Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-30 / 76. szám
/ A FRANCIA DAL ttf CSILLAGA: CATHERINE IlIBEIBO, (Fotói b Hmnoaíté Ö» manch) Húsvéti & gateiüösj Co a nrerac w& .emberiség nem ma eszelte ki; megvolt az erre való hajlandóság az ősemberben is. A különbség a kettő között az, hogy az ősember, vagy a műveltség közbenső fokain élő ember tréfál durvábbak voltak, a modern emberé finomabbak. Különösen szembetűnő ez a húsvéti tréfálkozásnál, amelyiknek fő típusa a húsvéti locsolás, amely a mai nap is divatos. A mai fiatalembernek ugyancsak meg kell gondolnia, hogy mit cselekszik. Ki kell ismernie magát a parfümvilág hierarchiájában. A parfüm-tévedés jóvátételének biztos módja egy csokor virág. A friss virágillat ellen nem lehet kifogás. Egy nagy doboz csokoládé- bonbon is bevált kiengesztelő Mzer. Esetleg locsolás nélkül is alkalmazható. Ha tallózunk az egykori krónikák elsárgult lapjai között, ott érdekes és erélyes húsvéti locsolásokkal találkozhatunk. Borsod megyének egy 1641. évi jegyzőkönyvében például húsvéthétfőt öntöző hétfőnek, vizbehányó hétfőnek nevezik. De sem az öntözést, sem a vízbehányást nem 1641-ben találták ki, hanem már sokkal előbb. A régi fiatalság, amelynek ritkán volt alkalma mulatni, farsang után szinte leste a húsvét hétfőjét, hogy nekiszabadul- tan fogja meg a lányokat, , vigye a folyóhoz, patakhoz és megmerítse őket. Ahol nem volt olyan víz, amelybe be lehetett volna „hányni" a lányokat, ott akadt kút, amelyből vederszámra locsolták rájuk a friss vizet. Általános volt ez a szokás, amiből az következik, hogy a főurak lassanként kivonták magukat belőle; a főurak ugyanis csak leereszké- dőleg mulattak a jobbágylá- nyokkal ilyen módon. Apor Péter, aki a XVII. század elején szikrázó humorral, de dorgáló hangon siratta el az elmúlt korok szokásait, megrója a nemes ifjakat, amiért szégyennek tartják a falusi leányokat hú-svét hétfőjén meglocsoi- jii, holott azelőtt a nagytúrák ^öum&rs zúhjúlat Egy hangszergyártó cég tulajdonosai azzal a kéréssel fordultak Bill Rogershez, a hires amerikai komikushoz, hogy igazolja zongoráik kiváló minőségét. Két nap múlva a következő választ kapták: „Uraim! Mélységes meggyőződésem, hogy az önök zongorái a legjobbak azok közül, amelyekre valaha » rá- könyökőltem”. ★ Az énekesnő így szól a barátnőjéhez: — Tudod, 50 000 dolárra biztosítottam, a hangomat! — No és mü vettél ezért a temérdek pénzért? — Kislányom, itt van tíz cukorka, a felét ad oda az öcsédnek. — Hármat adok neki. — Hát nem tudsz számolni? — Én tudok, de ő nem! i ★ A parányi miniautó tulajdonosa megtudakolja a benzinkútkezelőtől : —■ Mondja, kérem, milyen olajfajta a legalkalmasabb ■z én apróságomhoz? — A csukamájolaj — válaszol a benzinkutas. ★ A menyasszony: — Ügy gondolom, az esküvőnk előtt találkoznod kellene a rokonaimmal, hogy megismerkedjél velük. A vőlegény: — Nem tudnád inkább leírni őket? ★ — Doktor úr könyörgök, segítsen rajtam! — Mi baja van, kedves asszonyom, mi a panasza? — Valahányszor kávét iszom, mindig bclenyílall valami a jobb fülembe!-— Akkor legközelebb próbálja meg előbb kivenni a csészéből a kanalat. ★ Párbeszéd az állatkereskedésben. Vevő: Ez a kutya tetszik nekem, szerintem azonban túlságosan rövid a lába. Eladó: Az isten áldja, uram! Hát rövid ennek az állatnak a lába? Hiszen leér a földig! if Párizsban történt. A lakást kereső fiatal párnak a közvetítő megmamt egy vadonatúj lakást. — Ez a helyiség pedig a zeneszóba — magyarázza. — Zeneszóba? — néz körül az asszony. — De hiszen itt nemhogy zongora, még fuvola is alig férne el! — Igaza van, kedves asszonyom, de ebből a szobából lehet 4 legjobban hallani a szomszéd televízióján FILMTOLVAJOK Intfianapolisban a rendőrség házkutatást végzett egy bizonyos Mr. Braun nevű ember lakásában, és megtalálta 49 játékfilm 300 kópiáját A gyűjtő azzal foglalkozott hogy engedély nélkül készített filmkópiákat árult, melyeket — mint