Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-10 / 83. szám
nTGZrgr&Tf Az alkotás izgalmi állapot Rendhagyó Bessenyei-est a főiskolán ÜGY BOLDOG ORSZÁG népe emlékezett az elmúlt héten felszabadítóira, szabadsága születésnapjára, visz- 6zatekintve a megtett útra. A rádió ünnepi műsorai, a helyszíni tudósítások és ünnepi beszédek mondatai, a dokumentumműsorok színes szőttesében keservek, tragédiák és a béke első napjának örömei izzottak fel harminc év mélységeiből A Rá- di ószínház két bemutatója ía ezt a napot idézte. A leningrádi újságíró, Ravel Luknyickij „Magyarországi napló 1944—45” c. művében epikus hömpölygésű folyamban jelenítette meg a hadieseményeket, menekülőkkel és katonákkal telt országutakat, túlélőket. Luknyickij a háború első nap- jától az utolsóig írta naplóját. Talán arra gondolt, hogy élményei egyszer könyvvé formálódnak, de lehet, hogy a haditudósító jegyzetei voltak csak, nyersanyaga a TASZSZ-nak adott jelentéseinek. Ebből a naplóból írta Kulcsár István a dokumentum játékot Tiszaföldváron 1944 novemberében Malinovszki j marsall azt tanácsolta az írónak, hogy ismerje meg a magyarokat, mert aki csak annyit tud róluk, hogy Hitler utolsó csatlósai, keveset tud. Magyar volt Petőfi, Liszt Ferenc és Zalka Máté. A magyarok most átkozzák a németet és szidják önmagukat amiért hittek a germánnak. Decemberben már arról adhatott hírt, hogy a fővárost bekerítették a szovjet csapatok. Ekkor a hevesi főhadiszállásról járt be Pestre, ahol a Városligetben folytak a harcok. Torkot kaparó füst ülte meg a várost, a Várban alig lehetett közlekedni a romoktól, a Mátyás templom előtt még barikád, a#" Űri utca 72. számú ház pincéjében a Nemzeti Bank üres széfjei előtt a bank alkalmazottai. A magyaróvári munkások testvérként üdvözölték a felszabadító vörös katonákat. A herceg elmenekült, a koncentrációs táborban már csak holtakat talál, de a kastély ép és Albrecht főherceg udvarmestere — a napló és a játék legjobban megformált alakja — a történelemtanár pontosságával mondta fel a Habsburg-ház alapításának történetét. Malinovszkij marsall, Zamercev tábornok, az öreg kommunista alakja, emberségük, hitük, bölcsességük hozták közel a ma emberéhez a felszabadítás hónapjait. A rendező — Barlay Gusztáv — és a szereplők — Bessenyei Ferenc, To- manek Nándor, Bihari József — tették szemléletessé a harminc év előtti eseményeket. * DOBOZY IMRE műve, az Eljött a tavasz a lelkiismereti drámája. Egy emléktábla felavatására, koszorúkkal, virágcsokrokkal gyűlnek össze a határmenti faluban a század életben maradt katonái Húsz év múlva, harminc év múlva? Teljesen lényegtelen, mert a háború utolsó napjainak tragédiáit felidézni mindig memento és tanulság. A színhely, a temető alja, az elesett 63 baj társ sírja, a háború utolsó napjának délelőtti ét idézi. A történet egy nappal a magyarországi harcok befejezése előtt, április 3-án játszódik. A dráma a felelősség kérdéseit veti fel. Ki felelős a hatvanhárom ember értelmetlen pusztulásáért. Ki felelős Rózsás és Sóvágó haláláért? Ki nyitott tüzet a szovjet előőrsökre? Kik hagyták magára Bodakit? Most ő kérdez, ő vádol. Bár Sajbán, a századparancsnok nem teljesíti a parancsot, mely szerint délben át kell lépnie a határt, tehetetlensége, bátortalansága, óvatossága oka a század pusztulásának. A tragi- 'kus helyzetet súlyosbította, hogy nem fogadták el a szovjet parlamenter feltételeit, nem tájékoztatták a század katonáit a parancs megtagadásáról, akik amikor meglátták a szovjet katonákat, tüzet nyitottak rájuk. Végül is ezt nevelték beléjük 25 éven át. A szereplők — bár emlékezetük pontos — nem az akkori, hanem mai tudatukkal játsszák le a történetet s ez már önmagában is újabb tragédia lehetőségeit rejti magában. A dráma főszereplője Bodaki szakaszvezető, az ügyes felderítő, a legkülönb kiképző, a legjobb lövész, akit akkor magára hagyott az óvatos, önigazoló, gyámoltalan vezetés. Bodaki ma már kacska lábú, béna karú sírásó, akiről mindenki azt hitte, hogy nem él, hiszen egy géppisztolyBorozattal szánté kettéfffrészeWe a német De akkor ő nem adta át a németeknek a két konyhás munkaszolgálatost Alakja tovább enged láttatni, mert jelkép és példázat Felveti 1938, a Horthy-karszak, a „történelmi küldetés”, a háborúból való kilépés egész problémakörét, ezt az utolsó pillanatban is alkudozni, tétovázni, semmit nem végigcsinálni magatartást azt hogy „nem lehet gyereket is csinálni szűzen is maradni Az uralkodó osztálynak el kellett volna döntenie, kit szolgál, a németet vagy a nemzetet?” Siklós Olga és a rendező — Marton Frigyes — megértette az író szándékait és a rövidített szövegből azokat a részeket hozta mikrofon élé, amelyek csak elmélyítették a dráma mondanivalóját A gondosan formált jellemeket megjelenítő Szabó Gyula, Buss Gyula, Szemes Mari szép estével ajándékozta meg a műfaj kedvelőit 20.00: Felelet I. Déry Tibor regényéinek tévéfilmváltozata nyolc részben. A Felelet két ember útját követi nyomon. Az egyik Köpe Bálint, egy kistarcsai kastély özvegy házmesteméjának fia, a másik a kastély gazdája, a világhírű tudós, Farkas Zénó professzor. A társadalom két ellenkező pólusán állnak, de a maguk módján mindketten megsinylik a kor nyomorúságát: Bálintot a gazdasági válság, a munkanélküliség sújtja, Farkas Zénót a Horthy-Magyarország, a fasizá- lódó Európa szellemi kiúttalansága. Amikor Kópé Bálintot megismerjük, még gyerek; a film végén tizennyolc éves. Életét a fiatalság Jókedve színezi derűssé: jellemét a félárva mun- kásflú kényszerű élményei kovácsolják keménnyé. Élete a munkásmozgalom közelében, a mozgalom jelzései, rejtett útmutatásai között telik. A gazdagok hatalmaskodása tanítja az osztályharcra, keresztapja, a szocialista szakmunkás a politizálásra. Részt vesz a nagy munkástüntetésen 1930. szeptember 1-én, s megismerkedik — ha félig véletlenül la — a hírhedt kétszázas cellával, a rendőrséggel. A közönség megérzi a sikert. Ez a klasszikus mondás kedden este a főiskola zenetermében újabb bizonyítást nyeri Bessenyei Ferenc döbbenetes kitárulkozással a prózában. — a beszélgetésben — is színész maradva, és a lírában — a szavalásban — is művésszé alázato- sulva, röpke két óra alatt több vonásaiban feltárta, felnyitotta a színházművészei a színészi habitus, ahogy fogalmazta: „a kegyetlen-szent munka” legbensőbb titkait. Szokatlan ötvözet voll a művészi alkotó munka, az állandó belső idegfeszültség, az örökö6, darabra való készülés, a tanulás és felejtés, a magánélet kemény titkai, a vég nélküli esti színházi készenlét, az állandó ismétlés és újrateremtés elméleti kérdéseit „pózaian” elemezve Bessenyei „színészi” választ adott. A maga felvetette kérdést körüljárta, értelmezte, aztán előlépett a színész, egy pillanat alatt átalakult és megadta az egyetlen helyes választ a verssel a drámarészlettel. Nem mindennapi élményben és művészeti teljesítményben volt része a falak mentén és a folyosón is szorongó nézőknek. Egy különleges tehetségű, sokszínű művész mesterkéletlen pátosszal átitatott önvallomásának és önelemzésének lehettek a tanúi. Bár a hálás, lelkes közönség a legjobb inspirátor, ahogy ezt Bessenyei Ferenc is hangsúlyozta, volA szocialista országok ideológiai együttműködésének elmélyítésére a szocialista országok politikai könyvkiadói elhatározták, hogy közös sorozatot jelentetnek meg „A polgári ideológia és a revízióm zrnus bírálata” címmel. A megállapodás szerint ebben azokat a műveket adják ki, amelyek leginkább időszerű kérdésekkel magas eszmei-politikai színvonalon foglalkoznak, mély marxista —leninista elemzést adnak a polgári ideológia fő irányzatairól. A sorozat elsőrendű feladataként szabták meg a legfontosabb polgári filozófiai, közgazdasági és politikai-elméleti irányzatok — a neopozitivizmus, az egzisztencializmus, a neotomizmus, a polgári futurológiái elméletek, az ipari és a posztin- dusztriális társadalom különböző felfogásai stb — kritikai elemzéséi A politikai gazdaságtannal tak az estnek olyan pillanatai, amikor a jeles szmé** teljes önfeledtséggel — szemmel láthatólag megfeledkezve még a közönségről is — adta át magát gondolatainak, felszínre hozva néhány legbensóbb, intim titkát is. Rendhagyó volt az esi mert Bessenyei Ferenc két szerepet játszott egyszer Interperálta a művészét nr hány kényes elméleti prc lémájál vívódott a „nyílt színen”, aztán pár percre szavalóestet rögtönzött, előadóvá lényegült. A színész Bessenyei, természetesen, felülmúlta az elmélkedő Bessenyeit. A színész nem tudja megtagadni önmagát. A felforrósodott hangulatú estén a művész akarva-akaratlan néhány gesztussal mosollyal,. remek őszinte „pózzal” és „elszólással” igencsak egyéniség volt. Egy villanásban, egy jellegzetes hangszínvál- tásban a művészi átélés ritka szép példáit nyújtotta. S ha már a kötetlen beszélgetés és a „rejtőzött” színészi előadás szemtanúi lehettünk, nem kevésbé tűnt szokatlannak az est befejezése sem. A közönség néhány izgalmas kérdésre várt választ a kitűnő színésztől. A búcsú pillanatai ismét a „színészt” csalták elő Bessenyeiből és a Vén cigány című vers kegyetlenül szép gondolatával mondott hálás köszönetét a közönségnek. Dr. Heklí József foglalkozó kötetek sarában egyebek között a tőkés integrációval, az újrateremtési ciklussal, a „piaci szocializmussal” összefüggő nézetek bírálatát kapja majd az olvasó. A politikai elmélet területén főként az úgynevezett „demokratikus szocializmus”, a „nemzeti -kommunizmus”, valamint a különböző álbaloldali, anarchista, maoista nézetek elleni harc szellemében született művek látnak napvilágot Már ennek a sorozatnak a tagjaként jelenik meg Elekes Lajos: „A történelem felfogása korunk polgári tudományában” című műve. Ugyancsak ennek a sorozatnak a keretében jelenteti meg a Kossuth Könyvkiadó ebben az évben „A mai antikom- xnunizmus” című könyvet, amely a moszkvai és berlini társadalomtudományi intézet közös gondozásában, nagyszámú szerzői kollektíva közreműködésével készült Bberpéwgf Tibor a saska; mtnt „kísérleti mmr ! ;i A Magyar Tudományos Akadémia tihanyi Biológiai Kutató Intézetén«*: állattam! osztályán sáskákon végeznek kísérleteket. A sáska azért vált „kedvelt laboratóriumi állattá", mert mérete alapján alkalmas arra, hogy idegsejtjeiről elektromos aktivitást vezessenek el. A kutatás új rovarirtó szerek alkalmazására irányul. Célja: olyan hatóanyagokra íelhivni a mezőgazdasági szakemberek figyelmét, amelyeknek alkalmazása nem szennyezi a környezetet és nem okoz genetikai ártalmakat. Képünkön: vizsgálatra készítik elő a sáskát. (MTI Foto: Danis Barna felvétele — KS4 Az ideológiai együttműködés jegyében P. N. Barannyikov: Nevek as emlékműn ©JMkM M3& április HL, csütörtök 7. Csak az ilyen katona képes világos magyarázatot adni arra, hogyan kerülhetett a személyes holmik közé egy olyan értesítés, hogy „eltűnt”, holott valahol van egy sír, amelyen az elesett harcosok valamennyi fontos személyi adata pontosan és világosan olvasható. Az megérti, hogyan és miért írták el a családi és utóneveket, rangokat azok az emberek, akik az ágyútűzben a lövészárok falához tapadva a nyilvántartást vezették, annak az alegységnek a személyi állományában bekövetkezett veszteségekről amelynek dokumentumait a nyilvántartó a harc előtt 10 perccel vette ál és hogyan tűnhetett el véglegesen néhány nyilvántartólap a törzshöz menesztett küldönccel együtt. Nincs abban semmi meglepő, hogy a Gellérthegyi Felszabadulási Emlékművön néhány név iniciálé nélkül van feltüntetve. Például: Szerenko alhadnagy. Ha az elesett harcost Iva- novnak, vagy Kuznyecovnak hívták volna, nem volna semmi értelme a nyomát