredmények, a sikerek összegezése, az újabb döntésekhez szükséges tanulságok felhasználása. Nemcsak nálunk, a világ minden országában sokat foglalkoznak a szakemberek a szarvasmarha-tenyésztés helyzetével. A szarvasmarha ugyanis mindenhol gondot okoz az állattenyésztésben. Erről tanácskoztak a szakemberek a közelmúltban Gyöngyösön. Amíg a b aroinf i termelés és a hízott sertés előállítása — már a nyelvtani megfogalmazás is erről árulkodik, termelés, előállítás — gyakorlatilag iparszerű rendszerekben folyik a fejlett mezőgazdasági üzemekben, addig a szarvasmarha-tenyésztésben szinte változatlan a helyzet. Pedig ezen a téren is fordulóponthoz érkezett az állattenyésztés. A hagyományos módon ma már egyre nehezebb termelni. A mező- gazdaságból — ha jóval csekélyebb mértékben is, de — még mindig folyik az élő munkaerő elvándorlása. Hazánkban az elmúlt tíz-tizen- két esztendő alatt körülbelül 800 ezerre tehető a mező- gczdaságból az iparba átkerülök létszáma. Ez azonban természetes folyamat, hiszen a gépek egyre több élő munkaerőt szabadítanak fel a mezőgazdaságban is. A tendencia azonban elsősorban a növénytermesztésre jellemző — gabonafélék, kukorica —, de egyéb területen is egyre nagyobb tért hódítanak az iparszerűen termelő zárt rendszerék. Világos, hogy magán a mezőgazdaságon belül Is feszültség keletkezett. Annak az ágazatnak, amely iparszerű gépi technológiára és technikára van alapozva, nagyobb a vonzása, az emberek szívesebben mennek arra a területre dolgozni, ahol szervezettebb, higiénikusabb, kevesebb fizikai munkával járó termelésben kell részt venni. Az állattenyésztésen belül a szarvasmarha-tenyésztés és -tartás a legmegrögzöttebb hagyományos mezőgazdasági munkatípusokhoz tartozik még a nagyüzemi gazdasáMészáros Ottó Fodrászszalonok exportja megfelelően már egy komplett női és férfiszalont üzembe is helyeztek Ulán-Bátor közelében, míg egy másik üzlet fölszerelésére a közeli jövőben kerül sor. Az újonnan megnyíló szalonokban mongol dolgozókat is magyar szakemberek tanítják be. Látogatóban egy kitüntetett brigádnál NÉHÁNY HÉT ÓTA, a főmechanikai osztály „Lenin” szocialista brigádjánál aligha van boldogabb csapat a gyöngyösi Izzóban. A tmk-s villanyszerelők népes együttese ugyanis nemrégiben abban a megtiszteltetésben részesült, hogy elnyerte az MSZMP Központi Bizottsága egyik kongresszusi oklevelét, bekerült az országos munkaverseny élmezőnyébe. Egyedül a pipishegyi gyárból, másodmagával a nagyvállalattól, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT- ből... Az oklevél most — Kádár János aláírásával — a hatalmas gépcsarnok falát díszíti, a munka más „trófeáinak” társaságában. Mert az említett elismerés nem az első és az egyedüli a brigád életében. A húszegynéhány tagú gárda 1962-től napjainkig nem kevesebb, mint tizennégy alkalommal szolgált már rá a szocialista címre. Megszerezte a legjobbaknak járó zászlót, a bronz, az ezüst, az arany plaketteket. Mi több: kétszer kapott vállalati „kivaló” minősítést s a kongresszusi oklevéllel 1 egyidejűleg a szakmának is kiváló brigádja lett. A ritka „gyűjteménynek” — mondani sem kell — sok a csodálója. s ugyanennyi a fiúk tisztelője is. — Vajon mi tesz egy kollektívát ilyenné, mint amilyen? — kérdem a brigád vezetőjétől, a fiatal Czakó Jánostól. • - Szeretünk dolgozni, s ■unkánkban, életünkben a legjobb igyekezetünkkel