Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-07 / 105. szám

/ Az energia nem vész el? tásban történő takarékosság jelentősége is egyre nagyobb. Az ésszerű takarékosságé ter­mészetesen, ahol a hangsúly a célszerűségen van; például azon, hogy értelmesen ala­kuljon át a villanyáram, a földgáz. Ne üres szobát vilá­gítson meg, ne az utcát fűtse.; Hasonló célszerűséget min­denütt elvárhatunk. A vasútnál esztendőnkéit* kétmilliárd forint értékű energiát fogyasztanak el a különböző berendezések, a mozdonyoktól az állomásokat megvilágító lámpákig. Ha si­kerül öt százalékkal mérsé­kelni az „étvágyat” — amint idén ezt tervezik —, az 100 millió forint értékű energia megtakarítását eredményezi! S a vasút — legyünk stíluso­sak — csak egy állomás a ta­karékosság messzire vezető sínpárjai mentén. Ha tovább járjuk a hasonló állomáso­kat, végül is oda jutunk — az a végállomás —, hogy mód van a kőolajnál és kőolajter­mékeknél öt százalékos, nép- gazdasági méretű megtakarí­tásra, s ez félmillió tonna olaj importálását, 50—60 millió dollár kiadását teszi felesle­gessé. A gazdagabb országokban már megtették Kezdjük fölfedezni, hogy az energia érték, s koránt­sem mindegy, hasznosan, avagy haszontalanul alakul át hővé, termékké, elszállított áruvá. A Minisztertanács energiatakarékossági határo­zata 1975. januárjától köz­ponti gazdálkodást vezetett Hz „örökös” helyettes be — a lakossági szabadfor­galom érintetlenül hagyásá­val — a benzinre, gázolajra, tüzelőolajra stb. Ez szüksé­ges lépés, de csak egy a megtehetők közül. Mert azt is ide sorolhatjuk, hogy a közü­leti gépjárműveknek, mező- gazdasági erőgépeknek üzem­anyag-felhasználási normáik lesznek. Eddig ugyanis nem voltak... S az sem elképzel­hetetlen, hogy fokozatosan kialakítsák a népgazdaság­ban az energianormákat — előírva azt, mennyi energiát használhatnak fel egy tonna cement, alumínium stb. elő­állításához —, ahogy ezt jó néhány országban már meg­tették. Nálunk gazdagabb ál­lamokban. Nem elég csupán a tárgyi alakban levő . energiával taka­rékoskodni. Szoros összefüggé­sek kötik az energiát az élet minden területéhez. Ahhoz például, hogy a hatvan szá­zalékos hatásfoknál rosszab­bul működő kazánok pocsé­kolják az energiát. Csakhogy a háztartásokon kívüli gáz- és olajtüzelésű berendezések száma 35 ezer! S akkor még hol vannak a szenet faló ka­zánok! Tehát a felülvizsgálat, a korszerűsítés nem megy né­hány hónap alatt. Am meg kell kezdeni, a nagy szám aligha indok a tétlenségre. Másik, nem kevésbé bonyo­lult eset. A népgazdaságban felhasznált energia 25 száza­léka az épületek fűtését szol­gálja. Számítások szerint az úgynevezett teljes szigetelés 40—50 százalékos (!) energia­megtakarítással járna. Ehhez azonban a különböző építési technológiák ilyen célú ki­alakítása éppúgy szükséges, mint hatásos szigetelőanya­gok gyártása, alkalmazása. Amióta a takarékosság fi­gyelmünk középpontjába ke­rült, a címben feltett kérdés­re már úgy válaszolunk: va­lóban nem vész el, csak át­alakul, de sajnos, egy része oly módon, hogy elpocsékoló­dik. Ezer formában. Ezért nehezebb megfogni, de meg lehet: meg kell lelni a rése­ket, ahol elillan a gőz, él- áramlik a villamos energia, elcsorog a benzin, az olaj, ki­hull a szén, a lignit. A villa- mosenergia-ipar idén 1,5 szá­zalékkal kívánja csökkenteni a fajlagos hőfelhasználást. Ebben az esztendőben az erő­művekben 1,9 millió tonna olajterméket. 