Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-25 / 121. szám
HETVENÉVES SOLOHOV Századunk egyik legnagyobb íróját köszöntjük hetvenedik születés napja alkalmából. Az írót, aki ve- senszkaja doni kozák faluban látta meg a napvilágot 1905. május 24-én. Nevét nemcsak a szovjet és a szocialista népek baráti közösségének olvasói ismerik és tisztelik; Mihail Alekszand- rovics Solohov művei épp oly ismertek és kedveltek Moszkvában és Londonban, mint Budapesten vagy Stockholmban. Solohov, a doni parasztsorsból kiemelkedő és írói munkásságáért 1965-ben No- bel-díjjal kitüntetett író forradalmár is egyben. Az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötte. Egész forradalmi és írói életpályája egy nagyszerű ember céltudatos munkásságát példázza. Először a forradalmár So- lohovot ismerte meg az új Bzovjethatalom, aki középiskolai tanulmányait félbeszakítva, fegyveresen harcolt a polgárháborúban a Don menti fehérgárdista ellenforradalmárok ellen. Életformájára jellemző, hogy bár 1922- ben Moszkvában telepedett le, mégsem találta helyét ' a nagyváros kőrengetegében. Néhány év múlva hazadért szülőföldjére, ahol mindmáig együtt él doni kozák paraszti véreivel. Rogyinka a címe első elbeszélésének. Magyarul: Az anyajegy; 1924-ben került az olvasók kezébe. Két év múlva már novelláinak gyűjteményével találkozunk, főbb témái személyes élményeiből fakadnak: a polgárháborúban szerzett élményanyagát dolgozta fel. A forradalmi és ellenforradalmi táborra szakadt kozákság kegyetlen osztályharcáról vall a szovjethatalom első éveiből. Egy esztendővel később kezd hozzá a Csendes Don című, hatalmas regényéhez. Alaposságára, írói gondosságára jellemző, hogy kereken tizenöt esztendeig dolgozik rajta. Érdekességként megemlítjük, hogy az első és a második .könyv 1928-ban, a harmadik 1929—1932-ben, a negyedik, a befejező kötet 1937—1938-ban, illetve 1940- ben került ki a nyomdából. Főhőse, Grigorij Melehov a huszadik század prózairodalmának egyik legművé- szibben megformált alakja, az első világháború embert formáló izzásában döbben rá a doni kozákok évszázados, megszégyenített társadalmi szerepére. Biztos a forradalmi jövő diadalában: a cárizmust megdöntő forradalmárok mellé áll..Solohov a ma már klaszikusnák számító regényében továbbfejleszti a tolsztoji lélekrajz művészi módszerét. Bár Grigorij Melehov végül Is egyedül marad — a fehérek közt nem tud élni, a vörösök elfordulnak tőle —, társtalan, meghason- lott emberré válik, végső kicsengésében a Csendes Don nem pesszimista alkotás. Másik, világsikert aratott regénye a Podnyataja celina. Mi Üj barázdát szánt az eke címmel szerettük meg. Hasonlóan fogadták mindenütt A hazáért harcoltak című művét, az Emeri sons című elbeszélését, A Feltört ugart. Ez utóbbit, továbbá a Csendes Dont és az Emberi sorsot megfilmesítették. Sőt, a Csendes Donból operát komponált Ivan Dzerzsinszkij. Hadd írjuk még ide: Solohov műveit eddig mintegy húsz nyelven jelentették meg. Solohov századunk egyik legnagyobb tehetségű' író-alkotóművésze, Lev Tolsztoj, Gogol és Gorkij világirodalmi rangú műveinek méltó folytatója. Regényeinek, elbeszéléseinek középpontjában mindenkor a szovjet és a társadalmi problémák bensőséges emberi legmélyére hatolva bontja ki bölcs elemzéssel a valóságot, az igazságot. Történelmileg hitelesen ábrázolja korát, azokat a harcokat, melyek közelebbi pátriája, a doni kozákság és a nagyobb társadalom, a szovjethala lom vív az első világháború óta napjainkig. Nyelvezete pedig gazdagon merít a népnyelv utolérhetet- lenül gazdag forrásaiból. Befejezésül hadd mutassuk meg igazi emberközelségében Solohovot, a szülőfalujában élő szovjet polgárt. Mint említettük, Vesenszkaja faluban, a régi családi otthonban él, alkot, ír, s közben mint forradalmár, szívében hordja faluja ügyes-bajos dolgait is. Egyszer hajnali őt órakor váratlan látogatót kapott: egy kolhozparasztasszony kereste fel, és elpanaszolta az írónak, hogy helytelenül adóztatták meg. Solohov kissé méltatlankodott: — Hát hogy, kedves, nem tudtál volna még korábban jönni, mondjuk,- négy órakor? A kerületi végrehajtó bizottsághoz sem mehetsz öt órára! Az asszony csendesen válaszolta; — Ami azt illeti, tudom, mikor kezdődik ott a munka. Azért jöttem korán reggel, mert tehozzád most is lehet, hiszen nem alszol! Hajnali öt órakor Solohov íróasztalánál dolgozott. Révész Tibor I105 éve I született | Edvi | Illés Aladár I 105 évvel ezelőtt, 1870 > május 25-én született Edvi í Illés Aladár festőművész. > Székely Bertalan tanítvá- í nya volt, majd Párizsban > folytatta tanulmányait. Szá < mos műve készült erdélyi, > angliai, olaszországi, liollanI * diai és törökországi tanulmányútjai során. Akvarel- lekkel és rajzokkal illusztrálta többek között Mikes Kelemen leveleinek díszkiadását. A művész portréja 88 éves korában készült. (MTI fotó) Szovjet—amerikai koprodukció A szovjet filmstúdiókban divattá vált a koprodukció a külföldi stúdiókkal: tavaly hat film készült így, míg idén a szovjet filmművészek a szocialista országok filmeseivel 14 és a tőkés országok filmgyáraival 7 koprodukci- os filmet készítenek. Az utóbbiakban a szovjet művészek mellett az Egyesült Államok, Olaszország, Franciaország, Finnország és Japán filmesei-vesznek részt. Szovjet—amerikai koprodukcióval készítik el a Maurice Maeterlinck „Kék madár” című színművének cselekményére alapozott filmet. Rendezője, George Cukor elmondotta: „Ügy képzeljük, hogy most, amikor megvalósulni latszik a tartós béke reménye és a jószomszédi viszony a világ országai között, Maurice Maeterlinck gyönyörű meséjének humanizmusa a lehető legjobban kifejezi az egész emberiség vágyakozását.” Elizabeth Taylor több szerepet is játszik a filmben: ő a Fény és ő az Anya, s ö alakítja az-Anyai Boldogság szerepét. Á film főszerepére Nagyezsda" Pavlova fiatal szovjet balerinát hívtak meg. A „Lenfilm” és a „XX. Century Fox” stúdiók együttműködéséből megszülető filmben több híres szovjet művész játszik: Oleg Popov, Georgij Vicin és Regiman- tasz Adomajtisz. Az Éjszaka tündérét Jane Fonda játsz- sza. Jane megkérdezte: — össze lehet-e foglalni két szóban a „Kék madár” tartalmát? — Igen — válaszolta Alekszej Kapler szovjet forga- tökönyvíró. — A mondanivalója az, hogy „közel a boldogság”. De ezt csak hosszú próbálkozások és keresgélés után értjük meg. Jane Fonda még hozátette ehhez a szép gondolathoz: — Az ember csak akkor lehet igazán boldog, ha mindenki boldog körülötte. Olvastuk Egy csipet filozófia Megbocsáthatatlan hibát követ el az, aki sohasem hibázik. (Parade) Tünet Barátunk nagyon megöregedett : előbb nézi meg az étlapot, és csak azután veszi szemügyre a felszolgálónőt. (Woman) Megfigyelés - A hideg nők ritkán kapnak ajándékba bundát. (Family Life) Orvosi váróteremben Azt hiszem, hazamegyek és inkább természetes halállal-múlok ki! (Reader's■ DigéslT Definíció A szakember olyan ember, aki előre kidolgozott elvek szerint hibázik. (Paul Valéry) Egy kis pszichológia A méltóság nem akadályoz meg abban, hogy borravalót fogadj el. Csak abban, hogy megköszönd. (Abel Bonnard) Figyelmeztetés Senkire se számítsunk önmagunkon kívül, de önmagunkra se nagyon. (Tristan Bemard) A kszinya sokáig csókolgatta szerelmese csukott szemét; azután orcáját Grigorij karjához szorítva, szenderében mosolyogva, maga is elaludt. Öreg éjszaka, mikor már lement a hold, elhagyták a száraz szurdokot, Kétórai lovaglás után a Csir mellé bocsátkoztak a dombról. A réten harsogott a haris, a szittyós folyóöblökben torkuk szakadtából kuruttyoltak a békák, és valahol messze tompán bömbölt a bölömbika. A kis folyó mentén egymásba olvadó gyümölcsösök húzódtak végig, és komoran feketéllettek a ködben. Grigorij a hídtól nem messzire megállt. Faluszerte éjféli némaság, uralkodott. Grigorij a ló vék- nyába vágt csizmája sarkát, és oldalt kanyarodott Nem akart átlovagolni a hídon. Nem hitt ennek a csendnek: rettegett tőle. A falu peremén átgázoltak a Csiren, Mihelyt az első keskeny közbe befordultak, az árokból hirtelen előbukkant egy ember, azután még három! — Állj! Ki vagy? Grigorij összerezzent a kiáltásra, mintha váratlan ütés érte volna. Meghúzta a kantárszárat. Egy szempillantás alatt megemberelte magát, és jó hangosan válaszolt: „Jó barát!” Gyorsan megfordította lovát, és sebtében odasúgott Ákszinyának: „Vissza! Utánam!” Mihail Solohov CSENDES DON Az őrség négy embere — valamennyi az éjszakai pihenőre megállapodott élelmező osztag katonája — némán és ráérősen követte őket. Egyikük megállt, hogy rágyújtson. Gyufát rántott. Grigorij a korbáccsal végigvágott Akszinya lován. A csődör megugrott, és minden átmenet nélkül a leggyorsabb vágtába csapott át. Grigorij a mén nyomában nyargalt. Néhány nyomasztóan izgalmas másodpercig tartott a csend, azután — miként a mennydörgés — darabosan ropogni kezdett a négy puska. A sötétségen hirtelen át- szúródtak a fellobbanó torkol at- tüzek. Grigorij füle mellett perzselően süvítettek el az ellenséges golyók. — Fegyve-e-e-er-be! — kiáltotta elnyújtottan egy hang. /grigorij a kis folyótól száz ölnyire utolérte a nyakra- főre rohanó almásderest. — Hajolj le, Kszjusa! Még lejjebb! Hajolj le! — kiáltotta, amikor Akszinya mellé ért. (Részlet) Akszinya meghúzta a kantárszárat, hátrahanyatlott és oldalra dőlt. Grigorij ijedtéber; megkapta, különben lezuhant volna. — Megsebesültél? Hun találtak el? Szólj hát! — kérdezte rekedten Grigorij. Akszinya hallgatott, és egyre súlyosabban nehezedett a férfi kezére. Grigorij vágtatás közben . magához szorította, és iihégve súgta az asszony fülébe: — Csak egy szót! Megáld az Isten! Hát mi van veled?! De Akszinya néma szájából nem hallott sem értelmes szót, sem