Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-24 / 95. szám
50 éves a MOSZFILM A RÁDIÓSZÍNHÁZ pénteki bemutaitója — Bokor Péter és Grósz András K,é t határ című doku- meniumjátéka — 1944 és 1975 határán játszódik. 1944 őszéin két falevelet kap fel a háború forgószele. (Mi más lenne az ember a háború viharában?) Az egyiket, Gézát, aki akkor hadapródőcrmester, tábori csendőrök fogjál?: el és üsz- kösödő karjával soha nem j ütött el a böszörményi kórházba. A másikait, a 18 eves gimnazistát, Ágnest, a magány és a félelem hajtja Győrön át Münchenbe, majd Hollandiába. Fiát fölneveli, ma már nagymama és 30 év múltán tér vissza Debrecenbe, hogy megtalálja Gézát, az elveszett idillt és fiatalságát. Életútjuk, vallomásuk csak a riporter magnószalagján kerül egymás mellé. Soha többé nem látják egymást. De hát vfes&afceneáhetű-e a törékeny idill. mely akkor. ott a hadai présházban valóban szerelem volt? Visz- s /.acsatolható-e a tűnő idő sodrában a szegényiámy és úrifiú szerelme? Begyógyíthatok-e a háborús sérülések? Vtar-e joguk a túlélőknek évtizedek múltán számon kérni a sorsból életüket. boldogságukat? A háborúban életek, anyag és remények pusztulnak él, Minden háború sorsforduló, lezár korszakokat, megnyit lehetőségeket és az emberek a lehetőségek útján indulnak el az új élet felé. Akkor Ágnes még keresd te Gézát a böszörményi kórházban. Géza Komáromig tudta követni Ágnes nyomait. Most a riporter és az idegeimé vált asszony rakja össze ennek a két életnek t ükörcserepeit. A dokumentumjáték felidézi Debrecen pusztulását és a meginduló életeit, az országgyűlés első napjait, az újjáépítés lázát, de megszólal a győri nyilasok hangja is. A gondosan válogatott újságkivágatok felidézik az utolsó háborús és az első békehónapok hangulatát. A naplójegyzetek, levelek is példázzák, hogy a történelem eseményei alóíl senki nem vonhatja M magát, de azt is, hogy a történelem nem ismétli önmagát és bár lapjai visszaforgathatok. a tegnapok csak okulásul szolgálhatnak, továbbélésre alkalmatlanok. Erről írja a szerző. Bokor Péter: „Két főszereplőm nem valóságos személy, helyesebben: nem pontosan azonosak a valóságban is élő modelljeikkel. Van valóságos modelljük: találkoztam velük, az egyikkel hosz- szú órákon át beszélgettem, a másikat meg évek óta jól ismerem. De hozzácsapódott a sorsukhoz még egy sor, mások által megélt élmény”. Az író feladata itt az volt, hogy a széttört idillt sűrítéssel, vágásokkal költőivé tegye Az anyakönyvi bejegyzések. a győri tömeges házasságkötések, jegyzőkönyvek. plákátok, apróhirdetések nem zavarják a hallott élményt, aminek szikráit mindenki ismerte, aki. itthon volt vagy aki elmenekült az országból. Mindez nem növelte a hangjáték belső feszültségeit, sót kissé elmosta, epikussá tette a drámát. A szereplők — Bányai János, Böhm Edit, Orbán Tibor — megértették a szerzőpár szándékát Helyenként mértéktartással, máskor a torlódó események áradásával lépést tartva jelenítették meg a debreceni napokat és a magányossá vált magyar asszony hol reménytelen, hol bizakodó hangulatát, ezt a reménytelen oknyomozást. it A SZIVÁRVÁNY vasárnapi riportjaiban fiatalok és öregek szólaltak meg. Boros János ezúttal a születő új városba, Paksra, és a hegyek közé épült aprócska gyárba, Parádsasvárra vitte hallgatóik Megszólalt a riportokban az új fővárosi tanácselnök-helyettes, a rendező, az új személyzetis, a pártfogó felügyelő és szavaikból új gondok és új feladatok megoldása bontakozott ld. Paksot régen a halászlé és a halászcsárda tette nevezetessé. Ma 13 ezer lakosa van, de ha felépül az atomerőmű, ez a szám 20 ezerre emdfccRk. Rég! utcák tűnnek el és új házsorok épülnek, a tájat a munka láza tölti még. Az öregek nem értik a zajgást kissé aggódnak Js az atomerőmű közelsége miatt, de folyik a lakásépítés, az ország különböző részeiből emberek ezrei érkeznek az építkezésre. Itt vállalnak munkát itt építenek házat és családot Ha régiek hazajárnak. nem ismernek a falura. De így van ez Parádsas- váron is a százéves gyárban, ahol nemzedékek nőttek fel az üveg mellett. Stetka István a Szokup családot látogatta meg, ahol egész mun- kásdinasztia él együtt ma is a szakma bűvöletében. Az öreg elmondta, hogy amikor ők elkezdtek dolgozni, nem volt kötött munkaidő. Amikor az üveg megolvadt a kemencében, akkor kezdődött a nap. Az igazgató elvárta, hogy az apa fiát is a gyárba viszi, csak neki adhatta át tapasztalatait. Kezdetben gyógyszeres, cse- vicés palackokat gyártottak, később korsókat, borszívókat, ma „hosszabb üvegeket” óiomkristályt. A kezdetleges gyárból Európa- szerte ismert üzem lett A Szivárvány népszerűségét csak a 168 óra múlja felül. Az 5—7 perces riportok az ország különböző pontjaira, különböző emberek közé viszik a hallgatót Szavaikból a sokszínű ország egyre változó kép>e, embereinek munkaszeretete. bontakozik ki. A hét végi | pihenőnapok színes ajándéka. Ebergényi Tibor Ma est* premier Egerek és Most, a darab egri bemutatója előtt, felidéztem a próbákat .. .Látom Palánczot nyűtt farmergúnyájában amint váltogatja a lábát, s gyűri kezében a széles karimájú kalapot. S micsoda türelemmel memorizálja a szöveget. .. Azóta már járt Kanadában jeles színészünk, s megfigyelései nyomón még hitelesebb lett Lennie figurája, bár már a próbákon is magával ragadta pályatársait s a bevetődé érdeklődőket. A munka feszített tempót s nagy precizitást igényelt. „Nehéz gyakorlat, könnyű háború” — vigasztalta stábPavel Luknyiekij: /Zft 3. Az egyik ilyen csata tegnap zajlott le az említett hegység délnyugati nyúlványánál, Jobbágyitól északra. Ezen a ponton hosszú hegyfokként nyúlik dél felé, mélyem a Magyar Alföldbe a fővonulat egyik elágazása. Ez az elágazás egy óriási ujjra emlékeztet amely görcsösen beleakasz- kodik a síkság lágyan hullámzó tükrébe. Minden egyes hajlata egy-egy kerek, kúp alakú, 400—500 méter magas hegycsúccsal egyenlő. A köröm Apc fal- vánál található, melyet csapataink néhány nappal ezelőtt foglaltak el. Ezután egységeink Apónál megkerülték ezt az ujjra emlékeztető hegyvonulatot, és nyugati lejtői mentén észak felé nyomulva, rohammal elfoglalták Jobbágyit. Ezen a falun egy fontos vasúti fővonal halad észak felé, Csehszlovákia, a Kárpátok hágóinak irányába, amely a falutól kezdve még a néeiAÉíWSÓti tPÜ. -ág**01« 24* ssötSrtSk metek kezén van s így lehetővé . teszi számukra, hogy a Kárpátok mélyén található tartalékaikkal manőverezzenek. A vasútvonal mentén egy mély öntöző- csatorna húzódik, amely komoly védelmi vonalat jelent az ellenség számára. A falu, a csatorna és a vasútvonal mögött kelet felől magasodik a Nagy-Hársas, egy 510 méter magas hegy, amely az ujjra emlékeztető hegyvonulat középső ízét képezi. Jobbágyitól néhány kilométerre északra, közvetlenül a hegy lábánál, két falu húzódott: Szurdokpüspöki és Za^yvaszentjakab. A németek itt csapatainknak északi irányban útját állták, a két faluban tartósan elsáncolták magukat, s így a két helységet erős védelmi vonallá alakították. A falvakat nyugatról a vasúti töltés és a csatorna, keletről pedig a Nagy-Hársas fedezte. Az egyetlen keskeny út, amelyen a két falut dél felől, Jobbágyi irányából meg lehetett közelíteni, egy keskeny országút volt, amelyet viszont részben a németek által védett falvakból közvetlen irány- zással, részben, messzehordó ütegekkel jOMai tswolabbí ásásokból ss tűz alatt lehetett tartam. A két falunak frontális, tehát dél felől, Jobbágyi irányából megvalósított, vagy nyugat felől, a csatornán, és a vasútvonalon keresztül történő elfoglalása csak újabb nehézségekkel és veszteségekkel járt volna. A megoldást az jelentette, ha a hegyeken keresztül kelet félé kerülünk, s ugyanakkor dél felől egy frontális, elterelő uadmozdulatot hajtunk végre. A Harsas déh lejt® a mi kezünkben voltak. Az északi lejtőket és északi irányban az egész hegyláncot a németek védték. A hegyeken keresztül észrevétlenül a két falu közelébe kellett kerülnünk, majd a hegyoldalakban az ellenség védelmi erejét megtörve, le kellett zúdulnunk a két falura, méghozzá abban a pillanatban, amikor az ott tartózkodó német csapatok minden figyelmüket a csapataink által imitált déli frontális támadásra összpontosítják. A 375-ös lövészhadcsztály parancsnoka, B. D. Karpuhin vezérőrnagy, Urjupin főhadnagy és Sztarovatov főhadnagy lövészzászlóaljait (az 1241-es ezred 1. és 3. zászlóalját) bízta meg a merész bekerítő hadmozdulat végrehajtásával. Mindketten harcokban edzett, tapasztalt és bátor tisztek voltak. A kommunista Alekszandr Alekszandrovics Urjupin zászlóalja a korszuny—sev- csenkovói hadműveletben, Kotovszk mellett és a Dnyesztemé1 tűnt ki különösen az ellenségre mért csapásaival; a zászlóalj parancsnoka volt az első, aki kibontott «Öre« zászlóval A Patyomkin páncélostól a Vörös kányafáig’ A MOSZFILM 50 éves jubileuma alkalmából ünnepi díszelőadást tartanak ma délután 6 órakor az egri Vörös Csillag moziban, amelyen bemutatják a Vaszilij Suksin rendezte Vörös kányafa című filmet. Az előadásra Oleg Agafonov, a MOSZFILM vezérigazgató-helyettesének vezetésével szovjet delegáció érkezik a megyeszékhelyre. A film bemutatása előtt megemlékeznek a moszkvai filmstúdió elmúlt fél évszázadának történetéről. ★ A szovjet filmvállalatok a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után rendkívüli nehézségekkel küzdöttek; kezdetleges volt a technikai felszerelés, nem volt nyersanyag, az országban éhínség dúlt, esetleges volt a közvetlen irányítás is. De tehetségekben nem volt hiány s így 1925-ben megszületett Szer- gej Fizenstedn halhatatlan műve, a Patyomkin páncélos. Stílusa új távlatokat nyitott. Ezekben az években készültek olyan nagyszerű filmek is, mint az Október, Az anya, vagy Dobzsenkó alkotása, A föld. 1930-ban felépült a mai MOSZFILM, az akkori Szo- juzkino épületkomplexuma, ahol a rendezők már négy pavilonban folytathatták a munkát. Eleinte néma produkciók készültek, de a szovjet szakemberek rövidesen kidolgozták a hangosfilm gyártásának technikáját is. Ekkor már évente 27 filmet mutattak be. A stúdió 1935- ben nyerte el mai nevét, amely a moszkvai film rövidítéséből származik, s olyan találó, hogy azóta sem változtatták meg. A harmincas evekben ért be a huszas évek végén fellépő fiatal rendezők művészete. Mihail Romín (kinek neve azóta összefort a stúdióéval) a Gömböc-novellát dolgozta fel először, majd sorban jöttek a világhírűvé vált Lenin-filmek. A súlyos problémák mellett voltak szórakoztató produkciók is, mint például a nemrég nálunk is bemutatott nagy sikerű Cirkusz, vagy az emlékezetes Vidám fickó és más alkotások. A második világháború idején a művészek egy része a frontra ment, a stúdiókat pedig Alma-Atába telepítették. Itt kezdett hozzá Eizens- tein a Rettegett Iván trilógiájához. A béke beköszöntésével megkezdődött a háborús károk helyreállítása és a MOSZFILM értékes felszerelését is visszaszállították a fővárosba. 1947-ben már ismét hat film került ki a gyárból a közismert emblémával: Vera Mihuna sarlókalapácsos férfi és nő alakját ábrázoló szobrával. 1953- tól mennyiségi ugrás következett, majd a kedvezd légkörben hamarosan a minőség is javult. Ki ne emlékezne az azóta már világhírűvé vált alkotásokra: Csuhraj filmjére, A negyvennegyedikre, s a Ballada a katonáról című rendezésére; Bondarcsuk művére, a poétikus Szállnak c darvakra, amelyet Soloboir Emberi sors című kisregényének feldolgozása követett; a Mihail Romm pályájának csúcsát jelentő rendezésére, a Hétköznapi fasizmusra, azután Iván gyermekkorára, Tarkovszkij filmjére, amelyet az 1972-ben bemutatott Andrej Rubljov követett,. ■ Fennállása óta a MOSZFILM Stúdiójában több mint ezer film készült. Napjainkban hat alkotói csoportba tömörülnek rendezői egy-egy neves művész irányitásávaL Valóságos kisváros ez, hiszen hozzávetőleg 5000 embert foglalkoztat. Ma Európa egyik legmodernebb filmgyára, ahol jelenleg évente 35 mozifilmet és 11 tv-£ilmet forgatnak. Idáig a stúdióból kikerült három alkotás kapott Lenin-díjat, 38 filmet Állami Díjjal tüntettek ki, 106 film pedig diplomát, kitüntetést kapott nemzetközi és összszövetségi fesztiválokon. A szovjet filmművészet fejlődésében elért eredményeiért a MOSZFILM Stúdiót a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa az Októberi Foradalom Érdemrenddel tüntette ki. emberek — Egerben ját Sík Ferenc, a vendégrendező. Aztán más hangot ütött meg: Nem körülbelül-színhá- zat játszunk, gyerekek! Nem mindegy, hogy pár centivel errébb, vagy arrébb, s másodpercekkel korábban, vagy későbben... Steinbeck műve a vándorló, az otthont kereső otthontalanoknak, a gazdag ország szegény fiainak kilátástalan, sorsára nyitja rá szemünket. Az egyik hőse Lennie, nagy darab, kövér, együgyű ember. — Mi igyekszünk ezt • szerepet úgy játszani, hogy Lennie ne félnótás figura legyen, csupán egy romlatlan,, bevonult Bukarestbe; ugyancsak az ő zászlóalja foglalta ed Sannicolaul-German városát, nemrégiben pedig részt vett Gyöngyös elfoglalásában: minden alkalommal nyolcvan kilométeres meneteket tett meg egyhuzamban. A harcokban tanúsított érdemeiért Urjupin főhadnagyot Alekszandr Nvevszkij Érdemrenddel, a Honvédő Háború Érdemrend II. fokozatával és a Vörös Csillag Érdemrenddel tüntették ki. A komszomo- lista Alekszandr Nyikolaje- vics Sztarovatov zászlóalja hasonlóan dicsőségteljes ha- diutat járt be eddig. Az ilyen parancsnokokra bízvást lehetett számítani. Sötét, csillagtalan éjszaka, zuhogó esőben vonulták ki a zászlóaljak a megindulási terepszakaszra, a Harsas lejtőihez. Az alacsony növésű, száraz, áthatolhatatlan erdő a meredek hegyoldalon beleveszett az alacsonyan szálló felhőbe, ösvénynek nyoma sem volt. A gyalogos katonák az erdőt elborító tüskés növényzeten keresztül törtek maguknak utat előre, így másztak felfelé a meredélyen. Ilyen körülmények között a tankelhárító fegyverek és az aknavetők súlya hihetetlenül megsokszorozódott, az őket cipelő harcosok azonban még így sem maradtak le a többiektől. Mások karjukon vitték az aknákat: az előttük álló harcban sok aknára volt szükségük, másként viszont mint ölben képtelenség volt az aknákat ezen a rengetegen keresztülcipelni. (Folyt átesik.) gyermeteg ember, aki nem ismerheti ki magát ebben a farkastörvényű társadalomban. Szüksége van tehát valakire, aki oltalmazza, védi — mondja a rendező. — Miért is ragaszkodik a másik főszereplő, George, annyira gyermeteg barátjához? — Ezt nem érők a többiek uem. Márpedig éppen ez a sarkalatos pont. A színház ezért tűzte műsorra a drámát. Arról van szó ugyanis, hogy egyre atamizáltabb életet élünk, már mi is. Egyre többen megkérdezik, ha valamit teszünk, hogy miért csináljuk, mi hasznunk van belőle. A humanizmus, az egymáshoz tartozás, az egymásért élés olyan dolog, amire folyamatosan figyelmeztetni kell. — Az Egerek és emberekhez Körmendi Vilmos zenét írt... — Vagyis mosicaTként játsszuk a darabot. Erről egyelőre csak annyit, hogy a dalokat, dallamokat igyek-’ szünk „belemosni” a dráma szövegébe. A cél, hogy szerves egészként jelenjen meg nézőink előtt a mű. Ez talán sikerül is. Steinbeck regényét Pintér Zsuzsa alkalmazta zenés színpadra. A főszerepeket Pa- láncz Ferenc, Ábrahám Ist- imn, Csapó János, Szili János, Kulcsár Imre, Komáromi Éva és Varga Tibor játsz- sza. A díszleteket Wegenast Róbert a jelmezeket Gregus Ildikó tervezte. Koreográfus: Somoss Zsuzsa. Vezényel: Kalmár Péter. Bemutató ma este az egri Gárdonyi Géza Színházban. (gyarmati) 21.30: Királyok, szélhámosok, áldozatok Történetek Egon Erwin Kisch életéből és életművéből. A „száguldó riporter” önéletrajzi elemekkel átszőtt írásaiból készült tv- jeienetek három kötetből valók: a Szenzáció, szenzáció, a Kalandozások öt világrészben és a Mit láttán* Mexikóban című könyvekből. Kisch szubjektív líráját, egyéniségének bő humorát és humanizmusát érezzük műveinek tv-feldolgozásában is. A jelenetek beavatják a nézőt a régi prágai újságok kulisszatitkaiba, elviszik a korabeli s^gnzációs események színhelyére: malomtűzhöz, munkanélküliek nyomortanyájára. gyilkosságok helyszínére és vélt gyilkosok közé, bepillantást enged nagy nyomozások műhelytitkaiba. S mindezt megej- tően kedves humorral, harsány vidámsággal, vagy hátborzongatóan groteszkül. A kiváló korrajzot adó történetek hősei kisemberek és maga a riportírás klasszikusa, Egon Erwin Kisch, akit Bujtor István jelenít meg. Anyanyelvi előkészítő továbbtanuló diákoknak Már hagyomány, hogy havonta egyszer az egri Megyei Könyvtár ad otthont általános vagy középiskolásoknak, akiknek főiskolai, egyetemi tanárok, tudósok tartanak ismeretterjesztő előadásokat valamely tantárgyból. Ma délután 4 órakor a végzős, tovább tanulni kívánó gimnazistákhoz Fekete Péter, az egri tanárképző főiskola nyelvészeti tanszéké— «“k adjunktusa látogat el. „Hogyan elemezzünk mondatokat?” cimmel az egyszerű és az összetett mondatok világába kalauzolja a diákokat és bemutat majd —• irodalmi példákkal illusztrálva — néhány érdekes szerkezeti felépítésű, többszörösen összetett mondatot. Az előadó a negyedikes középiskolások mellett minden érdeklődőt szeretettel-vés ma délután.