Népújság, 1975. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-08 / 6. szám

w Újabb városkörnyéki községek A Minisztertanács lanácsi Hivatalának irányelvei Jubileum a Tisza partián Szolnok 900 éves Dr. Pupp Lajos államtit­kár, a Minisztertanács Tana-- esi Hivatalának elnöke, az országgyűlés tavaly őszi ülésszakán — a tanácstör­vény tapasztalatainak par­lamenti vitájában. — egye­bek között bejelentette: biz­tatóak a „városkörnyéki köz­ség” státusz eredményei, be­vált az új közigazgatási for­ma. ezért' hamarosan újabb települések között teremtik meg hivatalosan is ezt a kontaktust. Azóta megjelen­tek a kellő rendelkezések, s 1975. január elsejével to­vábbi 59 község fűzte szoro­sabbra kapcsolatait a hozzá legközelebb eső várossal. Így az üj esztendő első nap­jától 11 megyében már 21 város és 81 község újfajta viszonyát tartják számon. Milyen tartalmat fed a városkörnyéki község elne­vezés, s hogyan alakítható ki ez a közigazgatási forma? Erről rendelkeznek a Mi­nisztertanács Tanácsi Hiva­talának most napvilágot lá­tott irányelvei. A városok és a könnyező községek közös feladatainak megvalósítása, az együttmű­ködés javitása érdekében községi tanácsot városkör­nyéki községi tanáccsá lehet nyilvánítani, ha a két tele­pülés között kölcsönösen sző­lős társadalmi, gazdasági el­látási, foglalkoztatási, föld­rajzi és közlekedési kapcso­latok vannak, továbbá ha a község és a város összehan­golt fejlesztése különösen in­dokolt. A városkörnyéki községek lakosságuk ellátását a város­sal együttműködve oldhat­ják meg, a község szerep­körét meghaladó szükségle­teket a város elégíti ki. A nagyobb, „rangosabb” tele­pülésnek tehát egyre foko­zódó feladata. hogy saját la­kosságának ellátása mellett a kisebb településről, a vá­roskörnyéki községről is gondoskodjék, így fejlessze elsősorban az egészségügyi, művelődésügyi, kereskedel­mi és egyéb szolgáltató in­tézményeit. A városok és y&roskörnyéki községek kap­20.00: csolatának további, az ed­diginél tervszerűbb és haté­konyabb fejlesztése vala­mennyi érdekelt tanács fon­tos feladata. Gondoskodniuk kell arról is. hogy a középtávú tervek előkészítése során a városok és községek előzetesen egyeztessék elképzeléseiket, s határozottabban kell kez­deményezniük — a lakos­ság jobb ellátása érdekében — közös társulások, intéz­mények létrehozását és mű­ködtetését. Az irányelvek arról is rendelkeznek, hogy több vá­roskörnyéki község esetében célszerű tanácstagi csoport megalakítása, mert ezek a Már hetek óta, minden hétfőn az egyik egri mozi­ban a Pannónia Stúdió rajz­filmjeit vetítik két előadás­ban. A sorozatra, a megnyil­vánuló érdeklődésre fel kell figyelnünk, mert ezek az al­kotások nemcsak művészi értékűek, hanem a tizenéve­sek és a tizenaluliak igényét kívánják kielégíteni. Rész­ben. Azért részben, mert ezek a filmek nemcsak a gyermekek számára jelent­hetnek művészi élményt, a felnőttek is szórakozhatnak, épülhetnek, alkalmasint ne­velődhetnek a nemegyszer súlyos mondanivalót közve­títő alkotásokon. A mostani hétfő , műsorát Kovásznál György Ca ira! című műve vezette be. A túlfűtött színekkel ábriázolt forradalmi folyamat állóké­pekben jelenik meg, a Bastille ostromát és lerom­bolását mégis megtörténni érezzük, mert a mozgásból kiragadott mozzanatok ér­zékeltetik azt a hőfokot, amely a cselekvést