Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-29 / 124. szám
Ma este premier A Sirály, Egerben Egerbakta, 1975 A Moszkvai Művész Színház bemutatója óta Csehov Sirály című színműve fogalommá vált. (A színháznak — mely Sztanyiszlavszkij rendezésében sikerre vitte a darabot — ma is egy kiterjesztett szárnyú fehér sirály a címere.) Az orosz író méltatói azt mondják, hogy a Sirály az első a nagy Csehov-drá- mák sorában. Nem véletlen tehát, hogy a miskolci—egri színház ennek a műnek a bemutatásával akarja megalapozni Csehov-ciklusát. Déry Tibor azt írja: a Cse- hov-hősöknek az a tragédiájuk, hogy nem adatik meg nekik a mindennapi értelmes cselekvés lehetősége. Ebből a tételből kiindulva kezdtünk beszélgetni Illés Istvánnal, aki Csehov-rende- zéssel a (Cseresznyéskerttel) lépett a pályára, s évek óta tanulmányozza Csehov dramaturgiáját. A rendező — mintegy válaszolva Déry megállapítására — ezt mondja: Kétségtelen, hogy Csehov-darabok- ban tulajdonképpen nem történik semmi. Ezt már any- nyian és annyiszor elmondták, hogy közhelynek számít. A nézőnek azonban éreznie kell — s ez a mi legfőbb törekvésünk a Sirály bemutatásával! —, hogy a semmi mögött mi minden van, milyen érzelmi, erkölcsi tartományok mozdulnak meg. Ami az értelmes cselekvés lehetőségét illeti, azt hiszem, erről hosszabban is érdemes beszélni. Mert itt van például a Sirály Arkagyinája. Életének van értelme, célja, hiszen színésznő, aki keményen megdolgozik a sikerért. Más kérdés, hogy mindent egy lapra tesz fel. „Élete könyvének utolsó oldalát” olvashatjuk. Tartani magát a pályán, s fiatalnak maradni — ez minden törekvése. Az évek azonban kérlelhetetlenül múlnak. Arkagyina egyre bizonytalanabb, egyre önzőbb, egyre kegyetlenebb. Fiában élhetne tovább minden szép terve, művészete... Trepljov, a fiú? („Duzzog, prüszköl, de semmiféle elfoglaltsága nincs... Szégyelli ezt a lézengést.”) S mikor írni kezd, egyetlen élő hőst nem formál. Látszólag a sorsa szerencsétlen. Valójában akarata, bátorsága nincs elég. Szorin? Leszolgálta a törvényszéken a 28 évet, „s mostanra úgy megáporodott már, akár egy ócska pipacsutora.” Trigorin, a sikeres író pedig így vall magáról: „Sosem is volt saját akaratom... Bágyadt vagyok, puhány, mindig engedelmes.” S mehetnénk tovább. A Sirály hőseire — egy kivételével — 1*75. május 59., csütörtök ráillik a címke: „az ember, aki akart”. Csak akart... S az az egy? ö a Sirály, akit nem lehet sem szórakozásból, se unalomból, sem szenvedélyből elpusztítani. Aki végül is — kicsit bizonytalanul, de mégis repülni kezd... A legizgalmasabb éppen az, hogy mindegyik Csehov-hős- ről tudjuk, mikor mit kellene tennie, hogy értelmesebbé, tartalmasabbá tegye életét, de egyszersmind abban is biztosak vagyunk, hogy nem fogja megtenni ezt a lépést. Ezért szánandók — és nemcsak szánandók, hanem bizony gyűlöletesek is — ezek az emberek. Szerb Antal azt írja Csehovról: „Csak hangulatokat ragad meg, melyek azonban elfutásukban is megrendítő dolgok.” Ezeket a megrendítő dolgokat — melyeknek gyökere a századvégi orosz valóságban keresendő — szeretnénk az előadásban felmutatni. Erre szövetkeztünk Máthé Évával, *Blas- kó Péterrel, Juhász Jácinttal, Varga Gyulával, Gyöngyössi Katalinnal, Sarlós Gáborral, Somló Ferenccel, Lenkei Edittel, Jancsó Saroltával és Somló Istvánnal. Bemutató: ma este az egri Gárdonyi Géza Színházán. (Gyarmati) 14. Már sírt a méregtől, fáradtságtól; nem törődött az erősödő repülőzúgással. Voltaképp észre sem vette a repülőzúgást, csak amikor kivilágosodott körülötte a táj. ’ Alatta a domboldalon húsz vagy harminc lépésnyire a boglyák. Lehetséges, hogy ott jött el közöttük a vak- to leiben. Valósággal kirí a sok szép épület sorában az Egri út 100. sz. alatti ház. Ügy megviselte az idő, hogy szinte hullámot vet már a tető- szerkezete. s olyan a négy fal is, mint a patak vize, amikor szél borzolja. Gondolná az ember, támogatásra szorul ez a ház, azért hordtak olyan rengeteg követ a homlokzata elé, hogy legalább azt ne engedje kidőlni. A pitvarban öregember könyököl, nézelődik, ki mindenki jár arrafelé. Nincsen semmi érdekes: az ég végtelen, lágy kékségéből fény szikrázik, madarak cikáznak benne. Zöld a fák lombja, zöld az árok partja, időnként nehéz autók fékje csikorog a ház előtti kanyarban, aztán eltűnnek, csak a felvert por, az marad utánuk. — Jó napot, bátyám. Mire jó itt ez a sok kő? Gyulladásos szemével fölnéz az öreg, kezét á füléhez tartja, akárha tölcsér lenne: — Tessék?-----Mondom: mire itt ez a s ok kő? — Mert idehozták autóval. — Miért hozták ide? — A követ? Azért, mert ezt majd lebontjuk, legyen hová felépíteni az újat. Árok, fű, pitypang Egerbakta, 1975. május. A házak előtt kert, a kertben orgona, fenyő, platán. És sárga tulipán, piros tulipán, bimbózó pünkösdi rózsa. A kerítés és az árok között a járda keskeny csíkja, az árok partján fű, a fűben pitypang. Selymes gömbfejét megborzoilja a közeli erdőből kellemes illattal érkező gyenge szél. Aki beleszív ebbe a levegőbe, menten megszereti. És nem is kell hozzá túlságosan fáradtnak lenni, hogy arra gondoljunk: de jó lenne itt vagy két hét pihenés! Az igen, az biztosan jó lenne. De milyen azoknak, akik Itt élnek? Hogyan találja itt magát az az 1540 ember, akiknek Egerbakta — az otthon? Te nagyot, én nagyobbat Mint szinte mindenütt ebben a faluban, a Bátort úton is szép házak, porták sorakoznak egymás mellett, és jómódra, majdhogy nem gazdagságra engednek következtetni. Jó is ez, meg nem is, mert nemcsak azt mutatja: lám, milyen jól élünk, hanem azt is, hogy megőrzött valamit a falu a régi gazdagok nem éppen rokonszenves rivalizálásából. Az meg nem más, csak anyEmlékezett rá, hogy szélről a harmadik boglyában turkált; zihálva, bukdácsolva szaladt odáig az elnehezedett batyuval. Leroskadt a tövébe, és kitapogatta a lyuk szájánál a tarisznyát. Semmi vész, nem vitték el. Nem is igen nyúlt bele senki; ugyanolyan kitömött, mint volt. — Jól van, Grisa — mondta lih^ve, hangosan. nyi, hogy — ha te nagy házat építettél, én még nagyobbat építek a szomszédodban. Na, hát ennek ma már nemigen örülhetünk, úgyhogy szinte jólesik látni a falut átszelő kis erecske közelében a cserepeitől megfosztott házat, amely roskadozva tartja így is. meg- könnyebbedve, a szinte csú- folkodó lécbordázatot. Csú- folkqdik a sok ormótlan fekete betű is az egykor sárga volt homlokzaton. Azt lehet kivenni az ákombáko- mokból, hogy a ház körül nem nagyon érdemes tartózkodni, mert hogy élet- veszélyesen közel áll máraz összedőléshez. (Mélypataki Istvánná, a községi tanács titkára .meséli, jó egypár felszólítást küldtek már a tulajdonosának: haladéktalanul bontsa le. Ebből eddig annyi lett, hogy nincs mór cserép a házon, egyébként minden a régi. A gazda azonban minden felszólítás után bemegy a tanácshoz, és élénken helyesli az elöljáróság sürgetését: „Igazuk van, kézit csókolom, régi ház az mór, meg életveszélyes is, le kell art bontani.” Azzal ő elmegy, a düledező ház meg marad az életveszéllyel.) „Idegen” vizeken Megmosolyogni való lenne ez a már-már vidám házbontási história, amely különösebben nem fontos a falu életében, és itt is inkább csak az érdekesség kedvéért szerepel. Meg azért, hogy aki nem járt arra, az is tudja, merre lehet Eger- baktán Varga Sándorék háza: majd hogy nem szemben ezzel a düledezővel, ott, ahol a kis erecske kibújik az országút alól, és a kertek alatt folytatja útját £ „nagy” patakig, a Laskó buja növényzettel zöldellő medréig. Nos, itt áll Varga Sándorék háza, a Bátori út 45. alatt. A férfi nincs itthon, csak az édesanyja. Éppen most húzott egy vödömyi vizet az utcai kútból. Leteszi a vödröt a nyitott kapu mellé, úgy mondja, nincs itthon a fia, bement Egerbe, és hogy bizony úgy van, ő is tudja, hogy Sándor gyakran felszólal a tanácsnál a falu érdekében. Elmondja, hogy gondolja ő, mi kéne, hogy kéne, azért hogy jobban fejlődjön Egerbakta. Varga Sándor elmondja, de tudja art jól az édesanyja, Margitka néni is. „Épp jókor küldtétek a Sztál in-gyertyát — tette gondolatban hozzá. — Épp a legjobbkor.” Kialudt a fény a táj fölött, és egyszerre olyan sötét lett, félredolgát végezni is csak annyira merészkedett el, hogy a boglyát még elérje a karjával. Magára csavarta a pokrócot, és bebújt a szénába, jó mélyen. Eszébe jutott a kutya: akkor kellett volna hívni, amikor az előbb kivilágosodott. Bár az igaz, sötétben is eltalál ide a kutya, ha akar. Azért kutya. Csak ez az: honnan tudja, hogy a gazdája ide jött vissza? Még szag után sem keresheti a domboldalon a sok kódorgás miatt. S nem tudhatja ezt egy oktalan állat, hogy ez a vacok éjjeli szállásnak készült. Nem akaródzott kikecmeregni megint a boglyából, és csak fektében' füttyögött. szólítgatta a kutyát. De semmi nesz a közelben. Lehet, végképp elbi- tangolt; kár volna érte pedig. Ezek mór csak reggel jönnek a rakományért. Az volna a szüret, ha mindent eldughatna addig. Szépen be lehetne pakolni a boglyák alá apródonként az egészet, az eszcáigot is, mindent. De nem ér az semmit, ha úgysem jön értük soha. Mert idegen országba nem tehet csak úgy, saaba— Sok minden kéne, kedves — magyarázza barátságosan —, sok minden. De leginkább az lenne jó, ha mi vigyáznánk a magunk dolgaira. Éppen az imént találkoztam az elnökasz- szonnyal, neki is el akartam mondani de nem jutott rá idő, mert nagyon sietett. Azt mondtam volna el az elnökasszonynak, hogy egyórás munka len ie földmaróval megmélyíteni ennek a kis folyócskának a járatát. Mert itt mindent beledobálnak a népek, kályhát, hipós- üveget, mindent, és elzárják a víznek az útját. Ha aztán nagyobb eső jljn, nem tud lefolyni rajta a víz, elönti a kertünket, kimossa a vete- ményt. Hát ezért kéne a földmar óval.. Meg az is kéne persze, hogy a szomszédaink ne hordanának bele minden lomot. És el is indul Margitka néni, mutatja, hol öntötted a kertet a tavaszon a víz, meg a mederbe dobált szemetet is, úgy sóhajt fel; — Hogy lehet ezt mind a vízbe belevetni?! De fizetnénk is mi a gépért. Nem sajnáltuk az 550 forintot a buszmegállónál — itt a ház előtt, látta ugye? — az út kiépítésére, megfizetnénk a gépet is. Mert csak más lenne úgy. Biztosan el lehetne intézni. Mert azt. ugye, elintézték, hogy most már van járdánk, meg az utcán is a villany világossága. Az ember csak nézi: az egész faluban ég a villany, és nem lehet félni az este az utcán, sem embertől, seni attól, hogy megbotlik valamiben a láb. — Akkor hát: mégis történt itt egy s más az utóbbi években... ? — Történt, persze, hogy történt — bólogat Margitka néni. — Most meg majd óvodát is építenek, úgy hallom. De kell is, mert nincs minden háznál nagymama, mint én itt, hogy vigyázzon a gyerekre. Azért kell, úgy is legyen, hogy megépítsék. Hogy tudja az a szülő, vigyáznak rá, nem megy a fia motor elejébe, nem az utca neveli. Járda, jó út, villany Az elnökasszony, Kovács Istvánná, akivel Margit néni nem tudta kibeszélgetni magát, amikor délelőtt találkoztak az utcán, tudja a kis erecske, meg a Laskó patak gondját. dón átjárni. Ilyenkor persze, ha menekülés van. Négy rejtekhelyét készített idáig, de azt mind odahaza, Magyarországon. Azokat akármikor megtalálja. Miskolcon van az első rejtekhely. Egy borospincében, az Avas oldalában. A kéttornyú templomnál kell fölmenni a hegyre, onnan a legközelebb. Azt az egyet nem szabad elfelejtenie, hogy zöldre van festve a léckerítés; több zöld