Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-01 / 51. szám

I Oktatáspolitika Számadás és számvetés a pártkongresszus tükrében Dr. Polinszky Károly nyilatkozata A Xi. pártkongresszus kü­szöbén — a teljesség igénye nélkül — az elmúlt négy-öt esztendő néhány oktatáspo­litikai törekvéséről, eredmé­nyéről és további lehetősé­geiről beszélgetett dr. Po­linszky Károly oktatási mi­niszterrel Szőke Sándor, a Magyar Távirati Iroda kul- urális rovatvezetője. Ezek a kongresszus előtti terminusok természetesen a számadás és a számvetés idő- szakai is — életünk minden területén. A közvélemény — lévén a közoktatásügy társa­dalmi, illetve közügy is, részleteiben is ismeri az el­telt időszak intézkedéseit. Mi­niszter elvtársat ezért most arra kérem: irányítsuk a fi­gyelmet bizonyos nélkülözhe­tetlen „hátterekre”. Minde­nekelőtt az úgynevezett szer­vezeti feltételekre, máskép­pen: a sokat hangoztatott „szintkiegészftésre** gondo­lunk. — Hasznos, hogy éppen ezzel kezdjük. A tények itt is sokat mondanak, még in­kább a tények összefüggései. A két és fél esztendővel ez­előtt született oktatáspoliti­kai párthatározat az „anya­giak” értelmében — a IV. ötéves terv időszakára — csupán részleges hatást gya­korolt, gyakorolhatott. A lanszerellátás érdekében az általános iskolák számára 1973-ban, 1974-ben és 1975- ben egyaránt 60—60 milliót szavazott meg az országgyű­lés, illetve a kormány. A le­maradások pótlására kidol­goztuk az alapvető tanesz­közök jegyzékét minden in­tézménytípusra. A hiányok felmérése után úgy látjuk, hogy a rendelkezésre álló pénzösszeg célszerű felhasz­nálásával néhány esztendőin belül megnyugtató helyzet teremthető. A IV. ötéves terv teljesítéséről elmond­hatjuk, hogy a tervezett óvo­dai helyek számát a válla­latok, az üzemek, a társa­dalmi összefogás megannyi cselekvő tette révén messze túlhaladjuk. A tantermek lé­tesítése már nehezebb ügy, a tervhez képest csekély le­maradás is tapasztalható. A diákotthonok, a kollégiumok; építésében azonban már egé­szen szembetűnő a terv és a megvalósulás közötti különb­ség. Mindezek hatása főként a most említett „szintki­egyenlítésre” megfogalmazott terveinket veszélyeztetik. — A két kongresszus kö­zötti időszakban az óvodai hálózat fejlődött a legdina­mikusabban. Az eltelt négy esztendőben az óvodába já­ró gyermekek aránya 54,3 százalékról 66,2 százalékra emelkedett. Számuk 213 115- ról 296 101-re nőtt. A jelen­tős túlteljesítés ellenére esz­tendőről esztendőre igen sok. arra rászoruló gyermeket kellett helyhiány miatt el­utasítani. Ugyanakkor az óvodai helyzet javulásával, továbbá az iskolaelőkészítő tanfolyamok megszervezésé­vel lehetővé vált, hogy az 1973—74-es tanévben az el­ső osztályba beiratkozott kis­diákoknak már több mint 90 százaléka részesüljön szer­vezett iskolai előkészítés­ben. Az élteit négy évben az állami gondozottak száma csak minimális mértékben emelkedett. Ez is hozzájá­rult ahhoz, hogy gyermek- védelmi intézményeinkben, javultak az elhelyezés felté­telei. A gyógypedagógiai okta­tásban részesülők száma 28 300-ról 32 552-re nőtt. Is­koláztatásukat a bentlaká­sos intézmények helyeinek emelkedése, továbbá az úgy­nevezett kisegítő iskolai há­lózat bővülése tette lehető­vé. Az általános iskolás fia­talok létszáma ebben az idő­szakban 140 ezerrel csök­kent- A tanköteleseknek 98,2 százaléka iratkozott be az általános iskolába az 1974— 75. tanévre. A tavalyi tanév végéig — 14 esztendős korig számítva — 79,9 százalékuk végezte él az általános is­kolát. Mivel a tankötelezett­ség a 16. életévig tart, a kö­vetkező két évben még mintegy 10 százalék eredmé­nyesen befejezi alsó fokú ta­nulmányait A további 10,1 százalék azonban általános iskolai végzettség nélkül kezd dolgozni A szakrendszerű oktatás­ban részesülő felsősök ará­nya 94,3 százalékról 96,6 szá­zalékra növekedett Ezzel egyidőben — lényegében — megszüntettük a negyvennél nagyobb létszámú tanuló- csoportokat A tantermek gyarapítása — mennyiségé­ben — megfelel a kitűzött céloknak. Az általános isko­lás diákotthonokban 1969— 70-ben még mindössze 6431 gyermeket tudtunk elhelyez­ni 1973—74-ben viszont már 8351-et. Ez alatt az 5 év alatt a diákotthonok száma is 90-ről 114-re emelkedett Míg 1969—70-ben az álta­lános iskolás diákoknak 17,3 százaléka lehetett csupán napközis, 1973—74-ben már 25,1 százalékuk, vagyis átla­gosan minden negyedik ta­nuló. Az általános iskolát befejező fiatalok az úgyne­vezett középfokú oktatási in­tézményekben — és ebbe a szakmunkásképzők is bele­tartoznak — 1969—70-ben még csak 83,7 százalékos arányban tanultak tovább, az elmúlt tanévben már 90 százalékuk folytatta tanul­mányait. A múlt tanévben a 14—18 évesek közül a gim­náziumokban 26,5, szakkö­zépiskolákban 26,9, szakmun­kásképzőkben pedig 46,6 szá­zalék tanult. Tovább folyta­tódott a középiskolák szer­kezeti átalakulása, aminek eredményeként az első osz­tályba felvett szakközépisko­lások aránya 46,7 százalék­ról 51,3 százalékra emelke­dett. Ez tehát azt jelenti, hogy ma már az elsős kö­zépiskolások sorában több a szakközépiskolás, mint a gimnazista. Mindenki tudja, mindenki ágy tartja, hogy a szocialista nevelésügy feladatainak meg­valósításában az egyik leg­fontosabb tényező a pedagó­gusok személyisége. Ha elfo­gult lehetnék, személy sze­rint azt állítanám: a legfon­tosabb. Másként szólva, nem mindegy, hogy ki tanít, még inkább: ki nevel? — A pplitikus politikusán fogalmaz, az újságíró újság­íróként. De lényegében egyet­érthetünk. Az egész okta­tásügy korszerűsítése, annak feladatai elsősorban a peda­gógusok ideológiai-politikai- pedagógiai felkészültségétől, felkészültségük színvonalá­tól, a pedagóguspálya társa­dalmi presztízsétől és a ne­velők közérzetétől, nem utol­sósorban a pedagóguslél- számtól függ. A személyi feltételek biztosítására a pe­dagógusokat képző intézmé­nyek felvételi keretszámát — a lehetőségek határai között 20.15: Gogot: A revizor Az orosz kisvárosok fülledt «»rrupt, minden aljasságra hajítandó tisztviselői kasa mutatkozik be ebben a da­rabban. A XIX. század eleji Oroszországban a megveszte­getés és a pénz az úr. A hi­vatalnokok csak saját jó lé­tüket tartják szem előtt, bu­taságuk és elvakultságuk ha- tartalan. Gogol tanítása sze­rint, ameddig hatalom van ezeknek az embereknek a kezében, addig nem virrad Oroszországra a haladás és a békesség napja. A revizort magyarul elő­ször 1874-ben mutatta be a Nemzeti Színház. Ez volt az első orosz darab, amelyet Magyarországon játszottak. Azóta számtalanszor felújí­tották. S most is a Nemzeti Színház előadásában közvetí :tj a televíziói. — lényegesen megemeltük. Ennek ellenére sincs elég pedagógus, különösen az ál­talános iskolák alsó tagoza­tában, egyes felsős szakokon és az óvodákban. Az elmúlt tanévben 16 450 óvónő és 64 600 általános iskolai taní­tó. szaktanár dolgozott alsó fokú intézrnényeinkben. A képesítés nélküli peda­gógusok alkalmazását egye­lőre nem tudjuk felszámolni. A pályázati rendszer az úgy­nevezett finomítások ellené­re sem biztosítja az egyen­letes és a szükségleteknek megfelelő létszámot. A nyug­díjasok reaküválása — is­mételt munkába állítása — sem eredményezett jelentős változást. Az óvodákban 