Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-28 / 123. szám
Piros mező, fehér körben piros félhold és csillag: Tunézia Bábjátékos voltam n AFRIKÁBAN X. Alig másfél órás repülőút végén szépen landolt, majd a gyönyörű repülőtéri épületsor elé kanyarodott gépünk, egy Boeing—736-os. Az arab feliratot zászlók lengték körül, piros mező, fehér körben piros félhold és csillag: Tunézia nemzeti lobogói. Űj6ágírói mi voltom nem szúrt szemet az útlevélkezelőnek, így semmi sem késleltette, hogy magyar külképviseletünk vezetője Kállai József és a tunéziai kulturális minisztérium képviselői, élükön Razgala úrral köszöntőének bennünket. Ekkor derül ki, hogy felszerelésünk Algírban maradt és ez bizony nagy baj, mert másnap délután már előadásunk less az egyik legjelentősebb kikötővárosban, Sousse-ban. magasodott, s a címe köny- nyen megmaradt emlékezetünkben, Habib Bourgiba út 21. Nem sokat tudhattunk erről az országról, amely másfél százezer négyzetkilométeres területével, valamivel több mint ötmilliós lakosával eltörpül a 2,4 millió négyzetkilométeres és 14 millió lakosú Algéria mellett. Az utazási irodákból hamar beszereztük az ország nevezetességeit bemutató színes prospektusokat. Ebből következtethettünk, hogy itt már az idegenforgalom szervesen hozzátartozik a tunéziaiak életéhez . Megköny- nyebbülten tapasztaltuk később, hogy akár éjszaka Is kószálhattunk a városokban kellemetlenségek nélkül. Angol, francia nyelvű nyomdai remekművek csalogatják a gazdag külföldieket ebbe a valóban gyönyörű országba. Az ugyancsak itt vásárolható útikönyvek óvatos megfogalmazásban, de sejtetik az ország másik arcát is. A feudális maradvá- nvókat magán viselő fejlődő agrárország lakóinak majdnem fele a létminimum alatt éL A lakosság jelentős része analfabéta, s a gverekek tanítják a felnőtteket az írás-olvasás tudományára. A gyerekek többsége iskolába jár, az ok— Tessék beljebb jönni,.; tatás éppen ezért a nemzeti jövedelemnek majdnem egy- harmadát veszi Igénybe. Pedig Tunézia mai területén már az időszámítás előtt, a XII. században is magas kultúrájú népek éltek. Az egykori föníciai városból kinőtt hatalmas Karthágó, majd bukását követően a római uralom igen gazdag kulturális örökséget hagyott Hátra. A tuniszi Bardo Múzeumban ezért olyan értékeket halmozhattak fel, a római kultúra maradványainak legjavát, amihez hasonló alig található földünkön. A múzeumban nem ritka a 2—4 méter magas és 8— 12 méter széles mozaikkép, a görög istenek épen maradt, vagy gondosan restaurált szobrai, harci eszközök és az ékszereknek valami különös értékű és szépségű gyűjteménye. Bocsássanak meg a kitérőért, térjünk vissza a mába és mindjárt a pénzről teszek említést, ami ugyancsak megtréfálja az embert. A nemzeti pénznem a tunéziai dinár. Ennek megfelelően nem száz, hanem ezer egységre, millierneú-re osztják. Másfél dinár, ' egy dinár és ötszáz milliemes. Nagyon nehéz megszokni vásárláskor a fizetést és ahhoz, hogy azt a keveset, amit zsebpénznek kaptunk, ne veszítsük el, nagyon gyorsan megtanultuk használatát. Az árusoknál hevesen alkudtunk a dinár mellett a száz és a tízes számjegyű milliemesekért is. Nem kis meglepetéssel vették ezt tudomásul, mert külföldieket éppen a tizedesek variációival tévesztik meg. Fel is keltettük érdeklődésüket, azonnal kérdezték, milyen országból jöttünk. Tanácstalanul néztek ránk, s az egyikük bizonytalanul megkérdezte: — Ugye, az Dél-Ameríkaban van? — Nem — tiltakoztunk, — A mi fővárosunk a Duna partján épült. — Persze, persze, akkor hát... Becs! Csalódott arcunkon látták, hogy ez így nem