Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-13 / 37. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! LJ arminc évvel ezelőtt szabadította fel hazánk fővá­' “ rosát a szovjet hadsereg. Történelmünkben egy múló pillanat ez a három évtized. A most élő pestieknek — idősnek, fiatalnak egyaránt — ugyanakkor egész élet­formájukat, szemléletüket alapvetően meghatározó kor­szak ez. Amikor néhány évvel ezelőtt a Vérmezőn megkezd­ték a kelet-nyugati metróvonal és a Déli pályaudvar földmunkáit — a középkori Logod falu köveivel együtt — rengeteg leletre bukkantak. Emberi csontok, fegyver­törmelékek, német rohamsisakok, felszerelési tárgyak bukkanlak elő a törmelék közül. Még egy majdnem ép harckocsit is kiástak az építők. E maradványok éppen harminc évesek.' A Vérmező kertjét a felszabadulás után a vár om­ladékáival töltötték fel. Ez volt a Budapesten rekedt ne­met—magyar fasiszta csapatok sírja; 1945. február 11-én Pfeffer-Wildenbruch SS-tábornok tizenhatezw embere­vei ezen a helyen igyekezett áttörni a Várhegyet körül­kerítő ostromgyürűt. A tábornok — a Hitlerrel történt rádióbeszélgetés nyomán — azt tervezte, hogy ' csapatai a Hűvösvölgy felé verekszik át magukat. Egyesülnek a Dunántúlon álló német—magyar erőkkel és visszaszer- zik egész Budát. A véres kaland kudarcba fűlt, a fasisz­ták itt is hasztalanul áldozták fel embereiket. Az Ördög­árok völgyében adta meg magát az utolsó hitlerista had­seregcsoport. Magát a halálra rémült tábornokot a csa­tornából húzták ki szovjet katonák. Fogságba esése tett pontot a várost felszabadító hadművelet végére. Budapest 1945. február 13-án szabadult fel. Ostroma két és fél hónapig tartott. De egy „ezredévi szenvedés” ért véget ezen a napon. Az urak fővárosa süllyedt el, hogy helyet adjon a nép Budapestjének. Budapest? Kiégett, összelyukasztott kőrengeteg. Ha­lottak mindenfelé. A Városháza előtt, az utcán össze­szabdalt, megvakított, megcsonkított hullák halma he­vert. A nyilas karhatalmi alakulat gyilkolta le őket a nyilasház pincéjében az utolsó éjszakán. Az Attila körút egyik épületének tetején lezuhant vadászgép csonkja meredt vádlón az ég felé. Hídjainkat a fasiszták megöl­ték. Budapest újra Pest-Budára szakadt. A Duna-hidak döglött ronccsá silányultak. A »falakon az úri Magyaror­szág utolsó „nemzetvezetőjének”, Szálasinak németes fogalmazásé plakátjai: „felkoncoltatik”, aki nem jelent­kezik a Hungárista Légióba, aki elhagyja körletét, aki külföldi rádiót hallgat, akinek lisztje van a kamrában, aki szökevényt vagy zsidót rejteget, aki nem vesz részt az utcai kövezet felszedésében, tankcsapda építésében. A felszabadulás pillanatáig csupa halálraítélt élt Buda­pesten. A szovjet hadsereg, a II. és a III. Ukrán Front ala­kulatai — a budapesti hadművelet parancsnoka, Afonyin tábornok, majd sebsülése után Managarov altábornagy volt, — a harcok során is kímélték a polgári lakosság életét, a házakat. Ennek köszönhető, hogy Budapest nem semmisült meg teljesen. így sem sok jelét adta az életnek. A termelés meg­bénult. Vonat nem járt. A villamoshuzalok a földön -he­vertek. A menekülő úri tisztek és a németek minden mozdíthatót magukkal vittek. Vajon feltámad-e valaha Budapest? Sok olyan ember volt, aki nem bízott akkor a fő­város jövőjében. Az optimisták ötven évre becsülték helyreállítását. Az élet első jelét a szovjet városparancsnok, Za- mercev altábornagy 1. számú parancsa jelentette. Szov­jet katonák ragasztották a falra. „A normális élet és rend fenntartása érdekében Budapest város területén elren­delem: minden polgári hatóság folytassa kötelessége tel­jesítését ... az áruk, élelmiszerek arai olyanok marad­janak, amilyenek a szovjet csapatok bevonulásáig vol­tak ... a helyi hatóságok és a polgári lakosság minden eszközzel segítse elő az iskolák, kórházak, orvosi segély­helyek ... szabályszerű működésének biztosítását”. Cső­dület támadt minden falragasz előtt. Olvasták, elgon­dolkoztak a tömör ‘mondatok értelmén. De hol van az az erő, amely életet lehel a romvárosba? És ekkor — a Tisza Kálmán — a mai Köztársaság téren valaki létrát támasztott egy ház falához, táblát szegezett ki rá: „Magyar Kommunista Párt”. Bent meg­kezdődött a munka. Ennek nyomán nagyot dobbant a tetszhalott Budapest szíve. C lekor — harminc évvel ezelőtt — vált ez a város “ az új Magyarország új fővárosává, amelyet most újjászületésének évfordulóján szívből köszönt az egész ország. Máté György AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA ! XXVI. évfolyam, 37. szám ARA: 80 FILLER 1975. február 13., csütörtök Ünnepség Budapest felszabadulásának 30. évfordulója a^k^Emébél A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bi­zottsága. a fővárosi tanács, a Hazafias Népfront Buda­pesti Bizottsága, a Szakszer­vezetek Budapesti Tanácsa és a KISZ budapesti bizott­sága a főváros felszabadu­lásának 30. évfordulója al­kalmából szerdán délután ünnepséget rendezett a Víg­színházban. ­Az ünnepségen részt vett és az elnökségben foglalt helyet Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára: Borbándi János, az MSZMP KB tag­ja, a kormány elnökhelyet­tese; Katona Imre, az MSZMP KB tagja, a buda­pesti pártbizottság első. tit­kára és Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke. „Az ünnepség elnökségé­ben foglalt helyet V. F. Promiszlov, az SZKP KB tagja, Moszkva város taná­csuk végrehajtó bizottságá­nak elnöke, a szovjet fővá­ros küldöttségének vezetője, és V. Ny. Jagodkin, a moszkvai pártbizottság titr Icára; továbbá a felszabadu­lási évforduló alkalmából a többi baráti országból ha­zánkba érkezett delegáció vezetője: Gheorghe Cioara, a Román Kommunista Párt KB Politikai Végrehajtó Bi­zottságának tagja, a buka­resti pártbizottság első tit­kára, Bukarest főpolgár­mestere. Antonin Kapek, a CSKP KB elnökségi tagja, a prágai pártbizottság első tit­kára, Jerzy Majewski, a LEMP KB tagja, Varsó fő­polgármestere, Milan Ta­dics, a belgrádi pártbizott­ság titkárságának tagja, Kari Heinz Nadler, a berli­ni pártbizottság titkára és Stefan Docev, a szófiai párt­bizottság titkára. Tagja volt az elnökségnek B. P. Ivá­non vezérezredes, az ideig­lenesen hazánkban állomá­sozó szovjet déli hadsereg­csoport parancsnoka, F. K. Iscsenko altábornagy, to­vábbá Makarov ezredes, a Budapest nevét viselő, szov­jet katonai alakulat pa­rancsnokságának képviselő­je és B. D. Sevikin követta­nácsos, a budapesti szovjet nagykövetség ideiglenes ügy­vivője.” A jubileumi ünnepségen jelen voltak a főváros fel­szabadításában részt >vett egykori magyar partizánok, a szocialista hazáért érdem­rend számos kitüntetettje, a főváros párt-, állami, tár­sadalmi és tömegszerveze- teinek képviselői,. a buda­pesti országgyűlési képvise­lők, a budapesti fegyveres testületek képviselői, kiváló dolgozók, a lakosság min­den rétegének képviselői. Jelen voltak " a szocialista országok fővárosainak dele­gációi, a baráti országok diplomáciai képviseleteinek vezetői. Katona Imre megnyitó szavai után Szépvölgyi Zol­tán mondott ünnepi beszé­det. Felszólalt a gyűlésen V. F. Promiszlov, az SZKP Központi Bizottságának tag­ja, Moszkva tanácselnöke, a szovjet főváros küldöttsé­gének vezetője is. ★ A Budapest felszabadulá­sának 30. évfordulója alkal­mából hazánkban tartózko­dó V. F. Promiszlov által vezetett szovjet küldöttség Va«bó Mihály, a nwgyei páríbixottsás; első tilsára eg?ri főiskoláin Vaskó Mihály, a megyei pártbizottság első titkára szer­dán délután az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolára lá­togatott, ahol találkozott az intézmény párt- és állami veze­tőivel, valamint a politikai életben részt vállaló pedagógu­sokkal. A vendéget dr. Szűcs László, főigazgató köszöntötte, majd a megyei pártbizottság első titkára válaszolt a főiskola tanárainak kérdéseire. A kérdésekre adott válasz jgazdaság- polilikai, belpolitikai, ideológiai, valamint pedagógai prob­lémákkal foglalkozott. szerdán délelőtt az MSZBT Gorkij fasori székházába lá­togatott. A delegáció tagjait fogadta Apró Antal, az MSZMP PB tagja, az MSZBT elnöke. A szívélyes, baráti légkörben lezajlott találkozón Apró Antal V. F. Promdszlovnak, az SZKP KB tagjának, a moszkvai városi tanács elnökének és V. N. Jagodkinnak, a moszkvai PB titkárának a magyar—szovjet barátság el­mélyítése érdekében kifej­tett munkájuk elismerése­ként átnyújtotta az MSZBT aranykoszorús jelvénye ki­tüntetést. A baráti találko­zón jelen volt Somogyi Sán­dor, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára és B. D. SeVikin. a budapesti szovjet nagykövetség követ­tanácsosa. Elutazott a lengyel külkereskedelmi és iengerlajózási miniszter Szerdán elutazott Buda­pestről Jerzy Olszewski len­gyel külkereskedelmi és ten­gerhajózási miniszter. Dr. Bí­ró József külkereskedelmi mi­niszterrel a két ország közöt­ti kereskedelmi kapcsolatok továbbfejlesztésének lehető­ségeiről tárgyalt. A két mi­niszter megvitatta a napok­ban aláírt 1975. évi magyar— lengyel árucsere-forgalmi jegyzőkönyv realizálásával kapcsolatos feladatokat. Megállapították, hogy az árucsereforgalom további di­namikus fejlődése szempont­jából alapvető jelentősége van a termelési kooperációs kapcsolatok és a szakosítás kiszélesítésének. A lengyel miniszter dr. Rö- dönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszterrel is tár­gyalásokat folytatott. 22 vállalat, 220 élenjáró munkabrigád Kongresszusi zászlók és oklevelek a legjobbaknak mára alapítottak. A vállala­toknál üzemi, gyáregységi ter­melési tanácskozásokon vi­tatják meg, hogy mely brigád a legérdemesebb a magas ki­tüntetésre, mely pályázatot terjesszék az illetékes fóru­mok elé. A kongresszusi zászlókat és okleveleket egyaránt a má­jus 1-ét megelőző ünnepsége­ken adják át, a pénzjutalom­mal együtt. A vállalatok a kongresszusi 'zászlóval, a ki­váló vállalat kitüntetéssel já­ró összeg kétszeresét kapják, a kongresszusi oklevelet el­nyert brigádok pedig brigád­tagonként ötezer forint juta­lomban részesülnek, amit a tagok között a végzett munka arányában osztanak szét. Ugyancsak pályázat alapján' osztják ki a május 1-ét meg­előző ünnepségeken a buda­pesti pártbizottság és a me­gyei pártbizottságok kong­resszusi okleveleit, megyém ként 12—15-öt, Budapesten pedig 80—120-at. A kongresszusi zászlókat és okleveleket a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny első szakaszában, tehát 1974- ben elért kimagasló eredmé­nyekért adományozzák. A minisztériumoknak egész sor vállalat részletes jelen­tést tesz a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny első szakaszában elért ered­ményekről, jelezve, hogy pá­lyáznak a legjobbaknak járó kitüntetésre, a párt Központi Bizottságának kongresszusi zászlajára. A Központi Bizottság 22 kongresszusi zászlót alapított a versenyben kiemelkedő eredményt elért vállalatok ki­tüntetésére. Azok a vállala­tok pályázhatnak, amelyek azon túlmenően, hogy a ki­váló vállalat cím elnyerésé­nek feltételeit teljesítették, az átlagosnál is jobban nö­velték a termelékenységet, a munka hatékonyságát, a szer­vezettséget, csökkentették az önköltséget, javították a mi­nőséget, eleget tettek a koo­perációs kötelezettségeiknek, takarékosan gazdálkodtak. Ezúttal első ízben a mun­kabrigádok is közvetlen kap­hatnak magas szintű kitünte­tést a szocialista munkaver­senyben elért eredményei­kért, mégpedig az MSZMP Központi Bizottságának kong­resszusi oklevelét, amelyet 220 élenjáró kollektíva szá­A AAAAAAA' ■,AAAAAAAAAAAAAt^^y>y^ {Harminc ne szabad Budapest

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom