Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-26 / 48. szám
Hátrányos helyzetből... Munkás-paraszt fiatatok az egri főiskolán A kétkedőket — mi tagadás, akadnak — tények, érvek sorával lehet csak meggyőzni. Ezekből igen szép példatárat kínál a pedagógiai szaksajtó. Mégis úgy érezzük, hogy ezeknél is kifejezőbb, ha maguk a fiatalok szólalnak meg. Azok, akik valaha hátrányos helyzetből rajtoltak, s mind- annyiukban ma is frissen él a nehézségek regiméntjét jelentő évek megannyi emléke. Molnár Erzsébet Karcagról került az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolára. Diákköri tapasztalatait így idézi az első eves orosz—angol szakos hallgató: — Az általános iskola nyolc osztályát falun jártam, s amikor bekerültem a városi középiskolába, bizony megtorpantam. A szokatlan környezet, társaim magabiztossága, a túl magas követelmények elriasztottak. Hónapokig nem tudtam megszabadulni ettől a kellemetlen érzéstől. Pribeli Erzsébet egyéb figyelemre méltó adalékokat említ: — Az értelmiségi szülők sokkal több útravalót adnak gyermeküknek mint azok, akik az iparban vagy a mező- gazdaságban dolgoznak. Ez a plusz igen sokat jelent, az ilyen fiatalok tájékozottságával szinte lehetetlen versenr géni. Magam is meggyőződhettem erről. Említik a könyvtár hiányét, beszélnek a gátlásosáéi, amelyeket kitartással le lehet gyűrni, de elfeledni aligna. Egyikük apja gépkocsivezető, a másiké vonatkísérő. A nehezén már mindketten túl vannak, hiszen nemcsak felvették őket a főiskolára, hanem itt is bizonyították rátermettségüket Így történt, mert nem maradtak magukra, s idejében érkezett a nagyon is várt, s sokoldalú segítség.,. ■ ■ ■ ■ él kitűnő. a bevá'tt ötlet részleteit Mlinkó László, a KISZ-bizottság titkára ismerteti: — Öt éve kezdődött Akkor próbálkoztunk meg először a stúdium generáléval, vagyis a levelező felvételi előkészítővel. Ennek az a lényege, hogy hallgatóink rendszeresen küldték a feladatokat a tanárképző főiskolára és egyetemekre jelentkező harmadik és negyedik gimnazisták és szakközépiskolások számára. A visszaérkező anyagot kijavították, értékelték, s az észrevételekkel együtt eljuttatták a fiataloknak, akik így rendszerezhették tudásukat, megismerhették a követelményeket. A legjobb képességűek részére kéthetes, ingyenes nyári tábort rendeztünk, ahol tanárok és hallgatók egyaránt foglalkoztak velük. Az anyagi fedezetet — százezer forint kellett erre — az Állami Ifjúsági Bizottság biztosította. Az érdeklődők száma egyre gyarapodott; s az idén már háromezer középiskolással levelezünk. Ez rendkívül sok időt igénylő, bonyolult feladat, kiszeseink mégis szívesen csinálják, mert valaha ők is tapasztalták, hogy milyen sokat jelent a törődés. A szerteágazó munkát Halász Katalin másodéves orosz —angol szakos fogja össze: — Magyar irodalomból és nyelvtanból, oroszból, angolból, matematikából, kémiából, fizikából és biológiából nyújtunk segítséget. Az egyes tárgyak szakvezetőit én irányítom, ők viszont a közel háromszáz KISZ-es tevékenységét szervezik, akik összeállítják a feladatlapokat, átnézik a patronáló tanárokkal, postázzák a leveleket, javítják a válaszokat. 8 nem feledkeznek tneg arról sem, hogy precízen «K amion tartsák az eredményeket és hibákat Valaha én is leveleztem, s ma is azt vallom, hogy Jórészt ennek köszönhetem főiskolai belépőimet. Ezt bizonygatja Molnár Erzsébet és kolléganője is: — Karcagon angol tagozatra jártam, mégis szükség volt az ismeretek rendszerezésére, a legfontosabb összefüggések megvilágítására, a lényeges és a kevésbé fontos anyag megkülönböztetésére. — Én is ezt kaptam, különösképp a táborban töltött két hét alatt. Ha valaki a követelményeket pontosan Ismeri, akkor jóval könnyebben veszi az akadályokat. A megértést nem felejtet-, ték, s ma már ők is küldik dl feladatokat a leendő első éveseknek. A sikereket a statisztikai mutatók is igazolják. A jelenlegi 236 első éves közül százketten vettek részt a levelező felvételi előkészítőben, s ott voltak a nyári táborban is. Az 1974—75-ös tanévre jó négy százalékkal több munkás-paraszt fiatalt vehettek fel, mint négy évvel ezelőtt A hallgatók azonban ezzel sem elégedettek, s úgy érzik: nem használtak ki még minden lehetőséget — Szeretnénk — s szeptembertől valószínűleg így is lesz — a történelem és földrajz szakokra pályázóknak is segíteni, s arra törekszünk, hogy eljussunk a legkisebb falusi gimnáziumba is, mert ott várnak leginkább ránk. Bánt bennünket a megértés hiánya is: egy-két középiskolában ugyanis a pedagógusok megfeledkeznek a diákok tájékoztatásáról, s így aztán alig néhányan jelentkeznek. Ez a |;ond az ősztől megoldódik, hiszen a levelezésre buzdító körleveleket az Oktatási Minisztérium küldi majd szét. A negyedikesek bizonyára örülnek annak, hogy részükre már ez év áprilisában négyhapos felvételi előkészítőt szervezünk Egerben. Érthető is, mivel így közelebb kerülhetnek leendő alma materükhöz — tájékoztat a legújabb tervekről Halász Katalin, A belépő még nem minden, s az egykor hátrányos helyzetből rajtoló újdonsült gólyák sem boldogulnak egykönnyen. Rájuk is gondoltak, új tartalommal elevenítve fel egy régi felsőoktatási hagyományt: a szeniori rendszert. Emellett érvel Menkó Ilona, a csúcsvezetőség tagja. — Egy felsőéves könnyedén segíthet egy vagy két elsősnek, s zökkenőmentessé for- jnalhiiyíj beilleszkedésüket. Rendkívül sokat jelent, ha valaki érzi, hogy nincs egyedül, s mindig számíthat az értő szóra, tanácsra. A stúdium generálé diákvezetője elszomorító példát említ: — A szülők egy része nem helyesli a továbbtanulást, inkább azt szeretné, ha érettségi után mindjárt munkába állna gyermeke. Akad olyan fiatal is, aki meginog, s visz- szalép, mivel nincs elég akarata. Egyik évfolyamtársam évet halasztott: hazament dolgozni, s úgy érzem, nem túlzók, ha azt mondom: aligha találkozunk már vele. Sokat jelentene a meggyőző szó, s ezzel nem fukarkodnának a szeniorok. A szívességért viszonzás jár. Nem azoknak, akik önzetlenül nyújtották segítő kezüket, hanem azoknak, akik erre várnak. Jól tudják ezt az egykori középiskolások, a hajdani gólyák. Ezért találkozunk velük például az egri 212-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben, ahol a rendszeres korrepetálások során a leendő szakmunkások ismereteit gyarapítják. így kamatozik az egyszerű áldozatvállalás mások javára is. »„ Pécsi István A restaurátor A Néprajzi Múzeum restaurátorai finnugor kiállításra készítik elő a különféle tárgyakat, emellett, számos értékes szobrot, kerámiát „újítanak" fel, illetve óvnak meg az idő rongálásától. Képünkön: Mesterházi Erika mexikói szobrot restaurál, (MTI Fotó — Balaton József felv, — KE.) Ismeretterjesztés a‘ könyvkiadásban Az ismeretterjesztés az elmúlt években könyvkiadásunk egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata volt A könyvműhelyek hasonló munkássága a párt közművelődési határozata nyomán az idén tovább gazdagodik. A politikai ismeretterjesztő kiadványok közül ebben az évben mindenekelőtt a Kossuth Kiadó Mit kell tudni...? sorozatának hét új kötetét kell kiemelni, amelyek többségükben a közvéleményt leginkább érdeklő problémakörökről, illetve a világpolitikában gyakran szereplő térségekről adnak tartalmas összefoglalást A filozófiai ismeretterjesztést elsősorban a Gondolat Kiadó egyes kiadványai szolgálják. Egyebek között: Hifell A rejtett dimenzió és Sartre Válogatott filozófiai művei jelennek meg. Számos jelentős kiadványra számíthatnak a szociográfiai ismeretterjesztés iránt érdeklődők is. Itt elsőül a Gondolat Kiadó Társadalom- tudományi könyvtár sorozatában megjelenő Magyar marxista gondolkodás a két világháború között című munkát, valamint ugyanennek a kiadónak Korunk értelmisége és a magyar falu című, illetve Hoggarth Életforma és szokások című kiadványát kell említeni. A korábbinál gazdagabb választékot ígér a különböző szintű pedagógiai és pszichológiai ismeretterjesztés. A Gondolat Kiadó adja közre Hebb A pszichológia kézikönyve, Drbal—Rejdák A telepátia távlatai, Skemp A matematikatanulás pszichológiája című munkákat. A Gondolat Kiadó nagy sikert aratott Miért szép? sorozatának két új kötetét (Csokonaitól Petőfiig, A XX. századi novella) szükséges kiemelni, valamint A világ- irodalom A-tól Z-ig című kétkötetes lexikális kiadványt, illetve az „Izmusok” sorozat „A manierizmus” című kötetét. A művészi ismeretterjesztés folytatódó új vállalkozása a Gondolat Szemtől szemben sorozata, amely jórészt saját írásaik, önvallomásaik alapján mutat be világhíres képzőművészeket, filmrendezőket és másokat. Nagyszámú új kötettel jelentkezik a Corvina A művészet kiskönyvtára sorozata, valamint az ifjúsági ismeretterjesztést segítő Műhelytitkok sorozata is. 1975-ben a közgazdasági és jogi ismeretterjesztést is fontos, korábban hiányolt kézikönyvek segítik (például a Kossuth Kiadó Munkaügyi lexikona, illetve a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál A családi jog kézikönyvei. W MIMIK 20.00: „Népek hazája, nagy világ...’ A Hazafias Népfront és a Magyar Televízió külpolitikai vetélkedője. A verseny előzménye az a kerületi vetélkedősorozat, amelyet még tavaly rendeztek sok száz résztvevővel Budapesten. A legjobb játékosok a rádióban folytatták a játékot. A vetélkedő részvevőinek négy kérdéscsoportra kell helye sen válaszolniuk. Az elsőt a játékvezető, Heltai András teszi fel. A másodikat Pál- fy József, a tv-híradóban elhangzott, látott ' események* anyagából. Bolgár Dénes kérdésed a Hét műsorát idé zik. S végül a közönség is szóhoz jut — amolyan mini fórum formában — telefonon beérkező kérdésekké! Pataki Edit: 1eme í é Ölmm 1*75. február *«» saertU Tegnap már összekötözték és elküldték az utolsó csomag utalványt, fuvarlevelei is. Ma délelőtt Kovács a maradék jeggyel átszaladt a nagyállomásra, most még le kell számolnia a postán. A várótermet, a mázsáiét és a raktárt már a hét elején kiürítették. A berendezés nagy részét ő vette meg, olcsón; az irodából a szekrényeket, a kályhát, a két asztalt, a váróból a padokat. Hozza került az apróságok többsége is: öt forintért a kancsó, háromért a lavór, húszért az asztali lámpa. Kovács különösen a rolós szekrénynek örült: átfestik, illik a szobabútorhoz, jó lesz valamelyik lány könyveinek. A pályamunkások hordják ki az „irodát”, rakodnak. Kovácsáé sepreget, le-1 ehajol a papírdarabokért, rongyokért, kisimítja őket, de aztán mindent a szemétkosárba dobál. Nem lát a köny- nyeitől. Kovács ezért is menekül a postára, Nem bírja elviselni az irodája kifosztását. Tizenöt évig dolgozott a helyen. Másfél évti- az élete tartozéka volt ez az iroda, ez a váróterem, ez az állomás a két váltójával, két villanyoszlopéval, menetrend szerint beérkező és kiinduló kisvona- tával. Vége. A kávédaráló ideje lejárt. Minden, az utolsó szeg is, a legkisebb fadarab is emléket ébreszt benne. Itt ült, itt dolgozott mindig az asztalnál. Belátta innen a főutcát, a vasúti pálya nagy részét — és a piacot. Mindenkit ismert, őt is ismerte mindenki. Az emberek nyáron bekiabáltak neki, télen megemelték a sapkájukat. Ha( valaki kevés péwzael jött * &iuha. és meglátott valami vásárolmi- valót, hozzá jött kölcsönért. Sokan bejáratosak hozzá, hivatalos ügyben vagy csak „úgy”. A tanyai is bejöttek-' mindennap, egy órával azután, hogy ő eljött otthonról. Kiflipénzt kértek tőle itt, előtte az anyjuktól otthon. A bélyegzőt kellett átállítaniuk érte. Visszafelé is benéztek, beszámoltak a jegyeikről, elvitték a kenyeret vagy a tejet haza. Itt újságolta az egyik örömmel, hogy „maga” lett, mikor először magázták a városi áruházban. ^Öregszünk” — gondolta Kovács. Itt nézték végig a bizonyítványokat is. évzáró után. A gyerekek ingyen utazhattak a vonaton, ha jól fejezték be az évet. Tizenöt évig itt telt minden napja a rövid, évi szabadságok kivételével. Több mint tíz évig a vasárnapok is. Aztán, ahogy csökkent a forgalom, ünnepnapra váltás nélkül bezárt. Kirakta a táblát: „Jegykiadás a vonaton.” • Eleinte, a kezdet kezdetén nehezen ment a dolog. Beosztottból lett „főnök úr”. Addig negyedmagával szolgált. Mikor ide helyezték, nagy lett a felelősség, rossz volt megszokni az önállóságot. A váltókezeíéstől a jegykiadásig mindent tőle kértek számon. Csomagfelvétel, bárcázás, rakodás, benti takarítás, hóseprés, az a rengeteg javítás — nem boldogult az asszony segítsége nélkül Éjfélekig dolgoztak együtt, különösen hóvegeken; „nem jött ki” a zárlat. Az expressz és a poggyász összesítését is mindig a felesége végezte el. Mennyit veszekedtek! Hogy ö nem teljes értékű ember, nem tud megállni a saját lábán! Sokszor aludt az irodában az asztalon: az iratokat az ablakba pakolta át, leterítette a zubbonyát, feje alá rakta a székpárnákat. A bundájával meg betakarózott. Furcsa lesz otthon látni ezeket a bútorokat. Mindenütt világít rajtuk fehér betűkkel a MÁV. A kan- csőn is, a lámpán is, a szekrény rolóján is. Ha itt vesztek össze, hazakísérte az asszonyt, ő meg visszajött aludni az irodájába. Szenvedélye is volt. békés, költségtelen szenvedély: szeretett telefonálni. Ezeknek, is vége, ezeknek az éjszakába nyúló mókázásoknák, mé- hészeti-nyulászati szakvéleménycseréknek. ..Robban” a Vonal: Kisst másik megyébe tették. Tóthot a n^jyál- lomásra. Lehóczkit a városba raktárosnak. Magyar itthagyta a vasutat. Félévenként ha egyszer találkoztak, de a hangjuk mindennap itt volt. A hallottakból ismerték egymást. Ha valahova nőhelyettest vagy tanulólányt küldtek, azt a többi rögtön kinevezte a Kovács szeretőjének: élvezték, hogy nem érti a tréfát. Ahogy a postáról jön, búcsúzik a pálya minden részétől. A talpfák, a sínek, az átjárók! Mennyit küszködött a hóval! Állitotta u két árva váltót, ha hozták a malomból a lisztet, vagy vitték a gyárba a cukorrépát. Itt kapott gyümölcsöt, dinnyét, káposztát a piacosoktól, ha segített nekik a rakodásnál. Hányszor kérték, hogy becsülje meíg, mi hány kiló! Máskor meg ugratták a vén tyúkokkal. Ezeknek az embereknek hagyta nyitva a várót nemegyszer éjszakára — persze, szabálytalanul, de így fedél alatt lehettek. Itt rendezték a számtalan hócsatát a bejáró gyerekekkel a vasutasok ellen. A gyerekek a jövő hónapra már a buszra váltottak bérletet. Megjárta hát utoljára a postát is. Alig veszi észre a szembejövőket. Rossz lesz ezután. Tizenöt évig volt a maga gazdája, megszokta. Senki nem dirigált, senki nem is engedelmeskedett neki. Mindig tudta, hogy „ideiglenes” a kisvasút, mégse keresett biztosabb helyet. Összenőttek. Váratlanul érte a felszámolás. Sose tudott volna eléggé felkészülni rá. Az irodát is kiürítettek, nem maradt más, csak a csupasz falak, a függöny nélküli ablakok. Eltűnt a rengeteg szemét is. Kovács benéz még egyszer a raktárba: rendben van, üres. A váróból leszedi a plakátokat. Ö rakta fel mind. Most le kell szedni határidő előtt. Nehézkesen veszi fel zubbonyát. Szokásától eltérően be is gombolja, bent. Most nem kell rohannia A vonat öt-hat perc múlva ér ide. Nincs most elkésett jegyváltó, elgondolkozott árufeladó. Nincs már utas se. Még egyszer körbetapogat- ia szemével az irodát. Ugyan mit kezd majd a hentesüzlet 4 oénztárablakkal? Csaknem elmosolyodik eaem a gondolatán. Hát nem mindegy? Bezárja az irodát, a várótermet is. A mázsáló árván maradt. A mérleget, amelyről mindennap be kellett írni, hogy „érzékeny és állé- kony”, elvitték. A faajtókat ő vette meg és szerelte le, otthon várják, hogy a méhesbe állítsa őket. Az utcán nagy tömeg sereglett össze. Nemcsak a piacosok vannak itt, nemcsak a sétálók, jövőmenők álltak meg. Idegyűlt a fél falu. Ahogy Kovács kilép, mindenki elnémul. Tisztelet tel adnak utat. — Tán belebetegszik — mondja valaki. Kovács mereven, feszesem áll szokott helyén, az állomás sarkánál. Baljában a koszos piros zászlót tartja. Az emberek is mereven néznek maguk elé. — Hát igen. Átlépett rajta a történelem — kedélyes- kedik valaki. Senki sem. nevet Lefelfe néznek, a sínekre, a „keskeny nyomtávra”, rninth» mérlegelnék, mekkorát kellett lépni ehhez. — Elég nehéz voU.— ead;‘ a tanács embere, egy azok közül, akik elérték, hogy a kisvasutat a buszközlekedés váltsa fel. És itt a vonat, A motor és két kocsi, utas nélkül. A ve zető nem mer az emberekre nézni. A kocsik ajtajában egy-egy kalauz, sapkához emelt kézzel, egyenesen. Kovács jobbjával tiszteleg, t>aljával tétován felemeli a zászlót. Beesett arcán végiggördül a könny. A kismotor ismerősen, játékosan zakatol. Nem tudja, hogy utoljára fut itt. Ahogy eléri az állomást, sípolni kezd. Sípol, amíg a pályát el nem hagyja
