Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-27 / 98. szám
Mem kell félni a tűMesítés:SI A mai fiatal nagyanyák zömének háborús serdülőkor jutott osztályrészül. Álmaik megrekedtek annál a vágynál, hogy az égbolt csendes és kék legyen. Az ábrándosak képzeletben királyfit, a reálisabbak pedig csak egyszérűen vőlegényt vártak. A jövőt mindenképpen csak férj oldalán, asszony és anyaként tudták elképzelni, nagyjából ugyanúgy, mint anyáik, nagyanyáik, szépanyáik századokon át. Ennek a nemzedéknek jutott először osztályrészül, hogy egyenlő jogúnkként a férfiakkal, részt vegyenek a társadalmi termelésben. Lányaik már úgy nőttek fel, hogy a keresőmunka végleges szerepet játszott céljaik között. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a mai nőideál a dolgozó anya, aki szakmával, vagy hivatással rendelkezik. Akkor is, ha a régi szemlélet hatására még mindig sok az olyan nő, aki nem szerzett szakképesítést. „A jövőben is nagy figyelmet kell fordítani a nők szakképzésére — mondta Kádár János kongresszusi zárszavában —, és az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének hiánytalan érvényesülésére. Továbbá fontos feladatunk, hogy biztosítsuk: több nő kerüljön a vezetői tisztségekbe a párban, a tömegszervezetekben, az állami, a gazdasági, a kulturális posztokra és minden olyan területen, ahol ez lehetséges és megvalósítható.” A nőhatározat óta eltelt évek tapasztalatai igazolják, hogy ilyen biztatás szükséges mindaddig, amíg nem alakulnak ki azok az arányok, amelyek a két nemnek a termelésben elfoglalt helyét és társadalmi szerepét visszatükrözik. Még mindig sokan vannak olyanok, akik a nőkérdést a nők kérdésének tekintik és nem az egész társadalom ügyének. Megoldásán így nem túlságosan buzgólkodnak. Vagy nem értik, vagy nem személyes érdekük. A nőhatározat végrehajtása során számtalan esetben megnyilvánult, hogy ezt a fontos társadalmi kérdést sokan — olyanok, akiktől a döntések függenek — formálisan intézik el. Valahogy így: van egy határozat, tegyünk neki eleget, legyen eggyel, vagy kettővel több nő a vezetők között. Hogy aztán azt a nagyon szűkre méretezett keretet a legalkalmasabbákkal toltik-e ki, nem túlságosan mérlegelik. Pedig az arányos képviseletre a különféle vezetői posztokon egyáltalán nem formai okok miatt van szükség. Éppen a lényeg követeli, hogy a legalkalmasabb nők kerüljenek felelős tisztségekbe. Kiválasztásuknál az igény ma még nem irányulhat egyedül a szakmai-emberi tulajdonságok együttes meglétére, hanem sok más sajátos, egyéni körülményt is figyelembe kell venni. Számolni kell bizonyos technikai követelményekkel, továbbá a még mindig ható, ritkábban nyílt, gyakrabban tudat alatt megmutatkozó előítéletekkel. Egy férfi vezető kiválasztásánál általában elhanyagolható körülmény, hogy hány gyermeke van és azok hány évesek, nős-e az illető, vagy nőtlen — nem kell számolni, vagy legalábbis nagyqn ritkán a házaspár véleményével, hiszen a nő örül, ha a férjét előléptetik, felelősebb munkakörrel bízzák meg, fordított esetben sokszor egészen más a helyzet. Ha nőről van szó, mindig számításba veszik — néha valóban elengedhetetlen ez —, hogy a szakmai és emberi adottságok mellett hány gyermeke van, azok mekkorák, van-e férje, vagy egyedül tartja gyermekeit, házastársa milyen mértékben rabja az előítéleteknek stb. Ha kisebb mértékben is, ezek mindig szerepet játszanak a fiatalabb nemzedékek életében. Joggal figyelmeztetett tehát Kádár elvtárs, hogy a nők vezetői tisztségbe helvezé- sének „túlteljesítésétől” nem kell tartani. Sajnálatos, de ebben a kérdésben maguknak az érintetteknek, a nőknek is van még mit seperniük saját előítéleteik házatáján. Egyik megye KISZÖV-vezetőitől hallót, tam nemrég, hogy tagszövetkezetük női elnöke nyugdíjba megy. Utódja megválasztásának előkészületei folynak most. Kézenfekvő, hogy ott, ahol csak néhány idősebb férfi dolgozik, s a tagok többsége fiatal nő, ez utóbbiak között keressék az utódelnöknek alkalmas jelölteket. Sajnálatos azonban, hogy még az elismerten jól dolgozó női elnök sem nőt javasol utódjának, bár munkatársaik között szép számmal vannak magasan képzett, minden vezetői feltételnek megfelelő nők is. Az évezredes megszokás, önbizalomhiány, s tudat alatti irigység vegyüléke fékezi a valódi érdekek felismerését. így a legjobb határozatok sem helyettesíthetik a szívós, meggyőző munkát, a maradi gondolkodás felszámolását. Mindaz, amit ma teszünk, tanítunk, s elfogadtatunk, az elkövetkező nemzedékek — gyermekeink, unokáink — életét határozza meg. Könnyebb dolguk lesz, ha gyors a következetesebben számoljuk fel az előítéleteket önmagunkban, környezetünkben. A nőkérdés megoldása a szocializmus ki- teljesedését is jelenti. Amikor a nő számára mind a társadalomban, mind a családban a férfival teljesen azonosak a döntések feltételei és az esélyek is. Szemes Piroska A spektro-fotométert ellenőrzi Kiss Imre és Szabados László műszerész. A'jó gépesítés és műszerezettség ma már nélkülözhetetlen feltétele a modem gyógyító munkának. A hatvani kórházban lelkes, hozzáértő orvosiműszer-készítő gárda dolgozik Barátosi Ferenc mérnök vezetésével. A hét tagú kollektíva állandó kísérleteket folytat olyan gépek kidolgozására és tökéletesítésére, amelyek megköny- nyítik, eredményesebbé teszik a betegek gyógyítását A kis csoport eredményeihez tartozik, hogy olyan — egyébként 30 ezer forintba .kerülő — nyomtatott panelt "állítottak elő házilag, háromezer forintos költséggel, amelynek felhasználásával már több sikert értek el a gyógyító munkában. Eredményeihez tartozik az a tápegység is, amely automatikus zárlatvédelmet biztosít — és elektromos energiát szolgáltat — rnint^nnemű meghibásodás, illetve rövidzárlat esetén, ök korszerűsítették a röntgen elektromos szárítójának hőszabályzóját .s, jelenleg pedig a kórház ’épi adatnyilvántartásának iyukkártyásrendszerű megoldásán dolgoznak. Ugyancsak eredményük — és egyben feladatuk —, hogy ők állí- 'ották be az intenzív osztály 3,5 millió forint értékű gén' berendezését, és a garanciás idő lejárta után ők I*1' majd el a műszerek javí'' karbantartását. Kiss Imre műszerész és Barátosi Ferenc új terveken éelgozmk « rajzasztalnál. (íotó: Szabó Sándor) Nagy közéleti pezsgés várható Póti Jenő nyilatkozata a választások megyei előkészületeiről Mint ismeretes, az ország- gyűlési képviselők választására 1975. június 15-én kerül sor. A felhívás már megjelent, s ezekben a napokban nagy lendülettel folynak az előkészületek. A választásokkal kapcsolatos kérdésekkel kereste fel munkatársunk Póti Jenőt, a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának titkárát. —. Mindenekelőtt kérjük, hogy néhány szóban foglalja össze az elmúlt ciklus legjellemzőbb tapasztalatait. — Az eredmények eléréséhez az országgyűlés legfőbb törvényhozói és ellenőrző funkciójának betöltésével méltóképpen hozzájárult, s ebben benne van mer gyénk képviselőinek a kollektív és egyéni tevékenysége is. Munkájukhoz megkapták a szükséges segítséget a különböző fórumoktól. Különösen a választókerületi tevékenységük színvonala emelkedett az elmúlt ciklusban, s ez hozzájárult- a képviselői munka tekintélyének szemmel látható növekedéséhez. Még az úgynevezett „első-ciklusos” képviselők is nagy akarással, s közmegelégedésre végezték munkájukat. — A most előkészítés alatt álló új országgyűlési ciklus már nem négy, hanem öt esztendőre ad mandátumot. — A legutóbbi országgyűlésen döntöttek így a képviselők az alkotmány idevonatkozó rendelkezésének módosításával. Ügy érezzük, hogy e döntés reális, megfontolt és indokolt lépés volt, hiszen így jobban igazodhat a törvényhozó és ellenőrző tevékenység az ötéves gazdasági tervciklushoz is. — Heves megyében tizenkét képviselői választókerület volt? Lesz-e ezzel kapcsolatban valamilyen változás? — A tizenkét kerület ezután is megmarad, azonban bizonyos területi változtatást az élet, a közigazgatás korszerűsödése indokol. Például az egri 2-es számú választókerület bővült három város- környéki községgel, Noszvaj- jal. Szarvaskővel és Felsö- tárkánnyal, s így érthetően a korábbi 3-as választókerületnek kisebb lett a területe. A gyöngyösi választókerület ugyancsak három városkörnyéki községgel bővült. Ahol a fejlődés indokolja, a választókerület székhelye kerül át máshová, mint például At- kárról Vámosgyörkre, vágy Kömlőről Kiskörére. — Az előkészületek idején várható-e a négy évvel ezelőttihez hasonló nagy közéleti pezsgés? Hiszen az idén az új választási törvénynek megfelelően már „csak” képviselőket választunk... — Már most, az előkészületek alatt érezzük azt a nagy várakozást, amely az állampolgárok részéről megnyilvánul a választásokkal kapcsolatban. Téma lesz bőven a jelölő és a választási gyűléseken, hiszen most is, mint minden hasonló esemény idején a munkáról lesz szó, arról, hogy a pártkongresz- szus és a megyei pártértekezlet ljatározatait hogyan lehet minél hatékonyabban megvalósítani az ország, a megye és ezen belül is a választó- kerületek fejlődésének érdekében. Az országos és a helyi politikai kérdések egyaránt, és, nagy betűvel szerepelnek. Itt teszem még hozzá, hogy június 15-én a képviselői választásokkal egyidőben bonyolítjuk le az úgynevezett időközi tanácstagi választásokat is; ötvennégy helyi tanácstag jelölésére és választanára i,„rai s^r ekkor a megyében. Ami a jelölő gyűleseaet illeti —> a képviselők jelölesével kapcsolatban —, választókerületenként három ilyen gyűlés lesz, ezen túl minden kerületben 2—3 választási gyűlést is 'szervezünk. Sor kerül majd egy központi jellegű választási nagygyűlésre is. a szervezésben, az eddig bevált jó gyakorlatnak megfelelően, nem maradt most sem magára a Hazafias Népfront. A tanácsok, a KISZ, a szak- szervezetek részt kértek és vállaltak ebből a nagy munkából. Réteggyűléseket, szakmai találkozókat rendeznek, és sor kerül az első választók színes, tartalmas találkozójára is. Ezek a fórumok alkalmat adnak majd arra, hogy az állampolgárok bizonyos kontrollt gyakoroljanak, nevezetesen: visszatérnek arra, hogy a négy esz- tendövel ezelőtt elhangzott közérdekű bejelentéseknek és javaslatoknak mi lett a (Sorsa. — Milyen elképzelés alakult ki a jelölésekkel kapcsolatban? — Konkrétumot egyelőre még nem tudok mondani, de ami a legfontosabb: egyeztetve az illetékes pártszervekkel az elképzeléseket, azt szeretnénk, ha a most megválasztásra kerülő képviselők között még több fizikai dolgozót, npt és fiatalt találnánk, hogy az új képviselő csoport összetételében még jobban tükröződjön megyénk, társadalmi struktúrája — fejezte be nyilatkozatát Póti Jenő megyei népfronttitkár. Rátái Gábor Ahol nincsenek zárt ajtók A vörös vándorzászló „titka" „Ma is tisztán emlékszem mindenre. A kultúrház ifjúsági klubjában táncpróba volt. Bömbölt a magnó, a lemezjátszó. Énekeltünk, roptuk a csárdást. Aztán egyszeresük kivágódott az ajtó és valaki ezt kiáltotta: — Ma éjjel átszalcad a gát! — Nem lehetett sokáig gondolkodni, rohanni kellett haza meleg ruháért, gumicsizmáért Kegyetlen és félelmetes éjszaka volt, a viz már a töltés tetejét nyaldosta. Mögöttünk „áldozatként" 120 ház és egy 700 férőhelyes szarvas- marha istálló állt. De nem adtuk oda őket, zsákoltunk egész éjjel, és látod, győztünk!” A történetet egy viszneki lánytól hallottam még a jó múltkorában. Tőle tudtam meg azt is, hogy a falu lakói mellett a KISZ-esek azon az éjjelen egytől egyig ott voltak a töltéseken és kitűnőre vizsgáztak segíteni akarásból. Bebizonyították: méltóak arra, hogy harmadszor és végleg elnyerjék a KISZ központi bizottság Vörös Vándorzászlaját. Vajon mit őriz a zászló? — ezzel a gondolattal indultam el a termelőszövetkezetbe a KISZ-titkárhoz, Csom- bok Józsefhez, öt azonban nem találtam otthon, a járási pártbizottságon volt Gyöngyösön. Csendes töprengésemet egy férfihang szakította meg: — És nem leszek jó? — szólított meg Vágó Laci, a szervezőtitkár. Leültünk és ő elkezdte: — Nagy létszámú, hatvan tagú a KISZ-szervezetünk. Legtöbben itt a termelőszövetkezetben tevékenykedünk, de sokan vannak olyanok, akik Gyöngyösre, Jászár okszállásra járnak ki naponta dolgozni, tanulni. A budapesti ingázóinkkal pedig csak hétvégeken találkozunk. Talán a sok-sok utazgató, vagy alán az állandóan cserélődő '*károk miatt, a hatvanas--*íc eleién Viszneken nem alt KISZ-élet. Csak kínlódtunk a közömbös, száját hú zogató emberekkel. Végre aztán rátaláltunk Csombok Jóskára, aki egy nagy családot kovácsolt össze belőlünk. .Ma már nincs olyan rendezvény, társadalmi munka, vagy mozgalmi feladat, amelyet nem együtt és nem szívvel, lélekkel teljesítünk. És hogy mit tettünk a zászlóért? Sok-sok apró dolgot, hétköznapit, de azt nagy- nagy lelkesedéssel. Részt vettünk a falu vízművesítésé- ben, parkosításában. Besegítettünk a termelőszövetkezet munkájába, különösen az árvíz és az őszi vetés idején. Itt szeretném megjegyezni, hogy mi sem maradunk egyedül a problémáinkkal. A termelőszövetkezetben előttünk nincsenek zárt ajtók. Gondjaink orvoslásra találnak a tsz-vezetőinek körében. Az elnökünk Csörgő Tibor a múlt évben megkapta az Ifjúságért Érdemérem kitüntetést. Tudjuk, hogy nem véletlenül. Fiatalos lendületével, temperamentumával sokszor túltesz rajtunk is. Míg beszélgettünk folyton arra gondoltam, hogy ennyi embert — akik közül sokan ingázók, bejárói — hogyan tudnak összefogni társadalmi munkára? Laci mosolyogva válaszol: — Na figyelj, elmondok erre egy példát! Itt volt a lődomb építése, amit társadalmi munkával vállaltunk. Bizony ez a terület jó mesz- sze van a falutól, ijesztően vadregényes helyen. Énnek ellenére munka után mindig jöttek a gyerekek ásóval, csákánnyal felszerelve. Senkit nem kellett noszogatni. A könyörgést, a siránkozást mi nem ismerjük. A hétvégeken az ingázóink is „beugrottak” szerszámaikkal égy-két órára. Jó hangulatban teltek a percek, és ami fő, együtt voltunk itt is. A viszneki KISZ-szervezet azonban nemcsak a vörös vándorzászlóval dicsekedhet, hanem egy háromsgotas kiváló és egyszeres arany koszorús ifjúsági klubbal is. — Szabad időnk legnagyobb részét itt töltjük a Váci Mihály ifjúsági klubban — mondja Szabó Mária, a KISZ-szervezet kultúrosa. — Hetente kétszer, pénteken és vasárnap kötött programmal várjuk a fiatalokat. Irodalmi esteket, TIT előadásokat, politikai tanfolyamokat rendezünk. Minden évben kirándulunk és az itt készült fotókat, filmeket az „Ez az én tíz percem” című programon beszéljük mag. Baráti összejöveteleken gyakran találkozunk a karácsondi és domoszlói testvérklubunkkal. A kötetlen foglalkozásokon magnót, lemezjátszót hallgatunk, sakkozunk, tévét né- \ zünk. Lassan már kicsi lesz a klubhelyiség, mivel napról napra újabb és újabb fiatalok jelentkeznek. A vörös koszorús kitüntetéssel kapott vándorzászlóval és az arany tíz-tíz ezer, valamint a termelőszövetkezetünktől kapott ötezer forintot a klubunk csinosítására használjuk majd fel. — Terveitek? — Éz év augusztus 20-ára elkészítjük társadalmi munkával a sportpályánkat. Továbbra is vállaltuk a termelőszövetkezet gabonaszáritö és -őrlő berendezésének zavartalan működtetését, a gépek rendben tartását. Természetesen nekünk serre mindegy, hogy milyen környezetben dolgozunk, élünk, pihenünk. A község lakóival közösen ebben az évben is több száz fával, virággal díszítjük maid utcáinkat És van még egy álmunk! Nemrégen olvastam valahol, hogy az országban van egy KISZ-szervezet, amelyik negyedszerre is elnyerte a KISZ központi bizottság Vörös Vándorzászlaját. Bevallom mi is ezt szeretnénk. Kívánjuk, hogy sikerüljön! Szüle Rita. jmmo 1975. április ZX, vasárnap 1