kerítést nem látott a környéken, csak ezt. Azaz drótkerítés van zöld is, de ez csak léc. Maga a pincetuláj- donos sem találná meg egyhamar azt a rejtekhelyét, mert honnan jutna eszébe, hogy ahol le van deszkázva az ászokfa egy darabon, ott a rejtekhely a deszka alatt. Eg" hosszúkás faláda, telis-tele zseblámpaelemmel. Lehet az talán ezer is. De ha ezer nincs, száz biztosan van. Világíthatnak vele otthon, ki tudja, meddig; se petró, se gyufa- nem kell hozzá. Csak villanykörte. Kár, hogy nem próbálta^ki, világít-e az elem azzal a nagy villanykörtével, mert olyant keríthetett volna azóta akármennyit; Pesten még a féi- rehelyre is be van vezetve a villany. (Folytatjuk) I — Tudom, persze hogy tudom. Az is biztos, hogy szívesen fizetnének a környékbeliek, de a távolabb lakók szintúgy, a meder mélyítéséért. De ezek a vizek nem hozzánk tartoznak, nem a tanácshoz, nem kérhetünk pénzt a rendbe hozásához Szót hoz a szó a szóhoz, s mi más következtetésre jutnánk, mint hogy bizony igaz: sokat fejlődött Egerbakta a négy eszLendóvel korábbi önmagához képest. Az akkori tanácstagváiasz- tások idején, meg az országgyűlési képviselő jelöléseken — amelyeken szinten képviseltették magukat —, mi másról is szólhattak a falubeliek, mint a legfontosabb — az akkori legfontosabb — gondokról: jó út kéne, járda kéne. Felújítás^ ra szorul a Felszabadulás út és teljes felújításra a híd is és a Szalóki út szintén. — A költségvetési , keretből a legfontosabb feladatok megoldásához láttunk hozzá — mondja az elnökasszony. — Az Egri és a Bátori úton elkészült a járda, felújítottuk a Bátori utat és a hidat, 13 lámpával bővítettük az utcák világítását és a tsz segítségével lehetővé vált a, Szalóki út felújítása is. Teljesült tehát a lako®ág kérése, megszűntek a gondok. Legalábbis ezt gondolhatnánk — kissé elhamarkodottan. Mert mint az élet oly sok más területén, úgy Egerbaktán is érvényes a tétel, hogy a megoldott gondok helyét mindig újabbak foglalják el — és ez egyben a fejlődés elengedhetetlen feltétele Is. Föltétien a fejlődés egyik jeleként foghatjuk fel azt, hogy az elmúlt év januári tanácsülésén Csőke Flórián, a Hazafias Népfront községi elnöke már arról beszélt, hogy az ideiglenes buszváró helyére igazit kellene építeni az Egri úton — társadalmi munkával, összefogással. mert erre nincs külön fedezete a tanácsnak. Az már valósággal természetesnek számít, hogy a szót tett követte. A kőbánya, a termelőszövetkezet és a keverőtelep vezetői segítettek legtöbbet, de a lakosság is alaposan kivette részét a társadalmi munkából. így készült el az új buszmegálló, s így szállították át a régit a Bátori útra... — Sehol sincs megállás a fejlődésben, nálunk sem lehet — mondja az elnökasz- szony. — Javítani kell a zöldségellátást, a húsbolthoz vezető szükséges, modernebb közvilágítás kell a faluban. Főleg a főúton, ahol ez évben parkosítanak is. Ezek után látszólag köny- nyű lenne mérleget készíteni arról a fejlődésről, amely a két választási időszak között Egerbaktán bekövetkezett: 80 új ház, több szál méter járda, utak, közművesítés, buszmegálló stb. A számszerű kimutatás azonban nem fejezheti ki a legfontosabbat : legtöbbet gondolkodásban fejlődött ez í kis falu. S ez a gondolkodás a közösség gondoskodása is egyben, saját sorsáért, saját felemelkedéséért Hármat, ropogósát Ügy mondják, a vegyesbolt áruellátottsága jó Szecskó Ildikó, mint eladc így vélekedik, s hasonlóképpen a tanács vezetői is. Az üzlet kellemes levegőjét a négy fal hűvöse és a mennyezet közepén forgó nagy ventillátor biztosítja. Nyílik az ajtó, egy asz- szony érkezik. — Már kifli nincs, ugye? — De, még. van — mondja a kislány a pult mögött. — Akkor hármat kérek,, de ropogósát. Becky Tibor % i Juhász Jácint ás Gyöngyössi Katalin a dráma egyil jelenetében.
