Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-18 / 115. szám
itt»*: RRS7B nHii Munkások Kasra Borokban, nem sietve hoznak magukkal esti álmot Huszonnegyórás kábulatból ébredeznek. A tegnap látott, barátként kezelt gép megindul. Aki hajnalban, álmos szemmel azt figyeli, milyen a norma? S ágy dolgozik a két kezével, hogy neki négy is kevés volna, s ha reggel bevág egy fél Hubertust — öt forintot nyel, s röhög ha nincs melegvíz: kap hideg tust... Csak önmagának könyörög. Aki lakása hűs kilincsét lenyomva belép, s dől az agyb* aki ntódját — minden kincsét — sajgó tenyérrel pofon vagja — s ha vacsorára nem jön haza munkába küldött felesége: nem tör-zúz. öreg bicskájával zsírt varázsol a kenyérre. Közöttük lehet megtanulni: a termelt munka mennyit ér? Arcukba mar forgács és hőség, olajszag, gőz, idő és tér. Közöttük élni hűs-szelidség annak, ki utólag köszön. Munkájukból születhet minden, mi kell. Vagy éppen — tűzözön. Százévesek étrendje Ipse vagy ipsze... (1 ?) A címben nem véletlenül került egymás mellé a kétféle ejtósváltozat. A latin nyelvet tanuló diákok nyelvéből került a szélesebb körű nyelvhasználatba az ő, az ő maga személyesen, az illető, az egyvalaki jelentéstartalmakat hordozó latin ipse (latinos ejtéssel ipsze) névmás hímnemű alakja. A magyar nyelvbe bekerülve, a magyarországi latlnság s- ező ejtésének megfelelően az ipse írás és ejtésmód vált általánossá. A következetesen s-sel ej-' tett névmással bizalmasabb beszédhelyzetben az éppen emlegetett személyt nevezték meg. Később rosszalló kifejezéssé vált, mint ezt ezek a nyelvi formák is bizonyítják: nem tetszik az ipse, nyakon csípték az ipsét, nem a becsületes emberek sorába tartozik az ipse stbUgyancsak lekicsinylő minősítéssel a tolvajnyelvben, a cinikus, a nyegle szóhasználatban a férfi megjelölésére szolgál, s ilyen szerepével ebbe a szósorba illeszthető bele: az ipse, a manusz, a krapek, a pacák, az ürge, a pasas, a muksó, a pali stb. Újabban még versbeli szerepet is vállalt Ladányi Mihály Az ember című költeményének e humoros kicsengésű sorában: . .és azt mondják rá, ez az ipse mór halhatatlan.. Meghökkentett, hogy a Ladányi költeményét szavalok egyike sz-ező ejtéssel emlegette a versben szereplő ipse szóalakot. Ez sem véletlen. Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a latin eredetű szavakat a hazai s-ező ejtéssel ellentétben „visszalatino- sítják”, s a klasszikus ejtésnek megfelelően sz-szel hangoztatják. Ha azonban az eredeti latin nyelvi formákat szólaltatjuk meg, akkor ragaszkodnunk kell a latin ejtésmódhoz. Erről pedig azért szólunk, mert ezt a latin névmást néhány szólásszerű nyelvi formában ma is gyakran vesszük toliunkra és ajkunkra. A hírlapok, a folyóiratok cikkeiből, az előadásokból, a hozzászólásokból ezeket a példákat jegyezhettem le: ipso facto (ipszó fak- tó: a tényből kifolyólag, következően); ipso iure (ipszó jure: a jog erejénél fogva); ipse dixit (ipsze dikszit: ő mondta). Kolozsvári Crand- pierrc Emil a Kritika hasábjain (1975- 4. sz. 20.) megjelent cikkének befejező mondatában is szerephez jutott az eo ipso (eo ipszó: magától érthetődően, természetesen, éppen azért) latin kifejezés. Felsorakoztatott példáim arról is árulkodnak, hogy újabban elég gyakran juttatunk nyelvi szerephez latin szavakat, mondatokat és szólásokat. A baj azonban az, hogy nem mindig megfelelő ejtésben és fogalmi értékben. Dr. Bakos József Hanno — Amerika Fogyni akar? első felfedezője? Egj „szenzációs" felfedezés világgá röppent hírének háttere l Dr. Barry Fett, sz IMmardl Egyetem nyelvtudósa úgy véli: világos bizonyítékát találta annak, hogy Hanno tengerjáró föníciai király végleghajózott Amerika atlanti partvidékén, több mint 400 évvel időszámításunk előtt. Dr. Feű — a darrieísoni (Connecticut) régészeti társaság vezetőjének, James W hittallnak társaságában — az appuxet-i kereskedelmi csomóponton megvizsgált és lefényképezett egy követ, amelyet 1658-ban találtak meg, s egy indián misszió lépcsőjének használtak. A kövön felirat látható, amelyet mindeddig norvég nyelvűnek: tartottak, de nem tudták lefordítani. Fell a következőképpen értelmezi a kétsoros feliratot: „Annektálási kiáltvány. Hanno ezt a helyet birtokába vette. Ne rongáld meg!” Hanno — történelmi feljegyzések szerint — föníciai tengerhajózó volt, aki végigjárta és gyarmatosította Afrika nyugati partják az i. e. V. században. Hét várost és egy kereskedelmi központot alapított az afrikai partokon, s valószínűleg a mai Gambiáig vagy Sierra Leonéig jutott eL Útjának leírását egy X. századból származó görög felirat őrizte meg Baal isten karthagói templomában. A görög szöveget a tudósok szerint az ősi pun nyelvből fordították. Feli úgy véli, hogy az ap- puxet-i kövön megőrzött felirat „egyazon sorozathoz tartózik, de Hanno egy második utazásának emléke, amelyről elveszett a görög nyelvű beszámoló. A görögök azonban emlékeztek arra, hogy Hanno tett egy második utat is, azaz körülhajózta az Észak-Atlantí-óceánt” Ez a kő abból az utazásból maradt vissza, amely — görög források szerint — körülbelül i. e. 480 és 475 között zajlott le. A források mint karthagói hajósról emlékeznek meg Hannóról, de nagy számban maradtak fenn olyan feliratok, amelyek arra utalnak, hogy nem egyszerű hajós volt, ' hanem király Dél-Spanyolországban. Birodalmának központi jelentőségű kikötője Cadiz volt. „Hanno Cadizból indult el és valószínűleg oda is tért vissza. Ennek jó néhány bizonyítékát találtuk — mondotta Feli —, de ezeket csak mostanában kezdjük megfejteni.” Fell a továbbiakban elmondta, hogy a feliratot déliibériai ábc-vel készítették, s azt spanyol tudósok fejtették meg. Hozzátette: számít arra, hogy egyes régészek kétségbe vonják állításait, de ő vitathatatlannak tartja, hogy a feliratot ibériai nyelven fogalmazták. Felfedezését rendkívül nagy jelentőségűnek véli történelmi szempontból, minthogy erősen kiterjeszti a tudomány ismereteit a régi utazásokról. Mm valaki ecv Mu At BAata**« porol, padlót keHI vagy botort fényesít, *4Ó-30* kalóriát vészit. Ugyanennyi Ideig végzett ablaktisztítás, vagv bútor- rakodás 180—2M kalória elfogyasztását eredményezi. Ezeket as adatokat a finiúi fúrt) elhfzáseüenes központ tette közzé a tavasd nagytakart- tások előestéjén. k A pellengérre állított gépkocsi A skandináv országokban kísérletképpen néhány Iskolában a gyermekeket megtanítják a személygépkocsi gyűlöletére. A tanfolyamokat az északi államok minisztertanácsainak munkacsoportjai szervezik. Az új általános iskolai tantárgy heves tiltakozást váltott ki az érintett országok autóklubjaiban. A tanfolyamok célja, hogy tudatosítsa a gyermekben a gépkocsival járó veszélyeket, a környezet- szennyezéssel, a társadalmi kapcsolatokkal és ... a asaládi költségvetéssel kapcsolatos problémákat. A 12—13 éves gyermekek ma már energiaválságról, közlekedési dugóról és szennyezésről beszélgetnek. Komikus jeleneteket adnak elő, amelyeknek főszereplői „a használt gépkocsik viszonfeladásával foglalkozó becstelen kereskedő” vagy „a gyilkos gépkocsivezető”,. i- Popovskts A hipnotizőr fellépése — Most pedig, hölgyeim és uraim — jelentette he enyhén idegen akcentussal a hatalmas mágus és hipnotizőr —, szükségem lenne egy önkéntes jelentkezőre, tudományos célból. — Majd én! — kiáltott fel a mellette ülő Ivó. Nem várva meg az ismételt invitálást, keresztültört a publikumon, majd felvonul a színpadra. A hatalmas mágus meghajolt és így szólt: — Ez az úr azonnal a gondolataim rabjává válik. A telepátia, katalepszia láthatatlan és titokzatos erői befolyásolják majd úgy, hogy teljesíti bármelyik parancsomat, amiről a mélyen tisztelt publikum személyesen meggyőződhet. — Üljön le! — fordult a mágus Ivóhoz.—í Nézzen mereven a szemembe! Ivó engedelmesen rámeredt. — ön a munkahelyén van — folytatta fájdalmas, éneklő hangon a hipnotizőr. — ön. mint mindig, nagyon szeretne aludni... Nagyon. ., szeretne ... aludni-~ aludni.,. Grúziában kétezren felül van azok száma, akik betöltötték a 100. életévüket, de nincs köztük egyetlen kövér ember sem. Hírről meggyőződhettek a geológusok, akik a hosz- szú életű grúzok étkezési sajátosságait tanulmányozták. Grigorij Pichelauri professzor, a tudományos expedíció vezetője elmondta: „Vizsgálataink meggyőztek bennünket arról- hogy a hosszú életű emberek mind mérsékletesen táplálkoznak. Sőt, élelmük kalóriatartalma valamivel alacsonyabb annál, ami az ő korukban ajánlatos lenne.” A százévesek élelemadagjában túlsúlyban vannak a növényi eledelek- Jóformán sohasem esznek az ő karukban nem kívánatos fűszerekben gazdag előételeket. A csirkehúst, borjúhúst és nagy ritkán a birkahúst, főként főtt formában eszik, ami — mint a prof es z- szor hangsúlyozta — könnyebben emészhető számukra, tekintve, hogy az öregkorban csökken az emésztőapparátus mirigyeinek fermentáló tevékenysége. Grigorij Richelauri megállapította, hogy az öregeknek kü- tönősen fontos a C-vitaminban gazdag nyers zöldség ém gyümölcs fogyasztása úgyszólván kötelező az év minden szakában. A hosszú életű emberek kevés cukrot és sok mézet esznek. „A litotróp anyagokat tartalmazó termékek — köztük a tej, az aludttej és a sajt — állandó fogyasztása gátat szab a meszesedésnek. Többek között ezzel is magyarázhatjuk, hogy az érelmeszesedése« megbetegedések százalékaránya igen csekély a százévesek körében” — mondotta a professzor. A gerontológusok úgy vélik, hogy a helyes táplálkozás fontos szerepet játszik az öregedés folyamatának lelassításában.: lassabban alakul át a helyesen táplálkozó emberek anyagcseréje, nem csökken rohamosan a testsúlyuk és a mozgásképességük. Pillanatok alatt felfogták a helyzet komolyságát, és azonnal energikus intézkedéshez láttak, — Megállni! — ordítottam. — őrizzék meg nyugalmukat! Nézzék, mi 'fog történni! Csend lett. Felmentem a színpadra. A megrémült mágus áldozati bárányként nézett rám. Az átható csendben félelmetes hangon dörögni kezdtem: — Ivó, mi van, elfelejtetted? A hivatalotokban prémiumot osztanak. — Mi?! — hallatszott álmos tenorjg. — Pénzt osztanak, mondom! Neked pedig semmit sem hagynak- Azt mondták, hogy nem jeleskedsz a munkában! — Ki nem jeleskedik? — kiáltotta a villámgyorsan felébredt Ivó. — En mindig jeleskedtem. No, mindjárt megmutatom nekik! Ivó leugrott a színpadról és a kijárathoz szaladt. En pedig a közönség lelkes vastapsa közepette megveregettem íz újjáéledt illuzionista vállát: — Elaltatni az embert, fakírocskám, bárki tudja! De próbáld meg felébreszteni! Fordítottam Saiga áttfta Itx> kényelmesebben elhelyezkedett, ásított és nyújtózkodni kezdett. — Aludjon! — kiáltotta diadalmasan a mágus. — Aludjon mélyen! Édesen! A teremben felcsattant a vastaps: Ivó valóban rögtön elaludt. A mágus forgolódott egy ideig a színpadon, azután újból ünnepélyes pózt vett fel, kezeit Ivó felé nyújtva parancsolta: — Most pedig azonnal ébredjen fel! Eb-red-jen!... A terem halálos csendjében csak az erős horkolás hallatszott. — Hall pngem? — kérdezte izgatott hangon a mágus. — Ej! Keljen fel! A közönség sorai között suttogás hallatszott: — Kelj fel! Hallod, ébredj, ember! A terem érezte, hogy valami nincs rendben. Világossá vált, hogy a katalepszia és epilepszia vékony vonalai valahol összegabalyodtak vagy elszakadtak. — Állj fel, tökjüké! — ordított Ivóra most már minden idegen akcentus nélkül a hipnotizőr, és elkezdte öt rázni. Ivó aludt, mint a bunda, — Bocsásscmak meg, mélyen tisztelt nézőim — suttogta rángatózó ajakkal a hipnotizőr — itt.. ez ő... A terem elcsendesedett. A kulisszák mögül kijött a tűzoltó, és a segítségére sietett egy rendőr is. A mágus a színpad egy távoli sarkába vonult, és kétségbeesetten verte a fejét. A tűzoltó Ivóra öntött egy üveg vizet, aztán két palack szódát. Ivó nem tért magához. Aztán a rendőr gyakorlott mozdulatokkal vörösre dörzsölte Ivó füleit. Ivó folytatta az alvást. Valaki felkiáltott a teremben: — Ej, tönkretették az önkéntes jelentkezőt! A felbőszült publikum a színpadhoz tódult. •iMAAAAA^AAA/VNAAAAAZsAAAAAAAZVNAAAA^AA*!*!**
