Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-23 / 70. szám
Kádár Jánon kongresszusi vitamáró beszed* {Folytatás a 4. oldalról.) mert sajnos itt egyelőre néni kell tartanunk a „túlteljesítéstől”. Nem szabad megelégednünk az eddigi eredményekkel. Jómagam ahhoz a felszólalóhoz csatlakozom, aki azt mondta: nem azért beszél a nokér- désről, mert az ENSZ határozatot hozott a nők évéről, hanem azért, mert ez társadalmunk — es hozzáteszem: szocialista forradalmunk egyik alapkérdésé. Régi marxista tétel: egy társadalom haladó jellegét megbízhatóan le lehet mérni azon, hogy milyen ott a nők helyzete. Minthogy a szocialista társadalom a leghaladóbb társadalom, ennek a nők társadalmi helyzetében is megfelelően meg kell mutatkoznia. Szólni kívánok a szocialista ifjúság kérdéséről is. Mély meggyőződésem — és ezt a kongresszuson elhangzott vélemények alapján is állíthatjuk —, hogy a legutóbbi négy-négy és fél esztendőbe» javult az ifjúság körében végzett munka. Nemcsak azért, mert megszületett az ifjúsági törvény, amelyre saikség volt, s amely számos konkrét rendelkezést ír elő, hanem azért is, mert előbbre jutottunk »* Ifjúság reális megítélésében. Szeretnék itt ahhoz, a vitában megfogalmazott gondolathoz kapcsolódni, hogy az ifjúság kérdéseivel nem absztrakt módon, hanem osztálymegközelítés alapján, marxista módon kell foglalkozni. Ha nem így szemléljük az ifjúság kérdését, sehová sem jutunk. Akik ilyen kérdésekkel foglalkoznak, a rómaiaktól, a görögöktől fennmaradt több mint kétezer éves írásokból tudják: rendszerint idősebb emberek körülbelül úgy nyilatkoztak az ifjúságról, hogy „korcsot sul, élvhajhász, nem tisztelt az öregeket...” A szöveg — úgy látszik — azóta sem Bokát változott. (Derültség).—-A >- nemzedékek között a viseletét, az öltözködést, á frizurát és egyebeket illetően természetesen mindig lesznek viták, ellentétek, s lehet, hogy a nyolcvanvalahány éves ember szemében a tizenkilenc éves fiatal élvhajhász ... (Derültség). Nekünk azonban az ifjúságot aszerint kell megítélnünk: hogyan teljesíti alapvető kötelességeit, hogyan tanul és dolgozik, hogyan foglal állást a társadalmi kérdésekben, milyen a magatartása. Gyakran látni olyasmit a fiataloknál, ami ilyen vagy olyan szempontból nem nagyon tetszik az embernek. Ha azonban valaki felmérné, hogy a kongresszusi és a fel- szabadulási munkaversenyben született vállalásokból és eredményekből az ifjú korosztályhoz számítók menynyit teljesítettek, azt hiszem, meglepődne, hogy mi- r lyen nagy ez a rész! Ez a döntő az ifjúság megítélésében. Nem arról van szó, hogy a hibák láttán hunyjuk be a szemünket. A pártnak, a társadalomnak, az iskolának, a munkahelynek, a Családnak állandóan, rendszeresen és megfelelően kell foglalkoznia a fiatalokkal. Azt hiszem, a saját környezetében is mindenki tapasztalhatta, hogy ha a fiatalt komolyan veszik, akkor komolyan megfelel a bizalomnak. Ha viszont eleve úgy ítélik meg, hogy nem komoly ember, akkor megmutatja: tud ő nem komoly is lenni. Itt is érvényes a kölcsönös bizalom! (Taps). Úgy vélem, ezen a téren is előbbre jutottunk, s az a feladatunk, hogy erőteljesen folytassuk az ifjúsággal való rendszeres és megfelelő foglalkozást. Az ifjúsági törvényt végre kell hajtanunk, előírásainak érvényt kell szereznünk. A neveléssel és a képzéssel cl kell érnünk, hogy az új magyar ifjúság képes legyen megérteni azokat * célokat, amelyekről most a kongresszus határos, és kész legyen szoknak s meg valósítására. Azt tartom, hogy ennek a legfőbb pedagógiai „receptje” a megbízatás, a feladat, a munka. Mindenki tudja, még a kisgyermek is milyen boldog, ha az édesanyjától bármilyen csekély megbízatás: is kap, es azt teljesíteni tudja. Körülbelül így és ezáltal nő, fejlődik a gyermek, még inkább a fiatal ember. Bátran es bizalommal adjunk; feladatokat a fiataloknak! Az egyik szocialista országból nemrég küldöttség járt nálunk, és fölkereste a;: egyik nagyüzemünket. A látogatás során a vendégek elismeréssel mondtak, hogy milyen erős kollektíva dolgozik ott. Nem nevezem meg ezt a kollektívát, nehogy a fejébe szálljon a dicsőség. De nyolc évvel ezelőtt láttam én az; a kollektívát igen gyengének: is. Hogy mitől gyógyultak: meg? Azok az emberek olyar, nagy feladatot kaptak, hogy amikor először meghallották, majdnem elájulták. (Derült- ség). Aztán megküzd öttek a feladattal, felnőttek hozzá, én most szinte rá sem lehet ismerni erre a sokezres kollektívára. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusit harcba, munkába hív közös célunk, a fejlett szocialista társadalom építésére. Erre a nagy feladatra felkészült, én érett a magyar munkásosztály forradalmi élcsapata, u Magyar Szocialista Munkáspárt, érett a munkásosztály , érett az egész magyar nép. (Nagy taps). Fél éve, vagy még korábban, mielőtt a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei nyilvánosságra kerültek volna, különféle találgatásokat lehetett hallani, főként Nyugaton, de még nálunk is mi lesz az MSZMP politikájával? Folytatódik? Változik, nem változik? Ha igen, mi és hogyan? Nos, azt gondolom, a kongresszusi vita világos választ adott árrá, hogyan álakul a jövőben « Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának fó irányvonala. Az első es legfontosabb ami már a vitából, minden felszólalt kongresszusi küldött állásfoglalásából kivilág lőtt: a Magyar Szocialista Munkáspárt a marxizmus—leninizmus alapján folytatja eddigi szocialista, kommunista, internacionalista, a nép érdekeinek megfelelő politikáját. S ez lesz a kongresszus leg főbb. legfontosabb döntése. Ez a politikai fő irányvona. tovább fejlődött és gazdagodott a kongresszusi előkészü letek időszakában és a kong resszus munkája során is. A kongresszus egyik szünetében alkalmam volt' ta lálkozni a meghívott közéleti személyiségek egy csoportjával, közöttük jó néhány par ton kívüli szövetségesünkkel, barátunkkal és küzdőtár sunkkal. A beszélgetés során szóba hoztam azokat a men demondákat, amelyek szerint „megkeményedik” a párt vonala, meg hogy valami „új diktatúra” jön. Megnyugtattam őket: nem jön semmiféle új diktatúra, marad a régi, a proletárdiktatúra. (Derültség, taps.) Ennek mai gyakorlatát már körülbelül 18 éve mindenki tapasztalhatja. Az emberek ismerik, látják és tudják, hogy ez nem rossz diktatúra. Szabadon lehet benne élni, alkotni, e becsületet szerezhet magának minden tisztességes .ember. A kongresszusi vitában megfogalmazott igény az, hogy pártunk kövesse fő politikai irányvonalát, és annak ^lapján folytassa, és fejlessze tovább eddigi politikáját, kiegészült egy másik, nagyon határozott igénnyel: a politika egységes értelmezésének, egységes és következetes végrehajtásának követelményével. A kongresszusi vita azt is bizonyította, hogy a Központi Bizottság a gazdasági és kulturális építőm un káról helyes. értékelést adott, és reális. megvalósítható célokat ajánlott a kongresszusnak. Mindent meg kell fennünk, hogy teljesítsük a gazdasági, a kulturális építőmunkának, az életszínvonal alakulásának 1975. évi tervét. Ismételten javasolom, hogy a kongresszus erősítse meg az új ötéves terv fő irányszámaik A részletesen kidolgozott, új ötéves terv ez év folyamán, alkalmas időben a párt illetékes szerve elé kerül. Ha a kongresszus úgy dönt, a további munka alapjai azok a kongresszusunkon is tárgyalt főbb adatok lesznek, amelyek meghatározzák az egész terv jellegét és . keretét. Most tehát a döntő feladat az idei terv megfelelő végrehajtása, mert ezzel jó alapot biztosítunk az új ötéves terv megvalósításához. A kongresszusi előkészületek nagyon fontos eleme volt a Központi Bizottság múlt év decemberi határozata, amely gazdasági feladatainkkal foglalkozott. Az erről megjelent részletes közleményben a Központi Bizottság őszintén szólt a párttagsághoz, az ország .közvéleményéhez azokról a problémákról, amelyek a világgazdaságban végbemenő új folyamatokból adódnak, s amelyek bennünket is érintenek. Ismeretes, hogy exportunk nemzeti jövedelmünknek csaknem 50 százalékát teszi ki. Ügy vélem, a Központi Bizottságnak ez a nyilvános határozata kellő időben született meg, és segítette kongresszusi munkánkat, mert így- a dolgozók e kérdéssel megfelelő komolysággal tudtak foglalkozni. Régi kommunista mondás: a legjobb politika az elvi politika. Ezt még kiegészíthetjük! azzal — és ez pártunknak gyakorlata is —, hogy a legjobb politika a nyílt, elvi politika. Minden tapasztalatunk azt igazolj^, hogy nincs az a súlyos- gond «* probléma, amivel rte fordulhatnánk bizalommal a parttagsághoz, a munkásosztályhoz, a néphez, mert ha felnőttek módjára beszélnek az emberekkel azt értékelik, és becsülik. Annak a vezetőnek viszont, aki nem így tesz, megmondják, hogy arról beszéljen: mi a probléma, mit kell csinálni, és ne beszéljen mellé. Az emberek gondolkoztak a decemberi határozatban ismertetett problémákon, pánik nélkül, reálisan mérik fel a helyzetet, és bizakodva néznek előre. Tudják, hogy ha két fő erőforrásunkra * támaszkodunk: a saját hazai lehetőségeinkre — amelyeknek teljes kihasználásától még messze vagyunk —, és a szocialista országok testvéri együttműködésében rejlő lehetőségekre, akkor minden feladat megoldható, biztosítható az. ország további, törésmentes gazdasági fejlődése, beleértve a termelés és az életszínvonal növelését és a kulturális fejlődést is. A politikai tanulság tehát az, hogy a reálisan felmért, tényleges helyzetről nyíltan, komolyan kell szólni az emberekhez, és akkor a válasz is megfelelő lesz. A tanácskozáson nagyon sok, igen fontos gazdasági kérdés vetődött fel. Kritika is jócskán elhangzott, néha már azt hittem, hogy az ellenzék kapott szól.. (Derültség.) Szép, udvarias szavakkal arról beszéltek, hogy sok dolgot másképp Is intézhetnénk, és igazuk van. Szó- ba kerültek a kohászat problémái, az- élelmiszeripar ösz,- szehangolt fejlesztése a mezőgazdasági termeléssel, és sok maa fontos, nagy figyelmet kívánó kérdés. Ezekkel itt nem tudtunk részletesen foglalkozni, de az elvtársak nyilván nem is azért vetették fel, hogy mindenre itt kapjanak választ. hanem azért, hogy tartsuk számon őket mint feladatokat és tennivalókat, és dolgozzunk a megoldásukon. A vita nagyolt gazdag volt. nagyon sok jo gondolat vetődött fel, amelyekkel már holnaptól foglalkoznunk kell, amikor hozzálátunk a XI. kongresszus határozatainak a végrehajtásához. Csak egyetlen dolgot szeretnék megemlíteni közülük. Most nagyon sokan és komolyan foglalkozunk az anyagos energiatakarékossággal, a termelő berendezések és a munkaidő jobb kihasználásával, a jobb munkaerő-gazdálkodással. Ezekről itt, a kongresszuson is sok hasznos es jó javaslatot hallottunk. De vigyázzunk, nehogy úgy szervezzük meg az anyagta- karékosságot — már erre is volt nálunk példa 1—, hogy nem tesszük bele a termékbe a szükséges anyagot. (Derültség). Az anyagtakai’ékoeság semmi szín alatt se menjen a minőség rovására. Erre azért < is jobban kell ügyelni, mert a termékek minősége mindinkább életbe vágóan fontossá válik. Mert ugyan kinek adjuk el a nem jó minőségű árut? A kapitalista nem veszi meg, az nekünk nem oez- íálytestvériink, sem ingyen, sem pénzért nem segít nekünk építeni a szocializmust Hát akkor a szocialista osa- tálytestvéreinknek adjuk el? Egyébként ők sem veszik meg. A jó minőséget már mindenhol megkövetelik, s ennek minket is jobb munkára kell ösztönöznie. A kongresszus vitájába»» a közgondolkodással kapcsolatos kérdések is szoba kerültek. A szocialista közgondolkodás nálunk komoly teret hódított; nem egyenletesen, nem mindenütt egyformán, de feltétlenül fejlődött. A közgondolkodásban azonban néha előbbre vagyunk, mint a fogalmák használatában. Ezeket még hozzá kell igazítani a tényleges fejlődéshez. Ilyen például „a dolgozók és a vezetők” kifejezés. A „vezető” mellé megfelelő szópárt kell használ- •nir, például azt, hogy „beosztott”. Hiszen nálunk £ ve-” zető is dolgozó, ha becsületesen látja el azt a feladatot, amit rábíztak. A szocialista Magyaromé gon a munkásnak van a legnagyobb társadalmi rangja. (Taps.) De ehhez nyomban hozzáteszem: ezt ón nemcsak a munkásra értem, hanem a termelőszövetkezetekben, vagy máshol becsületesen dolgozó ember előtt sí megemelem a kalapomat Ahhoz, hogy a ml rendszerünk. társadalmunk működhessék, mindenütt becsületes, dolgozó emberekre van szükség. Hogy aztán kit nevezünk annak (Nagy derültség.), a fogalmak használatát még meg kell tanulnunk. Több felszólaló foglalkozott pártunk, kormányunk nemzetközi tevékenységével. Kongresszusunkon Is kifejeződött, hogy pártunk, kormányzatunk nemzetlcösd tevékenysége változatlanul a szocializmus, a nemzeti függetlenség. a béke ügyének szolgálatában áll. Nemzetközi kapcsolatainkban a legfontosabb a Szovjetunióval való együttműködésünk. A Szovjetunióval, a szocialista országokkal, a nemzetközi, munkásosztállyal, a haladás és a béke erőivel közös fronton lépünk fel a közös ügyért, a haladás ügyéért, a béke fenntartásáért és megszilárdításáért. Ugyanakkor azt te szeretném hangsúlyozni, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének hívei vagyunk. Külügyminiszterünk felszólalásában beszélt arról, hogy a békés egymás mellett, élés elvének alapján építjük kapcsolatainkat valamennyi fellett tőkés országgal, amely erre készséget mutat. Ez politikánknak fontos és szükséges eleme, ezzel is a haladás ügyét akarjuk szolgálni. Jelenleg az európai biztonsági értekezlet eredményes be- fefezeséért munkálkodunk. Véleményünk szerint ennek megértek a feltételei. Mindent meg kell tennünk, hogy •* európai biztonsági értekezlet eljusson a heteink» befejező állomásig. Azért te tekintjük most ezt az első én közvetlen feladatnak, mert mély meggyőződésünk: a világ érdekei te megkövetelik, hogy Európában biztonságosabb, szilárdabb béke uralkodjék. Szeretnénk szóim népünk történelmi útjáról és a jövőről. Az ifjúsági mozgalom, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség március 15-ét, március 21-ét és április 4-ét forradalmi napként tartja szánton. A fiataloknak igazuk van. Az 184J—49-es szabadságharc osztálycélja —ne felejtsük el, akkor még a jobbágyság intézménye te megvolt —, a polgári egyenlőség és a nemzed függetlenség kivívása volt. Ez a forradalom elbukott De eszméit tisztelnünk, őriznünk kell, mert abban a karban kifejezte a magyar nép, a nemzet érdekeinek megfelelő törekvéseket, sőt, Marx és Engels értékelése szerint egyúttal az európai népek harcát is szolgálta. 1919. március íl-e a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása osztálycéljaiban mór meghaladta 1848-at, mert a munkásosztály felszabadítását, a kapitalista kizsákmányolás. a íeudá.te rendszer szétzúzását tűzte ki célul. Az 1919-es Tanácsköztársaság Vörös Hadserege nemzeti ügyért és célért, a magyar nemzet függethnségéért és szabadságáért te harcolt. Április 4-e, felszabadulásunk napja. Miután Ke- let-Európa országai a háború menetétől függően, különböző időpontokban szabadultak fel. szélesebb, nemzetközi összefüggésben a mi évfordulónk napja is egybefonódik a hitleri fasizmus fölött aratott történelmi győzelem dátumává t, május 9- ével, amikor megemlékezünk a győzelem fő kivívójának, a Szovjetuniónak, a szovjet népnek mérhetetlen áldozatairól. A hitleri fasizmus megsemmisítése űj korszakot hozott nemcsak a magyar nép es nemcsak Kelet-EurOpa, hanem egész Európa és az emberiség történelmében. Mert ha a fasizmus uralmon maradhatott volna, sötét korszak vart volna az emberi ségre. Ami május 9-ét, a győzelem napját illeti- a volt uralkodó osztályok bűnei miatt a horthysta Magyarország a hitleri fasizmus csatlósa volt. De azt hiszem, nyugodtan él- mondhatjük: a hitleri fasizmus felet* aratott történelmi győzelemnek a magyar nép is nyertese. Népünk becsületem Európa sok hadszínterén harcoltak magyar kommunisták, hazafiak, partizánok. A fasizmus leverésével népünk elnyerte szabadsagát, nemzete függetlenségét, megnyílt előtte a társada.mi fejlődés szabad útja. 1975. április 4-én, méltóképpen megemlékezünk Magyarország teljes felszabadulásának 30. évfordulójáról, május 9-én pedig a hitleri fasizmus fölött aratott történelmi győzelemről. A dicsőséges szovjet hadsereg 30 esztendővel ezelőtt saját barlangjában saéto.úztfe, megsemmisítette, fegyverletételre kényszerítette a fasiszta íe- novadat Azóta 30 esztendő telt, el, és még mindig azért harcolunk, hogy Európában béke, biztonság legyen. Ez a történelmi utunk. Jövőnket a párt programnyilatkozata körvonalazza. Ennek a lényege a fejlett szocialista társadalom építése, a haladás végcélunk, a kommunizmus felé. Az élcsapatnak az a kötelessége, hogy utat mutasson. Tudnunk kell azonban, hogy az élcsapat előre sem szaladhat, nem szakadhat el a főseregtől, mert akkor senkit sem vezetne, nem volna élcsapat, de hátul sem kulloghat A párt utat mutat új programnyilatkozatában. Hirdetnünk, magyaráznunk kell programunkat, s hogy megvalósíthassuk, meg kell nyernünk hozzá a munkás- osztáljr, tat égése nép támogatósat Nagyon fontos, tm*» az emberek ne musaájbó- vagy illendőségből, hanem meggyőződésből értsenek egyet a programnyilatkozat tat A párt asért javasolj* ezt az utat, mert becsű lettel, tisztességgel, a leg- tismtább szándékká) akarja szolgálni a dolgozó nép, a magyar new set ügyét. Magrarorszagon runes an- tagonissstikus asztályeilentet, mert a kapitalistákat es a földesúri osztályt a nép megdöntötte. Ma csak szövetséges dolgozó osztályok vannak. Szövetségük egészségesén működik, fejlődik, oeas- tályszövetségként te, és a párttagok és partonkivüliek szövetségeként is. S ha az összes szövetségest megkérdeznénk, hogy szocializmust akar-e, mind meggyőződéssei mondaná, hogy igen. De nein mindenkinek egyformán sürgős. (Derültség.) Itt van n különbség. (Derültség.) A szövetségesek között mindig . téma — s az is kell, hogy 1 legyen — a szocialista forradalom fejlődésének üteme. A párt a szocialista forradalom soron levő feladatait csak így tudja meghatározni, ha reálisan ítéli meg a helyzetet, az előrehaladás objektív és szubjektív feltételeit A magyar munkásosztály politikai erőit egyesítő 19IX óta élő és harcoló kommunista, marxista—leninista élcsapat mindig akkor lépett előre történelmi útján, amikor együtt haladt a tömegekkel. Ez a mi nagy történelmi tapasztalatunk. Az elmúlt 18 esztendőben nem sajnáltuk a fáradságot,, az időt a türelmet, hogy gondolatainkat megmagyarázzuk szövetségeseinknek. Előbb meggyőztük az embereket, s csak azután hajtottuk végre , határozatainkat Ezért nyugszik szilárd alapokon szocialista rendszerűn k minden pillére. A Magyar Szocialista Munkáspárt mindig együtt fog haladni ‘ a tömegekkel, Vannak nagyon jó jeteaa ▼aink, köztük az, hogy „A párttal, a néppel a népért”. Tudnunk keli, hogy — pró- hálkozzunk bár a legjobb szándékkal —, akarata ellenére senkit sem boldogíthatunk. Előbb annak az útnak a helyességéről kell meggyőznünk az embereket, amelyre hívjuk őket, s el kell érnünk, hogy köves» nek bennünket Jó példák vannak arra. hogy ez lehetséges, helyes és szükséges. Jól meg kell nézni az utat és úgy előremenni, hogy ha a haladás néha talán valamivel lassúbb is, mint aho- . gyan szívünk szerint szeretnénk, de mindig előre lépjünk. és sem a pártnak, sem, a népnek ne kelljen visszalépnie. A Központi Bifottság szilárd meggyőződése, hogy a programnyilatkozatban vázolt, jövőbe mulató úton. a munka jó tapasztalataival fölfegyverkezett párt a munkásosztállyal, a néppel összeforrva, a kölcsönös bizalmat erősítve haladhat előre. Kedves elvtársak! Meg egyszer megköszönöm a küldötteknek azt a támogatást, amit a két beszámolóhoz és a kongresszusi okmányokhoz fűzött felszólaló saikban nyújtottak. Megkö szőnöm a programnyilatko zatot és a határozati javaslatot szerkesztő bizottság tagjainak, amit munkánk meg-' könnyítéséért végeztek. A tisztelt kongresszustól kérem, hogy a Központi Bi - - zottság beszámolóját, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését, a szervezeti sza - hályzat módosítására lett javaslatot, a programnyilatkozat-tervezetet és a határéza ti javaslatot fogadja el. (Hosszan tartó, nagy taps.: Aiitíütifí £1 1875» március 83, vasárnap i 1
