Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-11 / 84. szám

«HA© PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETHK' AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS'.^APÍLAPJA —------------------------------­---------------------•--------------------- - ------ -----—....................... ;i '■ ".I™?1 <r »)', r...... X XVI. évfolyam, 84. szám ARA: 80 FILLÉR \ .V V <.i *Ti 1975. április 11„ péntek Megkezdte munkáját az országgyűlés tavaszi ülésszaka Az első nap: a társadalombiztosításról szóló törvényjavaslat Csütörtökön délelőtt 11 órakor megnyílt az országgy ülés tavaszi ülésszaka. Az ülésen részt vett: Losonczi Pál, $ Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, C Minisztertanács elnöke, továbbá Aczél György, Apró Antal, Gáspár Sándor, Lázár György, Németh Károly, Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai valamint a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplo­máciai páholyban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője is. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Kegyelettel megemlékezett a legutóbbi ülésszak óta elhunyt Ragó Antal képviselőről, a párt- és a munkásmozgalom régi harcosáról. Ezt követően bejelentette, hogy az Elnöki Tanács, az országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta ál kötött törvényerejű rendeletéiről szóló jelentését — az al­kotmány rendelkezéseinek megfelelően — az országgyűlésnek bemutatta. A jelentést a képviselők tudomásul vették. Az elnök ezután bejelentette, hogy a Minisztertanács a társadalombiztosításról, az Elnöki Tanács az alkotmány egyes rendelkezéseinek módosításáról, törvényjavaslatot nyújtott be az országgyűlésnek. A két törvényjavaslatot előzetes tár­gyalásra az illetékes állandó bizottságoknak kiadták és az országgyűlés tagjai között szétosztották. pott szót. A törvény szövege világos és érthető — mon­dotta —, mindenki különö­sebb segítség nélkül, saját maga is kiolvashatja belőle jogait és teendőit. A fonto­sabb társadalombiztosítási juttatásokat akár számsze­rűen is megtalálhatja benn«. A közérthető magyarázat különösen fontos, hiszen a társadalombiztosítás szolgál­tatásaira mindenkinek, élete minden szakaszában szüksé­ge lehet. Ezután szünet következett. Gáspár Sándor felszólalása járadékosok kétharmadát közvetlenül érinti. A társa­dalombiztosítás és az azon túlmenően nyújtott ellátás rendszerét egészíti ki a vál­lalati, munkahelyi, illetőleg tanácsi gondoskodás. Ezek közül is kiemelkedőek a több gyermekes családokról, a csökkent munkaképességű- ekről, a nyugdíjas dolgozók­ról való gondoskodás. Álla­munk e téren eddig is sokat tett és a jövőben is mindent megtesz. A társadalombiztosításról szóló törvényjavaslatot — mondotta Karakas László — nagy felelősséggel és azzal a határozott meggyőződéssel terjesztem elő, hogy elfoga­dása és végrehajtása — pár­tunk XI. kongresszusán ho­zott határozatok céljainak megfelelően — híven szol­gálja majd dolgozó népünk jólétét és felemelkedését. A miniszteri expozé után ár. Pesta László, az ország- gyűlés szociális és egészség- ügyi bizottságának elnöke, a törvényjavaslat előadója ka­Szünet után Varga Gábotr­nénak, az. országgyűlés alel- nökének, elnökletével folyta­tódott a tanácskozás. Napi­rend szerint megkezdődött a társadalombiztosítási tör­vényjavaslat feletti vita. En­nek első felszólalója Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT Karakas László beszéde tén. Javítson a gyermekes családok jövedelmi helyzetén. Jelenleg a lakossági jöve­delmek mintegy 30 százalé­kát — mutatott rá a mi­niszter — a pénzbeli és ter­mészetbeni társadalmi jutta­tások alkotják. Ezen belül a nagyobb tételt a társadalom- biztosítási ellátások jelentik. Míg 1938-ban és 1946-ban a lakosságnak csupán egyhar- mada részesült valamilyen társadalombiztosítási ellátás­ban, addig ma gyakorlatilag mindenki részese a juttatá­soknak, aki munkaviszony­ban állt, vagy áll. Társada­lombiztosításunk kiadásai az elmúlt 15 esztendőben meg­négyszereződtek. Ma már évi 42 milliárd forintot, a nem­zeti jövedelem több mint nyolc és fél százalékát te­szik ki. Ennek az összegnek több mint a felét az egymil­lió 700 ezer nyugdíjasnak fo­lyósítják. Ezt követően a csa­ládi pótlék és táppénz jelenti a legnagyobb tételt a pénzbeli juttatások között. A népese­déspolitikai céljaink elérését szolgálja az anyasági, a ter­hességi és gyermekágyi se­gély, valamint a gyermek- gondozási segélynek a vilá­gon szinte egyedülálló intéz­ménye. Jellemző például, hogy e juttatásban a beve­zetés évében 34 ezer, jelenleg pedig már mintegy 230 ezer édesanya részesül. A munkaügyi miniszter ezután szólt a törvényterve­zet néhány konkrét rendel­kezéséről is. Nyugdíjrend­szerünk egységessé válik. A jelenlegi három különböző nyugdíjskála helyett sike­rült olyan mértékszabályt kialakítani, amely senkinél sem jár a szerzett jog meg­sértésével. Majdnem minden­kinél a maival azonos, vagy kedvezőbb mértékek alapján állapítja meg a nyugdíjat. Az új, egységes skála és mértékszabály szerint mun­kás, alkalmazott, termelő­szövetkezeti tag - öregségi nyugdíja tíz évi szolgálati idő esetén egységesen a ke­reset, illetve a jövedelem 33 százaléka. Ez a 25 év meg­szerzéséig évenként két szá­zalékkal, 26—32 év után egy- egy százalékkal, 33—42 évek után 0,5 százalékkal emelke­dik. A nyugdíj maximuma a kereset 75 százaléka, ami i2 évi szolgálati idővel érhető el. E szabályok révén a mai­nál kedvezőbb helyzetbe ke­rülnek az alacsony szolgála­ti idővel rendelkező munká sok és alkalmazottak, vala­mint a hosszú, általában 35 évnél magasabb szolgálati idejű biztosítottak. A nyugdíjskála és mér­tékszabály egységesítése mel­lett — a XI. pártkongresz- ezue határozatainak végre­hajtásaként — egységes lesz a nyugdíjra jogosító korha­tár is. A törvényjavaslat a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi nyugdíjkorha­tárát 1976. január 1-től kez­dődően évente egy-egy évvel leszállítja, s a korhatár 1980. janucrr 1-ével azonossá válik a bérből és fizetésből élő dolgozók nyugdíjkorhatárá­val. Azaz nőknél az 55, fér­fiaknál a 60. életévvel. A nyugdíjak vásárló érté­kének megóvása mellett to­vábbra is fontos célkitűzés a régi és az új nyugdíjak szintjének közelítése, és az egyéb szociális ellátásra jo­gosultak jövedelmi körülmé­nyeinek javítása. Ezért az 1971 előtt megállapított ala­csony összegű nyugdíjellátá­sokat és egyes szociális ellá­tásokat 1975. júliüs 1-től is­mét emeljük. Ez a lakosság tíz százalékát, a nyugdíjasok, Ezután a napirend szerint megkezdődött a társadalom- biztosításról szóló törvényja­vaslat tárgyalása. Elsőként Karakas László, munkaügyi miniszter emelkedett szólás­ra. Elmondta, hogy ország- gyűlésünk jelen ülésszaká­nak napirendjén szereplő tár­sadalombiztosítási törvény- tervezet, felszabadulásunk 30. évfordulóját ünneplő ál­lamunk eddig elért politikai, gazdasági és társadalmi fej­lődésének szemléltető bizo­nyítéka. Olyan szociálpoliti­kai intézkedés, amely — mi­ként a törvénytervezet 1. §-a is kiemeli — a társadalom munkájában részt vevő dol­gozókról és hozzátartozóik­ról való sokirányú társadal­mi gondoskodás eddigi ered­ményeinek összegezését és a népgazdaság lehetőségeihez igazodó továbbfejlesztését tartalmazza. Ez a párt XI. kongresszusán elfogadott azon határozaton alapul, amely szerint: „Tovább kell egységesíteni nyugdíjrendsze­rünket, csökkenteni a ko­rábbról megmaradt különb­ségeket. .., fokozatosan meg kell szüntetni a társadalom- biztosításban még fennálló eltéréseket.” A társadalombiztosítás mai funkciója jóvai szélesebb kö­rű. mint volt harminc, vagy akárcsak tíz évvel ezelőtt is. Életszínvonálpolitikai célja­ink ugyanis nem valósíthatók meg fejlett, társadalombizto­sítási intézményrendszer nél­kül. De gazdaságpolitikai ol­dalról sem nélkülözhető azok a társadalombiztosítási in­tézkedések, amelyek végső soron a gazdaságépítés, a tár­sadalmi-gazdasági haladás fontos előfeltételét jelentik. Ilyenképpen a feladat az, hogy gondoskodjon a társa­dalom munkájában részt vevő dolgozók és hozzátartozóik ellátásáról — betegség, mun- kaképtel&nség és öregség ese­főtitkára volt. Bevezetőjében kifejezte egyetértését a tör­vénytervezettel, majd rámu­tatott, hogy a dolgozók leg­emberibb vágyait és törek­véseit fejezi ki pártunk po­litikája, amikor arra törek­szik, hogy betegség, megrok­kanás, vagy idős kor miatt a szerzsámot, a munkaesz­közt letenni kényszerülő em­bernek és családjának meg­élhetése egyre magasabb szinten biztosított legyen. Ebből következik, hogy as új törvény elfogadása első­sorban nem jogi aktus. Több­ről van szó. Olyan tervezet fekszik az országgyűlés előtt, melynek gondolatai ismét a maga valóságában mutatják a szocialista társadalom jel­lemvonásait. Hazánkban im­már három évtizede elvá­laszthatatlan egymástól a munkáshatalom erősödése és a dolgozó ember érdekeit szolgáló vívmányok szünte­len gyarapodása. A most be­terjesztett törvényjavaslat is ezt összegzi. Lépésről lépésre haladtunk előre. Az ország anyagi erőihez mérten fej­lesztettük, bővítettük, töké­letesítettük társadalombizto­sításunkat. Azon vagyunk, hogy rászorultságában sen­ki se maradjon magára, hogy az öregkort mindenki szá­mára munkával megérde­melt, nyugalom napjai je­lentsék. Azt akarjuk, hogy örökre száműzzük a beteg­séggel járó anyagi félelmet, s hogy az egészségügy fej­lesztésével, a társadalombiz­tosítás kiszélesítésével csök­kentsük, megelőzzük a be­tegségeket is. Az egyik legfontosabb vál­tozás, hogy a jövőben min­den magyar állampolgár egy­formán jogosult az egészség- ügyi ellátásra. Ennek kimon­dásával egészségügyi ellátá­sunk teljessé vált. A mosta­ni törvényjavaslat nagy je­lentőségű intézkedése, hogy fokozatosan leszállítja a me­zőgazdasági, szövetkezeti ta­gok nyugdíjkorhatárát. Meg­szünteti a termelőszövetke­zeti tagokat megillető csa­ládi pótlék összegében ma még meglevő különbségeket. Ezekkel az intézkedésekkel szövetkezeti parasztságunk társadalombiztosítási jogai azonosak lesznek a munká­sok jogaival. Pártunk kiemel­kedő politikai jelentőségű­nek tartja ezeket az intézke­déseket. amelyek elősegítik a munkásosztály és a pa­rasztság kapcsolatainak még szorosabbá válását Szükséges — mondta Gás­pár Sándor —, hogy a tár­sadalombiztosítási ellátást is nagymértékben összekapcsol­juk a munka szerinti díjazás­sal. Vannak olyan vélemé­nyek, hogy mindenkinek egyforma nyugdíjat kell adni és hogy a munka szerinti elosztás szocialista elvét csak a bérpolitikában érvényesít­sük. Javasolják, hogy * íPkrfgtolás a J, aldaloa4

Next

/
Oldalképek
Tartalom