Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-04 / 79. szám
NK, 1975 fehér Gyuláné brigádvezető Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsa kiemelkedő gazdasági és politikai munkájáért az Állami Díj II. fokozatával tüntette ki az Egri Dohánygyár Kossuth Zsuzsa szocialista brigádját. A magas kitüntetés átadására 1973. április 2-án Budapesten, a Parlamentben került sor. — Hasonló korú és érdeklődésű asszonyokkal 1962-ben alakítottuk meg a gyár és egyben a szivarágazat első női brigádját Azóta is itt dolgozunk, együtt vagyunk. Még a gyerekeink is mind idejártak a gyári bölcsődébe, óvodába. Eleinte kézzel végeztük a munkafolyamatokat, később megjelentek az okos gépek. Sokszor kérdezték már tőlem: miért mitől jó ez a mi közösségünk? Mindig azt válaszolom: mert egyformák vagyunk. Heten vagyunk a brigádban, valamennyien egriek, fizikai munkások, több gyermekes édesanyák. És 15—20 éve készítjük már együtt a szivarokat. Munkások vagyunk, akiket szeretnek es megbecsülnek. Ez pedig az erőt, a hitet adja ahhoz, amit csinálunk, amit vállalunk. Többször is elnyertük már a szocialista brigád címet, kitüntették már kollektívánkat a vállalat és a szakma kiváló brigádja kitüntetéssel is. Tiszta szívből mondom: mi itt a gyárban igen gyakran találkozunk az örömmel, a boldogsággal. Nagyon jó érzés egy ilyen kollektíva vezetőjének lenni. Nekem elhihetik. Különben javaslom, hogy laSzentgyörgyi Istvánná ismertették velünk a város vezetői a fejlesztési terveket, a célkitűzéseket. ■ ■ ■ ■ Szenitgyörgyiéknél laikás- avatáson voltunk. Pompásan éreztük magunkat A dohányipari vállalatok szocialista brigádjainak országos tanácskozásán Fehér Gyuláné vett részt. Felszólalásában a Dolgozz Hibátlanul munkarendszer fontosságával, jelentőségével foglalkozott. ■ ■ ■ ■ Két alkalommal is kommunista műszakot tartottunk. A műszak értékének egy részét felajánlottuk a chilei nép segítésére. Munkánkat értékelő brigádgyűlésünkön nagy örömmel köszönthettük körünkben Vaskó Mihály elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottságának első titkárát. Az elsők között kapcsolódtunk be a kongresszusi munkaversenybe is. Vállalatunk gazdasági és politikai vezetői Nagy Sándomé kés előadást belpolitikai életünkről. A Hazafias Népfront városi bizottságának megbízásából a brigád tagjai is részt vettek a jelölőgyűlések meghívóinak kézbesítésében. ■ ■ ■ ■ Meglátogattuk a szülési szabadságon lévő Várhegyi Lász-. Ióné munkatársunkat, aki igen nagy örömmel és szeretettel .fogadott bennünket. Május 1-én fölöttébb nagy megtiszteltetés érte brigádunkat: elnyertük a szakma kiváló brigádja kitüntetést. Szentgyörgyi Istvánná pedig kiváló dolgozó lett. ■ ■ ■ ■ Üzemünkben találkoztunk Jókai Anna írónővel. Érdekes, tanulságos beszélgetés volt. Sokat tanultunk valameny- nyien. ■ ■ ■ H Brigádunk öt tagja eredményesen végezte el a kétéves szakmunkásképző tanfolyamot. Egy brigádtagunk kitűnő, kettő jeles, kettő pedig jó osztályzatot ért el. Bútorszentelőn voltunk Vargáéknál. Kitűnően éreztük magunkat. ■ ■DB Brigádunk tagjai társadalmi munkában végezték el osztályunk kitakarítását, valamint a tartályok és a szalagok mosását. „Ezúton is köszönetü elismerésünket fejezzük politikai tanfolyamon tanul szorgalmasan. Szocialista szerződést kötöttünk vállalatunk szakszervezeti könyvtárával, amelyben vállaltuk, hogy évente 15 könyvet elolvasunk, és a műveket brigádértekezleten megvitatjuk. Valamennyien beneveztünk az olvasómozgalomba is. Elhatároztuk, hogy felvesz- szük a kapcsolatot a gyár nyugdíjasaival és évente egy alkalommal vendégül is látjuk őket az üzemben. Példát mutatunk a fegyelmezett munkában is. Műszak alatt a munkavédelmi őr feladatát is a brigádtagok látják el. Betartjuk és betartatjuk a tűzrendészeti szabályokat, őrködünk a társadalmi tulajdon fölött is. Szabad pártnapon voltunk, amelyen Pálinkás Ferenc, a Heves megyei Rendőr-főkapiAz Irinyi János brigáddal együtt rendeztük meg a gyermeknapot. A gyárlátogatás után süteménnyel és hűsítővel vendégeltük meg fiatal vendégeinket. Különböző játékos vetélkedőket — lég- gömbfúvást, cumisüveg-szo- pást —, is rendeztünk nekik. A vásárosnaményi Petőfi úttörőrajtól levelet kaptunk, A városi tanácson ankéton vettünk részt, amelyen megVárhegyi Lászlóvá (Foto: Perl Márton) ahol átvesszük az Állami Díj II. fokozatát. Nagyon boldogok vagyunk... Koós József Király Józsefné pozzanak bele brigádnaplónkba. Sok minden kiderül rólunk belőle. ■ ■ ■ ■ A DH-munkarendszer keretében végezzük a szivargyártást. A jó anyagtakarékosság mellett 101 százalékos teljesítést értünk el. Különben a brigád tagjai önértékelési rendszerben dolgoznak. Brigádunk öt tagja szakmunkásképzőben, kettő pedig azért az áldozatos, példamutató tevékenységükért, amely- lyel a brigád hozzájárult az üzem, a vállalat, s ezen keresztül a Magyar Dohányipar feladatainak teljesítéséhez.” Az oklevél aláírója: dr. Móger János, a Magyar Dohányipari Vállalatok Trösztjének vezérigazgatója. ■ ■ ■ ■ Közösen látogatjuk a politikai oktatásokat, Király Józsefné beiratkozott a Marxista—Leninista Esti Középiskolába. Valamennyiünk számára nagy élmény volt a Lenin-szobor avató ünnepsége. amelyben azt írták a pajtások, hogy szeretnének megismerkedni velünk. Kérésüknek gyorsan eleget tettünk: levelünk mellé jubileumi könyvecskét is mellékeltünk. Üzemi újságunkból havonta küldünk nekik egy példányt. ■ ■ ■ ■ Fehér Gyulánét, brigádunk vezetőjét a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki a Parlamentben, Tanulmányi kiránduláson, voltunk a nyíregyházi dohányfermentálóban, ahol megismerkedtünk a tűsoros szárítási eljárással. Megtekintettük a Burley dohány szakszerű törését is. Részt vettünk a mezőgazdaság megsegítésében is. Szabad szombaton szüretelni voltunk. Sütő Rafaelné Varga Miklósné és Fehér Gyuláné tagja lett a Magyar Szocialista Munkáspártnak. ■ ■ ■ ■ Varga Miklósné is úgy értékelték, hogy a jubileumi és az éves vállalásainkat maradéktalanul teljesítettük ... ■ ■ ■ ■ Készülünk a nagy esemény, re: megyünk a Parlamentbe, Amikor a rádió bemondta, hogy odaítélték a különböző díjakat, szokás szerint elengedte a füle mellett, legfeljebb arra gondolt, hogy közeledik a felszabadulás ünnepe. Az egyik reggelen aztán pecsétes levelet tesz elé a nagyobbik gyerek és azt mondja, hogy az a Minisztertanácstól jött. Gyors mozdulattal bontotta fel az expressz küldeményt, s igencsak meglepődött a levél szövegén. Kétszer-háromszor is elolvasta, semmi kétség, neki szól az örvendetes híradás: ,-A Kossuth-díj és az Állami Díj Bizottság értesíti, hogy az Állami Díj II. fokozatában részesült...” Éppen Sándor napja volt. ★ — Tanár elvtárs! — így szólítják a tanulók Bojtos Sándort, az egri 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet valamennyi tanárát, szakoktatóját. — Igen, itt így a szokás — magyarázza a tanár elvtárs — se megszólítás nem egyszerűen csak forma, mögötte megtalálható a tartaTanár elvtárs lom, az emberi kapcsolatok minősége is. A szakmunkás- képzés ugyanis rendkívül jelentős feladatot tölt be: ezek az iskolák nevelik, formálják a munkásosztály utánpótlását. És nemcsak szakmát adunk, de műveltséget is és felkeltjük az érdeklődést a kulturális értékek iránt. A szakmunkás- bizonyítványnak ma már becsülete van. Igazi