1969-ben 1054 képesítés nél­küli dolgozott (a teljes lét­szám 9 százaléka), 1973-ban már 3334) azaz az óvónők 20,3 százaléka). — Az általános iskolákban 1969—70-ben 2700 (az Itt dolgozó pedagógusok 4,3 szá­zaléka), 1973—74-ben már 3780 (5,5 százalékuk) képesí­tés nélküli tanító vagy ta­nár alkalmazására kénysze­rültek a tanácsok, illetve az intézmények vezetői. Társadalompolitikai érte­lemben feltétlenül szükséges hangsúlyozni, hogy a képesí­tés nélkülieket túlnyomó- részt az amúgy is hátrá­nyos helyzetben levő ki­sebb települések óvodáiban, iskoláiban alkalmazzák. Az utóbbi két évben azonban már a városokban, sót a fő­városban is dolgoznak. Al­kalmazásuk mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy a negyedik ötéves terv idejé­re meghatározott óvodai há­lózatfejlesztés, valamint az általános iskolák napközis ellátottságának javítása — éppen az igényeknek, szük­ségletnek megfelelően — lényegesen gyorsabban és nagyobb mértékben valósul meg, mint ahogy eredetileg képzeltük. Mindezt az 1969 —70-es tanév óta jelentősen megnövelt pedagógusképzés sem tudta időben követni. Annak érdekében, hogy a különböző területek közötti színvonalkülönbségek javul­janak, a. pedagógusellátott- ságban is kiegyenlítődés kö­vetkezzék be. s hogy ne gya­rapodjanak a képesítés nél­küliek. sőt mérséklődjön al­kalmazásuk mértéke; az el­telt időszakban több intéz­kedést is életbe léptettünk. Az 1972—73-as tanévtől kezdve bevezettük a közép­fokú óvónőképzést, most pe­dig fokozatosan növeljük az így képzettek szárnál. Emel­lett segítettük és gyorsftot- ttuk a képesítés nélküliek oklevélszerző képzését is. Öreaágesafi több mint két­szeres ,keretben” tettük le- < hetévé a nyugdíjas pedagó-j gusok alkalmazását — újbó-í li alkalmazását úgy, hogy < keresetük mellett teljes $ nyugdijukat is megkapják. — Ezúttal nem elemzem ^ a pedagógusok anyagi- és 5 erkölcsi megbecsülésére ho- S zott intézkedéseinket. Csu-5 pán emlékeztetek arra, hogy 5 Apáczai Csere János-díjat 5 alapított a Minisztertanács, 5 minden eddiginél többen j kapnak jutalmat, kitünteté­seket. Bérrendezést hajtőt- j tünk végre, munkaidő-, il­letve óraszámcsökkentést ve­zettünk be. A pedagógusnők i helyzetének javítására ja- \ vasoltuk a szabadnap bizto-j sítását. A lakásjuttatások, a < kedvezményes építési köl­csönök, a letelepedési se- < gélyek emelése, az előnyös] gépkocsivásárlási lehetősé- < gek valamelyest javítottak ] «életkörülményeiken. A reali-< tás kedvéért azonban itt ^ még hozzáteszem: a bér- egyéb intézkedések az i emelkedés következtében < már elvesztették kezdeti ha-1 fásukat, A személyiségfeJteszMu, a j nevelés valamennyi koros/- < iálynál hangsúlyt kapott a/ < eltelt időszakban. Nyilváuiva- ' lőan' azért is, mert az ered­mények nem egészen kielégí- J tőek. Az intézkedések, a kez­deti lépések közismertek. Ez- < úttal a felsőoktatás nevelés-' ügyének egy sajátos terüle- i tőről, a marxista-leninista j képzésről beszélgessünk, — Az utóbbi esztendők-! ben a marxizmus—leniniz- í mus oktatása jobban figye­lembe veszi az egyetemeken! és a főiskolákon az adott in­tézmény jellegét. A marxizmus—leninizmus! oktatása egyúttal gyakoris- í tibhá, a mindennapi élet, aj közélet valóságainak feltá- J rójává vált. Másképpen szól- ] va: az oktatás ebben az ér- < telemben is közelebb ke- < rült & szocializmus gyakor-í látóhoz, a korábbinál meg-] győzőbben ad választ nap- < jaink világnézeti-társadalmi] kérdéseire, a diákokat min- < den eddiginél eredményeseb- < ben készteti a szocialista el-< kötelezettségre. Mindebből] persze még nem következik,] hogy