megy, kérték, mondjunk valamit az országról, néhány híres embert említsünk. — Kit tartlMtnak az itteniek hires embernek? — tanácskoztunk magunk között, s ahogy a francia nyelvű La Presse de Tunisie sportoldalán meglátom a Tunézia—Algéria labdarúgó-találkozó tudósítását, megszületik a mentőötlet. — Puskás, Kocsis, Groncs ... — mondom. — Czibor, Bozsik! A futball mágusai. Puskás, aki később a Real Madridban játszott... Hát miért nem ezzel kezdték! (Folytatjuk.) Plllsy Elemér Kirándulás — kellemetlen élményekkel Május 10-én autóbuszkirándulást tettünk Eger és környékére. A gyártól kapott autóbuszon magunkkal vittük a szigetszentmiklósi II. számú Általános Iskola úttörő-mun- kásőr szakaszának tagjait. Eger megtekintése utón tovább indultunk Szilvásvárad felé, hogy gyerekeinknek megmutassuk a Szalajka- völgyet. Sajnos, odaérkezé- sünkkor esett az eső, így a tervezett kirándulás elmaradt. Mivel ez a déli órákban történt, mi felnőttek, betértünk a Panoráma Vendéglátóipari Vállalat Lipicai csárdájába ebédelni, gondolván, ebéd után folytatjuk utunkat Az utunkat folytattuk ugyan, de ebéd nélkül. A csárdában, néhány helyi lakoson kívül, csak a felszolgáló személyzet tartózkodott Helyet foglaltunk és vártunk, valaki majd csak megkérdezi: miért jöttünk? Negyedóra eltelt, de senki sem jött az asztalunkhoz. Az üzletvezető és egy felszolgáló szorgalmasan pakolták a söröket a jégszekrénybe. A másik két felszolgáló a konyhaablaknál álldogált Érdeklődésünkre, hogy milyen étel kapható és mikor szolgálják fel, a válasz ez volt: Várni kell egy órát! Kevés a munkaerőm — mondta az üzletvezető — előbb elvégezzük ezt a munkát, (az italok hűtését) addig várjunk. Közöltük vele, hogy huszonöt gyerek kint vár az autóbuszon, nekünk nincs időnk, megelégszünk készétellel is. Pacalpörköltet kértünk. Hiába volt minden, félóra meddő várakozás után éhesen és szomjasan hagytuk el a csárdát. Ezzel kacsolatban két dologra szeretnénk felhívni a Panoráma figyelmét. Mint gyári munkások, ismerjük a munkaerő-gondokat. Különben is milyen gond az, ahol négyből csak kettő dolgozik? A másik dolog: a kirándulószezon megindulásával, gyárunkból is több üzem, illetve szocialista brigád veszi erre útirányát, nem beszélve az ország más tájairól érkezőkről. Az ő érdekükben is szólunk: változtatni kellene a Lipicai csárdában uralkodó rideg vendégmarasztaláson. A Csepel Autógyár munkásőr-alegységének tagjai dési Központ szervezésében, felnőttoktatási konferencia volt. Nem kis öröm arról hírt kapni, hogy megyénk ad otthont egy olyan tanácskozásnak, amely a középiskolai érettségire előkészítő tanfolyam módszereit vizsgálja esetleg tapasztalatcsere során tökéletesíti az eddigi eljárásokat. Örömömbe azonban némi üröm is vegyült, hiszen tudomásom szerint Eger után közvetlenül mi, kisköreiek kezdtük el ezt a népművelési formát, s a tanácskozásra meghívót sem kaptunk. Ügy látszik, mellőznek bennünket újabban. Mostoha- gyermekként kezelik a művelődési központ azokat a munkásokat, akik elsőként vállalták a kísérletezést, illetve az ő kísérletük igazolását Annál is inkább fájó ez a tény, mivel ebben az ügyben egyszer már szót emeltem. Méltatlannak érzem ezt az eljárást, hiszen a tanácskozásról való elmaradásunk bizonyára annak a jele, hogy a rendező szervek csupán jelentéseinkre óhajtja alapozni az együttműködést, a segítségnyújtással azonban adósunk marad. Dóra Zoltán Kisköre Cikkünk nyomán A Népújság április 30-i számában érdeklődéssel olvastuk G. Molnár Ferenc Kirándultak a Mátrába című cikkét. Gúnymaró és ugyancsak célba talál. De sok kirándulás