pedagógusszívvel, lelkesen magyaráz az iskoláról, amelynek falai között negyven mesterséget oktatnak, a tantestületről, amely nagyszerű kollektíva, a tanulókról, akikből jó szakemberek és emberek lesznek. És a ballagás semmivel nem pótolható sikerélményéről is beszél, az ünnepélyes percekről, amikor három év után azzal a gondolattal vesz búcsút a fiataloktól, hogy az ő tudásából, érdeklődéséből, magatartásából és bizony az idegrendszeréből is magukkal visznek valamit az életbe. Témát váltunk, feszeng egy kicsit, mint a diák a felelésnél, keresi a szavakat. Mit is mondhat a megtiszteltetésről, az Állami Díjról. Hogy megérdemelte? Igaz, de ezt másoknak kell mondani. Hogy örül? Az pedig természetes. — Persze, hogy örülök. Ki ne fogadna boldogan ilyen rangos elismerést, amelyet az én nevemre címeztek ugyan, de nemcsak nekem szól. Iskolánknak, az egész szakmunkásképzésnek. És ezen belül természetesen nekem is. Örökmozgó természet vagyok, mindig csinálok valamit, szeretek kísérletezni: egy-egy rajz, szemléltetés, vagy új módszer mindig sokai lendít az órákon, de az oktatás egész folyamatában is. Tudom, milyen sokat vár a társadalom ezektől a gyerekektől, én megtanultam becsülni a tudást, hisz valamikor szinte morzsánként szedegettem a műveltséget... ★ Egymás után két csalódást kell okoznom az olvasóknak. Az egyik: Bojtos Sándor 43 éves Állami-díjas tanár eredetileg nem akart pedagógus lenni A másik: életútjában nincs semmi rendkívüli, sőt, amint látni fogják, sablonos is talán. Ügy indult, mint olyan sokan mások — ezrek, tízezrek, milliók — ebben az országban. — Amikor befejeztem az általános iskolát, inasnak mentem — akkor még ezt így mondták —, s 1950-ben már szakma volt a kezemben. Kettő egyszerre: géplakatos és esztergályos. Ez persze még amolyan kisipar volt, az üzemi élettel Budapesten, a Szerszámgépgyárban ismerkedtem. Fél év után azt mondták: tanuljak! Jó, mondtam, akkor tanulok és megszereztem a szakérettségit. A két év alatt olyan sok újat tanultam, hogy rájöttem, milyen keveset is tudok. Akkor iratkoztam be a Miskolci Műszaki Egyetemre. Tulajdonképpen mérnök akartam lenni, de nagyon kellett a pénz, s így három év után otthagytam az egyetemet, Egerbe jöttem, a szakmunkásképző intézetbe. Itt kiderült, hogy nemcsak tanítanom, hanem tanulnom is kell. Beiratkoztam az egri főiskola műszaki szakára, és 62-ben diplomát kaptam. ★ — És hová lett az egykori lakAimi — Az is itt van. Pedagógus vagyok, de a hajdani mesterségbeli gyakorlatom, ismereteim nélkül nem tudnám tanítani a gyerekeket. A lakatos és a tanár nálam egy ember. Sokat jelent, hogy közvetlen élményem van a termelőmunkáról, az üzemről, s a gyerekek mindezt észre is veszik. Egyébként Is tudják, hogyan kezdtem neki az életnek. És ismerik a folytatást is. Az eltelt negyedszázadot, amelyben oly nagy utat tett meg a szakmunkásképzés, az elmúlt éveket, amelyek nagyszerű eredményeket hoztak. Tizenhét éve vezetője a gépi forgácsoló munka- közösségnek, amely összefogja, irányítja a szaktanárok és a gyakorlati oktatók munkáját. Tanított műszaki rajzot, szakmai ismeretet, az utóbbi időben, pedig anyag- ismeretre oktatja a géplakatosokat és az esztergályosokat — Itt nincs az embernek ideje arra, hogy elfáradjon. Különben is a pedagógusnak hozzá kell fiatalodnia a tanulók gondjaihoz, problémáihoz. És most itt ez a rangos kitüntetés is. Ezután még jobban kell dolgozni, hiszen szinte reflektorfénybe kerül az ember. Beszélgetésünkkor megtudom még, hogy a nagy fia így gratulált: Büszke vagyok rád, édesapám! (márkusz) mi április 4, péntek. ÁLLAMI DÍJASAI „ Gyakran találkozunk az örömmel, a boldogságai...” 4
