Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-09 / 34. szám

I Farsangi böngészde FARSANG! Leányok és fi­úk minden gondolata a vi­dámság, a tánc felé fordul ilyenkor. A fiatalság száz •»agy százötven év előtt ugyanúgy lelkesedett az új táncokért, mint napjaink­ban! Hogy mit táncoltak aa egykori farsangok vidám napjaiban? Járjuk végig képzeletben a „Farsangi bön­gészde” című táncpalotát; elénk tárulnak a régi báli emlékek és erről szól króni­kánk. A mulatni vágyó fiatalság egykoron külföldről hozta be a ritmikus vigadás módját Csokonai Vitéz Mihály ..Do- rottyá”-jában csinos beszá­molót nyújt erről: Kezdődik a minét. — Há­rom gavallérral. / Három de­li dáma kiáll szép manér- ral... / Opor Wien«; anglus kontratáncot jára; / Mégsem szállt lankadtság vagy görcs az inára. / Bongorfi egy­néhány személyt összvesze- de, / És alia polacca a tánc­nak erede... / Végezvén a lengyelt, stájeren forognak, / A szála közepén tipegnek, tapognak... / Jártak galop- pátát, straszburgert. haná- kot, / Valcerest, mazurkát, ezabécsot, kozákot... A farsang eredetileg a német „fasching” szóból szár­mazik, és — pajkoskodást je­lent. A vígság időszakát'jel­zi, mely vízkereszt napiától húshagyó keddig tart. Már 1773-ban nagyban vigadtak Buda városában, de úgy lát­szik, a táncos lábú fiatalok akkoriban nem kevés bajt okozhattak, mert a pest-bu­dai helytartótanács lónak lát­ta kiadni a következő ren- tíeleletet: „Ö felsége Mária Terézia királynő kegyesen megenge­di, hogy a közönség a maga nagyobb gyönyörűségére maskarában hálózzék. Meg­kívánja azonban hogy min­denki tisztességesen viselje magát, mert az illettenkedő- ket irgalom nélkül kiveze­tik!” A RENDELET értelmében a mulatságok este nyolc órá­tól hajnali háiom óráig tar­tottak. Febr árban, farsang derekán őt óráig Farsang utolsó napján pedig éjjel fél tizenkettőig volt szabad mulatni. AM a rendelet ellen vét­kezett, az őrség kivezette, és a vendéglőst száz arany bír­ság lefizetésére kötelezték A minétet. eredeti nevén menüettet Jósika Miklós is megörökid emlék ■»•ataiban, ahol W-s-seényi Miklóst is elénk áll ft ja, mint — minét- táncost: „Emlékszem egyszer egy táncmulatságra, hol a menu­etteben annyi gracet feltett ki, hogy nyelve végé* lehe­tett látni. Sógorom. Kendef- ty Ádám, Ki nagyon szere­tett nevetni, majd megess*-­tant. A furcsa az, hogy Mik­lós barátunk térdig érő nadrágban volt, fehér hosszú harisnyákkal...” 1793-ban a budai Vigadó­ban volt farsangi bál, mely fényesen sikerült. A táncot Schilder József karmester igazgatta, aki ez alkalomra új menüettet és más német táncokat komponált. A bálok hivatalos táncrendjében ek­kor csakis idegen, főleg né­met táncok szerepeltek. Pél­dául ezen az 1793-as bálon tízféle táncot lejtettek. Milyen volt az 1793-as bá­li divat? A német polgárok nyakig érő bugyoróba voltait öltöz­ve, nyaktól a mell aljáig érő pruszlikokkal és széles, há­romszögletű kalapokkal. • A vagyonosabb polgárok és a beamterek — hivatalnokok —, toalettjét köcsögkalhp — cilinder — egészítette ki. A magyar urak. akik megje­lentek a ’ táncmulatságokon, igaz, hogy színes nemzeti vi­seletben ékeskedtek, de — németül társalogtak! 1804-ben, a pesti Belez- nay-kertben tartottak nagy­szabású táncmulatságot, mely azért nevezetes emlékű, mert ez alkalomra Chladek tánc- mester egy eredeti verbun­kost tanított be, melyet nagy hévvel jártak a táncosok. AZ ELSŐ jogáezbálról a „Jelenkor' című lap 1832. évi 16. , számában olvashatunk: „A medikus bálon felbuz­dulva, az egyetem törvéikyta­nulói az idén legelőször ön­költségiken táncmulatságot adtak a Hétválasztó- nál, oly csínnal, ízléssel és szel­lemmel, mely a művelt ma­gyar nemes ifjút nagyon ked­vessé, szeretette méltóvá te­szi”. A medikusok báljáról — akik megelőzték a jogászo­kat —, egy Pesten járt angol hölgy, bizonyos Miss Pardoe kellemes meglepetéssel ír­ja: . „A medikusok bálján a kisteremben egy parfüm- szökőkutat állítottak fel, a táncosnők zsebkendői szá- ' mára ...” •Budán, 1838-ban a Bat- thyányi-palotában táncolták először a csárdást, a követ­kező főúri bálon már nyolc pár lejtette a tüzes magyar táncot, a harmadikon pedig már húsz párnál több állott ki. A negyedik bál táncrend­jébe már be volt állítva e tánc Csár(dás név alatt. Ekkor már alig fértek el a párok, s az ifjúság nem, ér­te be ezzel, hanem egy né­met táncot kihagytak, s he­lyette — második csárdást jártak! A CSÁRDÁST Pesten 1841- ben táncolták először nyil­vános estélyen! Révész Tibor A protek­ció Izgatottan ültünk a szülészeti klinika fo­lyosóján és számoljuk a cipőnk előtt a kő­kockákat. Mellettem szürke kabátos fiatal­ember, idegességében szinte eszi a cigaret- , tát. En sem vagyok egészen nyugodt, pe­dig van már némi gyakorlatom. Amint orvos, vagy nővér jön arrafelé, a szürke ka­bátos felugrik és kér-, dez. — Még mindig sem­mi — kapja a választ ás lehangoltan ül vissza mellém. —- Első gyerek? — kérdem. — Első — és remeg a hangja. A lassú petcek így nőnek kínos órákká. Hirtelen kemény sarkak kopogása töri meg a klinika lábujj- hegyén járáshoz szo­kott csöndjét. Kövér, energikus, negyven körüli, kopasz férfiú érkezik nagy dérrel­PARDJ ANNA; A megbeszéíhetetlenség A megbeszélt időpou — maga a megbeszélhetetlenség. Midőn hívott, hogy elküldjön, midőn elküldtem, hogy megelőzzem, mikor hallgattunk, hogy kibéküljünk, miután kibékültünk, bogy kevésbé szeressük egymást, halogatva a pillanatot, hogy farkasszemet nézzünk az elválások, az Ismétlődések, a visszahozhatatlanság sokszoros rendszerével, amelyben egész elhagyottan didereg a Szerelem, egy margaréta szirmához, a egy közönyös, tülekvő világhoz tapadva, amely magához keményíti, hasonlítja, esztergálja az emberi lelkeket iZOMRAKY SÁNDOR: Ki tudja járj, bolond, ki tudja meddig érsz et ma ne kérdezz élőt gondolj halottra inkább, többet tud ő, őrök és nem beszélő, ki a mindentudásba hullt, és csak csontot hagyott neked, a kérkedés szégyene marja itt a szádat, és ritkán figyelsz azokra, kik lenn a mélyben várnak, míg ifjúság vénül eredben, bű a föld, magának őrzi meg szerelmed, csak járj, bly szép az ősz, jő lesz a földbe érned. Ruha teszi , az ügyvédet Furcsa örökség Egy Palma de MalIorwM szálloda személyzetére szo­katlan örökséget hagyott a holland Cristina Winekel, aki négy éven át volt a szál­loda lakója, és néhány hó­nappal ezelőtt, 59 éves korá­ban meghalt. Winekel asszonynak nem volt rokona, igazi otthoná­nak a szállodát tekintette, ahol az egészségügyi állapo­tát legmesszebbmenően fi­gyelembe véve gondozták. 'Nemrégiben nyilvánosságra hozott végrendeletéből ki­derült, hogy minden kész­pénzét egy hollandiai jóté­konysági intézményre, in­góságait pedig a Palma de Mallorca-i szálloda személy­zetére hagyta. így a személyzet több mint 300 000 peseta értékű ékszert, egy nercbundát, egy televíziókészüléket, több rádiót, bútorokat és más értékes tárgyakat örökölt. A holland hölgy pontosan meghagyta, hogy a személy­zet vele legtöbbet foglalkozó tagjai, milyen mértékben részesedjenek az örökségből.; A New York-i John T, Molly tízévi adatgyűjtés után közzétette tanulmányát, amelyben azt feszegeti, hogy «z ügyvédek és a vádlottak öltözködésmódja milyen ha­tást gyakorol a bírákra és az esküdtekre. Tapasztalata szerint az Egyesült Államokban, ahol az ügyvédek nem öltenek talárt, ajánlatos klasszikus szabá­sú öltönyt viselniük, különösen a nagyvárosokban, mivel a bírák többsége polgári körökből kerül ki A déli és közép-nyugati országrészben viszont aján­latos a némi fantáziával összeállított öltözék, hatásos le­het, mondjuk egy selyemsál vagy egy divatos, széles nyak­kendő. Vegyes, fehér és néger lakta városban a fehér bőrű ügyvédnek tanácsos élénk fantáziát tanúsítania az öltöz­ködésben, néger kollégájának viszont ajánlatos fehér ing­ben, sötétszürke öltönyben, mellényben és sötét nyakken­dővel megjelennie a tárgyaláson. Ami pedig a vádlottakat illeti, Molloy szerint szigo­rúan ragaszkodniuk kell a következő aranyszabályhoz: a bíróság előtt kötelező a szolid öltözködés, tilos a hosz- szú haj és a szakáll. Világrekord — négykézláb „Csak a pénzéit csináltam” — jelentette ki a 18 éves Steve Talevi, aki megnyerte a négykézláb-mászás világ- bajnoki címét. 8 óra 58 perc leforgása alatt egy futball- pályán összesen 9,2 kilométert mászott négykézláb. Az elő­ző világrekorder, egy New York-i fiatalember 9,1 kilomé­teres eredményt ért el. A verseny időtartamára Talevi vastag párnát erősített a térdére, összesen 55 dollárt nyert, amelyet barátai adtak össze arra az esetre^ ha si­kerül megdöntenie az eddigi világrekordot Úfszerü levélbélyeg Az amerikai posta rövidesen olyan bélyeget hoz for­galomba, amelyet nem kell ráragasztani a borítékra, ele­gendő, ha egyszerűen rányomjuk. > dúrral. Dúl-fúl, mint­ha semmit sem talál­na a helyén és rend­jén. — Itt szoktak vár­ni a leendő apák? — kérdezte köszönés nélkül. — Itt — válaszoljuk kissé nyersen, mert amilyen az adjon is­ten, olyan a fogadj is­ten. — Kornhauser va­gyok — mondja a jő- vevény, — még nem kerestek, hogy a fele­ségem szült? — Nálunk nem — feleli idegesen a szür­ke kabátos. Ebben a pillanat­ban nyílik a műtőajtó és egy kismamát tol­nak a kórterem felé. Mögötte az ajtóban az orvos. — Kornhauser — mondja, miközben a maszkot leveszi az ar­cáról. — Konhauser úr van önök között? Kornhauser ugrik. Gratulálok ■— mondja az orvos mo­solygó arccal, —■ ön uram, egészséges, há­romkilós fiúgyerek atyja. A műtőből gyerek­sírás hallatszik. Kornhauser arca sugárzik a boldog­ságtól és mintha győztes hadvezér len­ne, köszönés nélkül vonul el előttünk. A szürke kabátos újabb cigarettára gyújt. A felháboro­dástól remeg kezében a gyufa. — Nincs igazság — mondja. — Erőszakos frátereké a világ. Pe­dig mi jöttünk előbb. SZÜTS ISTVÁN ■BT”'- ',1 .■ÍSÍÍW*WplS*»»*Ú,,,y ' Potya Nagyon érdekes jelenség­re hívta fel a figyelmünk®! a címbeli szóval kapcsolat­ban egy olvasónk. Szerinte bizonyos szavak nagyon „to­lakodóvá” válnak napjaink­ban, a potya, szó és szócsa­ládja pedig egyre ritkáb­ban vállal nyelvi szerepet Van valami igazság állítá­sában. Azt azonban netl® mondhatjuk, hogy minden­napi életünk nyelvhasznála­tában teljesen visszaszoruló­ban lennének a következő szóalakok, szószerkezeti for­mák: potya, potyázik, elpo- tyáz, potyás, potyázó, p»- tyázás, potyaóra, potyakér* dés, potyautas, potyalesó, potya vendég, potya ember, potyajegy, szereti a potyát, potya munka, potya bor, potyára kap , mindent stb„ stb. . ‘ A felsorakoztatott nyelvi formákkal az alábbi fogal­mi tartalmakban és hasa* nálat! értékekben élünk írásban és szóban: ingyen, ingyenes, potom áron, ha­szon nélküli, olcsón, nagyon könnyű, megerőltetést nem, kívánó, fizetségnélküli, haszontalan, könnyű mun­kára számító, arra, vadászó stb. A potya szóalak eredetét tekintve a poty, pötty, poty- tyan, potyog, poiyó hang­utánzó szavak sorába illeszt­hető bele. Eleinte a nép nyelvében s a családias jelle­gű beszédhelyzetekben jutott elsősorban nyelvi szerephez, A potyába tenni (könnyel­műen végezni), potyára ment (elpocsékolódott), mindent elpotyázott (elfecsé­relt) szólásszerű formák te ritkán jutottak el az igénye­sebb nyelvhasználatba. Pró­zaíróink, így Jókai, Mik­száth, Móra, M0rr.cz stb. már .gyakrabban emlegetik a potyabor, a potya fráter, a potya pénz, a potyalesó nyelvi képleteket. A szó életútjának alaku­lására vonatkozólag nagyön jellemzőek azok a példák is, amelyekből az tűnik ki, hogy a szócsalád egy-egy tagját a versekben beszéd­helyzeteket jól jellemző stí­lű seszközként is felhasz­nálják költőink, Reviczky Gyula Potya-nóta címmel megírt ironikus versében nevetségessé teszi azt a szer­kesztőt, aki potya munka­társaitól, potya verseket, potya cikkeket vár, s viszon­zásul potyára tiszteletpél­dányt ad. Gulyás Pál hu­moros hangvételű költe­ményében azt az embert; mutatja be, aki még dicsek­szik is azzal, hogy mindent ingyen, potyán kapott az életben: „Egész életem po­tya volt, Potya voltam, po­tyán halok A vén dajkám potyán vett meg, a papok potyán temetnek” (Gulyás: Potya-ember). Etil élő állás­pontját is megfogalmazza Váci Mihály e versbeli mon­datában: „A potyalesők ha­da hömpölyög szét”, (Váci;; Aljnövényzet). Dr. Bakos József i

Next

/
Oldalképek
Tartalom