Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-19 / 42. szám
„Viruló országot fogunk itt teremteni...!” 1945. február 19: az MNDSZ 30. születésnapja Lehel-e 600 forintnál több? Egy kiló akta, néhány száz négyszögöl Fejlesszük, ne fejlesszük? 1945. február 18-án, az < akkori Vilma királynő úton (a mai Gorkij fasorban) néhány, a forradalmi munkás- mozgalomban már tapasztalatokat szerzett nő szinte „rohammal” elfoglalt egy elhagyott villát, és ott megalakították a Magyar Nők Demokratikus Szövetségét. Ezekben a napokban a felszabadított XIV. kerületben, Zuglóban, már nőgyűlést is tartották, egy dermesztő hideget árasztó moziban. Fái Boris, az akkori kerületi nőmozgalom vezetője így emlékezik vissza a magnószalagom: — Mi hirdettük meg az első nőgyűlést az Angol utcában. Én beszámoltam, hogy nemcsak a gyermekmentő akció indult el, nemcsak tápszert és tejet osztogattunk, hanem kinyomtattuk az első plakátot és röpiratot. A zuglói gyűlésből budapesti gyűlés lett. Jelszavakat hangoztattunk a fasizmus ellen, az ország újjáépítéséért, a szebb és jobb életért, a gyermekek megmentéséért, a nők egyenjogúságáért. Elég sokan eljöttek a gyűlésre. Fűtés nem volt, mindenki kabátban ült az Angol utcai moziban, Budapesten, a kerületekben sorra alakultak meg a nőbi- aottságok, de a Tiszántúlon, ■ már felszabadult déH és északi országrészeké® tol 1945. szeptemberébe», lezajlott az első dél -magyarországi nőkongresszus Hódmezővásárhelyen. Mi volt az előzménye mindannak, hogy a Horthy- korszak negyedszázada elmúltával azonnal élni és hatni kezdtek a forradalmi hagyományok is? Már 1878- ban, az első szervezett nő- konferencián, a jelenlevő munkás- és parasztasszomyok első országos megnyilatkozásukon olyan világot követelTélr régi Hetvenhat éves, és öreg könyökén a két folt, fején a kucsma, tekintetében a fény. A régi derűből most mégis visszasugároz valamicskét: mert a fiatalságáról beszél, mert a tornácra a tiszta téli napsütés lebegő árnyékokat vetít, mert a fára fürtökben aggatott kukoricacsövek, akár az aranyrudak, olyanok most. És fény van a házához hozó, alig taposott fűúton, fény a szomszéd udvarán, ahol két kecske, egy fekete és egy fehér sütkérezik a február ajándékmelegében. Leginkább talán mégis Dudás Pista bácsi érzi ajándéknak ezt a fényözönt, a bőrét karcol- gató apró szúrásokat, melyektől az emlékek régi tára hirtelen pattan fel, akár a mesében a bimbóból a szirmok. Letűnt évtizedek illata árad a kehelyből, rég letűnteké, amikor Pista bácsi egyszerűen csak István, gyerek volt, és tizenkét évesen az apai cipő lépte nyomába igyekezett illeszteni a gyereklábak rövidebb araszolását. Így jutottak el, lábbal méregetve az utat. Budapestig, ahová a tejipar fehér óceánja vonzotta az otthon munkát hiába kereső parasztokat. A tej jó volt hozzá, a tej tisztet adott neki, mondhatni: rangot, hogy néhány esztendő elteltével már urasan érkezhessen haza, szombatvasárnapi látogatóba. Igaz, évente csak egyszer, avagy kétszer, húsvétra, karácsonyra, vásárra, búcsúba. Az volt ám az élet! Nem azt mondja, nem rossz ez a mostani sem, ami most van, de az igazi csak az volt! Akkor, kérem szépen, még kutek maguknak, az évszázadokon át jogilag, társadalmilag és emberileg kisemmizettek, ami 1945-ben valósult meg számukra. Az 1946. április 6-án és 7én megtartott első MNDSZ- kongresszuson a több mint ezer küldött egyhangú lelkesedéssel szavazta meg a demokratikus átalakulás következményeit: „Akarjuk-e a magyar nép és ezen belül a magyar nők felemelkedését? Akarjuk-e, hogy a demokrácia összes vívmányai megmaradjanak, és a törvénybe iktatott emberi jogokat valóságos tartalommal töltsük meg? — Akarjuk-e a háború helyett az igazi békét? Akarjuk-e az igazi gondtalan, boldog családi életet, gyerekeink jövőjének zavartalan biztosítását? Akarjuk-e viszontlátni minél hamarabb hadifoglyainkat, férjeinket, fiainkat, kedveseinket?” S a kongresszus záróestélyén, a Városi Színház díszpáholyában parasztasszonyok és bányászfeleségek ültek. Életükben először. Puccini muzsikája és Petőfi, József Attila verseinek zenéje áradt A fttzÉS Nitrokémiánál, hazánk legnagyobb növényvédőszer- gyárában, — új növényvédő szerek előállítása mellett — keresik a növényvédő szerek leghatékonyabb formáját. Vizsgálják, hogy a vegyszerek por, emulzió, folyadék vagy granulátum formájában hatnak-e legjobban, és melyik forma felel meg leginkább a mezőgazdaság technikai felkészültségének. fények tya is volt a háznál, az mindig megérezte a hazaérkezést, és a falu határában várt a gazdájára. És a gazda legényember volt, legény, kezében iparral, pénzzel a zsebben. Havi negyven pengő, úgy éltessen az isten, havi negyven! Egy krajcárral sem kevesebb, és taxival jöhettünk, mehettünk, ha hárman-né- gyen összefogtunk mi, erki legények. Ott volt már a kutya, várta az út mellett, és felugrott az, kérem, még a taxira is örömében! Meg a cigányok, azok is előkeveredtek, ha hírét vették az érkezésnek, és még ott kint hozzáláttak, s húzták hazáig. Az igen, az már valami, az már muri. És tellett is rá, meg még ajándékra is a búcsúból: kendőre, fakanálra, mézeskalács-szívre, szép lányoknak. Hogy örültek neki! Hogy nézték, forgatták, simogatták. .. De talán nem is a kelmének, a kanálnak, meg a tükrös szívnek szóltak a si- mogatások, hanem a legénynek, aki megvette, gavalléro- san, akár a pestiek. Asszony aztán mégis idegenből került. Megtetszett Pesten, és pápai létére eljött Erkre, hogy régi hazáját, s lánynevét feladva Dudás Istvánná legyen testestül-lelkes- tül. Az is lett, és szült szép gyerekeket, és az unokák is olyanok, de olyanok. hogy szebb az egyik a másikánál. Azok persze, Pesten vannak már, a gyerekek is, az unokák is, onnan látogatnak néha az öregekhez. Mit, hogy néha?! Inkább nagyon gyakran! Havonta jönnek, hogy hogy. vagyunk, feléjük — ahogyan az MNDSZ-kongresszus krónikása feljegyezte. S az első sorokban egy falu küldöttsége: az orvos felesége és a volt uradalmi cselédlány, egymás mellett... A múlttal már leszámoltak, s bizakodva néztek a jövő elé. Am még a legoptimistábbak előtt is utópiának tűnt mindaz, amit Fái Boris, az MNDSZ egyik vezetője 1946-os beszámolójában elmondott : — Viruló országot fogunk itt teremteni, gazdag földekkel, dús kertekkel, tiszta, 6zép, csatornázott villanyvilágítással ellátott falvakkal, gyönyörű iskolákkal, kórházakkal, hatalmas üzemekkel, nagy, tiszta, modem gépekkel felszerelt gyárakkal... Olyan országot fogunk itt teremteni, ahol tényleg boldog lesz a család, és ahol öröm lesz anyának és gyermeknek lenni, de ahol olyanok lesznek az anyák és feleségek, hogy öröm lesz apának és férjnek lenni is. 1975-ből visszatekintve, nem is bizonyult rossz jövőbe látónak az MNDSZ első kongresszusának lelkes hangú szónoka. Az utóbbi évek tapasztalatai és kísérleti eredményei alapiján a granulátumokat találták a legígéretesebbeknek. Az elmúlt esztendőben már nagyüzemi méretekben is vizsgáztatták a mecseki erdőgazdaságban az aktinit granulátumot Helikopterrel szórták ki a vegyszert, amelynek nagyüzemi tapasztalatai igazolták a kisparcellás kísérleteket mint vagyunk vénségünkre. Mert nagyon szeretnek minket, nagy a ragaszkodásuk. De igyekszünk ám, mi is a kedvükbe. Disznót neveltünk, karácsonykor volt a vágás, hogy legyen nekik mire jönni, legyen kolbász, hurka, sonka, ök meg? Ami inkább való az ilyen öregeknek: narancsot, banánt, datolyát. Meg a jó szót, meg az aggodalmat, hogy aztán jól vannak-e, megvannak-e itthon? Meg még, hál’ istennek. Csak kutya, az nincs már a háznál. Mert az a régi, az rég Építünk. És ez nagyszerű dolog. Lakóházat is, gyárat is, bölcsődét is, iskolát is. Az építkezés azonban gonddal jár, s aki azt hiszi, hogy a gondok csak az építéssel járnak együtt, az téved. A A gondok messze megelőzik az építkezést, megelőzik a tervezést is. A gondok a kisajátítással kezdődnek. Mert minden terület valakié: az államé, vagy magánosoké, illetve szövetkezeté. A kisajátítás még akkor sem köny- nyű dolog, ha a földterület, amelyre az építkezéshez szükség van, az államé. Az előírások oly bonyolultak és oly alaposak, hogy még ilyen esetben sem könnyű a föld „végére járni”. A gond azonban akkor igazán nagy, ha magánosoktól, vagy a magánosok egy csoport- jától, szövetkezetektől kell a fődet kisajátítani az építkezések céljaira. A pincegazdaság Egerben, az Ámyékszala utcában több tízmilliós beruházást szeretne végrehajtani. Csak szeretne, mert jó két esztendeje húzódik a kisajátítási eljárás. Különösen akkor figyelemre méltó ez, ha tudjuk. hogy a gazdaság és a kisajátítandó terület termelőszövetkezeti vezetői gyakorlatilag már két esztendeje megesveztek a kártalanítás mértékében is. A szövetkezet vezetői azonban jogerős bírósági döntésre várnak, hogy — úgymond — nyugodtan állhassanak a tagság elé: nem ők járultak hozzá a kisajátításhoz, hanem a bíróság döntött így. Gyöngyösön, az építendő új művelődési ház területén egy évig nem kezdtek a kisajátítás után munkához, és nem bontották le az ottlevő épületekéi, tudva, hogy a kisajátítottak bírósághoz fordulnak és attól félve, hogy az épületek lebontása után a bíróság esetleg túl magasra értékeli a területet. (Fotó: Puskás Anikó) elhullott már. Most meg minek? Nincs itt olyan nagyon mire vigyázni: öreg a ház, öreg a bútor, minden öreg lett, mink is, hát egymásra vigyázzunk, ameddig lehet, ameddig, ugye, kell. Aztán meg. ha egyikünk elmegy, a másiknak marad hely a gyerekeknél, Pesten. Oda tartunk, oda készületünk, ahol olyan nagyon sok évet elvoltunk. Mert oda van vágyódásunk, vissza. Akkor aztán nem is marad a faluban, semmi utánunk. ______Ibecky) Egyébként hosszú idők óta ez volt az első eset, hogy a bíróság az államigazgatás által megszabott összeg alatt ítélte meg a kifizetendő kártérítést Külön gond az is, hogy a kisajátítási eljárás során először tisztázzák kié is valójában a terület tulajdonjoga. Gyakran az derül ki, hogy az eljárás során tulajdonosnak tekintett birtokosnak már az unokája sem tulajdonos, rn«rt az egy negyediknek adta el a földet. Mégsem ez a telekkönyvi bizonytalanság a fő gond a kisajátításokban. A fő gond az, hogy a bíróság az esetek többségében az 1965-ben 600 forintos négyszögölenkénti maximális és a szak- igazgatási szervek által kifizetésre javasolható összeget az egyéni érdek figyelembevételével, a társadalmi érdek rovására magasabb áron ítéli meg. Az a sajátos helyzet állt elő, hogy az állam két fontos szerve, jelen esetben a tanács szak- igazgatási szerve és a bíróság, egyazon kérdésben rendre szembekerül egymással. És ama * legfurcsább — vagy dehogyis furcsa! —, hogy a bíróság ezeknek az eseteknek többségében az élet gyakorlatához alkal- mazkodóan reálisan ítéli meg az adott összeg megemelését. Az igaz ugyan, hogy a kifizethető legnagyobb ősz- szeg egy belvárosi, egri területért négyszögölenként 600 forint lehet, és az is igaz, hogy az illeték befizetése miatt benyújtott és ellenőrzött vételi szerződések szerint a magánosok sem adják olcsóbban, de drágábban sem egy ilyen esetben a földterületüket. Am az is igaz, mindenki tudja, hogy az ilyen szerződések gyakran fiktív szerződések csupán. Nem 600 forintról van szó, hanem lényegesen többről, csupán a papírra az illeték miatt kerül ez az ár. A gyakorlat tehát az, mindenki tudja, hogy ezek az árak az elmúlt évtized árváltozásai miatt irreálisak. Azt is tudja mindenki, hogy a gyakorlat — éppen, mert tízesztendős törvényről van szó — meghaladja a társadalmilag indokolt mértékben megemelhető árszintet is. És az is a gyakorlat: hogy bíróságaink igyekeznek az élet realitását visz- szatiikrözni ítéleteikben és emiatt is mindennapossá válik, hogy a tanács által meg-, állapított kisajátítási összeg ellen fellebbezéssel fordulnak a bírósághoz. Mindenki tudja, akit kisajátítanak és az is, aki kisajátít, hogy mondhat bármilyen összeget a megadott határon belül, úgyis fellebbeznek ellene és ezeket a fellebbezéseket meg is nyerik. Tehát egyrészt szembekerül a bíróság a tanácsokkal, mód nyílik indokolatlan és ellenőrizhetetlen árakra a földvásárlásoknál, harmadrészt és nem utolsósorba» Milyen gépet Az OFOTÉRT a japán Chi- non-céggel közösen — piac- kutatási céllal — fotóipari árubemutatót nyitott kedden Asbóth utcai mintatermében. A kiállításon hatféle fényképezőgépet és ugyanannyi filmvetítőt, valamint 18 fajta filmfelvevőt mutatnak be. A fényképezőgépek többsége automata, úgynevezett magas fényerejű, köztük van olyan is, amellyel gyertyafény mellett minden más megvilágítás nélkül kitűnő felvételek készíthetők. A fotóriportereknek szánták a sorozatié 1mindezek miatt rendre az egyéni érdek kerül előtérbe a társadalom érdekeivel szemben. S mindez egy — úgy tűnik — napjainkban már páncélnak tűnő merev jogszabály miatt Aligha lehet kétséges, hogy az e kérdésben jártas szakemberek közreműködésével jogalkotásunknak oly irányba kell előbbrelépnie, hogy megfelelő rugalmassággal kövesse változó életünket, s hogy ennek nyomán minden körülmények között, az egyéni érdekek tiszteletben tartása mellett ugyan, de a társadalmi érdek kerüljön előtérbe. Nem véletlen, hogy épp a kérdés bonyolultsága miatt a megyei tanács ^végrehajtó bizottsága, tegnapi. keddi ülésén igen részletesen foglalkozott többek között ezzel a nemcsak Heves megyei, de egybea országos gonddal is. Semmivel sem volt érdektelenebb a végrehajtó bizottságnak az a napirendje sem. amely az úgynevezett kistelepülések és külterületi lakott helyek áruellátását vitatta meg. Igaz, hogy Heves megye lakosságának — az ország más területeivel ellentétben — csak mintegy öt százaléka lakik kis lélekszámú községekben, vagy a nagyobb centrumok külterületein. Mégis ez az őt százalék sem elhanyagol ható, hiszen nem kevesebb emberről van szó, mint ameny- nyi Hatvan városában lakik. Igaz, hogy Parádóhután 330- an, Hatvan-Nagygomboson 250-en, Sirok-Kőkút-pusztán 276-an, vagy Terpesen 307- en laknak csak, de a tartós fogyasztási cikkeken túl a mindennapi szükségletüket — kenyér, só. paprika, gyufa stb. — számukra is éppúgy kell biztosítani, mint akár a fővárosi lakosok számára. Kétségtelen, sem értelme, sem haszna nem lenne, hogy ezeken a településeken, vagy a városszéleken új és jelentős kereskedelmi beruházásokat valósítsanak meg. Am arra feltétlenül szükség van, hogy a meglevő üzletek korszerűsítésével, a boltok lehetőségeinek jobb kihasználásával, és főleg a kereskedelmi szervek gondos „ráfigyelésével” az adott lehetőségeken belül, legalábbis arányos legyen a fejlődés e területek kereskedelmi ellátásában is. Fejlesszük — ne fejlesz- szük? Nem így a helyes megfogalmazni a kérdést. Korszerűen kereskedjünk-e egy adott lehetőség határain belül, avagy sem? Így már egyértelműbb lehet a válasz. Kereskedjünk a városszéleken, a kis községekben is, oly korszerűen, amennyire azt csak a lehetőségek és a szükségletek viszonya lehetővé teszi. importáljunk? vételre alkalmas Memotron típusú gépet A február 20-ig megtekinthető kiállítás alapján a legnagyobb érdeklődést kiváltott és hozzáférhető árú gépekből még az idén vásárol az OFOTÉRT, a japán készülékek a második félévben kerülnek forgalomba. 7 MßEkMQ 4934. február u, szerb» Tóbiás Áron Fűzfői kísérletek Gyurkó Géza Az OFOTÉRT piackutatása
