Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-08 / 57. szám
«99 Asszony vagy, bátor társ, örök nő NÉGYÜKBEN A SZÁZEZREKET, A MILLIÓKAT KOSZONTJUK, NÉGYÜKKEL A SZÁZEZREK, A MILLIÓK HA- ZAI, ITTHONI SORSÁT PÉLDÁZZUK. NÉGYEN AZ ANYÁK, A LÁNYOK, AZ ASSZONYOK KÖZÜL, A BÁTOR TÁRSAK, AZ ÖRÖK NŐK, ANYAINK ÉS GYERMEKEIN K ANYÁI KÖZÜL. ŐKET KÖSZÖNTJUK, S RAJTUK KERESZTÜL MINDAZOKAT, AKIKNEK TALÁN VÉGRE MÁR SOHA NEM ADATIK MEG, HOGY „MELLÜK ÉS KÖNNYÜK” ELAPADJON. ÚGY LEGYEN. ÚGY TEGYÜNK! GALGOCZINÉ ŐRSÉGVÁLTÁSRA KÉSZÜL Ök ülnek talpig gyászban a világon s virrasztónak, némán virrasztónak És sóhajokat hoz nekik a távol, A mellük és könnyük elapad. (Juhász Gyula) Galgóczi Istvánná egyike szoknak az asszonyoknak, akik alakulásától a hatvani Lenin Tsz-ben dolgoznak, s szántóföldi, kertészkedő munkájuk mellett a nőmozgalomban is mindig azonos szerepet játszottak. Utóbbit azon loan sohasem használta arra, hogy magának gazdasági tőkét kovácsoljon, vagy megkülönböztetett bánásmódban részesüljön. Mindenkor a tennivaló sűrűjét választotta. — Ez természetes az olyan embernél, aki paraszti munkában növekedett fel, s megtanulta becsülni a jó izéljárást, az időben érkező esőt — mondja, amikor meglátogatjuk Árpád utcai otthonában, ahol már vacsorához készül a család. — En most is alig várom, hogy indulhassák a Túrái út mellé, a gazdaság dinnyeföldjére. Igaz, a dinnyekertészkedés nehéz mesterség, meg sok kockázattal is jár, de ugyanakkor igen kifizető. Jól jár vele a közös gazdaság, meg aki vállalja a részes termelést. Megtudtuk Galgóczi Ist- vármétól a továbbiakban, hogy a nőbizottság az elmúlt esztendőben igen sokrétű munkát végzett a termelő- szövetkezetben, amely 237 nődolgozót tant nyilván. Nagy figyelmet fordítottak az asszonyok, leányok pihenési lehetőségeinek biztosítására, valamint kirándulásokat, közös színházlátogatásokat szerveztek. — Hadd mondjam el, hogy nőbizottsági tevékenységünk nem tévesztette szem elől az oktatás és a munkaverseny kérdését sem —>• folytatta Galgócziné. — Különböző szintű politikai tanfolyamokon 27 nő tanul, s 4 vesz részt szakmai továbbképzésen. A munkaverseny motorja ugyanekkor négy női szoARC - VÁLTOZÁSOKKAL EDIT „NÉNI” 19 ÉVESEN cialista brigádunk, amelyeknek a tagjai közül 1974-ben három asszony miniszteri kitüntetésben részesült, hat nő pedig elnyerte a „Kiváló termelőszövetkezeti dolgozó” címet. Amit még el szeretnék mondani, a termelőszövetkezeti asszonyok élénk kapcsolatban vannak a közélettel is. Sorainkból heten tagjai a városi tanácsnak, illetve a Hazafias Népfrontbizottságnak. ANNYI FÉRFI KÖZÖTT Az Egyesül* Izzó gyöngyösi gyárának politikai és gazdasági vezetői között egyetlen nő található: Krasznai Jánosné, a vállalati pártbizottság titkára. — Nem könnyű a dolgom, különösen eleinte kellett nap mint nap bizonyítanom. Egy éve annak, hogy ebbe a tisztségbe kerültem választás útján. Kezdetben nem egy férfi megkérdezte tőlem, vajon el tudom-e majd látni a feladatomat nő létemre. Én visszakérdeztem: miért szavaztál rám, ha nem bízol bennem? — Lehet az eddig megtett útját valamiféle szocialista karriernek tekinteni? — Nem tudom, mit értsek a kifejezésen: karrier? De azt sem szeretnéin, ha ál- szerénységgel vádolhatnának. Tanultam, amikortól lehetőségem nyílt