10 millió ton­nánál több szenet égetnek el. Számoljunk csak, nem is olyan csekélység ez az 1,5 százalék, mint első látásra tűnik. Csalóka látszat A lisztből tésztát gyúrunk, a cipőt lábunkra húzzuk; egyiket sem azért vesszük, hogy kihajítsuk az ablakon. Az energia ugyanolyan ter­mék, mint bármi más, ám a csalóka látszat sűrűn az, hogy csak úgy van, jön va- lahonnét. Odahaza, ahol sze­münk láttára forog a villany­óra', ürül az olajoshordó, fogy a szénkupac, a gázpalack tar­talma, még úgy-ahogy ter­méknek látjuk az energiát, hiszen fizetnünk kell érte. A munkahelyen azonban fogal­munk sincs, miből mennyi fogy, mibe kerül, s ha kárba- vész, ki fizeti. Mi fizetjük! Rendkívül gyorsan nő a villamos energia felhasználá­sában a lakosság részesedése. Következésképpen a háztar­Az egri — megyei —pos­tahivatal egyik legutóbbi ki­tüntetettje, Bállá Kálmán érdekes beosztásban dolgo­zik immár évek óta: rend­szeres helyettes. Többnyire pedig mindig másutt, ott, ahol éppen hiányzik a „pos­tamester”, ahol szükség van a segítségre. S ilyenkor per­sze, mindig főnök is, miután kis birodalmában mindent neki kell megszerveznie, mindenért ó felel... Bállá Kálmán tehát itt, vagy ott hivatalt vezet, üzemgazdasági és munka­ügyi feladatokkal foglalko­zik — közlekedésrendészeti, biztonságtechnikai ismere­tekre oktatja kerékpáros kézbesítőjét, betegség esetén pedig gondoskodik a pótlá­sáról — telefonkezelő és táviratfelvevő. Ezenkívül le­velet, csomagot „kezel”, ér­tékcikket, újságot árusít, szétosztja a legkülönfélébb küldeményeket. Amellett természetesen, hogy szolgá­lati helye — pénzbefizető hely is. Mindez pedig — még az olyan kis faluban is, ahol például most van — egyál­talán nem kevés. Hiszen legalább 35—40 féle sajtó­terméket járatnak az em­berek, naponta három-négy­százra tehető a levélforga­lom s egyedül a Metallo- globus telepéről és telepére ötvenszer is telefonálnak, hogy csak néhány jellem­zőbbet említsünk a postai helyettesítő munkájából. Az egri járás kivételével, bejárta már szinte az egész megyét — pedig <jsak 1969 óta dolgozik jelenlegi re­szortjában. Amikor az ál­landó lakhelyétől, Hevestől távolabb szólítja kötelessé­ge: a hivatala — átmeneti lakás is egyben. Ahol hosz- szabb-rövidebb időre kény­telen „berendezkedni”: kem­pingfelszerelésével kényel­mesebbé tenni a helyiséget sőt kis rezsójával afféle „üzemi konyhát” is terem­teni. Az élete tele van fordu­latokkal. Mostanában épper egy helyettest helyettesi Tamaszentmiklóson, Ottan nyugdíjas kollégája ugyanii {gste&ea megbetegedett» < sajnos, azóta sem tudott tel­jesen felépülni. Meddig marad itt, s in­nen hová megy tovább Bal­ia Kálmán? — még csak nem is sejti. S talán ez a legizgalmasabb az egész munkájában, beosztásában. Helyettesítői reszortjában, amit — minden nehézség el­lenére is — roppant kedvel. Különösen mostanában, hogy nemrégiben kiváló dolgozó lett. 'Mert — bár a postánál immár a harmadik évtizede szolgál, s korábbi munka­helyén, a hevesi hivatalban csupán topók nem volt 17 esztendős tevékenysége so­rán — éppen a helyettesí­tőként kapott kitüntetése az első, igazi nagy elismerés buzgalmáért. (— ni) Jogos diéta A népgazdasági terv az idén 26,6 millió tonnás hazai széntermeléssel és 9,5 millió tonnás kőolajfeldolgozással számol. Irdatlan tömegű bankó az ellenértékűk, hol­ott a földgázról például nem is szóltunk. A baj nem az, hogy növekednek az energia- igények — ez a társadalmi, gazdasági haladás természe­tes kísérője —, hanem az, ha mögöttük ésszerűtlen fel- használás, magyarul pazarlás áll. Intézkedések sora fogta jogos diétára az egészségtelen étvágyú fogyasztást, szorgal­mazva egyebek mellett a kő­olajfeldolgozásnál a fehéráru arányának javítását, az erő­művek szénfelhasználásának fokozását, az ipari, mezőgaz­dasági, szállítási üzemek energiagazdálkodási tervé­nek elkészítését. Sokféle lé­pés, mert sokféle a vesztesé­gek forrása. Itt rejlik közös teendőink találkozási pontja; a pótolhatatlan és egyre drá­gább energia tékozlásának megakadályozása. Mészáros Ottó Csőpróba- pad Török­országnak A Csepel Vas- és Fém­művek