Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-01 / 27. szám
Jaj, ledől! (Foto: Perl Márton) Ifi.55; Örökség A tíaészes néprajzi -filmsorozatnak egyik legerdeke- sebb, legszínesebb részét láthatják most a nézők. A szíjgyártó mesterség utolsó művelői szólalnak meg, bemulatva míves munkájukat, művészetüket. A ezíjgyártás egykor praktikus mesterség volt, ma már úgyszólván népművészeti ág lett; „Alig kell. már lószerszám, ló sincs jószerivel” — mondja a tilm egyik szereplője, az öreg debreceni szíjgyártó, Kathy László. S miközben csillog kezében a fekete bőr, beavat bennünket is a mesterség titkaiba. A sorozat további részeire is érdemes odafigyelni — hiszen olyan témákat dolgoznak fel az egyes filmek, mint a kakas- di betleheme» játékok, a vásározás története, a szőlőkultúra már csak töredékesen fellelhető emlékei. S a sorozat utolsó filmjében -fuss címen összefoglalót láthatunk majd a népművészet és a néprajz kapcsolatáról, különbségéről. Bevásárlás Az NDK-beli Haliéból érkezett küldöttség Gyöngyösre, hogy az itteni szövetkezeti áruházban kiválassza azokat a cikkeket, amelyeket a Halléban megrendezendő magyar—német kereskedelmi hót keretében kínálnak majd a vásárlóknak. A hallei szövetkezeti kereskedelmi hét viszonzásaként Gyöngyösön NDK-beli árukból rendezik meg a német-magyar hetet. ★ A baráti állam szövetkezeti központjának külkereskedelmi osztályvezetője, Fritz Hellfeldt elmondta, hogy az elmúlt években már hasonló kereskedelmi csei két rendeztek Lipcsében. amiknek nagyon jó tapasztalatai késztették őket arra, hogy ezt a kapcsolatot kiszélesítsék, és a gazdasági együttműködés mellet l így a két nép barátságának a fokozását is szolgálják. Nagyon elégedett volt azzal, az előzékenységgel, amit tapasztalt a gyöngyösi GYÖNGYSZÖV áruház vezetőinél. Minden áruféleséget bemutattak, megfelelő választási lehetőséget nyújtottak. Arra a kérdésre, milyen arufaLeeesaksí visatote *», Társadalmi munka — Egerért Mennyit ér az összefogás? et* Fityiszt Ua valahol kívülünk a világon élnének még érte'mes élőlények és ismernének minket, embereket, néha bizony csodálkoznának és hitetlenül csóválnák meg fejeiket: — Milyen furcsák ezek az emberek! — No, de miért? — Ugyan, kérem! Semmi harag, sértődés, csupán egy tenyérnyi tükröt tartsanak maguk elé, és szenteljenek egy fikarcnyi időt a tűnődésre. A ma élő anyák és apák gyermekkorában nagy szám volt egy-egy új ruha, életre emlékezetes , maradt egy-egy pár új cipő. Ha felöltöztek vasárnap, olyanok voltak, mintha a skatulyából húzták volna ki óikét. Ma más a divat! Téglával dörzsölik fiaink, lányaink, az új farmernadrágot, hogy kopoittabbnak, elnyűttebbm n látsszék. Sok a gondozatlan, vállig érő fiúhaj, meg szakáll. Igaz, ami igaz, tomposnak, slamposnaik tűnik a teenager- yiselet. — Már megint a fiatalokat szapulják —, hallom a szöveget. Csakhogy a szövegnek nincs ám itt vége: — Gyertek el este, Jancsikám! Remek vacsorát kaptok. — Rendben. Telefon az asszonyoknak és... — De mit együnk? Flekken, párizsi, rántott máj? — Ne, ne! Hagyd abba, kérlek! Torkig vagyok a hússal. Hanem valami delikátesz kellene. Tudod, olyan, hogy is mondjam... — Megvan! Pirított, hagymás krumpligancát eszünk. Meg görhét. Emlékszel még a görhére? Szegény boldogult nagyanyám megfordulna a sírjában, ha meglátná, hogy ilyen mód mellett gancát, meg görhét esznek a rokonai., Szóval, így vagyunk. Naponta esszük a húst az üzemi étkezdében, a vendéglőben, otthon. Bizisten ünnepszám ha megy, ha az ember hozzájuthat egy jó kis csipdelt-bableveshez, meg krumplinúdlihoz. Újabb kép villan a tükörbem — Milyen szép a hobbiházaltok! — De nézd meg jól a berendezést ! { Nagymama fa mozsara, gyékényből főm kenyertaiftojft, fatálja és nyárfateknője a falon. — Es a villany? — Villany, az nincsi — Ne vicceljetek! Itt a vezeték. — Vezeték az van. De nekünk petróleumlámpa kell! Érted? Petróleumlámpa. Igazi régi hangulat. Emlékszel, amikor