Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-26 / 72. szám
Az átvészelt esztendő után Nem ment a termelés úgy a gyöngy ösoroszi ércbányában, mint ahogy szerették volna az itteniek, de a vállalat központjában is. Emiatt sok gondot okozták maguknak is, másoknak is. Tanácskozás tanácskozást követett, foglalkozott az oroszi akkal annak idején a járási pártbizottság is, az SZMT is, de a vállalat központja is. Ez utóbbiról mondta dr. Gagyi Pálffy András, az Országos Érces Ásványbánya Vállalat igazgatója Budapesten, hogy sokkal többet kell törődniük az orosziakkal, mint a vállalat többi üzemévei együttesen. Ideges légkör, sokfél^ vita és ellentmondás alakult ki, és úgy látszott, a kiutat 6em lehet megtalálni. Aztán elmúlt 1974 és az orosziak azt jelentették, több millió forintnyi nyereséget értek el. Mi történt Cyöngyösoro- sziban? Valami nem várt és nem remélt fordulat következett?. —■ Ma sem biztatóbb az oroszi ércbánya termelése, maiit amilyen volt tavaly — summázta a válaszát a kérdésünkre dr. Gagyi Pálffy András. — Tavaly a termelési tervüket nem teljesítették, de egy melléküzemmel sikerült jelentős bevételhez jutniuk. Ebből az. a jó, hogy az idén tudnak majd nyereségrészesedést fizetni. — Ha a bevételt nézzük, nem mindegy az, hogy miből érték el? — Nem. Nekünk szerződéses kötelezettségeink vannak a szocialista államokkal, amiket nem tudtunk teljesíteni, ha az oroszi akat vesszük alapul. Ami fémet ők produkáltak melléktermékként, azt nagyon jó áron tudták - értékesíteni, de ez a konjunkturális helyzet elmúlt. Ezt az így nyert fémet nem is engedhettük bekeverni a szinporba. Magában ez a melléktevékenység nem rossz, nem vagyunk ellene, de az ércbányászat a lényeg, ez a gyöngyösoro- sziak feladata. Erre kell összpontosítaniuk az erejüket. A Mátr i Mű gyenge pontja, ha szabad ilyen szélsőségesen fogalmazni, az ércbánya. Amikor a helybeliek elkészítették az idei tervjavaslatukat, abban 147 ezer tonna mennyiséget rögzítettek. A vállalat az 1975-ös feladatot 180 ezer tonnában határozta meg. A két szám között nagyon nagy a különbség, ha arányban fejezzük ki, akkor közel az ötödé az egésznek. A két adat tehát arra mutat, hogy alapkérdésekben nincs összhang. A két szám közül az egyik nem igaz. Vagy az orosziak számoltak helytelenül, vagy a pestiek. Egyiküknek tévednie kellett. Lehet-e ekkora vélemény- különbség a szakemberek között? — Alapvetően két dolgon múlik minden — halljuk a magyarázatot Gyimessi Bélától, az oroszi üzem főmérnökétől. — Az egyik a létszám, a másik pedig az érc minősége. Az érc minősége rosszabb, mint amilyet a kutatáskor dokumentáltak. A létszámunk pedig kevesebb, mint amennyire a terv teljesítéséhez szükségünk lenne. — Az utóbbin látszólag nagyon könnyű segíteni: fel kell venni bányászokat. — Fel kellene venni, de nem sok reményünk van í»hhez. A környékbeli üzemek jobban fizetnek, mint mi. Könnyebbek a munka- körülmények is. Tőlünk is oda mennek dolgozni az emberek. Néhány adat: a bánya létszámigénye 470 fő. Ebből hiányzik pillanatnyilag ötven. De ez a félszáz ember éppen a produktív létszámai hiányzik, tehát « ebbe a fogalmi körbe sorolható 260 személyből. Ez pedig húszszázalékos hiányt mutat. Az így kiesett műszakok száma ezrekkel fejezhető csak ki. Ha alapul vesszük, hogy egy bányász teljesítménye öt tonna, akkor mindjárt érzékelni tudjuk, hogy a tervtől miért maradnak el akkora mértékben. 