Népújság, 1975. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-02 / 28. szám
1 szocialista brigádokra számítani lebet — Nincs ifjúsági ház — A kongresszusok varosa — Az önálló színház igénye — A megyeszékhely többét érdemel Mindig nehéz volt számokkal mérni a művelődést, a kulturális munkát, különösen nehéz ez napjainkban, amikor változóban van a közművelődés tartalma: ide sorolandó a szocialista életmód és magatartás kialakításának szándéka, vagyis a társadalmi nevelés is. Mégsem nélkülözhette a számokat, a statisztikai adatokat a művelődésügyi osztály jelentése, amikor az Egri Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága előtt számot adott a megyeszékhely közművelődéséről. A számok segítségére azonban felsorakoztak az érvek, a vélemények, megállapítások, amelyhez a vb tagjai is hozzáfűzték saját tapasztalataikat. Eger közművelődéséről így állt össze a klp, amely» a vb elfogadott és megfelelő határozatokat hozott. ★ Az igények felkeltésében, a közművelődési feladatok végrehajtásában a műveiődés- ü yi osztálynak jelentős szerepe van ugyan, mégsem leli í ma már egyetlen osztálytól várni a célkitűzések meg- vc. ’ásítását. A közművelődés k ' ágy. Éppen ezért helyénvaló az a megállapítás, miszerint szükség van a tanács valamennyi osztályának ha ihatós közreműködésére, valamint az üzemek, vállalatok, intézmények, társadalmi és tömegszervezetek összehangolt munkájára. Mert csakis a jó együttműködés eredményezhet színvonalasabb tevékenységet. Az együttműködésre valóban szükség van, hiszen az elmúlt évek vitathatatlan eredményei mellett feltűnnek a hiányosságok is. Itt van például az oktatás, amely szinte alapját képezi a sokoldalú közművelődési tevékenységnek is. S e területen vannak még fehér foltok. Egerben több mint 12 ezren dolgoznak az iparban, s évről évre javul a szakmunkások, valamint a betanított munkások aránya, ugyanakkor még mindig sokan vannak, akik nem végezték el a nyolc általános iskolát. Egy felmérés adatai szerint az egri Finomszerel- vénygyár dolgozóinak 22 százaléka, a dohánygyári dolgozók 29 százaléka nem végezte el a nyolc általános iskolát. De sorolhatnánk tovább az üzemeket, vállalatokat és a termelőszövetkezeteket, hozzátéve mindehhez az eredmények méltatását is, hiszen ebben az évben ugyancsak tapasztalható az igyekezet. A közművelődésről szóló párthatározat központi kérdése a munkásművelődés. Jól tükrözte ezt a vb-ülés is, ahol beszéltek a szocialista brigádmozgalom eredményeiről: Egerben közel 1500 brigád dolgozik 16 500 taggal. E mozgalom valóban példamutató a politikai nevelésben, a szakmai oktatásban, a művelődésben, nem kevésbé a társadalmi munkában és a közéleti tevékenység kialakításában is. Az eredményekre építve azonban tovább kell fejleszteni a munkásművelődést is. A közoktatási és köz- művelődési intézményeknek még többet kell foglalkozniuk a munkások művelődésével. Csak egyetértéssel lehet fogadni azt a szándékot is, amely arra irányul, hogy tegyék nyíltabbá az iskolákat, s az új lakótelepeken, valamint a peremkerületekben gondoskodjanak a köz- művelődés lehetőségeiről. Köztudott, hogy Egerben nagyon sok a fiatal. Bevonásuk a kulturális munkába, a művelődésbe, egyformán feladata a KISZ-nek és a tanácsnak is. E munkához jelentős segítséget ad a megyei művelődési központ — klubokat szerveztek — az úttörőházban pedig az általános iskolások sokoldalú programjáról gondoskodnak. Tovább is lehetne sorolni a pozitív példákat, de hadd szóljunk röviden a gondokról is: Egerben nincs ifjúsági ház, nincs ifjúsági park, kevés a sportlétesítmény, s ezek a körülmények igencsak fékezik az ifjúság körében végzett kulturális munkát. Ha már a létesítményeknél tartunk, érdemes megemlíteni azt is, hogy a színházat és az úttörőházat kivéve, a fel- szabadulás óta nem épült Egerben jelentős közművelődési intézmény. Pedig nagy szükség lenne egy új művelődési központra, modern filmszínházra, tágas kiállítóteremre, a peremkerületekben pedig klubkönyvtár akt a. A város közművelődése több oldalról is vizsgálható. Szimpatikus törekvés, hogy a végrehajtó bizottság az egyre növekvő igények, valamint a lehetőségek oldaláról közelítette a művelődés egyes területeit., Minden esetben hangsúlyozva a fejlődést, az eredményeket, de ugyanakkor megállapítva azt is, hogy a tárgyi és a személyi feltételeket tekintve a megye- székhelyen bizony lemaradás tapasztalható. Figyelembe véve Eger idegenforgalmi rangját, az egymást érő országos, nemzetközi kongresszusokat, valamint az ország egyik leglátogatottabb múzeumát, a színvonalas nyári egyetemeket, a külföldön is elismert művészeti együtteseket, a nyári programokat és nem kevésbé magát a közművelődési határozatot, jogos a megfogalmazott igény: a megyeszékhely és lakossága e területen is többet érdemel. A már említett új művelődési intézményeken túl foglalkozni kell a közművelő- 'dés terén oly nagy szolgálatot betöltő megyei könyvtár bővítésével, vagy új könyvtár építésével, a zeneiskola épületének felszabadításával, kihelyezett osztályok létesítésével, valamint az önálló egri színházi társulat visszaál- lításának feltételeivel is. A feladatok között szerepel az ifjúsági park építése, a volt szakszervezeti székház ifjúsági házzá való felújításának lehetősége és általában a megyeszékhely közművelődésében jelentős feladatot betöltő intézmények — művelődési központ, TIT — tárgyi feltételeinek megjavítása, de megfogalmazták az intézAé- nyek jobb és ésszerűbb kihasználásának, az együttműködés javításának, valamint az anyagi és a szellemi erők koncentrálásának határozott igényét is. Ez utóbbi célkitűzések megvalósítása azért is sürgető, mert nem igényel ugyan anyagi erőforrást, de eredménye visszatükröződik a város közművelődésében, kulturális munkájában. De tovább növelné a közművelődés színvonalát és egyben hatékonyságát is, ha több hozzáértő, lelkes szakembert sikerülne megnyerni ehhez a munkához, a határozat végrehajtásához. Ismerve Eger városát, az értelmiség széles és aktív táborát, erre is nagyobb a lehetőség. Márkus/ László Az egyik hímez, a másik fest Sokan ismerik Gál Istvánok boldogi házát, sokan megfordulnak a Rákóczi utcai szép épületben. S nem csak rokonok, barátok, hanem azok is, akik szeretik a népművészetet, a különféle hímzéseket és cserepeket. Itt mindig van miben gyönyörködni. Vagy az özvegy asz- szony hímez éppen színes motívumokat párnahuzatra, térítőre, kendőre, vagy pedig Zsuzsa leánya kezéből kerül ki egy frissen festett tányér, hasonlóan eleven ábrákkal. Mesterségük lenne? Ebből akarnának meggazdagodni? Szó sincs róla! Amit csinálnak, kedvtelésből teszik. S legtöbbször a napi munka végeztével. Gálné a háztartás dolgait 'látja el, leánya pedig a hatvani kertészetből érkezik haza. © o o o — Hajdan, amíg divatos volt a népviselet, minden boldog! leány maga hímezte az öltözékét. Nem tekintette senki különös dolognak — mondja az özvegy. — En is anyámtól tanultam összeválogatni, s a tűvel bánni. Abban az időben igen sokan csinálták az egyszerű, fehér lyukhímzóst is. Körülvarr- tuk szépen a vászonra vitt mintát, aztán a belső részét! kivágtuk. Nagyon mutatósak voltak az így készült munkák. Például a menyasszonyi kendő... Ma? Egyre kevesebben vagyunk. S amit csinálunk, jobbára dísz. Ügy még elmegy. Sőt, nagyon sokan keresik. Szép ajándék a boldogi párna, terítő névnapra, egyéb ünnepi alkalmakra. Vidékről is eljönnek érte. Ezért sajnálom, hogy pár éve nem sikerült Frid- richné vállalkozása, összegyűjtött bennünket. Kézimunka kört alakítottunk. Az lehetett volna egy kis szövetkezetnek a magja! Kenyérkereset, meg hírnév a falunak. Csak hát1, ő Hatvanba került Nincs aki összefogjon bennünket. Szétszóródtunk. Kár, igen kár... © © © © Ezen a tájon nincs semmilyen hagyománya a cserepesAz egyik akt. hímez: Gál Bégnek. Hatvanban, Gyöngyösön éltek ugyan tálasok, fazekasok, de szerény számban. Munkásságuk sem volt jellegzetes. És most itt van Gálné asszonylánya a tányérjaival! — Persze, . az edényeket nem én gyártom. Készen veszem a gránit tányérokat, tálakat, s csak a boldogi díszítést viszem rájuk ecsettel, zománcfestékkel — kapcsolódik a beszélgetésbe Berecz Györgyné. — Egyébként elég későn, már asszonyként fogtam a dologhoz. Valakinek eszébe jutott, hogy divatosak az Ilyesféle lákásdiszek, próbálkozzam meg vele. Iskolában szerettem rajzolni, volt is ügyességem hozzá, s egyszer, hirtelen elhatározással, ráadtam a fejem. Azóta úgy belejöttem, s annyira megszerettem a tányérpingá- lást, hogy semmiért nem mondanék le róla. Szinte öröm tölt el, amikor alakulnak kezem nyomán a különböző virág- és levélmotívumok, majd kész az egész tányér. Gondolom, olyasféle érzés ez, mint ami a festőt, szobrászt tölti el alkotás Istvánná. (Foto: Szabó István) közben. Most már jobban megértem őket! O 0 0 O A mama hiányolja a tarsas együttélést, az egykori közös munka hangulatát, Leánya örömét leli a színes, eleven boldogi motívumok íestegetésében. S mint mondja, nem győzi munkával az ismerősöket, rokonokat. Természetes ez? Feltétlenül. De hozzátesszük még, hogy Boldogon minden bizonnyal sok asszony él, aki egykor maga hímezte az ölt»' -két, s ha értelmét látná, tűt venne ismét a kezebe. Ugyanígy tucatjával lehetne találni leányokat, akik szívesen megtanulnák Berecz György- nétől a kerámiafestést, hogy őrizzék a népi díszítőművészet folyamatosságát. Nem kívánunk egy majdani kis háziipari szövetkezet érdekében érvelni. Ám a Rákóczi utcai ház példája, Gálné és fiatalasszony leányának szavai igényről tanúskodnak. S fölvetik bennünk a kérdést: a helyi művelődési ház miért nem vállalkozik a hímző-varró asz- szonynép összefogására? Sok szép, fontos munkájához még nagyon illenék a hagyományok ilyetén ápolása, egy népművészeti kör életrehí- vása. (moldvay) ,-,e a napra nem egy műsort ajánlunk, hanem a délután néznivalói közül hívjuk fel figyelmüket néhányra. 15 órakor kezdődik a műkorcsolya EB kétórás gálaműsorának közvetítése Koppenhágából. Az NDKrtévéfilmsorozat, a Kedves együttlakók, új epizóddal örvendezteti meg a Nézőket. Karola néni, az özvegy professzor-asszony szobakiadással, s lakói életének rendbehozásával foglalkozik. Most éppen a nála lakó kismamának és leendő gyermekének keres férjet, apát A Hazánk, Magyarország' című dokumentumsorozat ezúttal a Zempléni-hegység vidékére, emberei közé vezet. Tokaj környéki szüretek hangulata, a jósvafői, az aggteleki cseppköbarlang természeti szépsége, a vidék történelmi hagyományai teszik érdekessé a filmet. A kalandos, könnyű szórakozást kedvelőknek ajánljuk az este 21.10 perckor kezdődő Hamis pénz című francia filmvígjátékot Amelynek cselekménye — mint a címe is jelzi — pénzhamisítás körüli bonyodalmakkal foglaltaariA Pintér István: n. Szlovákiában harcoltak 1944. augusztus 29-én a maroknyi szlovák nép fegyvert fogott. Győzött a Szlovák Nemzeti Felkelés és Szlovákia egyre nagyobb területe szabadult fel a fasiszta elnyomás alól. A szflovák nép partizánharca, majd fegyveres felkelése a Szlovákiával határos magyar területeken széles tömegekben rokonszenvet és együttérzést váltott ki. E területeken, de az ország más részében is meggyorsította a magyar antifasiszta ellenállás fegyveres partizánharccá, fegyveres akciókká fejlődését, és bázist teremtett nagyobb magyar partizáncsoportok megalakulásához is. A magyar kommunisták felhívásaikban sokszor hivatkoztak a szlovák nép szabadságharcára. Ezzel is bátorítani. követelésre buzdítani akarták a magyar antifasiszta erőket. Nem rejtették „véka” alá azon véleményüket sem, hogy a jövő Magyarország sorsa és a szomszédokhoz való viszonya, illetve fordítva sokban függ attól, hogy a világméretű harcba bekapcsolódik-e népünk, mert csak „a német f at k-:lűk. ellem r • ~vy eres harcban, leremthetjü meg szomszédainkkal az egyetértést, számolhatjuk fel az évszázados gyűlölködést, a nemzeti ellentéteket”. Míg 1944 szeptemberében a szlovák felkelést a magyar kommunisták követendő célként állitották a magyar hazafiak elé, később arra törekedtek, hogy e terület bázisa, kiindulópontja legyen a magyar partizánmozgalomnak. Ilyen feladattal érkezett szlovák területre Nógrádi Sándor, akinek partizán- csoportjaival már foglalkoztunk. Hasonlóan a későbbi Petőfi Sándor nevét felvett, Fábri József által vezetett partizáncsoport is. Ez utóbbi nem tudott magyar területre jutni, de szlovák földön tekintély|es, nagy tiszteletben álló, mintegy 300 főt számláló, s főként magyarokból álló partizáncsoporttá nőtte ki magát. Az egység fő harci területe a Kassától, Rozsnyótól nyugatra elterülő Csetnek völgyére összpontosult Eredményes működését néhány számadat is érzékelteti. Több mint ezer ellenséges katonát tettek harcképtelenné. Megsemmisítették 2 harckocsit, 6 gépkocsit Zsákmányoltak 38 gépfegyvert, 196 puskát, egy autót, 2 motorkerékpárt és számos géppisztoly*. Csupán a környék lakosságának felvilágosítására 10 féle röpira- tot adtak ki, egyenként 2—3 ezer példányban. A nagy partizáncsoportok mellett igen nagy jelentősége van e területeken a magyar katonák tömeges átállásának. A szlovák felkelők röpiratokban, rádió útján és a partizánok váratlan megjelenése és a katonákkal folytatott beszélgetése útján szólították fel a magyarokat csatlakozásra. Akcióik mind eredményesebbé váltak. Már a felkelés első heteiben találkoztunk olyan magyarokkal, akik fegyverrel a kézben harcoltak a szlovák szabadságharcosok oldalán. A felvidéki magyar területről behívott katonák inkább a szabadságot, mint a halált választották és egymás után szöktek át a felszabadult szlovák területre. A magyar honvédség vezérkara és a belügyminisztérium jelentései igen jó képet adnak erről. Csak egy napon, szeptember 20-án • 300 magyar katona szökött át a szlovák felkelők oldalára. A szlovák partizánok lapja a „Hlas naroda” is szeptember 17-én 165 önkéntes magyar érkezéséről számolt be. Szlovák területen élő magyarok a határon át-át lépve néhány nap után csoportokban vitték át azokat, akik a Szlovák Nem- * zeti Felkelés oldalán hajlandók voltak harcolni. A felkelés idején magyarokkal találkoztunk Selmecbányáért, Zólyomért, Lukovics község elfoglalásáért, Zamovics, Babina község védelméért folyó harcokban. Ott találjuk őket a duklai hágónál, a dubovai ütközetben és másutt. A magyar katonák átállása különösen akkor gyorsult meg, amikor a szovjet hadsereg csapatai már Magyar- országon harcoltak. A szlovák felkeleaaek, altnak elfojtása után a szlovák nép partizánharcának igen nagy szerepe volt a Szlovákia területén átvonuló 1. magyar hadsereg teljes de- moralizálásában, felbomlásában. Kezdetben csak egyenként, majd csapatosan, századok, zászlóaljak széledtek szét a szlovák hegyekben, átadva a fegyvert a partizánoknak, később pedig egyre többen csatlakoztak hozzájuk. S a partizánokhoz csatlakozott magyar katonák bátorságukkal, önfeláldozó hősiességükkel kivívták a szlovák nép elismerését, tiszteletét. Alig volt olyan partizánegység, amelyben magyarok ne harcoltak volna. Magyar partizánokkal találkoztunk „Halál a fasizmusra” brigádban, a Stefanik-brigádban, a „Sztálin” brigádban, „Po- beáa” partizánegységben, a „Jánosik”-ban, a „Gottwald”, a „Thälmann” brigádban, a „Ján-Ziska” egységben! Közel száz az olyan általunk nyilvántartott magyar partizánok száma, akik a harcokban való részvételükért csehszlovák partizánkitünte- tést kaptak. Szinte lehetetlen megállapítani a szlovákiai felkelésben és partizánharcban részt vevő magyarok számát (Hozzávetőlegesein ez a szám több ezerre tehető.) A két nép barátságát felszabad ulasa után egyre jobban áthatja a proletár internacionalizmus, a közös érdek, a szocializmus felépítésének szent ügye De hozzájárul ehhez az a vérrel és fegyverrel szerzett barátság is, amely a második világháború utolsó esztendejében bontakozott ki és amelynek emlékeit mindkét i/ép egyre nagyobb tisztelettel és szeretettel ápolja. ií'oljffrtfjtikf A művelődés Egerben is közügy