a nevelés, az oktatás] már mindenben megfelelne] a mindinkább kiteljesedő! igényeknek. Például nem" mindig tart lépést a hallga­tók érdeklődésével. Sohasem szabad — ebben az értelem­ben sem — a valóságtól el­szakadnunk, és irreális áb­rándokat kergetnünk. Máig is probléma továbbá, hogy a hallgatók egy bizonyos köre — ez is különböző források­ból ered — közömbös a vi­lágnézeti-politikai kérdések iránt. Ennél a csekély há­nyadnál ez visszavezethető a politikai-közéleti érdektelen­ségre, passzivitásra, a világ­nézeti nevelés helyenként és időnként nem megfelelő pe­dagógiai módszereire és ter­mészetesen az ideológiai- politikai fogékonyságot is tompító túlterhelésre. (MTI) u. A íotos mérgelődött — Mit biztatjátok? Hi­szen töktehetségtelen! A lány sértődötten felállt a lócáról és szó nélkül le­feküdt az egyik alsó ágyba. Azt hitték, csak duzzogni vonult félre, de néhány pil­lanat múlva szuszogása je­lezte, hogy kidőlt a sorból. Lehalkították a magnóit, majd beszélgettek. —• Emlékeztek. tavaly mennyivel jobb volt — me­rengett Szenesi. — Persze Sári három klasszissal jobb ennél a fruskánál. Állat vol­tam, gyerekek, hogy pont Szilveszter előtt vesztem ösz- sze vele. S mondta rendületlenül a monológját a régi nőről, akit Andorkáék jól ismer­tek. Igen, Sárival kitűnően lehetett bulizni, mert élénk volt, szórakoztató, s ráadá­sul csinos is. — Nyissuk ki a pezsgőt — awsarita Rati — itt az ideje A fotós szedte ie a drót- kötést, majd a műanyagdu­gót felrepítette a plafonra. — Gabit felébresszük? — kérdezte Andorka. — Hagyjuk. Leszopta ma­gát. Reggelig békén leszünk töle. Most a táskarádiót kap­csolták be, hallgatták az éj­féli időjelzést, majd a him­nuszt. Andorka felemelte a pezs­gés üveget. — Vigyünk az öregeknek is. — Persze, tavaly is vit­tünk. — Emlékeztek, mennyire meghatódtak? — Hódosi igazi vadászem­ber — mondta elmerengve Szenesi. — És micsoda tör­ténetei vannak. Egyszer vé­gigfotózom vele az erdőt. Megbeszéltük. Kati kinézett az ablakon. — Ébren vannak. Ég a lámpa a szobájukban. Indultak is ét » szom­szédba. fate A Fizetség nélkül — Eredj, Jancsika, majd nagymama felöltözteti — Nagymama! Legyen szíves, vigyázzon a gyereKekre* — Meg kellene varmi ezeket a zoknikat! Majd nagy­mama... , „ — Olyan töltött káposztát senki sem tud főzni, mini nagymama. Az ember mind a tíz ujját megnyalja utána. Manapság drága kincs a háznál egy nagymama. És ha ráadásul ez a nagymama még elég fiatal és egészséges is ahhoz, hogy dolgozni tudjon, akkor egyenesen főnyeremény. — Hová mentek? — Moziba. — És a gyerekek? — Majd a nagymama... — Boldogok vagytok, hogy nektek van egy nagymama tok! De boldogok-e a nagymamák? — Mennyi idős, kedves nagymama? — Hatvanhárom, aranyoskám, de hála Istennek, mef nagyon jól bírom. — Mióta lakik Imréékkel? — ötvenkilencben hoztak el ide, amikor baleset érte szegény uramat. Én neveltem fel mind a két gyereket. Tud­ja, Imréék dolgoznak egész nap. Sárikát is nagyon leköti a hivatal és fáradtan jönnek haza mindig. Délben csak az , kis üzemi koszt, persze hogy jólesik a nagymama főzte vie csora. — Mikor tetszik reggel felkelni? Nevet. — Tudja, lelkem, a magamfajta öreg már kevés alvás­sal is beéri, ötkor már a konyhában vagyok. Mire felébred­nek, jóformán asztalon a reggeli. Délelőtt magam vagyok üres a ház. Ilyenkor megyek bevásárolni, kötögetek. — Mi a kedves szórakozása? Összecsapja a tenyerét. — Szórakozni? Két ilyen kis sárkány mellett? ■— Mégis!! Jár valahová? — Legfeljebb a tv. Azt nézem. Meg hallgatom a Szabc családot — Névnapra, születésnapra keriil-e egy kis meglepe tés? Nagyot