kutatni. Helyesebb volna úgy tekinteni, hogy ez a felirat valamennyi Ivanov vagy Kuz- nyecov alhadnagyra vonatkozik. akik Magyarország felszabadításakor haltak Jaősi halait. De az összes elesett szovjet tiszt közül csupán egy Szerenko nevű van eltemetve Magyarországon. S a rangja alhadnagy. Semmi kétség: a felirat pontosan őrá vonatkozik, akit Budapesten temettek el. A tiszti állomány veszteségét nyilvántartó osztály kartonlapján ez áll: „Szerenko Alekszej Tnofí- movics gárda alhadnagy, az 5. gárda tüzérhadosztály 18. taracko® gárda tüzérdandárjának ütegparancsnoka. Született: 1925-ben, Komszomol- tag, 1943 óta teljesített szolgálatot a hadseregben, elesett az 1945. január 11-i harcokban. Eltemetve a H— 65650 és U—5785-06 parcellá- jú sírban. Címe: apja Szerenko Akim Andrejevics, lakik a bobrovi falutanácshoz tartozó Kotkovo faluban, Altáj- vidék, Rubcovszk-járás”. Sokáig, nagyon sokáig kellett vámom az első levelemre küldött válaszra. Végre megérkezett. „Apánk, Akim Andrejevics és anyák 4 évvel ezelőtt meghaltak. Az ön levelét a taomaaédok vetnék at Ok Dok innen t-írás küldték el a Rubcovszk városban lakó hozzátartozóinknak, akik viszont továbbították nekem Alma-Atába. Az első, amit kérek öntől közölje velem, hogy hol van eltemetve Alekszej fivérem. Tudja egyáltalán? Azt kéri, hogy írjak róla. Ljonyocska szófogadó, békés természetű kisfiú volt, akit kivétel nélkül mindenki szeretett. Az igaz, hogy néhány kötekedő természetű pajtása „nadrágos lánynak” csúfolta. Bn a nővére vagyok. Férjemmel és két apró gyerekkel Kirgiziában laktunk, nem messze Dzsalal-Abad várostól, a kén bányatelepen. 1941. június 22-én férjemet behívták. Természetesen beszámoltam erről Kotkovóban élő szüleimnek. Amikor otthon elolvasták a levelemet, Ljo- nya nyomban kijelentette: „Leutazom Surához, egyedül maradt a két kislánnyal, segítek neki”. S el is indult hozzám. Serdülőkorban volt akkor és tanulónak vették fel a bányába. 40 dekára szóló kenyérjegyet kapott. Kelten dolgoztunk és együtt nevettük a gyerekeket. Előfordult, hogy hazaszaladt a munkából és hazahozta az egész 40 deka kenyerét Mondom neki: „Miért nem etted meg magad?” — ö meg ezt feleli: „Ettem, ettem belőle, láthatod, itt vágtam le belőle.” És máris szalad a kislányokhoz és elosztja köztük a kenyeret... Mennyi jóság, önfeláldozás volt benne. Szüléinknél sokkal többet ehetett volna ... 1942-ben kijártam, hogy hazaengedjenek a szüléimhez, de Ljonyát nem engedték el a munkahelyéről: háború van, mondták. Most már nem kellett rólam és a gyerekeimről gondoskodnia. Erre mindenáron be akart vonulni katonának. 0943-ban a talgari katonaiskola hallgatója lett (Alma- Ata közelében van). Egy év múlva megkapta az alhad- nagyi rangot és csapathoz vezényelték. Valahol Moszkva környékén, majd Leningrad közelében szolgált. Leveleiben azt írta, hogy minél előbb szeretne kijutni a frontra, hogy leszámolhasson az ellenséggel a hazánkra zúdított szerencsétlenségért, teningrádtől eí volt ragadtatva, s azt írta, hogy egy ilyen városért és az ilyen emberekért, mint a leningrádiak, az életét sem sajnálja feláldozni Legtrtotoö levéféneS keltei 1944. december 15. Ezt már Magyarországról kaptuk. Nemsokára rá megérkezett a gyászjelentés... Ljonya akkor még csak tizenkilenc éves volt! Nyomtalan«! eftűn* Sztálingrádnál Nyikita bátyám; aki 1907-ben született éss harckocsizó volt Legalább azt tudnám, hcft van Ljonya sírja. Ha őrt tudja, közölje velem, ké-j rém. Alefcszandra Bajguseva,” Tehát nem kétséges, hogy a Felszabadulási Emlékművön a Szerenko név után „L. A.” betűknek kell következniük, 8. KELENFÖLDÖN ESTEK EL. Azokat a gyalogosokat, akik soha sem váltak meg csíkos trikójuktól, amely a flottához való korábbi tartozásuk tanúbizonysága volt, á szovjet emberek „tengerész- lélek”-nek nevezték. Az ellenség más néven emlegette: „feketehalálnak” keresztelte.