nyögést. Grigorij a falutól két versztá- nyira éles kanyarban .etért az útról, egy szakadékba ereszkedett. Gyalog szállt, karjába vette Ak- szinyát és vig.yázatosan lefektette a földre. I evette róla a rövid, meleg “'télikabátot, feltépte mellén a könnyű katonablúzt meg az inget, és tapogatózva megkereste a sebet, A golyó Akszinya bal lapockáját fúrta át, szétroncsolta, es ferdén a jobb kulcsosom alatt repült ki testéből. Grigorij össze- vérezett, remegő kézzel vette elő átvető tarsolyából saját tiszta al~ sóingét meg a sebcsomagot.. Megemelte az ass2onvt, Jjáta alá tette a térdét, hozzáfogott, hogy bekötözze a sebet; igyekezett elállítani a kulcscsont alól bőven felbugyo- gó vért. Az ingcafatok és a kötés mihamar megfeketültek, és teljesen átnedvesedtek. Vér folyt Akszinya félig szétnyitott szájából is. Csak úgy bugyborékolt a torkában. És a halálra rémült Grigorij már tudta, hogy mindennek vége, hogy a legszörnyűbb, ami csak az életben megeshetett — íme, meg is történt! A szakadék gazlepte, juhmogyo- ró borította meredek lejtőjén óvatosan a meder mélyére ereszkedett. Vigyázatosan vitte karján Akszinyát. Az asszony akaratta- lanul hátrahanyatló feje az- ő vállán nyugodott. Hallotta Akszinya el-elakadó, sípoló lélegzetét, erezte, hogy . mind több meleg vér folyik el a drága testből, amint szerelmese szájából az. ő mellére csurog. Utána lebocsátkozott a szakadékba a két paripa is. Prüszkölve es zablájukkal csörömpölve legelték a zamatos zöld gyepet. Akszinya — nem sokkal virradat előtt —• Grigorij karja; között meghalt. Többé nem tért magához. Grigorij némán megcsókolta az asszony véres, sós ízű száját, óvatosan lefektette a fűre és felállt, Titokzatos erő mellbe lökte, megtantorodott, hanyatt esett, de rémülten tüstént talpra ugrott. Még egyszer elesett, födetlen tejét fájdalmasan beleverte egy kiálló kőbe. Azután térden állva kihúzta szablyáját hüvelyéből, és sírt ásott halott szerelmesének. A föld nedves volt: engedett a kardnak. Grigorij nagyon sietett, de valami fojtogatta a torkát. Feltépte nyakán az inget, hogy könnyebben lélegezzék. A pirkadat előtti hideg nyirkosság kellemesen lehű- tötte izzadságtól nedves mellét: könnyebben dolgozott. A porhanyó földet kucsmájával és markával merte ki. Egy percre sem pihent, mégis sok időbe telt, míg kötésig érő mély gödröt ásott. Tündöklő hajnali fényben temette el drága Akszinyáját. Sírba fektette, mellén keresztbe tette halottian meghalványodott, olajbarna bőrű kezét, keszkenőjével befödte arcát, hogy az égre meredő, félig nyitott," lassan megüvegesedő szemébe ne hulljon be a föld. Elbúcsúzott tőle. Abban a szilárd hitben , búcsúzott, hogy nem hosszú időre válnak el.. . Ujjaival gondosan elboronálta a nedves, sárga agyagot az alacsony hanton, és lehorgasztott. fővel, lassan inogva, sokáig térdelt a sírnál. kódost már nem volt miértsi■ * etnie. Mindennek vége szakadt. A szakadék felett, a déli síéi gornolygatta ködben, lassan felkelt a nap. Sugarai beezústözték Grigorij sűrűn őszülő födetlen fejét, és végigsiklottak mozdulatlanságában is' iszonyú, sápadt orcáján. Mintha lidércálomból ébredt i/olna, felkapta fejét. Fekete eget és vakítóan világító fekete napkorongot látott maga felett. / ✓