3. Nagyon szemléletes hasonlatot mondott el a bánya főmérnöke. így: amíg egy futballcsapatnak jól megy, senki sem szidja az edzőt. Ha baj van, azonnal az edzőt okolják, le is váltják. Az új edző igyekszik a hibák okát feltárni, és kénytelen sorra venni a volt edző mulasztásait. A csapatról aligha mond rosz- szat, mert azzal együtt kell dolgoznia neki is. Gyengébb az érc minősége, mint amilyet a i kutatás nyomán papírra rögzítettek. Ez öngól is, mivel a kutatást a bánya végezte annak Idején. De a főmérnök már nincs itt. A „régi edző”- elment. A távlati fejlesztési tervbe beírták évekkel ezelőtt. hogy az oroszi bánya és órcelőkészitő 210 ezer torma termelésre képes. Erre kell felfejlődnie. Mellesleg: termelj; már évi 194 ezer tonnát is. Az irreális követelmény viszont elriasztotta a főmérnököt. A műszakiak közül még többen hiányzanak, mint amilyen arányban a bányászok köréből: ötven. százalékúk. Elmennek, mert máshol jobban tudnak keresni. Az egyik osztályvezető máshol előadóként többet kap: például. Persze, ez egy ördögi kör, ha úgy vesszük. Csökken a termelés, kevesebb a jövedelem, elmennek az emibe- • rek, tehát tovább csökken -a- 4ermelés, még kevesebb lesz a jövedelem, még inkább elmennek az emberek. — A bérezésen kellene változtatni, versenyképesnek kellene lennünk a mélyművelésű szénbányákkal. — Ez nagyon reális igénynek látszik. Ugyanakkor az ércbánya vállalat többi üzeme nagyon szép nyereséget tudott produkálni. Pedig a bérezés náluk is az, mint itt. — Igen, de kérdés, milyen módon tudnak termelési értéket előállítani. Űgy-e, hogy néhány rakodógéppel homokot bányásznak ki, és ezt jó pénzért értékesítik szerte Európában, vagy úgy, hogy a vizes magazinfejtésekben kis gépek segítségével kell nagy erőfeszítéseket tenniük. 4. ,A gyöngyösoroszi Mátrai Mű több millió forintnyi nyereséget produkált tavaly. Ez a tény önmagában is azt mutatja, hogy a tenni akarás nem hiányzik náluk. Erre a körülményre büszkék is, lehetnek is rá büszkék. — Azt szokták rám man- d3.nl hogy én pesszimista vagyok — halljuk Flórián Gusztávtól, a mű igazgatójától. — Pedig ez nem igaz. Nem riadok vissza a kockázatvállalástól, ha az sikerrel ' kecsegtet. Készítettünk egy intézkedési tervet is, hogy a belső tartalékokat feltárjuk. Ebben közreműködött a vállalat is. Most mindent megteszünk, hogy ezt a tervet teljesítsük. — Mit lehet csinálni azért, hogy a létszám növekedjék? — Az utánpótlás biztosítására a vájártanulóknak, a kommunista műszakok után járó pénzből, még mi is mintegy ötszáz forintnyi ösztöndíjat tudunk adni, az állami ösztöndíjon felül. De nagy szükségünk lenne lakásokra is, amikkel vonzani tudnánk a bányászokat hozzánk. Azonnal a takaró és a nyújtózkodás példázata jut az ember eszébe. De mit lehet saját erejükből tenniük a létszám növeléséért? — Egyetlen reményünk a toborzás. Bízunk benne, hogy ez sikerrel jár majd. A gyöngyösorosz! ércbánya „ügye” már eléggé krónikussá vált. Sok energiát visz el különböző szervek különböző beosztású dolgozóitól. Mintha nem kívánatos ideggóccá nőtte volna fel magát. Ellentétes nézetek, következtetések és magyarázatok táptalaja lett. Kérdés: meddig lehet ezt még így fenntartani? Semeddig. Ha másként nem, a felettes fórumokon kell közös nevezőt találni a Mátrai Mű és az Országos Érc- és Ásványbánya Vállalat eltérő álláspontjának összehangolására. Mert ha azt nem nézzük — pedig ez sem mellékes körülmény —, hogy több száz ember- és család életkörülményei függnek az oroszi ércbánya jövőjének kibontásától, .marad” a népgazdasági érdek, ami ellenkezik az utóbbi idők és a mai helyzet általános jellemzőivel. Az egyetlen és a legfőbb cél: a megoldás mielőbbi megtalálása és minden erőnek az ebben az irányban való összefogása. G. Molnár Ferenc Akik a* ®gri vasutat villamesitiák „Visszajött a régi gárda..,’1 mm Bodnár László és Rácz Miklós szereli fel a tartószerkezetet. A vágányokon délelőtt csak üzemi vonat jár. Nagy- tályán találkoztunk vele, éppen egy kimaradt oszlopot állítottak a helyére. Mert egyébként a február 18-i kezdet óta már sokkal előbbre tartanak, Füzesabonytól An- dornaktálya-felsőig több mint százötven vezetéktartó oszlopot állítottak fel a MÁV Felsővezeték-építési Főnökség dolgozói. — Két hét múlva már Eger alatt leszünk — fogadott Kertész Zsolt építésvezető, aki a munkában részt vevő nyolcvan embert irányítja. — Rajtunk nem múlik, hogy akár a vállalás idejét, a vasutasnapot is megelőzve, befejezzük a munkát. Nagyon jó együttes dolgozik itt, s a gyors szállításhoz, anyagbiztosításhoz megkapunk minden segítséget. Miben áll ez a segítség? Néhány szocialista brigád szerződést kötött, hogy közös ügynek tekintik ennek a 17 kilométernyi szakasznak a villamosítását. A helyszínen szerelők Petőfi és November 7 brigádja, a Rákoson levő központi műhely Április 4. brigádja, a 1 kőbányai központból a Karikás Frigyes brigád, a műszakiak Jedlik Ányos brigádja és a miskolci III. forgalmi osztály Haladás brigádja vállalta, hogy a nem várt akadályok leküzdésére együtt, azonnal cselekszenek. Hogy. voltak-e már ilyen nem várt akadályok? — A döntés, hogy itt villamosítunk, nemrég született, így az előkészületek is nagyon gyorsan történtek — mondta az építésvezető. — Tervkészítés, alkatrészgyártás, s egy sor más feladat ilyen gyors teljesítése csak a legnagyobb összhangban lehet. Eddig . rendben ment minden. Az oszlopokat többek között a gyöngyösi kitérőgyártó üzem szállította nekünk gyors megrendelésre. A kis üzemi vonat mintaszerű szervezettséggel dolgozik. A „munkásszállás” után víztartálykocsi, aztán vagonok tele sóderrel, cementtel, majd a betonkeverő következik, végül az oszlop- állítá daru. Az előre kiásott gödörbe tíz perc alatt elhelyeznek egy oszlopot. Akik itt dolgoznak, a közvetlen irányítást kivéve, mind betanított munkások. Szilágyi Lajos csoportvezető „Petőfi” brigádjával találkoztunk a vonal mellett. Mindegyikük régi munkás a vasútnál. — Ide már néhányan úgy jöttünk, mint ismerős vidékre — mondta —, hiszen itt voltunk^ már akkor, amikor 1962-ben a füzesabonyi vonalat villamosítottuk. Azóta bejártuk az országot, ezelőtt például a békéscsabai vonalon dolgoztunk. — Igaz, hogy van nálunk fluktuáció — vette át a szót az építésvezető —. hiszen nem is várhatjuk minHogyan dolgoznak a munkaügyi döntőbizottságok a megyében? A FÉL ESZTENDEJE alakult Heves megyei Munkajogi Bizottság első feladata az volt, hogy széles körben tájékozódjék a munkaügyi,döntőbizott-' ságok tevékenységéről, és ja- ' vaslataival segítse a jobb eredmények elérését. Nos, mint erről a testület napokban tartott ülésén értesültünk: az aktivisták eleget tettek megbízásuknak. Milyenek a tapasztalataik? Ahogyan az elmondottakból — egyebek mellett — kitűnt: a különben sem éppen „hálás” munkát még ma is különféle gondok nehezítik. A tárgyi, személyi feltételek most sem mindenütt kielégí- tőek. Egyik-másik döntőbizottság elnöke, tagja — enyhén szólva — nem áll a hivatása magaslatán, ráadásul nélkülözi a szükséges szak- irodalom kiadványait, a könyveket, hivatalos lapokat is. Az ügyviteli teendők ellátására, a gépelésre a vállalatok egyszerűen „elfelejtettek” állandó dolgozót kijelölni, s így a segítség csak szívességből történik, több esetben pedig nincs helyiség a tárgyalások lefolytatásához. Mindez természetesen érezteti a hatását. Nem lehet csodálkozni egy-egy helytelen döntésen, vagy azon, ha az ügyintézés hosszúra nyúlik, s ennek során egy-egy téma esetleg elsikkad vagy megakad valahol. SZERENCSÉRE NEM általánosak az említett hibák, sőt összességében elmondható, hogy Heves megyében is javult a döntőbizottságok munkája. A bizottságok elnökeit, tagjait a gazdasági vezetők nem tekintik valamiféle okve tétlenkedő kollégának vagy éppenséggel ellenségnek: a határozatok megalapozottat) bak, a korábbinál jobban megfelelnek a jogszabályoknak. Ennek ellenére azonban tavaly is 566 esetben fellebbeztek a panaszosok az Egri Munkaügyi Bírósághoz — igaz, hogy harmadrészben alaptalanul. Figyelmet érdemel ugyanekkor, hogy a bíróság elé vitt ügyek túlnyomó része a dolgozók