Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-22 / 45. szám
Bíró József nyilatkozata külkereskedelmünk helyzetéről és ez évi feladatairól f (Folytatás az 1. oldalról.) igazatok termékei vannak túlsúlyban. Külön ki kell emelni fejlődő iparunk nyersanyagellátását, » amelyben alapvető szerepe van a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való együttműködésünknek. 1974-ben tovább szélesítettük sokoldalú gazdasági kapcsolatainkat a fejlődő országokkal is. Forgalmunk 7 százalékát bonyolítjuk le velük. A növekedés évente átlag 11 százalékos és jóllehet, a forgalom állandóan emelkedik, súlya az egész összkereske- delmünkben még elmarad a kívánt szinttől. A tőkés országokkal folytatott kereskedelmünkben feszültséget okozott, hogy az import a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakult annak ellenére, hogy az export is figyelemreméltó növekedési ütemet ért el. A tőkés kivitelünk 1973- hoz képest — változatlan árakon — 6 százalékkal, a behozatal ' 21 százalékkal nőtt. A kivitelen belül ebben a gépexport növekedési üteme volt a legnagyobb. Az importban emelkedett az energiahordozók és nyersanyagok részaránya. Az áruforgalom alakulását döntő mértékben befolyásolták a főkés világ válságjelenségei, továbbá az energiahordozók és alapanyagok beszerzési nehézségei. Az erőteljes inflációs tendenciák, az áremelkedés és az árarányok alakulása miatt a cserearányok hátrányunkra megváltoztak. A kereskedelmi mérlegünk passzívumának mintegy 80 százaléka a cserearányrom- lás következménye. Exportunk növelését fékezte a Közös Piac korlátozó intézkedése. Mivel a fejlett tőkés országokkal bonyolódó árucsere-forgalom külkereskedelmünknek közel egyharmadát teszi ki, nem közömbös számunkra a forgalom alakulása. Az eddig elért színvonal különösen az eltelt másfél évtizedben végbement fejlődés eredménye. Országaink közötti kereskedelmet eddig sem csupán a berendezések, gépipari és vegyipari termékek, valamint anyagok beszerzésére, cseréjére alapoztuk. Az ipari kooperációk különböző formáinak kialakítására is törekedtünk és arra, hogy fokozzuk a magyar ipari és mezőgazdasági termékek szállítását is. Ügy ítéljük meg, a tőkés üzleti körök felismerték, hogy a gazdasági kapcsolatok számukra is előnyösek, és saját exportjuk szorgalmazása mellett keresik a korszerű együttműködési formák kialakításának lehetőségeit a szocialista országokkal, közöttük hazánkkal. E józan felismerés mellett azonban szükséges a megkülönböztetéstől mentes kereskedelempolitika. Ellenezzük a nemzetközi kereskedelem mindenfajta korlátozását, megtorló intézkedések alkal- mazasat. Különösen pedig az Európai Gazdasági Közösség megkülönböztető politikáját, amely élesen ellentétben áll a nemzetközi kereskedelem akadályainak lebontására irányuló általános törekvésekkel. a GATT alapelvével. A közösség agrárrendtartására hivatkozva elrendelték a vágómarha és a marhahús beviteli tilalmát. Az ebből eredő nehézségeinket a Szovjetunió segítségével sikerült megoldani. A szovjet kormány világpiaci áron, konvertibilis valutáért vásárolta meg a kivitelre szánt vágómarhát és marhahúst. Ez lehetővé tette a vágómarha-felvásárlás átmeneti zavarainak, megszüntetését és a biztonságos értékesítést. — Hogyan értékelhetők a szocialista országokkal kötött ez évi megállapodások? A közelmúltban megkötöttük az ez évre szóló kereskedelmi megállapodást a szocialista országok többségével. ___________, A megállapodások biztosítékot nyújtanak arra, hogy kereskedelmünk ebben az évben is a tervnek, a népgazdaság céljainak megfelelően fejlődik. A megállapodások biztosítják legfontosabb importszükségleteinket. Jelentősen nő a gépek behozatala, ami nemcsak strukturális szempontból fontos, hanem nagy- beruházásaink gépimportigényeinek kielégítése miatt is. Bővül a fogyasztási cikkek behozatala. A lakosság ellátása szempontjából jelentős, hogy a kiskereskedelmi forgalom 18 százalékos importarányát tovább növeljük. 27 százalékkal több fogyasztási cikk behozatalával számolunk, többek között 100 ezer darab széntüzelésű kályhát és 80 millió forintért bútort, 180 millió forintért villamos közfogyasztási cikket, gépkocsikat hozunk be. Külön kiemelem iparunk nyersanyagellátását, amely adottságaink mellett biztonságosan csak a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való együtt- műkölés keretében oldható meg. — A világpiacon nagymértékben emelkedtek a nyers- és alapanyagárak. Hallhatnánk-e valamit arról, hogy milyen hatással van ez a szocialista országok egymás közötti kereskedelmére? Ismeretes, hogy az elmúlt években a tőkés világpiacon jelentős mértékű és tartósnak mutatkozó áremelkedés történt. Az energiahordozók, a könnyű- és nehézipari nyersanyagok nagy részének, valamint egyes mezőgazdasági termékeknek árszintje jelentősen megváltozott és új árarányok alakultak ki. Ezt a körülményt figyelembe kell venni a KGST-országok közötti áruforgalom áraiban is. Érdekünk fűződik ahhoz, hogy kereskedelmünk reális árakon folyjék. így tudjuk biztosítani az egymás közötti kereskedelemben a kölcsönösen előnyös, kedvező feltételeket és a helyes orientációt a termelők és felhasználók számára. Azt, hogy a szocialista országok egymás közötti kereskedelmi forgalma dinamikusan növekedjék tovább. A Szovjetunióval most befejeződött kétoldalú tárgyalásainkon a megállapodások során rögzítettük azt is, hogy 1975-ben a világpiacon végbemenő folyamatok hatására, a kölcsönös érdekek figyelembevételével — mind az exportban, mind az importban — egyes cikkeknél árkorrekciókat hajtunk végre. Kölcsönösen figyelembe vettük az indokolt árváltozásokat. Emelkedik a magyar importban az energiahordozók és nyersanyagok árszintje. Az új nyers- és alapanyagárak lényegesen kedvezőbbek a tőkés világpiac árainál. Például az új nyersolajár kevesebb, mint fele a tőkés országokból való beszerzés költségeinek. Hasonló a helyzet más alapvető nyersanyagok esetében. Ez a tőkés országokból való beszerzéshez képest nemcsak az előző, hanem a mostani árakon is tetemes megtakarítást jelent. Széles körben emelkedik a magyar exportban döntő szerepet játszó késztermékek árszintje is. — Legnagyobb kereskedelmi partnerünk a Szovjetunió. Miben fejeződik ez ki? Magát a tényt a három évtized igen sok adata, kapcsolataink jellege és sokrétűsége bizonyítja. A kérdésre most elsősorban az 1975. évi kereskedelmi szerződésünk néhány jellemző meny- nvi6égi mutatójának ismeretében kívánok válaszolni. A szerződés alapján ez évi forgalmunk meg fogja haladni a két és fél milliárd rubelt Ezzel több mint egy milliárd rubellel túlteljesítjük az 1971—75. évekre előirányzott külkereskedelmi forgalmat. A magyar behozatal ebben az évben is rendkívül változatos és gazdag. A Barátságvezetéken 6 millió tonna kőolaj érkezik és az idén megindul a 600 millió köbméter földgáz szállítása is. Üzemeink 750 ezer tonna kohókokszra és 300 ezer tonna kőszénre, továbbá 400 ezer tonna gáz- és fűtőolajra számíthatnak. 4,2 milliárd kilowattóra elektromos áramot veszünk ebben az esztendőben. A Szovjetunió szállításai fedezik a magyar vasércszükségletnek több mint 90 százalékát, továbbá 250 ezer tonna nyersvasat, és 44 ezer tonna különböző ferroötvöze- tet importálunk az idén. Több mint félmillió torma hengereltáru; is érkezik a Szovjetunióból, továbbá más, feldolgozásra alkalmas kohászati termékek, így ónozott és horganyzott lemezek. Mezőgazdaságunk számára 1350 darab kombájnt, 5 ezer 220 darab traktort —, ebből 200 darab K 700-as nagy teljesítményű traktort —, továbbá 238 ezer tonna kálisót, 250 ezer tonna foszfátot és 35 ezer tonna nitrogén műtrágyát hozunk be. Félmillió tonna cementet, valamint kétmillió négyzetméter táblaüveget és 1,1 millió köbméter ipari fát és 885 ezer köbméter fenyőfűrészárut vásárolunk ebben az esztendőben. Gazdag a magyar szállítások listája is. Ez évi kivitelünknek mintegy fele gép és berendezés. 14 millió pár cipő. 37 millió méter szövet eladását tervezzük. Húsz százalékkal emelkedik majd a kötöttáruexport. Számottevően bővül az élelmiszeripar kivitele. Exportunknak közel 7 százaléka a gyógyszeriparunk termékeiből áll. Néhány vállalat gépipart termelésének nagyobb részét a Szovjetunióba exportálja, így például az Ikarus össztermelésének 53. a Magyar Hajó- és Darugyár 57, a Ganz-MAVAG termelésének 14 százalékát exportalja a Szovjetunióba. A Szovjetunióval kötött 1975. évi megállapodásban jelentős súllyal szerepelnek a termelési együttműködés, vagy kooperáció alapján történő kölcsönös áruszállítások. Ismeretesek a korábban kötött egyezmények, különösen a timföld-alumínium egyezmény, az autóbusz- és a Zsiguli-kooperáció, a számítástechnikai gyártásmegosztási együttműködés, a „Barátság” II. kőolajvezeték. Ami azonban az idei megállapodást illeti, ez az esztendő e téren is kiemelkedik. Átadásra kerül a közösen épülő „Testvériség” gázvezeték, amelyen májustól megkezdődnek a földgázszállítások a Szovjetunióból. A megvalósulás stádiumába lépett az olefinprogram. Ennek lényege, hogy Leninvá- ros térségében megépült gazdaságos, nagy kapacitású A fiú, akit keresnek Olefin Művek etilén és propilént állítunk elő. E termékek egy részét, az etilént csővezetéken, a propilént vasúton szállítjuk a Szovjetunióba és műanyagokat, petrolkémiai termékeket, polietilént, polistirolt, akrilnit- rilt kapunk cserébe. Az együttműködés előnyei számunkra abban vannak, hogy az etilén és propilén további feldolgozásához szülcséges beruházásokat megtalcarít- juk, és hogy hqsszú távra, 10—15 évre biztosítjuk a termékek kölcsönös elhelyezését. Energiaellátásunk szempontjából döntő jelentőségű az orenburgi gázvezeték megépítésében és a 750 kilovoltos elektromos gerinctávvezeték építésében való együttműködésünk. Ezek teszik majd lehetővé, hogy egyre növekvő mennyiségben, hosz- szú távra biztosíthatjuk a földgáz- és villamosenergia-be- hozatalt. A Szovjetunióval kötött ez évi megállapodás ipa runk, mezőgazdaságunk fejlődése és a belső ellátás szempontjából elsődleges jelentőségű. — Milyen feladatok állnak a külkereskedelem előtt 1975-ben? Feladatainkat a Központi Bizottság múlt év december 5-i határozata, az 1975. évi terv külkereskedelmi előirányzatai szabják meg. A nemzetközi gazdasági együttműködést a népgazdaság szükségleteivel összhangban úgy kell fejlesztenünk, hogy maximálisan biztosítsuk és kihasználjuk a külkereskedelmi lehetőségeinket. Az a feladatunk, hogy a népgazdasági tervet következetesen végrehajtsuk. Biztosítani kell a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, a fejlődő országokkal erre az évre előirányzott külkereskedelmi tervünk teljesítését és ezzel egyidejűleg jelentősen emelni kell a tőkés exportot. Ezt a termékek versenyképességének javításával, jobb és szervezettebb piaci munkával kell megalapozni. Figyelni kell arra is, hogy a külkereskedelmi tevékenységünk a belföldi kereslettel összhangban történjék. A minisztérium irányelve alapján a vállalatok vezetőinek ki kell dolgozniuk a távlati intézkedési terveiket a hatékonyság javítására, a tartalékok feltárására, az ésszerű takarékosság fokozott érvényesítésére, az ellenőrzés javítására, a munkamódszerek racionalizálására. Végül hangsúlyozni kívánom, hogy a külkereskedelmi feladatokat — munkánk állandó javítása mellett — csak úgy tudjuk megoldani, ha belső erőforrásainkdt — különösen a termelés területén — a célkitűzéseknek megfelelően összpontosítjuk és kihasználjuk. Moszkvából jött a hír: egy sokat próbált, nehéz időket kiállt idős, özvegy édesanya keresi a II. világháborúban elesett katonfiát. Pontosabban: a sírt, ahol a 18 esztendős korában életét vesztett alhadnagy, Szapozsnyikov Leonyid Ivanovics nyugszik. A szovjet asszony egyetlen támpontja a szűkszavú halotti értesítés, miszerint a komszomolista valahol Eger közelében esett el az öldöklő, véres harcokban, ahol bajtársai kellő tiszteletadással temették el. Az értesítés — halvány reménysugár ahhoz, hogy a szeretett gyermek, testvér hantjához elvezessen. A családfő azonban újra meg újra megkísérli a lehetetlent.' egyre bizakodik, reméli, hogy — jó emberek segítségével — előbb, vagy utóbb csak * ráakad arra, akit, amit keres. Megtalálja, s könnyebb, nvu- godtabb szívvel búcsúzhat maga is... ★ A már 90 éves kor felé hajló édesanya harminc esztendő múltán sem lankadó kitártál sa — őszinte részvétet ébresztett lapunk egri és Eger környéki olvasóiban. Cikkünk nyomán egymás után jelentkeztek szerkesztőségünkben — telefonon és levélben — akik valamit tudni véltek a fiatal hősről. Az egerbaktai üzenetet — szálkás, ugráló betűkkel — az elsők között hozta a postás. Nő írta, s a monogramos név lehet, hogy egy másik özvegyet rejt, vagy egy másik elárvult anyát, aki érzi, tudja: mit jelent valakit elveszíteni. A lapon bizonytalan biztatás: a fiú talán a baktai temetőben pihen, a többi hős között'... Egerbaktán valóban van ilyen közös sír. A „fejfa”, az oszlop azonban névtelen. S nincs lista az elesettekről a tanácsházán sem, kiemelkedő katonai temetésre nem emlékszenek a faluban. Talán a következő cím... talán ott többet mondanak. Hevesvári (Hágen) János, kőműves. Eger, Pogonyi Antal utca 2.: — ö volt-e, nem ő volt-e, ki tudja? — emlékezik —, de annyi biztos, hogy oda temették el az édesapám mellé, a lajosvárosi temető első halottja szomszédságába. Ami meglepett, mert a többiek csak a templomkert közös sírjába kerültek... Valószínűleg tiszt lehetett, ha megkülönböztetett tisztességgel kísérték utolsó útjára. Én, sajnos nem láttam. Amikor megérkeztem, félig már rajta volt a föld. A katona most is ott van, s a sírját természetesen gondozzuk. Szegény jó Bata bácsi annak idején még orgonát is ültetett a halomra. Azt azonban, hogy tavaszonként ki felett nyílnak, ma sem tudom. Nem is sejtem... Oroszul éppen hogy csak tudtam néhány szót, s a temetésnél különben is szótlanok voltak a kísérő katonák. Haltgattak a névről, nem hagytak semmiféle jelet. ★ — Ügy emlékszem, december közepe táján lehetett, amikor Gubán elvtárs nyugdíjban AHOGYAN ott állt a járási pártértekezlet utáni kis ünnepségen, azon gondolkozva, hogy mit is mondjon búcsúzóként barátainak, munkatársainak, bizonyára felvillantak képzeletében életének legfontosabb momentumai. Gubán Dezső, az egri járási pártbizottság immár nyugdíjas első titkára küzdelmes, mozgalmas örömökben, de gondokban is gazdag életpályát mondhat magáénak. A felszabadulás előtt először segédmunkás- kodott, majd a bányászélet kemény évei következtek. Aztán a háború véres, értelmetlen hónapjai, a partizánélet embert, jellemet formáló, nehéz, de mégis felemelő emlékei. A felszabadulás után néhány évig községi bíró volt Nádújfalun, majd 1949-ben pártmunkás lett, az egri járási pártbizottsághoz került. S néhány napja — éppen e járás éléről — került nyu- díjba. Több mint negyedszázad a pártmunkában, bizony nem könnyű dolog. Nap mint nap gondokat, problémákat kellett megoldani, ügyeket intézni, beszélni, meggyőzni, harcolni a szebbért, a jobbért, az emberibbért. Akár hétköznap, akár ünnep volt. Számtalan új üzem, óvoda, iskola, szövetkezeti beruházás születésénél bábáskodott. De nem fukarkodott a jó tanácsokkal, az útmutatásokkal sem. S tette mindezt magától értetődő természetességgel, barátsággal, nyíltsággal. SOKAN, akik vele együtt kezdtek, elfáradtak, nem volt erejük a naponkénti megújuláshoz, és bár az évek felette is elszálltak, derűs kedélye, jóízű humora megmaradt. Ahogyan a pohárköszöntőt befejezte a járási pártértekezlet utáni kis ünnepségen, tréfásan megjegyezte: — Most már több időm lesz a lányokhoz járni. Csak aztán nehogy észrevegyetek! Vagy ha észre is vesztek, ne szóljatok) _________ B arátai, mumkatársai meg- hatottan gratuláltak a Munka Érdemrend arany fokozatához, a sikeres, küzdelmes életpálya méltó elismeréséhez, és természetesen sok erőt, egészséget kívántak a nyugdíjas évekhez is. Dezső bácsi — így hívja az egri járásban szinte minden ismerőse — több mint negyedszázados pártmunka után nyugdíjba ment. Több ideje lesz a pihenésre, a szórakozásra, a kikapcsolódásra. Természetesen a nyugdíj nem jelent — és különösen neki nem is jelenthet — tétlenséget. Aki megszokta a naponkénti fárasztó munkát, az emberekkel való foglalkozást, az képtelen arra, hogy a közügyektől végleg visszavonuljon. Dezső bácsi munkájára továbbra is számít a párt, barátságára pedig számot tartanak ismerősei, barátai. A NYUGDÍJAS ÉVEKHEZ erőt, egészséget, sok derűs percet kívánunk, Gubán elv- tár») , , (kapott) az egyik délutánon, fél kettő vagy két óra körül karszalagos polgárőr társaságában feldúlt kedélyállapotban magasabb rangú szovjet tiszt keresett a lakásomon. Megtudhatta. hogy koszorúk kötésével is foglalkozom, s esetleg segíthetek a temetésben — beszéli Péró János, Eger régi, közismert kertésze, a Barta- kovics utcában. — Ügy is volt: halotthoz hívott. Töb- bedmagammal. Közben koporsó után érdeklődött. Mondtam neki. hogy tudok egy vállalkozóról, esetleg próbálkozhatunk nála. így mentünk Brindza úrhoz, Brindza Bélához a fő utcára. Ahol aztán szerencsénkre akadt. is megfelelő koporsó, amit egy kocsival a cisztercek temploma elé vittünk. A halott már ott feküdt, közel a bejárathoz. Fiatal ember volt: barna, zömök, kemény kötésű fiú. A mellén: lőtt seb. Néhány órás lehetett, látszott az átázott gyolcson.. . A főtiszt nagyon zaklatott, nagyon ingerült volt, észrevehetően kedves katonáját veszíthette el... Elég gyorsan temettünk. Amikor a koporsót elhelyeztük a sírban, s kezdtük ráhúzni a földet: a tiszt meghajolt. szalutált, majd hirtelen, idegesen elsietett.. . A szovjet asszony, ahogy a Népújságban olvasom, december közepi halottat keres. Az i dő- pont egyezik avval, amiről én beszélek. Lehet, hogy ez a fiú volt az elesett alhadnagy, akinek a háború forgatagában is koporsó, tisztes sírhely jutott... ★ — Tudok én is egy fiatal tisztről, akit a többi katonától eltérően bevitték a városba — emlékezik Felnémeten Farkas Ernő, az Egri út 100. számú házban. — A fiúnak a halálánál is ott voltam. Többedmagammal ugyanis közmunkára rendeltek, sebesülteket, halottakat is összeszedni. Akiről beszélek, az erdő szélén feküdt, közel az országúthoz, amikor először megláttam. Lehet, hogy éppen abban a pillanatban halt meg. Gesztenyebarna hpja, telt arca volt, s a bőrkabátja után ítélve, feltehetően tiszt. A mellét roncsolták szét. Rettenetes volt ránézni! A főnöke is alig bírt magával. Gyorsan intézkedett: egy lőszeres kocsit kiürítettek, s azon küldték be a halottat Egerbe. Felnémeten más tiszt megkülönböztetett temetéséről nem tudnak. A hősöket közös sírba temették itt is, később pedig — mint az exhumálásban részt vett Ilcsik Zoltán említette — valamennyit Egerbe szállították. Kinn az erdőben azonban ma is van néhány halmocska: de hogy kik nyugszanak alattuk, meg- fejtetlen titok. Időközben az Egerben itt- ott eltemett szovjet katonák maradványait is összeszedték, s több közös sír után most már mindannyian végleges helyükön vannak, a Grőber- temető díszhelyén alusszák örök álmukat Emlékművükön nevek is vannak, de Szapozsnyikov Leonyid Ivanovicsról semmi jel... Egy régi szemtanú — az egri exhumálások egyik fő résztvevője — Petrán Károly bácsi szerint azonban bizonyosan itt, ebben a temetőben nyugszik a IS esztendős szovjet tiszt is, hiszen a városban fellelhető összes halottat ide hozták. Itt van-e, nincs-e? Van-e összefüggés az elmondottak és a keresett kátona közöttt? — ki tudja. Biztos azonban, hogy emlékeznek ma is az ismeretlenre, s kegyelet őrzi társaival együtt. Ami a szovjet édesanya, a szovjet édesanyák számára ha nem is teljesen megnyugtató, mindenesetre: vigasztaló. Gyóni Gyula $ÉWSM 1S3JSL február 22, sióm baj