sóhajt — Igen. Nekem nagyon jő gyermekeim vannak. A me­nyemre sem pan»«■'ködöm. De a születésnapomról biz<-nv elfeledkeztek az idén... — Autózni el viszik-e néha? — Egyszer hazavittek a húgomékhoz. — Akad-e egy kis idő, amikor a szobájában csendben, békességben maradhat? Mennyi kérdés — csodálkozik — de azért válaszol. — Csak éjszaka, ha felébredek, mm nem hagy aludni a köszvény. — Boldognak érzi-e magát, nagymama? — Boldog vagyok. Csak... — És könnybe lábad a szeme. Ki tudná kiíürkésizni. hogy miért? Igen. Egy jó nagymama megfizethetetlen a háznál. Mindössze kevés figyelem, kis előzékenység, parányi gyön­gédség kell ahhoz, hogy fizetség nélkül is boldog legyen Szalay István A Hadtörténeti Intézet megkezdte a magyar antifa­siszta ellenállási és partizán­mozgalom történetét bemu­tató lexikon elkészítését Le­véltári anyagokból, korabeli forrásokból, kiadványokból, visszaemlékezésekből össze­gyűjtik a fasizmus elleni te­vékenységre vonakozó adato­tokat és mintegy 1000 cím­szó alatt tömören leírják az ellenállási mozgalom elvi kérdéseit fogalmait a harc­Kopogtatásufcra az öreg­asszony nyitott ajtót. Me­redt, fakó arccal bámult rá­juk. — Remélem, nem alkal­matlankodunk — szólt An­dorka. — Szeretnénk Hódosi bácsi egészségére üríteni a poharat. — Már nem lehet — vá­laszolta halkan az öregasz- szony. — Ö már elment mi­előtt beköszöntött az újév. Most vették észre, hogy az öreg vadőr ágya mellett egy szál gyertya pislákol. A lel­ke üdvéért gyújtotta meg az özvegy. Ök hárman némán álltak az ajtóban. Olyan különös volt hogy a jókedvnek ezek­ben az óráiban a szomszéd szobában, egy fal távolság­ra látogatóba jött a halál. — Ne haragudjék, Hódosi néni — mondta Andorka. — Mi ezt nem tudtuk. Bizto­san lármáztunk. Nagyon res- telljük a dolgot. Az öregasszony elmoso­lyodott. Kemény, ráncos ar­ca ellágyult ettől. — Maguk azért jöttek, hogy vígságunk legyen. A gyász csak az enyém. Ne restelljék hát magukat. Biccentett hogy távozhat­nak. A három fiatalember zavartan csukta be az ajtót Még azt sem tudták elre- begni, amit ilyenkor szokás. Benn a vadász-szobában szótlanul levetkőztek, hogy aludnt térjenek Szenest k» módot, a felszerelést A lexikon tárgyalja majd a ma gyarok részvételét a külföld ellenállási akciókban, vala­mint más, főleg a szomszéc népek fiainak tevékenységé Magyarországon. A tervek szerint a lexikor kézirata 500—600 oldal ter­jedelmű, a Kossuth és a Zrí nyi Kiadók gondozásában je­lenik majd meg a Kislexikon sorozatban. sé ügyetlenül próbált felka­paszkodni a felső ágyba, ? közben megrecsegtette a tar- tórudakat. Gabi ebben a pil­lanatban ocsúdott fel álmá­ból, s amint meglátta a fo­tós lábát imbolyogni két ágy között, elkapta a boká­ját — Hohő, Saeneeikem, ho­vá sietsz?! A testes férfi minden ere­jét összeszedte, hogy kasza baduljom. — Szállj le rólam, nem érted?! A lány elkezdett vele kia­bálni. Szenesi végül is le­csúszott a padlóra, majd megrázta a lányt. — Hallgass te szuka! Gabi nekiment a fotósnak. de Andorka szétválasztotta őket. — Itt mindenki aludni fog. Perfa be! —■ kiáltott * lányra. A kis nő nem értette » dolgot. Ezek szépen össze­fogtak ellene. Nem les-/ címoldalas fotó, nem les-/, semmi. Még Pesten sem ta­lálkoznak többé. Életének reménytelenségeit egyszerre felnagyítva érezte át, s sír ­ni kezdett. Még akkor is hallatszott a zokogása, ami­kor leoltották a petróleum­lámpát. Odaát azonban az öreg­asszony száraz, könnyteler, szemmel ült a maga halott­ja mellett. maß» Kislexikon az ellenállási és partizánmozaalomrol

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom