Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-23 / 119. szám
Di ólából négyes ókor lógat A Bencurf alván élő idős Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész új alkotásán éolgozik. a négyes ökörfogaton, amelyet diófából farag ki. (MTI fotó: Koppány György) Gerelyes Endre eddig ismeretlen filmnoveliája a Hevesi Szemle új számában Érdekes olvasmányt, s egyben a felfedezés örömét is kínálja olvasóinak a Hevesi Szemle most megjelent új •zárna, amikor közli Gerely es Endre eddig ismeretlen, filmnovellájának első részét. A Hatvanban született, s ott diákoskodó, tragikusan fiatalon elhunyt író kéziratos hagyatékából került a megyei folyóirat hasábjaira a Vádolom című novella, amely egy házasság válságának tükrében keresi, vizsgálja az igazságot. Az Irodalom — Művészet rovat egyébként műfajában ■ témájában is változatos írásokat tartalmaz. A Műfordítók műhelyéből című ö«z- szeállításban Kálnoki László, Juhász Ákos és Sándor András jelentkezik. A közelmúltban bemutatott új Jancsó- film ihlette Szigethy Andrást, aki Szerelmem, Oresztész 18.20: Utazds a Holdba 1. rész Verne Gyula Utazás a Holdba és az Utazás a Hold körül című könyvéből háromrészes tévéfilm készült. A tévéjáték elsősorban a regények humorát és naív báját adja vissza. S a film azon kívül, hogy kalandozással, vidám helyzeteivel kellemes szórakozást nyújt felnőtteknek, gyermekeknek egyaránt — alkalmat ad arra is, hogy az űrutazással kapcsolatos mai ismereteinket összehasonlítsuk a nagy álmodó, Verne Gyula elképzeléseivel. Csányi Miklós, a film rendezője mondja: Igyekeztünk a regény szerkezetéhez «és három fő figurájához — Níchol, Ardan, Barbicane — igazodni, de beiktattuk még Verne figuráját is, aki újságíróként tudósítja a közönséget a Holdba utazás előkészületeiről és eseményeiről. A regények feldolgozása anakronisztikus. Hiszen Verne korában még nem volt televízió és a mi filmünkben egy Verne korabeli feltételezett távolbalátón közvetítik a csodálatos eseményt a Holdba utazásról. A film má- ' sodik részét május 24-én, szombaton 18.10-kor, a harmadik részt 25-én, vasárnap 17.45 perces kezdettel sugározza a televízió. 197» május 33.. péntek címmel írt didaktikus utójátékot és párbeszédet a szerelemről, a változásról, a törvényről és a szokásokról. Az egri hóstyákom megrendezett egykori lakodalmak gyermekkori élményeiből táplálkozik Farkas András versbe szedett parasztmiszté- riuma, A lagzi. Szeretheti-e Hektar Ravelt? — kérdezi Gyenge István tárcájának címe. S mivel hogy Héktor tulajdonképpen egy háztartási robot, érdeklődéssel olvashatjuk a történetet. Gyurkó Géza ismét riporttal jelentkezik, egy csendesen élt ember halálának zajos gondjairól szol Negyednapra című írása. Egy párizsi út emlékét idézi Berkovits György Magyar-franciák című érdekes riportja, Cs. Varga István a stószi Fábry Zoltán példáját és tanítását kutatja tanulmányaiban, Mészáros György pedig a hagyományok ápolását szolgálva mutat be egy 1806-ban keltezett és Egerben írott kéziratos verses éríékeskönyvet. Figyelemre méltó írásokat, tanulmányokat nyújt a Hevesi Szemle tudományos műhelye is. Fejes András a vezetés lélektanának néhány kérdéseiről ír, megemlítve többek között, hogy „általános lélektani és pedagógiai megfigyelések egybehangzó eredményei szerint azok a 9. — Ejnye, hát nincs éneikül is elég baj! — zsörtölődött a bajuszos asszony, és egy bögre vizet loccsantott az összecsukló, ájult nő arcába. Ügy jött-ment, rendelkezett a bába a házbeliek között, mint Acsay tekintetes asszony a hegyen, szüretkor. A férfiak is szótlanul engedelmeskedtek neki; igaz, meghalt az udvaron a légó- karszalagos, nem volt más, aki parancsoljon. Miközben ügyesen tekerte a sebre a fáslit a bábaasszony. a száj» be een» személyek akik adottságaikat, képességeiket minél magasabb szinten igyekeznek kibontakoztatni, gyakorta kritikus gondolkodású és sok esetben az általában elfogadottal ellentmondó, újszerű javaslatokkal előálló igen alkotó (kreatív) egyének. Ezek a „nehéz emberek” törekvő, többet tenni akaró munkatársak, akik sajátos állásfoglalásaikkal és vitakészségűkkel nagyon sok segítségei nyújtanak a vezető munkáhozr Lókős István folytatva Megyénk irodalmi kistükre című sorozatát, a reneszánsz emlékeiről ír. Külön érdekességnek számít, hogy Tinódi és Balassi mellett foglalkozik a Felnémeti névtelennel is, aki 1565 táján írt szatirikus hangvételű verseket. Bár Gárdonyi Gézáról igen csak nehéz újat mondani, Korompai János mégis szemléletesen szedte csokorba a különböző véleményeket, elsősorban azokat, amelyek Gárdonyi politikai magatartását, az alapvető társadalmi problémák felismerését jellemzik. Szőke Domonkos Szekfű Gyuláról írott tanulmánya, Szalai György Termésbecslés a népgazdasági irányításban című írása, valamint a Könyvespolc teszi még változatosabbá a Hevesi Szemle új számát. állt, parancsnoki hangon osztogatta rövid utasításait — vizet forraljanak, fekhelyet készítsenek, ezt ide fektessék a hordágyról, azt oda; ugorjon fel valaki a második emeletre, az öreg méltóságos nincs az óvóhelyen, hátha baja történt — nyoma sem volt rajta annak a riadalomnak, amely a házibelieket elfogta. Áradt belőle á magabiztosság, már- már szánté jókedvűnek látszott a nyöszörgő, sóhajtozó, berezelt társaságban. Nézte az asszonyt, ahogy sürgölődik, katonásan rendelkezik. Nem m letetett jövő A IV. A és a Négy évig legalább öt-hat órát, töltöttek együtt naponta. i Olykor többet is, hiszen nemcsak a megszokott tanteremben találkoztak, hanem kirándulásokon, sportköri foglalkozásokon is. Aztán jött a ballagás, amikor búcsúztak az alma matertől, a füzesabonyi gimnáziumtól, s szétszéledt a valaha összeszokott gárda. Most már mindenki saját jövőjét tervezi, képességei és lehetőségei szerint. Ritkán, egyre ritkábban látják majd egymást, mert mindannyiukra más feladatok várnak. Közülük beszélgettem Bíró Sándorral, Balázs Lászlóval és Cseh Erzsébettel. Elképzeléseikről, vágyaikról, 6 természetesen az osztályról, s arról az útravalóról, amit a középiskolától kaptak. ■ ■ ■ ■ Sanyi szimpatikus, talpraesett fiatalember. Azt bizonygatja — nem feledkezve meg az érvekről 6em —, hogy a harminc diák egészséges kollektívává kovácso- lódott: — Szót értettünk, egymással is törődtünk. Együtt voltunk jóban-rosszban. Boldog lennék, ha leendő munkahelyemen ilyen légkörben élhetnék, dolgozhatnék. Laci mértéktartóbb, bizonyára adódtak kellemetlen élményei is. Kissé keserűen jegyzi meg: — Sokkal nehezebb azoknak, akik a kisebb, a ran-x gos hagyományokkal még nem rendelkező gimnáziumokban érettségiztek. Talán nem túlzók, ha azt mondom, hogy jelentős részük előtt zárva az egyetemek és a főiskolák kapuja. Harmincunk közül húsz nem tanul tovább. S a többiek? Biztos nem veszik fel mind a tízet. Erzsi se elégedett a IV. A- val. — Bezzeg az általános iskola! Az más volt. Ott jó kis, közösség formálódott... Folytatná, de Sanyi közbeszól. — Hát azért minket is összekötöttek a közös élmények. Például az oroszórák előtti drukk. Ha megúsztuk a felelést, nem együtt őrültünk? A lány beleegyezően bólint, ám gondolatban másutt jár, s ezt nem is titkolja. — Együtt járok egy fiúval. Komoly ismeretség, házasság lesz belőle... ■ ■ ■ ■ Ez bizony minden korábbinál erősebb kötődés. Így van rendjén. S a diákkor ízes sztorikká szelídül, jókedvű diskurzusok témájává szublimálódik. Emlegetik majd évek múltán, most azonban mindany- nyiukat a jövő izgatja. Esélyeit latolgatja Sanyi is: — Győrbe jelentkeztem a Távközlési Műszaki Főiskola vasútbiztosító berendezések szakára. No, nem azért, mert az édesapám is a MÁV-nál dolgozik főmenet- irányítóként. Magam döntőt! em, méghozzá úgy, hogy reálisan számba vettem képességeimet, adottságaimat. A szakszerűen fogalmazott, határozott válasz szóra késztet. — Beavatnál titkodba? Miért is ne? — jelzi tekintete, s már folytatja is. — Nem születtem zseninek, jeles majd négyes tanuló voltam. Persze, számomra az értékelés se mond mindent. Egy tárgyból félévenként legfeljebb négy jegyet szereztünk. Ennek alapján nehezen lehet képet alkotni öthónapi szorgalomról. Mindig is érdekelt a technika. Ügy érzem, nemhiába áldoztam erre a szabad időmet, hiszen már rádiókat szerelek és építek, kijavítom a meghibásodott háztartási gépeket. Ezért indulok ezen az úton, lemondtam az egyetemről, s elégedett leszek, ha három év múlva üzemmérnöki diplomát szerzek. Természetesen minden a felvételin múlik, azt hiszem, bejutok, ha matematikából és fizikából elérem a stabil négyest. — S ha mégsem sikerül? — A katonaság után ismét próbálkozom ■ ■ 1 ■ Laci korántsem optimista. — Kertészmérnök szeret? tem volna lenni, mégsem jelentkeztem az egyetemre. Azt hiszem, így jobb, mert nem érdemes hiú ábrándokat kergetni. A kémiával sajnos, nem boldogulok. Hiányzott a szakos tanár, s arra későn jöttem rá, hogy én se tettem meg mindent. Pestre megyek, 6 valamelyik kertészetben eihevotna ott másvalamire figyelni. ö végig az előtérben várta ki a riadó végét, mert amikor elesett, felhorzsoló- dott kicsit a keze fején a bőr, s így őt is sebesültnek számították. Épp csak, hogy kigyöngyözött a vér a horzsoláson, otihon fel sem veszi, legfeljebb akácfalaput tesz rá. Szívesen megszökött volna (még aztán bekenik valami csípős orvossággal). De a bába csak be- hintőporozta. — Várjál sorodra, kisfiú. Kapói még egy takaros kötést is. De aztán fontosabb dolgai köziben megfeledkezett a bába a kötésről. A jajgatást rossz volt hallgatni, de a vér, a seb látványa, az orvosságok erős szaga nem volt rá olyan hatással, mint később a halottak. Hárman azonnal meghaltak az udvaron cigarettázók közül. A második emeleti folyosót leszakította a bomba, s azt beszélték, az első emeleten robbant. A folyosóról, közel ahhoz a réshez, amelyet a bomba szakított, kifordítva a rácsot is, egy kéz lógott kifelé, és lassan csöpögött belőle a vér az udvar kövezetére. A halott légós szélről feküdt az udvaron; a karszalagjáról ismert rá, hogy ez az ember zavarta be a kapu alól. Hamuszürke arca szinte világított a feketére megalvadt vértócsa közepén. Iszonyattal nézte a légós embert. Hiszen még élt az előbb, e*zste se tßm jastott, hogy ez a napja lesz az utolsó, nem éri meg az estét — és vége. Fekszik a vérébe fagyva, és már nem ember, csak halott. Undorítók voltak a halottak. Nem tudni, miért, de ijesztők és undorítók voltak, ott, az udvaron kifektetve. Ugyanaz a test, ugyanaz a ruha, mint egy órával azelőtt az élőé, és valami okból mégis irtózott volna akár csak megérinteni is ugyanazt a testet, ugyanazt a ruhát. Még hetekkel később is irtózott; nehezen szokta meg a halottakat. De azután annyira megszokta, hogy sem félelmet, 6em irtózatot nem érzett. (Mintha csak az elvágott nyakú csirkét látná otthon, a konyha földjén. Mindent meg lehet szokni. Mindent azért nem, a testi fájdalmat sem. Csak a láthatót, a hallhatót, ha mindennapos. A lövöldözést, a sebesülteket, a vért, a kivégzést, a halált, ha mindennapos, egyszóval a frontot, a háborút. Meg lehet szokni. Ráérősen baktatott az árok külső szélén; ott nem kellett annyit kerülgetni a szembejövőket. „ A gyalogosok leginkább az árok belső partján jöttek. Most egy nagyobb csoport is, kettős sorokban, fegyveres kísérettel, valamilyen ralbok. Nemigen hazaárulók, mert a hazaárulókat nem kísérgetnék. Egyből agyonlőnék, vagy felakasztanák, ilyen most a helyzet. A gyalogosokat a málhás szekerek előzték, a szekere» lyezkedem segédmunkáéként. Aztán a katonaidő után megpróbálkozom a felvételivel, mert szerelem a természetet, az erdőt, az állatokat, s a mezőgazdaságot. Erzsi Füzesabonyban talált állást: — Adminisztrátor leszek, akárcsak annyi más osztálytársam. Itt asarok élni, szüleim közelében. Büszkén újságolja, hogy ezzel az elhatározással választottja is egyetért. ■ ■■a — Ugorjunk tíz évet. Vajon ki miről számol majd be? — kérdem, s ok egyetértenek ezzel » futurológia: játékkal. Az első szó 37. adminisztrátoré : — Úgy alakult, ahogy terveztem. Ráadásul megszereztem a gyor- és gépírói képesítést, mert hát az ember nem toporoghat folyvást egy helyben. Fejlődni kell, haladni a korral. A ké( gyerekre büszke vagyok. Itt élünk Abonyban, abban a: utcában építkeztünk, ahoi anyuék laknak. így jó, hiszen itt töltöttem gyermekkoromat, s annyira megszoktam ezt a környezetet. Az üzemmérnök, bái messzire szólította hivatása azért sűrűn hazajár, méghozzá a családdal együtt. — Mindig is azt vallottam, hogy annyira becsüljék meg a munkámat amennyit ér. Jól élünk egészséges beosztással mindenre futja, s idővel talár meglesz a kocsi is. Az a fő hogy a legfontosabb nerr hiányzik: a nyugodt munkahelyi légkör. Az az atmoszféra, amit a IV. A-ban i: szerettem. Laci egy csokor szegfüve kedveskedik Erzsinek, ! amíg gyerekeik beszélgetnek, régi hobbyjával hozakodik elő, bemutatja et őfenségét, a legújabb -, kedvencet. az elégedetten csaholó behemót német juhászkutyát. Most már csak a fotó hiányzik, hogy pillanatkép maradjon a tízéves érettségi találkozóról. Emlék arról, hogy mindannyi uknak sikerült. Sikerül? Eldől egy évtized múl tán,' A fotóst mindenesetre megígérem.., Pécsi István két a kerékpárok, motoros járművek, személyautó, motorbicikli, teherkocsi, pótkocsit vontató dohogó traktor. Ha összetorlódott a menet, magyarul káromkodtak a szekeresek, németül a sofőrök. Déltájban három repülő jött, nem túl magasan. Már messziről felismerte, hogy Ráták. Valahol szirénáztak, szétspriccelt az útról a menet. Az árokba ugrálták a gyalogosok nem törődve sárral, pocsolyával. Leálltak a járművek, és a sofőrök is az árokba hasaltak, vagy a teherkocsi alá. Egy asszony a felsőszoknyáját a fejére borította, úgy kuporgott az árokparton. ö csak félrehúzódott egy, öreg nyárfa törzséhez. Nincs ezeknek bombájuk — Ra-, ták. Legfeljebb is géppus-j kázhatnak. De akkor meg éppen, hogy az árkot pász^ tázzák végig. Füttyentett a kutyának^ mert előreszaladt a kutya] nem fogta fel a légiveszélytj Elég jól kitartott különben reggel óta. Bár elcsellengett néha a földeken, és kerülte a menetoszlopot is, kivált a durrogó-pöfögő traktoroktól szűkölt. De a hívásra mindig visszajött. Elfogyott közben a leszelt karéj; már a kebeléből tördelt egy-egy darabka kenyeret Igaz, magának is néha. Nem lőttek a Ráták. Köröztek néhányat az út fölött, • máris repültek visz- sza. CFofrjtatjuty