gyerekkorunkban pattogó rőzsetűz mellett mesél- gettünk, mert nagy úr volt a petróleum is... De villogtassuk még egy parányi ideig ezt a kis tükröt Fapapucsban járunk, pedig lenne kényelmes cipőnk. Pin- gált cseréptányérokat akasztunk a drágán bútorozott szobába, pedig festményre is telne. Ásunk, kapálunk, verejté kezünk ünnepnapokon. Szorgalmasabban, mintha felettünk állna az ispán... Nem önmagunk hántásaképpen, de azért — valljuk tv» — furcsák vagyunk mi, emberek. Gyakran visszaidézzük az annyiszor megunt és megvetett múltait, utánozzuk egykori szegénységünket Szerencsére csak kedvtelésből, fityiszt mutatva a letűnt világnak,... Ssalay tstvé* Budapesti napok Varsóban Nemes dolog az egészséges lokálpatriotizmus. Főként akkor szép ez az emberi vonás, ha a lakóhely iránti szeretet hasznos tettekkel is párosul. Így ugyanis minden, a faluért, a városért tett lépés aranyat ér. Vagy,' hogy pontosabban fogalmazzunk: minden pénzt megér...! Bár nehéz valamennyi, a lakóhelyét szerető és érte tevékenykedő lokálpatrióta munkáját „forintban” kifejezni, mégis érdemes megpróbálkozni vele. Csupán azért is. hogy mind- annyiunk előtt számot adhassunk: mennyit ér a közös összefogás...? 29 e*ren ásóval, lapáttal... Mennyit ért Egerben a városlakók összefogása? Mi mindent tettek az elmúlt évben a csaknem negyvenötezres városért a helybeliek? Mert hogy tettek, az szemmel látható, hiszen — mint dr. Sebestény László, a városi tanács általános elnökhelyettese mondta — tisztább, szebb, gondozottabb lett a megyeszékhely, Mindjárt tegyük is hozzá, ez nem véletlen: azért, hogy így legyen, több mint 29 ezren fogtak 'össze 1974-ben. Az egri üzemek, vállalatok, intézmények, szövetkezetek dolgozói közül 10 ezer 600-an fogtak ásót, lapátot és kapát, hogy vasárnap, vagy a szabad szombatokon fát ültessenek, parkosítsanak. Segítettek a diákok is: a középes az általános iskolák tanulói közül 10 ezren vettek részt a különböző társadalmi munkaakciókban. Igaz, nekik az egyszerűbb, könnyebb feladatok jutottak, de mindenütt ott voltak, ahol csak szükség volt rájuk. Csatlakoztak a városépítő és -szépítő mozgalomhoz az utcák lakói is. A tanácstagok és a körzeti népfronttitkárok jó szervező munkáját dicséri, hogy a városban összesen ki- . lencezer „utcabeli” jelentkezett az önkéntes munkára. S íme, egy másik beszédes szám: a lakóhelyüket szerető egriek az elmúlt esztendőben 258 ezer 466 órát dolgoztak a városukért társadalmi munkában. Az új óvodák építésénél például i millió 870 ezer forint értékű munkát végeztek, a vállalatok, üzemek pedig 1 millió 588 ezer forinttal járultak hozzá a férőhelyek bővítéséhez. A szocialista brigádok minden óvoda, iskola fölött védnökséget vállaltak, s ezzel a patronálással több mint másfél millió forintot takarítottak meg a város „pénztár- I cájában”. A sportlétesítményeknél, a kulturális és a szociális intézményeknél 799 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a megye- székhely ’akói. A parkosításért, a járdaépítésért, a különféle vízelvezetési munkálatokért; a közvilágítás korszerűsítéséért, s a város tisztán tartásáért 8 millió 552 ezer forintot kellett volna kifizetni az előbb már említett pénztárcából, ha nem segítenek a társadalmi munkások. Es itt a válasz az előbbi kérdésre, mennyit ért Egerben a városlakók összefogása: nem kevesebb, mint 14.5 millió forintot... Nemcsak a saját portán A város vezetői — említette dr. Sebestény László 1— nemcsak annak örülnék most. hogy az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke az előző évi 252 forintról 305 forintra ugrott, hanem az egyre jobban érezhető szemléletváltozásnak is. 1974-ig ugyanis az egri üzemek, vállalatok dolgozói többnyire csak a saját „gyári portájukon” végeztek társadalmi munkát. Az elmúlt évben azonban kiléptek a kapukon kívülre is. Ez azt jelenti, hogy ma már valamennyi helyen szem előtt tartják a közös, városi érdeket. Példázza ezt az a soksok kommunista szombat, amelyet „kintre” szerveztek, vagy az a több mint másfél millió forint, amelyet az önkéntes műszakok bevételéből utaltak át a város pénztárcájába. Ott voltak a munkások a Nagyváradi úti óvoda építésénél, a Tetemvár utcai parkosításnál, a külvárosi rész villanyhálózatának felújításánál, a járdaépítéseknél, az iskolák, óvodák nyárj karbantartásánál, az udvarok, játszóterek betonozásánál. Különösen kiemelkedő munkát végeztek az ÉMÁSZ, az Egri Közúti Építővállalat, az öntöde, az EV1LL, a BUBIV, a tanácsi építők, az EVIÉP.ji Vízmű Vállalat és néhány intézet dolgozói... Nyolc villanyszerelő jelentkezik... * A vállalás „szén?’ dolog, tartják a szocialista brigádok tagjai — s a városi, társadalmi munkát szervező bizottság tagjai a megmondhatói, hogy ezt mennyire komolyan is veszik. Erre egy történet: a tanácsi szervezőkhöz egy alkatommal beállított egy brigád, az Országos Villamos Távvezeték Vállalat nyolc villanyszerelője. A kőlyukte- tói alállomás szakemberei vállalták, hogy Eger összes bölcsődéjének, óvodájának, iskolájának a háztartási gépeit karbantartják, megjavítják „Nem lesz ez sok eny- nyiüknek?” — kérdezte a szervező. A nyolc ember a válasz helyett inkább munkához látott. Pár héttel később isimét eljöttek, hogy az „első fordulóval” készen vannak. S mert az ígéret szép szó, egy bizonyos idő elteltével újra megjelennek... Mint ahogy ezt teszik mások Is, például a szolgáltató vállalat Dobó, a mélyépítők Allende, vagy a VOSZK Gárdonyi szocialista brigádjának tagjai — évről évre. Építsünk ifjúsági parkot, tornatermet! A Társadalmi munkát Egerért mozgalomba az idén minden bizonnyal újabb brigádok, munkaközösségek kapcsolódnak be. Tennivaló akad bőven. Ha csak arra gondolunk. hogy 14 óvodának kellene udvari játékokat készíteni, játszóteret építeni, máris van mit csinálni. Csebok- száriba, a Cifrakapu térre, az Árpád, a Petőfi és a Rózsa Károly utcába tereprendezéshez és parkosításhoz várják a társadalmi murfkásokat. A lajosvárosi KISZ-lakóteLepen, a Cifrakapu téren és Csebokszáriban élők a játszótér építésébe kapcsolódhatnak be. A sportkedvelők a népkerti tornaterem, a fiatalok pedig a városi ifjúsági park építésében vehetik ki a részüket, de várják őket a kőlyuktetői sportpark előkészítő munkálatainál is. A közösen végzett munka — hacsak személyenként néhány óráról van is szó — újabb milliókat szülhet... Szilvás István A lengyel fővárosban február 10—16 között budapesti napokat rendeznek. A Varsói Történeti Múzeumban nagyszabású kiállítás nyílik „Budapesti utcák, terek, emberek 1700—1975” címmel. Festményeket, iparművészeti tárgyakat, kisplasztikákat sorakoztatnak majd fel a látogatók előtt, eredeti műveket, olyanokat, amelyek valamilyen kapcsolatban vannak a fővárossal. Pintér István: m//mm 13 Jugoszláv partizánok között- útlevéllel Haliéba, a következőket sorolta fel: kötöttárut, kon- ■/erveket és italokat, kozmetikai cikkeket, konfekcionált ruházati cikkeket és nagyon sok népművészeti terméket, amiket a Heves megyei háziipari szövetkezetek állítottak elő. Az egész mennyiségnek kétharmada a ruházati áruféleség. A halled áruház Igazgató- helyettese. Heinz Jung úgy nyilatkozott, hogy nagy sikert vár a kereskedelmi héttől. A jelentős mennyiségű áru lényegében öt nap alatt gazdára talál majd a véleménye szerint, ami önmagában is bizonyítja, milyen keresettek a magyar ipari cikkek az NDK-ban. Kíváncsiak voltunk arra is, cserébe mit ajánlanak majd a magyar partnernak, ilyeneket: textíliát, elektromos háztartási eszközöket, sportcikkeket és mechanikai játékokat, kempingfelszere- lést; órát és cipőt. Remélik, tették hozzá, hogy az NDK- beli áruknak is sikerük lesz amiket nemcsak Gyöngyösön. hanem az egri szövetkezeti áruházban is megtalálhatnak maid a vevők. így történt a bevásárlás — útlevéllel, Gyöngvösön. 1944 végén a Dél-Magyar- ország felszabadításáért folyó harcokban, majd 1945 tavaszán a súlyos Dráva menti csatákban a szovjet, bolgár hazafiak oldalán ott találjuk a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg egységeit is. S ott találjuk ennek kötelékében a XV. „Petőfi Sándor” Népfelszabadító Rohamdandárt, azaz a vajdasági, a szlavóniai és baranyai magyar partizánokat. Jugoszlávia népe kommunista pártja vezetésével szinte egy emberként fogott fegyvert a náci betolakodók ellen még 1941-ben. 1941 végén már létrejöttek az új jugoszláv néphadsereg első reguláris alakulatai. Később meg- alakúlt Tito marsall parancsnoksága alatt a Jugoszláv Népfelszabaditó Hadsereg, amely a háború kellős közepén az ország mintegy felét kezűben, illetve eUencraeae alatt tartotta. 1944 őszén a 3. Ukrán Front támogatásával felszabadították Belgrádot és a Dunán átkelve a Szerém- ségben, majd a Vajdaságban folytatják a fasiszták üldözését. 1944 novemberében részt vettek Baja felszabadításában, majd átkelve a Dunán, Mohácsot és Mohács szigetét is megtisztították a fasisztáktól. 1944 decemberében délről kelnek át a Dráván. A Jugoszláv Népfelszabadító Hadseregben már a háború során harcolnak magyarok. Köztük találjuk Szalvai Mihályt, a „magyar Csapaje- vet”, — aki e megtiszelő címét még a spanyol szabadságharcban érdemelte ki. A Jugoszláv hadsereg 16. hadosztályának kötelékében * az 1944. december 31-én Sellyén alakult meg a XV. „Petőfi Sándor” Népfelszabadító Rohamdandár. A dandár magját még 1943-ban Slavonia területén szerveződött Petőfi zászlóalj alkotta. 194í-ben már a Vajdaságban is egymás után alakultak az itt élő és ideszökött magyarokból partizáncsoportok. A „petó- fisek”, ahogy őket a jugoszláv partizánok neveztek, több felhívásban fordultak a magyar lakossághoz, csatlakozásra szólítva fel őket. „...Magyar testvéreink! — hangzik egyik felhívásuk —, Kövessetek bennünket, magyarokat, a Petőfi Sándor zászlóalj harcosait, akik a fasizmus ellen, a magyarok és Magyarország szabadságáért küzdünk.” A felhívásra százak csatlakoztak. S belőlük a szlavóniai, a vajdasági zászlóaljakból és Magyarországról főleg Baranyából és Pécsről érkezett magyarokból alakult meg a már említett Petőfi Rohamdandár. A, Petőfi-dandár négy zászlóaljból állt, létszáma kb. 1200 fő. Parancsnoka a mártírhalált halt Kiss Ferenc kapitány. A Petőfi-dandár legnagyobb hadi tettét 1945 januárjában hajtotta végre. Azt a feladatot kapta, hogy a Dráva magyar szakaszán megakadályozza a németek átkelését és Kaposvár irányában támadásuk kibontakozását. A németek egymást követő támadásait — súlyos veszteségek árán sorra-rend- re megakadályozták a magyar és jugoszláv partizánok. A magyar „petőfisek” legszebb hadi tettei közé sorolható au 194a március 6-áo índuló német támadás elhárításában és visszaverésében való részvételük. A Horváth- ország területéről támadó náci alakulatok a Dráván áttörve mindenáron be szerették volna keríteni Tolbuchin csapatait. Legfőbb feladat tehál. hídfőt létesíteni a Dráva magyar partján. A németek két szakaszon támadtak: Dráva- Szabolcs térségében, ahol az 1. bolgár hadsereg és Bolman község térségében, ahol * jugoszláv csapatok és a magyar partizánegység védekezett. A bolmani német hídfő felszámolásáért folyó rendkívül súlyos harcokban ige*' sok jugoszláv hazafi és magyar partizán, köztük Kies Ferenc kapitány is életét áldozta, de végül sikerűit a németek támadását megtörni én a hídfőket felszámolni. TÖU buchin a jugoszláv harcosodig hoz intézett üdvözletében elismerését és köszönetét fejelte ki bátor helytállásukért „egyben azt kívánom — hangzik a távirat —, hogy » Dráva menti harcokban szerzett tapasztalataikat gyümölcsözően használják fel a fasiszta megszállók végleges leverésében”. A Dráva bal partján a súlyos harcok során elesett tömegsírokban szovjet, bolgár, jugoszláv és magyar katonák és hazafiak alusszák örök álmukat. Közös ügyért, a fasizmus leveréséért, népeink szabadságáért, a boldogabb, szebb Magyarországért áldozták életüket.
