Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-23 / 70. szám

I

MM Urdus. Szürke 'ka

íWM hú9ös böjti nap, fény «a. zöld nélkül, minden olyasmi nélkül, ami kitéphetné az unalomból a négy fiúi és kielégíthetné változatosságot is izgalmakat sóoárgó határozatlan, ám eleve* vágyakat. Egyetlen szórakozásuk az, ama most csinálnak: üldögélnek a megfeketedett, kidőlt deszkikerítéseu,

amely egy romhalmazt és egy elhagyott házat vesz körül.

Ez az egyetlen szórakozás, amelyet , ezen a napom találhatták magáknak. Csak azt tudják, hogy elégedetlenek; se nem éhesek se nem szomjasak, de ká vámosiak mindenre; még ha nem is tudnák meg- mondani, mire sóvávs^wak, ás hogy hányféle vágyak van. És mialatt üldögélnek az egyikük lassan és hangosan, mesél

A szőke hajú, rövidlátó apró fiút egy regény hőse titán éleknek hívják Tehetős szülei vannak Szenet olvasni, és minden zsebpénzét ötfilléres ponyvaregényekre költi; él tudja mesélni, amit olvasott szépen és hűen, semmit sem változtatva meg; «tätige* élvezettel mesét, olyan élvezettél hallgatják * barátai, és komolyan hiszik mindazt, nekik, mem is nem, hogy Alak olyasmit mesél, amit mások találtak ki és irtok meg. Mert ez igazság az, ami « legkevésbé hasonlít az igazságra, és mindig ott van, ahol az emberek hinni akarják A lényeg az, hogy ebben az unalomban akad valami, ami fel tudja izgatni és meg tudja mozdítani a képzeletet, valami más, mint ez a szürke délután a kövektől feltúrt meredek «teán, a megroskadt kerítés met- **

IVO ANDMC•:

9

HAZUG

** belgrádi PoUttkábu« megjelent egyik iMM áráéinak - a „Jelek az «tos” egy részletének — közreadásával adózunk a napokban elhunyt Nebel-dljas Jugoszláv író emlékének.

Káéban «cafata jMmitae- nek a keUematlemoégek amelyek gyakran elrontják még ezt a szegényes

örömet is. A fiúk között mindig vannak olyanok akik félbeszakítják a mesét, vagy hozzátesznek valamit, és igy széttörik az illúziót, amelyet keltett. Egyszer egy koravén szkeptikus, aki szeret köz beszólni és mindennel vitatkozik, máskor valaki a született fantaszták és ha zudozók közül, akik mindjárt azonosítják magukat az elbeszélés hősével, kt- aajátítják • hőstettét ét arra törekszenek hogy — ha már tettekkel nem tudják — szemtelen hazugságaikkal múlják felül

Egyik is, másik is nyo masztó és kellemetlen, mert elrontja a játékot és zavarja az élvezetet

Ezen a napon ezt • szerepet egy bizonyos Cáre- vics vette át, a kávéház tulajdonos fia, akit régtől fogva hencegönek és nagy hazugnak ismertek egy kövér, erős fiú, akinek nagy kék merev tekintetű szemében természetellenes fény csillogott

Alek szépen és ihletet ten mesélt egy itáliai banditáról aki valójában • gazdagok ostorozó ja és az igazság a az árvák oltal- mazója volt Erődbe zárták a mar settle-i öböl egy sziklás szigetén, ám síita

etttt ^férészelnim m 'bőr- tönablak rácsait is nagy magasságból a tengerbe vetette magát ahonnan jószívű halászok mentették ki és vitték át a szárazföldre.

Amikor Alek befejezte az elbeszélést, a fiúk az álmélkod&stól némán néztek maguk elé. Egyedül Cárevics állt fel hirtelen, egy pillanatig valahová a messzibe tévedt aztán mesélni kezdte, hogy amikor a nyári szünidőben Hercegovinában volt a rokonainál 6 még magasabbról ugrott be a Neretvába, s valamilyen kitüntetést is kapott ezért Lassan mesélt, nem meggyőzően, erőlködve kereste a még nagyobb szavakat a hőstett eesetelésére, amelyet soha senki nem vitt véghez és amelyet abban a pillanatban talált kt A fiúk egy darabig zavartan hallgatták, ám Alek hirtelen felemelkedett, odalépett hozzá, mintha meg akarná ütni, de ehelyett rekedten és keserűen csak azt mondta:

— Miért hasadsz*

Es kétszer megismételte ezt a kérdési amelyet úgy mondott lei, mintha a szánalmas Cárevics fölé és mögé irányozta volna, valahová a távolba, mintha a hazug világ minden hazugságának címezte volna. Aztán hallgatott egy darabig, szemmel láthatóan nem várt választ Majd közelebb lépett Cárevies- hez, és ■ a szemébe nézve, valamivel halkabban, egy csöpp melegséggel és szinte részvéttel a hangjában igy szólt:

— Mit hazudsz, szerencsétlen?

Ezt mondván hátravetette a fejét és pápaszemének nedvességtől harmatos üvegén megcsillant a látóhatár alján lebukó nap bágyadt fénye.

Szerbből fordítottas

Zahemszky László

M * I

így szovjet katonaművész nai

TENISZEZŐK (Fotó: TASZSZ—MTI—K$.)

Sosztakovics Michetangelóról

Moszkvában, » konzervatórium kistermében adták oló első Ízben Dimltrij Soszta- kovicsnak Michelangelo Buonarroti szövege nyomán, nagybőgőre és zongorára Írott szvitjét. Sosztakovics új müvét a moszkvai Nagy Színház egyik legkiválóbb szólóénekese, Jevgenyij Nyesztye- renko adta elő.

„Mindenkor Miehalengele nagy tisztelője voltam — mondotta Sosztakovics a TASZSZ tudósítójának. —

Költészetében vonzott a filozófiai mélység, a humanizmus, vonzottak a művészetről és a szerelemről hangoztatott emelkedett eszmék.

— Szvitemben Michelangelo nyolc szonettjét és bárom más versét használtam fel — mondotta a továbbiakban. — Vanak köztük lírai és tragikus tartalmú művek, valamint két Dantét dicsőítő, lelkes hangú himnusz, amelyek szövegét kérésemre Andrej Voznyeszenszkij fordította le,

Sosztakovies befejezésfii elmondta, hogy nagyon elégedett Jevgenyij Nyesztye- renko szép előadásával, s Őszinte őröm és nagy meg- tisztelteié® számára, hogy e* a kitűnő művész vállalta # szvit bemutatását.

1945 tavasza. Budapesten kezd moccanni az élet. Vérszegényen, erőtlenül, de nagy akarással.

Egy szovjet tiszt csodálattal figyeli a konok nékife- szülést, a sápadt, de mosolygó arcokat Itt is, ott is elidőzik, közben jegyezget rajzol...

Kíváncsi tekintetek kísérik a katonaművészt, akiről nem tudják, hogy V. A. Kokorin, a Vörös Hadsereg főhadnagya, részt vett a Budapest felszabadításáért vívott harcokban, s megszerette a várost Élményeit benyomás sait frissiben örökíti meg,

„Életem végéig őrzöm azt a szavakkal kífejezhetetlesi érzést, amely eddig Lgningrádban, Herszonban, Berlinben, Vilniusban és most Budapesten ragadt magával.”

A romba döntött házak, feldúlt utcák láttán ezt írja'.) „Budapesten egyetlen ház sincs, amely ne viselné a háború nyomait” — majd hozzáfűzi — „és mégis a gyönyörű épületek városa maradt, olyan város, amely évszázadok történetét tárja fel, a csodálatos hidak városa, a szép (de nem kék) Duna partján”.

Egy virágárusnőt a kávéház ablakából rajzolt le Amikor vázlatával elkészült, kifizette kávéját és induin' készült. „A pincémé sietett hozzám és átadott egy szál vörös rózsát:

— Ezt küldte hálája jeléül a virágárusnő.

Ekkor értettem meg, hogy a romok között, a háború dúlta városban is tovább él a szép iránti vágy. Éreztem: szükség van rám.”

Felvillantja az ócskapiac színes, bizarr képét, s naplójába bejegyzi: „Egy nagy darab, szép arcú nő, bőszoknyában, papírcsákóval a fején, meleg ételt árul: bablevest tésztával, kegyetlenül megpaprikázva. Éhes voltam. Ilyen jót életemben nem ettem!”

Tekintete vissza-visszatér a szívszorító látványra. Nem csodálkozik, hogy „.. .a budapestiek nézik a szétrombolt Budát, a szomorúan csüngő hidakat. Hirtelen, hogy nincs többé az a csodálatos Budapest, amelyet any -/ nyira szerettek, amelyre oly büszkék voltak.”

V. A. Kokorin ma 68 esztendős. Moszkvában él. a Szovjetunió Képzőművészeti 'Akadémiájának l&velfcő tagja, személyes naplóját, rajzait, amelyeket szeretettel őriz. — elküldte a Budapesti Történeti Múzeumnak, hdgy sok más emlékkel együtt ez is a 30 évvel ezelőtti tavaszt

idézze.

(M. E.)

V

alahol Budapest határ« félé szálltam 1« arról a teherautóról, amely Szegedről hozott A* elfordult valamerre, én meg gyalogosan jöttem tovább. A várasba, szüléimhez, lánytestvérerv hez — háború után.

Sütött a nap, ragyogó, szép idő volt De mégis szorongást éreztem a torkomban. Mert odébb égnek meredő romfalakat pillantottam meg, s egy szabadba nyíló szobát melynek egyik felében még ott állt a bútorzat az ágy, az éjjeliszekrény, egy üres virágváza, de a szoba másik fele eltűnt és összevegyült lent a romok közt más bútorokkal, más virágvázákkal. S akkor nyilait belém a gondolat vajon kit találok odahaza, találok-e egyáltalán valakit találok-e házat Van-e asztal, ahová letehetem majd azt a nagy kerek cipót és hosszú szál kolbászt, amit a táskámban hoztam, mert Szegedre az a hír érkezett hogy Budapest felszabadult de nincs mit enni. Pedig úgy örültem már, hogy meglátom őket és letehetek valamit az asztalra, és majd nézem, hogyan Iakmároznak. Habár nem voltak soha nagy étkűek. Anyám kicsi, sovány, mint egy madárka, szép, csodálkozó szemével, ahogy gyakran rábámult a világra. És apám is sovány volt mindig. Sohasem ettünk túl sokat és én is sovány voltam. Azt hallottam otthon, hogy a sok evés nem egészséges. És mi nagyon egészségesen éltünk.

De fiatal voltam és jó erőben. Szeged minden pusztulás nélkül szabadult fel és volt mit enni. A Délmagyaronszág munkatársa lettem, ez volt a felszabadult ország első napilapja. Én voltam, úgy emlékszem, a legfiatalabb ott És már nem szakadt ruhában, lyukas cipőben lépegettem Budapest felé az úton. Igazából el 6em tudtam képzelni, hogy nem találom otthon őket a földszintes lakásban.

ORVOS LAJOS:

Kenyeret viszek haza

S mert magam Is megéheztem,

elővettem egy magam készítette szendvicset két kenyér közt kolbászt És enni kezdtem.

Arrafelé földszintes házak álltak. Azok is rongál tan, sebesülten, megvakított ablakszemekkeL De mégis álltak.

S akkor az egyik kerítés előtt észreveszek egy kisfiút Foltozott szürkéllő ingben. Ahogy szájtátva néz rám. Olyan nagy szemeket mereszt sötét szeme volt, hogy majd lenyel. A szendvicsemet nézte, a számat, de nem szólt csak nezett, és ez még borzasztóbb volt

Cn is átéltem szörnyűségeket “ de ez valahogy más volt Ez a most csöndes út a csöndes házzal, ezzel a néma gyerekkel. Valami fojtogatni kezdte a torkomat, mintha sírni akarnék. Pedig nem akartam, mondtam már, hogy sokat átéltem én is, fiatal voltam és elég erős.

De ebben a helyzetben mégis afféle tehetetlen gyereknek éreztem magam. A néma jelenetekre még talán érzékenyebb vagyok, mint a hangosakra Ez természet dolga. Szinte rákiáltottam:

— Mit nézel úgy?

Nyelt egyet, s ő is kérdéssel válaszolt:

— Mit eszik?

Pedig jól látta, hogy kenyeret eszem, e a kenyér között kolbászt. Hiszen majd elnyelt a szemével. És mégis ezt kérdi!

Annyira érzékeny vagyok ilyesmire, hogy rá kellett förmednem.

— Nem eszem semmit! Te eszel!

S persze, hogy odanyomtam a

kezébe a kövér szendvicsemet, a

két fél karéj puha kenyeret a kol- bászkatikákkal.

ű hozzá sem nyúlt, csak visítva berohant vele az udvarba. Mintegy varázslatra kinyílt a konyhaajtó. Három másik masza- tos gyerek rohant elő, két kisfiú és egy kislány, és amikor meglátták testvérük kezében ezt a csodálatos étket, visítva rárontottak és tépni kezdték egymás kezéből.

Egy asszony is kiszaladt erre a konyhából, nyilván az anyjuk, és én is utánuk eredtem az udvarba. Nehezen szétválasztottuk eket. Az asszony bizony rájuk is csapdo- sott, de fel sem vették.

— Nem szégyellitek magatokat! — kiabálta. — Hát így kell bánni az ennivalóval! — És maga is nyeldekelve nézte a sárga kenyérbelet és a piros karikákat. Pedig az már meghengergett a földön.

A kiabálásával jobban megfélemlítette őket, mint a csontos kezével. S akkor lefúita a kenyérről a homokot, megpróbálta összerakni a darabokat s azt mondta csendben:

— Majd elosztom nektek. De

kell a nagyapátoknak is. j

És felém fordulva:

— Beteg öregember. Már el sem tudja hagyni az ágyat. Menjünk be a konyhába!

B

eléptünk. Nem szólt egyikünk sem. Fogott egy kést és ötfelé szabdalta a szendvicset; az asztalon. Magamagát kifelejtet te, de így sem jutott sok egynek- egynek, úgy két-két harapás.

S akkor eszembe jutott, hogy van még nálam épp elég kenyér meg kolbász, és kinyitottam a táskámat. Elkértem a kést áz asszonytól és levágtam a jó felét Aztán a kolbásznak is.

Az asszony elkezdett szipogni.

— Teremtőm, hogy köszönjük neg magának? Egy kis borral, ha megkínálhatnám legalább. „ „ de nincs idehaza,

A*A»A»AWWW - V.

, — Ha egy jó pohár vizet adna, az most jobban esne — mosolyogtam el magam.

Rohant a szekrényhez, kivett egy tiszta poharat, de azért még újra lemosta a csapnál, fényesre törölte és úgy eresztette belé a vizet. A szegényes lakásban ez volt most a legtündöklőbb tárgy, ahogy csillogott-ragyogott és hullámzott benne a tiszta víz;

— Inna még eggyel?

— Innék.

Akkor újra teletőltötte, és úgé nyújtotta át nekem, mint legbecsesebb kincsét De ettől a friss víztől már én is megéheztem.

— Eszem én is egy keveset — jegyeztem meg.

— Tessék! — kapta fel a mtg- maradt darabot az asztalról, amit meghagytak a gyerekek. Sovány arcocskájuk olyan volt vékony testükön, ahogy tömték magukat, mint egy léggömb a eémaszálon. De most is azt a kenyeret nézték, amit anyjuk a levegőbe emelt, nézték némán, le sem vették róla a szemüket.

— Hagyja csak! — mondtam — Nem eszem meg a magukét.

És elővettem táskámból a kenyér meg a kolbász másik felét. Falatozni kezdtem én is. Ő közben a tányérra tett egy jő szelet kenyeret meg egy darab kolbászt és ragyogó arccal beszaladt vele a szabába. Az apjához.

Aztán kijött és akkor biztattam őt is, hogy egyék, ö is nekilátott.

ami megmaradt az elemózsiá- bői, már nem csomagoltam el. Nem bírtam. Mert azok a gyerekek bármennyit is ettek, még- mindig az asztalon heverő kenyeret meg kolbászt nézték. Szótlanul. Mint akiknek semmi sem élég.

— Hogyan köszönjem meg magának? —- kérdezte szinte kétség- beesetten tőlem az asszony, amikor felálltam,,

*— Sehogy! .— feleltem. A sors hozta így

— Köszönjetek! —- kiabálta,

S akkor a gyerekek, kórusban:

— Kézi tcsókolom!

Kijöttek utánam mind a kapuig, de már nem beszéltünk. Megindultam az úton. Egyszer még visszanéztem. Ott álltak némán, anyjukba kapaszkodva És néztek utánam.

Mentem, mentem, most már én is jóllaktam, és úgy dél tájban érkeztem a házunk elé.

Az ablakok helyén deszka, az üveg kitört Egyszerre ugrottam fel a négy lépcsőn, és már-szaladtam is a földszintes lakás ajtaja felé. De a .konyhaablakon zörögtem be, mert zajt hallok bentről. Vajon ki jön ki?

A lánytestvérem.

Jaj, Lajos! — kiáltja.

Ég beszalad. Én meg lépkedek utána. Be a konyhába. Anyám rámborul, el sem enged. Apám barnán és nagyon-nagyqn soványan egy kis széken ül és a lábát mossa. Nemrég hozták haza a kórházból. Megcsókoljuk egymást és mosolyog rám. Beesett arcáról annyit olvasok ki, hogy nem is kérdezek hamarjában semmit. Mossa mossa a lábát és szüntelenül mosolyog rá n. Egy, egész világ fér bele az éles mosolyába, minden szörnyűségével és minden boldogságával. •

— Mit cipelsz, fiam, ebben a nehéz táskában ’ — kérdi egyszerre csak anyám.

Elnevetem magamat.

— A pizsamámat, a szappant, meg a fogkefét Üres jóformán a táskám. Hoztam pedig egy szép nagy cipót:, meg egy ’hosszú szál kolbászt nektek, de Pest határában odaadtam egy családnak. Egy csomó éhes gyerekük van.

Néztek rám ragyogó arccal. Hitték is, meg nem is. Hiszen ismertek. Tudták, hogy nagyon jó szívem var. de azt is, hogy nagy a képzelőerőm is. Meg kicsit olyan tehetetlen vagyok. És biztosan hoztam is volna, de talán nekem sem volt

Anyám főzött malátakávét és én is kaptam egy csészével.

7.\‘,VvVWvWW fvVVV\AtVWVVVVVV\AvVVVyVVVVíVVWS^íS»«'