elindítot­ta. Ugyancsak Kovásznál György a megvalósítója a Kalendárium című alkotás­nak. amelyben a fasizmus útját írja le Európában. A Mesék a művészet vi­lágából itt-ott a szakmai artisztikumot vonultatja fel; lényegre törően rögzít lelki állapotokat, jellemez embe­reket, akikben az a külö­nös, hogy közömbösségük már a sznobságon rég túl van, valahol a teljes érdek­telenség és befagyottság kör­nyékén tanyázik. Azért ezek a rajzfilmek a maguk kedélyességével és munkaközösségek — a me­gyei tanácstagok városi, vá- rcfekörnyéki csoportjai — hatékonyan látják el a kö­zös érdekek reális képvise­letét. Fontos követelmény, hogy a városi és a városkörnyéki községek tanácsi szervei egyeztessék a településfej­lesztési céljaikat, különböző távú terveiket, fejlesztési programjaikat, s kölcsönö­sen tájékoztassák egymást a tervek megvalósításáról. Az együttműködés fejlesztésé­nek — mondják ki az irányelvek — a lakosság ja­vaslataira, kezdeményezései­re kell épülnie. (MTI) mesélő kedvével mégis a gyermekek képzeletét meg­mozgató meseadaptációkban a leghatásosabbak. Az aesopusi történetek modem logikával történt újrafogal­mazásai, képi megjelenítései a fiatal korosztályokat való­ban érdeklik. A mellettem ülő kisfiú érzelmi bekapcso­lódása a játékos históriába magától értetődő volt és né­ha szöveges megjegyzés is származott belőle. Nyilván azért, mert az élményt, amely hirtelen jött, nem tudta magában tartani. >Máta János, Kovásznál György, Szabó Szabolcs és a sok-sok körzeműködő di­cséretére jegyezzük fel, hogy a Pannónia Filmstúdió, ez az összeszokott alkotói gár­da nagyon hasznos műfajt valósít meg, magas fokon. Külön kiemelnénk, mennyi­re jól válogatják ki a zenei részeket — például a Cairá- nál, vagy a Kalendáriumnál —, és milyen műgonddal olvasztják eggyé az elmon­dandó szövegeket a rajzok által teremtett világgal. A színes technikában min­den egyes kis darabnál Dob- rányi Géza szerepel. S ezt azért írjuk le, mert a színes technika a témán, a mű alaphangulatán sok esetben meghatározó jellegű nyomo­kat hagy, olykor el is dönti egy-egy mű hatásosságát. A „Körúti esték”, az „Orosz­lán, tulok és a szamár” vagy a „Marci a dzsungel­ben” nem adta volna a kí­vánt hatást a színes techni­ka ilyen választékos megje­lenése nélkül. (farkas) „IDÉZD FÖL, nyájas ol. vasó, mit tudott csinálni egy város folyójával — Róma a Tiberisszel, Firenze az Ar. novai, Szolnok a Tiszával — * előtted a kép, mi fűzi eze­ket még lelkileg is a földhöz, amelyen állnak. A néphez, amelynek létük köszönhetik.” Illés Gyula szép soraira na­gyon büszkék a 900 éves vá­ros lakói, még akkor is, ha tudják, hogy Szolnok nem állítható, és soha nem is lesz állítható az olyan vi­lágvárosok sorába, mint Fi­renze, vagy Róma. A költői képnek mégis igaz a magva. A nép, amely ősidők óta lak­ja e várost, ugyanúgy sze­reti, s mint a címerében ta­lálható pelikán a fiókáit, sa­ját vérével táplálta évszá­zadokon át a maga városát. Ügy, mint ahogyan lakói szerethetik a világ legszebb, leggazdagabb metropolisait. Szolnak egyike az ország legrégibb településeinek. Az emberi élet nyomai két—há­rom évezred messzi ségébe vezetnek. Létezésének első írott nyoma I. Géza király egy 1075-ben kiadott okleve­lében található. Ez az írás szolgál alapul ahhoz, hogy a város az idén fennállásának 900. évfordulóját ünnepelje. A XII. századtól kezdve a Tiszán meginduló sószállítás Szolnokot fontos kereskedel­mi központtá tette. Kiala­kult a ma is meglevő város­mag a Zagyva és a Tisza ál­tal bezárt területen. Egy ideig jelentős szerepe volt megerősített várának a török elleni harcokban, de 1552- ben elesett. Hosszú ideig tö­rök uralom alatt volt, s ez az időszak nem kedvezett fejlődésének. De azért emlí­tésre méltó, hogy ekkor épült a Tiszán az első cö- löphíd, amely később állandó jellegűvé vált, s nagy szere­pe volt az ország közleke­désében. Ez utóbbi mondat minden későbbi korban elmondható a városról — a mai napig, amikor már hetedik éve tart az a több milliárdos rekons­trukció, amelynek nyomán Szolnokon, az európai kelet­nyugati forgalom e hagyo­mányos csomópontján lesz az ország egyik legnagyobb és legmodernebb személy- és teherpályaudvara. A XVIII. SZAZADBAN, a már jelentős városias rang­gal rendelkező településen megkezdik az ugyancsak a Tiszán érkező fa feldolgozá­sát. Az 1835-ben meginduló tiszai gőzhajózás, majd az 1847-ben Kossuth által meg­nyitott pest—szolnoki vasút­vonal jelentős lökést adott az iparosodásnak. Az 1876-ban ismét megyeszékhellyé lett város a századfordulóval ro­hamosan kezdett fejlődni. A hét gőzfűrész-telep, a MÁV- műhely, a malmok mellett kialakult a mezőgazdasági termékek feldolgozó ipara. Ez határozta meg a város jellegét egészen a közelmúlt­ig. Az utolsó két évtized azonban gyökeres fordulatot hozott Szolnok fejlődésében. A struktúra-változásra jel­lemző, hogy ma lakóinak több mint hatvan százaléka munkás, 34 százaléka szelle­mi dolgozó és csak 3 száza­léka — a hozzá tartóz» köz­ségekben élők — a mezőgaz­dasági dolgozó. A város a magyar szervetlen vegyipar egyik bázisa, az alföldi kő­olaj- és földgátikutatás és ki­termelés központja, papír­gyára, bútorgyára, gépipara, s még sorolni is sok lenne, mennyi új ipari létesítmény jelzi dinamikus fejlődését. A magyar nép történeté­nek progresszív szakaszai­ban Szolnok mindig jelentős szerepet játszott. Az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat során a Damjanich vezette honvéd seregek itt mértek súlyos csapást az osztrák csapatokra. 1918 decemberé­ben, nem sokkal a főváros után, Szolnokon is megala­kult a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja. A Ma­gyar Tanácsköztársaság fenn­állása idején frontváro6 volt A Tisza vonalának védelmé­ben a város munkásai hő­siesen helytálltak. S amire a még ma is élő idős harcosok oly büszkék: a proletárhata­lom a tanácskormány leveré­se után Szolnokon még egy nappal tovább élt TÖRTÉNELMI HAGYO­MÁNYAIHOZ és forradalmi múltjához méltóan ünnepli jubileumát a város. Az év­forduló tartalmára így utal a városi pártbizottság erről szóló határozata: „Célunkat úgy érjük el, ha a jubileumi ünnepségek időszakában s múlt és a jelen össze kapcso­lásával, eredményeink és fel­adataink pontos számbavéte­lével igényesebbé válunk sa­ját magunkkal szemben, s ez az igényesség olyan aktivi­tással párosul, melynek nyo­mán a pártunk X. kongres­szusán megfogalmazott célok, a szocializmus építésének si­kereiről adhatunk számot.” A város jubileumi ünnep­ségsorozata egybeesik hazánk felszabadulásának 30. évfor­dulójával. E jelentős esen- j- nyekre való felkészülés pedig a párt XI. kongresszusára való felkészüléssel. Mindez jól érzékelhető a szolnokiak társadalmi, politikai aktivi­tásán. A mind szélesebben kialakuló szocialista munka­verseny, az ifjúság jubile­umi mozgalmai mindenek­előtt a termelőmunkában gyümölcsöznek. Emellett ilyen számok is jelzik a cé­lok megvalósulását: 1971-ben 10 millió, 1972-ben 19 millió, 1973-ban 23 millió, 1974-ben várhatóan 30 milliónál is na­gyobb értékű társadalmi munkát végzett a város la­kossága. Többek között két új óvoda épült ebből — s ezzel most már valamennyi jogos óvodai igény kielégít­hető a városban, — iskolá­kat hoztak rendbe, játszóte­rek, parkok épültek, szép emlékmű készül, sportpályák épültek, autóbusz-várócsar­nok és még hosszan sorolha­tó mindaz, ami maradandó­an emlékezetessé teszi majd a város fennállásának 900. évfordulóját. 1975-BEN egy nagy múltú város ünnepel, s kér figyel­met az ország lakosságától Jól tudván, hogy a figyelem re nem annyira a régmúlt hanem a jelen jogosít fel. Az a szorgalmas és példás épí­tőmunka, amely ünnepeken és hétköznapokon, régi váro­sainkban és új településein­ken egyaránt, az egész ország népére jellemző. A 900 éves Szolnok történelmének utol­só három évtizedével bizo­nyítja, hogy a magyar nép jó úton, a soha nem tapasz­talt fejlődés, a virágzó jólét útján indult el felszabadulá­sa pillanatában. V. J. Rajzfilm-sorozat — felnőtteknek is Vacsora a hadiszálláson 1849-ben, közvetlenül a fegyverletétel után, a Wenk- heim-kastélyban. egyetlen nap eseményeibe sűrítve ját­szódik Száraz György törté­nelmi drámája. A jelenlevők — a magyar szabadságharc vezéralakjai — számára sors­döntő pillanatok ezek. Az orosz cár foglyai úgy vélik, dönthetnek sorsuk további alakulásáról: választhatnak az orosz cár, a Habsburgok kegyelmi gesztusa vagy a száműzetés között. Az össze­zártságban kiéleződnek az el­lentétek. A tábornokok a magyar hadvezetés hibáit ve­tik egymás szemére. A távol­levő Kossuthról és Görgey- ről mondják el véleményü­ket. A vita a szabadságharc „belső értékelésére” is alkal­mat nyújt: a törvényszerű nehézségek beismerésére, a győzelmek és a fájdalmas ve­reség felidézésére. Az éjsza­kába nyúló vacsora végén a varsói futár Miklós cár dön­tését hozza: az oroszok átad­ják a magyar tisztikart az osztrákoknak. Főbb szereplők: Nagy At­tila, Horváth Sándor, Kozák László, Inke László, Mada­ras József, Rajz János. (KS) 1975. január 8» «eerda Z. Galambos professzor hosz- szan fújta maga elé a füstöt: Meredek kapaszkodó! Nagy ég! Mennyi ilyen kapaszko­dó volt az életében. Kísérle­tek, bizonyítások, sikerek, kudarcok, megaláztatások, ünneplések. Pihent-e egyszer is a kapaszkodók előtt? Ki­fújta-e magát? A meleg füst átjárta a tü­dejét. Elvirára gondolt, aki ‘ tizenkét évi házasság után elhagyta és aki csupán ennyit írt a búcsúcédulára: ,.A tu­dós megölte a férjet”. Amennyiben egybeszakadtak ■ nappalok és éjszakák, sem­mi és senki nem érdekelte. csak a kísérlet. Hetekig élt úgyszólván kávén és ciga­rettán. míg végül a kórház­ban ébredt. Ha akkor, a kapaszkodók előtt.... — Induljunk, professzor úr! v Az egymásba botló gondo­latok összekeveredtek az újra szállingó hópelyhekkel, azu­tán szépen elrendeződtek, kitisztultak. _Itt a szarvasok váltottak á t nemrégen. Két tehén, bor­júval. — Honnan tudja ilyen pontosan? — A nyomok, kérem. Azok beszélnek. Mert ugyebár, ne­künk, trdei embereknek, nyi­tott könyv az erdő. Ez itt róka. Egészen friss nyom, le­het, hogy az éjszaka szorul­nak majd a szélső ház ba­romfiai. Megmutatom majd, hol lakik a nyest. Fában, odúban tanyázik, de télen a hóban minden nyom árulko­dik. Egy-egy szép nyomó disznó után bizony menni kell. Néha elveszítem a nyo­mokat, de ilyenkor elölről kezdem! A professzor kigombolta az ing nyakát. — A teremtésit' Micsoda bölcsesség. Úgyszólván lec­kéket ad nekem ez az em­ber. Szél támadt, arcukba verte a havat. Galambos profesz- szor legfrissebb kutatásaira gondolt, a kudarcra, a szétté­pett képletekre, a földhöz csapott lombikokra és az el­határozásra, hogy a hegyek­be menekül önmaga elől. Hogy is mondta a vadász? Ha elveszítem a nyomokat, elölről kezdem a munkát... Mint a nyári villámok ci­káztak agyában a gondola­tok. Ahá! Megvan! Itt. Bizo­nyosan itt vétett, innen kel­lene tovább indulnia... A vadőr megállt, visszafor­dult és halkan, úgyszólván suttogva mondta­— Itt vagyunk, professzor úr. — Hol vagyunk? — Ebben a sűrűben fek­szenek a disznók. Itt dohá­nyozni sem szabad. Körül­járom, nem törtek-e ki mégis valahol, de ha megbocsát, erre az útra nem vinném magammal. Mert — hántás­nak ne vegye — itt nem vér­beli szakemberrel nagyon ba­jos. Mert tetszik tudni, van­nak dolgok, amelyeket az embernek csakis magának kell véghez vinnie... Macska módjára eltűnt a vadász. Galambos professzort pedig leültette a hátizsákjá­ra. A professzor arcát kicsípte a hideg, a hirtelen támadt északi szél. Gondolatban ugyan már rég elhagyta az erdőt és otthon volt a labo­ratóriumában és reményke­dett, hogy az összegyűrt, széttépett számításokat sen­ki sem vitte el a szemétko­sárból. A kulcs nála, oda be nem léphetett senki! — A nyomokat kell visszakeresni és kezdeni szépen mindent elejéről. Igen! Most már világosan emlékezett. Ö az elvétett nyomon kívánt indulni, de a munkatársa lebeszélte. Borzongás futott át rajta. Fá2ott, de rágyújtani nem mert, nehogy bajt hozzon a vadászra. Milyen érdekes! A cél előtt nem vitte őt ma­gával a vadász. Hogy is mondta? Vannak dolgok, amelyeket az embernek csakis magának kell véghez- vinnie. A vadász visszajött. Ujjai­val mutatta, hogy minden rendben, visszafordulhat­nak. Fél kilométerrel odébb Galambos professzor meg­állt. — Kérdeznék valamit! In­dul-e még autóbusz ma dél­után Budapestre? _Másfél óra múlva az is­kola elől, professzor úr. De az isten szerelmére. csak nem történt valami? Nem baj talán, hogy meggyalogol­ta ttam? — Nem, nem! Szó sincs róla, csak hirtelen eszembe jutott valami, akarom mon­dani, rájöttem valamire, és... A vadász félelemmel és megilletődéssel leste a pro­fesszort és kibuggyant belő­le a szó: — A nemjóját! Csak nem most, hirtelenjében tetszett feltalálni valamit? Elment az autóbusz. A va­dász meg a felesége szótla­nul bandukoltak hazafelé. — Biztosan a csípdelt bab­leves volt az oka, sopánko­dott az asszony. — Bolondokat beszélsz! Sokkal inkább az lehet, hogy délután nem vittem magam­mal körüljárni a sűrűt. Azt mondtam néki, maradjon nyugodtan, mert ilyen ké­nyes helyre én olyan embert, aki nem vérbeli szakember, nem viszek magammal. Hiá­ba, no! Ez nem az ő dolga. Ehhez ő nem ért, akármilyen rendes, derék ember. Én sem kérdeztem őt az ő tudomá­nyáról, amelyikben ő a pro­fesszor

Next

/
Oldalképek
Tartalom