rá. Elvégeztem a marxizmus-leninizmus esti egyetemet. De gyerekkoromban is, apám mellett sokat tanultam, aki bányász volt, és minket mindig magával vitt minden politikai megmozdulásra. Én ebbe a tevékenységbe belenevelődtem. De arra soha nem gondoltam, hogy egy Ilyen nagy gyár, mint amilyen a miénk, pártbizottságának a titkára leszek valaha. Nem is egykönnyen álltam rá. — Már két esetben is elmondott egy kedves történetet hivatalos tanácskozáson. A lényege: külföldi delegációk kérdezték meg a gyárban: miért van az. hogy akik a munkapadnál ülnek, azok valamennyien nők. akik pe- din kísértek bennünket, azok valamennyien férfiak? — Érzékeltetni szerettem volna, mi a helyzet a gyárunkban a nőkkel. Csakugyan igaz, hogy nőt vezetői beosztásban csak al’g lehetett látni. Pedig a dolgozók túlnyomó többsége nő. — Azt szokták mondani, az egyenjogúságot elérni- az üzemekben könnyebb, mint otthon. Így igaz ez önöknél is? — Nem. A férjem közel harminc éve párttag. Jól tudja, mi mindennel jár együtt az én funkcióm. Nálunk nincs vita otthon, hogy ki takarítson vagy ki mosogasson. De azt is tudják, «wchon, hogy a munkaidőm «serenként nem fér bele a nyolc órába. Delegációk, tárgyalások, amiken ott kell lennem. Olykor a baráti összejöveteleken is, de elérkezik egy időpont, amikor felállók, és azt mondom, érezzék jól magukat továbbra is az elytársak, én megyek. Azt szoktuk mondani, egy nőnek legalább kétszer annyit kell tudnia, végeznie, mint egy férfinek, hogy elismerjék, elfogadják, partnernek tekintsék az azonos szintű beosztásban dolgozó férfiak. Ebben van még tennivalónk, van . tennivalóm nekem is, személy szerint, és azt hiszem, ezért is bíznak bennem a gyár nődolgozóL Én pedig szeretnék mindenben megfelelni ennek a bizalomnak — mondta az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárának első nőd pártbizottsági titkára. G. Molnár Ferenc FOGLALKOZÁSA: KÖSZÖRŰS Hét esztendővel ezelőtt, amikor a kezébe adták a szakmunkásoklevelet, még nem sok nő volt a vasasok között. Mondhatnánk úgy is, hogy az „úttörők egyike”. Azóta is itt dolgozik az egri Finomszerelvénygyár szerszámkészítő üzemében. Lassan tíz esztendeje lesz, hogy először lépett be a gyár kapuján, kicsit megilletődve, félénken. Munkatársai ma is emlegetik a hosszú copfos kislányt, aki tágra nyílt szemekkel állt meg a gépek előtt. Akkor még ki gondolta volna, hogy a félénk kislány a gyár törzsgárdatagjai közé nő! Itt töltötte el a szakmunkástanuló-időt, ez lett az első munkahelye, s mint mondja, nem is tudja távlatokban sem elképzelni, hogy máshová kerüljön dolgozni. — Azokat a munkákat szeretem a legjobban — magyarázza —, amelyek bonyolultabbak, nagyobb figyelemre, elmélyült munkára ösztönzik az embert. Nálunk nagyon pontosan kell dolgozni, ezred- milliméterekre. S most már sikerül selejtmentesen dolgoznom. Erre méltón büszke. A gyárban töltött tíz esztendejéhez hozzátartoznak élte nagy változásai. Itt nőtt fel, lett önálló, felnőtt munkás, s itt találta meg élete A nőbizottság elnöke meleg szavakkal emlékezett meg a bolgár Targoviste megyei küldöttség hatvani látogatásáról. — Igen kedves volt hozzánk Karamfilov elvtárs és a küldöttség többi tagja, annak pedig külön örültünk, hogy felcsillantották szövetkezetünk és egy bolgár közös gazdaság baráti kapcsolatának lehetőségét. Egyet sajnáltunk. Éspedig azt, hogy a bizottságnak nem volt nőtagja, akivel mélyebben elbeszélgethettünk volna a bolgár mezőgazdaságban dolgozó asszonyok, leányok helyzetéről, munka- módszereikről, az ottani nőmozgalom lehetőségeiről. Később terveiről kérdeztük Galgóczi Istvánnét. Elmondta, hogy már unokái vannak, s lassan vissza akar vonulni a mozgalmi életből. Meg aztán erősen közeleg az az esztendő is, amely a nyugdíjbamenetelt hozza. De megnyugtatott bennünket: — Leányom, aki itt dolgozik a termelőszövetkezetben, szintén olyan mozgékony, a közösségért tenni vágyó természetű, mint én vagyok. Neki sezrettném átadni a zászlót, a stafétabotot, s természetesen a nő- bizottsági munkában szerzett tapasztalataimat. Nagyon bízom benne, nem hoz szégyent a fejemre! Moldvay Győző »V — A gimiben afféle tréfacsináló voltam, akinek ha esik, ha fúj, mindig nevetésre áll a szája. Nem vettem komolyan a világot Hogy a pedagóguspályára kerültem, az is csak egy levélen múlott —, emlékszik vissza mosolyogva a szőke, élénk, folyton mozgó tekintetű lány. — Úttörőket üdültettem Parádfürdőn, nem először már azori a nyáron, de akkor úgy esett, hogy hamarabb el kellett jönnöm, jóval a táborzárás előtt. A gyerekek sok üdvözlőlappal, levéllel kerestek fel, de a legkedvesebb az volt, amikor két kis elsős így írt: „Kedves Edit néni! Nagyon hiányzol, a reggelinél mindig üres a széked. És ebédnél sincs aki a tortáját nekünk adja...” Abban az időben döntöttem el végleg, hogy tanár leszek. A felvételim nem sikerült — felhősöÉik el Holló Edit homloka. — Apám miatt. Infarktust kapott éppen azon a napon, s nekem úgy kellett az Arany Jánosról feltett kérdésekre válaszolnom, s az angol igeneves szerkezeteket magyarra fordítanom, hogy közben azon járt az eszem, él-e még, vagy meghalt-. Aztán, állást kerestünk két hónapon át. Akkor mentem volna már mindenhová; óvoda, napközi, teljesen mindegy, csak gyerekek között lehessek. Szüleim vigasztaltak: kivárjuk azt az egy évet, amíg újra megpróbálhatom, az anyagiakkal sem lesz probléma, hiszen apám, aki esztergályos volt, még így leszázalékolva is szép pénzt kap. De aztán egy nappal a tanévkezdés előtt újra levelet hozott a postás — színesedik meg az arca, ahogy felidézi azt a reggelt — elfogadták a fellebbezésemet, s felvettek a főiskolára: magyar, angol szakra. Határtalan lelkesedéssel jöttem — csillan fel a szeme — mert már biztosan párját is, aki maga is a gyár egyik, szakmunkása. öt esztendős házasok, s noha most még lakásgondokkal küszködnek, remélik, hogy miután mind a ketten törzsgárdatagoknak számítanak fiatal létükré, az üzem segítségét is megkapják a „fészekrakáshoz”. Közben megszületett első gyermekük, jelenleg négy esztendős a kisfia, az üzemi óvodában vigyáznak rá. A törékeny fiatalasszonynak nem voltak könnyűek az elmúlt évek. Férjét behívták katonának, s egyedül dolgozott, vigyázott a kisfiára, közben az üzemben is nyugodtan számíthattak rá, ha valami külön gond akadt. Amióta visszament a szülési szabadság után, tagja az itt dolgozó forgácsoló szocialista brigádnak. Mint brigádtag, természetesen ő is vállalja a társadalmi munkából ráeső részt. Az üzem előtt van egy kis virágos kertjük, ő az egyik gondozója. De ott volt a