Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-10 / 83. szám
A munkát nézd, az embert látod! r Az MSZMP XI. kongresz- ■zusán felvázolták a következő 15—20 év, a fejlett szocialista társadalom távlatát. Izgalmas kérdés és mozgásba hozza a képzelőerőt: hogyan élünk majd 5—10 évvel az ezredforduló előtt? A fejlett gazdaság termelése és a társadalom fogyasztása megközelítő pontossággal számszerűsíthető. De a fejlett szocialista társadalomnak az emberrel, gondolkodásával, magatartásával kapcsolatos követelménye, bár igen magas, mégiscsak elméletileg jelezhető. Erkölcs, öntudat, műveltség, életmód — ref- rénszerűen visszatérő témák, a közélet fórumain és magánbeszélgetésekben. Nem véletlenül. Még a szenvedélyesen bíráló, jogos megjegyzések is a fokozott igényesség megnyilvánulásai. Nem lett több az emberi gyarlóság, legfeljebb szembe- ötlőbb. Az emberi tevékenységek közül a legemberibb a munka. Nemcsak azért, mert a munka a társadalmi lét alapja és történelmi kiindulópontja, hanem mert meghatározó, napjainkban is, ember- és jellemformáló. Ahogy társadalmunk lényegét a szocialista tulajdonviszonyok fejezik ki, úgy az emberét önmegvalósító, teremtő tevékenysége. „Megnézem a munkád és megmondom, hogy ki vagy.” Igaz ez az egyes emberre. a kisebb-nagyobb kollektívákra, de társadalmunk egészére is. Hol tartunk, meddig jutottunk? A párt- kongresszus határozata így summázza a helyzetet: „A szocialista közgondolkodás mindinkább tért hódít és meghatározza a cselekvést.” A gondok, a feladatok persze gyakran szóba kerültek a kongresszuson is. Elemző módon, a körülményeket vizsgálva — túllépve az óhajokon. Azt régről tudjuk, hogy a tudat, a gondolkodás lassabban, csak megkésve követi az anyagi létalapok változását. És ez igaz. A társadalmi viszonyok inkább szocialisták, mint munkánk, gondolkodásunk. A nevelő, a felvilágosító munka tehát fontos a tulajdonosi érzés és felelősségtudat kifejlesztésében. De nem kevésbé lényeges az olyan feltételrendszer, amelyben nyilvánvaló, hogy ki a felelős gazda. Ide sorolhatók a rendszeres, a közérthető tájékoztatás, a vállalati hatáskörök ésszerű megosztása, a belső elszámolás, a munkásgyűlések, bizalmitanácskozások intézményesítése. Vagy a pártszervezetek gazdasági ellenőrző munkája, beleszólása a vállalati tervek kialakításába, a jogok és kötelességek összehangolásába, a munkások bevonása az igazgatói tanácsokba, a felügyelő bizottságokba. Meglevő fórumok és új módszerek kerültek szóba a kongresszuson. A küldöttek kevesebb formalitást, több érdemi tájékoztatást és beleszólási lehetőséget követeltek. A munkahelyi, az üzemi demokrácia érvényesülése segíti a munka alkotó jellegének kibontakozását, növeli a dolgozók aktivitását, fokozza felelősségtudatát. A passzivitás, a fásultság, a közömbösség, a lélektelen munka mögött viszont mindig felfedezhetjük a tájékozatlanságot, az igazságtalanságot, a jogos sérelmeket, a demokratizmus hiányát. A fejletlen „bérmunkás” viszonyok pedig fékezik a dolgozók szocialista tudatának kifejlődését, s jelzik a vezetők politikai értetlenségét, érzéketlenségét. A jó vezetőnek jó a kollektívája. Mert bízik a beosztottakban, támasztoo- dik rájuk, s olyan légkört teremt, amelyben kedvvel dolgoznák, egymást segítve- bírálva, fejlődnek, munkálkodnak az emberek a közös célért. Az a munkahelyi vezető, aki bizalmatlan és elégedetlen az általa irányított kollektívával, népét leváltó királyra emlékeztet. „Megnézem a munkád és megmondom, hogy ki vagy." A vezetőt a kollektíva munkájáról lehet felismerni. S emberi gyengeség, hogy néhány saját hibánkért is másokat okolunk. Milyenek lé- szóink a fejlett szocialista társadalomban, 5—10 évvel az ezredforduló előtt? Izgalmas kérdés, mozgásba hozza a képzelőerőt. Merjünk lelkesedni, merjünk álmodozni. De ismerjük-e eléggé mai önmagunkat, meglevő gyarlóságainkat. kötelékeinket, amitől megszabadulni, elrugaszkodni kívánunk? Az ember a millió fényévre levő csillagokat fürkészi, a parányi atom rejtelmeiben egyre mélyebbre hatol. Miközben hat a nehézségi erő s ha nem néz a lába elé, könnyen el- botlik. A XI. pártkongresszus — mind az előkészítést, mind a tanácskozás vitáját, elfogadott dokumentumait tekintve — szépen példázza társadalmunk érettségét, fejlettségét, a demokratizmus, a kollektív bölcsesség erejét, lehetőségeit. A tapasztalatokat összegezve és általánosítva reális képet adott mai önmagunkról, a párt, a társadalom, a gazdaság tényleges helyzetéről, a tennivalókról, a lelkesítő holnapról. Kovács József Háromszor harminc (Tudósítónktól.) Hosszú, véres harcok után, 1945. február 13-án szabadult fel Budapest. A sokat nélkülöző, éhező, didergő fővárosban és környékén az első számú feladatok közé tartozott a közlekedés beindítása. Építő- és fűtőanyagokra, élelemellártásra volt szükség... 1945 márciusában Nagyiványi Verner és Rajz Lajos felsővezeték- szerelő művezetők kezdeményezésére egy lelkes kis csoport, a saját maguk által tologatott pályakocsik segítségével megkezdte a lerombolt felsővezetéki anyagok gyűjtését. Ez a kis kollektíva, melynek tagja volt Pál- falvi Vilmos, a MÁV Hatvani Villamos Vonalfelügyelőség jelenlegi művezetője is, azon dolgozott, hogy minél előbb meginduljon Felsőgal- la és Kelenföld között a szénszállítás. A nagy erőfeszítést siker koronázta, s ennek részese volt Pálfalvi Vilmos, a fiatal kommunista is, akinek 1945-ben állították ki tagsági könyvét. A hatvani szolgálati helyén nagy megbecsülésnek örvendő Vili bácsi 1944-ben géplakatosként szabadult a Ganz Villamossági gyárban. Édesapja a MÁV Tata-alsó alállomásán volt elektrikus, s ezek után nem véletlen, hogy a fiatal Pálfalvi Vilmos is a vasúti villamos vontatás felé vonzódott- Felsővezeték-szerelő lett. Részt vett a helyreállítási munkálatokban, szorgalmával hamar kitűnt társai közül. Csoportvezető-helyettes, később csoportvezető lett: ott volt a Keleti vasútvonal villamosításának kezdetén. 1953-ig művezető volt az oszlopállí- tóknál és felsővezeték-szerelőknél. 1958. július 21-én került a MÁV Hatvani Villamos Vonalfelügyelőségre, szintén művezető beosztásba, azóta egyik irányítója a gö- döllő—vámosgyörki vasúti fővonal feisővezetéki karbantartóinak. Alkalomadtán üzemzavarok és sürgős átalakítási, sőt még beruházási munkáknál is gyakran kisegítik irányításával a szomszédos szolgálati helyeket. Nemcsak fiatal szerelői, hanem ő is tovább tanult. 1967-ben érettségizett, majd ezután műszaki tiszti állományba sorolták, s elérte a "főfelügyelői rangot. Az előírt műszaki-szakmai oktatásokat most Pálfalvi Vilmos tartja Hatvanban, ahol még tizenegy év a hátralévő szolgálati ideje. A szerelők munkafogásain meglátszik, hogy nem eredménytelenek ezek az oktatások. A jövőben még nagyobb szükség lesz a jó szerelőkre, annál is inkább, mivel az elkövetkező években a hatvan—újszászi, majd később a hatvan—salgótarjáni vonal villamosításával megnövekedik majd a hatvaniak üzemeltetési, karbantartási szakasza. Pálfalvi Vilmos a napokban hármas jubileumot ért el: 30 éve párttag, 30 éve szakszervezeti tag és 30 éve vasutas. Számos kitüntetése bizonyítja, — Kiváló dolgozó oklevél és jelvény, Felszabadulási Emlékérem, Kiváló Üjító bronz és ezüst fokozat —, hogy a MÁV megbecsült dolgozó ja. •. Szigetváry József Befejeződött az alagűlzsaluzatos épífésmód meghonosítása Eddig 13 ezer lakás épüli az új módszerrel A KGST építésügyi állandó bizottságának ajánlására, és az építőipari műszaki fejlesztés nemzetközi tapasztalatai szerint került sor öt évvel ezelőtt az alagútzsaluza- tos építési módszer meghonosítására. A feladat irányítására és szervezésére az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium külön célprogram-bizottságot hozott létre, amely most jelentette, hogy megbízatásának eleget tett. A minisztérium vezetőinek értekezlete megtárgyalta a jelentést, eredményesnek ítélte a célprogrambizottság munkáját, s miután e testület teljesítette kötelezettségét, felmentette a további teendők alól. Az alagútzsaluzatos építésmód elsősorban a többszintes lakóházakból tervezett kisebb lakótelepek építésének módszere, amelynek felhasználása akkor indokolt, ha a termelékenyebb házgyárak szállítása a nagy távolságok következtében vagy a nagy sorozatú építés feltételeinek hiánya miatt nem lenne kifizetődő. Az új eljárás kitölti tehát a házgyári körzetek fehér foltjait, mert az alagútzsaluzatok és a kiegészitő gépsorok alkalmazása is termelékeny, nagyipari jellegű építéstechnológia, amellyel egy-egy lakás általában 7—9 nap alatt épül fel. Gazdaságos még a szállítás jellegű és a sejtrendszerű középületek létesítésénél, s újabban kitűnően hasznosítják a paneles házak előre gyártott épület- szerkezeteit tartó épületrész, az úgynevezett fogadószint helyszíni betonozásának meggyorsítására is. Az építőipari vállalatok kezdetben francia zsalukészleteket szereztek be, de francia licenc alapján a Fémmunkás Vállalat már megoldotta a berendezések hazai gyártását is. Az új módszer alkalmazása 1969-ben négy zsaluzókészlettel kezdődött, s most már 50 készlettel dolgozik az országban mintegy 30 építőipari szervezet. Eddig 13 000 lakást építettek, s jelenlegi kapacitásuk már évente 10 000 lakás, 30 ezer négyzetméter alapterületű középület és a paneles házaknál 40 ezer négyzetméter fogadószint építésére elegendő. Az idei öntözési lehetőségekről tárgyait a mezőgazdasági öntözési operatív bizottság Szerdán a MÉM_ben ülést tartott az országos mezőgazdasági öntözési operatív bizottság. Megállapította: a tavaszi felkészülésből, a kereskedelmi megrendelésekből arra lehet következtetni, hogy a termelők érdeklődése megnőtt az öntözés iránt, az idén minden eddiginél nagyobb területet rendeznek be öntözésre. Az elmúlt évben 440 ezer hektáron volt lehetőség a növények mesterséges vízellátására, idén 460—480 ezer hektárra bővül a terület. Még ennél is nagyobb lenne a fejlődés, ha nem kellene egész sor elavult berendezést újjal fölcserélni. Az idén beszerzett berendezések legnagyobb része már korszerű, sőt egész sor egység a műszaki megoldások tekintetében világszínvonalon áll; egyebek között 500 önjáró öntözőberendezéssel bővül a géppark, ezekkel 20—25 ezer hektárt lehet majd vízzel ellátni. Sokat segít majd az a 18 új, öntözőfürt, amely a nagyobb vízközpontokhoz, például a tiszai vízrendszerhez kapcsolódva eljuttatja a vizet a távolabbi vidékekre. Ezek a létesítmények összesen 13 000 hektárt látnak majd el mesterséges csapadékkal és beruházási költségük eléri az 1 milliárd forintot. Az öntözőfürtöket két év alatt építették ki, ez nemzetközi szinten is rekordot jelent Egyelőre még nagyobb, ösz- szefüggő területen nem kezdődött meg az országban, az öntözés. Ezt azzal magyarázzák, hogy az elmúlt év végén csapadékos volt az időjárás és áprilisban is kapott nedvesség-utánpótlást a talaj, úgyhogy az országos adatok szerint a talaj legfelső félméteres rétege átlagosan 70 százalékig, az alsó rétegek pedig még ennél is nagyobb arányban vannak vízzel telítve. Az új technológiai módszer honosítása befejeződött, de adat, amelynek irányítását es szervezését a minisztérium megfelelő főosztályai vették át Különösen fontos, hogy újabb kiegészítő berendezésekkel teljessé tegyék az alagútzsalus technológiai gépsort és gondoskodjanak sorozatszerű, folyamatos kihasználásáról. Ezt a munkát kell segíteni az épületszerkezetek egységesítésének kiterjesztésével és az új módszerrel dolgozó szervezetek központi komplettírozó bázisainak kialakításával is. (MTI) ★ Néhány „adalékkal” szeretnénk kiegészíteni ezt az információt. A patrióta jogos büszkeségét érezzük ugyanis megsértve, de emellett úgy hisszük, lényegesebb sértés érte a népgazdasági érdeket is. Az alagútzsalus technológia — immár Európa-hírű — szabadalma a PEVA, a Heves megyei Beruházási Vállalat két dolgozója által konstruált szerkezet. 1969-ben jelentették be. s azóta már 22 országban jegyezték be a szabadalmat. Magyarországon ezzel a rendszerrel már több mint négyezer lakást, 1000 férőhelyes szállodát, kollégiumokat, irodaházakat építettek. Heves megyei szakembereket kért fel egy nyugatnémet cég Düsseldorfban mintaépítésre. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat egyik építésvezetőjét éppen a napokban tüntették ki Eötvös- díjjal a PEV A eredményes fejlesztéséért és elterjesztéséért. Szakvélemények szerint a PEV A sokkal korszerűbb, mint a Fémmunkás Vállalat által megvásárolt Qutinord-rendszerű francia alagútzsalu. Mi indokolta hát a sok tízezer dolláros licencvásárlást, amikor a hazai „forintos” találmány ráadásul még jobb is? Mi az oka annak, hogy az érintett megyei szakembereket meg sem hívták a Budapesten április második felében megrendezendő kiállításra, s ott miért csak az angol, nyugatnémet és francia rendszereket mutatják be? Azt is megkockáztatjuk, hogy esetleg egy egri tapasztalatcsere szintén lehet kellemes, ha nem is olyan élménydús, mint mondjuk egy franciaországi... (A Szerk.) A Szalma-tanya, a mostani Rákóczi Termelőszövetkezet egyik majorja, a He-- vés—Erdőtelek közötti csinált út szomszédságában' Mozgalmas itt az élet az idei, az 1975-ös március első napjaiban. Igazi tavaszi, a húsz évvel ezelőttihez hasonlít az időjárás. De a határ képe teljesen átalakult. Korszerű traktorok, teherautók, különböző gépek mozognak, seregnek-forognak mindenfelé. Ebben a körzetben dolgozik, s esténként itt fogja ki lovait Bessenyei József fogatos is, aki ugyancsak alapító tagja a szövetkezetnek. — Most végeztem a napi munkával — mondja, s megigazítja a haját, amely egész nap a kalap alatt izzadt, gyúródott. — Kocsis vagyok, két lovat hajtok nap, mint nap, ugyanúgy, mint a kezdetben, amikor megalakult a csoport. Aztán, amikor arra térünk, hogy hogyan is alakult meg az a csoport, elébb csak ennyit mond: — Komoly előzményei vannak ennek. Előbb egy „vadcsoport” alakult... Azt, hogy mit is jelentett ez, s hogyan történt, Góbor Józsi bácsi idézi fel. — 1946—47-ben a vasútnál dolgoztam, s egyszer mondják a többiek: hagyjuk a csavargást, gyerünk haza. Egyik gazda 30—40 hold földet is ajánlgat ave- zekényi határban olyanoknak, akik szövetkezetét alakommenciótól a szövetkezetig (II.) Göröngyös úton indullak... kítanak rajta. Be is van vetve, fogjuk fel. Vagy tízen. bele is vágtunk 1948- ban, minden papír, működési engedély nélkül. Mind nincstelenek voltunk, csupán egynek volt közülünk két lova, szekere. Csúfoltak, vicceltek is bennünket „vadcsoporf’-nak, „partizán- csoport”-nak nevezve. De mi már nem engedtünk. Egy év múlva ez a „vadcsoport” lett a magja, az alapja a hivatalosan is megalakult Petőfi termelőszövetkezeti csoportnak... — Es a Józsi bácsi számára hogyan kezdődőit? — Emlékezetem szerint 1949. szeptember 13-án kapott a „Petőfi” csoport működési engedélyt, s mindösz- sze egy pár lovunk volt. Mondtam az akkori elnöknek, Rideg Józsefnek, hogy majd leszek én a kocsis. Az is lettem. Aztán egy év múlva, 1950 őszén elküldték Egerbe 3 hónapos elnökképzőre. s amikor hazajöttem, én lettem az elnök. — Miként ment akkor a munka? Tartottak-e gyűléseket? — A munka bizony — kellő képzettség és felszerelések hiánya miatt is — elég nehezen ment. Gyűlést viszont akkoriban minden szombaton tartottunk. Közgyűlést. Este mindenki bejött az irodára, s kezdődött. Nem úgy ám, mint mostanában. Nagyon viharosak voltak ezek a gyűlések. Néha egyesek még hajba is kaptak. A célunk az volt, s ha nehezen is, de valahogy mégis sikerült, hogy megbeszéljük az eltelt hét munkáját és azt, hogy ki mit csinál a következő héten. — Az irodán ketten-hár- man dolgoztunk, de leginkább csak a könyvelő, aki egyben adminisztrátor, afféle mindenes is volt. ő tartózkodott ott. Az elnöknek, meg biri.gádvezetőnek kint volt a helye a határban, az emberek között. Az egyéb teendőket, mint a községi, járási szervekkel, bankkal való megbeszéléseket, nem tartották munkának. Ha például megbeszéltük, hogy kezdődik a kaszálás, a végén megkérdezték: „Hát teveled, elnök, mi lesz. Jössz-e?. ..” És mentem. Aztán olyan elnöki teendő is akadt, hogy akkoriban sorba kellett állni a kenyérért — lesöpröttem egy kézitalicskát, leterítettem egy liszteszsákka.1, s elmentem a kenyérboltba. Megvásároltam mindenkinek a kenyeret, s betol lam a talicskával az irodára, ahol este kiosztottuk. s utólag levontuk a zárszámadási járandóságból. Ha nem kapott volna valaki kenyeret, az biztos, hogy másnap nem ment yatas dpigjoaöi. — Általában a vasárnapom sem volt szabad. Olykor jöttek a pesti patronáló munkások a gyárból. Velük kellett lennem, mert mindenről kérdezgettek. Igaz, a nyári munkák alkalmával segítettek is. — Hogyan viszonozták a segítséget? — Pénzt nem is vártak, jöttek jószíweL Aztán amikor vége lett az aratásnak, csináltunk egy aratóbált, előtte vacsorával. Adtunk hozzá bort és pálinkát is. Mindenki jó-1 érezte magát. 'Meghívtuk őket május elsején és ősszel a zárszámadási vacsorára is. Ebben az időben egy évben ez a három esemény volt az ünnepélyes . .. — Milyen tagsági ügyekkel kerestek fel akkoriban az elnököt? — Ha valakinek valami szüksége támadt. Például elfogyott az aratáskor kiosztott kenyémekvaló, s pár hét volt hátra a zárszámadásig, ilyenkor jöttek és kértek újabb előleget. Vagy emlékszem, egyik hűvösebb őszi reggelen megszólít az egyik fogatos: „Jóska, jön a hideg, kellene egy nagykabát.” Ez azt jelentette, hogy nincs rávaló. Mondtam, hogy este keressen meg munka után az irodán. Addig a könyvelővel nagyjából ösz- szeszárooituk' ho&y nvnayi még a járandósága. Kiderült, hogy a munkaegységei után többek között jár még neki 300 liter bor is. „Na, itt a borod, viheted, s ennek az árán vehetsz nagykabátot még a családnak is” — mondtam neki este. Igen megörült, de napok múlva újra találkoztunk, s még mindig kiska- bátban fagyoskodott. Kérdezem tőle, hogy mi van, nem kelt el a bor? Erre ő azt válaszolta: „Nem is kínál - gatom én azt senkinek. Ügy gondoltam, inkább minden reggel megiszom egy fél litert, oszt’ az majd melegít ..Két hét múlva bizony nem maradt a háromszáz liter borból semmi. Minden nap lakodalom volt náluk, amíg tartott belőle. Aztán, amikor találkoztunk, szégyellte, lesütötte a fejét... Volt olyan is; hogy amikor a terményt haza vittük a tagoknak, akik rossz kis házikókban laktak, bejöttek és ezt mondták: „Elnök elvtárs. segítsen rajtunk, leszakadt a padlás a terménnyel együtt... — összefogtunk, kerítettünk erős gerendákat és megcsináltuk. Életükben először közösen ... Faludi Sándor Befejező rész: A jólét alapja: a szövetkezet... .MrnkSsi Q 18Ti április 10» Tfiittrrttffr