később a rendőrség tisztázta — 15 illegális laboratóriumban készítettek Los Angelesben. A Los Angeles-i „film tol vajok” évente több tízezer kópiát készítettek a legsikeresebb filmekről. BUSZÉ IMRE; HUGÓM Gurult a csámcsogas. húgom szaladt: szájára zsír és kenyér tapadt Evett de közben lepke lebben, szalad utána egyre sebesebben. S hogy felfelé tekint az égre, kinyílt búgom szelíd szeme kékje. Mint égszínkék virág a szempár —< leszáll a lepke: Itt egy szebb virág vár. Húgom büszkén tekintett szét: Ki látja, hogy szemeit egy lepke kis virágnak szánja? Én láttam mindent Intettem és a lepke tovább repült a nyári végtelenbe. DKMENY OTTÓ: HAVON LÉPKEDEK Már éltem annyit — tudhatom szomorúság is lehet édes ha fölsajog babusgatom s szivem hoz szelídül az érdes csillog kalandra hívogat lan a végsőre — azt se bánom havon lepkedek hamvazódom s egyre szürkébb a szivárványom de elérem — végül elérem lábamnál lesz kezdete vége a csillagok a tejutak a titkok minden szövevénye megoldva fölfedve kitárva majd közébük telepedem hogy velük létezzek tovább ' ha már többé nem létezem históriák is őrömmel szórakozta k ilyen módon. Ugyanez a hang szólal meg ez időben Radvánezky Jánosnál, aki családja két ifjú tagját ilyen rigmusokkal korholjál Bezzeg ráakadnak két Jő kavallérra. Házas az egyike, nőtlen másika; Vidám erkölcsük volt ezeknek valahá, Most morddá vált kedvek és szívek szuvassá. Vizöa&nnék vélik, ha éli egy kis víz, Azt gondolja majd ár, mind a kettő belevész, A fejér seregnek látván számát, hogy tíz, Félénk férfiak! Hol most vitézlő ész? Szóval, a főúri rend kivonta magát a durvább vfzbehá- nyáaból, aminek érthető gyakorlati magyarázata az volt, hogy nem akart az ilyenkor nem egyszer kipattanó verekedésekben részt venni. A húsvéti locsolással kapcsolatban van a szerelem is. Dámáink még százötven esztendővel ezelőtt is szívesen vették a húsvéti udvarlást. Jászai Pálnak, a kiváló történésznek. ifjúkori naplójában 1830-ról olvashatjuk a következőket: „Reggel ml is hozzákészülődtünk 82 öltözködéshez, de a leányok drága selyem ruhában öltözvén, sajnáltuk a ruhájukat öeszeöntözni húsvét hétfőjén. Pepikének mindazonáltal a csupasz hátára meg nem állhattam,. hogy egy kis vizet ne öntöttem volna. A nagy öltözködésből tehát csak' nagyon kicsiny születvén, újra felöl lözködtünk em parade s így állottunk ki a szép lányok színe elébe." A húsvét hétfői locsolás befejezője volt a húsvéti mulatságoknak, mert a lányok keddi reváns-locsolása ma már a múlté, elmarad. Falvainkban csak apró gyermekeknek maradt meg itt-ott ez az örömük. Hevesi l'ttíw „örült kakadu..."(!?) A címbeli jelzős szerkezetet a következő szólásváltozatok sorába helyezhetjük bele: Olyan, mint egy kakadu, te, kakadu!, ti őrült kakaduk! stb. Elsősorban az élő beszédben jutnak nyelvi szerephez ezek a nyelvi formák. Általában bizalmas beszéd- helyzetekben hangzanak fel, s minden bántó szándék nélkül. Újabban egyre gyakrabban találkozunk írásban is velük. Héra Zoltán Kakastánc című költeményében versbeli szerepet is kapott a szólás e változata: „Nesze, te kakaduV’ Egy-egy regényben, elbeszélésben általában nem stíluseszközként jelentkezik a kakadu szó, hanem mint egy madárfajta megnevezése. Ezekből a szövegrészletekből az is kitűnik, hogy a kakadu nagyon tarka, rózsaszínű tollas, piros bóbitás papagájféle madár. A megfelelő szak- könyvekből pedig azt tudhatjuk meg erről a nagyon tarka színű madárról, hogy a fején levő bóbita gyakran felborzolódik. Ennyi ismeretanyag elegendő ahhoz, hogy pontosan értelmezni tudjuk az idézett nyelvi képleteket is. Olyan, mint egy kakadu szóláshasorv lat nagyon érzékletesen elsősorban azt a nőt minősíti, akinek természetellenesen fel van borzolva a haja, vagy aki túlságosan tarka, az ízléstelenségig színes ruhákba öltözik, s aki viselkedésében úgy illageti magát, mint egy kakdu. A te, kakadu használati értékét tekintve ebbe a rokon értelmű szósorba illeszkedik bele: bohókás, hóbortos, hóborkás, rigolyás, bolondos, eszement, eszefordult, eszefelejtett, szertelen tetteket véghezvivő, minden szertelenségre kapható, elképesz tő, megdöbbentő viselkedésű stb., stb. Sohasem szánjuk sértésnek: nem is utasítjuk vissza. Az őrült kakadu jelzős szerkezetet is bántó szándék nélkül vesszük ajkunkra. Jelentéstartalmával az őrült spanyol, s az őrült alak szólásváltozatokkal kerülhet egy sorba. A kakadu megnevezés nemzetközi szó. Valószínűleg maláj eredetű, s a Maláj-szigeteken élő papagájfajtát nevezik meg vele. Nyelvünkbe közvetlenül a németből került. Régebbi szótárainkban még nem lelhetjük meg külön szócikként a kakadu megnevezést. Legújabb szótáraink már szótárazzák és értelmezik. A közleményünkben felsorakoztatott szólás- készlet éppen napjainkban válik egyre ismertebbé. Sokan úgy veszik ajkukra az értelmezett szólásformákat, hogy nem ismerik használati értékét. Egy olvasónk fezén kért meg arra, hogy segítsek a szólások értelmezésében. Cikkünket ezért irtuk meg. Dr. Bakos József KÉSZÜL AZ EMLÉKKÉP (Fotó: NSZK—MTI—KS.) Lecsó és egyenjogúság „Ausztriában méy mindig a múlt századbeli törvény érvényes, amely kimondja, hogy a férfi a család feje és a nő az ö rendelkezéseit tartozik betartani, követni" — olvasom jelentőségteljesen, — Mi van Ausztriában? — kapja fel a fejét nejem, hogy hangom oly nyomatékos... — Itt olvasom, ni, csak nem figyelsz, hogy Ausztriában a férfi a család feje és a nő tartozik az 6 rendelkezéseit... — ismétlem újra a cikk idevágó passzusát, kissé vészjóslóra hangolva a szöveget... — Érdekes. — Mi az, hogy érdekes? Hát nem érted? Nálutík kivívtuk a jogaitokat. Mi kivívtuk. mígnem Ausztriában... — Hagyd már ezt a vívást... Azon tűnődöm, hogy milyen lehet az, amikor a férfi a család feje, s a nő követi a férfit, a hímet, áricon-bofcmn át..., —» csorádat készítem — Most engem < hallgass és a fenébe' azzal a vacsorával... Mit csinálsz? — Leülök és hall-] gatlak, hogy Auszt-, riában mit kell ten- ; nie a nőnek — UtV; a nejem s arcára • felveszi a mártírom-; ság mindig kéznél levő álarcát... — Ne ülj le. Menj csak. Menji a kong-; fiába. Mit neked; én, meg mit neked < o kiharcolt jog, meg; az egyenjogúság...; Menj! De a le-; csőt sózd meg; rendesen, ne úgy,; mint múltkor, amikor... Hol vagy? Kiment a konyhá-; ba. Hím kell neki,; osztrák hím, meg el- , nyomás. De, q-mikor j egy szocialista férj' magyarázza, hogy j milyen a helyzete a; magyar nőknek, ak-; kor kimegy a kony-; hába lecsót készíteni. Lecsót! Csak rendesen • megsózza nekem! — < mormogom és olva-! som tovább, hogy '• milyen is a nők helyzete a szomszé- ■ dós Ausztriában. (egri)) I ) álmodozik a cserépkályha tavasszal is szükséges melegében az én asszonyom... — Azt hiszem, valami baj van nálad? Mi a fenét akarsz te árkon-bok- ron át csinálni... Bújócskát játszani, vagy ipi-apacsot? — Ez az, ezt nem érted te... A férj, aki férfi, akit követ a nő, igenis árkon- bokron át — érzékenyül el a* esti lámpafénykoszorúban. — Követ, mert megharcolta őt a férfi és így jogos jussa a nő és a nő jogos urának tekinti a harcos férfit. — Állj!- Abbahagyni a harcot! Hál nem érted, hogy a nők kizsákmányolásáról van szó itt? Hát nem érted, hogy a kapitalizmus viszonyai közepette a nő szerepe, mint... — Ugyan, szívem... Miért csak a szocializmus viszonyai között lehet a férfi férfi is, amíg hím csak a kapitalizmusban hím? — Hagyd már abba az istenért... Én vagyok a hülye, hogy itt híreket olvasok fel neked... És még én, a férfi harcolok azért, hogy nálunk ne úgy éljetek, mint a kapita-' lizmusban élnek a nők... Én jogot adtam nektek... Jogot! Nem úgy, mint Ausztriában — olvasom ordítva —, ahol a férfi a család feje és a nő az ö rendelkezéseit tartozik... érted? ... tartozik követni... Ostoba tyúkoknak szocializmus, meg egyenjogúság ... Hová mész? Kikérem magamnak, hogy rohangálj, ha beszélek hozzád. — Ne ordíts, a va-