Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-11 / 109. szám
Mindenki továb btanul #«« Helyzetkép, Sírokból A beszélgetés során előkerülnek a megsárgult, a majd 1 Agy évtized előtti anyaköny- ' .; is, Bennük statisztikai' Fiatok < ömege, me"a"uyi szűkszavú tud ásítás az egykori diákokról, álmaikról, terveikről. lehetőségeikről 1934-ben ketten, 1936-ban hatan jutottak csak tovább, C;í is a polgáriba, ebbe a lényegében zsákutca jellegű iskolatípusba. S az is tény. hogy már 1951-et írnak, ám a Siroki Általános Iskola nyolcadikosainak mindössze tizennégy százaléka döntött úgy, hogy búcsút mond a falunak, a mezőgazdaságnak, s szakítva a szülők és nagyszülők örökségével, valamilyen szakmát tanul, esetleg vala- Jnelyik középiskolába jelentkezik. ■ S most kössünk ki a jelennél. Sebők Gyuláné igazgatónő tájékoztatása tömörségé- ’ben is sokatmondó: — Mind a huszonhárom ballagó diákunk továbbtanul. ■tizenegyen a szakmunkás- képzőkben, heten a szakkö- zéspiskolákban próbálnak szeréncsét, egy tanuló az általános, négy a tagozatos gimnáziumot választotta. S az is tény — ennek mi, pedagógusok különösképp örülünk —, hogy egy kivételével valamennyiüket fel is vették. Ez bizony az igények és lehetőségek ritka, szerencsés találkozása. Még akkor is, ha a huszonhárom gyerek ezt természetesnek tartja, mert a harmóniát valakiknek meg is kell teremteniük. Átgondolva, hosszú évek során beérő szívós, tervszerű nevelőmunkával... 1. Régebben egyre-másra adódtak a nehézségek. Ezekre így emlékszik Könczöl Er- nöné igazgatóhelyettes: — Kemény idők voltak ezek. A tanulókat elsősorban a szülői elhatározás befolyásolta, erre hallgattak akkor is ha kedvet sem éreztek a mások által választott hivatásra. Igaz, mi is porondra léptünk, épp a fiatalok, egészséges fejlődésük érdekében. Behívattuk az édesapákat, édesanyákat, s fáradságot nem kímélve érveltünk, magyaráztunk. Az is megtörtént, hogy mi mentünk el — ráadásul többször — hozzájuk, s ott foly- tattuk, ahol az iskolában abbahagytuk. át. „ütközetet” nem mindig nyertük meg. Az egészben'az volt a legszomorúbb, hogy sajnálhattuk a valódi veszteseket: a később nekikeseredett tanulókat. A gárda azonban nem adta fel, s minden alkalmat felhasznált arra, hogy a pólyairányítást sokoldalúbbá formálja, s a választást megkönnyítse. A ma már bevált módszerekről beszél Darnó- vári Sándorné pályaválasztási felelős. — Azt vallottuk, hogy az alsó tagozatban kell kezdeni a munkát. Ötödik osztályban szervezettebben folytattuk: a szándékok felmérésére dolgozatokat írattunk diákjainkkal. Figyeltük őket az órákon, a gyakorlati foglalkozásokon, megkíséreltük felmérni képességeiket, készségeiket. Hetedikben aztán rákapcsoltunk. A naplóba bevezettük a gyerekek elképzelését. Ez arra volt jó, hogy ne csak az osztályfőnök, hanem a kollégák Is figyelemmel kísérjék az elhatározást A pályaválasztási szülői értekezletre eljöttek az egyes termelőszövetkezetek, szakmunkásképző intézetek képviselői, a nagyobb üzemek, «gyárak küldöttei, s tájékoztatást nyújtottak a lehetőségekről. Meghívtuk egykori nyolcadikosainkat is, akik raj- és őrsi rendezvényeken ecsetelték választott szakmájuk szépségeit. Filmeket vetítettünk, vetélkedőket vezettünk. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az igények és a lehetőségek közelebb kerüljenek egymáshoz. Nemhiába szorgoskodtunk, mert az ez évi mérleg igen kedvező: — Ketten nem hallgatták meg a jótanácsot. Az egyiket felvették, a másik kérelmét elutasították. A többiek elé-- gedettek, mert az első nekifutásra bejutottak valamelyik középfokú iskolába — újságolja az igiazgatőnő, majd hozzáteszi : — Az egyetlen csalódott kislányról sem mondtunk le. Óvónő talán nem lesz belőle, de egészségügyi szakiskolába jelentkezhet, s ha hamarabb nem, hát felnőttként megszerezheti azt a képesítést, amelyet édesanyja vár tőle... 2. S hogyan vélekednek a leg- illetókesebbek, a gyerekek? Az már az első mondatok után kiderül, hogy nyíltak, őszinték, határozottaik- , Szilágyi Csaba az eígri ipari szakközépiskolába pályázott finommechanikai műszerész tagozatra. Elhatározását így indokolja: — Irtózom az íróasztaltól, hiszen egy órát nem tudok tétlenül, nyugodtan ülni: a mozgás, az állandó tevékenység az életelemem. Meg aztán az ember csináljon olyasvalamit, ami azért alkotás is. — Szüleid más szakmát javasoltak? öntudatosan válaszol. — Nem befolyásoltak, mert tudták, hogy úgyis hiába szólnának. Szeretem, tisztelem őket, de a jövőjéről min" denki maga határozzon. Bata Éva az otthoniak megértését dicséri, s nem feledkezik meg az alma mater segítségéről sem. — Az Egri Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba megyek, biológia-kémia tagozatra. A család helyeselte, azt mondták : úgy válasszak, ahogy nekem tetszik. 20JSIbsen - Müler: A néu ellensége Színmű, a Katona József Színház előadásában. Ibsen színmüvét mai szing* Mmm? 8613. május 1L» vasárna» padra alkalmazta Arthur Miller — hirdeti a színlap. S valóban a világhírű Miller csak formai-technikai változásokat eszközölt Ibsen drámájánA történet főhőse a sok nélkülözés után szülővárosába íürdőorvosnak visszakerült Stockmann doktor, aki azt gyanítja, hogy a város gyógyvize fertőzött — s ezt a gyanúját a helyi sajtóban is nyilvánosságra akarja hozni. A lap kiadója és szerkesztője eleinte támogatják Stockmannt, de végül az orvos fivére, a város polgármestere mellé állnak, aki cáfolja, hogy a víz fertőzött [enne. A doktor ezután előadásában akarja elmondani felfedezését, de a lapkiadó Aslaksen az előadást népgyűléssé változtatja és, a doktort a nép ellenségévé nyilváníttatják. A - fürdő részvényei értéküket vesztették. A doktort véleménye megváltoztatására v akarják rábírni — de ő kitart igaza mellett, ha ez mellőztetéssel. sőt bántalmazással jár is. tíkaps — Mikor dón lőtté!T — Lényegében mar hatodikban. Elsősorban azért, mert megkedveltem a biológiát Jártam szakkörbe is, így még közelebb került hozzám ez a tárgy. Ha minden jól megy, s helytállók a gimnáziumban is. akkor kutató biológus leszek. 3., Tomasik Gyuszi mindig is a földrajzhoz vonzódott. A járási tanulmányi versenyen első. a megyein a negyedik helyezett lett, s arról álmodozott, hogy geológusként kutat majd a földben rejlő kincsek után. Mégsem így történt, mert szülei mást javasoltak. — Az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola számítástechnikai tagozatán / próbálkoztam, de csak az ipa- ’ rí szakiközépiskolába vettek fel. Otthon arra kérték, ne válasszak olyan hivatást, amely messzire sodor a családi háztól. Ha a fellebbezésem elutasítják, érettségizett műszerész leszek. — S a földrajz? — Később is visszatérhetek hozzá... — bizonytalankodik. Borics Béla az autószerelésre esküszik: — Apám géplakatos, szerette volna, ha én is az leszek, én persze a saját elhatározásomat valósítom meg. Be is jutottam az egri szakmunkásképzőbe. — Jól jövedelmező foglalkozás. .. — vetem közbe. őszintén magyarázkodik; — A pénz is sokat jelent, különösképp, ha kevés. Ennél is többet jelent, ha valaki azt csinálja, amit szíve szerint kíván. Szőke József né osztályfőnök elégedett gyermekeivel. Érthető is, hiszen éltek a lehetőségekkel, s jól választottak. Tanári tanácsra, szülői megértésre alapozva. önállóan... Pécsi István Május W-én kezdődik az érettségi Egyhetes szünet után mind a gimnáziumokban, mind a szakközépiskolákban megkezdődnek az érettségi vizsgák. Május 19-én a magyar nyelv- és irodalom, május 20- án a matematika, május 21— 24-e között a többi tantárgy írásbeli vizsgáira kerül