Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-23 / 46. szám
* Forgácsok Ahhoz hogy az ember keveset keressen, sokat kell tanulnia, A. David, francia Író. ★ Az emberevő szerint a jó bánásmód embertársával szemben az, hogy jó étvággyal eszi meg. Kannibál népi bölcsesség '»EMENY UTTO: KEZDETEK Mindig az volt a legszebb a kezdetek egyszerűsége megkívánni és megszeretni arccal felém fordítani sei nélküli tiszta szavakká ogadtatni el a valót leülni nézni mosolyogni egy ütemre indulni el s mikor érett a szeretem ruháiból kibontani látni hogy szép nekem való a hozzá illő vagyok egészen a megtelve jó ízekkel mondani hálás szavakat kitakarva vízszintesen a csöndnek a falnak az égnek Ha valaki azt mondja, amit gondol — akkor gondolkozik-e egyáltalán? A természet mindenkivel igazságos. Micsoda igazságtalanság! A. Alexander, angol humorista Azok, akiknek jó m Jékezőtehetségük, éppenhogy könnyen megfeledkeznek bizonyos dolgokról. ö mindig igazat mond, csakhogy megválogatja, kinek mondja. L. Leni, olasz énekesnő Az ember karrierjét gyakran elősegítik azok a csípős megjegyzések, amelyeket idejében elhallgat. Óegyiptomi papirusz-nyelv** emlék Az első osztályú vezetők első osztályú munkatársakat választanak maguk számára. A másodrangú emberek pedig azt szeretik, ha harmadrendű emberek veszik körül őket. Föníciai humor "Theodore Dreiser tői, akinek az Amerikai tragédia című regénye biztosított világsikert, egy újságíró megkérdezte: „Mit tart a szesztilalomról?” (A szesztilalmat egyébként 1920-ban vezették be az Egyesült Államokban és csak 1934-ben oldották fel.) — Ne is említse a szesztilalmat —■ válaszolt dühösen az író —, hiszen Amerikában a lakosságnak legalább 87 százaléka fogyaszt kisebb, de inkább nagyobb mértékben alkoholt. — Es mit csinál a fennmaradó 13 százalék? — A fennmaradó 13 százalék — válaszolt Dreiser maró gúnnyal — a szeszes italok beszerzésével foglalkozik. Milyen gyakran? Egy rendkívül csinos és hallatlanul temperamentumos filmcsillagocska megkérdezte egyszer a neves filmproducert és rendezőt, Samuel Goldwynt: — Mr. Goldwyn, hány férfi lesz boldogtalan, ha én egyszer férjhez megyek? — Nos, szépséges lánykám — kuncogott az öreg Goldwyn atyaian —, ez kizárólag attól függ, hogy hányszor akar házasságot kötni Fizetni, vagy nem fizetni? Ezzel a „hamleti” kéréssel talált^ magát szembe a philadelphiai Tom Merrick, akinek a posta New Yorkból kézbesített egy számlát Eszerint haladéktalanul be kell fizetnie egy dollárt újságelőfizetés címén. A számlán világosan kivehető a postai bélyegző: 1917. június 26. Egyébként az az újság, amelynek az előfizetési díját kérik, 37 évvel ezselőrtt megszűnt Marathons távrecsegés Időbeosztás „Ha napjainkban azzal dicsekedhetünk, hogy minden xnás országnál rosszabb a telefonhálózatunk, az elsősorban a minden képzeletet felülmúlóan hosszasan telefonáló honfitársainknak tudható be” — jelentette ki az athéni posta igazgatója. y Bizonyos fokig érthető az athéniek szóáradata. Görögországban ugyanis nincs időszámláló készülék, és ha valaki egész nap telefonál, akkor is csak 1 drahmát fizet. Ez nevetséges összeg, kb. 40 fillérnek felel meg. Ügy tűnik, hogy továbbra is szabad folyást engednek a görögök szóáradatának, mert jelentékeny beruházást igényelne az időszámláló automaták üzembe helyezése, Takarékosság! Heti 36 000 lírának megfelelő kereset nem elég egy több tagú család fenntartására. Az 54 éves Walter Cornelius, kabinos éppen ezért furcsa takarékossági módszerhez folyamodott Naponta két kiló lóherét és más egyéb fűféleséget fogyaszt, „Az emberek bolondnak vélnek, ha meglátják, hogy füvet eszem — jelentette ki. — Csakhogy az én fizetésemből nem telik másra.” A botcsinálta vegetáriánus csupán azt a luxust engedi meg magának, hogy mindennap megiszik egy pohár tejet. Walter Cornelius szerint: „A fű sokkal jobb ízű, ha egy csepp harmattal ízesítjük.” A háziorvos egy alkalommal megkérdezte: — Lássuk, ön hogyan osztja be az idejét? — Ez rendkívül egyszerű, doktor úr: este fél hattól reggel hétig otthon vagyok, szabad időmet pedig a hivatalban töltöm. A 73 éves Reg Butcher kereken hiKZonnyolc év, nyolc hőnap, egy hét és hat napot várt arra a levélre, amelyben egy barátnője elnézést kér tőle, amiért négy levelére nem válaszolt. Nemrég kézbesítette a posta azt a levelet, amelyet a barátnő 1946-ban/ adott fel Cambridge-ban, mindössze 25 kilométernyire Butcher falujától. A posta egyik szóvivője kijelentette: „A levél minden bizonnyal fennakadt a levélszekrény hasadékában. Mindenesetre utánanézünk « dolognak.” Reméljük Egy fényképész azzal a kéréssel fordult Jean Cocteau-' hoz, hogy engedje lefényképeztetni magát. A neves író- rendező szíveáen teljesítette a kérést, és barátságos mosollyal a kívánt pózba állt. A villanófény azonban elromlott. A fényképész valamit igazított rajta, de a patron most is „csütörtököt mondott”. És így történt harmadik alkalommal is. Cocteau-t egyáltalán nem idegesítette a fényképész sikertelen próbálkozása, sőt derűsen jegyezte meg: — Reméljük, hogy a következő háborúban az atombomba ugyanilyen tökéletesen működik! Dr. Alekszander Meiech, a legöregebb lengyel autó- üeppoa, ----A gyengébbek kedvéért elmondom, hogy miért beteg az egész vállalat. Mert olyan csoda történt, hogy az egész vállalat mind egy szálig, az utolsó emberig megbetegedett. Fejfájásra panaszkodik a takarítónő, tüsz- szög az igazgató, Mucuska, a titkárnő, lágy hangon köhé- csel. Smid bácsi, a kazánok öreg fűtője, aki pedig esküdt ellensége mindenféle szeszes italnak, és évtizedekkel ezelőtt az antialkoholista liga elnöke volt, olyan rezes otral jár, hogy meggyanúsították: rákapott a borra. Az általam közölt tünetekből azonnal kitalálhatják, hogy a betegség azért nem valami komoly. Egyszerű nátha, amely ilyenkor úgy száll szájról szájra, apáról fiúra, fiúról meg lányra, akár a népdal. Ugyan ki szabadította a vállalatra az istentelen nyavalyát? Mert hogy nem magától keletkezett, az olyan biztos mint az a tény, hogy Smid bácsi orra nem a bortól rezes. Kétségtelen, hogy valaki behurcolta a vállalat meleg irodakuckóiba a bacilusokat. De ki lehetett az a valaki? Több száz ember közül lehetetlen kiválasztani a tettest. Azaz, lehetetlen lenne kiválasztani, ha én nem ismerném a titkot. A tettest hivatalosan Csepregi Máriának nevezik, de ö már szinte el is felejtette ezt a becsületes nevet, hiszen otthon is. a hivatalban is, mindenki csak Mu- cuskának szólítja. Nos, ez a Mucuska derék, szorgalmas titkárnő, magánéletében pedig van neki egy Kertész Péter nevezetű udvarlója, aki amúgy anyagbeszerző, tehát ráér Mucuskával foglalkozni. Rendszerint napközben is elugrik egy percre, hogy virággal. sütivel, vagy csak röpke puszival kedveskedjék az ő Mucuskájának. Hanem a múltkor nagyon bágyadtan érkezett a jó fiú, az orra pedig olyan vörös volt, miként most a Smid bácsié. Csak a kezét nyújtotta Mucuska felé, miközben szokatlan magatartását így magyarázta: — Most deb adok puszit, berd elka- bod a dáthát. Az esti találkozáskor azonban mégsem tudott ellenállni a derék fiú, s nátha ide, nátha oda, csak megpuszilta Mucuskát, Mucuska pedig úgy elkapta a dáthát, mint a pinty. Hát így kezdődött. s majdnem azonos módon folytatódott. Másnap az igazgató ünnepelte a kolleku- va, mégpedig abból az alkalomból, hogy aznap lépett át az ötvenedik esztendőn. Az összegyűjtött pénzből gyönyörű ezüst cigarettatárcái meg ugyancsak gyönyörű virágcsokrot vásároltak az igazgatónak. De ki adja át az ajándékot? Természetesen Mucuskal O a legaranyosabb, az ünnepség úgy lesz csak igazán kedves. Muauska aranyosan mosolyogva állt a meghatott igazgató elé, gyönyörű beszédet kerekítve adta át az ajándékot, majd csak a kezét nyújtotta, miközben szokatlan magatartását igy magyarázta: — Deb adok puszit az igazgató kartársnak, berd elkapja a dáthát. Am az igazgató unszolására ott, a kollektíva színe előtt, a sokaság vastapsa kíséretében Mucuska mégiscsak adott egy röpke puszit, amitől másnap tússzögni kezdett az igazgató. A takarító néni következett a sorban. A takarító néni pedig annak köszönhette a betegséget, hogy az igazgató kedveli a népszerűséget. Mert kedvesnek kell lenni az egyszerű dolgozóhoz, hát így szólt az igazgató a takarító nénihez azon a napon, amikor már tüsszögött: — Maga egyre fiatalabb, Szellő mama. A takarító néni elpirult. — Ne tessék már velem, viccelni, igazgató elvtárs. Az igazgató erre azt mondta: — De bizony, olyan fiatal maga, Szellő mama, hogy azonnal kap tőlem egy puszit. Es Szellő mama csakugyan kapott egy puszit, amitől másnap már fejfájásra panaszkodott Hát a derék Smid bácsi honnan szerezte az orrára a rezet? Mucuskától. Mucuska a tettes. Mucuska eltanulta a főnökétől, hogy kedvesnek kell lenni az egyszerű dolgozóhoz, ezért Smid bácsit megkínálta teával, de véletlenül ugyanabba a csészébe töltötte a forró italt, amiből az imént ő kortyolgatott. Smid bácsi orra tehát ettől lett olyan, akár egy szépen tisztított rézkilincs. Így történhetett meg az a csúfság, hogy az alkoholos italok esküdt ellensége reggel elkésett a munkából, mert kalapkúrát vett, amitől nem gyógyult meg, csupán részeg lett, mint a csap. Simon Lajos '**-wm ......................»............................. A betűszók versbeii szerepben A felszabadulás utáni nyelvhasználatunk jellemző sajátsága, hogy nagyon megszaporodtak beszédünkben és írásainkban a rövidítések, a betűszók, a mozaikszók. Nemcsak szaknyelvi tulajdonnévként használjuk fel ezeket a nyelvi formákat, hanem köznévként is. Ha figyelmesen végigolvassuk újságjainkat, feltűnik, milyen sokszor jutnak nyelvi szerephez az alkalmi jellegű betűszók és rövidítések. Nem ellenük van kifogásunk, hanem az a baj, hogy kelleténél több van belőlük. Sokszor elbizonytalanodunk a felhasználásukban. Gyakran bizonytalan a kiejtésük is. vannak betűző ejtésűek pi: NDK, OTP, TV; többjük azonban egybeejtendő: HÉV. IBUSZ, KISZ. MEK, MEZŐ- KÉR stb. Nem világos, ms minek a rövidítése, mert a betűszóknak alapot adó eredeti teljes elnevezés elhomályosul a felhasználók tudatában, ezért a legtöbb ember nincs is tisztában használati értékükkel. Kevesen tudják pl., hogy a TEJÉRT, VASÉRT, OFO- TÉRT, PIERT betűszókban az -ért szótag az értékesítő szóalak rövidítése. Bár nem örülünk a betű- szók szertelen elszaporodásának, a teljes kiiktatásuk ra mégsem törekedhetünk. Hogy mennyire szerves részévé váltak szókincsünknek és nyelvhasználatunknak, ez a tény is bizonyítja: nem egy közülük tulajdonnévként és köznévként versbeli szóvá vált. Ezt a feladatot különösen gyakran vállalta pl. a KÖZÉRT mozaikszó Gergely Agnes Leírás című versének egyik sorában sem véletlenül sorakoztatja fel ezeket a szóalakokat: „közért, piért. betűszó, Budapest.” Vészi Endre és Rónay András Mihály ismét csak azonosító tulajdonnév! értékben juttatják nyelvi szerephez rövidítésünket: „Csarnokba mégy tojásért, tolongasz a Közértben” (Síró tünemény), — „Én ennék csak, egésznap ennék, megenném az egész Közértet” (Sokra vit •' tem). Ténagy Sándor önarckép című költeményében már közszói alakjában szerepel a betűszó továbbképzett alakja: „Része lettem a külvárosi tájnak, ismertek a közértes lányok is”. A HÉV, az IBUSZ, « KISZ, a TV betűszókat ma már nem nélkülözheti mindennapi nyelvhasználatunk Hogy a versekbe is bekerültek beszédhelyzeteket jói jellemző stíluselemként, természetesnek találjuk. De beszéljenek az alábbi példák: „Velem hánykódva kocog a HÉV, döcögök buszon, HÉV- en, villamoson” (Csukás István: Reggeli utazás). Soós Zoltán verséből sem „lóg ki” szavunk: „Osztunk, szerzünk: s majd egyszer az IBUSZ-szal a sírodhoz is elmegyek talán” (Soós: A doktor halála). A valóságra is nagyon jellemző nyelvi elemként illeszti versébe a KISZ betűszót a költő, Marsall László: „A hangja alt? Jöjjön vélem... —, s egy KISZ-kó~usba cipeled” (Marsall: Egy kultúrotthon vezetője). Dr. Bakos József I Mind I ©gr í gzália CsiaaDOsta