brigádtagokkal, amikor az Egri Gyermekváros kis lakóinak KRESZ-pályát építettek, s akkor sem maradt el, amikor az üzem dolgozói a város szépítéséért dolgoztak évente egy napot. A kommunista műszak idején is ott találni a gépe melett, hogy aznapi keresetével hozzájáruljon a vietnami szakmunkásképzőiskola építési költségeihez, vagy a város gyermekintézményeinek bővítéséhez. Mindezek mellett tanul is. Részt vesz az üzemben szervezett politikai vitakörön, s érlelődik benne élete egyik legnagyobb elhatározása. Ügy érzi, nincs messze az az idő, amikor kérheti, hogy vegyék fel a párttagok sorába. Ilyen tervekkel férje is foglalkozik. A szórakozás, — noha még fiatalok, sajnos kimerül az olvasásban, a tv műsorának nézésében. Mert a gyereket egyelőre nincs kire bízni. S különben úgy érzik, kell is annyi idő a gyermek számára. Távlati tervei: ha lesz lakás, akkor szeretnének 'még ©gy gyereket. A keresetével elégedett, havonta 2600—2700 forintot keres, annyit mint bármelyik hozzá hasonló képzettségű szakmunkás férfi. Szakmai tudását pedig fémjelzi, hogy az elmúlt évben kapta meg a Kiváló dolgozó kiüntetést. Szűcs Lajosnét megbecsülik a gyárban és ő is becsüli munkahelyét. Jó szakmunkás, háziasszony és édesanya. Élete olyan, mint a többi hozzá hasonló fiatal nőé ebben az országban. Deák Rózsi tudtam, hogy a gyerekeket tanítani, nevelni, a szemüket a világ dolgaira rányitni, rendes embereket formálni, ez a hivatásom. Fis sikerült az indulás. Egy darabig még albérletem sem volt, egy régi barátnőmnél húztam meg magam, de ez a kis nehézség nem számított. Csak az erdőt sajnáltam nagyon — borul el ismét Edit tekintete. —Recski vagyok, ezt a kis falut teljesen körülöleli a Bükk. De nemcsak a házakat, hanem az embereket is valósággal magába szívja az a rengeteg zöld. Apámmal kicsi korom óta együtt jártuk a környékbeli ösvényeket. Vadásztunk, virágot szedtünk, élveztük a természetet. Míg a Dobóba jártam, és csak bejáró voltam Egerbe, szinte mindennaposak voltak ezek a séták. Most már csak vasárnaponként van időm túrázásra. Még az a szerencse^-, pirult el egy kissé —, hogy az udvarlóm megérti, hogy falun szeretnék tanítani. Úgyhogy csak ezt a három és fél évet kell kivárni, és hazaköltözünk. Aztán ismét a főiskolára terelődik a szó. — Nem lehet ám félvállról venni ezt az egészet, alaposan fel kell készülnünk a tanításra. Most már értem, mennyire fontos, hogy jó szakember váljék belőlünk, hogy többet és jól tudjunk adni — mondja Edit. — Akik régebben is ismertek, azt mondják, egészen megváltoztam ez alatt a pár hónap alatt... Már nem vagyok az az ugrifüles, folyton táncolni, szórakozni vágyó lány, aki voltam. Ez úgy hangzik, mintha egészen besavanyodott lennék — fintorít egyet —, pedig nem érzem magam uborkának. Reggel általában úszással kezdem a napot, délelőtt órákon vagyok, délután és este másnapra készülődöm, s ha van időm, gyakran elmegyünk moziba, színházba, és persze táncolni is, ha úgy adódik. A tanítást már nagyon várom, pedig sajnos csak harmadikban kapjuk az első kóstolót. De úgy tervezem, majd Recsken, a régi iskolámban hamarabb is megpróbálkozom egy-két órával. Volt tanáraim s a gyerekek már most is mondogatják, hogy számítanak rám, visz- szavámak. örömmel megyek ... Németi Zsuzsa 1!>75. március fc, szombat
