Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-27 / 73. szám
T flatafam és fbrragfaloM A Képzelt riport - Egerben „Képzelet és riport, vagy&t&S33 öíe©® pWKnwWr m Oreszté§znek, Elektrának, vagy Jancsó Miklósnak van igaza * M jelkep es valosag talál egymásra a történetben, mely a mantamai, valóban megtörtént zenei fesztivál egy epizódja köré csoportosítja az eseményeket, egy gyilkosság köré. Egy négert a Pokol Angyalai elnevezésű szervezet egyik tagja több százezer tanú jelenlétében megölt, úgy, hogy voltaképp senki se látta az esetet, hiába rögzítette negyven televíziós és fiknkame——«1 ri -a an A Q n SBSxp&üL ’OBTjES vGC&MSíBüm mechanizmusa féltárai a né- * előtt. Nem, <b nem „cső- dateremtő” 31úzió-6zínház, hanem egy nyers, kicsit riasztó snsvázas-lárápás konstrukció, Pontosan olyan, amilyen egy RENDEZ VÉNY- hez szükséges. Mert a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról omií mű ermésaete szerint tulajdonkeppen rendezvény „ Ennek 20.00: Csehov: Három nővér A Vígszínház előadása. Három gyöngéd, nemeslelkű, nagy műveltségű lány éleiének halk tragédiája ez a lírai színmű. Nem érhetik el a megérdemelt boldogságot, az élet csöndesen íélre- soiorja őket Egy kis kexrmányzósági városban harmonikus szereltben él együtt, a négy testvér: Andrej Prozorovés bárom húga, Olga, Mása, Irina. Olga a legidősebb, gimnáziumi tanárnő, Mása boldogtalan, férjes asszony, Irina 20 éves — és tele van illúzióval, szép reménnyel. Aztán Andrej megnősül, feleségül veszi az ostoba, kisvárosi úrilányt, Natalját — és minden megváltozik. Ez a házasság fokról fokra tombolja szét a család nyugalmát. Egyre erősebben él a vágy mind a négyükben, hogy kitörjenek a kisváros 1 elviselhetetlen szürkeségéből és új, tartalmasabb életet kezdjenek Moszkvában. Mása szerelemre lobban a dandárezredes Versinyin iránt. Irina, bár nem szereti viszont Tuzenbach bárót, elfogadja házassági ajánlatát. Egy éjszakán aztán egyszerre robban ki a Prozo- rov testvérekben felgyülemlett. sokáig némán tűrt keserűség. Mindenki szabadulni akar a pokollá vált házból. A három boldogtalan nővér csalódott, de mégsem reménytelen. Hisznek az emberségesebb, tisztább jövendőben. (KS) t#75- marslu* ?3„ csütörtök a rendezvénynek a forgatagában ismerkedünk meg Józseffel, Eszterrel és a többiekkel, akik keresik egymást és önmagukat. Bor József rendező így beszél a Képzeli riport mondanivalójáról: — Azért izgat, s foglalkoztat annyira a pop-fesztivál, mert Déry Tibornak ez a műve a század, nagy üzenetét hordozza, melyet egy sok mindent megélt bölcs öregember ■próbál átadni a mai fiataloknak. Ügy. hogy bemwtaitje a ^szabadság fiait”, akik lé®-mámorban vegetálnak a halogénlámpák fényében. Jó példázat a nyugati világról ez a magányos, egyedeiie hullott tömeg. Kiábrándító s kijózanító..Déry mindennek ellenére a nagy humanisták optimizmusával szemléli bőseit. Ha a nagy montanai kaválkád után, mely beszennyezte a helyszínt, nem volnának a háromszázezerből legalább hatvanan- nyolcvanan, akik vállalkoznak a szemét eltakarítására, akik be akarják gyógyítani a föld sebeit, akkor nem volna érdemes szót emelni az emberért. De hatvaman- nyolcvanam, hatszázan-nyolc- százan, vagy hatan-nyolcan mindig vannak, akik folytaim akarják és tudják, új életet teremtve a romokon. — Az együttes tagjai fináléként ezt éneklik: „Arra születtünk, hogy a föld sebeit begyógyítsak.. — A zene és az ének ebben a darabban nem afféle betét, színesítő elem, hanem szerves része a cselekménynek, mondhatni az agitáció sajátos formája. Egy nagy író filozófikus mélységű gondolatai a zene és a dal útján plántálódihaitnak el a fiatalokban. L. rész Puha fehér felhőn feküdtem, államat a tenyerembe hajtva, arccal a föld felé, s néhány dolgot szokatlannak találtam. A világoszöld legelő vöt az ég, az elszórt sötétzöld égerbozót a felhők, a nap pedig a rövid sárgaruhás kislány — a lába barnára sült, a haja mint az érett búza, hatalmas szeme mint a kék ég. A zöld felhők azért mozogtak a zöld égen, mert a föld forog, ám a napocska a maga módján ugrándozott ezen az égen, mert a kislányok soha nem akarnak szabályszerűen mozogni. Virágokkal és bogárkákkal játszadoznak, és úgy egyáltalán, rendszertelen lények. Napok óta figyeltem ezt a bronaos lábú napocskát kis fehér felhőmről, mert minden rendszertelensége ellenére mégiscsak ő volt a napocska. Figyeltem, és nem tudtam, hogy minden véget ér egyszer, hogy még a leg- változékonyabb lények is •Észt író. Moszkvában szerzett mérnöki diplomát. Főleg lírái hangulatú novellákat ír. írásaiban figyelmét nem a hősök jellemének különlegességeire fordítja, hanem azt kutatja, ami az emberben mindennapi... NélfSny novelláját magyarul először a mai észt elbeszélőket bemutató Előérzet című kötetben olvashattuk. (Európa, 1969. Modern Könyvtár.) válogatott Írásai a közelmúltban jelentek meg ugyancsak a Modem KönvvV'r sorozatban, A hurok és más el- feméS&efc vüsHttöU — Póa Sándor mátkáját tehát, aki színpadra alkalmazta Déry kisregényét, Presser Gábor zenéjét és Adamis Anna verseit úgy fogja fel, mint hidat az írói gondolatokhoz ? — Elsősorban Déry Tibor miinél alaposabb, jobb megértése a célunk. A látványnak, a játéknak, a daloknak, a muzsikának azért van értelme, mert megkönnyíti szamukra a Képzelt riport... gondolatának befogadását. A fentiekből az is fcö- vetkgvik, hogy a játszóknak együttest keü teremteniük._ — Ez a bemutató valóban nagy erőpróbája az ensemb- le-munkámak. Hogy ezt mennyire sikerült megvalósítani, azt majd a csütörtöki bemutató dönti éL A darab két főszerepét Várday Zoltán és Komáromy Éva játssza, de a színház fiataljainak többsége is szerepet kapott ebben a produkcióban. Nagyon elégedett vagyok a Kőtörö-együttessel és természetesen munkatársaimmal, Somoss Zsuzsa koreográfussal és játékmesterrel, Gergely István díszletéi jelmeztervezővel és He- rédy Éva zenei vezetővel. Nagyon reméljük, hogy az egri közönség is tetszéssel fogadja ezt az előadást (Gyarmati) A Hazai esték televízió- vetélkedőn az egri főiskolások utoljára Esztergom városát mutatták be a nézőknek. Az esztergomi orvosi műszergyár az egri tanárjelöltek eredményes munkáegyszer végérvényesen megváltoznak. Ma következett el ez a nap, mert a kislány valami fiú mellett ment, s úgy, mint aki mély gondolatokba merül. Tudtam, hogy ha a lányok elgondolkodóvá válnak, abból nem sül ki semmi jó. Mi gondolkodnivalója lehet, ha egy fiú mellett megy. Szinte meg is sértődtem magamra egy kicsit, hogy tudok minderről; a hátamra fordultam, és kezemet a fejem alá téve rebbenéstelen szemmel néztem az igazi napot, azzal az elhatározással, hogy szintén a gondolataimba mélyedek. Azok meg ott, a nem-igazi égen csak intézzék maguk a dolgaikat. Intézték is. A kislány így széli: — Nem, itt még nem. A fiú türelmetlen volt és komoly. — Tökéletesen megfelelő hely. Csupa bozót körös-körül. — Nem. Túlságosan idelát- ni. És általában mindenhonnan idelátni. — Egyáltalán nem látnt sehonnan. És egy lélek se jár erre. — De a felhők látnak — Qresztész igazához kétség nem férhet. Qresztész igazsága egyidős az emberi szabadsággal; a zsarnokot meg kell ölni. Nála már csak Elektra igazabb, amikor azt mondja: „Ha a bűnt nem követi büntetés, nincs többé törvény. És ha nincs törvény, a világ se világ, az ember se ember.” Most pedig tegyük fel a kérdést, igaza van-e Jancsó Miklósnak új színes filmjében, a Szerelmem, Elektrában,^ ebben a megrendítő erejű, a hatalmat, az emberi méltóságot, az igazságot és a forradalmat kutató műalkotásban. Formanyelv és jelrendszer: minden alkotót fel lehet ismerni arról, ahogyan, amilyen módon kifejezi magát. Jancsó ebből a szempontból iskolapélda. Ahogyan a képeit komponál tatja, a színészeket mozgatja, diktálja a tempót, félreérthetetlenül és félreismerhetetlenül jancsói. Hatását a filmművészetre talán úgy lehetne legjellemzőbben megfogalmazni, hogy ma már nem lehet anélkül filmet csinálni, hogy tudomást ne vennének esztétikai értékrendszeréről, új kifejezési kelléktárának létezéséről, Ahogy összefüggésbe hozza a felsorakoztatott jeleket és azokat egységes jelrendszerré alakítja, a film képei egyazon pillanatban váltanak ki bonyolult érzelmi és értelmi asszociációs láncolatokat. Fél kell vetni itt azonban egy lényeges kérdést. Vajon a ma emberének a külvilággal való érintkezése, a külvilág ingereinek befogadására berendezkedett csatornái — szűkebb értelembe véve felfogóképesség, reakciógyor- saság — alkalmasak-e a különben is túlfokozott tempóban olyan jelzések vételére, amelyek felkészületlenül érik? Nem kellene-e Jancsó- nák sokkal több gondot fordítania arra a tényre, hogy az emberek az új fogalmaszeszélyeskedett - a kislány, és a fiú értetlenül tekintett rá. Még sohasem hallott arról, hogy a felhőkön nézők tanyázhatnának. Aztán a kislány arra a bozótra mutatott, amelyik a legelő legtávolabbi szélén látszott: — Nekem az tetszene ott leginkább, látod? — Az meg mitől jobb? — dörmögött a fiú, de azért ment utána, mint a kezes- bárány. Rövidíteni akart az úton — a heretáblán keresztül egyenesen a bozóthoz lehetett jutni. Átmásztak a drótkerítésen és nekivágtak a mezőnek. A fiú minduntalan a pokrócokat igazgatta a hóna alatt — azért vitték, hogy legyen min napozniuk, de most folyton szétcsúsztak. A here mindent' elárasztott illatával, de olyan erősen, hogy ha a fiú és a lány nem lettek volna olyan magasak, mint amilyenek voltak, akkor ez az illat és a könnyű szellő ledöntötte volna őket a lábukról, mint a kasza a fűszálat, s a mentőket kellett volna kihívni, meg orvosokat gázálarcban, amiben olyanok, mint valami rusnya kétlábú. hosszú ormányú elefánt kát, jeleket csak akkor képesek magukévá tenni, ha ■azokat megfelelő arányban adagolják a már ismert, be- idegződött hagyományos jelekkel. Érdem« lenne ezt fontolóra venni, mivel számos kompozíciót üresnek, feleslegesnek és erőltetettnek érez a néző a Szerelmem, Elektrában. Végső soron nem vonatkoztathatja el önmagát egyetlen filmrendező sem attól a könyörtelen valóságtól, hogy alkotásai rövid idő múlva lekerülnek a mozik vásznáról, az emberek nem vehetik le őket a polcról, mint a könyveket, hogy újra és újra értelmezzenek bizonyos jelkomplexumokat, amelyek valóban lehetséges, hogy rendkívül fontosak. Nekünk az a célunk, Jiogy tömegeknek juttassuk el a valódi értéket rejtő kultúrát, s ezzel vállalnunk kell azt is, hogy a tömegek számára közérthető jelekkel fejezzük ki magunkat. Ügy tűnik, Jánosának ebben a látszólag csupán formai, formanyelvi kérdésben — ez azonban kihat az egész film megértésének kérdésére is, tehát egyben tartalmi kérdés is — nincs igaza. Nem jelenti ez azt, hogy le kellene mondani az új utak és kifejezési módszerek kereséséről, csupán azt, hogy megfelelő arányban kell ötvözni azokat a hagyományos módszerekkel. Végső soron a legmagasztosabb gondolat sem ér semmit, ha nem tudjuk bevinni azokat az egyéni tudatba, ahol mindenki a sajátjává alakíthatja azokat, és alkotó módon alkalmazhatja saját életében. Zene: A filmzenének nagyon hosszú ideig az volt a szerepe, hogy bizonyos jeleneteknek, képsoroknak hangulati, érzelmi aláfestést adjon, mintegy emocionális meghosszabbítását jelentetve á képeknek. Jancsó filmjeire ez nem érvényes. A zene és az azzal szinkronhatásban fellépő szöveg külön dimen- ziójú funkciót kap a Szerelmem, Elektrában is. A zene kiváló, Wavrinecz Béla szerves egységként fogta fel zenei szerkesztőt munkáját, Cseh Tamás mint szereplő is Indokoltan jelent meg a filmen — a zsarnoki hatalomnak idegen a szabadság muzsikusa —, de ismét azt kell mondani, a jancsói látványforgatagban, az ördögi lovas- körökben nem tudatosul a tudatnak szánt zenei szöveg, A dolog csak azért nem végződött ilyen rosszul, mert ők mégsem fűszálak voltak. De a kislány csak úgy itta magába az illatot. Aztán azt mondta: — Valami nevetséges jutott az eszembe. A fiú semmit nem válaszolt, ezért a kislány megkérdezte: — Mit gondolsz, élnek a herében nyulak? A fiú komoly volt, s magabiztosan válaszolt: • — Természetesen élnek, hiszen herével táplálkoznak. — Akkor most mindnyájan részegek. A here illatától — kacagott fel a lány. De nevetése most korántsem volt olyan szép, mint mikor egyedül, a fiú nélkül szökdécselt, a halványzöld égen. A fiú el sem mosolyodéit, hát a lány egy kis idő elteltével megkérdezte: — Ugye, hogy nevetséges? A fiú megint nem válaszolt, mert egyébként is csak akkor volt bőbeszédű, ha érdekelt volt a beszélgetésben. — Hát nem? — kérdezte a lány. A fiú végre felelt: Dehogynem, De «oaoái & A vallomás: Jancsó film jenek összhatása a fan-ada lomról, érzelmet és értelmi magával ragadó, sziporkázz gyötrelmes és súlyos valló más. A Jancsó—Hernádi két tős túllép Gyurkó László Sze relmem, Elektráján. A gyúr kói dráma is tökéletesen el utasítja Aigiszthosat, a nép nyúzót, a zsarnokot, aki az mondja: „Minden váltra:, ártalmas”, s ezzel megtagad ja a fejlődést. A drámába Öresztész megöli a király elpusztítja a régi hatalma de elpusztítja szerelmét i? Elektrát, az örök tagadást. Időzzünk el néhány pilis natig e kulcsfontosságú kér désnél, mert itt fordul kocka, itt ad Jancsó óriáí többletet a film tártaim megjelenítésében. A dráma végkifejletébe1 Qresztész — az új hatalon — és Elektra — az ellent mondás szelleme — össze csap. ELEKTRA; „ .. .elmegyei a szeretőkhöz, akiknek meg ölték a szeretőjét, elmegyei a gyerekekhez, akiknek meg ölték az apját. És a meggyö törtek velem jönnek, a meg kínzottak velem jönnek Öresztész”. ÖRESZTÉSZ: „Fiú az ap ját fogja megölni, apa j gyermekét, szerető szerető jét, nem szabsz gátat a bősz szúnak.” ELEKTRA; «... Akikne! a fejét lecsapta a bakó, ve lem ordítják, hogy a bűi büntetésre vár”. Öresztész a pokolig izzítot párbajban megöli szereiméi Elektrát. A kórus kimondj* hogy „Elektra, Elektra é Öresztész Öresztész” mind örökre. Vagyis, a hatalom é a tagadás együtt nem létez hetnek soha. Nos, a jancsói Oresztés együtt emelkedik a levegő be Elektrával a tűzmadá rom — egyébként sokakká ellentétben, semminemű el lenérzésF nem váltott ki bt lőlem, hogy a forradalon tűzmadarát piros helikopte jelenítette meg — együtt ér keznék a forgatagba, egy üt szállnak le a forradalom égé bői a valóság talajára, ezze mintegy vállalva, hogy t forradalmi hatalomnak szűk sége van szerelmére, Elekt rára, a tagadásra, az őröl kételkedésre, amely a győ zelmi mámorban úszó záró kép legelején ott rejti ma gában a haladásra, a tovább jutásra való képesség egyil feltételét, a megoldás kere sésének egyik elengedhetetlei elemét, a vitát. bozótnál tovább nem me gyek. Semmi kedvem a tűzi napon masírozná. — És ha nekem ott sen tetszik? — Te engem szánuékosar rángatsz egyik helyről a másikra. Mintha nem egyeztünk volna meg. A lány azt gondolta, hogy megegyeztek ugyan, de av úgy volt, hogy a fiú kikunye rálta a beleegyezését, ő pe dig lélekben nem egyezeti bele semmibe. Tehát ezt mondta: '— Néked tetszene, ha a nyulak részegen fetren génének, vagy két lábon ugrálnának, mint a Walt Disney - filmekben? — Nekem te tetszel, csal: azt nem értem, minek haj- kurászol itt a legelőn; hol az egyik hely nem tetszik, hol a másik. — Nem is akarok napozín menni. — De hiszen megbeszéltük. Vagy nem? — De. — Akkor meg mit nem akarsz? Van ellenein valami kifogásod ? — Semmi nincs. Becsületszavamra. — Akkor meg mit szeszé- lyeskedsz? Miért nem akarsz napozni? — Akarok, de majd máskor. — Folyton ezt mondod. — Szerintem így van jól. (Folytatjuk) \ Fordítottá: ■ó&jwmtkmm V«acű* Aam Szigethy András ARVO VÁLTON*® A nyulak megrészegülnek a réti here illatától Egri főiskolások ajándéka j át, jó felkészülését egy Sterilex-típusú, modem gyógyászati sterilizáló berendezéssel jutalmazta, amit a főiskolások a megyei kórháznak ajándékoztak.