iparkodunk megvalósítani a mozgalom célkitűzéseit — válaszolja egyszerű szavakkal, rendkívül tömören a „briga- déros”. Tmk-sok vagyunk, így mindig akad tennivalónk. Hol innen, hol onnan szólnak, hívnak bennünket. Ha meg nem, hát mi keresünk magunknak valamilyen feladatot ... S tulajdonképpen ilyesfélékről vall a napló is. Mini kitűnik a bejegyzésekből: a brigádtagok — mindennapi teendőik mellett — következetesen dolgoztak például azért, hogy a szabványhoz igazítsák a gyár elektromos hálózatát. Az újabb berendezések megismeréséhez, szereléséhez rendszeresen — egyénileg és tanfolyamokon, iskolákban ’ — fejlesztették szakmai tudásukat, s így aztán mind jobban sikerült munkájuk mestereivé válniuk. Olyanokká, akiknek ma már úgyszólván semmiféle meglepetést nem okoznak a megbízások. Olyanokká, akik közül nem egy magasabb beosztásban is megállja a helyét. — Nyitott szemmel járunk — beszéli Szűcs György, a brigád helyettes vezetője —s ahol csak lehet, megpróbálunk munkánkon egyszerűsíteni, ésszerűsíteni. Egy-egy jobb megoldást alkalmazunk, olyan anyagot, alkatrészt is hasznosítunk, amiről mások esetleg már lemondanának, amit veszni hagynának. Ez utóbbival, csupán tavaly 104 ezer forintnál is nagyobb volt £ rnegmkar uasunJül Jelszavunk: a jó minőség, a gyorsaság. Van például olyan idei programjuk is — amit még tavaly teljesítettek. SOK MELYRŐL verbuválódott a társaság — a brigádtagok többsége a legkülönbözőbb településekről jár dolgozni — mégis együtt tud maradni gyakran a műszak után is. Ha valamilyen társadalmi akcióról, közös megmozdulásról van szó. — Amellett, hogy van köztünk önkéntes rendőr, véradó, ennek is, annak is akad jócskán elfoglaltsága: segítettünk már az erdőtelki iskolásoknak, kommunista szombaton dolgoztunk a városi óvoda fejlesztéséért. Sőt, rendszeresen patronáljuk az izzós kicsinyeket — halljuk Vágó Páltól, a brigád egyik legrégebbi tagjától. — Tavaly például 12 órás társadalmi munkát vállaltunk fejenként, de aztán . majdnem 17 lett belőle ... úgy belelendültünk . .. Élénkek a munkapadjaiknál, szerszamaik társasagában — s elevenek a politikában is. S ez nemcsak a különböző oktatásokon való aljtív részvételükben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy jó néhányan szakszervezeti és pártcsoportbizalmi- ak, helyettesek', műhelybizottsági, alapszervezeti vezetőségi tagok. Kezdeményezéseikkel, átlagon felüli teljesítményeikkel, példamutató munkájukkal, életükkel rangot, megbecsülést szereztek maguknak a gyárban, Gyöngyösön, a vállalatnál a szakmában. Ezért a kongresszusa oklevél — amelyet egyébként Németh Károly adott át nekik Budapesten. S amit később, az izzós újságban Kádár elvtárs személyes üzenete, üdvözlete kísért.., Az oklevéllel — mint mondják — 110 ezer forint jutalom is járt. Az összeg jelentősj részét a főmechanikai osztály közös kasszájába tették, közös célokra, másik részét pedig igazságosan szétosztották az arra legérdemesebbek (között. A SIKERT MEGÜNNEPELTÉK, a nagy eseményt, az ünnepet természetesen illő módon köszöntötték. Aztán megint visszatértek a dolgos hétköznapokba, s folytatják a versenyt. Csak most már többet mutatva. Ahogyan a magas kitüntetéshez illik! — Szerencsére, a körülményeink kedveznek az elképzeléseink valóra váltásához — magyarázza mosolyogva a brigadvezető — mivel az idén így is e.gy csomó szokatlan, komoly feladat áll előttünk. Mindennapi javítómunkánk mellett részt veszünk például a planártran- zisztor gyártásához szükséges új üzem áttelepítésében, s tőlünk várják az öblös- üveggvártó berendezések készítéséhez a speciális világítási feladatok elvégzését. Nem lesz könnyű dolgunk, de hát éppen ez teszi izgalmassá, széppé a műszakokat! Reméljük, hogy megint, az idén is megfelelünk majd a várakozásnak. S ismét, a műszakokon túl is sikerül adnunk valamit... G9. gokon belül is, s akkor még nem szóltunk arról, hogy például a tehénállomány negyven százaléka kisüzemi gazdaságokban, magyarul háztájiban van elhelyezve. Pedig ez sem egy elhanyagolható momentum, hiszen a nemzedékváltással valószínű el fog tűnni a háztáji tehén fogalma, hiszen amíg az előző generáció életéhez, életformájához hozzátartozott a ház körüli jószag — különösen a tehén —, addig a fiatalok már a lakóhely kialakításánál figyelmen kívül hagyják a tehéntartás lehetőségét is. Az életszemlélet- és életformaváltozást azonban tudomásul kell venni, s „ úgy szervezni a szarvasmarhatenyésztést, hogy az megfeleljen az egyre növekvő igényeknek, követelményeknek. Mert az igények nőnek. A húsfogyasztás egyre emelkedik, s amíg 1968-ban arról beszéltünk, hogy nem vagyunk tejfogyasztó nemzet, mivel a meglevő 1 milliárd 300 millió liter tej eladása gond volt, ma arról beszélhetünk,hogy az egymilliárd 418 millió felvásárolt tej kevés, mert többre van igény. Az előrejelzések szerint 1980-ban 2,5 milliárd liter tejre, 1990-ben három, három és fél milliárd liter tejre lesz szükség. Hogy ezeket az igényeket ki tudja elégíteni az élelmiszer-gazdaság. ahhoz egyetlen járható út kínálkozik: a szakosítás. A kettős hasznosítású szarvasmarha — amely hús- és tejtermelésre egyaránt alkalmas, (vagy a mai követelmények közepette inkább úgy mondanánk; egyaránt alkalyiatlan) — használhatatlan a korszerű nagyüzemi gazdaság számára. Magyarországon az ezredforduló előtt tíz esztendővel a következő arányokat kell mutatniuk a szai vasmarha - típusoknak ahhoz, hogy versenyben tudjon maradni a termelés a fogyasztói igényekkel. Az úgynevezett kettős hasznosítású típus mindössze kilenc százalékát teheti ki az állománynak, hústípusú szarvasmarha adja majd a létszám 48 százalékát és a tejelő típusú a 43 százalékát. Megszívlelendő az az adat is, miszerint hazánkban ezer lakosra vetítve 75—80 tehén a statisztikai mutató. Európában ez az arány kétszerese a hazainak. Ahhoz tehát, hogy felszámoljuk a szarvasmarha-tenyésztés kérdőjeleit, nagyon sokat kell még tenni a mezőgazdaságban. Vannak objektív nehézségek, amelyeken egyelőre nehéz változtatni, de van, amin könnyen lehetne. Például a szemléleten. Azon a szemléleten, amely még mindig ragaszkodik a kettős hasznosítású „szent tehénhez”, holott mind nemzetközi, mind hazai tapasztalatok egyértelműen igazolják ennek az álláspontnak a tarthatatlanságát Szigethy András 1336 kilométer... Ennyi csövet gyártottak a Cement- és Mészmű Vállalat selypi gyárában az elmúlt évben. Az eredeti tervben 1280 kilométer cső szerepelt. A XI. pártkongresszus tiszteletére az üzem dolgozói tíz kilométerrel több csövet ajánlottak fel, de még ezt is túlteljesítették negyvenhat kilométerrel. Képünkön: Czank Mihály- né a 250-es csövek szállítását készíti elő. (Fotó: Szabó Sándor) 1375. június 12* csütörtök / I i 4 Kérdőjelekkel, vagy anélkül?