személyi és anyaga felelősségre vonásával, leltárhiányért, raktárhiányért történt elmarasztalással, illetve balesetekkel, foglalkozási betegségekkel kapcsolatos, míg a kisebb része a szabadsággal, tanulmányi szerződésekkel és kedvezményekkel, munkakönyvi bejegyzésekkel foglalkozik. Vissza-visszaté- rő témák ezek, ami feltétlenül az ide vonatkozó rendeletek, előírások tökéletesebb ismeretét sürgeti a panaszosok és a döntőbizottságok számára egyaránt. IGAZAN CSAK helyeselni lehét a törekvéseket, miszerint feledtetni akarják a tapasztalt hibákat, hiánvoscá- gokat Egyre rendszeresebb a döntőbizottsági munkuuan résztvevők képzése, továbbképzése, ami különösen a nem vezetői posztokról bevont dolgozók számára előnyös. Kétségtelenül hasznos az oktatás, a tanulás ezen a 1°- létén is, de még célravezetőbb lenne, ha az eluaüusoic nem annjnra a régebbi „tananyagot”, módszereket ismételgetnék, hanem több újat nyújtanának a hallgatóknakÖrvendeies, hogy az annyi mással is elfoglalt vezető beosztású dolgozók helyett egyre sűrűbben próbálkoznak a döntőbizottsági munkában a beosztottakkal, a' szakmunkásokkal, a betanított munkásokkal, az adminisztratív alkalmazottakkal is. S a kiválasztottak csaknem fele középfokú, 17 százaléka felsőfokú végzettségű. A munkahelyi panaszok intézése, a viták rendezése mindenütt hozzáértő, lelkes embereket igényel — a feladatot sehol sem szabad félvállról venni, mellékesen kezelni. S tekintve, hogy társadalmi munkáról van szó: segíteni, támogatni kell mindenült a tisztségviselőket, az aktívákat. Kísérje figyelem, érdeklődés és elismerés is a döntőbizottsági tevékenységet! MERT A KELLŐ felkészültségű és megfelelően ösztönzött szakemberekkel válhatnak csak igazán eredményes testületekké a bizottságok — olyan fórumok! V amelyek iránt mindemé' őszinte bizalommal vannak. (Foto: Puskás Anikó.) denkitől, hogy állandóan «z országot járják. De a régi gárda az megmarad. Nem keresnek - rosszul, de meg is dolgoznak érte. Két napja például négyen jelentkeztek munkára innen a környékről, másnap egyet már nem láttam közülük, utána a másik három is eltűnt. Hát ezekkel nem menne az építkezés ... Füzesabonytól indulva már elkezdték a tartószerkezetek felszerelését is. A szerelőkocsin Papp László brigádját találtuk. — En itt lakóm a közelben — mondta a brigádvezető —, Adácson. 21 éve dolgozom a vasútnál, 1960-ban hoztuk létre a brigádot. Jó gárda, sok a fiatal ió. Ök talán még jobban szeretik ezt a vándorló életet. Papp László a békéscsabai vonal átadásakor kormánykitüntetést kapott. Megnéztük a csapat „főhadiszállását” is, Füzesabonyban. Szépen berendezett lakókocsiba térnek ide esténként a napszítta munkások. A kultúrkocsiban televízió várja őket, minden este meleg ételt kapnak. Haza, a családhoz minden hét végén jutnak el. A lakókocsik már komfortosak: vízvezetékkel. mosdóval felszereltek, s fürdőjük is van. Munkájukat, igyekezetüket látva, megérdemlik ... S végül egy hír az építkezésről: megkezdték az úgynevezett „négykilences”, különleges fémtisztaságú rézvezeték kifeszítését. Ez ad majd áramot a vonatoknak; nagyszerű kollektívák közös munkája nyomán. (hekeli) iRterunion-kláSIstás Négy vidéki vas-műszaki nagykereskedelmi vállalat importjoggal is felruházott egyesülése, az Interunion kedden kiállítást nyitott, amelyen a mintegy 70 féle Indiából származó termék, híradástechnikai cikk, háztartási és ipari tömegcikk látható. Ezeket a termékeket megvásárlásra felkínálják a vas-műszaki szakma többi vállalatának. Az egyesülés indiai kapcsolatai 1973-ban kezdődtek. Elsőként az Indiában működő Philips cégtől vásároltak 7000 olcsó, jó minőségű tranzisztoros rádiót, és 2000 sztereo lemezjátszót, összesen 12 millió forint értékben. Az. idén további 17 000 tranzisztoros rádiót hoznak be a távoli országból. &V' l m&rdm §&* szeré» 9
