Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-08 / 81. szám

Serleget nyertek Versenyben maradni A pártkongresszus és a felszabadulás 30. év- ( (fordulója tiszteletére kibon- . takozott munkaverseny élen ; járó brigádjait rövidesen megismerheti az ország: a legjobbak kitüntetésére má­jus elsején kerül sor. A verseny azonban folytató­dik. Erről érkeznek a hír­adások, erről szólt sok-sok távirat is már március kö­zepén a tanácskozó párt- kongresszusnak címezve. Az idei év két szem­pontból jelentős: ez a IV. ötéves terv befejező éve és most szilárdíthatjuk meg azokat az eredményeket, amelyekre a következő terv­időszak indítását alapozhat­juk. Az idei terv a legfőbb és átfogó feladatot a nép­gazdasági egyensúly javítá­sában jelöli meg. Ehhez lé­nyegében mindenütt két egymással összefüggő és összetett feladatra kell össz­pontosítani az erőt és a fi­gyelmet: a hatékonyság fo­kozására és a minőség javí­tására. A hatékonyság — a mun­ka ténylegesen elkönyvel­hető eredménye — érzéke­nyen reagál bármiféle ész­szerű változtatásra, de ér­zékeny a semmittevésre, vagy a téves Intézkedésre, hibás cselekedetre is. A leg­utóbbi időszak tapasztalatai arra utalnak, hogy a ver­senyző szocialista brigádok kitűnő helyzetismerettel, szakértelemmel és lelemé­nyességgel találták meg a legtöbb helyen, mi az, amit, ha másképp csinálnak — vagy mást csinálnak — azonnal megmutatkozik az eredményen is. Éppen az ilyen felismerések, lelemé­nyességek. a változtatásra való lelkes törekvés bizo­nyította sok helyen a dol­gozó kollektívák előtt, hogy már egy sor apró körül­mény megváltoztatása is mi­lyen számottevő eredmény- javulást hozhat egy-egy kollektíva munkájában. Ha pl. anyagra, szerszámra, rajzra nem kell várni, ha a feladatokat úgy csoporto­sítják, hogy műszak közben • nem kell mindig átállni, ha az embereket elsősorban a termelékenyebb, értékesebb gépekhez osztják be — több műszakba esetleg — s in­kább állni hagyják a sok Sebestyén István igazi cuk­ros dinasztia egyik utolsó tagja. Nagyapja ott volt, ami­kor a vasút melletti lápos vi­déket lecsapolták, segédmun­kásként részt vett a gyár épí­tésében, később pedig főző- kérut vonult nyugdíjba. Negy­venhat esztendőt lehúzott ilyenformán az üzem körül, bevitte falai közé a fiát, s 15 évesen az unokát, aki bádo­gos segédmunkásként kezdte, majd az ácsműhelyben hasz­nosította ügyességét, ráter­mettségét. István, az unoka, aki im­már túl van az ötvenen, köz­ben a cukorgyártásban is megfelelő szakértelmet szer­zett, s ahogy mondja: „hu­szonnyolc üzemet „lefőzött”, s ezalatt rengeteg fiatalnak átadta tapasztalatait, cukor­készítő tudományát. ★ Emlékei felidézését a ka­maszkornál kezdjük, a két háború közötti időszak utol­só éveinek eseményeinél. Amikor még napi 180—200 vagon cukorrépát tudtak fel­dolgozni az öreg Róbert- rendszerű diffúziós gépek, szeptember vége felé indult a szezon, s két műszakban napi 12 órát kellett a mun­kásembereknek 60 fokos me­legben végigverekedniük. — Valljuk be, akkor na­gyobb becsülete volt a szak­mának a városban, mint mostanság — idézi az ifjú éve­ket Sebestyén István. — Ke­vés munkalehetőség adódott Hatvanban, s az volt a leg­boldogabb, akit szezonkezdés­kor, a gyárkanu előtt ácsor­gók népes hadából. belülre szólított Pintér bácsi, a min­denható manipuláns. S hogy milyen ..kasztokra” tagozód­tunk? Voltak a havibéres elő- munkások, akik szezon vé­geztével is részt vettek a kar­bantartásban. Sokan vették fel a munkát úgy, hogy he- vmxe fizették őket, s közvet- tanai az előmunkások nyo- ®Äban haladtak, később eset­régi, pontatlanul dolgozó gépet — akkor mindez a munkaidő jobb kihasználá­sához vezet s ily módon rendkívüli erőfeszítés vagy beruházás nélkül több, ér­tékesebb termék kerül ki az üzemből Ez az egyik legkézenfekvőbb módja a ha­tékonyság javításának. 1^1 indez munkaszervezé­* ■ si téma. Nem is egy- egy szocialista brigád fel­adata. Ezt a vezetőkkel együtt lehet és kell így ala­kítani. Ehhez a feladathoz is kitűnőek az örvendetesen szaporodó komplex brigá­dok. Ezektől a komplex brigádoktól várhatunk egy­re többet a mai, magas szintű versenyben. Amikor a mérnök, a technikus, a szakmunkás egy brigádban, egy célért, együtt dolgozik. A hatékonyságra az anyagköltség alakulása van talán a legnagyobb hatás­sal. Elvégre a legtöbb mo­dern, ipari termék önkölt­ségében lényegesen nagyobb az anyagköltség, mint bár­melyik más költséghányad. Ma már a legtöbb helyen kézenfekvő, hogy az anyag­takarékosság legjobb módja nem az, ha a jó anyagot gyengébbre cseréljük ki. Az anyaggal való taka- kosság jó módszere a mi­nőség javítása, a termék tartósságának fokozása, a selejt csökkentése. A leg­jobb módja pedig ha ma­gasabb értékű, korszerűbb terméket készítünk belőle. Ez egyben a legbiztosabb útja annak is, hogy az egész népgazdaság versenyben maradjon a szocialista és a tőkés világpiacon egyaránt. Segíteni, gyorsítani a ré­gi gyártmányok felváltását az újakra. Ma már ilyen célt is maguk elé tűzhet­nek az egyre képzettebb szocialista brigádok és ki­vált a komplex brigádok. A verseny következő sza­kaszától sokan, még az ed­diginél is többet várnak. Egyrészt azért, mert külö­nösen az utóbbi egy év alatt a munkások, brigádok és a vezetők előtt is — többnyi­re tisztázódott hol a szere­pük, mi a feladatuk a ver­senyben, s ami a legfonto­sabb, hogy az egész ver­senynek hol a szerepe a munka rendes menetében. leg erre a rangra is emel­kedhettek. A gyár munkásai­nak zömét azonban órabére­sek alkották, akiket egyik napról a másikra szélnek eresztettek, ha akadozott a répaszállítás, vagy hamarabb fejeztük be a szezont. .. Eb­ben az időben Olé László igazgatott bennünket, Krau­ser Gyula volt a főmérnök, az egész telepet pedig Hatvány Endre báró birtokolta, aki­nek csak azért volt 99 tanyá­ja a környéken, mert száz után már katonaságot kellett volna kiállítania... ★ A felszabadulás utáni esz­tendőkre terelődik beszélge­tésünk. Azokra az évekre, amikor gyárkapun belül és azon kívül egyre inkább hal­latták szavukat az egyszerű munkások, s már nem lehe­tett velük „lóhátról” társa­logni. — Forradalmi, szép idők voltak azok! S még inkább azzá váltak, amikor 1948 nyarán, nem sokkal az új szezon megkezdése előtt, ál­lami tulajdonná. mindany- nyiunk vagyonává lett a gyártelep... Emlékszem, egy kipróbált mozgalmi férfi, a partizánból civillé vedlett Szemere Endre került hoz­zánk első munkásigazgató­nak. Talpig becsületes, köz­vetlen, s melós nyelvén be­szélő ember volt, aki ráadá­sul nagyon hamar beletanult a mesterségbe, s nem lehetett ótrázni egykönnyen. Nem csak elviselte, hanem köve­telte tőlünk, hogy mondjunk véleményt különböző politi­kai, termelési kérdésekben. És egyetlen jó, hasznos gon­dolatot sem eresztett el a fü­le mellett. Nagy érdeme van abban, hogy gyárunk mind­hagy ne legyen formális, papírszagú a több és jobb munkát kívánó mozgalom. A másik indok, amiért az eredményekre a ráduplá­zást várják sokan, hogy közben legtöbb helyen az üzemi demokrácia is fejlő­dött, s a demokratikus lég­kör — különösen, ha páro­sul jó munkaszervezéssel — kedvező feltétel a munkáját szerető, kezdeményező, al­kotó ember számára. H a az embernek szava van és cselekedhet is — szárnyakat kap a mun­kában. A fokozódó demok­ratizmus így adhat újabb és nem is akármilyen lendü­letet a szocialista munka- versenynek is. Gerencsér Ferenc A KGM-vállalatok ez évi, mintegy másfél milliárd fo­rint értékű összes anyag- ■ megtakarításuk 54 . százalé­kát a műszaki fejlesztéssel érik el. Egyediül a gyártás- és gyártmányfejlesztéssel több mint 520 millió forin­tot, újítások bevezetésével további 190 milliót, licence és know-how-ok vételével pedig csaknem 80 milliót takarítanak meg. Néhány vállalat szocialista brigád­jai a munkaversenyben fel­ajánlották, hogy a még ha­tékonyabb gazdálkodás ér­dekében bevezetik az „öm- meózást”, a szerelés közbe­ni részellenőrzést. A legna­gyobb hemgereltáru-felhasz- nálók felülvizsgálták szabása és darabolási terveiket. En­nek - eredményeként az idén 113 millió forint értékű koksszal. 70 millió forintnyi rúdidomacéllal és csaknem 100 millió forint értékű alu­mínium és réz félgyárt­mánnyal kevesebbet használ­nak fel. A Szerszámgépipari Mű­vek 1975-ben 21,3 millió fo­rintos anyagmegtakairítást tervez, többek között tőkés máig fennáll, s az új kor­mányprogramnak megfele­lően ismét vezérszólamot fúj­hat a közgazdaságban. Itt arra a törekvésre gondolok, amit a mostani rekonstruk­cióval, s az. ehhez kapcsoló­dó termelésnövekedéssel va­lósítunk meg a hazai cukor- gyártás felfuttatása végett.. Mi lett Szemere Bandi bá­csival? Pár éve még igazga­tott Szerencsen, de azt hal­lom, nyugdíjba ment, s va­lahol Miskolcon él. Nem len­ne haszontalan vele ta­(Tudósítónktól) A Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyárának KISZ- szervezete és a Hámán Kató nevét viselő járási munkásőr század évek óta patronálja a füzesabonyi I. számú álta­lános iskola Petőfi Sándor úttörőcsapatát. A KlSZ-szer- vezet és a munkásőr egység az iskola tantestületével együtt — a XI. pártkong­resszus és hazánk felszaba­dulásának 30. évfordulója tiszteletére — magatartási és szorgalmi versenyt írt ki a kisdobosok és az úttörőra­jok részére. Az ünnepélyes eredményhirdetésre az iskolai megemlékezés keretében ke­rült sor. A munkásőrség dí­szes serlegét a VIII. b. osz­tály úttörőraja, míg a fém­művek fiataljainak díját a IV. a. osztály kisdobosraja nyerte el. Szigete dry József importanyag helyettesítésé­vel. A Lenin Kohászati Mű­vek dolgozód megkezdték az elektroacól-gyártásnál ke­letkező hulladékok fémtan- talmánaik hasznosítását. Az energiatakarékosságra 13 kohászati és 78 gépipari üzem készített tervezetet. E vállalatok nagy része már az elmúlt évben is jelentős mennyiségű energiát takarí­tott meg, jórészt a kong­resszusi versenyfelajánlások teljesítésével, a DH-munka- rendszer terjedésével, és más szervezési intézkedé­sekkel. A KGM-ben a múlt évi megtakarítások figye­lembevételével összesítették a terveket, s így ezek két évre vonatkoznak — jelen­tős hányadukat tehát már teljesítették a kohászati üze­mek és gépipari vállalatok. Az energiajnegtakarítás két évre szóló összértéke 700 millió forint, szénből példá­ul 590 ezer tonnával, koksz­ból 286 ezer tonnával ke- vsebbet használnak fel. Mindez éves szinten az összenergiaköltség ötszáza­lékos csökkentését jelenti. (MTI) lálkozó, amelyen mi, régi motorosok, már az államosí­táskor itt dolgozó cukorgyá­riak vennénk részt. Még ta­lán a legfiatalabbak is örül­nének neki. Jobban megis­mernék, honnan indultunk mi akkor! ★ Társalgásunknak fültanúja Román Gyula, a cukorgyári pártszervezet csúcstitkára, aki közbevetőleg elárulja, hogy Sebestyén István a moz­galomban szintén indulástól a munkáshatalom oldalán te­vékenykedik. Az első pártta­gok közé tartozik, s mind­máig szakszervezeti bizalmi. Most is egy fontos tanácsko­zás szünetét tölti velünk, a gyári pártirodában. Bérfej­lesztésről tárgyalnak, s e té­mánál nagy szükség van a higgadt, tapasztalt ács és cukorfőző véleményére. — Nem sok a pénz, amin osztozhatunk, ezért különö­sen meg kell néznünk, hogy kinek juttatjuk a forintokat — jegyzi meg gondterhelten Sebestyén István. — A mun­kások ugyanis nagyon jól tudják, ki mennyit ér, ki la­zít' gyakrabban, ki húz egyen­letesen. S ha most vétünk, el­hibázunk valamit, kész a fe­szültség. Ügy érzem azonban, hogy nem lesz baj a kréta körül. Többen vagyunk, töb­ben alkotunk véleményt, s így. minimálisra csökken a hibalehetőség! — Hogy ment ez régen, amikor kezdte itt a gyárnál? — Mondjam azt, hogy zsebből? Mert így volt! Tel­jesítmény után fizetett a bá­ró, minden csoportvezető ke­rek összegben fölvette a má­zsapénzt, műszak után el­ment a társaság valamelyik, Harminc év emlékezete Cukorgyári dinasztia Jelentős anyagmegtakarítás a kÓl-vállalatoknál Hogyan takarékoskodnak ? A gyöngyössolymosi Mátra Termelőszövetkezetben az utolsó hektáron is kiszórták a tavaszi műtrágyát. Nem öt­letszerűen végezték ezt a munkát, hanem meghatáro­zott terv alapján. — Levél- és talajvizsgálat előzte meg a műtrágyázást — mondja Kerek Sándor, a kö­zös gazdaság elnöke.. — Ez­zel pontosan meghatároztuk, hogy mennyi hatóanyag kell a szőlőtáblákhoz. Január 1- től szövetkezetünk is tagja lett a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság által létre­hozott társulásnak, amely hosszú távon megvalósítja az iparszerű szőlőtermelést. Eh­hez azonban elengedhetetlen a pohtos talajvizsgálat, a gé­pek és a technológia helyes használata, amely ésszerű ta­karékosság nélkül el sem kép­zelhető. — Mit tesznek ennek érde­kében? — Huszonöt erőgép van a közösben. Ezért fontos fel­adatunk, hogy a korábbinál kevesebb gázolajat és ben­zint használjunk fel. Elhatá­roztuk, hogy az idén jobb szervezéssel 10,7 tonnát ta­karítunk meg két termékből. __ És mennyivel kevesebb v illamos energiát használ­nak? — Előreláthatóan több mint, hatezer kilowattot szeretnénk megspórolni. Ezen kívül arra is törekszünk, hogy a meghi­básodott alkatrészeket ne dobjuk el, hanem ha lehet, kijavítsuk, mert ez olcsóbb, mintha újat vásárolnánk. — Takarékoskodnak-e a nö­vényvédő szerekkel? — A megbízhatóbb vegysze­res gyomirtást alkalmazzuk a szántóföldön és a szőlőben. Ehhez pedig folyamatosan fi­gyelemmel kísérjük a Heves megyei Növényvédő Állomás prognózisait, melyek a liszt­harmat és a peronoszpóra ve­szélyét jelzik. — Mire költik a megtaka­rítást? közeli kocsmába, s két nagy- fröccs között osztozkodtak. Megesett persze, hogy olykor bicska villant, s ez adott ol­csó romantikát az egésznek. De hát mindez rég volt, fe­lejtsük ei... ! ★ A kocsmai huzakodást, osz­tozkodást igen, de azt még ne, hogy a hősi korszak falu­járója, aki hétvégeken a többi gyári munkással Csány- ban, Nagyrédén, Gomboson vágta a rendet, később meg ment a sok apró gazdaságba répát gyűjteni, tavaly ápri­lisban Dimény Imre minisz­tertől vette át a „Kiváló újí­tó” kitüntetés ezüst fokoza­tát. Űjabb vonással gazdag­szik tehát a kép, amit Se­bestyén Istvánról kívánunk rajzolni! Hogy miféle mesterkedés­sel, mennyi morfondírozással járt egy-egy újítása, terme­lést segítő ésszerűsítése? Mindezt nehéz lenne most számba venni. De nem is cé­lunk. Az olvasó elégedjen meg annyival, hogy a kitün­tetett újító törekvéseinek középpontjában az ember, a gyári munkás áll. Legtöbb elfogadott, bevezetett, meg­épített szerkezete munkavé­delmi jellegű, a balesetek ki­szűrését célozza, s ha ma egyre kevesebb munkahelyi sérüléssel számolhatnak a Mátravidéki Cukorgyárak Vállalat két üzemében, ez kicsit neki is köszönhető. Se­bestyén Istvánnak, akinek pillanatnyilag egyetlen fáj­dalma van: ha visszavonul, megszakad a család „cukor­vonala”, nem lesz aki átve­gye tőle a stafétabotot. Rezignációja érthető! De szégyenkeznie, restelkednie semmiképpen nem kell. Fp- míiiája, három generáción ít beírta nevét a hatvani cu­korgyártás krónikájába. Moldvay Győző I — Terveink szerint a fél­millió forintot a biztonsági alap növelésére, illetve az iparszerű szőlőtermelés meg­valósítására szeretnénk for­dítani. O G O O — A rendkívüli ősz miatt 500 tonnával több műtrágyát használunk fel az idén — jegyzi meg Spitzmüller Ernő, az atkári Béke Termelőszö­vetkezet főkönyvelője. — Ez­zel a tápanyag-utánpótlással hozzájárulunk a kedvezőbb terméseredmények eléréséhez. Műtrágyát és növényvédő szert viszont csak annyit tá­rolunk, amennyit közvetlenül fel is használunk. így nem lesz veszteség és elkerüljük a túladagolást is. — Csökkentik-e a villamos- energia-íogyasztást ? — Elég sok gépünk van, amely villanymotorral műkö­dik. Ezeket most mind felül­vizsgáljuk és a felesleges fo­gyasztókat megszüntetjük. — A gépi darálókat ezentúl nem használjuk csúcsidőben — fűzi hozzá Babus Zoltán elnök —, így olcsóbb lesz üzemeltetésük. Ez természe­tesen megfelelő szervezést követel tőlünk. A közös gazdaság takaré­kossági tervében az is olvas­ható, hogy célul tűzték ki az olcsóbb sertéshús előállítását. Ehhez igyekeznek a szövetke­zetben megtermelni a szük­séges takarmányt és mini­málisra csökkentik az im­porttakarmányok fehaszná- lását, a szakszerűbb tárolás­sal pedig elkerülik a nagyobb tápanyag veszteséget.’ — A célszerűbb gazdálko­dással mennyi pénzt takarí­tanak meg? — Legalább 300 ezer forin­tot — mondja az elnök, — amelyet tartalékolunk, s a biztonságosabb termelésre fordítunk. 0 O 0 © — Hamarosan vásárolunk egy elektromos üzemanyag- fogyasztást• mérő készüléket, — mutat a takarékossági terv soraira Nagy György, a ver­peléti Dózsa Termelőszövet­kezet elnöke. — Ezzel műhe­lyünkben pontosan, napról napra vizsgáljuk, hogy meny­nyi gázolajat, és benzint hasz­náltak fel az erőgépek mű­ködtetéséhez. Csökkentjük a traktorok üresjáratait és min­den gépen felülvizsgáljuk az elektromos indítókat is! — Mennyi benzint és gáz­olajat takarítanak meg az idén? — Nyolc tonnát tervez­tünk. Áz üzemanyag-megta­karítás mellett a használt al­katrészeket is felújítjuk, így sokkal kevesebbet kell majd az újakra kiadni. — Hogyan csökkentik a szá­rítási költségeket? — Berendezéseinket lehe­tőleg éjjel üzemeltetjük, ezzel mintegy 25 százalékkal keve­sebb lesz az önköltségünk. — Lesz-e megtakarításük a takarmánygazdálkodás­ban? — A drága import szója- liszt helyett ezentúl olcsóbb napraforgódarát használunk, a szemes és malomipari ta­karmányokból pedig 170 ton­nát takarítunk meg. A jobb szervezéssel, éssze­rűbb gazdálkodással több mint 300 ezer forinttal keve­sebbet költenek az idén anyagra és energiára a ver­pelétiek. Ezt a pénzt pedig biztonsági alapként használ­ják fel. Men túsz Károly /reCfiiXf&S&W] gy 1975. április &, kedd y 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom