Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-03 / 78. szám
/ ÉRTELMET, AZ ALKONYÉVEKNEK Sít eres bemutat# Eszter Zoltán. m József — Komáromit Son ét Várday A gond országos, s »hogy telnek az érvek, múlnak az évtizedek, egyre inkább aggasztóvá Válik, hiszen mindinkább gyarapszik az idős korúak száma, azoké, akik megértésre, törődésre, szerétéire vágynak. Sajnos, igen sokszor nem kapják meg, s az elhagyatottéiig, a magány lesz -keserű Osztályrészük. A gonddal felnevelt gyermekek szétszélednek, s ritkábban kopogtatnak a szülői ház kapuján, Az öregeket betegségek gyötrik, s egyre nehezebben viselik el az egyedüllétet. Egyetlen kiút a szociális otthon, ide menekülnek, itt remélnek megnyugvást. Az is tény, hogy igen kevesen kapnák belépőt, mert kevés a férőhely, s nemegyszer éeveket kéll várni egy beutalóért. Azok sem mindig szerencsések, akiket felvettek: lassan szokják meg az új környezetet, s oda vágynak vissza, ahol évtizedeket töltöttek. A leltei depresszió fizikai romláshoz vezet, s kurtítja az alkonyéveket. így aztán érthető, hogy többen is keresték a gerontológiai gondozás hatékonyabb módszereit. A jó szándékú próbálkozások egyike Hevesen született meg, a szociális betegotthonban. Dr. Szegő Imre igazgató főorvos kezdeményezéséről épp egy éve számoltunk be. s örömmel méltattuk a sokat ígérő ötQ Tizenkét hónap gyakorlata, hogy helyes irányban indultak el. A megelőzésre, a prevencióra törekedtek, vizsgáira a veszélyeztetettség összetevőit: izolációs, egészségügyi és szociális motívumait. Ez az újszerű, ez a teljességre alapozó szemlélet meghozta eredményét, hiszen feltérképezték a járás ötvenkilenc éves korú lakosságát. A járási gerontológiai gondozó — ezt a nevet viseli az életképes intézmény — munkáját segítették a községi tanácsok és a körzeti orvosok is, hozzájárulva ahhoz, hogy a kérdőíveket precízen töltsék ki. Ezután következett az összegzés. A statisztikai mutatók so- katmomdóak. A nyugdíjkorhatár előtt álló ötszázhu- szonegy férfi és nő közül tizenkilencről feledkeztek meg gyermekei. Háromszáz- kilencvennyolcán szeretnének továbbra is dolgozni, Talán a kihallgatások pihen tetőjéül, megkérdezték nemrégiben Király Lászlót, az egyik „neves” gépkocsifosztogató társaság főnökét, hogy tapasztalatai alapján mit javasolna a tulajdonosoknak? Tömör és igen megszívlelendő választ adott: ne felejtsék soha nyitva a kocsi ajtaját, s ne hagyjanak az autóban csábító tárgyakat. Király azóta ül, s az általa is elhangzott — meg egyébként is sokat ismételgetett — intelemnek nem sok a foganatja. Erről tanúskodik az a tény, hogy a személyi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények között még ma is az első helyen a gépkocsi-fosztogatások állnak. Ha történetesen nem marad nyitva a jármű, akkor is felfeszítik az ajtót a zsákmányra éhesek, mert ott a csábító: a benthagyott fényképezőgép, táskarádió, magnó, degeszre tömött szatyor, aktatáska, ruhanemű.. Ami a táskákat illeti: csábító az is, ha a csábításra hajlamosak üzletekben, piacon megpillantják a nyitott táskában a pénztárcát! A táska vonzotta erősen nemrégiben P. M-et. A büntetett előéletű fiatalember, az Hmusm uns, április. 5.. csütörtök méghozzá eredeti szakmájukban. A lakáskörülmények sem vigasztalóik: kék' százhetvenh&tan élnek komfort nélküli, százharm&nc- ketten a legminimálisabb kényelmet sem nyújtó házakban. Kétszázhatvanöten vártak rendszere* orvosi kezelésre. Figyelemre méltó «Mákok ezek. Jelzik azt, hogy az idős korúak igénylik a rendszeres foglalkoztatási:, mert így a nyugdíj nem okoz törést, nem érzik magukat feleslegesnek, éveiknek tartalmat ad az állandó, az alkotó tevékenység, s örömet kelt az a tudat, hogy nem mondtak le róluk, továbbra is számítanak szaktudásukra, ismereteikre. Legtöbben nem szeretnék elhagyni a családi fészket, még akkor sem, ha egyedül kell tölteni napjaikat. Ezt az óhajt, ezt a kívánságot nem lehet mellőzni, 8 A hevesiek nem akadtak meg a felméréseknél, hanem a hasznosítható információk birtokában továbbléptek — ez is új, igen megnyerő vonás! — s keresték, sőt meg is találták a segítségnyújtás módját. Nem túlzás azt mondani, hogy felvették a harcot a fenyegető magánnyal: megpróbálták felerősíteni a M-i hunyóban levő szülő—gyér- I mek kapcsolatokat, egyengetve a megértés útját Jó néhányszor nem is hiába. Az első, a tapogatóddá lépéseket továbbiak követik, s ezt a rendkívül felelősségteljes munkát pszichológus is segíti majd. Megkerestek «* üzemeket, a kisipart szövetkezeteket, a termelőszövetkezeteket, kérve, hogy —• lehetőségekhez mérten — biztosítsák a leendő nyugdíjasok munkálkodását. Ez persze csak a kezdet, de máris sokat ígérő, mert sehol sem találkoztak elutasítással. Gondoltak a hevesiekre is: számukra szociális foglalkoztatót terveznek, lehetőséget nyújtva ezzel a képességek sokoldalú hasznosítására. Az egészségügyi ellátás szolgálatában áll a tavaly május óta betegeket fogadó gerontológiai ambulancia. A járási rendelőintézet szakorvosai napi egy órát fordítanak az idős emberekre, akiknek nem kell fél napokat üldögélniük a várószobában, hiszen az előre megállapított időben érkeznek, egri Bank Presszóban észrevette, hogy valaki őrizetlenül hagyta az egyik asztalnál az aktatáskáját. Magához vette és távozott.., de nem sokkal később nyakon- csípték, s a tulajdonos visz- szakapta a táskát azzal a figyelmeztetéssel, hogy a jóhiszeműségnek is van határa! De van más alkalom is: lezáratlanul hagyott kerékpár vagy segédmotoros kerékpár, aztán — közeledik lassan a strandidény — az őrizetlenül hagyott értéktárgyak sem hagyják hidegen azokat, akik nem csak fürödni járnák... A hétvégi házak csinosak, szépek. De ha a felszerelt rácsok nemcsak a díszítés, hanem a védelem célját is szolgálnák, kevesebb hétvégi bosszúságra lenne alkalom. Ide kívánkozik, hogy számos „lopásszéria’’ indult — kocsmából. Fiatalkorúak részegedtek le, s a gátlástalanság kellemes érzése hamarosan átcsapott a kalandvágyba. Persze, itt már nem mondhatjuk, hogy a csapos jóhiszeműen szolgálta ki a fiatalkorúakat... Szaporodnak a személyi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények, különösen a megyeszékhelyen és az egri járásban. Valamivel több gondosságra lenne szükség, hogy a károkozást és a vele járó herce-hurcát elkerüljük. (kötői) • «títodSárt antra m 'toesStL- note § Tények igazolják, hogy a nyugdíjasokat vonzza az emlékek varázsa, az otthon semmivel som pótolható légköre. 36 néhányuknak mégis búcsút kell mondaniuk a megszokott környezetnek, mert betegeskednek, a képtelenek ellátni magukat. A hevesi járási gondozóban róluk sem feledkeztek meg: jól szervezett önkéntes aktívák törődnek velük, mindenütt a helyi vöröskeresztes titkár vezetésével. Jelenleg tizenegy községben több mint hatvan idős embert látogatnak, s elvégzik a ház körüli munkákat, takarítanak, főznek, hívják az Orvost, kiváltják a gyógyszereket, s intézik a hivatalos ügyeket Ez a humánus mozgatom tovább szélesedik, s egyre többen Igénylik a támogatást. Akadt olyan is, aki a szociális otthonból visszaköltözött falujába, mert számított erre a segítségre. Egy évvel ezelőtt az ötletet a kezdeményezést üdvözöltük, most az első lépések sikeréről számolhatunk be. remélve a még gyorsabb kibontakozást Pécsi István 20.00: Gellérthegyi álmok Karinthy Ferenc téve játéka a második világháború végén, Budapest ostromá- nák idején játszódik. Egy elhagyott gellérthegyi villában összekerült két bujkáló: egy katonaszökevény és egy üldözött fiatal lány. Mindkettőjüknek jó okuk van a szorongásra, titkolózásra, de az egymásrautaltság mindennél erősebbnek bizonyul. A bizalmatlanságból fokról fokra bizalom, szerelem és különös barátság lesz. Hol humoros, hol meghökkentő játékok és vallomások során teszi meg egymás felé az utat a két összezárt, felszabadulását váró fiatal. A kétszemélyes kamarajáték tévéváltozatát Ádám Ottó rendezte, a dramaturg Mészöly Dezső. A szereplők Ferenczi Krisztina és Husztá Pétert S A legkevesebbet arról írtak a levelekben, hogy a fronton milyen hőstetteket hajtottak végre. A 390 harcos csak kis része azoknak, akik hősi halált haltak a Magyarország felszabadításáért vívott harcokban. Az összegyűjtött anyag és a saját tapasztalatom alapján, amelyet mint a harcoló csapatokhoz beosztott TASZSZ- haditudósító szereztem a háború alatt, irodalmi riportokat lehet írni. E riportok gyűjteménye természetesen tragikusan szomorú lesz. A könyv valamennyi szereplője egytől-egyig meghalt. Meghalt, hogy az élők örüljenek az életnek. Ám lehet, hogy ezekről a hősökről szóló levelek és visszaemlékezések, saját frontról írott leveleik, amelyek olyannyira felkeltették érdeklődésemet, fontosabbak, mint a szerző elbeszélése olyan e mberekről, akiket soha sem látott Az ilyen irodalmi portrékban, pótolva az események, helyzetek hiánysó részleteit, akaratlanul is Napjaink új Cteárdfcklrály- nője (?), az ennél kissé hosz- szabb nevű „Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról” — úgy tűnik — megkezdte legalábbis hazai és íeltartózhatatlan diadalútját. A legfiatalabb magyar pop- író, Déry Tibor színpadi forgatókönyve — szándékosan nem használtam a szövegkönyv kifejezést itt — remek mozgási lehetőséget biztosított zeneszerzőnek, versírónak: — Presser—Adam is kettős — és természetesen a mindenkori rendezőnek, hogy politikailag egyértelműen elkötelezett, látványos történetében és zenéjében invenció- zus modern színpadi művet alkosson a minden korú nézőközönség számára. A „Képzelt riport.. ,”-ot lehet rosszul játszani, még szabad gyenge muzsikálással is színpadra vinni, csak nem bemutatni nem szabad — gondolhatná joggal az ember e sikersorozat hallatán. Hogy dalai, amelyek közül nem egy még két-három év után is, ismert és elismert számai a pop-zenélésnek, s ez manapság igen csak nagy dolog, olyan alakot rajzolhat jnegaz ember, amely egyáltalán nem hasonlít az eredetire, amely lehet, hogy sikerült, erőteljes alak, de már irodalmi hős, nem pedig az, akinek neve szerepel a névsorban. De itt vannak a saját levelek, mint dokumentumok. Megcáfolhatatlan dokumentumok. És a hozzátartozók, az ismerősök levelei. Az elesett hősök néhány levelét, vagy a róluk szóló levelet csokorba gyűjtöttem. Ezt nyújtom át az olvasónak. A szerző nem számít arra, hogy minden egyes levélgyűjtemény, vagy méginkább egyetlen levél teljes képet adjon egy emberről, az olvasónak. Nem, persze, hogy nem. De az összes levél, valamennyi együtt már teljes képet nyújt mindazokról, akiknek neve ott áll az emlékművön. A világ minden hadseregében van egy szolgálati szabály: tisztelegni a szembejövő katonának tisztelegni a katonai zászló előtt. De van Íratlan szabály is. Ez vonatkozik a civilekre és nos, hogy szóra! dalai megélik-e a butuskán bárgyú, mégis lassan már évszázada énekelt Hajmási Pétert és társait, azt nem lehet tudni. Századunk „köz-zenéjében” lezajló forradalom, néha persze csak álforradalom, legalábbis megkérdőjelezi a dallamok örökkévalóságát. Még a szép és igaz dallamokét is. Mint amilyen ez a muzsika, amit az egri bemutatón hallottunk a Kőtörő együttes jóvoltából. Mert „A .képzelt riport.. a képzelet és a valóság eme sajátos és varázsos, meghökkentően tragikus és realisztikus ötvözete, megérkezett Egerbe is. És röpke két órára Montana, egy amerikai pop- fesztivál színhelye lesz a kamara színpad, ahol Bor József rendezőnek háromszáz- ezer embert kellett megmozgatnia. De legalábbis annyi színészt, hogy hihetővé váljék ez a döbbenetes szám, ez az önnön magukból és a világukból való exodus, kivonulás, hihetővé az a komédiája a tragédiának, hogy a társadalomtól menekülők a a katonákra egyaránt: ha a felszabadító harcosok emlékműve előtt elhaladsz, vedd le a kalapod! Ezerszer kiérdemelték ezt. Feláldozták életüket, a jónak a gonosz fölötti győzelméért, a Szabadságért, Egyenlőségért, Testvériségért vívott harcban. SZÁMOMRA MÉG MIN- DIK