Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-18 / 115. szám

itt»*: RRS7B nHii Munkások Kasra Borokban, nem sietve hoznak magukkal esti álmot Huszonnegyórás kábulatból ébredeznek. A tegnap látott, barátként kezelt gép megindul. Aki hajnalban, álmos szemmel azt figyeli, milyen a norma? S ágy dolgozik a két kezével, hogy neki négy is kevés volna, s ha reggel bevág egy fél Hubertust — öt forintot nyel, s röhög ha nincs melegvíz: kap hideg tust... Csak önmagának könyörög. Aki lakása hűs kilincsét lenyomva belép, s dől az agyb* aki ntódját — minden kincsét — sajgó tenyérrel pofon vagja — s ha vacsorára nem jön haza munkába küldött felesége: nem tör-zúz. öreg bicskájával zsírt varázsol a kenyérre. Közöttük lehet megtanulni: a termelt munka mennyit ér? Arcukba mar forgács és hőség, olajszag, gőz, idő és tér. Közöttük élni hűs-szelidség annak, ki utólag köszön. Munkájukból születhet minden, mi kell. Vagy éppen — tűzözön. Százévesek étrendje Ipse vagy ipsze... (1 ?) A címben nem véletlenül került egymás mellé a kétfé­le ejtósváltozat. A latin nyelvet tanuló diákok nyel­véből került a szélesebb kö­rű nyelvhasználatba az ő, az ő maga személyesen, az ille­tő, az egyvalaki jelentéstar­talmakat hordozó latin ipse (latinos ejtéssel ipsze) név­más hímnemű alakja. A ma­gyar nyelvbe bekerülve, a magyarországi latlnság s- ező ejtésének megfelelően az ipse írás és ejtésmód vált általánossá. A következetesen s-sel ej-' tett névmással bizalmasabb beszédhelyzetben az éppen emlegetett személyt nevezték meg. Később rosszalló kife­jezéssé vált, mint ezt ezek a nyelvi formák is bizonyít­ják: nem tetszik az ipse, nyakon csípték az ipsét, nem a becsületes emberek sorába tartozik az ipse stb­Ugyancsak lekicsinylő mi­nősítéssel a tolvajnyelvben, a cinikus, a nyegle szóhasz­nálatban a férfi megjelölé­sére szolgál, s ilyen szerepé­vel ebbe a szósorba illeszt­hető bele: az ipse, a manusz, a krapek, a pacák, az ürge, a pasas, a muksó, a pali stb. Újabban még versbeli szere­pet is vállalt Ladányi Mi­hály Az ember című költe­ményének e humoros ki­csengésű sorában: . .és azt mondják rá, ez az ipse mór halhatatlan.. Meghökkentett, hogy a La­dányi költeményét szavalok egyike sz-ező ejtéssel emle­gette a versben szereplő ipse szóalakot. Ez sem véletlen. Egyre gyakrabban tapasztal­juk, hogy a latin eredetű szavakat a hazai s-ező ejtés­sel ellentétben „visszalatino- sítják”, s a klasszikus ejtés­nek megfelelően sz-szel han­goztatják. Ha azonban az eredeti la­tin nyelvi formákat szólal­tatjuk meg, akkor ragasz­kodnunk kell a latin ejtés­módhoz. Erről pedig azért szólunk, mert ezt a latin névmást néhány szólásszerű nyelvi formában ma is gyak­ran vesszük toliunkra és aj­kunkra. A hírlapok, a folyó­iratok cikkeiből, az előadá­sokból, a hozzászólásokból ezeket a példákat jegyezhet­tem le: ipso facto (ipszó fak- tó: a tényből kifolyólag, kö­vetkezően); ipso iure (ipszó jure: a jog erejénél fogva); ipse dixit (ipsze dikszit: ő mondta). Kolozsvári Crand- pierrc Emil a Kritika hasáb­jain (1975- 4. sz. 20.) megje­lent cikkének befejező mon­datában is szerephez jutott az eo ipso (eo ipszó: magától érthetődően, természetesen, éppen azért) latin kifejezés. Felsorakoztatott példáim ar­ról is árulkodnak, hogy újabban elég gyakran jut­tatunk nyelvi szerephez la­tin szavakat, mondatokat és szólásokat. A baj azonban az, hogy nem mindig meg­felelő ejtésben és fogalmi ér­tékben. Dr. Bakos József Hanno — Amerika Fogyni akar? első felfedezője? Egj „szenzációs" felfedezés világgá röppent hírének háttere l Dr. Barry Fett, sz IMmardl Egyetem nyelvtudósa úgy vé­li: világos bizonyítékát ta­lálta annak, hogy Hanno ten­gerjáró föníciai király vé­gleghajózott Amerika atlanti partvidékén, több mint 400 évvel időszámításunk előtt. Dr. Feű — a darrieísoni (Connecticut) régészeti tár­saság vezetőjének, James W hittallnak társaságában — az appuxet-i kereskedelmi csomóponton megvizsgált és lefényképezett egy követ, amelyet 1658-ban találtak meg, s egy indián misszió lépcsőjének használtak. A kö­vön felirat látható, amelyet mindeddig norvég nyelvűnek: tartottak, de nem tudták le­fordítani. Fell a következőképpen értelmezi a kétsoros felira­tot: „Annektálási kiáltvány. Hanno ezt a helyet birtokába vette. Ne rongáld meg!” Han­no — történelmi feljegyzések szerint — föníciai tengerha­józó volt, aki végigjárta és gyarmatosította Afrika nyu­gati partják az i. e. V. szá­zadban. Hét várost és egy kereskedelmi központot ala­pított az afrikai partokon, s valószínűleg a mai Gambiáig vagy Sierra Leonéig jutott eL Útjának leírását egy X. századból származó görög felirat őrizte meg Baal isten karthagói templomában. A görög szöveget a tudósok sze­rint az ősi pun nyelvből for­dították. Feli úgy véli, hogy az ap- puxet-i kövön megőrzött fel­irat „egyazon sorozathoz tar­tózik, de Hanno egy második utazásának emléke, amely­ről elveszett a görög nyelvű beszámoló. A görögök azon­ban emlékeztek arra, hogy Hanno tett egy második utat is, azaz körülhajózta az Észak-Atlantí-óceánt” Ez a kő abból az utazásból maradt vissza, amely — gö­rög források szerint — kö­rülbelül i. e. 480 és 475 kö­zött zajlott le. A források mint karthagói hajósról em­lékeznek meg Hannóról, de nagy számban maradtak fenn olyan feliratok, ame­lyek arra utalnak, hogy nem egyszerű hajós volt, ' hanem király Dél-Spanyolországban. Birodalmának központi je­lentőségű kikötője Cadiz volt. „Hanno Cadizból indult el és valószínűleg oda is tért vissza. Ennek jó néhány bi­zonyítékát találtuk — mon­dotta Feli —, de ezeket csak mostanában kezdjük megfej­teni.” Fell a továbbiakban el­mondta, hogy a feliratot dél­iibériai ábc-vel készítették, s azt spanyol tudósok fejtették meg. Hozzátette: számít ar­ra, hogy egyes régészek két­ségbe vonják állításait, de ő vitathatatlannak tartja, hogy a feliratot ibériai nyelven fo­galmazták. Felfedezését rendkívül nagy jelentőségűnek véli tör­ténelmi szempontból, mint­hogy erősen kiterjeszti a tu­domány ismereteit a régi utazásokról. Mm valaki ecv Mu At BAata­**« porol, padlót keHI vagy bo­tort fényesít, *4Ó-30* kalóriát vészit. Ugyanennyi Ideig vég­zett ablaktisztítás, vagv bútor- rakodás 180—2M kalória elfo­gyasztását eredményezi. Ezeket as adatokat a finiúi fúrt) elhfzáseüenes központ tet­te közzé a tavasd nagytakart- tások előestéjén. k A pellengérre állított gépkocsi A skandináv országokban kísérletképpen néhány Isko­lában a gyermekeket megtanítják a személygépkocsi gyű­löletére. A tanfolyamokat az északi államok minisztertanácsai­nak munkacsoportjai szervezik. Az új általános iskolai tantárgy heves tiltakozást váltott ki az érintett országok autóklubjaiban. A tanfolyamok célja, hogy tudatosítsa a gyermekben a gépkocsival járó veszélyeket, a környezet- szennyezéssel, a társadalmi kapcsolatokkal és ... a asaládi költségvetéssel kapcsolatos problémákat. A 12—13 éves gyermekek ma már energiaválságról, közlekedési dugóról és szennyezésről beszélgetnek. Komikus jeleneteket adnak elő, amelyeknek főszereplői „a használt gépkocsik viszonfeladásával foglalkozó becstelen kereske­dő” vagy „a gyilkos gépkocsivezető”,. i- Popovskts A hipno­tizőr fellépése — Most pedig, höl­gyeim és uraim — jelentette he enyhén idegen akcentussal a hatalmas mágus és hipnotizőr —, szüksé­gem lenne egy ön­kéntes jelentkezőre, tudományos célból. — Majd én! — ki­áltott fel a mellette ülő Ivó. Nem várva meg az ismételt in­vitálást, keresztül­tört a publikumon, majd felvonul a szín­padra. A hatalmas mágus meghajolt és így szólt: — Ez az úr azon­nal a gondolataim rabjává válik. A te­lepátia, katalepszia láthatatlan és titok­zatos erői befolyá­solják majd úgy, hogy teljesíti bárme­lyik parancsomat, amiről a mélyen tisz­telt publikum szemé­lyesen meggyőződhet. — Üljön le! — for­dult a mágus Ivó­hoz.—í Nézzen mere­ven a szemembe! Ivó engedelmesen rámeredt. — ön a munkahe­lyén van — folytat­ta fájdalmas, ének­lő hangon a hipno­tizőr. — ön. mint mindig, nagyon sze­retne aludni... Na­gyon. ., szeretne ... aludni-~ aludni.,. Grúziában kétezren felül van azok száma, akik betöltöt­ték a 100. életévüket, de nincs köztük egyetlen kövér em­ber sem. Hírről meggyőződhettek a geológusok, akik a hosz- szú életű grúzok étkezési sajátosságait tanulmányozták. Grigorij Pichelauri professzor, a tudományos expedíció vezetője elmondta: „Vizsgálataink meggyőztek bennünket arról- hogy a hosszú életű emberek mind mérsékletesen táplálkoznak. Sőt, élelmük kalóriatartalma valamivel ala­csonyabb annál, ami az ő korukban ajánlatos lenne.” A százévesek élelemadagjában túlsúlyban vannak a növényi eledelek- Jóformán sohasem esznek az ő karuk­ban nem kívánatos fűszerekben gazdag előételeket. A csir­kehúst, borjúhúst és nagy ritkán a birkahúst, fő­ként főtt formában eszik, ami — mint a prof es z- szor hangsúlyozta — könnyebben emészhető számukra, tekintve, hogy az öregkorban csökken az emésztőappará­tus mirigyeinek fermentáló tevékenysége. Grigorij Richelauri megállapította, hogy az öregeknek kü- tönősen fontos a C-vitaminban gazdag nyers zöldség ém gyümölcs fogyasztása úgyszólván kötelező az év minden szakában. A hosszú életű emberek kevés cukrot és sok mézet esznek. „A litotróp anyagokat tartalmazó termékek — köztük a tej, az aludttej és a sajt — állandó fogyasztá­sa gátat szab a meszesedésnek. Többek között ezzel is ma­gyarázhatjuk, hogy az érelmeszesedése« megbetegedések százalékaránya igen csekély a százévesek körében” — mondotta a professzor. A gerontológusok úgy vélik, hogy a helyes táplálkozás fontos szerepet játszik az öregedés folyamatának lelassítá­sában.: lassabban alakul át a helyesen táplálkozó emberek anyagcseréje, nem csökken rohamosan a testsúlyuk és a mozgásképességük. Pillanatok alatt fel­fogták a helyzet ko­molyságát, és azon­nal energikus intéz­kedéshez láttak, — Megállni! — or­dítottam. — őrizzék meg nyugalmukat! Nézzék, mi 'fog tör­ténni! Csend lett. Fel­mentem a színpadra. A megrémült mágus áldozati bárányként nézett rám. Az átható csend­ben félelmetes han­gon dörögni kezd­tem: — Ivó, mi van, el­felejtetted? A hiva­talotokban prémiu­mot osztanak. — Mi?! — hallat­szott álmos tenorjg. — Pénzt osztanak, mondom! Neked pe­dig semmit sem hagy­nak- Azt mondták, hogy nem jeleskedsz a munkában! — Ki nem jeleske­dik? — kiáltotta a villámgyorsan feléb­redt Ivó. — En min­dig jeleskedtem. No, mindjárt megmuta­tom nekik! Ivó leugrott a szín­padról és a kijárat­hoz szaladt. En pe­dig a közönség lel­kes vastapsa köze­pette megveregettem íz újjáéledt illuzio­nista vállát: — Elaltatni az em­bert, fakírocskám, bárki tudja! De pró­báld meg felébresz­teni! Fordítottam Saiga áttfta Itx> kényelmeseb­ben elhelyezkedett, ásított és nyújtóz­kodni kezdett. — Aludjon! — ki­áltotta diadalmasan a mágus. — Aludjon mélyen! Édesen! A teremben felcsat­tant a vastaps: Ivó valóban rögtön el­aludt. A mágus forgoló­dott egy ideig a szín­padon, azután újból ünnepélyes pózt vett fel, kezeit Ivó felé nyújtva parancsolta: — Most pedig azonnal ébredjen fel! Eb-red-jen!... A terem halálos csendjében csak az erős horkolás hallat­szott. — Hall pngem? — kérdezte izgatott han­gon a mágus. — Ej! Keljen fel! A közönség sorai között suttogás hal­latszott: — Kelj fel! Hal­lod, ébredj, ember! A terem érezte, hogy valami nincs rendben. Világossá vált, hogy a katalep­szia és epilepszia vé­kony vonalai valahol összegabalyodtak vagy elszakadtak. — Állj fel, tökjü­ké! — ordított Ivóra most már minden idegen akcentus nél­kül a hipnotizőr, és elkezdte öt rázni. Ivó aludt, mint a bunda, — Bocsásscmak meg, mélyen tisztelt nézőim — suttogta rángatózó ajakkal a hipnotizőr — itt.. ez ő... A terem elcsende­sedett. A kulisszák mögül kijött a tűzol­tó, és a segítségére sietett egy rendőr is. A mágus a színpad egy távoli sarkába vonult, és kétségbe­esetten verte a fejét. A tűzoltó Ivóra ön­tött egy üveg vizet, aztán két palack szó­dát. Ivó nem tért magához. Aztán a rendőr gyakorlott mozdulatokkal vörös­re dörzsölte Ivó fü­leit. Ivó folytatta az alvást. Valaki felki­áltott a teremben: — Ej, tönkretették az önkéntes jelentke­zőt! A felbőszült publi­kum a színpadhoz tódult. •iMAAAAA^AAA/VNAAAAAZsAAAAAAAZVNAAAA^AA*!*!**

Next

/
Oldalképek
Tartalom