Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-09 / 34. szám
Hétköznapok Az ég: kéklő ragyogás. A föld. fekete fagy. Az út: jéggel fedett pocsolyákkal összeíogódzó szürke szalag, amely; Erk alatt ívelő, rövid hídra szalad, úgy Visz a fa'nba. A faluba, amely ezen a kora februári reggelen pont olyan, mint a környékbeliek: elhiszi a tavaszt a naosugaraknak. A gépkocsivezetőt kérdezzük: — Hogy hívják azt a k's patakot, amin az imént jöttünk át? — Sehogyse, azt hiszem. Nincs az ilyeneknek nevük, csak arra valók, hogy a környék vizét a Tárnába vigyék. Nem pontos azonban a válasz, mert a térképen van neve a kis girbe-gurba, csupa cik-eakk vonalnak: Holt-Tarna. Belülről nézve is fényben fürdik a falu. A sártól csillogó úton két asszony, kerékpárt tolnak. A kerékpáron gázpalackok. — A cseretelepről? — kérdezzük. — Igen. Egy héten egyszer lehet cserélni, így aztán úgy jó. ha két palack van, hogy legyen tartalék, mert ha csak egy van, az nem tart ki egy hétig. — Férfi dolga lenne ez. — Nincsenek itthon. Pesten dolgoznak, meg Visontán, meg a tsz-ben, de főleg Pesten, ott, ahol minden héten van szabad szombat. Mi erre azt mondjuk: — Nem kár elmenni innen? Olyan szép ez a falu.^ — Szép?! Csak volt valamikor. Most már halálra van ítélve. Ha újságtól jöttek, megírhatják. Amikor Erk járt az élen Erk és a szomszédos Tarna- •rs ma már közös tanácsú A régi tanácsháza épületében kapott új otthont az er- kiek könyvtára. Ürmös Hilda gyakori vendég itt, és választásához jó tanácsokat kap Nagy Zoltánná könyvtárostól. zasságban” rejlő lehetőségeket. Az viszont igaz, hogy ötven évvel ezelőtt sok mindenben Erk járt az élen a többi község előtt. Például ez az iskola is: párját ritkította. De közben persze máshol sem állt meg az élet, és az az igazság, hogy sok szempontból túlnőttek bennünket. Nagy Zoltán válaszát hallva csak egy kérdésünk lehet: — Miért? Egymást kiegészítve válaszol az igazgató és a párttitkár. — Sok összetevője van ennek, de a legfontosabb talán az, hogy aránylag szegény a falu. Valósággal hagyománya van annak, hogy a férfiak eljárnak innen dolgozni. Így aztán a lakosság i* csökken. Kedveltek a gyerekek körében Nagy Sándor fizikaórái. A jól felszerelt szertárban izgalmas kísérletek folynak. (Foto: Puskás Anikó.) községek, és Tarnaörs a székhely. Az itteni régi tanácsház épületében Tomcsányi József né tart ügy eletet. Ö magyarázza el, hogy most Nagy Zoltán, az iskola igazgatója tölt be a faluban afféle társadalmi elnökhelyettesi funkciót, Nagy Sándor pedig, az elnökhelyettes tanár kollégája a község párttitkára. Mindketten itt találhatók a közeli iskolában, őket kell kérdezni. A szűk tanári szobát most az ablakon bőségesen áramló fény fűti. — Mi az igazság — ez az első kérdés — arról, amit az asszonyok mondtak: hogy ötven éve szebb volt Erk, és hogy most „halálra” ítélt? Senki sem mosolyog a kérdés talán túlzó voltán. — Az a helyzet, hogy nem mindenki érti még nálunk a Tarnaörssel való egyesülés lényegét, nem látják a „hén.Mrnmm 3975. február k, vasarna# Huszonöt évvel ezelőtt még 1800 lakosa volt Erknek, ma csak 1200. A tej útján, el... Mindez kétségtelenül így igaz. Az sem vitás azonban, hogy — bár tsz-községről van szó —, igen sok az eljárók száma, legtöbbjük a fővárosi tejipari vállalatnál dolgozik, s jelentősnek mondható a vi- sontai külfejtésnél, a Lehel Hűtőgépgyárnál Jászberényben és a Pipis-hegyi diódaüzemben dolgozók száma. Három műszakban dolgoznak, három autóbuszjárat viszi- hozza őket. A meghatározó a tejipar. Az oda való áramlás már a első világháború utáni években megkezdődött. A 76 éves Dudás Pista bácsi ennek a megmondhatója: tizenkét éves volt, amikor apja példáját követve, ő is odaállt a munkások sorába, s míg az obsitot meg nem kapta, ott dolgozott. Igaz, ő hazatért öregségére, nem úgy mint annyi más, Erkről elinduló. Ez teb it hátrányára lenne a községnek. A lakosság szerint a Tarnaörssel való egyesülés is. Jo lenn« pontosan tudni, mi igaz ebből, ml nem. — Előnyére is, hátrányára is — mondja a „két” Nagy, Zoltán és Sándor.” — Mindenesetre több a haszon, de ezt úgy látszik, kevesen tuc^ák itt. Például: lényegesen olcsóbb lesz a község vízmű- vesítése: nem kell kutakat fúrni, nem. lesz szükség hid- roglóbuszra, vezetéken jön majd a víz Tarnaörsről, és erre már a következő ötéves tervben sor kerül. — Mennyit tudnak megspórolni így? — Közel kétmillió forintot. Aztán: a két község között már épül az új gázcsere-telep, majd egy modem kultúrház- iskola épül fel itt. Igen nagy szükség van rájuk, mindkét helység régi problémáját oldják meg. Ez valóban jó. Jó az is, hogy a régi tanácsháza helyén klubkönyvtár nyílik és jó az is, hogy szintén jutott itt hely a KISZ-szervezet számára. Kérdezhetnénk, hol akkor a gond? És a közbiztonság? — Hogy hol van? — kezdi kérdéssel a választ az igazgató, és már mondja is: ott, hogy el muszáj járni innen. Ott, he^ mr. efjéré tohMmI Aránylag jó körülményeik között dolgoznak és élnek a munkásszálláson. Aztán hazaérnek hét végén, zsebükben a fizetéssel. Mit mondjunk? Talán érthető is, hogy első útjuk a kocsmába vezet, hogy inni kell, ha a megszokott munkásszállói kényelemből a putriba kell hazamenni. — Cigányokról van szó? — Elsősorban. Körülbelül 240 cigány él a faluban, többségükkel alig van gond. De három család... akikkel egyszerűen nincs mit kezdeni... Mostanában már garázdálkodásokra is sor került. Ilyen körülmények között nem elég egy körzeti rendőr, de fél év óta nálunk már egy sincs. Ügy tudjuk, megbetegedett az az egy, alá ide kijárt. Hasonló a helyzet Tarnaörsön is, ahol valósággal elhordják a műemlék-kastélyt. Az elhangzottakhoz tartozik, hogy különböző fórumok foglalkoznak ugyan a kérdéssel, megoldást azonban egyszerűen nem találnak. A kastély elhordásáról sem tudnak mást mondani, mint hogy ezzel kapcsolatban leginkább azért aggódnak, hogy az „élel- meskedők” egyikére rá talál omlani a fal, és azért már a tanácsot veszik elő... Holt-Tarna partja Helyes, okos kislány a hatodikos Melinda, Rövid időre őt adja mellénk az iskola igazgatója: mutassa meg, ki hol lakik, minek mi a nevezetessége, közben talán el leshet ő is valamicskét a ri- porterkedés mesterségéből. Tetszik is neki, csak akkor csökken valamelyest a kedve, amikor apukájáról kérdezzük, hogy hol dolgozik. — Pesten. — És hazajön ő is, ugye minden héten? — Nem —■ mondja csendesen —, csak engem látogat, anyukámat már nem. Huszonöt év alatt harmadával csökkent a község lakossága Erk községben. Ennek első számú oka, hogy sok férfi — és most már jó néhány nő is — másfelé keres és talál nemcsak új munka- lehetőséget;, de új életet és néha új élettársat. A falu alatt kis víz kanyarog, a Holt-Tarna. A falubeliek szerint ez a jelző vár a falura is. Ez ugyan nincs így, de vigyázzunk rá. Becky Tibor Csak semmi szexet kérem, angolok vagyunk! Angol film Ez a hosszú című angol film Anthony 'Marriott és Alistair Fóot című nagysikerű színpadi művéből származik. A címben szereplő mondat ugyan nem hagnzik el így a filmben, de az ál- szeméremnek ez a nemzeti ízekkel megtoldott kifakadá- sa más szöveggel, más rosz- szatással jelentős hangsúlyt kap a jókedvű játék során. Az álszent Mr. Bromley-ra végül is a történet csattanójaként rápirítanak: ez a kegyes lelkületű bankigazgató hajlandó nyilvánosan és közösen imádkozni a pornográfia ellen, mozgósít rendőrséget, beosztottakat és a hatalmi körében leledző 'minden rendű és rangú beosztottakat, de jóformán még a tiltakozást is alig tudja kinyögni, amikor a „pajzán lányok” felismerik pt-a szigorúan -nagyképű és még szigorúbban szabályos viselkedésű kispolgári környezetben. Vidám bohóckodás ez a | film. Sarkit a jó színpadi ; sztori azzal, hogy egymás meEé rak egy lás bankocs- kát — amely jóhírére és előkelő puritánságára büszke — és egy pornót árusító üzletet. No már most, az üzleti ötlet az ebben a játékban, hogy a két üzlet címét ösz- szecserélik és más áru érkezik ide meg oda. Eddig szerintünk nincs is vígjátéki elem, hiszen a csomagot kibontják, hogy mi van beime, és ha nem a címzett áruját tartalmazza, visszaküldik a feladónak. Itt azonban ilyesmi eszébe se juthat a szereplőknek, mert az események közepébe érkezik Brian Runnicles, a bank pénztárosa, aki yalódi angol. Abban az értelemben főképp, hogy mindent a legelőiről- ribban akar, csinálni. :éges életszemléletével, «kedésével, sportrajon. al, a talpnyalás teljes a! atával akarja elfeledtetni, hogy 6 csak 140 centis férfimagassággal rendelkezik. A rendező Cliff Owen, erről a színpadi műről lerágott minden darab idegecskét, húsocskát, sőt a lerágott csontot is többször megforgatja még a kamera előtt, hogy: igen-igen, milyen jóízű volt ez a falat! Amivel azt szeretnénk mondani. hogy ebben a burles-átcsraerd darabban többször üresjárat a kergetőzés, es ha néhány menetet kihagytak volna, a hatás tömörebb lett volna. A fanyar , angol humor mindig újabb komikust futtat fel és fogyaszt el. Ronnie Corbett neve és egyénisége számunkra legalább is ezt a folyamatot látszik megerősíteni. Ez a testi adottságait is jól kihasználó színészt már a rökonszenvünkbe fogadtuk a „Van aki megteszi, van, aki nem” és a „Két hallóbb az ezredben” című fii-' mekben is. Nevettük és szántuk. Most itt ezt annál köny- nyebben tesszük mert a rendező az elegáns lan Ogilvy és a temperamentumos Susan Penhaligon közé állítja be, nagyon hálás szerepben „un.termann”-nak. A siker mindent megmagyaráz. (Farkas) 20.10; Nappalok és éjszakák ».jNappalok és éjszakák” —■ esi a címet adta nagyszerű regényének: Konsztantyin Szimonov, ez a címe a regényből készüt filmnek is. De micsoda nappalok és éjszakák ezek. amelyeknek sötétséget és világosságát, fényét és árnyát e film kockái vetítik elénk! Torkolattüzek fényében, vakító éjszakák és felrobbant házak füstjétől fekete nappalok. A világtörténelem legnagyobb csatájának nappalai és éjszakái. Szimonov regénye volt a legelső könyv, s belőle készült a legelső film, amely ezeket a hallhatatlan nappalokat és éjszakákat, a 42-es sztálingrádi ősz napjait és éjeit bemutatta- A regény ott íródott a hős vá* rosban, á háború kellős közepén* és a filmet — egy évvel később, még mindig a háború idején —* . ott forgatták a valóságos „dísz* letek” között Sztálingrádban, Nyikoláj Zabelkin, a Szovjetunió Hőse: Magyarországért harcoltunk Szerencsés embernek tartom magam, mert Magyarország felszabadulásának 30. évfordulóját itt, magyar barátaim körében élem. Három évtizeddel ezelőtt részt .vettem Magyarország területén a német fasiszta hadsereg elleni harcokban. Katonasorsom végigvitt az országon a keleti határoktól a nyugatiakig, részt vettem csatákban az ország déli és északi körzeteiben. Sok mindent átéltem a fél év alatt. Minderre visszaemlékezvén azonban nem vállalkozom rá, hogy időrendi sorrendben felidézzem minden egyes nap eseményeit. Inkább a Magyarországgal és a magyarokkal való találkozásaim legjellemzőbb és véleményem szerint legfontosabb epizódjait emelem ki, arúelyek egész életemre hatottak, s hazám után Magyarországot a legközelebb hozták hozzám. i Az első lépések magyar főidőn Az emberi emlékezet különösen mélyen őrzi azt, amivel először kerül szembe. Bennem is élénken él az a nap, amikor először léptem magyar földre. Hajnalban a Ka- tyusa-üteg, amelynek parancsnoka voltam, elhagyta lőállását, hogy előbbre vonuljon. Hamarosan kibontakozott előttünk Szeged képe. Egységünk megkerülte a "várost és megállt a Tiszaparton. Átkelőhelyet kellett ke- resuiiiik, aie&huzzá gyorsan, mert a túlsó parton már gyalogságunk harcolt és tudtuk, hogy nagy szükség van a segítségünkre. Szerencsénk volt: a műszakiak már megépítettek egy pontonhidat, megkezdődött az átkelés. Küldöncöt menesztettem az ütegért, jómagam az átkelőhely közelében maradtam. Rágyújtottam. Néhány perc múlva megjelentek Katyusáink, mögöttük a lőszerszállító teherautó. Elindultam a kocsik felé. És ekkor történt valami, ami sok más példa mellett tanúsítja, hogy a Vörös Hadseregnek Magyarországon jó segítői voltak, s a fasizmust az egyszerű emberek éppúgy gyűlölték, mint mi. Elindultam a lőszerszállító kocsik felé. A tűzfegyverek már a part közelében jártak, de a lőszeres kocsik még csak akkor kezdtek leereszkedni a folyóhoz. S ekkor az egyik teherkocsi közelében felrobbant egy ellenséges lövedék. Alighanem senki sem. törődött volna vele: elvégre háború van és háborúban lőni szoktak! A következő pillanatban azonban a teherautó kigyulladt. Bizonyára szilánkok sértették meg a benzin- tartályát A helyzet nagyon komoly volt: a teherautón tíz láda volt, mindegyikben ké-két harci rakéta. Ha a tűz eléri a ládákat és meggyullad a robbanópor a rakétákban.. Katasztrófa! Egy szempillantás alatt semmi sem marad az ütegből, sem a pontonhídból. Ugyanúgy tudta ezt az üteg minden harcosa, mint én. Azzal is tisztában voltunk, hogy a baj elhárítására nagmn kevés az idő. Ezért a katonák, nem várva parancsot, az égő teherautóhoz rohantak, a sofőrök pedig a Katyusákhoz és a lőszeres kocsikhoz futottak, hogy minél messzebbre vigyék őket az égő kocsitól. Mire odaértem a lángoló teherautóhoz, az első ládákat Es sikerült! Az égő teherautót még idejében lepakoltuk, majd önkéntes segítőinkkel együtt a lerakott ládákat feldobáltuk a többi kocsira. A leégett teherautó sofőrje elmondta, hogy amikor kigyulladt a teherautó, a három magyar futott oda elsőnek. Szó nélkül hozzáfogtak lerakni a ládákat a kocsiról. Különösen a húsz-huszonkét éves forma fiatalember igyekezett nagyon. Valószínűleg Utcai harcok Magyarország felszabadításakort, már leemelték róla és távolabb vitték. Honnan volt eny- nyi erejük? Rendszerint két harcos cipelt egy ládát. Hát ez meg kicsoda? Egy civil ruhás férfi, fején kis posztókalap. Körülnéztem, s akkor megpillantottam még két másik parasztembert is a kocsi mellett, ök idősebbek voltak, mint az előbbi. No, de nem volt idő a töprengésre, hogy kicsodák és honnan kerültek ide. Cselekedni kellett. Missten perc drá&j . _ . nagyon erős lehetett: egymaga dobta a vállára a kocsiról leadott ládát és vitte biztonságosabb helyre. Amikor továbbrobogtunk, a három magyar sokáig integetett még utánunk. Különösen a fiatalember alakja maradt meg emlékezetemben. Magas volt és kezében szorongatta gyűrött és tűztől megpörkö- lődött kalapját. Ott állt az úton és integetett, míg csak el nem tűnt a szemem előL iFoljftatimh) V
