Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-13 / 37. szám

Céljuk a rend Ahogyan a tudományból termelő erő lesz f Az ország egyik legna­gyobb mezőgazdasági vállal­kozása a KITE, vagy ismer­tebb megfogalmazásban a nádudvari kukoricatermeszté- *i és növénytermesztési rend­szer. A rendszerhez csatlako­zott termelőszövetkezetek Bzáma tavaly már megközelí­tette a 200-at, s az általuk előállított termelési érték jó­val meghaladta a 30 milli­árd forintot. Az elmúlt év őszén — a hatékonyabb irá­nyítás céljából — a vállalko­zás hat alközpontot hozott létre az országban, így töb­bek között egyet Hevesen. Gáspár Jenövei, a hevesi al­központ vezetőjével az eddi­gi tapasztalatokról, valamint a rendszer jövőjéről beszél­gettünk. — Még az alközpont létre­hozása előtt több Heves me­gyei termelőszövetkezet csat­lakozott a KITE-hez, felis­merve az iparszerű termesz­tési rendszerek jelentőségét, eredményességét. Jelenleg a taggazdaságaink száma 15, s az általuk — természetesen a rendszer keretében — meg­művelt földterület' mintegy 12 ezer hektár. Mivel me­gyénkben is és az országban is évről évre bővül a tagszö­vetkezetek köre, szükségessé vált az alközpontok létreho­zása- így jóval egyszerűbb az' irányítás, közvetlenebb a kapcsolat a gazdaságokkal és gyorsabb a hibás gépek ki­javítása, a szükséges alkat­részek beszerzése. Még ebben az évben Hevesen elkészül egy anyag- és alkatrészrak­tár, s négy szervizkocsink járja majd állandóan a ha­tárt. Az alközponttól, a leg­messzebb levő tagszövetkezet is csupán 50—60 kilométerre van, s ez lehetővé teszi a gyors intézkedést. Ezenkívül közvetlen telexösszéköttetés- ben vagyunk Nádudvarral, a rendszer gazdájával, s így bármilyen problémát köny- nyen meg tudunk oldani. — Heves megyében milye­nek az eddigi tapasztalatok? — A rendszer keretén be­lül a megyei tagszövetkeze­tek eddig főként kukoricát termeltek. Az úgynevezett bázisátlaghoz képest (ez azt jelenti, hogy öt év eredmé­nyeiből kiveszik a legrosz- szabb és a legjobb év ered­ményét, és a három közepes év átlagát számolják) példá­ul Erdőtelken 22 mázsáról 5(T mázsára, a hevesi Rákóczi Hí az a KITE? Termelőszövetkezetben 42 mázsáról 65 mázsára, Saru­don 21 mázsáról 46 mázsára. Poroszlón 20 mázsáról 63 má­zsára emelkedett az átlag. Természetesen akadnak olyan szövetkezetek is, ahol nincs ilyen nagyarányú emelkedés és csak szerényebben növe­kedtek a hozamok. — Az előbb azt említette, hogy megyénk tagszövetkeze­tei főként kukoricát termel­tek a rendszerben. Lehet ta­lán mást is? — Hogyne. Az idén például a kukorica mellett mintegy 1500 hektáron cukorrépát is termelnek a gazdaságok, de akad olyan szövetkezet is, amelyik például napraforgót is térmel. S ha már itt tar­tunk, hadd mondjam el, hogy egyre inkább az a cél — a fejlődés következtében —, hogy a taggazdaságok ne csupán egy növényfajtát ter­meljenek iparszerűen. ha­nem komplex növényter­mesztési rendszert alakítsa­nak ki. Ugyanis a nagy tel­jesítményű gépek kihaszná­lása és sok más egyéb té­nyező miatt is szinte „ki­kényszeríti” a rendszer ma­gának, hogy egyre több nö­vény kerüljön bele. Éppen ezért az idén ősztől a gabo­natermesztési rendszerrel is „bővülünk”. A gazdálkodás hatékonysága miatt rövide­sen az a helyzet alakul ki, hogy a gazdaságok a terüle­tük 70—80 százalékára kiter­jesztik a komplex növény- termesztési rendszert, a fenn­maradó részen pedig munka­igényes ágazatot, például zöldség-, vagy dohányter­mesztést honosítanak meg. — A Valóság 1974 decem­beri számában Szabó István, a TOT és egyben a nádud­vari gazdaszövetkezet elnöke azt nyilatkozta, hogy szövet­kezetükben — éppen az ipar­szerű termelési rendszer kö­vetkeztében — kukoricából 70—80, cukorrépából pedig 600—620 mázsára növelték a hektáronkénti hozamot. E fantasztikusnak tűnő ered­mények kapcsán felmerül a kérdés, hogy vajon meddig növelhetők a hozamok. — El szeretném mondani, hogy a szakemberek vélemé­nye szerint egy rendszer ad­dig életképes, ameddig biz­tosítani tudja, hogy a ter­méseredmények évről évre növekedjenek. Tartalékaink jelenleg még bőségesen van­nak. Hadd mondjam el, hogy a nádudvari tsz-ben olyan terület is akadt, amelyről hektáronként majdnem ezer mázsa cukorrépát takarítot­tak be. Ez azt jelenti, hogy még Nádudvaron is van tar­talék, nálunk pedig, ahol csak jóval szerényebb ered­mények vannak, még több. De hogy megyei példát is mondjak, megemlítem a he­vesi Rákóczi Tsz-t, ahol ta­valy 17 kukoricafajtával kí­sérleteztek, hogy megálla­pítsák, melyek a legalkal­masabbak a rendszerben való termesztésre. Az átlagtermés 50—90 mázsa között alakult, fajtától függően. Nyilvánva­ló tehát, hogy csupán egyet­len termelési tényező helyes megváltoztatása, mint példá­ul egy fajta jobbra való ki­cserélése, már önmagában is jelentős termésnövekedést eredményezhet. Egy termesz­tési rendszer pedig igen sok termelési tényező egymásba láncolódó kapcsolata, tehát minél többet változtatunk meg helyesen, annál nagyob­bak a lehetőségek a termelés növelésére. — A jelenlegi világgazda­sági helyzetben igen sokan felvetik, hogy megéri-e az igen költséges nyugati gépe­ket behozni azért, hogy a termelési rendszerek zavar­talanul működhessenek. — Ha azt veszem alapul, hogy a termelési eredmények lényegesen javultak, akkor azt lehet mondani, hogy igen. A gépeket egyébként a több­letként előállított termékek­ből kell kifizetni, s ez, azt hiszem, előnyös a népgazda­ságnak, de a tagszövetkeze­teknek is. A kérdésre egyéb­ként még azt lehet elmonda­ni, hogy egyre erősebb a tö­rekvés arra, hogy mind több hazai és szocialista ország­ban előállított gépet alkal­mazzunk. Tehát nem teljes nyugati géprendszert vásáro­lunk, hanem ahol lehetséges, ott egyes elemeket hazai, vagy szocialista országokban készült géppel helyettesítünk. Az idén elkezdődik a Győri Vagon- és Gépgyárban az úgynevezett Rába—Steiger- traktorok gyártása, és tudo­másom szerint a KITE is je­lentős mennyiséget rendelt belőlük. — Végezetül még annyit, hogy önnek -személy szerint mit jelent a munkája? — Nézze, hayonta 5—6 ezer kilométert járok a sa­ját gépkocsimmal, annyit, mint egy hivatásos gépkocsi- vezető. Ebből következik, hogy nincs sok időm a pihe­nésre. Mégis, mint agrármér­nök, rendkívül elégedett va­gyok azzal, hogy az én mun­kám is hozzájárul a jelenleg legmodernebb technológia, technika elterjesztéséhez. Nem szeretem a frázisokat, de elmondhatom, hogy e munkánál valóban látni le­het, hogy a tudomány ho­gyan alakul át közvetlen ter­melő erővé. Örülök, hogy én is szerény részese lehetek e munkának. Kaposi Levente Jó néhányan úgy fogják fel, hogy a népi ellenőrök nek egyetlen céljuk még a kákán is csomót keresni. Hibákat, szabálytalanságo­kat akarnak találni, hogy felelősségre lehessen vonni a mulasztókat. Téves felfogás ez. A népi ellenőrök célja a rend, a törvényesség megőr­zése és fenntartása, a sza­bályok megtartása. Némák­kor boldogok, ha valahol la­zaságokat fedezhetnek fel, hanem akkor érzik jól ma­gukat, ha a vizsgálódásuk beigazolja: itt és itt rendes fegyelem található minden­ben. Mindez azért jutott eszünkbe, mert a népi el­lenőrök is elkészítik rendre a maguk évi összefoglalóját, ahogy tették ezt a gyöngyösi járási-városi szervezetnél is. összeállítanak statisztikai jellegű kivonatokat, megfo­galmaznak általánosítható észrevételeket és ebből bi­zonyos, hasznosítható ta­pasztalatokat is levonnak. Ne üres, diplomatikusan semmitmondó frázisnak tűn­jék a mondat, amely sze­rint az elmúlt év során fej­lődést állapítottak meg a vizsgálatokkor a gazdálkodó szervek működésében, öröm­mel látták azt is, hogy egy­re kevesebb helyen fogad­ják a népi ellenőröket kény­szeredett udvariassággal, sokkal inkább a segítő szán­dék feltételezése teszi ter­mészetessé az ilyen találko­zásokat. Ebből kár volna azt a következtetést levonni, mintha bárhol hejehujázva, újjongva, dterával és csir­kepaprikással köszöntenék a nép ellenőreit. Az Is a realitásokhoz tar­tozik. hogy előfordul még kisebb lazaság az ellenőrzé­si munkákban is. Pontatlan megállapítások, helytelen következtetések rontják ese­tenként a népi ellenőrzésről kialakított közvélemény hi­telét. De hát a népi ellenőrök is emberek, ha nem is tartjuk „természetesnek” a tévedésüket. Hiszen a fele­lősségük a társadalom iránt óriási. Amit végeznek mun­kát, azt anyagi ellenszolgál­tatás nélkül csinálják. Ilyen­kor, az év végi összesítések idején, annyi „jutalmat” kapnak esetleg, hogy meg­köszönik az illetékes párt­ós állami szervek a fára­dozásukat, egyikük nek-mási - kuknak valami csekély ju-1 talmat is adnak át. Inkább jelképes értelme van ennek a gesztusnak, semmint tény­leges anyagi értéke. Hadd mondjunk hát rrd is néhány elismerő szót azok­ról most, a munkájuk szám­vetése idején, akik mind­annyiunkért fáradoznak, és szándékuk szerint a rend­nek, a törvényességnek, a szabályosságnak az őrzői — mindannyiunk érdekében. (gmf) Kongresszustól kongresszusig Tudás és kényelem hétmillióért A X. pártkongresszus óta eltelt időszakban szűkebb ha­zánk, Heves megye is több jelentős kulturális létesítmény­nyel gazdagodott. Mátrafüreden, a Heves megye Tanácsi Építőipari Vál­lalat kivitelezésében épült fel, hétpiillió forintot meghaladó beruházási költséggel egy négytantermes, felsötagozatos is­kola és egy 80 személyes kollégium, ahol a múlt év szep­temberében 150 Mátra környékbeli kis tanuló kezdhette meg a tanévet. A legmodernebb kísérleti eszközök tartozékai egy új iskolának. Képünkön: a „mindent tudó” elektrovaria készü­lék előtt Nyeső Jánósné fizikatanár és Száraz Tünde tanuló. (Foto: Puskás Anikó.) Moszkvától Leningrádig Egri fiatalok — jutalom’ utazáson Harmincegy egri ifjúmun­kás száll majd fel Egerben arra a vonatra, amelyik Bu­dapesten át Moszkvába, il­letve Leningrádba repíti őket expressz gyorsasággal és — Expressz kalauzolással... Az egri városi KlSZ-bizott- ság, valamint a megyeszék­hely üzemei által szervezet' jutalomutazáson azok a mun­kásfiatalok vesznek részt, akik az elmúlt időszakban eredményesen dolgoztak az üzemi alapszervezetekben, s élen jártak a helyi kongresz- szusi és felszabadulási mun- kaverseryben. Utazásuk során “ a csopor tagjai megism rkednek a szovjet föld, a főváros, il­letve az Észak Velencéjének nevezett történelmi város, Leningrád minden nevezetes­ségével. A jutalomutazás résztvevői február 24-én in­dulnak el a több ezer kilomé­teres útra és március 7-én vissza Egerbe. AZ EZERNYI SZÍNBEN pompázó, virágos parkjai­ról, a forró nyári napokon is hús enyhet adó ligeteiről híres tengerparti városká­ban, a jugoszláviai Rovinj- ban hallottam az anekdotát: ha annak idején egy család­ban gyermek született,, az apa másnap mély gödröt ásott, s egy zsenge, vékony törzsű facsemetét ültetett be­le. Gondozta, ápolta, locsol- gatta, mígnem a kis fa gyö­keret eresztett. Legyen a fi­ad olyan erős, vihart bíró, a lányod karcsú, sudár és termékeny — mondták ilyen­kor az öregek —, mint ez a megfogant ciprusfa... Mondták, egykor — ha a családban gyermek szüle­tett — nálunk is ez a szo­kás járta. Hajlékony facse­mete került az udvar szeg­letébe. hogy majdan lom­bos termő fává érve, hűs árnyékba telepedhessen az ifjú gazda. Na és — kérdezhetik — mi köze mindennek a nya­rat idéző nyereményekhez? A választ, azt hiszem, He­ves megye két településén. Ostoroson és Lőrinciben minden ember tudja. Mert annak a bizonyos nyere­méqyoek a tulajdonosai ók, Nyarai idéző nyeremények... a két község lakói, aikik az elmúlt évben a legkiemel­kedőbb eredményt érték el a faluszépítési mozgalomban. Igaz, nem ültettek fát min­den újszülött érkezésekor, mint hajdani elődeik, mégis nyaranta apró ligetek, vi­rágdíszes előkertek pompáz­nak minden utcában. — Ma már nem az újszü­lött érkezésekor ültetünk fát, hanem mindig, amikor csak lehet. Igaz, a gyermekeink egészségéért... • — mondják. OSTOROSON MOST A tél <jere öleli át a fiatal fa­csemetéket. Az utcákban, az előkertekben, s az udvarok­ban 2—390 díszfát ültettek el a falubeliek, családonként 4—5 darabot. Magevfa, ja­pán cseresznye, dísz- és ezüstjuhar, gömbakác válto­gatja egymást a frissen sö£- rött járda mellett, ' ahol rüsvfakadáskor háromszáz tő rózsa kel majd életre, s díszsövény fogja le az út porát, — Több mint ezerhétszáz falubeli keze munkája ez. Nehéz számokban kifejezni az összefogást, a szép kör­nyezetért, otthonért végzett munkát, mégis megkísérel­tük: 130 ezer forint értékű önkéntes munkát jegyezhet­tünk fel a közösség „szám­lájára” — mondja Farkasdi Gyuláné tanácstag, akinek a helybeliek véleménye sze­rint a „legrosszabb” körzet jutott. Az erősen lejtős, pa­takkal átszelt területen het­venhét ember él, néhányuk kivételével valamennyien 60—80 év közöttiek, akik­nek az otthoni munka is nehéz. — Az annak idején elha­nyagolt, piszkos, szemetes patakpart, az utcasor ma egészen más képet muta*. Ezt tulajdonkénpen az öre­gek akara'erejének, s az út­törők segítők íszségének kö­szönhetjük. A fiatalok jöt­tek el segítem az ültetés kor, a szemétdombok elta­karításakor. a fák téli be- kötözésekor Így ezzel a körzettel sgm vallottunk szé­gyent ... A hideg téli szél eltüntet­te a hóbuckákat « patak partjáról, a kerítések tövé­ből, s előtűntek a virág­ágyások, ahol nyáron ezer­számra virítanak a szebbnél szebb szirmok ... — Nyáron kellett volna látnia, hogy milyen szépek, virágosak és tiszták voltak ezek az utcák — mutat a térkép egy tízcentinyi sza­kaszára Lőrinci tanácselnö­ke, Szentgyörgyi János. — Láttam... — próbálom felidézni az emlékeimet, de ő már egy másik falurész- röl beszél. Itt folytatják az idén a több mint tíz éve megkezdett lakóhelyszépítési munkálatokat, amelyhez a lőrinciek tavaly 1 millió 113 ezer forint értékű társadal­mi munkával járultak hoz­zá. Csak a Mátravidéki Hő­erőmű Vállalat lakótelepén 13 ezer 200 órát dolgoztak a lakók. Czitor Lászióné, a 2 számú körzet tanácstagi pedig a tavalyi év első f. lére ötezer forint ér*” parkosítási munkáról ' dött jelentést a f*’ mozgalmat irányító bi Ságnak. LŐRINCIBEN MAR A tavaszra készülnek: már most eldöntik, hogy ki me­lyik területért felel majd. A lehetőségek ugyanis megnö­vekedtek. A lőrinciek — nagyközségi kategóriában — elsők lettek a megyei kör­nyezetvédelmi és lakóhely­szépítési versenyben. Az os- torosiak a kisközségek kö­zött a „legvirágosabbak”. — Megérte a fáradságot? — Mindenképpen — vála­szolják mindkét helyen. Va­ló igaz, szemet gyönyörköd­tető látvány az üdezöld, vi­rágdíszes utcasor. S szívet melengető érzés tudni arról, hogy Ostoroson óvodát bő­vítenék, egészségházat épí­tenek, vízvezetéket fektet­nek le abból a pénzből, amit nyertek. Lőrinciben sem ad iák alább: új beren­dezést kaptak az óvodások, korszerű egészségház épül itt is — és sok-sok park. Ugye, aki a szépet sze réti... Szilvás István Nwrnäf UFA február IX, cttUörlök

Next

/
Oldalképek
Tartalom