Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-16 / 64. szám
Falu az idő sodrában Akik az új iskolában tanulnak... (Foto: Puskás Anikó) Kalicz Gáspár 1932-ben kezdte tanulni a betűvetés mesterségét, s hiába telt el eseményekben bővelkedő negyvenkét év, az egykori emlékek ma is frissen élnek. —‘ Három falitérkép, s egy ütött-kopott földgömb volt az összes szemléltetőeszköz. S .azzal a glóbusszal mennyi baj adódott! Folyvást szétesett, s így aztán ragaszthattuk tojásfehérjével. Iskolatáskának hírét sem hallottuk, s a Pax- és a Parker-tollat a palavessző pótolta. Kopottas ruházatunkban nemegyszer dideregtünk a hevenyészetten berendezett s épphogy fűtött osztályokban. Áll még a régi domoszlói iskola, s az időtől megviselten roskadozik, lebontásra várva a legöregebb épületrész is. S ott emelkedik nem meszsze tőlük az új, az 1971-ben átadott intézmény, amelynek jókora ablakszemein háborítatlanul özönlik a fény a tágas, otthonos hangulatot keltő termekbe. A gyerekzsivaj, a felszabadult jókedv a jelen, az egykori kisdiák, a ma népművelési ügyvezetője még a múltat idézi: — Jórészt a földbirtokosoknak kiszolgáltatott szlovákok lakták a községet, akiket bizony a szomszéd falvak lakói nem mindig néztek jó szemmel. Megtörtént az is, hogy az Abasár felé haladó buszról a szó szoros értelmében kinézték őket. Bedőltek a nagyon is tendenciózus propagandának, s megfeledkeztek a közös sorsról, gondokról, az azonos érdekekről. Napjaink ifjúsága aligha gondol erre, élvezi a mindennapokat, s alapozza jövőjét. A nyolcadikos fiúkkal gyakorlati foglalkozáson találkoztam, s éppen az elektromos szerelés műhelytitkait sajátították el Csorba Miklós igazgatóhelyettes irányításával. Szöllősi Gabi apja autó- buszvezető, édesanyja az Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregységében dolgozik betanított munkásként.- A nagyszülők még a földeket művelték, majd a termelőszövetkezetben dolgoztak, az unoka azonban, noha falun él, mégis az ipar, a város felé kacsingat. — Esztergályos tanulónak jelentkeztem, elsősorban azért, mert változatos, érdekes munka. Jói él a család, hiszen szépen keresnek a szülők. Néhány évvel ezelőtt felépült a három szoba összkomfortos ház, ahonnan természetesen nem hiányzik a tévé, a rádió, a hűtőgép sem. Gabi nagyszülei évtizedekig aligha jutottak túl a járás határán, ő viszont úgyszólván az egész országot bejárta. . . A múlt számára tantárgy, leckét jelentő történelem. Akárcsak a község utóbbi három évtizedének krónikája. .. o o o o Erről sokkal többet tudnak azok, akik nemcsak tanúi voltak az anyagi, a kulturális fejlődésnek, hanem maguk is áldoztak azért, hogy a ma gondmentesebb legyen a tegnapoknál. Fekete János tanácselnök a kezdetre nagyon is jellemző sztorit említ: — Jóval a földosztás után visszajött az egyik legnagyobb birtoktest ura, felkeresett, s egykori vagyona felől érdeklődött, méghozzá annak az embernek a szűklátókörűségével, aki észre sem vette, hogy históriáját formáló évek suhantak el felette. Mondom neki: „Hiába jött az úr, mert itt már az egykori nincstelenek regnálnak, a párt irányít, s a földművesszövetkezet segíti a kisparasztokat.” Erre rám nézett, értetlenül csodálkozva: „Hát ez meg mi, ezek kicsodák?” Nem maradtam adós a magyarázattal. Jeleztem azt is, hogy a hajdani summások aligha látnék szívesen. Sarkon fordult, hintóba vágta magát, s elhajtatott. Azóta se láttuk. Egykori kastélyának sorsáról Kálicz Gáspár beszél: — Az ötvenes évek közepén, aránylag kis ráfordítással, kultúrházzá alakítottuk. De szívesen jöttek akkor az emberek, hiszen az újdonság varázsával hatott rájuk a tájékoztató, a felvilágosító szó. Lelkes és ügyes színjátszók toborzódtak, s minden bemutatkozásukat táblás házak tapsolták. Akkortájt já- rásszerte emlegettek, dicsértek bennünket. Gabi ekkor még meg sem született. Csak a ma is jónevű ifjúsági klubról hallott, amely többször is megszerezte a kiváló címet. Ö a tévé és a sport kedvelője. Osztálytársa, Gyurkó Béla azzal dicsekszik, hogy saját könyvtára van otthon. Az idősebbek tudják, hogy a festői fekvésű falu lakossága a század harmincas-negyvenes éveiben aügha álmodott bibliotékáról. Ma viszont közel hatezer kötetből válogathatnak az érdeklődők, akiknek gyermekei, unokái természetesnek tartják a háromszoba-össz- komfortot, s azt, hogy az udvaron ott áll a személygépkocsi, s ők a kis ÁBC-be járnak vásárolni... o o o o A könyvtáros az iskola neveltje. I,tt tanult a klubvezető is, akárcsak annyi más kollégájuk. Kiss Károly igazgató nemgást. Rózsi kérdezett, aztán á ló helyett felelt is, és a férfi úgy látta, hogy Rózsi válaszai után a ló helyeslő- en, „igen”-t int a fejével. — Mi a célja ezzel az állattal? — kérdezte később. — Feltáplálom, aztán hazaviszem a faluba. Nemsokára kezdődik a szántás és ahogyan én elképzelem, nem sok ló maradhatott otthon. — Tudja, maga milyen ló ez? Lehet, hogy éppen rajta lovagolt időnként a kormányzó úr. Nincs ember, aki ezt befogja. A parádés lóból sohasem lesz igásló. — Nem hiszek én ebben. Ez is egy régi szabály. Sok parádés emberből lesz itt dolgos gyalogmunkás — mondta Rózsi, aztán hozzátette — Nehogy azt higgye, hogy ezeket én találom ki. Van nekem egy emberem, aki pontosan tudja a jövőt. — Ez az a Simó? — Honnan tudja? — Ma már egyszer mondta. Ö az, akinek a golyót spórolták a németek: Remélem, tőlem nem sajnálják majd — mondta Tószeghy keserűen. — Szerintem kár lenne magába a golyóért — mondta Rózsi, de rögtön meg is bánta és szinte gyengéden tette hozzá: — És talán magáért is kár lenne. — Nem lesz magának baja a németekkel? — kérdezte a kapu előtt Kázmér- tól Rózsi. (Folytatjuk ) csak direktorként, hanem társadalmi elnökhelyettesként ' is igen sokat tett az előbbrelépésért. így aztán érthető, hogy a bőség zavarával küszködik, amikor a legfontosabb eredményeket, a legemlékezetesebb siketeket summázzá. — A több iránti igényt, a művelődés vágyát szerettük volna beoltani a felnövekvő nemzedékbe. Hosszú évek során egyetértő, egyet akaró gárdává formálódott tantestületünk. Az iskolával együtt készült el az ötven gyereket fogadó óvoda, amelynek a bővítéséhez is hozzákezdtünk már. Tornateremre nem futotta a pénzből. Nem sokáig keseregtünk, úgyszólván mindjárt az áthidaló megoldást kerestük. A régi épület két termét, s irodáit alakítottuk át. Ez ugyan ideiglenes megoldás, ám mégis több a semminél. 1978-tól ismét gyarapodunk: újabb épületrészszel bővül az iskola, s rpeg- oldódik a napközi problémája is. A mindennapi helytállás, a becsülettel végzett oktatónevelő munka nem volt hiába, mert egészségesen formálódott a lassan felnőtté váló ifjúság gondolkodása. Csorba Miklós a jelenlegi tizenkét-tizenhárom évesek egyike-másikának szüleit is tanította: — Ök még jobban kötődtek a múlthoz, s az életben elsősorban az anyagi gyarapodásra törekedtek, sokat töprengve minden családi beruházás sorsán. Fiaik-lányaik magabiztosabbak, határozot- Jabbak. Kérdéseiket nem hallgatják el, s természetesnek tartják, hdgy tanácsot kérjenek tőlünk. Az idősebbek rájuk gondolnak, a jövőjüket alapozzák, amikor a nem elég hitvallását hirdetik. Kiss Károly: — 1976-ra új ÁBC épül, s ezzel is közelítünk a városhoz. Kell az egészségügyi központ is, s bízunk abban, hogy idővel a» is felépül.- Az egykor korszerűnek számító kultúrházat művelődési teremmé minősítették, mivel elavult, s aligha vonzza az embereket. Hiányzik az új, semmiképp nem mondhatúnk le róla. Csík Gyula vb-titkárnak is akad mondanivalója: — Rendezetlenek a község útjai is, emiatt sokan és joggal elégedetlenek. Érthető is, hiszen némelyik család otthona villának is beillik. Sehonnan sem hiányzik a rádió, majd mindenütt van tévé, s mintegy nyolcszáz sajtótermék jár a lakosságnak. Az igények minket is többre ösztönöznek. Erre utal Gabi osztálytársa, Béla is, aki az egri ipari szak- középiskolába, gépgyártástechnológiai szakra jelentkezett, s így indokolja továbbtanulási szándékát: — Szeretem a gépeket, s tanulok úgy, hogy előbbre jussak. Nagyapja kubikusként dolgozik. .. Unokája a jövőbe néz, s válasza beszédesen vall az idő sodrában változó falusi gondolkodásról s arról is, hogy mindez csak a kezdet, hiszen ha akarja, bírja szorgalommal, kitartással, akár mérnök is lehet belőle. A fiatalember az elmúlt harminc évből csak tizenháromnak részese. De előtte áll több mint egy emberöltő. .. Pécsi Istváa Ősz Ferenc: XIII. — Mi a fenének kell az már? — Itt van az enyém, ezt is elviheti zászlós úr — dobta oda az őr a fegyverét. — Itt van két tele tár is. Olyan ez a fegyver, hogy akár a háborút is megnyerheti vele. Tószeghy a vállára vette a fegyvert és követte Rózsit. — Mi lett a gazdájával?, kérdezte a lány. — Köpetzy ezredes úrra gondol? ■— Ide figyeljen, fiatal úr. Ha maga azt akarja,' hogy az életben még valaki is úrnak szólítsa, akkor ne ne- , vezzen úrnak egy vadállatot ... — Hogy megváltozott maga, Rózsi — csodálkozott a zászlós. — Minden megváltozott mostanában ... Szóval, mi. van az ezredesével? — Lelőtték! Méghozzá., a németek. A parancsnoki kocsiján akart átmenni a német vezérőrnagyhoz. Két SS megállította és kiparancsolták a . kocsiból. Köpetzy ordított, tiltakozott, de a németek kirángatták és vele engem is. Köpetzy a pisztolyáért nyúlt, de még félúton sem volt a keze, amikor a német már beleeresztett egy sorozatot. Engem csak fenékbe rúgtak... Rózsi elégedetten bólintott: — Megspóroltak néhány golyót Simónak . .. — Kik azok a Simóék? — Majd megtudja — mondta Rózsi és megtorpant. Egy palota romjai közül mocorgást, majd erőtlen, halk nyerítést hallott. — Itt egy ló van valahol ... Fürgén ugrott be a romok közé. Az épület mögött felfedezte az istállót. A tetejét elvitte a lényomás, de a fehér csempés falak épen álltak és az itatóvályú vörösesen erezett márványból készült. Az istálló tele volt oszlásnak induló lódögökkel. Fertelmes bűz csapta meg „.Rózsit... — Hát te. hogy maradtál életben?.— lépett a lóhoz a lány. Hófehér, nemes ló volt. Fejét még most is magasan tartotta, pedig bordáli majdnem kiszúrták a bőrét, és a hátsó combjából egy repesz kiszakított egy hatalmas darabot. — Agyon kell lőni, hogy ne szenvedjen — mondta a zászlós. — Isten őrizz! Tudja, mit fog érni egy ló néhány hét múlva? Ezt még meg lehet gyógyítani — mondta a lány és eloldotta a kötőféket. A ló engedelmesen követte Rózsit. — Csodálatos emtber maga, Rózsika. Még a lovakra is tud hatni — mondta Tószeghy. — Azokhoz jobban is értek, mint az emberekhez. És néha jobban is szeretem őket... Megsimogatta a ló pofáját. A férfi úgy látta, hogy az állat szemében hálás, meleg ' fény csillant. De lehet, hogy csak képzelődött. Midőn Rózsi elengedte a kötőféket, a ló hűségesen a nyomába szegődött. ' — Vajon, hogy hívhatnak? Rárő? Fürge? A fenét! Ezek az urak nektek is olyan cifra neveket varrnak a nyaka- , tokba, hogy az ember ki se tudja mondani. Rózsi egész úton beszélgetett a Jóval. Tószeghy csodálkozva figyelte a társaiKRASZNAI JÁNOSNB, a gyöngyösi Izzó ' pártbizottságának titkára MAGYAR SÁNDORNE, a kiskörei tsz állattenyésztője NAGY ISTVÁN, hatvani mozdonylakatos NAGY KÁROLY, recski vájár _____ /•'P PETHES ISTVÁN, az MSZMP Gyöngyösi Járási Bizottságának első titkárét SZAKÁCS JÓZSEF, pétervásári községi pártUtkár SZOKOD1 FERENC, SZŐKE MTKLÓSNE, TÓTH MIHÁLY, VEINER JOZSEFNE, az MSZMP Hatvani az erdőgazdaság poroszlói tsz-elnök a feldebrői tsz Városi Bizottságának eisó Wmm mérnöke növénytermesztője »