sor. Azoknak a tanulóknak. akik olyan egyetemen, főiskolán folytatják majd tanulmányaikat, ahoj matematikából és fizikából írásbeli felvételi vizsgát kell tenniük, május 26-án és 27-én az érettségi-felvételi vizsgát egyszerre tartják. A szóbeli érettségi vizsgák időszaka: június 9—21. A középiskolák esti tagozatán az iskolái érettségi: vizsgák két héttel később kezdődnek. Az első három osztály tanulói számára az utolsó tanítási nap: június 7. (MTI) Én is látni akarok.. .1 (Fotó; Márkust László) Emil Boleslav lukac Egeiben Emtl Boleslav Lukac, a szlovák irodalom élő klasszikusa pénteken részt vett a Gárdonyi Társaság irodalmi estjén. Az író vendég, a szomszéd Szlovákiából kissé váratlanul, s meglepetésszerűen érkezett, hiszen városunkban az idegenforgalom ritkán talál ilyen utazót, aki azért is ide jön, mert e várost megszeretve, újra éli azt az irodalmi hagyományt, amit neki Gárdonyi jelent és Gárdonyiból is különösen az Egri csillagokat, meg a Hosszúhajú veszedelmet Emil Boleslav Lukac határozott egyéniség. Szerény megjelenésével szinte fel sem tűnik vendéglátói és kísérői között Hagyja, hogy dr. Nagy Sándor, a Gárdonyi Társaság elnöke köszöntse, azt is illedelmesen végighallgatja, ahogyan dr. Lőkös István röviden méltatja magasívű pályáját és azt a Kelet-európaiságot amely Ady óta a Duna-völgyében élő népek számára a legnemesebb program: végighallgatja József Attila versét magyarul és az ő szlovák fordításában. Majd átveszi a szótLassan, széles taglejtésekkel indít, a visszaemlékezés még csak száraz adatok közlése, az első világháborút is megelőző gyermekkorról, majd Balassagyarmatról, Szügyről, 1918-ról, magyar verséiről, a szlovák önállóság munkájáról, hatalmas lendületéről, az egyéni sorsról. találkozásokról. Megfog, lebilincsel. A hang lejtése, ahogyan magyarul beszél, itt-ott idegen, mert a sok nyelvet beszélő embereknél a hangzók képzése óhatatlanul idegen hatásokat mutat. A versről, a vers lényegéről kevesen szóltak még ilyen tömören és érzékletesen vendégjárás közben, szinte majdnem mellékesen, mintahogyan ezt most Lukac- tól kaptuk. « A nyolcadik évtizedében járó költő fiatalos lendület» tel és robbanékony frissességgel beszélt emberi és irodalmi szerelmeiről, Adyról, akitől nagy vallomásokat idéz versben és azzal a szug- gesztív előadással, amely Lukac egyéniségét is közvetíti és rokonszenvessé teszi. Lenyűgöz irodalmi tájékozottságával. A hallgatóságtól is visszakérdezett nem egyszer, s ezekben a feltett és általa megválaszolt kérdésekben izzóit az irodalom iránti szeretet. Példálózásai Vajdától, sőt Vörösmartyból indultak, de leginkább a nyu- gatosokmál telepedett meg, bizonyára azért, mert a kelet-európai közösségben ez nem is lehet másként, ha valaki Adyt, határon innen és túl egyik vezércsillagának választotta és akként tiszteli. Válogatott verseinek 1973- ban megjelent fordításkötetét az est hatására többen forgatják majd Egerben is. (farkast W. S. Maugham: A forradásosarcú Erős, magas férfi volt és vastag szemöldökű, merész nézésű. Minden nap a qua- temalai City Palace Hotelbe betért úgy uzsonna időiben és lottócédulát árult Ha ezzel kereste kenyerét, ugyancsak szegényen élhetett Ügy festett, mint egy koldus. Egyik este ismerősömmel álltam a bárpultnál, snap- szot ittunk, s amint a lottóárus elhaladt mellettünk, barátom melegen rászólt: — Qué tál, tábornok! Hogy megy a sora? — Tűrhetően. Az üzlet nem valami fényes, 'de meg vagyok elégedve. Csak egy valami kínoz: nem bírom a régi emlékeket felejteni. Ismerősöm pálinkával kínálta. Egy kortyra felhajtotta, ■ s keményen biccentett: — Gracias. Hasta luego. Köszönöm. Viszont látásra. — Azzal hátat fordított és tovább árulta lottócéduláit. — Ki ez a te barátod? — kérdeztem, majd irtózva megjegyeztem: — Iszonyú az a forradás az arcán. — A határon túlról, Nicaraguából száműzték. Rendes fickó. Néha adok neki egykét pesót. A forradalom alatt kitűnt botorságával és tábornokká léptették elő. Ha nem fogy ki idő előtt a lőszere. ő maga megdönti a kormányt, s ma hadügyminiszter odaát és nem lottóárus itt. Azt mondja, imádja a proleiárhatalmat, meri az az igazságért, az ' emberségért harcol. A fehérterroristák elfogták, a hadbíróság halálra ítélte. Az ítélet ügy szólt, hogy virradatkor agyonlövik. Hajnalban négy társával a börtönudvarra vezettek és a fal mellé állí- tatíék. Ott étMíáz Már perce is, ekkor ez a forra- dasosarcú a tiszthez fordult: — Mire várnák, tökfejűék? Lőjenek már főbe bennünket, úgyis maradnak még, akik megdöntik vMkülünk is a maguk kormányát. — A tisztet ez nem izgatta fel, nyugodtan elmondta, hogy azért várnak, mert a kormánycsapatok tábornoka jelen akar1, lenni a kivégzésnél. S végre megérkezett a tábornok. Minden elítélthez odament és megkérdezte, van-e valami kívánsága. Négynek nem volt, a mi emberünk azonban megfordult és mosolyogva kérte: — Szeretnék utoljára elbúcsúzni a feleségemtől, aki ott vár a börtönkapuban. — És arra intett. — Akkor az alig öt perc késedelmet jelent. — Még annyit se nagyon, Segnor General. A tábornok kiadta a parancsot, mire eloldották kezén a kötelet, két katona közrefogta és a kapuhoz kísérte. Közben a kivégző osztagot vezénylő tiszt a tábornok egy fejmozdulatára ,,Tűz!”-et vezényelt, szaggatott puskaropogás hangzott és négy ember a falná] lehanyatlott. Furcsán estekel. nem egyszerre, hanem egvik a másik után, majdnem groteszk mozdulatokkal, mint a hábfieurák. A tiszt odament hozzájuk és egyikükre, aki még élt, kilőtte revolverének tárát. A bejáratná] kis. kavarodás támadt. Gyors léptekkel jött be a kanun eev gyönyörű fiatal nő. keze a szívén. hirtelen megtorpant, felkiáltott és kitárt karokkal futott előre: — Cáromba! — A nő fekete ruhát a®15® világított. Szinte gyerek volt még, karcsú teremtés, arca- szeme tébolyult kifejezést mutatott. A forradá- sosarcúnak karjába vetette magát, aki rekedt kiáltással: — Alma de mi corazon — Szívem szerelme! — ajkát az asszonyéra tapasztotta, s ugyanebben a pillanatban kést rántott elő — halvány sejtelmem nincs, hogyan sikerült magánál tartania —, s a nő nyakába döfte. Sugárban szökött magasba az elvágott ütőérből a vér. A, férfi újra átkarolta asszonyát és ajkát még egyszer az övéhez tapasztotta. Mindez oly villámgyorsan zajlott le, hogy sokan nem is ■ tudták, mi történt, többekből az iszonyat kiáltása szakadt ki; a két katona a férfire vetette magát. Ekkor a nő már halott volt. Döbbenten állták körül. A kormánycsapatok tábornoka is odarohant, majdnem letérdelt a gyönyörű fiatal nő mellé, de csak meghajolt és úgy vetett keresztet. — Miért tette? — kérdezte. A forrqflásasarcú szárazon felelt: — Hiába magyaráznám. úgysem értené meg. Maga csak mészárolni tud, a szerelemhez nem ért, — A csupa zsinórt«, aranyosi 1 tagos tábesasás sasffidt a szemébe nézett, majd megfordult és hangosan kijelentette: — Nem bírom kivégezni ezt az embert. Az lesz a büntetése, hogy nem mehet a szerelme után. Élnie kelti — Felnevetett. — Le vezekelni itt a földön a bűnét. Átdobjuk a határon, alaJát- son magának új életet odaát Quatemalában. Vigyétek! — És a kormánycsapatok tábornoka így száműzte * forradalmár tábornokot. — Ez igazán érdeke« volt. Szóval a mi lottóárusunk egykor forradalmár tábornok volt odaát Nicaraguában? De egyet nem mondtál el: hogyan szerezte a, már beforrt sebet az arcán? — Óh — mondta halkan ismerősöm —, azt egy sörösüveg okozta. Szétpukkant, amikor kinyitotta. Egy üveg gyömbérsör. — Majd hozzátette. — Sosem szerettem a gyömbérsört. — Én sem! —■ moci’&i&m, Dénes Gém fordításé