olyan! Ivótúra! Akinek nem inge, ne vegye magára. De vajon van-e, aki magára ismer? Senki sem tiltakozott? Sem természetjárók, sem — ne tán a turistaházakért felelősek nevében? Furcsa. Talán bizony falra hányt borsónak tartják -az efféle felhördüléseket? Meglehet. De hát akkor mi a teendő? Tovább haladni a megkezdett úton. Feltárni e szörnyű, s egyre terjedő népbetegség folyamatjellegét, kinyomozni a terjedés okait, elszigetelni a gócokat és támaszt nyújtani azoknak, akik már odáig jutottak, hogy meg akarnak szabadulni végzetes szenvedélyüktől. Millió probléma. Feltárni, feltérképezni, megoldást javasolni — igazi publicisztika, a szó legnemesebb értelmében. Ószintén örülünk, hogy azon toll- forgatók sorában köszönthetjük, akik vóllaják ezt az egyelőre egyenlőtlen küzdelmet. Herkules szobra a Bardo Múzeumban. Mi mindenesetre a tuné-; ziai vendégszereplésünk ide-; jére kapott Volkswagen mik-; robusszal szállodánkba haj-: tattunk, hogy ott várjuk be; a fejleményeket. Már a re-: pülőtéri váróban a nemrég módosított alkotmány alapján a Tunéziai Köztársaság örökös elnöke. Habib Bourgiba mosolygott hatalmas, színes ólakéiról, amelyet a későbbiekben is szinte mindenütt fellelhettünk. Szállónk, a Cl arid ge Hotel. a főváros gyönyörű sugárútján Este a tehergépkocsival ment haza, ott állította le a ház előtt és korán lefeküdt, mert hajnali háromkor már indulnak... Az asszony csomagolt. Az új kofferba, amit most vet. tek, mert még soha nem utaztak sehová, eddig nem volt rá szükség... „Tegyek-e fehér inget... ?” — töprengett. „Biztos szüksége lesz rá...” — döntötte el a kérdést és folytatta a csomagolást. Háromszáz kilométer távolságra utazik... Sohasem voltak még távol egymástól. Hogyan fog élni? Főznek majd maguknak... talán jó idejük lesz, hamar végeznek a munkával és jöhetnek haza... Aztán lefeküdt ő is, de nyugtalanul aludt. Nem sza. bad semmiről megfeledkeznie! A hajnal hűvös volt. Egy csésze kávé... A cipők! Zsíros kenyér. Ütravaló. Az igazolványok és a pénz. — Járj szerencsével! Gyorsan, vacogva futott vissza a házba, a függöny mögül nézte az indulást. — Este gyertek el hozzám. .. — mondta napközben az asszonyoknak. — Hogy érzed magad egyedül? — kérdezték cinkos, ravasz mosollyal asszonytársai. — Nagyszerűen! Kipihenem magamat! — felelte hetykén. Aztán megjöttek az első üdvözlő lapok. — Hát a tiéd? Nem írt? — Mit kellene írnia? — nevetett. — Talán szerelmes levelet? Jobban teszi, ha rámosolyog valami helyes kislányra! Mentek a napok. Munka, gyerek, kert, jószág. — Na, mi van? Még mindig nem írt? — Nyughassatok már azzal az írással. Tizennégy éves házasok vagyunk! Nem tudtok jobbat kitalálni? Az elnök hozta meg a hírt; Miért vagyunk mostohagyerekek? A Népújság május 23-i számából értesültem arról, hogy Egerben, a Megyei Művelőmég két nap és jönnek haza. Másnap az egész falut beszaladta. — Hé! Akartok egy igazi szerelmes levelet látni? Az asszonyok összefutottak. A képeslap már össze volt gyűrődve, összefogdosták a kíváncsiak. Idő, munka, koszt... — Ez neked szerelmes levél? Hol van ebben a szerelem? — fitymálták. — Itt, ide nézzetek! A fejek összehajoltak, a szemek tágra nyíltak. Valóban; közvetlenül a bélyeg mellett, picinyke betűkkel oda volt írva: „A te Alexed”. — A te Alexed! Látjátok? — és felnevetett, hangos, boldog nevetéssel. (Antalffy István fordítása) Fekete János az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság főelőadója + A Népújság 1975. május 14-i számában „Új remények az Egri Csillagok”-ban címmel egy cikk jelent meg Kaposi Leventétől, amelynek van egy ! mondat: „Felszámolják a veszteségesen, működő mérlegjavító tevékenységet... ” Ez, reméljük, csak téves információ alapján került a cikkbe. Mérleg javító részlegünk ugyanis még sohasem volt veszteséges. Az 1973. évben kiosztott nyereségrészesedésünk 58 017 forint volt. Ezt húsz dolgozó kapta. Az 1974. évre kiosztott nyereség- részesedés 41 887 forint volt, amelyet 15 dolgozó között osztottak szét. Tehát 1974-ben is a tiszta nyereség 349 ezer forint volt. A mérlegjavító részleg tevékenysége nem szüntethető meg, mert a népgazdaságnak óriási és pótolhatatlan kárt okozna. A részleg tevékenysége tehát nem a veszteséges működés miatt, hanem az újságcikk elején is vázolt Í belső ellentétek következtében szűnik meg a tsz-nél, és mint a közgyűlésen az elnök bejelentette, a termelőszövetkezet megállapodott, hogy a mérlegjavító részleget az UNISZERV veszi át 1975. június 30-val. Mikó Gyula műhelyvezető MAI műsorok: RÁDIÓ U.QltfkeW i »* 8.25 Verdi-áriák 9.00 Csak kétszer elülik 9.20 Brahms: h-moU klarinetüiüs 19.03 Iskola rádió 10.40 A „Kilencesek” 10.50 Seltumenn: U. szlmtótua 11.30 A szabó csaHd (Isnx.) 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Tánczenei koktél 13.30 Lenclvai Csócsi József népi zenekara Ja isiik 14.05 Éneklő világ 14.30 Nőkről nőknek 15.10 ltarsun a kürtszó! 15.43 Énekszóval, muzsikával 16.05 Színház a romok fölött 16.35 A másik Amerika 16.46 Gyurkovics Mária operettfelvételeiből 11.20 Jónás Mátyás népi zenekara játszik 17.30 Közvetítés ar. O. Dózsa— Vasas labdarúgó Felszabadulást Kupa döntö IX. félidejéről 18.20 zenékari muzsika 19.25 Évfordulók nyomában.., 20.52 A „Kllencek” 81.14 A zene nem tauter határokat 82.20 Ot esztendő új magyar zenéje 2.41 Találkozás a vonaton 23.04 operettrészletek PETŐFI 8.05 Népdalok 9.03 Operettrészletek 10.00 Zenés műsor üdülőknek 12.00 Magyar táncokból 12.20 Casélla: A korsó — ssvft 12.40 Házunk tája 13.03 Rise Stevens és Maik Bejzen énekel 13.40 Orvosi tanácsok 14.00 Kettőtől — hatig .,, 18.05 A „Kiiencek” (II. résal 18.20 Két népi Wandler 18.30 Esti magazin 19.15 Balladáink világa 19.36 Csillagászat és fizika 20.10 Kis magyar néprajz 20.15 ÜJ Könyvek 20.18 Népdalok 20.40 Egy szovjet diplomata visszaemlékezései 20.50 Csajkovszkij: VI, szimfónia 21.35 Tervezzük a jövő iskoláiul! 22.05 A Szófiai Rádió esztrád- zenekara játszik 22.40 Barokk áriák 23.13 Bartók-múvek MAGYAR 8.3i:Oldjuk megt (Tsm.) 9.31: Tévétorna (Ism.) 9.35 Delta (Tsm.) 10.15 Casimir (Francia film) 11.40 Mario del Monaco (Olati portréfilm) 17.25 Kuckó 18.05 BNV’75 18.35 Játék, a betűkkel 19.30 Tv-híradó 20.00 Magyarországi néptáncok 20.10 Bayern München—Leeds United labdarúgó BEK- döntő mérkőzés 22.00 Tv-híradó 3 22.10 Oldjuk meg! 2. műsor 20.01 A főkonstruktőr 20.40 A világ nagy cirkuszai 21.00 Tv-híradó 2 21.20 Felfedezés az erdőben (Tv-játék) POZSONYI 8.30 Híradó 9.00 Iskolásoknak 15.55 A víz szerepe a mezőgazdaságban 16.20 Csehszlovák labdarúgd kupadöntő 18.10 Autó-motor revü 19.00 Híradó, publicisztika 20.30 Leeds United—Bayern München labdarúgó BEK- döntő 22.15 Sajtószemle [ mozi EGRI VÖRÖS CSILLAG 'Telefon: 22-33) au. fél 4. fél 6 és 8 órakor Csínom Palkó Színes, zenés magyar film EGRI BRODY (Telefon: 14-07) du. fél 4. fél 6 és fél 9 órakor A rejtély nem oldódik meg Rémtörténet, színes jugoszláv filmen EGRI KERT Este 8 órakor A banditák alkonya GYÖNGYÖSI PUSKIN Suttogások, sikolyok GYÖNGYÖSI SZABADSÁG du. fél 4 órakor Az öreg fél 6 és fél 8 órakor Saint Tropezbe költözünk HATVANT VÖRÖS CSILLAG Két férfi a városban HATVANI KOSSUTH Ruszlán és Ludmilla I—n, I 9 i