Egyedi Gépgyárában Törökország ré'zére csőpró- bapadot készítenek. A mint­egy háromszáz tonna össz­súlyú berendezéssel maxi­mum, ketezer milliméter át­mérőjű, tizennégy meter hosszú csövek nyomáspróbá­ját lehet elvégezni. Az új gép még az első negyedév­ben elkészült. (MTI Fotó: Fehér József) Megemlékezések, ünnepi találkozók a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulóján Megyei ünnepség Visontán, koszorúzás Egerben Baráti találkozókat, műso­ros esteket rendez a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság és több mint ezer üze­mi, intézményi, termelőszö­vetkezeti tagcsoportja a kö­vetkező napokban a szovjet népnek a fasizmus felett aratott győzelme 30. évfor­dulója alkalmából. Május 9-e világtörténelmi jelentő­ségéről Budapesten és az ország más vidékein, váro­sokban és községekben kü­lönböző dokumentumkiállí­tásokkal, filmbemutatókkal emlékeznek meg. „A Nagy Győzelem” cím­mel május 9-én a Szovjet­unió Állami Forradalmi Mú­zeumának értékes dokumen­tumaiból kiállítást nyitnak meg a Magyar Munkásmoz­galmi Múzeum aulájában. Ugyanezen a napon az MSZBT és az MHSZ rende­zésében ízbégen megrende­zik a tartalékos tisztek ha­gyományos lövészversenyét. Fővárosszerte kerületi ün­nepségeket, Székesfehérvá­rott, Esztergomban, Veszp­rémben és Szolnokon az MSZBT szervezésében ba­rátsági gyűléseket, baráti ta­lálkozókat tartanak szoavjet katonák részvételével. Film­bemutatókkal egybekötött | műsoros délutánokon, elő- | adásokon méltatják május 9-e jelentőségét, az emberi­ség történetének forduló­pontját. A hagyományos béke- és barátsági hónap nyitánya május 9-e Heves megyében is. A fasizmus fölött har­minc esztendeje aratott győ­zelem évfordulóján a vi- sontai Gagarin Hőerőmű Vállalat kultúrtermében ke­rül sor a meg ve.i pártbizott­Befejeződtek a beszámo­ló és a vezetőségválasztó taggyűlések a visontai Ga­garin Hőerőmű Vállalatnál. A hét alapszervezetben dol­gozó ifjú kommunisták ered­ményes munkát végeztek az elmúlt években. Színesebbé, tartalmasabbá vált szerve­zeti életük,' nagy számban vettek részt a fiatalok az ifjúsági versenymozgalmak­ban, kommunista műszakok­ban több mint 3500 múnka- órát teljesítettek. A mun­ka értékének egy részét át­ság, a Hazafias Népfront Heves megyei Bizctlsága és a megyei tanács közösen szervezett ünnepi megem­lékezésére. Erre az alka­lomra számos vendéget vár­nák á Szovjetunióból is. A megyeszékhelyen május 9-én 17 órakor Heves me­gye párt- és állami vezetői helyeznek el koszorút Eger­ben a szovjet hősök emlék­művénél. utalták a testvér vietnami nép megsegítésére nyitott csekkszámlára. Az eredmények számba­vétele mellett sok szó esett a taggyűléseken a felada­tokról, a tennivalókról is. Tovább kívánják növelni az alapszervezeti munka színvonalát, a jövőben va­lamennyi KISZ-fiatal konk­rét megbízatást kap, s na­gyobb gondot fordítanak a fiatalok szakmai, politikai továbbképzésére is. Befejeződtek a KISZ-választások a Gaqarin Hőerőmű Vállalatnál A sikerre nem számítot­tak, mégis beneveztek a versenybe, s éltek, dolgoz­tak, tanultak, szórakoztak úgy, ahogy megszokták. Monori Zoltán klubveze­tő persze komolyan vette a pályázatot. Annál is in­kább, mert egy kissé úttörő- jellegű feladatra vállalko­zott akkor, amikor függet­lenített könyvtárosnak sze­gődött a vörösmajori 215. számú Ipari Szakníunkás- képző Intézetbe. Bizonyítani szeretett vol­na, s tudta, hogy több száz segítőtársa akad, * Diákok, leendő szakmun­kások, akik szomjúhozzálc a kultúrát,, akik szeretnék tar­talmasán eltölteni szabad idejüket. Amikor búcsút mondott, egyik kollégájának felesége vette át a stafétabotot, s ott folytatta, ahol elődje abba­hagyta. S aztán jött az értesítés. Ehhez egy sztori fűződik, amelyet Tóth Mihály igazga­tó tolmácsol: — A levelet ide címezték, Monori kartársnak. Mi Hat­vanba továbbítottuk. Köz­ben az egri Gárdonyi Géza Színházban a kiváló cím birtokosai átvették a jutal­makat. Mi csak utólag tud­tuk meg, hogy az ünnepel­tek közt lett volna a he­Paletfa és furistabakancs Látogatóban a vörösmajon ifjúsági klubban lyünk. Az öröm azért nem maradt el. ■ »ál Negyedszázaddal ezelőtt a hajdani cukormágnás báró kastélyát rendezték be kol­légiumnak. Ma" is itt tölti napjait százhatvan tanuló. Jöttek, szerte az országból, hiszen bányaelektro-lakato- sokat csak itt képeznek. Tanulás és munka után rendszerint találkoznak vagy a könyvtárban — közel há­romezer kötet várja őket —, vagy a mellette levő tágas klubban. Összejönnek, nemcsak ba­ráti tereferére, hanem szak­köri foglalkozásokra is. hudányi Lajosné tájékoz­tatója önmagáért beszél: — A klub tagjai az ének­karosok, a rajz- és festé­szetkedvelők a bélyeggyűj­tők, a fotósok, az irodalom­barátok, a turisták, s nem hiányzanak a rendsze­res olvasók sem. Felesleges a hívó szó, jönnek maguk­tól is. Az érdeklődésre utal Ba­logh Kálmán nevelő, a rajz­szakkör vezetője: — A fiúkat és a lányokat egyaránt többre -a művelődés igénye. Nem is­merik a semmittevést, a cél­talan ácsorgást, az unal­mat. Szeretnék jól beosztani, tartalmasain eltölteni szabad óráikat. Olyan igény ez, amelyre érdemes és lehet is alapozni, hiszen a diákköri élmények később hatványo­zottan kamatoznak. ■ ■ ■ B Erről győznek meg a fia­talok is. Kovács Zoltán első éves villanyszerelő az énekkar­ban tevékenykedik: — Április 30-én — az eg­ri Gárdonyi színházban — a megyei Vándor Sándor Ifjúmunkás Kórusverseny keretében léptünk pódium - ra. Nagy élmény volt, még ha nem is kerültünk az el­sők közé, Aimál is inkább, mert még sosem jártam a színházban. A siófoki Sándor Tamás bányaelektro-lakatos ügye­sen rajzolgat. — Sikerült elszakadnom a gyerekes szemlélettől. Ked­velem a színeket, főleg a grafikaiakat. Egyszer talán majd a palettával is íigye- &ea bonok — bizakodik, Vámos Erika és Vonnák Mária első éves esztergá­lyosok a turisztikára es­küsznek : — Kikapcsolódás a javáj bői, s közben fotózunk is. Vasárnap a Nagy-Muzslára megyünk — idézik tervei­ket is. A harmadéves Szanics Fe­renc két éve tagja az iro­dalmi szakkörnek, s nem­egyszer sikeresen szerepelt a rangosabb versenyeken. Hob­biját így értékeli: — Megszerettem a verse­ket. Ez a legnagyobb ered­mény, hiszen hasznosan töl­töm a délutánokat. Melykó László az autósze­relő szakmát választotta, mégis közel áll hozzá az irodalom. — Az iskolarádió műso­rait tervezem, csinálom. Na­gyon örültem annak, hogy részt vehettem a riporter­palánták, az iskolai újsá­gok és rádiók diákmunka­társainak felsőtárkányi ta­lálkozóján. Barátokkal jöt­tem. össze, s tapasztalatok sorával gyarapodtam. Eze­ket az itteni munkában fel­használhatom. Az irodalmi színpad új vállalkozásáról Budai Gyula szakkörvezető tanár beszél: — A megyei szakmunkás- tanuló napot Vörösmajor­ban rendezik. Vendégeinket egy összeállítással lepjük meg. A húszperces műsor a szakmunkásképzés huszonöt éves jubileumának tisztele­tére készült, s szerepet kap­tak nemcsak a verskedve­lők, hanem az énekkarosok is. hudányi Lajos nevelő a bélyeggyűjtőket méltatja: — Szép eredményeket ér­tek el, s tablóik az orszá­gos versenyeken is helyet kaptak. ■ ■ ■ ■ Ezek után érthető a kivá­ló ifjúsági klub cím, s ter­mészetesen a diákok öröme is. Nemhiába dolgoztak, az elismerés nem maradt el. Ennél is többet jelent azonban az, hogy a fiata­lok, a leendő szakmunkások szomjúhozzák a kultúrát, s tartalmasán szeretnék eltöl­teni szabad idejüket. Olyan útravaló ez, ámely a munkapad mellett is ka­matozik ... Pécsi István ISÍác, május a a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom