Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-22 / 45. szám

Bíró József nyilatkozata külkereskedelmünk helyzetéről és ez évi feladatairól f (Folytatás az 1. oldalról.) igazatok termékei vannak túlsúlyban. Külön ki kell emelni fejlődő iparunk nyersanyagellátását, » amely­ben alapvető szerepe van a szocialista országokkal, el­sősorban a Szovjetunióval való együttműködésünknek. 1974-ben tovább szélesítet­tük sokoldalú gazdasági kap­csolatainkat a fejlődő orszá­gokkal is. Forgalmunk 7 szá­zalékát bonyolítjuk le velük. A növekedés évente átlag 11 százalékos és jóllehet, a for­galom állandóan emelkedik, súlya az egész összkereske- delmünkben még elmarad a kívánt szinttől. A tőkés országokkal foly­tatott kereskedelmünkben feszültséget okozott, hogy az import a tervezettnél kedve­zőtlenebbül alakult annak el­lenére, hogy az export is fi­gyelemreméltó növekedési ütemet ért el. A tőkés kivitelünk 1973- hoz képest — változatlan árakon — 6 százalékkal, a behozatal ' 21 százalékkal nőtt. A kivitelen belül eb­ben a gépexport növekedési üteme volt a legnagyobb. Az importban emelkedett az energiahordozók és nyers­anyagok részaránya. Az áru­forgalom alakulását döntő mértékben befolyásolták a főkés világ válságjelenségei, továbbá az energiahordozók és alapanyagok beszerzési ne­hézségei. Az erőteljes inflá­ciós tendenciák, az áremelke­dés és az árarányok alakulá­sa miatt a cserearányok hát­rányunkra megváltoztak. A kereskedelmi mérlegünk passzívumának mintegy 80 százaléka a cserearányrom- lás következménye. Exportunk növelését fé­kezte a Közös Piac korláto­zó intézkedése. Mivel a fej­lett tőkés országokkal bonyo­lódó árucsere-forgalom kül­kereskedelmünknek közel egyharmadát teszi ki, nem közömbös számunkra a for­galom alakulása. Az eddig elért színvonal különösen az eltelt másfél évtizedben vég­bement fejlődés eredménye. Országaink közötti kereske­delmet eddig sem csupán a berendezések, gépipari és vegyipari termékek, vala­mint anyagok beszerzésére, cseréjére alapoztuk. Az ipari kooperációk különböző for­máinak kialakítására is töre­kedtünk és arra, hogy fokoz­zuk a magyar ipari és me­zőgazdasági termékek szállí­tását is. Ügy ítéljük meg, a tőkés üzleti körök felis­merték, hogy a gazdasági kapcsolatok számukra is elő­nyösek, és saját exportjuk szorgalmazása mellett kere­sik a korszerű együttműkö­dési formák kialakításának lehetőségeit a szocialista or­szágokkal, közöttük hazánk­kal. E józan felismerés mellett azonban szükséges a megkü­lönböztetéstől mentes keres­kedelempolitika. Ellenezzük a nemzetközi kereskedelem mindenfajta korlátozását, megtorló intézkedések alkal- mazasat. Különösen pedig az Európai Gazdasági Közösség megkülönböztető politikáját, amely élesen ellentétben áll a nemzetközi kereskedelem akadályainak lebontására irányuló általános törekvé­sekkel. a GATT alapelvével. A közösség agrárrendtartására hivatkozva elrendelték a vá­gómarha és a marhahús be­viteli tilalmát. Az ebből eredő nehézségeinket a Szovjetunió segítségével si­került megoldani. A szovjet kormány világpiaci áron, konvertibilis valutáért vásá­rolta meg a kivitelre szánt vágómarhát és marhahúst. Ez lehetővé tette a vágó­marha-felvásárlás átmene­ti zavarainak, megszüntetését és a biztonságos értékesí­tést. — Hogyan értékelhetők a szocialista országokkal kötött ez