KISFIÚ. „Immár 40 év telt el azóta, hogy kiköltöztünk anyám házából. Ez a ház a Szovjet utca 50. számú háza volt, erre a címre érkezett a levél. Édesanyám már rég nem él. Az én lánykori nevem Borcsevszkája, ahogy az a borítékon állt, s rég, nagyon régóta egészen más nevet viselek: Zejbot. Mi több: annak a háznak a száma, amelyben most lakom szintén megváltozott. Mégis megtalált a levél. Csodálatos. Nagyon nehéz felidézni egyetlen fiam emlékét, aki odaveszett a háborúban. De ez anyai kötelességem, ez az egyetlen, amit érte tehetek. Csupán egy körülmény hoz zavarba: az én Igorom nem volt hős, s nem tudom, vegmenekültek társadalmában verődnek össze. Bor Józsefnek valami nagyszerű dolog sikerült ezen az egri színpadon: jó, köz»-) pes és még kiforratlan színé», székből, jó, közepes és bizony gyengécske hangokból is együttest faragnia. Olyan együttest, amelynek ugyan megvannak a maga egyéniségei — jó és tossz értelemben is —, de sem a gyenge nem tudja lehúzni magához az előadás színvonalát, sem — bocsánat e nem színházszerű megfogalmazásért — a jó nem tudja lekörözni társait, veszélyeztetve ezzel az előadás egységét. A remekül muzsikáló Kőtörő együttes az első percek önmaga keresése és természetes elfogultsága után nemcsak magabiztos zenélésével szolgálta a kétségtelen sikert, de egy olyan plusszal is, amit a pódiumhoz szokott együttesektől nehezen várja el az ember: a művészi ihletettséget és a színpadi cselekményhez való teljes azonosulást Talán nem túlzás a hasonlat: ahogyan az operában a forgatókönyv az ihlet a* alap, amire az operaszer/5 dallamvilága építkezik, úgy Déry Tibor forgatókönyve is elsősorban alap volt amire zeneszerző, zenész és a koreográfus is építkezhetett Somos* Zsuzsa nemcsak látványosan mozgatta a színészeit a kis méretű színpadon, de pantomimikus elemek bátor felhasználásával ott is szöveg szólt ahol a testek, a karok, a lábak mondták a zene ritmikájára tovább a történetet Gergely Istvánnak inkább a jelmezei, mintsem a díszletei tetszettek, bár kétségtelen, hogy ez utóbbi, arra módot nyújtott, hogy mélységében legalábbis terüljön a színpad. Azzal a kissé groteszk hasonlattal kezdtem, hogy napjaink új Csárdáskirálynője megérkezett Egerbe. A hasonlat természetesen sántít. Nemcsak azért, mert napjaink hőse és hősnője kopott farmerban jár a bokorugró szoknya, vagy a nagyestélyi és a frakk helyett, s nemcsak azért, mert ezek a hősök, vagy legalábbis egy részük marihuánát szív egyiptomi aranyvégű cigaretta helyett. A Csárdáskirálynő arra volt jó annak idején, hogy valamit eltakarjon, A képzelt riport, hogy valamit felfedjen, amaz, hogy elringasson, emez, hogy felrázzon. Lehet, hogy „Ä képzelt riport..története és muzsikája nem lesz olyan maradandó, mint Lehár zenéje, de ki vonja kétségbe a lótusz virágzó szépségét csak azért, mert gyorsan elvirág- zik? rehajtott-e egyáltalán valamilyen hőstettet. Keveset írt önmagáról. Nem akart feleslegesen nyugtalanítani. Csak halála után tudtam meg például, hogy megsebesült a kezén, hogy a Dnyeperen való átkelés közben kishíján odaveszett. Életében nem volt semmi hősi, kiemelkedő esemény. Hiszen műszaki ala- kulatnál teljesített szolgálatot. (P. B. megjegyzése: valóban műszaki-utász alakulatnál szolgált, de végigharcolta Sztálingrádtól & Voro- nyezstől Belgrádig és Budapestig a frontokat, s hősiességéért, hőstetteiért kitüntették: egy, saját nevével ellátott személyes fegyverrel, „Sztálingrád védelméért-’ éremmel, „Hard érdemekért” érdeméremmel, a Honvédő Háború érdemérem II. fokozatával és a Vörös Zászló érdemrenddel.) Fiam, Igor Vjacseszlávovics Prihogyko 1919. május 6-án született. 1945. január 15-én halt meg. Korán elvesztette édesapját. Amikor Igorka 3 éves volt, férjhez mentem másodszor. Alfred Ivanovics Zejbot, abban az időben a Vörös Hadseregben szolgált, (t'aiytaíjukj A jóhiszeműség határai... Gyurkő Géza P. N. Barannyikov: Nevek as emlékműn Dokument*írás V „A képzelt riport...” Egerben