évi megállapodá­sok? A közelmúltban megkötöt­tük az ez évre szóló keres­kedelmi megállapodást a szocialista országok többsé­gével. ___________, A megállapodások biztosí­tékot nyújtanak arra, hogy kereskedelmünk ebben az évben is a tervnek, a nép­gazdaság céljainak megfele­lően fejlődik. A megállapodások bizto­sítják legfontosabb import­szükségleteinket. Jelentősen nő a gépek behozatala, ami nemcsak strukturális szem­pontból fontos, hanem nagy- beruházásaink gépimport­igényeinek kielégítése miatt is. Bővül a fogyasztási cik­kek behozatala. A lakosság ellátása szempontjából jelen­tős, hogy a kiskereskedelmi forgalom 18 százalékos im­portarányát tovább növeljük. 27 százalékkal több fogyasz­tási cikk behozatalával szá­molunk, többek között 100 ezer darab széntüzelésű kályhát és 80 millió forintért bútort, 180 millió forintért villamos közfogyasztási cik­ket, gépkocsikat hozunk be. Külön kiemelem iparunk nyersanyagellátását, amely adottságaink mellett bizton­ságosan csak a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való együtt- műkölés keretében oldható meg. — A világpiacon nagy­mértékben emelkedtek a nyers- és alapanyagárak. Hallhatnánk-e valamit ar­ról, hogy milyen hatással van ez a szocialista orszá­gok egymás közötti keres­kedelmére? Ismeretes, hogy az elmúlt években a tőkés világpiacon jelentős mértékű és tartós­nak mutatkozó áremelkedés történt. Az energiahordozók, a könnyű- és nehézipari nyersanyagok nagy részének, valamint egyes mezőgazdasá­gi termékeknek árszintje je­lentősen megváltozott és új árarányok alakultak ki. Ezt a körülményt figyelembe kell venni a KGST-országok kö­zötti áruforgalom áraiban is. Érdekünk fűződik ahhoz, hogy kereskedelmünk reális árakon folyjék. így tudjuk biztosítani az egymás közötti kereskedelemben a kölcsönö­sen előnyös, kedvező feltéte­leket és a helyes orientációt a termelők és felhasználók számára. Azt, hogy a szocia­lista országok egymás kö­zötti kereskedelmi forgalma dinamikusan növekedjék to­vább. A Szovjetunióval most be­fejeződött kétoldalú tárgya­lásainkon a megállapodások során rögzítettük azt is, hogy 1975-ben a világpiacon vég­bemenő folyamatok hatásá­ra, a kölcsönös érdekek fi­gyelembevételével — mind az exportban, mind az import­ban — egyes cikkeknél ár­korrekciókat hajtunk végre. Kölcsönösen figyelembe vet­tük az indokolt árváltozáso­kat. Emelkedik a magyar importban az energiahordo­zók és nyersanyagok árszint­je. Az új nyers- és alap­anyagárak lényegesen kedve­zőbbek a tőkés világpiac árainál. Például az új nyers­olajár kevesebb, mint fele a tőkés országokból való be­szerzés költségeinek. Hasonló a helyzet más alapvető nyers­anyagok esetében. Ez a tőkés országokból való beszerzés­hez képest nemcsak az elő­ző, hanem a mostani árakon is tetemes megtakarítást je­lent. Széles körben emelke­dik a magyar exportban dön­tő szerepet játszó késztermé­kek árszintje is. — Legnagyobb kereske­delmi partnerünk a Szov­jetunió. Miben fejeződik ez ki? Magát a tényt a három év­tized igen sok adata, kap­csolataink jellege és sokré­tűsége bizonyítja. A kérdés­re most elsősorban az 1975. évi kereskedelmi szerződé­sünk néhány jellemző meny- nvi6égi mutatójának ismere­tében kívánok válaszolni. A szerződés alapján ez évi for­galmunk meg fogja haladni a két és fél milliárd rubelt Ezzel több mint egy milli­árd rubellel túlteljesítjük az 1971—75. évekre előirányzott külkereskedelmi forgalmat. A magyar behozatal ebben az évben is rendkívül válto­zatos és gazdag. A Barátság­vezetéken 6 millió tonna kő­olaj érkezik és az idén meg­indul a 600 millió köbméter földgáz szállítása is. Üze­meink 750 ezer tonna kohó­kokszra és 300 ezer tonna kő­szénre, továbbá 400 ezer ton­na gáz- és fűtőolajra számít­hatnak. 4,2 milliárd kilo­wattóra elektromos áramot veszünk ebben az esztendő­ben. A Szovjetunió szállításai fedezik a magyar vasércszük­ségletnek több mint 90 szá­zalékát, továbbá 250 ezer tonna nyersvasat, és 44 ezer tonna különböző ferroötvöze- tet importálunk az idén. Több mint félmillió torma hengereltáru; is érkezik a Szovjetunióból, továbbá más, feldolgozásra alkalmas ko­hászati termékek, így óno­zott és horganyzott leme­zek. Mezőgazdaságunk számá­ra 1350 darab kombájnt, 5 ezer 220 darab traktort —, ebből 200 darab K 700-as nagy teljesítményű traktort —, továbbá 238 ezer tonna kálisót, 250 ezer tonna fosz­fátot és 35 ezer tonna nitro­gén műtrágyát hozunk be. Félmillió tonna cementet, va­lamint kétmillió négyzetmé­ter táblaüveget és 1,1 millió köbméter ipari fát és 885 ezer köbméter fenyőfűrész­árut vásárolunk ebben az esztendőben. Gazdag a magyar szállítá­sok listája is. Ez évi kivite­lünknek mintegy fele gép és berendezés. 14 millió pár cipő. 37 millió méter szövet eladását tervezzük. Húsz százalékkal emelkedik majd a kötöttáruexport. Számotte­vően bővül az élelmiszeripar kivitele. Exportunknak közel 7 százaléka a gyógyszeripa­runk termékeiből áll. Néhány vállalat gépipart termelésének nagyobb részét a Szovjetunióba exportálja, így például az Ikarus össz­termelésének 53. a Magyar Hajó- és Darugyár 57, a Ganz-MAVAG termelésé­nek 14 százalékát exportalja a Szovjetunióba. A Szovjetunióval kötött 1975. évi megállapodásban jelentős súllyal szerepelnek a termelési együttműködés, vagy kooperáció alapján tör­ténő kölcsönös áruszállítá­sok. Ismeretesek a korábban kötött egyezmények, különö­sen a timföld-alumínium egyezmény, az autóbusz- és a Zsiguli-kooperáció, a számí­tástechnikai gyártásmegosz­tási együttműködés, a „Ba­rátság” II. kőolajvezeték. Ami azonban az idei meg­állapodást illeti, ez az esz­tendő e téren is kiemelke­dik. Átadásra kerül a közö­sen épülő „Testvériség” gáz­vezeték, amelyen májustól megkezdődnek a földgázszál­lítások a Szovjetunióból. A megvalósulás stádiumába lé­pett az olefinprogram. En­nek lényege, hogy Leninvá- ros térségében megépült gaz­daságos, nagy kapacitású A fiú, akit keresnek Olefin Művek etilén és pro­pilént állítunk elő. E termé­kek egy részét, az etilént csővezetéken, a propilént vasúton szállítjuk a Szovjet­unióba és műanyagokat, petrolkémiai termékeket, po­lietilént, polistirolt, akrilnit- rilt kapunk cserébe. Az együttműködés előnyei szá­munkra abban vannak, hogy az etilén és propilén további feldolgozásához szülcséges beruházásokat megtalcarít- juk, és hogy hqsszú távra, 10—15 évre biztosítjuk a ter­mékek kölcsönös elhelyezé­sét. Energiaellátásunk szem­pontjából döntő jelentőségű az orenburgi gázvezeték megépítésében és a 750 kilo­voltos elektromos gerinc­távvezeték építésében való együttműködésünk. Ezek te­szik majd lehetővé, hogy egyre növekvő mennyiségben, hosz- szú távra biztosíthatjuk a föld­gáz- és villamosenergia-be- hozatalt. A Szovjetunióval kötött ez évi megállapodás ipa runk, mezőgazdaságunk fej­lődése és a belső ellátás szempontjából elsődleges je­lentőségű. — Milyen feladatok áll­nak a külkereskedelem előtt 1975-ben? Feladatainkat a Központi Bizottság múlt év december 5-i határozata, az 1975. évi terv külkereskedelmi elő­irányzatai szabják meg. A nemzetközi gazdasági együtt­működést a népgazdaság szükségleteivel összhangban úgy kell fejlesztenünk, hogy maximálisan biztosítsuk és kihasználjuk a külkereske­delmi lehetőségeinket. Az a feladatunk, hogy a népgaz­dasági tervet következetesen végrehajtsuk. Biztosítani kell a Szovjet­unióval, a szocialista orszá­gokkal, a fejlődő országokkal erre az évre előirányzott kül­kereskedelmi tervünk telje­sítését és ezzel egyidejűleg jelentősen emelni kell a tő­kés exportot. Ezt a termékek versenyképességének javítá­sával, jobb és szervezettebb piaci munkával kell megala­pozni. Figyelni kell arra is, hogy a külkereskedelmi tevé­kenységünk a belföldi keres­lettel összhangban történ­jék. A minisztérium irányelve alapján a vállalatok vezetői­nek ki kell dolgozniuk a táv­lati intézkedési terveiket a hatékonyság javítására, a tartalékok feltárására, az ésszerű takarékosság foko­zott érvényesítésére, az el­lenőrzés javítására, a mun­kamódszerek racionalizálá­sára. Végül hangsúlyozni kívá­nom, hogy a külkereskedel­mi feladatokat — munkánk állandó javítása mellett — csak úgy tudjuk megoldani, ha belső erőforrásainkdt — különösen a termelés terüle­tén — a célkitűzéseknek megfelelően összpontosítjuk és kihasználjuk. Moszkvából jött a hír: egy sokat próbált, nehéz időket kiállt idős, özvegy édesanya keresi a II. világháborúban elesett katonfiát. Pontosab­ban: a sírt, ahol a 18 eszten­dős korában életét vesztett alhadnagy, Szapozsnyikov Leonyid Ivanovics nyugszik. A szovjet asszony egyetlen támpontja a szűkszavú ha­lotti értesítés, miszerint a komszomolista valahol Eger közelében esett el az öldöklő, véres harcokban, ahol bajtár­sai kellő tiszteletadással te­mették el. Az értesítés — halvány re­ménysugár ahhoz, hogy a sze­retett gyermek, testvér hant­jához elvezessen. A családfő azonban újra meg újra meg­kísérli a lehetetlent.' egyre bizakodik, reméli, hogy — jó emberek segítségével — előbb, vagy utóbb csak * rá­akad arra, akit, amit keres. Megtalálja, s könnyebb, nvu- godtabb szívvel búcsúzhat maga is... ★ A már 90 éves kor felé haj­ló édesanya harminc esztendő múltán sem lankadó kitártál sa — őszinte részvétet éb­resztett lapunk egri és Eger környéki olvasóiban. Cikkünk nyomán egymás után jelent­keztek szerkesztőségünkben — telefonon és levélben — akik valamit tudni véltek a fiatal hősről. Az egerbaktai üzenetet — szálkás, ugráló betűkkel — az elsők között hozta a postás. Nő írta, s a monogramos név lehet, hogy egy másik özve­gyet rejt, vagy egy másik el­árvult anyát, aki érzi, tudja: mit jelent valakit elveszíte­ni. A lapon bizonytalan bizta­tás: a fiú talán a baktai te­metőben pihen, a többi hős között'... Egerbaktán valóban van ilyen közös sír. A „fejfa”, az oszlop azonban névtelen. S nincs lista az elesettekről a tanácsházán sem, kiemelkedő katonai temetésre nem em­lékszenek a faluban. Talán a következő cím... talán ott többet mondanak. Hevesvári (Hágen) János, kőműves. Eger, Pogonyi An­tal utca 2.: — ö volt-e, nem ő volt-e, ki tudja? — emlékezik —, de annyi biztos, hogy oda temet­ték el az édesapám mellé, a lajosvárosi temető első halott­ja szomszédságába. Ami meg­lepett, mert a többiek csak a templomkert közös sírjába kerültek... Valószínűleg tiszt lehetett, ha megkülönbözte­tett tisztességgel kísérték utolsó útjára. Én, sajnos nem láttam. Amikor megérkeztem, félig már rajta volt a föld. A katona most is ott van, s a sírját természetesen gon­dozzuk. Szegény jó Bata bá­csi annak idején még orgonát is ültetett a halomra. Azt azonban, hogy tavaszonként ki felett nyílnak, ma sem tu­dom. Nem is sejtem... Oro­szul éppen hogy csak tudtam néhány szót, s a temetésnél különben is szótlanok voltak a kísérő katonák. Haltgattak a névről, nem hagytak sem­miféle jelet. ★ — Ügy emlékszem, december közepe táján lehetett, amikor Gubán elvtárs nyugdíjban AHOGYAN ott állt a járási pártértekezlet utáni kis ün­nepségen, azon gondolkozva, hogy mit is mondjon búcsú­zóként barátainak, munkatár­sainak, bizonyára felvillantak képzeletében életének legfon­tosabb momentumai. Gubán Dezső, az egri járási pártbi­zottság immár nyugdíjas első titkára küzdelmes, mozgalmas örömökben, de gondokban is gazdag életpályát mondhat magáénak. A felszabadulás előtt először segédmunkás- kodott, majd a bányászélet kemény évei következtek. Az­tán a háború véres, értelmet­len hónapjai, a partizánélet embert, jellemet formáló, ne­héz, de mégis felemelő emlé­kei. A felszabadulás után né­hány évig községi bíró volt Nádújfalun, majd 1949-ben pártmunkás lett, az egri já­rási pártbizottsághoz került. S néhány napja — éppen e járás éléről — került nyu- díjba. Több mint negyedszázad a pártmunkában, bizony nem könnyű dolog. Nap mint nap gondokat, problémákat kellett megoldani, ügyeket intézni, beszélni, meggyőzni, harcolni a szebbért, a jobbért, az em­beribbért. Akár hétköznap, akár ünnep volt. Számtalan új üzem, óvoda, iskola, szö­vetkezeti beruházás születésé­nél bábáskodott. De nem fu­karkodott a jó tanácsokkal, az útmutatásokkal sem. S tette mindezt magától értetődő ter­mészetességgel, barátsággal, nyíltsággal. SOKAN, akik vele együtt kezdtek, elfáradtak, nem volt erejük a naponkénti megúju­láshoz, és bár az évek felette is elszálltak, derűs kedélye, jóízű humora megmaradt. Ahogyan a pohárköszöntőt befejezte a járási pártértekez­let utáni kis ünnepségen, tré­fásan megjegyezte: — Most már több időm lesz a lányokhoz járni. Csak aztán nehogy észrevegyetek! Vagy ha észre is vesztek, ne szóljatok) _________ B arátai, mumkatársai meg- hatottan gratuláltak a Mun­ka Érdemrend arany fokoza­tához, a sikeres, küzdelmes életpálya méltó elismerésé­hez, és természetesen sok erőt, egészséget kívántak a nyugdíjas évekhez is. Dezső bácsi — így hívja az egri járásban szinte minden ismerőse — több mint ne­gyedszázados pártmunka után nyugdíjba ment. Több ideje lesz a pihenésre, a szórako­zásra, a kikapcsolódásra. Ter­mészetesen a nyugdíj nem je­lent — és különösen neki nem is jelenthet — tétlenséget. Aki megszokta a naponkénti fárasztó munkát, az embe­rekkel való foglalkozást, az képtelen arra, hogy a köz­ügyektől végleg visszavonul­jon. Dezső bácsi munkájára továbbra is számít a párt, ba­rátságára pedig számot tarta­nak ismerősei, barátai. A NYUGDÍJAS ÉVEKHEZ erőt, egészséget, sok derűs percet kívánunk, Gubán elv- tár») , , (kapott) az egyik délutánon, fél ket­tő vagy két óra körül karsza­lagos polgárőr társaságában feldúlt kedélyállapotban ma­gasabb rangú szovjet tiszt ke­resett a lakásomon. Megtud­hatta. hogy koszorúk kötésé­vel is foglalkozom, s esetleg segíthetek a temetésben — beszéli Péró János, Eger régi, közismert kertésze, a Barta- kovics utcában. — Ügy is volt: halotthoz hívott. Töb- bedmagammal. Közben ko­porsó után érdeklődött. Mondtam neki. hogy tudok egy vállalkozóról, esetleg pró­bálkozhatunk nála. így men­tünk Brindza úrhoz, Brindza Bélához a fő utcára. Ahol az­tán szerencsénkre akadt. is megfelelő koporsó, amit egy kocsival a cisztercek templo­ma elé vittünk. A halott már ott feküdt, közel a bejárat­hoz. Fiatal ember volt: bar­na, zömök, kemény kötésű fiú. A mellén: lőtt seb. Né­hány órás lehetett, látszott az átázott gyolcson.. . A fő­tiszt nagyon zaklatott, na­gyon ingerült volt, észrevehe­tően kedves katonáját veszít­hette el... Elég gyorsan te­mettünk. Amikor a koporsót elhelyeztük a sírban, s kezdtük ráhúzni a földet: a tiszt meg­hajolt. szalutált, majd hirte­len, idegesen elsietett.. . A szovjet asszony, ahogy a Nép­újságban olvasom, december közepi halottat keres. Az i dő- pont egyezik avval, amiről én beszélek. Lehet, hogy ez a fiú volt az elesett alhadnagy, akinek a háború forgatagá­ban is koporsó, tisztes sírhely jutott... ★ — Tudok én is egy fiatal tisztről, akit a többi katoná­tól eltérően bevitték a vá­rosba — emlékezik Felnéme­ten Farkas Ernő, az Egri út 100. számú házban. — A fiú­nak a halálánál is ott voltam. Többedmagammal ugyanis közmunkára rendeltek, sebe­sülteket, halottakat is össze­szedni. Akiről beszélek, az erdő szélén feküdt, közel az országúthoz, amikor először megláttam. Lehet, hogy ép­pen abban a pillanatban halt meg. Gesztenyebarna hpja, telt arca volt, s a bőrkabátja után ítélve, feltehetően tiszt. A mellét roncsolták szét. Ret­tenetes volt ránézni! A főnö­ke is alig bírt magával. Gyor­san intézkedett: egy lőszeres kocsit kiürítettek, s azon küldték be a halottat Egerbe. Felnémeten más tiszt meg­különböztetett temetéséről nem tudnak. A hősöket közös sírba temették itt is, később pedig — mint az exhumálás­ban részt vett Ilcsik Zoltán említette — valamennyit Egerbe szállították. Kinn az erdőben azonban ma is van néhány halmocska: de hogy kik nyugszanak alattuk, meg- fejtetlen titok. Időközben az Egerben itt- ott eltemett szovjet katonák maradványait is összeszedték, s több közös sír után most már mindannyian végleges helyükön vannak, a Grőber- temető díszhelyén alusszák örök álmukat Emlékművükön nevek is vannak, de Szapozs­nyikov Leonyid Ivanovicsról semmi jel... Egy régi szemtanú — az eg­ri exhumálások egyik fő résztvevője — Petrán Károly bácsi szerint azonban bizo­nyosan itt, ebben a temető­ben nyugszik a IS esztendős szovjet tiszt is, hiszen a vá­rosban fellelhető összes ha­lottat ide hozták. Itt van-e, nincs-e? Van-e összefüggés az elmondottak és a keresett kátona közöttt? — ki tudja. Biztos azonban, hogy emlékeznek ma is az ismeretlenre, s kegyelet őrzi társaival együtt. Ami a szovjet édesanya, a szovjet édesanyák számára ha nem is teljesen megnyugtató, min­denesetre: vigasztaló. Gyóni Gyula $ÉWSM 1S3JSL február 22, sióm baj

Next

/
Oldalképek
Tartalom